Nógrád. 1970. április (26. évfolyam. 76-100. szám)

1970-04-04 / 79. szám

Az országgyűlés ünnepi ülése (Folytatás az 1. oldalról) zada alatt betiltott és üldö­zőit, de mindvégig elszan- i-an Harcoló Kommunista part képviselte, amely az összes hazafias erő tömörü­lését, a társadalom demok- latikus átalakításának szük­ségességét hirdette. A kommunisták pártja kezdeményezte a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front zászlóbontását, létrehozta a pártok koalícióját, szorgal­mazta az új demokratikus ailam első intézkedő szer­veinek létrehozását, -az Ide­iglenes Nemzetgyúles, az Ideiglenes Kormány, a nem­zeti bizottságok megalakí­tását. Az építő munkához azon­ban biztosítani kellett a kül­ső, nemzetközi feltételeket is. Az uralkodó osztályok a tömegek tudatát negyedszá­zadon át módszeresen fer­tőzték a nacionalista, sovi­niszta métellyel, és a „ro­kontalan nép”, az „egye­dül vagyunk” csüggesztö ér­zését plántálták beléjük. A gondolkodásában és érzel­meiben amúgyis megzavart tömegekben nagy, létfontos­ságú kérdés volt, hogy a magyar fasiszta rezsim há­borús bűnei után, nemzet­közileg hol és kiben talál barátot, támaszt az a nép, amelynek országa a szövet­séges hatalmak szemében még tegnap Hitler III. bi­rodalmának csatlósa volt- Hazánk, népünk annyi meg­próbáltatás és csalódás után a Szovjetunióban és népé­ben végre igaz barátra ta­lált. Segítséget kaptunk A Szovjetunió mérhetet­lenül sokat szenvedett a fasiszta agressziótói, a hit- -erfasiszta és csatlós meg­szálló csapatoktól, mégsem azonosította sohasem az egyes országok uralkodó kö­reit és az adott országok né­pét. Mint ismeretes, a Szov­jetunió, mikor arról volt .-.zó,’ kijelentette, hogy a hit­ierek jönnek és mennek, de a német nép marad. A Szovjetunió a magyar népét felszabadította, és se­gítette Magyarországot a békekötésre irányuló törek­véseiben, abban, hogy a le­győzött ország békét köt­hessen és rövid időn be­rni visszanyerje szuvereni- lasát. A Szovjetunió volt a magyar nép történetében az első nagyhatalom, amely a mi kis országunkat egyen- iogúkent kezelte, barátságé­iba fogadta, majd szövetsé­geseként szerződést kötött vele. A legjobbkor jött az az anyagi segítség is, ame­lyet népünk a Szovjetunió­tól a felszabadulás után nyomban és olyan időben kapott, amikor a szovjet nép sem a fölöslegből adott­Kedves elvtársak! Volt már vezető erő, amely az építő munka élére ál­lott, volt már egy nagy és önzetlen barátunk, akire számíthattunk az élet újra­kezdésében- Népünk hozzá­foghatott és a párt hívó­szavára hozzá is fogott az ország újjáépítéséhez, az új társadalmi rend felépítésé­hez. Már a kezdetén, azonnal és parancsokban felvetődött a társadalom poltikai meg­újhodásának szükségessége. A szovjet hadsereg csapá­sai alatt szétesett a régi kapitalista, földesúri állam egész hatalmi rendszere is. De a magyar munkásosz­tálynak, a magyar népnek kellett a kapitalista rend­szer társadalmi alapjait megsemmisítenie, és felépí­tenie egy új, demokratikus államot; nekik kellett meg­vetniük egy új szocialista társadalmi rendszer alapja­it. Az újjászületés vezető és lendítő ereje a munkásosz­tály forradalmi élcsapata, a Magyar Kommunista Párt volt. Fontos szerepet töl­tött be a kommunista pár­tot, a szociáldemokrata pár­tot, a nemzeti parasztpár­tot tömörítő baloldali blokk, amely a magva és összetartó ereje volt a leg­szélesebb demokratikus ösz- szefogást megvalósító — a kisgazdapártot és a polgá­ri demokrata pártot is ma­gában foglaló — Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontnak­A Magyar Nemzeti Füg­getlenségi Frontban meg­valósult demokratikus párt- szövetség, s annak koalí­ciós kormánya idehaza a mindjobban aktivizálódó, és a forradalmi változást sür­gető néptömegekre, nem­zetközileg pedig a baráti Szovjetunió támogatására épített, és alapjában meg­oldotta történelmi feladatát. képünk összefogott Az a fejlődés, amely a felszabadulást követő évek­ben Magyarországon végbe­ment, bebizonyította, hogy ha van világos cél, ha van megfelelő vezetés, ha min­den haladó erő összefog, a felszabadult nép ereje min­den ellenállás, minden ne­hézség leküzdésére képes. Munkásosztályunk, népünk az új világ megteremtésé­ért folytatott kemény osz­tályharcban, a bányák, a bankok és a gyárak államo­sításával a nagytőkések, a földosztással a nagybirtoko­sok hatalmának gazdasági, társadalmi alpjait megsem­misítette. Felszámolta a ré­gi burzsoá rendet, a kivált­ságok minden előjogát, a feudalizmus maradványait, és megnyitotta az utat elő­re, a szocialista forradalom győzelméhez. A demokratikus és szoci­alista forradalmi célokért a reakció erőivel vívott áll­hatatos harc, és az áldoza­tos, kemény munka ered­ményeként a felszabadulást követő első három évben hazánkban eltűntek a ro­mok, megszűnt az infláció, megindult és szilárd alapok­ra került a termelés, meg­kezdődött és ’jelentős ered­ményeket hozott a kultúrá- lis forradalom. Az első évek harcainak legnagyobb eredménye azon­ban a munkásegység megte­remtése, a parasztsággal szö­vetséges munkásosztály "ha­talmának, a proletárdikta­túrának kivívása volt- Tel­jes joggal mondta ki akkor pártunk, hogy a hatalomért vívott harc eldőlt: 1948. a fordulat éve, a nép önma­gának dolgozik, magának építi az országot. Az országgyűlésben, a ta­nácsokban, hatalmi szerve­ink Irányító posztjain, a fegyveres erők tisztikarában, a munkásőrségben, a bíró­ságok, a döntőbizottságok, a népi ellenőrzés szerveiben a munkásosztály, a parasztság öntudatos, politikailag és hozzáértésben kellően felké­szült emberei döntő több­ségben vannak. Joggal mond­hatjuk, hogy nálunk népi hatálom van, mert intézmé­nyeink demokratikusak és az állam, a nép ügyeiben a döntést, közvetlenül vagy képviselői útján maga a dolgozó nép hozza. A munkásosztály és forra­dalmi pártja a hatalom bir­tokában szilárdan a szocia­lista fejlődés útjára vezette az országot. Küzdelmes har­cok fő történelmi eredmé­nyeként szilárd, szocialista alapokra került és azon fejlődött tovább hazánk, a Magyar Népköztársaság­Elvtársak! Barátaink! A negyedszázad alatt meg­tett utat áttekintve, hazánk akkori és mái helyzetiét egybe­vetve, a harc és a munka eredményeit számba véve, a Magyar Népköztársaság olyan vívmányokat mutathat fél, amelyek méltán váltanak ki elismerést. Hazánk gazdasága, termelé­sének jellege gyökeresen meg­változott. Az egykori elmara­dott, nagybirtokos-tőkés gaz­daságú ország ipari-agrár or­2 NÓGRAD - 1970. április 4., szombat szággá vált, szocialista iparral, szocialista, szövetkezeti me­zőgazdasággal, kisipari és szol­gáltató szövetkezetekkel. Né­pünk a romokból nemcsak újjáépítette az országot, ha­nem teljesen új, szocialista népgazdaságot teremtett. Munkásosztályunk, dolgozó népünk az új erőművek, gyá­rak, üzemek sokaságát építet­te fel, új ipari városokat ala­pított. A népi Magyarország huszonöt éve alatt megkétsze­reződött országunk termelő­eszköz-állománya, a gépek, a felszerelések, a szállítóeszkö­zök, az ipari épületek száma. A nép munkája nyomán a nemzeti jövedelem háromszor olyan gyorsan emelkedik éven­te mint a két világháború között, és ma már majdnem négyszerannyi mint 1938-ban volt. Szocialista rendszerünk­ben, ahol már nincs kizsák­mányolás, a nemzeti jövede­lem egésze a népé, minden fo­rintja az ország, a nép szük­ségleteit fedezi. A magyar munkásosztály, a hosszantartó politikai harcok időszakában, önfeláldozó mun­kával megteremtette és ki­fejlesztette a szocialista nagy­ipart, amely ma hét és félszer annyit termel mint a kapita­lista Magyarország ipara 1938- ban. A létszámában is meg­növekedett magyar munkás- osztály öntudata, felelősség- érzete nagyot fejlődött; szá­mára a munka nem egyszerűen termelési folyamat, hanem mindinkább a szocializmus tudatos építése. Ezt nagysze­rűen mutatja a széles körű munkaverseny-mozgalom is, amely az egész országot át­fogja, s az utóbbi években ki­bontakozott szocialista brigád­mozgalom, amely a dolgozó ember új szocialista vonásait fejezi ki. Mezőgazdaságunk fejlődésé­nek feltételeit megváltoztatta és forradalmi lépést jelentett előre a földreform, amely 1945-ben megszüntette a fél­feudális nagybirtokrendszert Űjabb forradalmi lépés volt előre, amikor parasztságunk tíz évvel ezelőtt a termelőszö­vetkezetek létrehozásával a szocialista fejlődés útjára lé­pett. A szocialista forradalom e döntő feladatának megoldá­sa társadalmilag felemelte a parasztságot, nagymértékben megerősítette államunk leg­főbb politikai alapját, a mun­kásosztály és a parasztság szövetségét. Hazánkban az elmúlt 25 év alatt nemcsak a gazdaságban, hanem a kultúra területén is kiemelkedő eredmények szü­lettek. A kulturális forradalom nyomán a műveltségből ko­rábban kirekesztett dolgozó tömegek előtt megnyílt a ta­nulás, a művelődés lehetősége. Az iskoláztatás, a tudományos képzés, a könyvkiadás, a szín­házkultúra, a művészetek fej­lődése mutatja népünk törek­véseit, növekvő igényét a mű­velődésre. A fejlődés egyúttal bizonyítja a magyar értelmi­ségiek, a tudományok művelő­inek, a pedagógusoknak, a művészeknek, általában az al­kotó értelmiségieknek az ered­ményes munkásságát, a szo­cializmus, a nép iránti oda­adását. Társadalmi forradalom Az általános fejlődésről, a megváltozott kulturális életről tanúskodnak az adatok. Amíg 1938-ban mindössze két és fél ezer könyv jelent meg Ma­gyarországon 9 millió példány­ban, addig most, 1969-ben 450 művet adtunk ki 48 millió példányban. Közép- és felső­fokú oktatásunk fejlődésének méreteit mutatja, hogy az idei tanévben középiskoláink­ban négy és félszer, az egye­temeken, főiskolákon ugyan­csak négy és félszer annyi fia­tal tanul, mint az 1937/38-as tanévben. A hazánkban végbement társadalmi forradalom a kö­zép- és felsőfokú tanintézetek hallgatóinak szociális összeté­telében is tükröződik. A fel- szabadulás előtt, a kapitalista rendszerben a középiskolák­ban, az egyetemeken és a főis­kolákban mintegy 3—4 szá­zalék volt csupán a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya a diákok, a hallgatók között. Jelenleg a középiskolák tanu­lóinak kereken 52 százaléka, az egyetemek és főiskolák hallgatóinak közel 40 száza­léka munkás és paraszt szülők gyermeke. A Magyar Népköztársaság­ban, a művelődés és a kul­túra területén a forradalmi fejlődés még nem fejeződött be, a szocializmus szellemében emelkedik tovább mind na­gyobb mértékben népünk mű­veltsége. Kedves elvtársak! Barátaink! Az elmúlt huszonöt év alatt munkásosztályunk, népünk a párt vezetésével hatalmas utat tett meg. A munka minden te­rületén olyan eredmények szü­lettek, amelyekre büszkén hi­vatkozhatunk. A harc törté­nelmi tapasztalatai arra ta­nítanak, hogy az előrehaladás nélkülözhetetlen feltétele a szocialista építés céljainak he­lyes és világos kijelölése, a párt és a nép egysége, ösz- szeforrottsága, a szocialista cé­lok eléréséhez szükséges együttes , cselekvés. Amikor mindez megvolt, lendületesen haladtunk előre, amikor ezek hiányoztak, megtorpantunk. Történelmünk úgy alakult, hogy a munkásosztály, a nép hatalma, mint ez ismere­tes, 1956-ban súlyos veszély­be került. Az 1948-as évet, a hatalom meghódítását követően, az ország a munkásosztály, a párt vezetésével a szocializ­mus útján fejlődött, s a len­dületes munka nagy eredmé­nyeket hozott. A fejlődés me­netében azonban jelentkeztek, és évről évre súlyosbodtak azok a szektás és jobboldali hibák is, amelyek végül mély társadalmi krízishez, az 1956- os ellenforradalmi felkeléshez vezettek. Leküzdöttük a hibákat A párt, az ország vezetésére sikkor döntő befolyással bíró személyek fokozatosan letér­tek a marxizmus—leninizmus útjáról, a gyakorlatban hatá­lyon kívül helyezték a párt­életre, a párt és a munkás- osztály, a párt és a tömegek kapcsolatára vonatkozó lenini elveket. Ez mind nagyobb hi­bákhoz, végül súlyos torzu­lásokhoz vezetett a belpoliti­kában, a gazdaságpolitikában, a kultúrpolitikában, szétrom­bolta a párt belső erőit és kapcsolatait a tömegekkel, s mindez együtt törést idézeti elő a szocialista fejlődésben. A szocializmus elszánt el­lenségei kihasználták az adott alkalmat, az elhatalmasodó re­vizionista áramlatot, és a nem­zetközi reakció, az Imperialis­ták teljes támogatását élvez­ve, rohamot intéztek a mun­káshatalom, a népi demokra­tikus rendszerünk ellen. A súlyos helyzetben a ma­gyar kommunisták, támasz­kodva rendszerünk, a szocia­lizmus szilárd híveire, bízva a munkásosztály, a nép tö­megeiben, kérve és élvezve a Szovjetunió, a szocialista or­szágok, a nemzetközi kommu­nista mozgalom, s haladó em­berek támogatását, véget ve­tettek az ellenforradalom tom- bolásának. Mindenkinek tu­domásul kellett vennie, hogy a Magyar Népköztársaság al­kotmányos, törvényes rendje, a magyar nép szocialista vív­mányai sérthetetlenek. A párt, munkásosztályunk, népünk támogatásával határo­zottan és egyidejűleg felszá­molva a szocializmus építésé­ben elkövetett hibákat és az el­lenforradalmi erőket, megvédte népünk nagy szocialista vívmá­nyait. Helyreállította a szo­cialista törvényességet, a mun­kásállam alkotmányos, törvé­nyes rendjét, és minden vo­natkozásban megteremtette a szocializmus további építésé­nek feltételeit Kedves elvtársak! Amikor számot vetünk eredményeinkkel, joggal meg. állapíthatjuk, hogy munkás- osztályunk minden áldozatot vállalva, még a legnehezebb körülmények köaött is helyt­állt. Eleget tett mindazon tör­ténelmi köcíjeteaettsé gémek, amely az elmúlt 25 évben reá, mint a társadalom, a nemz vezető osztályára hárult. A marxizmus— leninizmus vezérel Pártunkat, a Magyar Szo­cialista Munkáspártot a mar­xizmus—leninizmus elmélete vezérli. Állandó feladatunk­nak tekintjük annak megaka­dályozását hogy a marxiz­mus—leninizmust, harcunk, tevékenységünk vezérfonalát dogmává merevítsék, vagy re­vizionista módra meghamisít­sák, megfosszák forradalmi lényegétől. Pártunk lenini ta­nításainak szellemében dolgo­zik, amikor azt vallja, hogy kerülnünk kell munkánkban mindenkor a sablonokat, a bonyolult valóság leegyszerű­sítését. A magyar kommunisták meggyőződése, hogy a szocia­lizmus építésének döntő kér­dése a nemzetközileg közös fő törvényszerűségek és a nem­zeti sajátosságok összehango­lása, az ország adottságainak kötelező figyelembevétele. A belső és a nemzetközi helyzet egyes konkrét kérdé­seinek megítélésénél, a felada­tok meghatározásánál, a le­hetséges megoldási módozatok vizsgálatánál pártunk a kér­dések reális és sokoldalú meg­közelítésére törekszik és kellő gondossággal mérlegieli min­den döntését, Pártunk most X. kongresszusára készül. A kongresszus ezúttal is, mint mindenkor, alkalom a párt számára a megtett út eredmé­nyeinek összegezésére, a ta­pasztalatok számbavételére, a feladatok kijelölésiére. Pártunk, mint a magyar társadalom eszmei, polirtikai vezetője, az ország kormány­zópártja, feladatát a munkás- osztály, a nép érdekeinek hű szolgálatában látja. A közvé­lemény nagyon jól tudja, hogy a szocialista társadalom felépítése nem szűk pártér­dek, még csak nem is egye­dül a munkásosztály érdeke, hanem egész társadalmunk, a nemzet érdeke, és csak az egész nép műveként valósul­hat meg. A magyar kommunisták pártja azért tudta öt évtize­den át betölteni történelmi hi­vatását, s az elmúlt 25 évben azért tehetett társadalmunk vezetője, építőm unkánk szer­vezője, mert szoros kapcsola­tok fűzték a tömegekhez, és a jövőben is csak a munkás- osztállval. a nénnel szorosan összeforrva dolgozhat ered­ménnyel. Kedves elvtársak! Barátaink! Munkánk eredményeképpen megváltozott a helyünk a vi­lágban. Országunkat kiterjedt kapcsolatok fűzik a baráti, szocialista országokhoz, a fej­lődő országokhoz, a világ különböző államaihoz. Har­cunk, építőmunkánk ered­ményeképpen hazánk tekinté­lye megnőtt, tisztes helyet foglal el a nemzetközi élet­ben, szavunk van különböző nemzetközi fórumokon. Nemzetközi tevékenysé­günkben a társadalmi haladás előmozdítására, a népek sza­badságmozgalmának támoga­tására, a béke megszilárdítá­sára törekszünk. Az a felada­tunk és célunk, hogy bizto­sítsuk népünk számára a szo­cializmus építésének kedvező külső feltételeit. Népünk érdekeit szolgáljuk, az internacionalizmus elveit követjük, amikor részt ve­szünk a szocialista országok nemzetközi tevékenységében, a Varsói Szerződés szerveze­tében és a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsának munkájában. Haladó törekvé­seink előmozdítása cél iából és az emberiség nagv kérdé­sei megoldásának elősegítése, a népek közötti barátság erő­sítésének szándékával aktívan részt veszünk az Egyesült Nemzetek Szervezetének és más nemzetközi szervezetek­nek a munkájában. Ugyan­ezért dolgozunk a kétoldalú állami kapcsolatok területén ia. Külpolitikai álláspontunk elvi alapján mindent elköve­tünk Európa biztonságának megszilárdításáért, azért, hogy kontinensünk sokat szenve­dett népei, közbük a magyar néo. békében élhessenek. Kezdettől fogva elítéljük az Amerikai Egyesült Államok agresszív háborúját a vietna­mi nép elten. Elítéljük azo­kat az újabb — laoszi, kam­bodzsai — provokációkat is, amelyek arra vallanak, hogy az imperialista kalandorok egész Indokínát újból lángba akarják borítani. Változatlan a szolidaritásunk az agresz- szorokkal hosszú ideje harco­ló vietnami testvéreinkkel és segítjük hősi küzdelmüket. Meggyőződésünk, hogy a viet­nami nép eléri célját, győzni fog! Továbbra is teljes mérték­ben szolidárisak vagyunk az agresszió ellen, a szabadsá­gukért harcoló arab népék­kel. Elítéljük az izraeli kor­mánykörök és bátorítóik ma­gatartáséit. amellyel lehetet­lenné teszik á közel-keleti térség helyzetének megnyug­vását békéjének megteremtését, a tűzzel játszva, felidézik égy még szélesebb és súlyosabb nemzetközi konfliktus veszé­lyét. A nemzetközi helyzet egé­szét áttekintve látjuk, hogy az imperialisták a világnak még számos térségében veszélyez­tetik a békét, a népek sza­badságát. Ez sem változtat azonban semmit azon a leg­főbb történelmi tényen, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével alap­vetően megváltozott a világ- helyzet, A Magyar Népköztársaság külpolitikáját, amely nem ki­csinyes spekulációkon, hanem szilárd elvi alapokon és tör­ténelmi tapasztalatokon nyug­szik, — rendületlenül folytat­ni fogjuk. Országunk minden nemzetközi kötelezettségének eleget tett eddig is. eleget tesz a jövőben is. Külpolitikánk leglényegesebb eleme, népünk békéjének, szocialista jövőjé­nek, nemzeti függetlenségünk nek legszilárdabb támasza, a magyar—szovjet barátság. Ál­landó törekvésünk, hogy ba­rátságunk és együttműködé­sünk a Szovjetunióval, a Var­sói Szerződés országaival, va­lamennyi szocialista ország­gal, az összes haladó ország­gal, minden imperialista-elle­nes erővel tovább növeked­jék. Tisztelt országgyűlés! Keßv.es elvtársak!,. ,, Barátaink! Most ünnepelünk. Az: ünnep után a munka hétköznapjai jönnék; a szocializmus építé­se új tetteket kiván. A mi ün­nepi fogadalmunk az Jegyen, hogy huszonöt éves munkáink eredményeire, vívmányaira támaszkodva, erőnket nem kí­mélve mindent megteszünk szabad hazánk, a Magyar Népköztársaság további felvi­rágoztatáséért. Szilárd elhatá­rozással és egységben hala­dunk tovább előre a szocializ­mus építésének útján, bará­taink, testvéreink, a Szovjet­unió, a szocialista országok népeinek oldalán. Ha ezt tesz- szűk, akkor bizonyos, hogy a magyar népre eredményekben gazdag évek, évtizedek kö­szöntének, a nemzetre szép jövő vár. Éljen hazánk, s Magyar N épköztársaság! Éljen felszabadítónk, a Szovjetunió! #■ Az országgyűlés ünnepi ülé­sén felszólaltak a testvérpár­tok küldöttségének vezetői. Felszabadulásunk 25. évfordu­lója alkalmából üdvözölte né­pünket !• /. Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és tolmá­csolta sok további sikert kí­vánva a szovjet nép üdvözle­tét. Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt első tit­kára, az NDK Államtanácsá­nak elnöke ugyancsak jó­kívánságait fejezte ki. Dr. Gus­tav Busák, a CSKP KB első titkára, Józef Cyrankiewicz, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Ivan Mihajlov, a Bolgár KP Politi­kai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyette­se, Fadtlj Hodzsa, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztár­saság küldöttségének vezetője, Emil Bondaras, a Román Kommunista Párt KB Végre­hajtó Bizottsága és Állandó Elnökségének tagja köszöntöt­te az országgyűlést és népün­ket a jubileum alkalmából. Az országgyűlés ünnepi ülé­se Kállai Gyula, az országgyű­lés elnökének zárszavával fe­jeződött be. V

Next

/
Oldalképek
Tartalom