Nógrád. 1970. április (26. évfolyam. 76-100. szám)
1970-04-26 / 97. szám
Jelenet az „Ön is halandó, felség!” című magyarul beszóló nyugatnémet filmből (A televízió május 3-1 [vasárnapi] 20.20-kor kezdődő adásához) iMuzsikáró! — röviden AZ OPEMRÓL Sok ember el sem jut odá- nataiban, tehát az istentiszte- mindenkit, aki a magyar műig, hogy meghallgasson egy letek templomi ájtatosságok zsikát szereti. Az opera azon- operát, mert mikor a rádió során énekelve mondta el ban összetett műfaj: költé- egy-egy dalmű címét bemond- zsolozsmáit, mint ahogy a mi- szét, dráma, színjátszás — és ja, jó néhányan máris lekat- séző pap hanglejtése is — túl zene. Tehát ne érjük be az- tintják a készüléket, ilyesfé- az egyszerű beszéden — már zal, hogy megismerkedünk a le megjegyzéssel: no, ebből az éneklő szavalatba, sőt: az muzsikával; tanulmányozzuk aztán igazán nem kérünk. Be- éneklésbe lendül át. Egy kivá- kissé a szöveget, a mesét, a szélgetéseink során — hiszen ló francia író, aki egész éle- hősöket és a drámai fordula- nagyjából bejártam az egész tét a zenének és a zene leg- tokát, amelyek a zene fordu- országot, előadásokat tartva ősibb forrásainak szentelte latait indokolják. Erkeltől falvakban, nagyközségekben, (Romain Rolland), megállapí- már egy lépés a múlt század és vidéki' vársokban — nem tóttá, hogy az énekes-zenés másik óriásához: Verdihez. A egyszer föltettem a kérdést: színjátszás, az énekes-zenés csodálatos dallamok valósá- aztán miért nem kedvelik az templomi misztérium meg- gos krőzusa ő. Ha megbarát- operát? A válasz nagyjából előzte a prózai színházat, és kozunk a Rigolettó, á Tra- így hangzott: furcsáljuk, hogy istentiszteletet. A műfaj meg- viata, az Aida zenéjével és az opera színpadán még egy volt tehát az emberi művelő- drámai történetével, akkor a pohár vizet is énekelve kér- dés kezdete óta. de mai ne- rádió újabb és újabb örömö- nek és dalolva felelik rá: — vét, tehát az opera elnevezést, két kínál, hiszen ezeknek a hozzuk, azonnyomban! — Nos, csak az ezerhatszázas évek- műveknek legszebb melódiáit én akkor is így feleltem, most ben nyerte el. Azóta a muzsi-- külön-külön is megszólaltat- is így válaszolok a dalművet kusok legnagyobbjai ajándé- ja, a legnagyobb hazai és kül. ért méltatlan kritikára: hát kozták meg a műfajt remek- földi művészek előadásában, azon vajon miért nem cső- műveikkel. Talán elég, ha Mo- Egész biztos, hogy aki ily mó- dálkozik a kedves rádió- zart, Beethoven, Verdi, Wag- don közelebb kerül a dalszín- hallgató, hogy ő maga is, meg her, Csajkovszkij. Erkel és házhoz, egyszeriben kedvet az ország leghíresebb éneke- Bartók nevét említjük. Erkel kap hozzá, hogy kissé kitá- sei is nótázva közük ezt az egyébként elvezet bennünket gítsa zenei láthatárát. Nagyon egyszerű időjárási megállapí- a dalmű megismeréséhez és nagy szellemi gazdagodás vár tást: „Befútta az útat a hó, megszeretéséhez. A gyakorlat- az érdeklődőkre: megismeri a céltalanul fut a fakó... „Ma- lan operahallgató a Hunyadi Faustot és a Carment (a fran- kissé Lászlóban, vagy a Bánk bán- cia opera mesterműveit), majd ban arra a hősies magyar év- ismeretséget köt minden idők gyárán — az ember emelkedettebb hangulatban, túllendülve a prózai beszéden, századra ismer, mely Petőfit, legtüneményesebb zenedrá. versbe foglalja mondanivaló- Katona Józsefet, Arany Já- mai géniuszával — Mozarttal, ját, sőt még a verssel sem éri nőst, Vörösmartyt adta a nem- Nehogy azt higyjük. mindez be, a költészet szárnyalását zetnek és az egész világnak, néhány lépés csupán. Elég megtoldja a dallam repülésé- Erkel pompás magyaros ver- hosszú út, ami sok figyelmet, vei. Ez annyira igaz. hogy az bunkos dallamai és ritmusai odaadó érdeklődést, nem egy- ember az ihlet legősibb pilla- meg kell, hogy ragadjanak szer tanulmányt kíván, de a legnemesebb szórakozást adja cserébe. Aki igényt tart rá, hogy a dráma nagyjait megismerje, Shophoklestől Ma- dáchig és a legmodernebb írókig, az nem nélkülözheti a zenedráma kiválóságait sem Amazok eszköze — az emberi szó. A zenés színpad mestereié — a szó, éneklő dallammal és zenekari együttessel szövetkezve. A cél — egyiknél is, másiknál is — az embert ábrázolni, minél teljesebben, minél tökéletesebben és megmozgatni a hallgatóság lelkét, gondolatait minél mélyebben és maradandóbban. Ezért nem mondhat le a művelt ember Mozartról, Verdi; ről, Erkelről, csakúgy, mint ahogy nem mondhat le — az ember és az élét megismerése során — Shakespeare vagy Madách segítségéről. Gál György Sándor A szemtelen cinke Kopognak, meglehetősen sza- szemtelen is legyen ... meg- pórán és határozottan kopog- áll az ásznak az ablakon. Ki lehet az — Mert esküszöm, hogy itt, az első emeleten? Oda- nincs — folytatja aprókat to- megyek, nézem, hát egy cin- pogva a párkányon az öklöm- ke. Kis buta madárka, mellé- nyinél is kisebb madár, mellé koppint a párkányra Azt hiszi ugye, hogy maszórt ennek-annak, s ilyenkor ga a csupa csepegő jó szív úgy szól az ablaküveg, mint- a szegény kis didergő mada- ha megbocsátást kérne rajta rakkal szemben, mi? Hogy ki- váldki. Kip-kop... kip-kop! A rak az ablakba kis ezt, meg mindenit neki, ez nem vélet- azt, és ezek után a mada- lenül kopog, ez direkt nekem rak szerte a világon a maga és az ablakomon kopog. Csak becses nevét csicsergik majd, nem akar mondani valamit? mi? Vagy be akar jönni? Résnyi- — Eridj a fenébe kis mare nyitom az ablakot, hátha dár, ne szemtelenkedj itt — megijed és huss, elrepül a kis találom meg végül is a kellő madárka, a hideg télben to- szót, és hangsúlyt, va messze. — Ne tegezz, nem szedtünk, — Na, végre! Mi az, süket közösen magot.... Kirak ide vagy fülén alszik? — formed az ablakba avas szalonnadarám dühösen a cinke... rabokat, megavasodott, kor— Hogy mi..hogy maga, hadt magokat, szemetet és azt hogy te beszélsz, egy madár? hiszi, hogy ő a jószívű, az — látom a szám hüledezve. ember, aki megvédi az erdők __Hát ki beszélne? Jó kér- madarait. Egy frászt! Vagy d ései vannak. Nem is az a rendes, friss szalonnát, ép és hülye varjú ott fenn a ház- friss magot tesz a párkányra, tetőn — méltatlankodik a cin- vagy idecsődítem a verebeket ke madár, és mérgesen bor- is. aztán súrolhatja hétszám a zolja fel a tolláit. , párkányt... Érti?! — förmedi _ Hát ilyet... En még nem rám a cinke és megbillentve i s hallottam ilyet... farkát, emlékeztetőül a pár_Na, hát most hall és még kányán hagyja névjegyét, elk ülönbet is. Ne tátsa már a hussant. száját jó ember, mert bemegy — Ne törődjön vele iiram rajta a hideg. De nem azért — szólt le akkor a háztetőről kopogtattam. Mondja van ma- a varjú... — Ez a rögeszme- gának bőr a képén?' je. Hogy szólni tud, meg ki_ Hogy mim van nekem? oktatni mindenkit. Idei cinke _ Bőr a képén? ez még, s ilyenek bizony az N em, nem tudok szót talál- idei fiatalok — nézett rám ni. Már az is csodálatos, hogy bölcsen és lassú számycsapá- egy cinke beszélni, sőt értei- sokkal, eltűnt a házak felett. mesen beszélni tud, de hogy __ Gyurkő Géza 9 9 Szabadság», tágy jrazdatfírá minket?®* N E T I huszonöt éve Nemti szép fekvésű község telt, ki voltak téve az Időjárás hosszú éjszakája. Kelet felől a Mátra tömbjével szemben. A viszontagságainak, éppúgy, már derengett az ég, hajnaio- nemti kelet—nyugati hegyvo- mint az ispánok szeszélyének, dott... nulat lábánál, a Zagyva völ- Élelmezésük a legkisebb költ- gyében települt. A falun vé- séggel előállítható ételekből f f . . . gighúzódó műút helyén vala- állt. Rántott leves, csupasz liättYHSZUOl kÖltŐ mikor hadiút lehetett. .. Ta- tészta, bab és krumpli jutott Ián ezen özönlött át a nép- nekik. Mégis volt olyan, aki ^ felszabadulással új kor- vándorlás az Alföldre, járhat- azt mondta: jobb kosztja volt sza^ köszöntött az addig ne- tak itt szláv törzsek, hunok, a summásság idején, mint ott- körülmények között élő avarok, ma már nem tudjuk, hon! A hat hónap leteltével bányászokra. Véget ért közel * A legrégebbi fellegvzés me^pták Pár máz^. t®™I1p' százéves bérharcuk, megválóÄÄÄTtot! '“4rlk“ö,“kpápai tizedjegyzékben szere- tak. Van állandó munka, emberibb munkahely, nyolcórás műszak és a munkabérek is jók. Nem ti határában kimerültek a bányák, de azért a bányászok sorsa biztosítva van. Ugyanis Dorogháza határában felpel, mint egyházközség. 1413- ban Zsigmond király a Derecsényi földbirtokos családnak Cyii/p/pc/n/ a halálln adományozta. Földesuraik vál- ^JZUlclColUI a Halali4* takoztak; a Karthaly grófok, a váci püspökök, Grassalkovich A lakosság egy része cse- ,, ... r . , . , hercegen át, egészen a Káro- lédként dolgozott a mezőgar- bírtakaZ un’ Menkfsl banyai, lyi családig. S ebből a sok daságban. Nyáron hajnali há- ?da Járnak a nemtiek auto- földesúrból egy sem akadt, aki romkor keltek a béresek, este, busszal. A Menkesre jgro dol- a nép sorsával is törődött mire munka után az állatokat gozok lfza’yia 14h tisztviselő 3, volna. A jobbágynép nekik is megetették, munkaidejük ki- müszakl dolgozo 9. csak eszköz volt vagyonuk tett tizennyolc órát is. Laká- A bányászmunka még most gyarapítására. A kétmillió suk a közös „füstöskonyhából” is nehéz. A súlyos fúrógép, a koldus Magyarországában — és egy szobából állt. Ebben csákány és a „szívlapát”. a ha lehlet — itt még szegényebb történt minden, a születéstől a föld alatti rossz levegő még volt a nép, mint az ország más halálig. Legtöbbjük írni, ol- ma is fizikai erőpróba. De reSokan kivándoroltak Veszélyben a gyerekek Végre itt van a jó idő! A hosszú tél után mindenki a szabadba kívánkozik. A gyerekek is Salgótarjánban, a Fay András körúti új lakótelepen. Hova mehetnének, mint a társasházak közötti tágas térségre, hogy végre akadálytalanul hu ni orozhassanak és játszhassanak? Hiába szeretnék azonban birtokba venni ezt a területet. A szülők jóformán kiengedni is alig merik a lakásokból a sok apróságot, mert az építők még mindig nem ta karitották el az útból a törmeléket. Vasdarabok, deszkák, fémhuzalok meredeknek ki a (égladarabnkkal, beton- és kóhulladékkal teli földhányásokból, amelyek lépten-nyomon veszélyeztetik legféltettebb kincsünk, gyermekeink testi épségét. Az építkezés a lakótelepnek ezen a részén már régen befejeződött. Jó lenne, ha mihamarabb ennek nyomait is eltakarítanak... Ha az magában nem elég nyomós ok, hogy ez kötelességük a lakótelep építési munkáihoz hozzátartozik, legalább a gyerekekre gondoljanak... * —is vidékén. Ekkor még Magyar- vasni sem tudott. Ezért a méljük, hogy fejlődő techni- ország teljesen agrárállam „kommenciójukkal”, illetmé- kánk hamarosan még könyvolt, itt viszont kevés a szán- nyűkkel úgy csapták be őket nyebbé teszi. És még egy mta- tóföld. a gazdatisztek, ahogy akarták, gyom megnyugtató tény, hogy A napszámosok élete hasonló ma már bármilyen körülmé- volt a cselédekéhez, ők is Iá- nyék között indul is egy Hatástól vakulásig dolgoztak, tál, ha tehetséges, nem kell mögöttük is ott állott a ban- elfojtani felemelkedési vá- Nem véletlen, hogy a nagy dagazda, aki hajszolta őket, a gyait. Példa erre a község kivándorlások idején, az minél nagyobb teljesítményre, költősizülötte, Danyi Gyula. 1925—28. években Nemtiből is ........................................' . Édesapja bányász volt, ő is s okan mentek idegenbe, Kana- A bikosság tulajdonában ek- £gy kezdte a munkát az elemi dába, Belgiumba. Amit a ma- kor ™fg abg v°i* földbirtok, iskola elvégzése után. Ösztö- gyar haza megtagadott tőlük, Egy , „ ®v‘ statisztika sze- nos tehetsége azonban utat a munkához való jogot, az em- a községben 354 gazdaság tört magának a bánya sötétjében megélhetést, külföldön ,v?lt- Ebbo1 *°ld nflkdli bői, az irodalom világába. A kellett keresniük. Az itthon- K.n*píri kl_sebb ®5> 1 ..5kh k°~ debreceni egyetem irodalom maradottak ki voltak téve a „I , ,5 •• e« ??’ szakos hallgatója lett, az iromunkanélküliség rémének, 1 u 77™ ,r dalom szeretete juttatta oda. ezért kellett summásként járni 200 500 kh » 500 1000 k" Versei „Nyár elé” címmel je- az országot egészen a felsza- voit' lentekmeg 1956-ban, a falu és badulásig. Kora tavaszon vo- Tehát Nemti lakosságának az ifjúkor emlékét őrzik. Nem natra ültek, itthagyva a csa- 44%-a teljesen föld nélkül tudtf elfeledni a bányát sem, ládot, férjet, feleséget, szülőt, volt Valamit könnyítettek a egyik verseben így ír róla: a vermeket lakosság helyzetén a bányák. gy A kezdetleges bányaművelés A munkahelyein egy kiürí- azonban egészségileg tönkretett istálló, a „hodály” várta tette a bányászokat a meté- ,, ■ , , ..... . .. , , nos, rossz levegő a haton való okét, ahol több községből jött szénszállítás nagyon rövidre embereket együtt szállásoltak szabta életüket. Alacsony bé- el. Míg a hat hónap el nem rek mellett 12—14 órás műszakok; a darabka kenyeret megadta ugyan, de egészségüket aláásta azoknak, akik bejuthattak a bányába. „Örzöd-e még lábam nyomát saradban, siket bányamély, s letett fél cigarettámat, a kidőlt támfa végénél? Erőmből s arcom színéből maradt-e benned valami? törött ácsolatok között látod-e árnyam hajlani? Akár bányász, akár béres, napszámos, vagy sumimás volt is a szegényember, nagyon nehéz volt a múltban az élete. Visszaemlékezve azokra az időkre, önkéntelenül Ady Endre szavai jutnak az eszünkbe: „Nagyobb igaza sohse volt a felszabadult falu népe el- népnek, indult a fény felé, s nem té- Hitványabb Nérók még vesztheti el többé az utat- seholse éltek,.’1 „ Mély sóhajok a kis szelek, meg a korongok füttyei — megismerik-e lelkemet ha visszamegyek küzdeni? Es ezüst-szeplős, jó szemed megismeri-e' homlokom? En hűtlen hozzá nem leszek: pórusaimban hordozom!” De leáldozóban volt már a hitvány Nérók napja, vége felé közeledett az elnyomott nép (Részletek: Céhmester Erzsébet helytörténeti tanulmányából.) NÓGRÁD = 1970, április vasárnap
