Nógrád. 1970. április (26. évfolyam. 76-100. szám)

1970-04-03 / 78. szám

Az összekötő ANGYAL KÁLMÁNT 1937- zött volt, akik értesítették a szerepelni, inkább a háttérben ben letartóztatták a csend- partizánokat a közelgő ve- marad. De amikor kellett, őrök. A vád: felforgató tévé- szélyről. mindig becsülettel helyt állt. íenddpf’ Salgótarján környékének Még 1945 elején a járási renddel. Több társával együtt felszabadUlása után Somos- rendőrkapitányságra került. Baglyasaljára száüítottá-.c. ,« . meimezg(i«t. a7 „let Jelentkezett rendőrnek, fel­Zá poroztak a kérdések, fényé- ““ janÄ“ „ ^ “alakult vette az egyenruhát. Ezt kö- getések, Ígérgetések. De nem la4j januurJ'u m gaiaKuit ^ helyen volt őrs_ tudtak rábizonyítani sem­mit, kénytelenek voltak elen­gedni. Ángyai Kálmán ma már nyugdíjas. Somoskőújfalun él. Sokat próbált ember. Gyer­mekkorától kezdve szolgált, cselódeskedett. aztán kőbá­nyász lett. Akkor került kap­csolatba az Illegális kommu­nistákkal. röplapokat oszto­gatott Andó Jánossal, Válá­séit Józseffel, Sípos Károly- lyal együtt. Mindenki tudta róla, hogy megbízható ember, akire bátran lehet számítani. Amikor a háború idején a Nógrádi Sándor vezette parti, záncsopoft megbízható össze­kötőt keresett, Angyal Kál­mánra esett a választás. Sok­szor megfordult Abroncsos- pusztán, Amikor a németek fel akarták számolni a Nóg­rádi-féle ellenállócsoportot, Angyal Kálmán is azok kö­a pártszervezet, amelynek ala­pító tagjai között volt. Vitat­koztak, érveltek, szervezték a pártot, amely a megújulást je­lentette. Kevés beszédű ember ma Is Angyal Kálmán. Nem szeret parancsnok, Kisterenyén, Mátraszőllősön, majd Salgó­tarjánba került. Az akkori évek nehéz kö­rülményei között sok munka várt rá. Részt vett a földosz­tásban, verte a karókat a megyék szélébe. Volt úgy Is, hogy két összetűző embert kellett lecsillapítania, igazsá­got tenni közöttük. Angyal Kálmán hosszú ide­ig vigyázta a közrendet Sal­gótarjánban. Közrendvédelmi előadóként dolgozott, innen ment nyugdíjba, mint rendőr főhadnagy. A nyugdíjazás azonban az ő számára nem jelent tétlenséget. Ma is min­den alkalommal megjelenik taggyűléseken, elmondja vé­leményét, segíti a fiatalokat, akik mindig számítanak An­gyal Kálmán tanácsaira, meg­fontolt szavára. Túravezetők lesznek Három iskolából: a Balassi Bálint és a Szántó Kovács Já­nos Gimnáziumból, valamint a MŰM intézetből 25 diák jár túravezetői tanfolyamra Ba­lassagyarmaton. A leendő tú­ravezetők eddig már több elő­adást hallgattak meg, és he­tenként két alkalommal, hét­főn és pénteken találkoznak. Űjabb előadások után gyakor­lati feladat következik: túra­vezetésen vesznek majd részt. Eredményes vizsga után ők vezetik majd a középiskolás turistacsoportokat az ország legszebb tájaira. Jól vizsgáztak Méreáus utolsó napjaiban komplex bányabiztonsági és munkavédelmi szemlét tartot­tak a Nógrádi Szénbányák miaserfai összevont üzemegy­ségében. A vizsgálatban a Ke­rületi Bányaműszaki Felügye­lőség mellett részt vettek a vállalat és az üzem illetékes szakemberei, valamint a tár­sadalmi szervek vezetői is. Egyöntetű megállapítás, hogy dicséret illeti a salgótarjáni aknaüzem. Forgács-aknájának műszaki, párt- és szakszerve­zeti vezetőségét, ahol nemcsak a bá/nyarendben, a biztonsági előírások betartásában, hanem a munkafegyelemben is igen tényleges fejlődést éritek el. Csökkent az utóbbi időben a balesetek száma a Király és Margit VI., ezen kívül For­gács-bányaüzemekben is. A baleseti műszakszámok már nem alakultaik ilyen kedvező­en különösén Forgács-akná­ban. Foirgács-aknár. a vizsgálat mindössze a szellőztetés javí­tására teitt javaslatot, illetve szabott meg határidőt. Ezen­kívül egy-kéí kisebb szabály­talanságot észleltek csak, amelyek megszüntetésére in­tézkedést tettek. Király—Margit VI. bánya­üzemnél a köztudott tűzve­szélyre hiv.ták fel az aknave­tő figyelmét. Az alapos, minden részletre kiterjedő vizsgálat több olyan apróbb hiányosságot tárt fel, amelyeknek a megszüntetése nem kerül nagy nehézségbe. Ezúttal a figyelmeztetésen tűi nem kellett a bányaható­ságnak bírságolást alkalmazni. Ritka eset az ilyen, és éppen ezért a két bánya vezetősége megérdemli a dicséretet, kü­lönösen akkor, ha a feltárt, apróbb hiányosságokat is ha­marosan megszüntetik. Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ í 8.20: Zene­kari muzsika. — 9.00: Virágzás cs megtermékenyítés. — 9.10: A kol- dusdiák. — 10.05: Negyedszázad emlékezetes regényei. — 10.25: Mozart: C-dúr vonósötös. — 10.59: Lottóeredmények. — 11.00: Ifiveze­tők fóruma. — 11.30: Édes anya­nyelvűnk. — 11.35: A Magyar Rá­dió és Televízió énekkara Bar- tók-kórusmüveket énekei. — 12.30: Ki nyer ma? — 12.40: Tánczenei koktél. — 13.25: Verbunkos mu­zsika. — 13.47: A gyermek és vi­lága. — 14.17: Purcell: Jöjjetek művészet gyermekei. Kantáta. —? 14.42: ÜJ kor nyitánya. — 14.55: Felszabadulásunk negyedszázados évfordulóján. — 18.38: Beethoven: Asz-dúr szonáta. — 18.58: Hallga­tóink figyelmébe! — 19.15: Nóta- és népdalest. — 20.06: Lehel György vezényel. — 20.37: Hírek. 20.40: Rádiószínház. Magnificat. — 22.20: Táncoljunk! — 0.10—1.50: Melódiakoktél. PETŐFI RADIO: 8.05: Gershwin szerzeményeiből. — 8.50: Időszerű nemzetközi kérdések. (Ism.) ■— 9.00—10.00: Ezeregy délelőtt... 10.00: A zene hullámhosszán. Köz­ben: 10.59: Lottó. — 11.00—11.05: Hí­rek, időjárás. — 11.45: Miért szép? A reményhez. — 12.00: Balettzene. — 13.03: Renata Scotto és Jan Pe- erce énekel. — 13.45: Időjárás- és vízállásjelentés. — 14.00—18.00: Min­denki kedvére — kettőtől hatig. —■ 14.00: Rivaldafényben. — 14.50: Üzenetek. — 15.30: Hírek. — 15.33: Rivaldafényben, II. rész. Közben: 16.30—16.33: Hírek. — 17.00: Ötórai tea. — 18.10: Színes népi muzsika. — 18.45: Jelentés a felszabadulási nemzetközi birkózóversenyről. — 18.50: A harmadik évezred felé. — 19.00: Otto Klemperer operafelvé­teleiből. — 19.54: Jó estét, gyere­kek! — 20.25: Jelentés a felszaba­dulási nemzetközi birkózóverseny­ről. — 20.30: Made in Hungary. — 21.30: Hangversenynaptár. — 21.46: Van új a Nap alatt! — 22.01: Bar­tók összes vonósnégyesei. — 23.15: Bach-művek. — 24.00—0.10: Hírek, időjárás. TELEVÍZIÓ: 9.55—10.25: Iskolaté­vé. — 14.58: Műsorismertetés. — 15.00: Felszabadulásunk negyedszá­zados évfordulóján. Közben: A Mojszejcv-balett műsora. — 18.50: Híreit. — 18.55: Esti mese. — 19.03: A budai vár. — 19.40: Négy fiatal zongoraművész hangversenye. — 19.55: Szünet. — 20.00: Tv-híradó. 20.30: Történelmi lecke. Pirkadás. — 21.30: „Szállj, szállj, napkelet­ről hozzánk.. .** Népszerű szov­jet operettdalok. —- 22.50: Tv-hír­adó — 2. kiadás. BESZTERCEBÁNYA: 17.15: Ze­nei szalon ’70. (Paganini és Liszt.) — 18.10: A budapesti csata. — 19.00 és 22.55: Tv-híradó. — 20.05: Kis hitparádé. — 21.55: San Remó-i dalfesztivál. (Felv.) — 23.15: Du­nai metropolis. (Tv-film.) Negyedszázad az emlékekben (VI.) Meddig jutottunk? Az alakuló ülés után min. denki megkapta a maga be­osztását. Kovács Tibor titkár, Földi Gyula szervezőtitkár, Solők József gazdasági fele­lős, Miklós Rózsi leányfelelŐK, Én agiüéviós felelős lettem, s a többiek is aktívan dolgoz­tak. N agy lendülettel kezdtünk a munkához. Összejöveteleinket eleinte az acélgyári kultúr- háaban tartottuk. Később a létszám egyre növekedett, s már nem fértünk itt el, hi­szen a felnőtt dolgozók is egyre több összejövetelt ren­dezitek. . Egy vezetőségi megbeszélé­sen felvetődött a gondoláit, mi lenne, ha a Tiszti Kaszinót ki­igényelnénk a fiatalok számá­ra? Az elhatározást tett kö­vette, Az üzemi bizottságihoz fordultunk kérésünkkel. Rö­vid vita uitáin megkaptuk a Tiszti Kaszinót. Csak látni kellett volna, hogyan szálltuk meg az épületnek ezt a szár­nyát. Mint mikor ismeretiéin világ tárul fel az ember előtt. Ide eddig munkásiembe-nnek nem volt szabad bemen rale. Az „Tiszti Kaszinó” volt, oda csak tisztviselők járhattak. Jó arra gondolni, hogy az acélgyári fiatalok voltak az úttörők a régi nimbusz szét­töréséiben, s olvasztották be a Tiszti Kaszinót a munkások otthonába. Új úton u kulturális élet Volt már otthoniunk. Most még jobb, még szélesebb kö­rű munkát tudtunk végezni. Szépen kibontakozott a kul­turális élőt. Nemcsoöa, hiszen hagyományai voltak a mun­kás-szín játszásnak, a kulturá­lis összejöveteleknek már az előző években is. Műsoros es­teket rendeztünk, melyek be­vételét a síziervezet használta feL Másból is segítettünk megalakítani és megerősíteni a MADISZ-t. Jól emlékszem, hogy az üveggyárban jártunk. Az ottani nevek közül Oó La­jost említem meg, aki szántén részt vett a szervezésben. Voltunk vidéken is agditációs műsorunkkal. Például Zagy­ván, Somoskőn. Majd később újabb nehéz feladatra vállal­koztunk. Megkezdtük az acél­gyári kulltúrházban a filmve­títést. Ez sem ment egysze­rűen, hiszen nem volt hozzá semmink. Először vetítőgépet szereztünk, azután engedélyit a terem használatra. Amikor ez is megvolt, még a rendőrség és a tűzoltóság meggyőzése volt hátra. Végül is sikerült és kitehettük a saját készíté­sű hirdetőtáblát á gyár fő­bejáratéhoz „Értesítjük az acélgyári dolgozókat, hogy rendszeres filmvetítést tar­tunk a kultúrteremben.” Az öröm mindannyiunké A közösség alakításénak egyik legjobb módszere a kö­zös kirándulások szervezése volt. Nagyon sok kirándulást rendeztünk a környező he­gyekben, Kercseg-laposra, Ta­tárárokba, Salgóna, Karámos­ra. A hétvégi szórakozás egyik időtöltése a kirándulás volt. Sokan és szívesen jöttek ve­lünk, fiatalok, idősek egy­aránt. Mindig volt valami meglepetésünk a kirándulók számára. Emlékszem, egyazef szerveziestünk a Tatár-árokba egy majálist, amelyre az egész műhely családostól kivonult, pedig esett az eső. Hogyne jöttek volna, miikor futball­mérkőzés volt az öregek szá­méra, zsákbaifuitiás a fiata­loknak, kugli- és célbadobós, és kellő hangulat utáin fára- mászáis. Eddig általában a szórakoz­tató tevékenységünkről írtam. Most fordits.uk a szót a poli­tikai és ag'itációs munkáira. Ezen a téren is komoly mun­kát végeztünk. Feladat volt bőven. A termelés, az újjáépítés, majd a választás, később a békekölcsön melletti agitáció adta meg a tennivalókat. Az agiitációs eszközeink köziül el­sőnek említem meg a szemé­lyi meggyőzést és vitát. Sokan vitatkoztak velünk. Többen a szervezetén belül és még töb­ben a kívülállók közük Volt ellenállás is Különösen a tisztviselő kö­rökben dolgozók nem vették jó néven, hogy egyszerű mun- kásigyerimekek vezetik az if­júsági szervezetet. Ennek útón-útfélen hangot is adtak. Emlékszem, egy MADISZ fa­liújságot is készítettünk. Ezt kitettük a gyár főbejárata mellett a falra. (Az akkori fő­bejárat másként nézett ki.) Ezen a faliújságon adtunk hírt magunkról, a szervezet életéről. Egy szép naipon meg­jelent egy ellencikk: a címe: „Ilyen vagy Te”. Az aláírás: Ostor-ozó. A cikk pedig gú- nyonos hangon Ilyesmit tartal­mazott: Mit akarsz Te? Nem. látod, hogy megoldhatatlan feladatokat vállalsz? Erőlkö­désed elnéző mosolyt vált ki aiz emberekből! Ez a cikk tükrözd az akkori állapotot! Mások pedig azon fáradoz­tak, hogy megnyerjenek ben­nünket a maguk politikájá­nak. Ismeretes, hogy akkor még több párt működött. Így a szoctíálidiemokratia párt is. Műhelyünkben is vollt szerve­zőjük. Mindenáron szerettek volna átvinni bennünket a SZIM-be. Mi nem álltunk kö­télnek, s így az acélgyárba ál más ifjúsági szervezetet nem tudtak létrehozni. Később kerültünk a főműhelybe. Itt is folytattuk agiitációs mun­kánkat. A főműhely! fiatalok szak­mai és politikai nevelése ér­dekében létesítettünk egy úgynevezett „Vörös sarkot.” Volt a főműhely végében a padlástérben egy festőműhely, amelyet akkor nem használ­tak. Elkértük a vezetőségitől és társadalmi munkában ki­takarítottuk, a falról a több centi vastag festéket lefarag­tuk, külön feljárót, csigalép­csőt építettünk, kifestettük, feldíszítettük, üLőhellyiet be­rendeztük. Szakmai és politikai előadá­sokat tartottunk a fiatalok­nak. Az üzem fiatal techniku­sait' és mérnökeit is felkértük előadások megtartására. Elő­fordult, hogy a reggeli idő el­húzódott, de az üzem vezetői, művezetői nem szóltak érte. Látták, hogy hasznos munkát végzünk a fialtátok között. Sokan eleget tettünk a párt felhívásának, tanulni kezd­tünk. A napi munka mellett elvégeztük a középiskolát, sőt főiskoláit, egyetemet. A munkásgyerekek megta­nultak vezetni, országos ügye­ket intézni. Nagy «zó volt ez akkor. Részesei lettünk a proletárdiktatúráinak, a mun­káshatalomnak. Bene Károly GORKIJ Leninről Sokat gondolkozott az em­berekről, nyugtalanította az, amit így fejezett ki' — A mi apparátusunk vegyes. Október után sok idegen is bekerült. Ez az ön kedvencének, a jámbor ér­telmiségnek a bűne, ez az ő alávaló szabotázsuk kö­vetkezménye. Ügy bizony! Ezt akkor mondta, amikor együtt sétáltunk Gorkiban. Nem emlékszem, miért te­reltem a szót Alekszinszkij- ra; azt hiszem, éppen az idő tájt követett el valami gazemberséget. — Elképzelheti: első ta­lálkozásunk óta valóságosan fizikailag undorodom tőle- Leküzdhetetlen undorom. Soha, senki nem ébresztett bennem ilyen érzést. Ami­kor együtt kellett dolgoz­nunk, minden erőmmel uralkodtam magamon, nem volt könnyű dolog, mert éreztem, hogy ki nem áll­hatom ezt az elfajzott em­bert! XF1I. gyón sötét eset ez a Malo- no-vszkij... (R. V. Malonovsiz- kij 1906-ban csatlakozott a munkásmozgalomhoz, és 1904-ig szolgáltatott róla adatokat a rendőrségnek). Velem úgy viselkedett, mint a szigorú tanító és jóságos „gondos barát”. — Rejtélyes ember maga — jegyezte meg egyszer tré­fálkozva. — Az irodalom­ban, a jelek szerint, kiváló realista, az emberekkel va­ló kapcsolataiban pedig ro­mantikus- Magánál minden­ki a történelem áldozata? Mi ismerjük a történelmet, s azt mondjuk az áldozatok­nak: döntsétek le az áldo­zati oltárokat, zúzzátok szét a szentélyeket, le az istenek­kel! Maga pedig arról akar meggyőzni, hogy a munkás- osztály harcos pártja min­denekelőtt az értelmiségiek kényelméről köteles gondos­kodni. maga élményvilága gazda­gabb és tágabb. Kérdezgetett az értelmi­ség hangulatáról. Különös figyelemmel a tudósokról, én ugyanis akkoriban Halatov- val együtt dolgoztam a tu­dósok életkörülményeinek megjavításával foglalkozó bizottságban. Érdeklődött a proletárirodalom iránt: — Mit vár tőle? Mondtam, hogy sokat, de feltétlenül szükségesnek tar­tom, hogy irodalmi főisko­lát szervezzünk, nyelvtudo­mányi, idegen — nyugati és keleti — nyelvű, néprajzi, világirodalomtörténeti és külön orosz irodalomtörté­neti tanszékekkel­— Hm—hm — mondta hunyorogva és nagyot kaca­gott. — Nagyszabású és káp­rázatos ! Hogy nagyszabású legyen, azt nem ellenzem, de vajon ilyen káprázatos is lesz? Saját professzoraink , nincsenek ebben a szakmá­Lehet, hogy tévedek, de ban, a burzsoák pedig olyan Csodálkozva vont vállat, u6y velem: Leninnek jól- történelmet fognak bemu- és így folvtatta: esett velem beszélgetni, tatni, hogy... Nem, most — És lám, azon a semmi- Csaknem mindig invitált: nem szabad Ilyenbe kezde­rekello Malonovszkijon nem — Ha megjön, hívjon fel, nünk. Még várnunk kell há­NOGRÁD - 1970. április 3-, péntek Na- találkozzunk, azt mondta: Egyszer pedig rom, És öt évecskét; így panaszkodott: — Magával mindig érdé­— Egyáltalán nincs időm ( késén lehet beszélgetni, a olvasni! Nyomatékkai és több íz­ben hangsúlyozta Gyemjan Bednij munkájának agitácl- ós jelentőségét, de így vé­lekedett róla: — Kissé nyers. Az olvasó után kullog, pedig kicsivel előtte kellene haladnia­Majakovszkijról bizalmat­lanul, sőt ingerülten nyilat­kozott: — Kiabál, mindenféle torz szavakat talál ki, és vala­hogy nem sikerül neki: sze­rintem nem sikerül és ke­véssé érthető. Mindent szét­szór, nehéz olvasni. Tehet­séges? Sőt nagyon? Hm— hm, majd meglátjuk! De nem gondolja, hogy nagyon sok verset írnak? A folyó­iratokban egész oldalakat töltenek meg a versek, és csaknem naponta jelennek meg újabb kötetek. Azt feleltem, hogy a fia­talság ilyen időkben termé­szetesen dalra vágyik, és hogy véleményem szerint könnyebb dolog közepes ver­set írni, mint jó prózát, s a vers kevesebb időt kíván: ráadásul nagyon sok embe­rünk van, aki kitűnően ta­nítja a verstant. — No, hogy verset írni könnyebb a prózánál, azt nem hiszem! Nem tudom elképzelni! Még ha meg­nyúznának, se tudnék két sort írni — mondta és el- komorodott. — Az egész régi forradalmi irodalmat el kell juttatni a tömegekhez, az egészet, ami csak nálunk és Nyugat-Európában van. Orosz volt, de sokáig élt Oroszországon kívül, ezért figyelmesen vizsgáígatta sa­ját hazáját, amely távolról színesebbnek, ragyogóbbnak látszott- Helyesen mérlegel­te az ország potenciális ere­jét, a nép rendkívüli tehet­ségét, mely még alig nyilat­kozott meg, még nem rázta fel nehéz és nyomasztó tör­ténelme, de ez a tehetség a fantasztikus orosz élet sötét háttere előtt mindenütt aranycsillagként ragyog. Vlagyimir Lenin, e világ nagy és igaz embere meg­halt. Halála nagyon fájdal­masan sújtotta mindazok szívét, akik ismerték, na­gyon fájdalmasan! A halál komorsága azon­ban még nyomatékosabban hangsúlyozza a világ előtt, milyen jelentős személyiség volt: ő volt a világ dolgozó népének vezetője. S ha az ellene irányuló gyűlölet felhője, a neve kö­rül terjengő hazugság- és rágalomfelhő még sűrűbb volna is, az sem számítana: semmiféle erő nem homá- lyosíthatja el annak a fák­lyának a fényét, amelyet Lenin emelt magasra e té­bolyult világ fojtogató sö­tétségében. Rajta kívül nem volt még senki, aki ennyi­re méltó volna a világ örök emlékezetére, Vlagyimir Iljics meghalt. De élnek elméjének és aka­ratának örökösei- Élnek és olyan eredményesen dolgoz­nak, mint ahogy senki sem dolgozott még soha, sehol a világon. VÉGE t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom