Nógrád. 1970. április (26. évfolyam. 76-100. szám)

1970-04-03 / 78. szám

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja A kisbéreméi« valamikor és mindenütt megállják he- Saenlgyöfgy naptól Minden- lyüket és részt vállalnak az ország talpcaéülításából. A Hollós! Mihály meghatottam emlékezik: szentekig tartott a munkaldie- , je. Akkor aztán hajnaltól sö- tái.edésig dolgozott. Így kezd­te Hollóéi Mihály is, a Békés megyei Gyulán. Tizenhét éves korában kubikos lett, lapátol- -T ., _ , .... . , ta a földet nap nap után. Nemzeti Segély munkáját kel­Nemzeti Bizottságra is nehéz feladatok vártak. A közigazgatásét, közrendjét, a ' 931-ben. az egyik idősebb ku­bikos társa megszólította: — Miért nem vagy te a szak- szervezetben? Ot*t a helyed köztünk. Hollós! Mihály belépett a Földmunkások Szakszerveze­tébe és megkezdődött az a hosszú, nehéz út, amely to­vábbi életét jellemezte. A felszabadulás 1944 októ­berében Gyulán találta. Né­hány nappal később, tizenne­gyed magiéval megalakították a pártszervezetet. Rögtön ve­zetőségi tagnak választották, majd hamarosan rábízták a párttitkári teendőket. ^inilán megalakult a Nem- z. . Bizottság, méig 1944 kará­csonya előtt. Ekkor már Bu­dapest előtt állít a harc, az ország egyik felében még vé­res és kemény csaták dúltak. A körülmények egész embere­ket követeltek, akik mindig lett összefogni, és több mint 15 ezer sebesült katonát ellát­ni a városiban. Hollós! Mihály keményen állta a sarat. Ezért is dele­gálták az Ideiglenes Nemzet­gyűlésbe. A küldötteket szov­jet teherautó szállította Deb­recenbe, ahol azokban a na­pokban bontakozott ki az új Magyarország élete. — Mi, akik ott, azokban a napokban összejöttünk, érez. város tűk, hogy valami új születik, fis ennek az újnak az életre- hívását mindannyian nagyon akartuk. Tudtuk, hogy romok­ból kel! felépíteni az országot és ez mindenkinek nagy erőt adott. Szinte éjjel-nappal járták a községeket, agitáltai«, gyűlé­seket tartottak, terjesztették az első szabad magyar újsá­got. Alig aludtak valamit, mert mindenki várta a híre­ket. Hollóéi Mihály élete ez­után úgy alakult, mint egy regény. Volt járási párttitkár, a földosztás idején osztotta az Almássy grófok ^birtokát, részt vett a népbíróség meg­szervezésében. Több mint tíz esatiandedg dolgozott a Föld­művelésügyi Minisztériumban, volt gépállomási igazgató, ter­melőszövetkezeti elnök. Ma Somoskőn a Növényvédelmi Határkirendeltség vezetője. Tevékeny ember. Mindig ott állt helyt, ahova a párt szólí­totta. 25 évre emlékeznek az íi,| életet, az Ország tijjáépiléNÍnck kezdi1 tét jelentette. A munkások és a parasztok összefogtak, hogy visszaszerezzék az ősidők óta őket ille­Még pusztítottak a németek az országban, még hallatszott a uuskurupogás, amikor meg­érkeztek a felszabadító szovjet csapatok. Jöt­tek, sapkájukon ragyogott a vörös csillag, s az emberek fellélegeztek. Fellélegeztek a lö- tő földet. Szervezetekbe tömörültek, liefe vészárkok melyén elcsigázott katonák, az együtt haladjanak a kijelölt úton. óvóhelyek kapui megnyíltak, s az emberek mámorosán szívták magukba a friss, szabad s 11 harc, a küzdelem nem volt hiábavaló, levegőt. Most negyedszázad elteltével munkáé, pa­De nem ment minden simán. A gyárakban raszt, rendőr, bányász büszkén, olykor kl- a munkásoknak harcolni kellett a németek esit «Vérzékenyül ve emlékszik ezekre a ne- kiszolgálói ellen, akik még mindig bizakod- héz időkre. Az út, amelyen 25 évvel ezelőtt lak a győzelmükben. elindultak, a szabadsagot, a boldogulást huz­Es mégis megindult a termelés, ami már ta meg a nép számára. Az ítélkező ember A nép boldogulásáért Két esztendővel hazánk fel- alapokon álló közbiztonságot, rendőr alezredesi kinevezést, szabadulása előtt egy Don mel- harcolni az itt ragadt eltensé- Ezután hosszú országjárás kö­Gyermekkorltól jogásznak készült. Az elhatározás egy­szeri és végleges volt, de gö­röngyös utat kellett bejár­nia, hogy az elhatározás élő valósággá teljesedjék. A sár­bogárdi Ügyvédi irodában kapott munkát 18 esztendős korában. Dolgozott és köz­ben tanult Is, vállalta a „mezei” jogászok nehéz éle­tét. Tíz eszendővel ezelőtt fe­jezte be a jogot, még ugyan­abban az évben jogi dok­torrá avatták. Ettől fogva így írja a nevét: Dr. S. Ko­vács Gyula. — A háború éppen két évtizeddel vetette vissza ta­nulmányait. 1936-ig nem tudtam befejezni a jogot, hiszen csak akkor vizsgáz­hattam, ha a vizsgadíjra összegyűlt a pénzem. A fel- szabadulás után egy egész sor aktuális feladat hárult ránk, jöttek a tagosítások. Egy műszaki csoportot ve­zettem a tagosításoknál, es igencsak megtetszett a mér­nöki pálya is. Választanom kellett, s az eredeti tervem mellett döntöttem. Az ország számos helyén dolgozott, tarjánba míg került. végül Salg(> a járásbí elítéltek is ugyanolyan em­berek, mint én! Ez igaz. Csakhogy valakinek ellenő­riznie kell, hogy betartják-e a társadalmi együttélési sza­bályokat, s ezt csalt ember ellenőrizheti. Természetesen kelló szakmai felkészültsé­gű ember, emberszerető és emberismerettel rendelkező ember. Nem könnyű Igaz­ságot szolgáltatni úgy. hogy megmaradjon a bizalom is a bírósággal szemben. Nem könnyű, de nagyon szép. Korábban bontóperekkel, most túlnyomó részt kisajá­títási perekkel foglalkozik a bírósúgou Ez utóbbi külö­nösen ,^9zós”, hiszen köz­érdek és magánérdek között kell Igazságot tenni. Márpe­dig, amíg Salgótarján totá­lis urbanizációja be nem fe­jeződik, addig kisajátítási perek is lesznek. elnökhelyettesi posztja- Dr- S- kovács Gyula most rosag ra­— Többször nekemszegez­ték már a kérdést: honnan veszem a bátorságot, hogy ítéletet hozzak. Hiszen az 56 esztendős. gyakorlattal, lattal a háta zik. hosszú jogi sok tapaszta- mögött dolge­letti hadifogolytáborban már ges elemek ellen. S közben mindenki arról beszélt, hogy a arra is időt kellett szakítania, németek elvesztették a hábo- hogy szakmailag képezze ma­rút. Ebbe a táborba került gát. Nagy István is, aki huszad- magával átszökött a szovjet alakulatokhoz. — Itt ébredtünk rá, hol Is a helyünk tulajdonképpen — emlékezik Nagy István. — Jelentkeztünk a táborparancs­nokságnál: szeretnénk a néme­tek ellen harcolni. Elfogadtak bennünket, fegyvert kaptunk A németeket űzve 1945 feb­ruárjában kerültem haza. Akkorra már politikailag alaposan képzett emberré vált. Olyan tanítómesterei voltak, mint Rudas László, Illés Béla, Révész Béla. Itthon, a debreceni Ideigle­nes Kormány kormányőrsé­géhez került, onnan kértél« át vetkezett. Nagy István min­dig ott volt, ahol a legna­gyobb szükség volt rá. Meg­járta Szolnok. Heves, Somogy és Vas megyét, dolgozott a fővárosban is. Sok nehézség­gel járt a sűrű áthelyezés. Márciusban indult a gép — Olyan voltam, mint A hideghenger lőben 1944. november 14-én megállt a munka. Rádi üzemvezető, a zászlós úr, nyilas karszalag­gal a karján szaladgált, in- féllábú, félkarú ember. Előbb tézkedett. Le kellett szerel- meg kellett ismerni a terepet, ni a gépeket. A gépek va- a munkatársakat, csak azután gonokba kerültek. Irány tudtam érdemleges munkát Németország- A gyárba 13 végezni. éves koromban kerültem. A szegcsomagolóban dolgoztam. Végül, 1957 végén ismét Akkor 1928-at írtak és 4 év Salgótarjánba került, és mint múlva a nagy szanálásba én megyei rendőrfökapitány-he- is beleestem. Katona voltam lyettes teljesített szolgálatot, és 1943 februárjában jöt- Dolgozott, tanult, fáradhatat- tem vissza, jöttem újra dol­lárt, szívós embernek ismer- gozni, az acélgyárba. No, a ték őt munkatársai. Számos gépek leszerelésénél tartunk, alkalommal kapta meg az el- Nekiláttunk a munkának, ismerés jelét: a kitüntetések, ám nem úgy, ahogy Rádi emlékérmek, érdemérmek zászlós úr szerette volna. Az nítottuk először megbénítani, akkor nem tudják a nagyobb da­rabokat elszállítani. Ezekben a hónapokban eseit a BM állományába. Áprilisban át a tűzpróbán is. Nagybör- pedig megkapta kinevezését, zsönyben egy ellenséges cso- Nógrád vármegye rendőr- port bujkált. A csoport felszá- főkapitánya lett. egész sorát őrzi. — Érdemes volt a nehéz munkáért — summáz most a nyugdíjas Nagy István. — A a darut- Az alkat­emberek összesúgtak. Ha a részeket elrejtettük ^igy. ha gyár nem dolgozik, nem eljön áz ideje, indulni tud­jon a munka. Én akkor 30 molására Nagy István egy szá- rendelkezésünkre álló eszkö­zad ot alakított. Bekerítették, zökkel segítettük a párt poli- Göröngyös útra lépett, sok elfogták a több mint 300 tagú tikáját, népünk boldogulását. tennivaló várta. Meg kellett csoportot, szervezni az új, demokratikus rendőrséget, megszilárdítani Elvégezte a tiszti, majd a az akkor ugyancsak labilis törzstiszti iskolát, megkapta ez adott értelmet munkámnak. életemnek, lesz kenyér. Gondoljunk a jövőre is — mondták és 11 embert meg is tudok nevez­ni, akik elkezdték a gépek elrejtését. Közülük nem egy nyugdíjas már, van aki nem él. Emlékszem, az egyik öreg szaki azt mondta ne­kem: Ferkó, a darut kell — szendi — — Ez a pince akkor is ilyen volt. Bányász módra be­mélyítve a hegyoldalba. Most krumpli van benne. Azért em­lékezetes, mert ebben vártuk a felszabadulást. Ketten jöt­tek, innen az erdőből, gép­pisztollyal. Beszélni nem tud­Le a kalappal... a végén is a szénfalon gozott. dől- dent megmond. Az én szá­momra legalábbis ez a leg■ fontosabb. — Hogy milyen változást — Mi itt ketten éldegélünk akkor, amikor nem volt a há­tunk, csak mutogattunk, de hozott ez a 25 év a mi éle- a feleségemmel, öt meg úgy nyásznak mása, csak a csá­valahogy mégis megértettük tünkben? — kérdez vissza, és nézze meg, hogy 66 éves, de kány meg a lapát, másodma­egymást. A bátyám egy egész csak egy kis gondolkodás után még tavaly is 109 napja volt gával felrakott 25 csille sze­disznósajtot meg kenyeret ho- válaszol elérzékenyülve. — a termelőszövetkezetben. Ezek net. Amikor hazafelé ballagott, zott ki a házból. Az egyik vá- Volt idő, amikor kenyerem io órás napok és 10 éve tag. kénytelen volt leülni az árok­gott belőle, de először a bá- nem volt, de dolgozni kellett. Most intézik a nyugdíját, partra pihenni. Gyerekei örö­tyámnak nyújtotta. Evett be- Nem volt a bányásznak sok Nyugdíjas lesz az asszony is. költék ezt a tulajdonságot, lőle és ők is, de azután mind- becsülete, pedig az volt az Én 1332 forint nyugdíjat kap- Egyiket sem kellett biztatni annyian nagyon jóízűen fo- apám is, akit 42 éves kora- tam eddig. Aki később ment soha a munkára. Legidősebb éves voltam és a BBC ke­mencénél dolgoztam, mint kemencekezelő. Miért tet­tük? — kérdezi maga. Mi­ért rejtettük el a gépeket, az alkatrészeket? Szerettük az üzemet, ez adott nekünk kenyeret, emberségből, a családra gondoltunk, a ke­nyérre és a jövőre — mon­dom én. Zagyvarónán la­kom. A felszabadulás itt ért. Emlékszem, mikor elő- tsz-ben is. Tavaly még hetven- szőr bejöttem a gyárba, itt éves fejjel lekaszálta 28 és fél az üzembe lehettünk vagy holdról , a zöldtakarmányt, húszán- Siralmas kép foga­lmaz, ilyen volt életében min- dott. Megbénított transzfor­mindig talál elfoglaltságot a serű volt az embereit száj­íze. Az egyik részük elkese­redett, s azt mondta, itt már nem lesz élet soha. A má­sik csoportja az emberek­nek bizakodott, nagy aka­rással látott munkához. Es elkezdtük a munkát. Talics­kával, szerszámokkal* Már­ciusban indult meg az els<9 gép a hidéghengerlőben. ‘ Ez az életet jelentette. Kórül- álltuk, néztük, hallgattuk u zakatolását. Az indulásra mindig szívesen emlékszer vissza. Pedig nem ment mfnden zavartalanul az e.. évben. __ Tagja voltam a Nemzeti Bizottságnak, ben ne voltam a földosztó bi­zottságban is Zagyvarónán. Szeptemberben Pestre Is felutaztam a kongresszusra Nagy vita volt. A szociálde­mokraták azt mondták a parasztpártiaknak, adjatok élelmet, mert nem tudunn dolgozni, azok visszavágtak: adjatok szerszámot, a kom­munisták voltak azok, akik rendet teremtettek, s azt mondták: nem vitatkozni kell, hanem dolgozni, cse­lekedni. És cselekedtünk is. Egyre többen jöttek a gyár­ba, ahol új élet kezdődött. Munkások tervezték a jö­vőt, a szabad Magyarorszá­gon.” (így emlékezett Dudás Ferenc, aki most 55 éves, és' dig. Nem félt a munkától. Má- mátorok, leszerelt gépek, mint főművezető dolgozik a sok mondták róla, hogy még csend volt mindenütt. Ke- hideghengerlőben. (ács) gyasztottuk. így kezdődött. ban a tüdőbaj vitt el. Az apó­som is. Nagyon jó aknavájar Kazinczi Bordás Gábor, aki volt. Én avval kezdtem, az el, jobban járt, de most eme- fia, Kazinczi Bordás László lik majd. 1955-ben megkapta a Kossuth­— Már itt van, meghozták díjat. Csoportos kamrafejtésen a fentieket elmondotta, a tanított. Igaz, a vejem, Szabó — szól közbe Kazinczi néni. dolgozott akkor, és olyan ter­család legfiatalabb tágja, ak- Imre meg velem dolgozott, kor még gyerek volt. Ma ki- csillésem volt, de már bánya­váló bányász, szocialista bri- mesterségig vitte. Meg a fiam, gádvezető. Hogy ezzel az első az idősebbik, a Laci is dolga- találkozással milyen változás zott velem. Gábor fiatalabb, kezdődött a család életében, de ez meg a bátyjával dol­— Aztán mennyit asszony? — Most 1465 forintot hoztak, melési eredményeket értek el, amivel rászolgált erre a kitün­_ ' tetésre. Gábor is brigádvezető, é s ma, a felszabadulási ver­senyben is élenjár. A többiek ___ ,__________. - ~ Na, mondtam én elvtár- is> ahogy az Íd(5í Kazinczi a rról már bent a házban be- gozott. Jani, az kovács lett, sample a kalappal a mi rend- mondta, megbecsült emberek szélgettünk. Idős Kazinczi Bor- aztán a gépállomásra került, szerünk előtt. lettek. Gondjuk ha akad is, dás László már 70 éves. Bá- Igazgató volt Pásztón. Most A beszélgetés még sokáig mennyivel más az, mint az nyásznyugdíjas. Az összeha- meg tsz-elnök Ecsegen. Most folyik. Arról, hogy Gábor nem övé volt annak idején. sonlítás neki könnyebb. Ö 41 évet dolgozott le a bányá­ban, mindig föld alatti mun­volt itthon ő is. Vett egy bor- messze épített szép nagy há­dó autót, azzal hozta a csa- zat, Laci meg a falu máplk ré­ládot. Hát ezeknek mindnek szén, de a VŐ is itt lakik. A , n 3°hb Zett, mint nekem volt. család összetart ma is és a kán es 1955-ben ment nyug- megbecsült emberek lettek régi házat gyakran látogatják, díjba. Ha szanálták Nógrád- a fiaim és a vejem. Ha vál- Van már öt unoka. Ők is ban, folytatta Tatabányán, és tozásról van szó, hát ez min- jönnek. Az idős Kazinczi még A pince, amelyben a felsza­badulást várták, még ugyan­úgy áll a hegyoldalban, csak az élet változott meg nagyon körülötte az elmúlt negyed­század alatt. Bodri János Tíz testvér közül családfenntartó — Mi tízen voltunk testvérek. Öt férfi, öt nő. Volt olyan időszak, amikor a férfiak közül egy sem volt otthon, csak én. A két nővérem férje is bevonult. Engem csak munkaszolgálatra vittek a szemem miatt. En voltam a családfenntartó. Azután a legidősebb bátyámmal engem is elvittek. Kiürítették a bányát, nekünk Szécsénybe, majd Balassagyarmatra kellett mennünk. Onnan szöktünk haza, és szeren­csére egy nappal a felszabadulás előtt már újra Baglyasalján vol­tunk. Siettem, hiszen a feleségemet 8 hónapos gyerekkel hagytam itthon. Amikor hazaértem, még a németek itt voltak. Másnap hajnal­ban egy akna az egyik malacot érte. Leszúrtam, már pörzsöltem, amikor jöttek a szovjet katonák. Ketten voltak, de utánuk még so­kan jöttek. A család akkor jött elő a bunkerból. — Sose felejtem el, az édesanyám lakásában rendezték be az or­vosi rendelőt. Oda hordták a kezelésre szoruló katonákat és amikor az orvosok végeztek, az egyik mindig szólt: — Na, gyerünk, men jünk a telepre. Jártam vele Baglyasalját szinte házról házra, ahol segítség kellett. Még most is úgy érzem, nagyon szívesen csinálták ezt a munkát. Sok nevet fel tudnék említeni ma is, akiken akkor segítettek. Ahol ajándékozni akarták őket, ott igazán csak csekély­séget fogadtak el, olyan dolgot, amire a családnak nem volt szüksé­ge. Az én orvosomtól megtudtam, hogy akkor már a háborúban el­veszítette az apját és két bátyját. Később egy újságíró járt nálunk, attól hallottam, hogy Budapestnél ő is az életét veszítette. így tör­tént akkor. Olyan emlékek ezek, amelyeket soha nem tud elfelejte­ni az ember — mondja Angyal Vilmos szocialista bányász brigádve­zető, majd arról beszél, hogy hogyan kezdődött a felszabadulás utá­ni élet. — Kisterenyén dolgoztam Újlak-aknában. Ott hamarosan meg­kezdtük a munkát, a bánya víztelenítve volt, és így nem okozott kü­lönösebb gondot az újrakezdés. Azután következtek a széncsaták és azóta is a bányában dolgozóm. Csupán az a baj, hogy 25 évvel idő­sebb lettem azóta. Hát, ez az én emlékem az 1945-ös felszabadulásról —■ mondta. N0GRÄD — 1970. április 3., pén»*»k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom