Nógrád. 1970. április (26. évfolyam. 76-100. szám)

1970-04-23 / 94. szám

A továbblépés útja 'Napjaink ifjúsága A ÍWufivar Szocialista Munkáspárt Köz- ””" * ponti Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány legutób­bi együttes ülése az elkövetkezendő évek munkáját meghatározó kérdésekben dön­tött. A Központi Bizottság elé terjesztett ja­vaslatokon már hosszabb ideje dolgoztak a szakemberek, a társadalmi szervek, valamint a megyék pártbizottságai és a megyei taná­csok. Az együttes ülés egyik legfontosabb té­mája volt a tanácsok tevékenysége, munká­juk továbbfejlesztése, irányelveinek tárgya­lása. Ez természetes is Mert a tanácsok to­vábbfejlesztése minden egyes magyar állam­polgárt érint. A tanácsok az elmúlt húsz évben — meg­alakulásuk óta — megteremtették az állam­polgárokkal való kölcsönös bizalmon nyugvó közvetlen kapcsolatokat. És ez nagyon sokat jelent. Nagy eredményeket értek el a község­éi városfejlesztésben, részesei városaink és íalvaink megújulásának, és tevékeny részesei p kialakult kulturális életnek. A továbblépés azonban megköveteli fejlesz­tésüket. A szocialista építés soron következő feladatait csak a szocialista demokrácia el­veire épülő, mind nagyobb önállósággal ren­delkező, a választók érdekeit nagy felelősség­gel képviselő tanácsok tudják ellátni. Nem véletlen, hogy napjainkban mind több szó esik a tanácsok önállóságának kérdéséről, a szocialista demokrácia továbbfejlesztéséről. Az új gazdaságirányítási rendszer az eddiginél lényegesen nagyobb anyagi önállóságot bizto­sított a tanácsoknak. Olyan ügyekben Is kaptak döntési jogot például, amelyeket ed­dig felsőbb szinten intéztek. Mindenki egyet­ért azzal, hogy ez a rendelkezés helyes volt. Mert nyilvánvaló, hogy a helyi körülménye­ket kiválóan ismerő járási, városi, községi tanácsok biztonságosabban dönthetnek az ál­lampolgárok ügyeiben. Ugyancsak sokszor kerül szóba az államigazgatás egyszerűsítése. A helyileg megoldható feladatok összponto­sítása korszerűbbé és hatékonyabbá teszi a tanácsok munkáját. A tanácsok a szocialista állam helyi igaz­gatási, népképviseleti és önkormányzati szer­vei. Ez a három funkció szerves egységet al­kot, egymástól elválaszthatatlan. Szorosan vett részei a demokratikus centralizmus el­veire épülő államszervezetnek. A tanácsok önállósága a most hozott hatá- i rozatoknak megfelelően a jövőben tovább fejlődik Ezért a költségvetési bevételek mind nagyobb részét kapják kézhez, hogy az anya­gi eszközökkel a helyi érdekeknek legmeg­felelőbb módon rendelkeznek. Ezzel kap­csolatosan Nógrád megyében — és ennek külön örülünk — már több helyes kezdemé­nyezés látott napvilágot. A gazdasági önál­lóság növelésével a tanácsok mind jobban kiaknázzák helyi erőforrásaikat, többet nyúj­tanak a lakosságnak és a népgazdaságnak is Nem szabad elfeledkezni arról a fontos té­telről sem. hogy a hely! érdekeket mindig össze kell kapcsolni a társadalmi érdekekkel, hogy együttesen, összhangban érvényesülje­nek. Az állam a tanácsok önállóságának leg­messzebbmenőkig való biztosításával első­sorban a tervek, a rendelkezésre bocsátott összegek révén. Illetve központi szabályozók­kal ügyel az összhang megteremtésére. Ésszerű és szükséges lépés, hogy ott dönt­senek az ügyekben, ahová valóban tartoz­nak. A személyi és tárgyi feltételek biztosí­tása már megkezdődött, és a jövőben — a határozatnak megfelelően — egyre erőtelje­sebbé válik. Ka a tanácsok továbbfejlesztéséről, a szo­cialista demokrácia elveinek mind szélesebb körben való elterjedéséről beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk arról a fontos dön­tésről sem. amelyet a választási rendszer to­vábbfejlesztése jelent. Ez politikai céljaink­kal összhangban elősegíti a választások de­mokratikus vonásainak erősítését, több jelölt indulásának lehetőségét, a választási rendszer jobb összehangolását az egyéni választókerü­letek igényeivel Az országgyűlés elé terjesz­tendő új választójogi törvény javasolja, hogy a jövőben a választások közvetve történje­nek,vagyis a megyei, illetve a fővárosi tanács tagjait a helyi tanácsok válasszák. A városi, kerületi és községi tanácsok szerepe növek­szik azzal, hogy jogot kapnak a fővárosi és megyei tanácsok tagságának delegálás útján történő betöltésére. A szocialista demokrácia növeléséhez, a párt politikájának megvalósításához, a továbbképzéshez minden lehetőség megvan. Csatói Erzsébet Mfiiii Hp SMiiiffi#!1! 'iS i il i: i jiis I PALÓCHÁZAK Koppány György felvétele Fotószakkör Pásztón Költséges „hobbihoz” nyújt A fiatalok úgy tervezik, hogy támogatást az üzemben dől- még ebben az évben bemu- gozó fiatalok számára az tatkoznak a községben fény- Üvegípari Művek Pásztói képfelvételeikkel. Kiállítást Szerszám és Készülékgyára, rendeznek, amelyen az érdek- A KISZ-szervezet a fényké- lődők betekintést nyerhetnek pezést szerető fiatalok közre- a gyár életébe, megismerked- működésével fotószakköit Jetnek a szocialista munka­szervez, amelynek munkája­hoz a helyiséget, és a felsze- verseny alakulásával es ese­relés egy részét a gyár adja. ményetvel. NOGRAD - 1970. április 23., csütörtök Újfajta módi Tegnap döbbentem rá, mennyi­re igaza van annak a régi közmon­dásnak, amely szerint változnak az idők, változnak az emberek. El­mondom azt is, mi döbbentett rá erre az aranyigazságra. Kezdetben divatban vala ugye a táskarádió. Néhány esztendeje nem is számított menő fejnek az a fiú vagy lány, aki nem cipelt az utcán jártában-keltében akkora táskarádiót, amely kis híján le­húzta a vállát. De vitte nagy ön­érzettel. miközben észtveszejtő mu- tsika harsogott a mit sem sejtő járókelők fülébe. Dehát, mint már utaltam rá. változnak az idők. Következett a zsebrádió divatja. Ez annyiban je­lentett újat, hogy rendszerint nem kézben, hanem kabátzsebben, il­letve retikülben hurcolták lanka­datlan szorgalommal, a hangerő itt sem változott. Am a fejlődés megállíthatatlan. A korral haladni kell. Mit csinál tehát a mostani tizenéves? Üjmó- dit hoz divatba. Nem rádiót, ha­nem kis. lapos magnetofont cipel. És a hangszalag ordítja világgá Oinegáék vagy az IUésék legújabb bombaszámait. Persze itt nem árt. hogy úgy mondjam szükségeltetik egy jól kereső papa vagy mama. aki a fránya kis készüléket meg is vásárolja kedves gyermeke számára. A tegnap látott fiatalembernek mindenesetre nagy sikere volt az utcán, csak úgy forogtak utána a korabeli lányok és fiúk. a látszat szerint a nagy érdeklődés csep­pet sem zavarta. Hidegen és kö­zömbösen haladt, ö tudja, hova. Gondolom, ez sem jelenti a csú-r csőt. Minden bizonnyal újabb divat jön. Elképzelhető, hogy né­hány év múlva apró kis televíziót hurcolnak sétájukra a divattal lé­pést tartó ifjak? — CS — BEAT (Riportj Értelmező rész: A XX. szó- A zenekarvezető cipzáras A fiú veszi a lapot, zad ötvenes éveiben Ameri- műbőrtoteból gitárt vesz elő. Egyik karját na-tr acsavarva, kából indult irányzat. Filozó- Hatalmas piros „.Fender”, egy másikát feje fölött tartva ne- fiója a háború utáni namze- kis vagyon az ára. A többiek hány lépes spanyolitancot dék kétségbeesett navigációs is kicsomagolják giitánjaikait imitál. A lány utánozhatatlan próbálkozásait tükrözi a kon- és bekapcsolják az erősítőket, gráciával fogja fel szoknyája zumált társadalmak útvesztői- A hangszórókból! előbb jvaik szegélyét és fordul egyet. Mi­ben ; irodalma a próféták Holly-: surrogás hallatszik, aztán hír- re visszatér, a fiú már a ne- woodha vándorlásával gya- télén idegtépőén hangos sipo- ger ,tomango”~mái jár. Össze- kortotilag megszűnt, zenéje lás. Valamit rossz helye dug1- görnyedt testtel könyörög va- pedig nincs. .. Illetve, a hat- tok be és most összegerjedt lami istenségnek és a spanyol van as évek elején feltűnt az egész. Lányból egy másodpere alatt négy liverpooli gyerek — ta- A- közönség fel sem figyel istennő lesz. akihez lehet kó­lán a nevük: Beatles is közre- rá. Nem először hallgatnak tvyörögni Megkapóan szép pan­játszott szugigesztív zenéjét — beatzenét. toniim, A fiú lassan felemel­neveaték el beatnek. — Majd elmúlik — gon- kedik. most mindenféle dna­M kiden bizonnyal, az azóta dőljük, ám a sípolás egyre maturgia törvényei szerint felnőtté vált beatzenének si- erősebb, már-már elviselhe- meg keLl csókolniuk egymást, került a legünkéníabban tetten. A zeneszek egymás már összeér a homlokuk, az­vasszaadni azt, amit a beat- fi'lozófusok nem gondoltak vé­gig és a beatírók nem írtak meg. után húztok ki a csatlakozó- tán egy kamaszos gesztussal kát, csavarják le a potméte- válnak szét. a fiú a lány vá!- reket. de a gerjedés csak nem Iára teszí a kezét és* teljésen szűnik. Most már a közönség egyszerre emelik fel a lábu- is kénytelen tudomásul ven- kát. Zorba. A lány hátrave­ni, hogy valami baj van. né- hányan fetordtítonak a szín­tett fejjel, boldogan nevet. Azt hiszem, ezt lehetetlen Valaki a presszó előtt Pádra. de semmit nem tehet így begyakorolni. Ezt érezni mondta, hogy beatklub ala- hallani az őrjítő zajtól. kulit, és csütörtökön minden­ki ott lesz. A zenészek tehetetlenek. Fellázadt a berendezés. A zenekarvezető lecsapja a kell. Két szám közötti ptllanat­vagyont érő ,,Fender"-t. az nyí szünetben egy kétsegbe- orgona. alá bújik és kirántja esett hang süvít végig a ter- a falból a főzsinort. amitől men. — Gyugyó! Semmi válasz.. Ügy látszik, — ... príma kis banda ez nincs Itt Kár. — fejezi be valaki az ordítva * elkezdett mondatot 'Mindenki nevet. Üjra zene van és tánc. Mellettem egy fiú Godard * „Weekend” című filmjét me­séli egy kékszemű lánynak, Ajz erősítőket úgy látszik si- valaki a galéria erkélyén ki­került megzabotáizmi. mert hajolva egy óriási teleobjek- egvsaercsak megszólal a zene. tíwel fényképez, hátul néhá- Nem is megszólal, üvölt, ny\an snóblianak. odébb egy mintha ki tudja milyen ha- nemrég végzett ötvös ajándé­Az ajtóból be lehet látni a terembe, ahol. már egy csomó áramot kap az egész. Egy pil fiú meg lány ül és sört iszik, lanat alatt csend lesz. Indulnék beljebb. — Utamat állja egy fiú, kezében papír­tekercs. — Fel vagy írva? — Hová? — kérdem naivan, bár lelkem,ben egy pillanat alatt régi és újabb emlékek lánoreakciója indul el azok­kal a helyiekkel kapcsolatiban, ahová azért nem engedtek be, mert nem voltom felírva. ,,talmas nyomás alól szabadult kozza sajátkészítésű gyűrűjét dltgmaiiodva es bizonyítókként ^ ^ ™ Jtí „ütovs A papírcsíkon vol,aa tel a ha«g. — Eltel egy lánynak, egy Dixie nevű —it ouiai v™. kezdve minden a zenétől és fiú komoly filozófiai eszme­— futtatást tart a Zen-Buddhiz- én is —* széket húznak a ze- mus-ról néhány hosszú hajú nektár elé, mások a még be fiúnak, egy lófarkas kislány nem fejezett beszélgetést ki- — akit csak Katinak hívhat- csit hangosabban és valamivel nak — KLM-sziatyrot cipelve szenvedélyesebben folytatják, igyekszik átvágni a tömegen, a sarokban egy fiú meg egy egiy meglehetősen kopott lány, akik eddig halkan be- farmernadrág százötven fo- széigettek, most egymásnak rintért gazdát cserél, a büfés ugranak és vadul csókotózni őrjítő iramban szedd össze a kezdetnek. szétszórt sörösüvegeket, elöl, Kitört a beat. a zenekar előtt egy lány ki­merültén ro&fcad egy székire, a ★ szólógitáros gitárján elsza­kadt az „E”~húr, — de ezt Az énekest nézem. Szőke, csak az egészen közelállók ve­it osszú hajú fiú. Láttam már szik észre — valaki eloltja a a tv-ben, valami tiltakozó villanyt — de rögtön felgyújt- dalt énekelt. Ennek a szám- ják — hátul a sarokban még Jókora nem ®ntem a szövegét, de mindig csókolózik a pár és hangfalak, keverék, erősítők, ho&y“ «• va' ,köaben üvöf a «me-, »>mo­á* =., ~™,t„te hJ- tenufele tiltakozás. Tiltakozás lyog a számtalan elszívott a csend, a konformizmus, a „Munkás” és „Pali Mail” megszokott és a könnyen füstje és mindenki táncol, megszokható ellen. A beat­zenét nem lehet megszokni. Szinte hozzáér a stoja a mikrofonhoz, úgy énekel hal­kan, rekedtem, nem is ének ez, hanem valami kétségbe­esett, szomorú érzelemelfoj­tás. Teljesen elhalkul, kéziéi te- tóm, azitán a mennyezetet és hetedemül lógnak a mikrofon- köztük néha egy lányt. „Mao” A dobos — nyakigláb, sző- állvány mellett, csak a dob galléros nadrágkosztümben ke fiú — millimétereket iga- nyomatékos, progresszív szív- van. zsebénél óralánc és ak- ztt szerelésén. Kicsit arrébb dobogása érezteti, hogy ennek kora szemei vannak, mint huzza a tam-taimot, lejjebb nincs vége, hogy a dolgoknak egy teáscsésze, engedi a kisdobot, hatalmasa- nem lehet így vége. . . hátra- Állítólag régi ismerősök kát rúg a labgépre, hallgatja, fendiül a szőke fiú teste, keze vagyunk, de ez nem érdekes, hogy kong-e. görcsösen megmarkolja a mert itt úgyis tettesen átór­Beatzeneben a nagydobnak rnikroforat, aztán egy ember- tékelődnek a dolgok. Prímán csak kopognia szabad, úgy tetónül magas hang. egy si- értjük egymást, anélkül, hogy hogy rendszerint újságpapír- koly: NO — NEM! És vége a egy szót is beszélnénk. Né­szétcsavarja. sztiignók, ceruzával, tollal, kor- ., . . mcSgyiifaszá lilái ’írott olva^ “l“! hatatlan nevek. Prímán működnek az ösztö­neim. — Persze — mondom és rábökök az egyik olvashatat­lanra. — Itt Beengednek. Kicsi, gialéniaszerű előtérből néhány lépcső vezet a klub­ba. Az előtérben tóét összetolt asztal, letakarva egy lepedő­vel: ez a büfé, előtte perzsa­vásár szerű tolongás. A te­nyérnyi színpadon a zenekar rakja szét és állítja össze instrumentumait. hangfalak, kever mikrofonok és az ezekét ösz- szekapcsoló töménytelen ká­bel között gázolnak, találom­ra bedugnak egy csatlakozót valahová, aztán kihúzzák. Nem akar összeállni a. rend. — A húazfciiió-ehmosba dugd! — Nem lehet. Oda a mikro­fon jön. És újra átcsoportosítják az egeszet. vágj* ül. nevet, vagy vitatko­zik. jói érzi magát. Beat van. Azon veszem észre magam, hogy táncolok. Lehajtok, meg fölemelkedem, a padilót lá­számnak. inai szokták kitömni. Üjabb, minden eddiginél nagyobb hangfalat tolnak be, + a színpadom már mozdulni sem lehet, viszont a kábelek Belerúgnak a székembe nagy része eltűnt. Megszület- Arra fordulok. Mögöttem tán­tek a kapcsolatok. Iovábbítjuk a kérést Salgótarján tisztaságáért örvendetes jelenség, hogy egyre több levél, észrevétel ér­kezik a lapunkban közzétett „Salgótarján tisztaságáért” cí­mű Írásunkra, amit vitacikknek is szántunk. Egyre többen ajánlják fel segítségüket: részt kívánnak venni a mozgalom­ban, aktív részesei szeretnének lenni ennek a nemes megmoz­dulásnak, hogy valóban legyen szép és tiszta a megyeszékhely. Legutóbb a 23-as jelű épület lakói nevében kaptunk le­velet. A lakók arról panaszkodnak, hogy a Rákóczi utcai ol­dalon nem áll módjukban a zöldgyepet locsolni, mert se csap, se gumicső. Eddig a házfelügyelők az ivóvízből, kannákkal öntöztek. De hogy szép legyen a pázsit, szükség lenne a se­gítségre, csapot és gumicsövet kérnek, a többit — mint ír­ják, bízzák rájuk, esténként társadalmi munkában is elvég­zik a locsolást. A város forgalmas részéröl van szó Szívesen továbbítjuk a kérést: segítsen a tanács, keresse a megoldást, hogy legyen szép, üde zöldövezet a város központjában. ccutnak. Furcsa ez a tánc, nem na­gyon lehet tánciskolái métv téklkel mérni. Megszelidátett. kiherélt változatait „shake” aem, ahogy táncol, előirt vala­mi meleg: hisizen én félreis­mertem ezt a lányt. Mosolyog. Izzadok, minden figyelmem a ritmusé. Utol kell érnem önmagam. Még két lépés és úgy érzem: fel­robbanok és körülöttem is mindenki robbanni készül. Lendülő karok, és lábak, kö­zömbös és átszellemült ar­címmel táncolják az éjszakai cok, íaizadság, egy önfeledt lokálokban, viszont annak nevetés valahonnan elölről, az semmi köze sincs ehhez. Em- óriás szemű lány velem szem­nek a táncnak nincs kötött óén. aztán oldalt, aztán újra lépésformája, a táncotok hoz- szemben... aztán valaki be- zé sem érnek egymáshoz, és mondja, hogy a mai klubnak mégis döbbenetesen harmoni- vége. kus, egymással táncolt tánc Boldog kábült&ággal sodtró- ez. dóm ki az ajtón, de a nagy­Előttem egy valószín űtlenül llá"y ntor eltűnt. Meg­hosszű lábú lány és már-már az utolsó ember bántóan hozzáillő partnere in- elmegy és. csak akikor in­gerli egymást. A lány — vajon mel 'di­fiimben is láthattuk ezt így? — lassan felhúzza a váltóit, kezei szorosan a szoknyára tapadnak, aztán egy robba­násszerű kitárulkozással csap­ja hátra a karját és ugrik a dúlok el. Nem baj, gondolom, majd jövő csütörtökön. Következő csütörtökön sü­ket csend és a portás fogad. — Megszűnt ez a bolondok- fiú felé, szinte súrolja, de háza. Csak a sok baj volt már feszíti is hátra a dere- ezekkel kérem,.. kát, húzódik eh Messinger István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom