Nógrád. 1970. április (26. évfolyam. 76-100. szám)
1970-04-23 / 94. szám
Menedzser- Kőszobrászok a Duna-paiton betegség ■ / őrünk betegsége, a ne- |\ urózis, különösen a szellemi munkát végzők köztük ts elsősorban a vezetők saraiban gyakori. Az idegei fáradtsága, betegsége rendsze rint közvetett módon, gyomorfekélyben, infarktusban és más formában jelentkezik. Hogyan lehetne megfékezni éí visszaszorítani a szellemi-idegi túlterheltség káros és kóros következményeit? Erre a kérdésre világszerte nemcsak az orvoskutatók, a pszichológusok, hanem sok társadalomtudós; szociológusok, vezetés elmélettel és -szervezéssé' foglalkozók keresik a választ De egyelőre csupán a diagnosztikánál, a baj megállapításnál tartunk. Rendkívül gyors sodrású világban, szüntelen változó, át alakuló korban élünk. A tudományos-technikai forradalom szokatlan tempót diktál a gazdasági, üzleti életben, s nehéz lépést tartani a növekví követelményekkel. Csak az a vállalat képes helytállni a versenyben, amely alkalmazkodni képes minden változáshoz Ez az alkalmazkodó és túléli készség nagy erőfeszítést követel a vezetőktől. A túlterhelés helyenként szinte természetes állapot, c vezető a ráháruló feladatoknak csupán egy részéi képes naponta elvégezni. A munkák egyre tolódnak, s vele együtt az idegfeszültségek is halmo zódnak. A sikerélmény, amely időről időre levezeti ezeket a feszültségeket, s nagy lélegzetvételt tesz lehetővé, viszonylag kevés a vezetői munkában. így aztán előfordul, hogy a vezető feje felett összecsapnak a hullámok a felszínerunaradásért folyó szüntelen hajszában. S az ideg- feszültségek betegállományban enyhülnek valamelyest. Az ilyen megújulásba, idegi és fizikai regenerálódásba aligha szabad beletörődni. A megelőző intézkedései: közt első helyein említhetjük az ésszerű munkamegosztást a különböző vezetési szintek között. Lényegében a hatáskör és a felelősség olyan decentralizálásáról van sző, amely tehermentesíti a vezetést az alsóbb szinten könnyebben, jobban megoldható tennivalóktól. A hatáskörök leadása világszerte tapasztalható folyamat, s nálunk pedig különösen időszerűvé teszi ezt a vállalati belső mechanizmus korszerűsítése, az üzemi demokrácia fejlesztése. Említettük már, hogy a vezetőnek viszonylag kevés öröme telik munkájában. Időnként az elért sikereket is sokan vitatják, megkérdőjelezik, s a vezetőt még utólag Is védekezésre, küzdelemre késztetik. Az intrika, a személyi torzsalkodások, a fúrás időnként és helyenként több energiát emésztenek fel, mint maga a munka. S az a vezető, aki szüntelenül a személyi feszültségek kiegyensúlyozására kényszerül, kerüli a kockázatos kezdeményezést, bátortalanná, erélytelenné válik. Ha viszont a vezető több bizalmat, megértést, segítséget kap lentről és fent- ről — beosztottaitól és irányító hatóságától egyaránt, akkor több energiát fordíthat az érdemi munkára. A legtöbb persze magától a vezetőtől függ. Az például, hogy képes-e Jól megszervezni saját mun,kaját, elválasztva a lényegest a lényegtelentől. Vagy pedig a vezető nem ura saját munkaidejének és az események sodorják magukkal. Az egészséges életmódhoz feltétlenül hozzátartozik az önfegyelem, a mértéktartás, a kiélezett helyzetek, a belső feszültségek, az esetleges kudarcok viszonylag higgadt tudomásulvétele. De az egészség megőrzésének nem kevésbé fontos része a józan élet, a szellemi túlterhelést a szabad időkben ellensúlyozó sport és fizikai igénybevétel. Úgy is mondhatnánk, hogy a vezető, aki a szervezettséget, az előrelátást, a felelőséget fémjelzi a vállalatnál, személyes munkájában és magánéletében sem nélkülözheti ezeket a fontos tulajdonságokat. Kovács József A Parlament alatt, a Duna-parti műhelyben értékes műalkotások készülnék. Itt dolgozik a Kőfaragó- és Épületszobrászipari Vállalat 15 munkása, akik elsősorban a Parlament felújításával kapcsolatos kőszobrászmunkákat végzik. Képünkön: Paál Dezső kőszobrász, az időjárás viszontagságai miatt megrongálódott sóskúti homokkőből készült Báthory István- szobrot faragja süttői fagyálló, kemény mészkőbe, eredeti nagyságban. A feháiáriás alakulás» a harmadik ötéves tervben A HARMADIK ÖTÉVES tervben az állami felvásárlás értéke a múlt év végéig 31,4 százalékkal növekedett az 1965. évihez viszonyítva. A fejlődés üteme meghaladja a tervezettet. A növényi cikkek felvásárlása 42,3 százalékkal, az állatoké és állati termékeké 22,8 százalékkal emelkedett. Ebben a tervidőszakban sincs javulás az állatok és állati termékek javára. Szembetűnő azonban, hogy amíg 1961-ben az összes felvásárlás 30,5 százalékát a háztáji és kisegítő gazdaságok adták, addig 1969-ben 7,6 százalékra csökkent a háztájiból a felvásárlás aránya. Kimagasló volt viszont a kenyérgabona felvásárlása. A tervidőszak első 4 évében 21 338 vagon termett, ebből 12 899 vagonnal értékesítettek a felvásárlás útján, tehát az összes termés 60,4 százalékát. A BURGONYA felvásárlása is emelkedett — a lecsökkenteti vetésterület ellenére. A vető- és étkezési burgonya termelése a tsz-ekben koncentrálódott. A tervidőszakban 4 év alatt 5737 vagon burgonyát vásároltak fel, 28,2 százalékkal többet, mint az előző ötéves tervben. A zöldség termelése viszont csökkent. A konzervgyárak 500 kh-dal, a MÉK 300 kh- dal kisebb területen termeltet zöldséget mint 4 évvel korábban. A terület csökkenése miatt a zöldség felvásárlása kb. 15 százalékkal kevesebb mint az előző öt évben. Ez kedvezőtlenül hatott a lakosság zöldségellátására, és befolyásolta az árak alakulását. A sertésállomány 1965. évi szinten tartását tervezték, ezzel szemben 18,5 százalékkal csökkent az állomány. A kevésbé jövedelmező sertéstenyésztést ebben az időszakban 30 tsz felszámolta. A hízósertés értékesítése a nagymérvű változás ellenére öt év alatt 6.7 százalékkal meghaladja az 1961—65. évit. A tsz-ekben íz egy kocára jutó hízottsertés- értékesítés az 1965. évi 6,8 darabról 1969-ben már 10,7 darabra emelkedett, ami jó eredménynek számít. Vágómarhából a tervidőszakban 36 százalékkal vásároltunk fel többet mint az előző ötéves tervben. Kedvezően alakult a vágómarha átlagsúlya, éves átlagban 490—510 kilogramm között ingadozott és 50—60 kilogrammal meghaladta az 1965. évit. UGRÁSSZERŰEN JAVULT az állatok minősége. A felvásárolt vágómarhából 1969-ben 60.7 százalék volt „A” és extrém minőségű, az 1965. évi 28,9 százalékkal szemben. 1969-ben 5706 hízómarhát értékesítettünk exportra, az ösz- szes felvásárlás 43.6 százalé- iuit. (Az exporlmarha-érté- kesítés 1965-ben 76,3 százalékkal kevesebb volt és az export aránya alig haladta meg a 31 százalékot.) A megye mezőgazdaságában a baromfitenyésztés az egyik legdinamikusabban fejlődő ágazat. A tervidőszak eddig eltelt 4 évében 77.5 százalékkal többet, a tervidőszakban pedig háromszorannyi baromfit vásároltak fel mint az előző ötéves tervben. Érdemes megemlíteni, hogy az 1970. évre várható 210—220 vagon baromfi harmincszorosa lesz az 1960. évinek. Az étkezésito- jás-feivásárlásunk a tervidőszakban 35 millión felül lesz, és kb. 10 százalékkal meghaladja az előző ötévit. TEJBŐL 1 millió hektolitert vásárol fel a tejipar, 49 százalékkal többet mint az előző ötéves tervben. A tej- értékesítést többségében továbbra is a tejipari vállalat végzi. Gond azonban, hogy a falusi lakosság közvetlen tejellátásán nem tudtunk a szükségletnek megfelelően javítani. Jól halad a tbc-men- tesítés, Jelenleg az állomány 75 százaléka már tbc-mentes. 1971-re tervezik, hogy a szarvasmarha-állományt teljesen mentesítik ettől a betegségtől. Lécz László es ff< A III. országos diákparlament u»án HÁROMNAPOS vitára, ahol közel 300 ember fejti ki véleményét a legkülönfélébb kérdésekben — csuk bizonyos távlat utón gondolhatunk az összegzés igényével. Az április 6—8 között megrendezett III. országos diákparlament tanácskozásai után is kellett ez a távlatot teremtő idő, Hasznos forma a diákparlament, alkalom a közéleti szereplés gyakorlására, a felelősség, a demokratikus szellem erősítésére — ez bizonyosodott be ezúttal is. Ü.i arcok tűntek fel, itt a „mandátumok” rövid lejáratúak, az. élmények azonban maradandóak. A mostani élmények néhány tanulságot kínálnak. Először azt, hogy fontos, de nehéz kérdést vitattak meg a diákfialalok. Az iskolai élet demokratizmusa nemcsak meglehetősen elvont téma, de sok személyes motívumot is takar (pl. tanár—diák viszony!) Nagy felelősséggel szólhat a diák, s nagy pedagógiai érzékkel felelhet a pedagógus a „kényes” kérdésekre. Nem is volt mindenütt „fegyvernyugvás’' a diákpariamenti vita után. Haszna elsősorban az, hogy közelítette a megoldást, az igények, a lehetőségek, a feladatok kölcsönös megfogalmazását, hangsúlyozta a közös munka fontosságát, összegezte a javításra, megoldásra váró problémákat. • Másodszor: a diákfiatalok ma egyre Inkább Igénylik a demokratikus légkört, a közéleti cselekvést. Még néha túlzó formában, de jóindulatú, értékes türelmetlenseggel siettetve a szocialista iskola teljesebb megvalósulását. S azt is jó volt hallani, tapasztalni: milyen felelősséggel szóltak bele a KISZ további fejlődésébe, milyen aktivitással keresték a javítás útjait. A mára vonatkozó kritikus megállapításaik is igazak: az iskolai KISZ kevésbé politizáló, kevés követelményt adó munkastílusában sok az „állami” elem, sokat ismétlik az állami, iskolai jellegű feladatokat, nem eléggé a fiatalok igényeire épülnek akcióik. HARMADSZOR; nagy várakozás előzi meg a KISZ központi bizottsága kezdeményezéseit, amelyek a tanintézeti KISZ-munka továbbfejlesztését célozzák. A vegyes életkorú alapszervezeti forma, az érdeklődési körök rendszere, a bátrabban politizáló akciók és az önkormányzat kiszélesítése jó eredménnyel biztató kísértésnek tűnik. A megyénként két középiskolában bevezetendő kísérletet, valamint az önálló kollégiumi KISZ-szervezet (szintén kísérlet) munkáját az új tanévtől a KISZ kb középiskolai és szakmunkástanuló tanácsa irányítja. Ez a társadalmi szerv 50 diákot (minden megyéből néhányat) és 20 felnőttet foglalkoztat. Feladata; a tanintézeti mozgalmi élet irányítása, módszertani segédanyagok kimunkálása, különféle akciók, programok, rendezvények véleményezése és szervezése. Megalakulása, remélt tevékenysége a speciális rétegigények és feladatok jobb megoldását segíti. A sokféle vitatéma, amely felmerül, az 1016/1967. sz. kh továbbfejlesztésének lehetőségei, a forradalmiság értelmezése napjaink és viszonyaink között, a pedagógus-pártszervezetek feladatai, a diák KISZ-vezetők megbecsülése, tanár és diák jobb együttműködése, a rendtartás és a tankönyvek vitái, a turisztika és sport lehetőségei — mind azt mutatják: a diákokban él az igény saját életük formálására, s felelősséggel, érett-módon képesek ezt az igényt kifejezni, A KÉPESEK lesznek annak a forradalmi feladatnak a megoldására, amelyről Aczél György elvtárs, az MSZMF Központi Bizottságának titkára szólt: a barikádharcnál nem kevésbé romantikus, szép feladat, fiatalokhoz illő feladat építeni egy új társadalmat, napi aprómunkában is legyőzni a múltat, megőrizni a békét, továbbfejleszteni az alkotó emberi tudást. Kiss Aurél A% ördög nem alszik... Ralph Wiener: Kendnek lenni Csupasz végű földkábel riogatja hosszú idő óta a járókelőket Salgótarjánban, a Móricz Zsigmond üt végén levő villanyoszlop tövében. Talán fél méternyire áll lii a földből a két vastag vezeték, amelynek a végéről — nem lehet tudni, milyen céllal —. gondosan lehámozták a szigetelést. Azóta így meredeznek az ég felé és nem lehet megállapítani félve közeledhetünk-e hozzájuk, vagy mindkettő teljesen ártalmatlan jószág. Ha így ts lenne, a félbehagyott munka látványa akkor is elszomorító. Sokan mindenesetre széles ívben elkerülik a gazdátlannak látszó kábelvégeket. Mert mit lehessen tudni? Az ördög nem alszik. . . Legfeljebb azok szundítottak el egy kicsit, akik így hagyták a vezetékeket. Vagy talán csak elfeledkeztek róla? —Is — Szívesen megtennem uram — hajlongott az udvarias pályaudvari borbély — de a szabályzat szerint csupán olyan személyeket borotválhatunk, akiknek birtokában érvényes menetjegy van. — De hiszen a műhely egészen üres —, hangoztattam én éppoly udvariasan, — Talán mégis tehetnének egy kivételt, A borbély hajthatatlan maradt. — Ez az előírás, uram. Nekünk tartanunk kell magunkat a szabályokhoz, csupán utazókat borotválhatunk — és a nyomaték kedvéért még sóhajtott is egyet. — Szeretnék egy menetjegyet — szóltam kicsit később a jegypénztárban ülő ifjú hölgyhöz. — Hová parancsolja? — Az mindegy. A hölgy energikusan szólt rám: — Hagyja kérem a vicceit! — Nekem ez egyáltalán nem vicces — jegyeztem meg — de talán adjon egy jegyet a legközelebbi állomásra. Az biztosan elég lesz. — És mégis, melyik állomásra gondol? — Kedves kisasszony, már mondtam, hogy nekem telje. sen mindegy. Az ifjú hölgy ekkor már láthatóan ideges lett. — Mégiscsak tudnia kellene, hogy hova akar utazni! — Nem akarok elutazni. Az ifjú hölgy ebben már belepirult. — Ha nem akar elutazni, akkor mi az ördögöt kezd a menetjeggyel? — Borotválkozni akarok. Ebben a pillanatban hangos csattanással bezárult a pénztárablak. — Kedves kisasszony — kopogtattam szerényen egy kis idő múlva — adjon nekem is egy jegyet. Olyan pillantást vetett rám, mintha kísérteiét látott volna. Aztán szórakozottan belelapozott a menetrendbe. — A borbély kívánja, én nem tehetek róla — mondtam elhalóan. Erre már felfigyelt. — Mit kíván a borbély? — Csupán azokat borotválja meg, akiknek jegyük van. Ügy látszott, most már érti. Fogott egy jegyet, átnyújtotta nekem, és azt mondta: — Tessék, itt egy jegy, Reb- nitzbe. Hatvan pfennig! — Kérem, itt a jegy — lobogtattam büszkén újdonsült tulajdonomat a borbélynak, — Most már megborotválhat. Am a borbély nem hagyta magát félrevezetni. — De hiszen ön nem utazik! — Mindegy, van egy érvényes menetjegyem Rebnitzbe. Remélem ez elég? — Szó sincs róla — erősítette a borbély. — Számomra semmi jelentősége annak, hogyha ön borotválkozás céljából menetjegyet vált. Én csupán a menetjeggyel rendelkező utazókat borotválhatom. ön viszont egy menetjeggyel bíró nem-utazó! Hagyja el kérem a műhelyt! — Kisasszony — tértem vissza a jegypénztárhoz. — Sajnos ez sem használt. Kérem, vegye vissza a jegyet. — Az nem megy — felelte az ifjú hölgy, és megvonta a vállát. — De miért nem? — kérdeztem kétségbeesve. — Hiszen végül is az utazásra nem került sor. — Ha ön a jegyet utazási célból váltotta volna — magyarázta a kisasszony — akkor visszatéríthetném a menetdijat. ön azonban a leghatározottabb formában kijelentette, hogy egyáltalán nem akar utazni. Ezért a visszatérítési követelése semmisnek számít. A borbélyhoz kell fordulnia. Miatta váltotta a jegyet, nem? — Visszafizeti a jegyem árát. vagy nem? — kérdeztem most már erélyesen az udvarias pályaudvari borbélyt. — Egy pillanat — szólt ez, és a telefonhoz lépett. Aztán visszajött, és szívélyesen fordult felém: — Minden rendben van. önt meg lehet borotválni. — Végre! — sóhajtottam, és leroskadtam egy székbe, — De nem nálam — tette hozzá a borbély. — Csak Reb- nitzben! Fordította: Zilahi Judit NÓGRAD - 1970. április 23., csl!«r»SI,
