Nógrád. 1970. április (26. évfolyam. 76-100. szám)

1970-04-22 / 93. szám

Minden perc drága Négyszemközt a pártszervezetről Birtokosai a földnek Nincs nagy múltja. Kapás Károly embernek is, párttit- kámak is fiatal. Néhány esz­tendeje került a lucfalvi völgy párta lapszervezeteinek élére. Szerényen hárítja el magától a kérdéseket is: — Nemigen tudok én érde­keset, lényegeset mondani. Amikor mégis beszélni kezd, azt mondja: — Háromezer ember él a völgyben. A csúcsvezetőséghez négy alapszervezet, 120 párt­tag tartozik. Ugye kevesen va­gyunk? Az alapszervezetek erősítése Valóban, a pártszervezetek taglétszáma kevés. Helyzetük, ahogy Kapás Ká­roly magyarázta, rendkívül bonyolult. Nem lesz könnyű a haladás. Amikor az alacsony taglétszám okát kutatták, bi­zony nem mindig hízelgő meg­állapodásra jutottak. — Van néhány 1945-ös párttagunk akik ma már bi­zony idős emberek. Szívesen segítenek a munkában, ameny- nyire erejük engedi — ma­gyarázza a párttitkár. — A tagok többsége 1960-ban lépett a pártba, amikor a termelő- szövetkezetek is alakultak... S abban a nagy falumozgás­ban bizony megesett, hogy al­kalmatlanok is kerültek az alapszervezetekbe. Azóta a kö­zös gazdaságok, a pártalapszer- vezetek is erősödtek. A szom­szédos termelőszövetkezetek közös elhatározásából^ egyetlen mezőgazdasági nagyüzem lett a lucfalvi völgy. Új tagok Kapás Károly magyaráz. A művelődési otthon fiatal ve­zetője, a tanácstitkár figyeli szavait. — Most jutottunk el odáig, hogy végre kritikus szemmel vizsgáljuk helyzetünket. Mi is, az alapszervezetek vezetői is kizárását javasolták azoknak, akik erkölcsi, politikai meg­gondolásokból sem valók kö­zénk ... • Lucfalván, Kisbárkányban is volt ilyen eset a közelmúlt­ban. A vezetőség javaslata ta­lálkozott a párttagok vélemé­nyével. — Ne értsen félre, nem ar­ról van szó, hogy valamiféle tisztogató hadjáratot indítunk a kommunisták között — mondja a párttitkár. — Sze­retnénk rendezni sorainkat, ennyi az egész. Igyekezetüknek máris van eredménye. Nem kevesebb, mint 16 tag kopogtatott, kérte felvételét. Az új tagok jobbára fiatalok. Olyanok, akik eddig elhúzódtak a párttól. Távol tartották magukat, mert ott arra illetéktelenek is helyet, teret, kaptak. S a pártépítő munka ezzel nem fejeződött be. A fiatalok körében, a szö­vetkezeti asszonyok között bő­ven van olyan, akik szimpa­tizálnak a kommunistákkal, akik közénk tartoznak. Segí­teni kell nekik, hogy megsza­baduljanak az előítéletektől, a vallási kötöttségektől, s el­jussanak a párthoz. Közös asztal A X. pártkongresszusra ké­szülődve különösen gyakran forgatják az utolsó kongresz- szuson hozott határozatokat. Vizsgálgatják, értékelik Luc­falván is, mennyit valósítottak meg belőle és mit kell még tenniök a jövőben. Kapás Ká­roly jól látja a tennivalókat: — A legfontosabb, hogy ele­ven, szervezeti életet éljen minden alapszervezetünk. A párt vonzó legyen mindazok számára, akik közénk kíván­koznak, és akik érdemesek is arra, hogy a pártban legyenek. tájékoztatója és ajánlatai Ezért kell bizonyos mércét tar­tanunk a tagfelvételeknél. A pártvezetőség erősítése alapszervezeti és csúcsvezető­ségi szinten egyaránt lényeges követelmény. Az út, amelyen a lúcfalviak elindultak, jó irány­ba visz. A bölcs ítélőképesség, a nyílt, bátor véleménynyilvá­nítás mind erre vall. A párt­vezetők tekintélye növekedett. Sikerült megfelelő kapcsolatot kialakítani a gazdasági veze­tőkkel. — Nincs külön asztal, hogy ez a párt, ez pedig a gazdasá­gi vezetők dolga. Közös a cé­lunk: a termelőszövetkezet erősítése, a tagok jövedelmé­nek növelése. Ebből követke­zik, hogy erőfeszítéseink is kö­zösek. Szeretnénk minél job­ban kihasználni az eredmé­nyes gazdálkodás helyi lehe­tőségeit. Nevelni az embereket A kommunisták feladata, hogy ennek érdekében moz­gósítsák a szövetkezeti tago­kat. Nyilván ez csak akkor le­hetséges, ha a pártszervezetek­ben rend van. A párttagok eszmei, politikai nevelése ugyancsak a fontosabb tenni­valók közé tartozik Lucfalván. A téli politikai tanfolyamokat az első sikeres lépésnek köny­veli el Kapás Károly. A párt­tagok, a pártonkívüliek köré­ben egyaránt nagy volt az ér­deklődés. Ami a szervezett po­litikai oktatást illeti, Kisbár­kányban egészen jók a tapasz­talatok. Aki az esztendő ele­jén jelentkezett, az végig is járta az iskolát. Az idei oktatási terv minden korábbi esztendőnél nagyobb tennivalókkal számol. A párt­titkár sorolja: — Szeretnénk megszervezni a gazdasági vezetők politikai továbfcképzését. Közülük hatan jelentkeztek az esti egyetem­re. Korábban hárman végezték el az egyetemet. A szakosítóra ugyancsak van jelentkező ... A marxista esti középiskolára 25—30 emberünk van. Ennyi már elegendő ahhoz, hogy ki­helyezett osztályt indítsunk itt a völgyben. A „tanulók” kö­zött pedagógusok, tanácsi dol­gozók, szövetkezeti brigádve­zetők, tsz-tagok, nyugdíjasok is vannak. Bonyolult, türelmet igénylő munka az, ami a kommunis­tákra vár a lucfalvi völgyben. Kapás Károly mégis tele van optimizmussal. Vincze Istvánné a késői tavaszi velősekhez Értesítjük a mezőgazdasági üzemeket, hogy Mv. 620-as, Mv. 570-es és Mv. 530-as, egyszeres keresztezésű, továbbá Mv. Te. 431-es, háromvonalas vagy Mv. 59-es, Mv. De. 520-as négy- négyvonalas hibridkukorica-vetőmagból jelenleg is bőséges készlet áll rendelkezésre. Azok a termelőszövetkezetek, ame­lyek egyes korai tavaszi növények, főleg a tavaszi árpa vetésé­vel elkéstek és helyette hibridkukoricát kívánnak termelni, ezekből a hibridekből korlátlanul vásárolhatnak. Ezenkívül Mv. 40-es és Szegedi 71-es, rövid tenyészidejű hibridkukori­ca-vetőmagból is elegendő a készlet azon üzemek részére, amelyek a késői kitavaszodás vagy a belvízkárok miatt a korábban beszerzett, hosszabb tenyészidejű hibridkukorica­vetőmagot optimális időben nem tudják elvetni. Vállalatunk — szükség esetén — a hosszabb tenyészidejű hibridvetőma­got rövid tenyészidejű hibridre készségesen kicseréli. Vállalatunk kéri az érdekelt termelőszövetkezeteket, hogy az újabb vetőmag beszerzése, vagy a már megvásárolt vetőmag kicserélése céljából forduljanak sürgősen az illetékes terüle­ti központhoz, ahol a lebonyolításra vonatkozóan tájékozta­tást adnak és az igényeket haladéktalanul kielégítik. Válla­latunk felkészült arra, hogy a termelőszövetkezetek vető­magigényeit egyéb korai, rövid tenyészidejű vetőmagvakból is megfelelően kielégítse. Kölesvetőmagból megközelítően 100 000 kát. hold bevetéséhez elegendő, jó csírázókép>ességű vetőmagot tartalékoltunk. A zöldtakarmány-termesztés növelésére nagy mennyiségű Iregi korai csíkos napraforgó-vetőmaggal szolgálhatunk. Ta­karmányozásra és zöldtrágyázási célokra fehérmustárból, ki­váló zöldtakarmányt adó takarmánykelkáposztából, valamint takarmánykáposztából, és tarlórépa-vetőmagból is minden igény kielégíthető. Bő választék van a kertészeti növények vetőmagvaiból is. Külön felhívjuk a gazdaságok figyelmét a múlt években is igen jól jövedelmező, másodvetésként termelhető uborkára. Vállalatunk kéri és várja a termelőüzemek megrendeléseit. VETÖMAGTERMELTETÖ ES ÉRTÉKESÍTŐ ORSZÁGOS VÁLLALAT Ezekben a napokban száz­ezrek zarándokolnak el a vi­lág minden részéből Vlja- novszkba, Lenin szülővárosá­ba. A centenárium tiszteleté­re felépült jubileumi palota kitárta kapuját a küldöttek előtt. A hatalmas tanácskozó- terem talán leginkább Bábel tornyához hasonlítható. A szü­netekben, az ünnepi szavakat megelőző néhány percben sok­nyelvű zsivaj tölti be a ter­met. A különbség mégis óri­ási: a találkozás a nyelvi kü­lönbözőségek ellenére nem el­távolítja, hanem közelebb hoz­za egyik embert a másikhoz. Nem elveszítik, hanem éppen- hogy megtalálják a közös han­got ... Afrika fekete küldötte anya­nyelvén szól, amikor az emelt- vényre lép. Hazájában ezt az akcentust talán csak egyetlen törzs, néhány millió ember beszéli. Egy pillanatra elkép­zelhetetlennek tűnik, hogy bárki is megértse, az ázsiaiak és a dél-amerikaiak, a mon­golok és a portugálok, egy is valamennyiük közül, akik itt összegyűltek. De a kényelmes, párnázott székek karfáján csak egy gombot kell meg­nyomni, s a szavak, az elhang­zott mondatok máris egyszer­re tíz-tizenkét nyelven vissz­hangoznak a teremben. • A kis berendezés amelyet valamennyi karfába beépítet­Szabó Béna István, a tsz elnöke, már a múlt héten je­lezte, hogy csiak a kora reg­geli órákban található a tsz központjában, kint lesz a ha­tárban. Vetni kell, mert ha nem vetnek, akkor nem fog­nak betakarítani. MINDENKI A HATÁRBAN Ez annyira világos és ért­hető, hogy hétfőn reggelre egyszerűen elnéptelenedtek a falvak, mindenki a határban volt. Még a kaizárá lagzisok is, akik pedig a hajnali órá­kig mulattak a tsz egyik gép­kocsivezetőjének esküvőjén. Ragyogott a vidék. Kőt nap alatt zöldbe borult az erdő. Ez volt az esztendő első, igazi, mezőgazdasági munkára al­kalmas napja. A valóságot látó ember Szabó Bera István. Jól is­mertem ifjú korában is, ak­kor is ilyen volt. Mindent ala­posan átgondolva, elfőne meg­fontolva tett. Egyszer azon kaptam, hogy amikor mi, fia­talos hévvel a szomszéd falu lányai után leseked tünk, ő könybve mélyedit. Jól emlék­szem a könyv címére is. Mo- csóry Ödön írta és „Mezőgaz­dasági hasznosságok” volit a címe. Fennhangon nevettük buzgőlkodását, mire ő velünk nevetve mondta: — Üres zsebbel a lányok­hoz sem érdemes menni. Most is ilyen gondolatokkal biztatja szorgalomra népét. Ha nem vetnek, nem aratnak, majd üres marad a zseb. Eh­hez pedig már senki sincs hozzászokva. Ahogy mondani szokta: — Mindenki a határba, aki­nek földhöz ér a lába! TIZENÖT NAP ALATT Hát persze nem az ifjúkori hévvel biztatja az embereket, hanem az utóbbi években to­vább gyülemlett bölcsességgel, kiszélesedett szaktudással, a munkájáért érzett felelősség­gel. Hozzáláttak már ők ré­gebben. Ha egy kicsit kide­rült, valahol felszikkadt a föld, már rajta voltak. Vetet­tek mákot, tavaszi árpát, ké­szítettek elő táblákat vetésre, egyszóval birkóztak az időjá­rással. A múlt hét vége félé Szabó Bera aztán asztalhoz ült és számolt. A számok a legjobb barátai, azt tartja, hogy ezekkel nem lehet vitat­kozni. Van egy vaskos füzete, amit mindig a zsebéten hord, Számoszlopok vannak benne. A gazdaság jelene és jövője ezek a számok. Kiszámította, ha az eddigi ütemben dol­goznak, negyven nap múlva végeznek a tavaszi munkával. De akkorra már június lesz, fáradságuk semmit sem ér. A negyven nap helyett tizenöt nap alatt kell végezni, ha azt akarják, hogy eddigi életmód­jukat élhessék. Vasárnap „falujárás” volt Vizsláson, Kazáron és Mátra- szelén is. A vezető emberek házról házra jártak, min­denkit mozgósítottak. Az üzemben p>edig elkészítet­ték a munka szervezési ter­vét. Térképeken jelölték meg. hogy a húsz erőgép ho­vá és mikor indul munkáiba. Azt mondja Szabó, hogy eb­ben az időjárás ellen folyta­tott küzdelemben ez a kulcs­kérdés. A gépeknek két mű­szakban kell dolgozni, hogy mire az emberek a határba mennek, mindent előkészítse­nek számukra. MOZGÓSÍTJÁK A „TARTALÉKOT” Most a legfontosabb a két- százhuszonfcét hold burgonya elvetése. Húszezer rekeszben fólia alatt csíráztatták hozzá a vetőgumót. ELfogiatja a ma­jor feliét, olyan nagy mennyi­ség. Forognak az utcányi so­rok között a teherautók. Haj­ra! óta szállítják a földekre a vetőgumót. Ott láttam ra­kodni Csapó Lajost és Tőzsér K. Jánost. Csurgott róluk a ve rétek. Szűkszavúan jelezték, hogy beszélgetésre nincs idő. A gépkocsivezetők szidták az útépítőket, ment miattuk ma­radtak le. Csak lépésben tud­nak a major és a földek kö­zött haladni, olyan rosszak az országutak. A földeken van minden mozgatható ember. Berendel­ték az erdészeti dolgozóikat, az istállókból vetni mentek az állatgondozók és tartaléknak hagyták meg az építőket. Ha a tizenöt naphoz szükséges munkatempót nem tudnák tartani, azok is a földekre mennek vetni. EGYÜTT AZ ELNÖKKEL Kint. a középső táblán mintha megmozdult volna a föld, annyi a munkáskéz. Mindent szervezetten végez­nek, semmi sem fölösleges. Mintha élő automaták dolgoz­nának, úgy tolják a munka. Az elnök társaságában vé­gigjártuk a határt. Volt. aki a lagzi fáradalmaira panaszko­dott, de a keze fürgén moz­gott. Volt aki együtt derült az elnökkel, ígérve a többiek nevében is, hogy a negyven nap helyett tizenöt nap alatt elvégzik a munkát. Egy idős parasztember odament Szabó Berához. — Pistánk, nekünk az év­forduló hetére az a felajánlá­siunk, hogy elvégezzük, ami szükséges! B. Gy. A Pamutnyomóipari Vállalat nagyatádi telepén új termelékenyebb és jobb minőségű terméket előáUltó gépeket helyeztek üzembe. A nagy­atádi gyár termékeit 34 országba — Nyugat-Afrikába, Kis-Azsiába, Dél- és Közép-Am erikába, Kanadába — exportálják. A megnöveke­dett exportigények tették szükségessé a korszerűbb gépek beállítá­sát, ugyanakkor ez lehetőséget nyújt az export további kiszélesítésé­re is. Képünkön: Exportra csomagolják a cérnát Nógrádi készülékek USjanovszkban Nem csupán technika... tek, elfér a tenyérben. Min­den egyes darab a megértés apró követe Uljanovszkban. Harmincegynéhány alkatrész, tíz, tizenöt, vagy húsz ember kezemunkája. A kéz egy-egy mozdulatával körbejár a ko­rong, míg a küldött rátalál az anyanyelvét közvetítő tol­mács hangjára. A fejre il­leszthető fülhallgatók memb­ránján képződő különböző rez­gések úgy kapcsolják össze a résztvevőket, mint a láthatat­lan vezetékek. Vajon gondol­nak-e arra, hogy ez nem csu­pán csak technika, hanem va­lamivel több... Azok üzenete, akik ezekben az ünnepélyes percekben nem lehetnek jelen: a tervezőgár­dáé, az anyagbeszerzőé, a gép­munkásé, a szerelőé, és a be- rnérőé. Az ujjaik nyoma, ha nem is látni, ott van a fé­nyes lemezen. Megszámlálha­tatlan, gondos mozdulat kel­tette életre a holt anyagot, a sok-sok kis tolmácskészüléket, hogy engedelmes eszköze le­gyen az emberi megértésnek, a népek közötti közeledésnek. Szerényen és hivalkodás nél­kül, de hírt adnak rólunk, ha­zánkról, az elektroakusztika gyors fejlődéséről. negyedszá­zad alatt hatalmassá nőtt ipa­runkról, egy megyéről és egy üzemről. * A Nógrád megyei Vegyes­ipari Javító Vállalat elektro­akusztikai szereldéjétől senki sem utazott el Vljanovszkba. Mégis szinte kivétel nélkül valamenyien ott vannak a ju­bileumi palotában. Hónapok kitartó munkájával nyerték el a jogot, hogy a teremben érez­hessék magukat. Minden egyes berendezésbe beleépítették óráikat és napjaikat, az éle­tük egy-egy darabkáját: sa­ját magukat. Még a múlt év elején ka­pott megbízást az Elektro- akusztukai Gyártól a salgó­tarjáni vállalat a tolmácské­szülékek szerelésére. Fiatal, lelkes lányok láttak mun­kához, akik eleinte a huzalok, csavarok, alkatrészek között alig ismerték ki magukat. Ta­lán kezdettől fogva tudták, hogy ezeknek a készülékeknek tekintélyes része Lenin szülő­városába, Vljanovszkba kerül. Az akkori üzemvezető egyszer azt mondta róluk, „nem ismer­nek fáradtságot”. Ha kellett, akár munkaidő után is benn­maradtak., hogy egy-egy szál­lítmány időben útnak indul­hasson. Ilyenkor elmaradt az esti randevú, hiába várt ott­hon az ifjú férj, a megvál­tott mozijegyet el lehetett dobni... Pólónkat Anna ifjúsági bri­gádja ebben az évben már a Szocialista brigád cím elnye­réséért dolgozik. Tizenhárom­tagú a kollektíva. Tizenhárom. S nem babonásak. Igazi, „vér­beli” mai fiatalok, akik. tud­ják, hogy a dolgok nem sors­szerű véletleneken múlnak, az élet igazi mércéje: a munka. Talán ezért is vették fel Zrí­nyi Ilona, a hős asszony nevét. Ök is elküldték kézjegyüket a Szovjetunióba. Kettejüknek azt a kérdést tettem fel, mi­lyen érzés tudni, hogy az ál­taluk készített berendezések Vljanovszkba kerüllek? — Nagyon jó — válaszolt mosolyogva Polonkai Anna. — Annak is nagyon örültem, amikor a „Veréb is madár” című filmben viszontláttam az egyik készülékünket. Gondol­hatja, még ennél is büszkéb­bek vagyunk arra, hogy tol­mácskészülékeinket a jubileu­mi palotában szerelték fel. — Jó lenne — tette hozzá Szerémi László — ha valóban ellátogathatnánk egyszer Vl­janovszkba, ahová elkektro- akusztikai berendezéseink el­jutottak ...-is

Next

/
Oldalképek
Tartalom