Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)
1970-03-13 / 61. szám
A termeIő§zove(kezeÜ építőipar A valóságról beszélünk, ha ezt a kifejezést használjuk: termelőszövetkezeti építőipar. A tsz nem kisipari szövetkezet és nem építőipari vállalkozás. A termelőszövetkezetek ácsai, kőművesei, szakiparosai, együttesen pedig építőbrigádjai, közös vállalkozásai vagy vállalatai azonban ma a szakmában tekintélynek számítanak, munkájuk még a legátfogóbb, legnagyobb számokkal dolgozó statisztikákban is nyomot hagy. Nélkülük ma nem beszélhetnénk a magyar mezőgazdaság fellendülésének szakaszáról, az igazi nagyüzemi kombinátok létrejöttéről. A kisipari szövetkezeti, tanácsi és állami építőipar ugyanis képtelen lett volna felépíteni azt a sok milliárd értékű épülettömeget, amely a fellendülés egyik legfontosabb bázisa. A szükség' hívta létre Ebből a bevezetésből már x az is kiderül, hogy ezt a kapacitást, ezt a mezőgazdasági termeléstől látszólag távol álló ipari erőt a szükség hívta létre. Az istálló kellett és a faluban ott éltek a kőművesek, ácsok, «zaki párosok, akik nem is nagyon örültek annak, hogy távoli munkahelyekre, nagy szakmai vállalatokhoz kell ingázniok. Megalakultak tehát a brigádok. Szakképzettségük a feladatok növekedésével párhuzamosan edződött, fejlődött, soraik feltöltődtek, így jutottak el odáig, hogy helyenként már építészmérnököt is tudhatnak soraikban, esetenként már bonyolult technológiájú építkezést is vállalhatnak. A tsz szorosan vett, zárt körében azonban nem tudtak megmaradni. Ennek két oka is volt. Egyrészt a saját üzem építkezése nem volt folyamatos. Amikor éppen nem épült százas istálló, kár lett volna az értékes, gyakorlott együttest szélnek ereszteni, aztán három hónap múlva újra öszszeszedni. A másik, hogy kívülről is jelentkezett, sőt dörömbölt az igény. A falusi emberek lakást akartak építeni, a faluban tatarozásra szorult az iskola, de erre se akadt kapacitás. Sőt, sokszor igazán igényes, komoly építkezésre se akadt. Hát a tsz- ek elvállalták. Ez a folyamat azonban nem volt mentes az ellentmondásoktól. A tsz-ek úgynevezett kiegészítő tevékenységének éppen ez vált az egyik legproblematikusabb ágazatává. A részleteket talán jobb volna mellőzni, de tény, hogy a kiegészítő tevékenységet általában szabályozó minisztertanácsi határozat után most még egy. újabb minisztertanácsi határozatra volt szükség ahhoz, hogy a termelőszövetkezeti építőipart helyére lehessen tenni a népgazdaság szerteágazó láncolatában. A határozat nem csökkenti a termelőszövetkezeti építőipar rangját, sőt újra, külön aláhúzza fontosságát, megérdemelt becsületét óvja, meghatározza tevékenységének fokozatait. Általános elv maradt — még az előző határozatból átvéve — hogy bármely szintű tsz-építőipari erő szabadon dolgozhat a saját gazdaságban és az élelmiszergazdaságban. Ez belső munkának számít. Az elhatározás a külső munkákra vonatkozik. A leggyengébb láncszem A szakma legkisebb — és érthetően a leggyengébb — láncszemei a hagyományos tsz-építőbrigádok, építőrészlegek. Ha ezeknek szabad kapacitásuk marad, vállalhatnak munkát a lakosságtól, a tanácsoktól: a járás területén belül. Annak érdekében azonban, hogy a pénzszerzési szándék ne mehessen az otthoni feladatok megoldásának rovására, külső munka nem lehet több, mint a kapacitás egyharmada. A következő fokozat a termelőszövetkezeti építőipari közös vállalkozás. Ezek azok a bizonyos TÖVÁL-ok, amelyek sok szép feladatot oldottak meg, de esetenként, túlbecsülve erejüket, vagy megszédülve a dörömbölő külső igényektől, bizony kudarcokat is vallottak. Számukra a határozat lehetővé teszi, hogy a saját megyéjükben, valamint a közvetlen határos megyékben is dolgozhassanak. Működési körük azonban elsősorban az élelmiszergazdaság. Közös építőipari vállalatot Nem a Minisztertanács, hanem az élet bizonyította be, hogy a TÖVÁL a fejlődésnek csupán égy közbeeső fokozata. Az igényes feladatok megoldása erős egységeket kíván. Olyanokat, ahol már a legfejlettebb technikát is alkalmazhatják, ahol már nem csupán kivitelező, de tervező • építészmérnököket is foglalkoztatnak, akik már nem a megbízótól várják, hogy az anyagokat beszerezze és a helyszínre szállítsa. Ennek a fejlettebb igénynek a termelőszövetkezeti közös építőipari vállalat felel meg. Ez önálló jogi személy, méretei több közös vállalkozás együttes erejének felelnek meg, formája lényegesen már nem különbözik a tanácsi vagy állami vállalatokétól. A gazda viszont az alapító tsz-ek összessége. Nos, a határozat kimondja, hogy az ilyen vállalatok bárhol bármely építőipari munkát elvégezhetnek. Az igazgató tanács dönti majd el, hogy a vállalat ötszázas istállót építsen-e a faluban, vagy bérházat Budapesten. Rajtuk múlik, hogy okosan határozzanak. Az új minisztertanácsi döntés tehát nem csökkenti, hanem növeli a termelőszövet- , kezeti építőipar becsületét Az elhatárolások célja a jobb munka nélkülözhetetlen feltételeinek bitosítása. A termelőszövetkezetek vezetőitől, építőipari szakembereitől függ ezután, hogy az elvi döntés élő tartalommal telítődjék, a tsz-építőipar elismerése tovább fokozódjék! P. I> A SOPRONI ÜJ TV-TORONY (MTI fotó — Jármai Béla felvétele) Verseny és világpiac A VILÁGHÍRŰ francia publicista, Servan- Schreiiber írta néhány éve azt a gazdasági, történeti tanulmányt, amely voltaképpen a fejlett ipari országok versenyének drámai tudósításaként fogható fel. A könyv, amely „Az amerikai kihívás” címmel jelent meg, arról a mind hevesebb konfliktusról rajzol valósághű képet, amely az amerikai, illetve a nyugat-európai tőkés országok gazdasági párviadalából következik. Jóllehet, a tanulmány mindenekelőtt Franciaország és az Egyesült Államok versenyéről tudósít, bizonyos áttételekkel van mondanivalója számunkra is. A tanulmány ugyanis a kétezredik esztendőhöz közeledő világ fejlődési erővonalairól, az ipari társadalmak növekedési erőfeszítéseiről, végeredményben korunk gazdasági versenyfutásáról fest drámai tablót. A tanulságok természetesen nem adaptálhatók gépies áttétellel a mi viszonyainkra. Nemcsak a társadalmi rendszerek különbözősége színezi sajátossá a képet, hanem az is, ami a kis országokat jellegzetesen megkülönbözteti az ipari nagyhatalmak lehetőségeitől és versenypozícióitól. A világgazdaság modem tendenciái azt bizonyítják, hogy az iparilag fejlett kis országok — Svájctól Hollandiáig, Belgiumtól Magyarországig — csak meghatározott feltételek teljesítésével vehetnek részt a világméretű versenyben. Ilyen feltétel mindenekelőtt a fejlesztési tőke erőteljes koncentrálása néhány verseny- képes termékre és iparágra, más szóval-: a termékskála szűkítése olyan körre, amely lehetővé teszi a korunkban kötelező dinamikus korszerűsítést. További tanulság, hogy ezt — különösképpen, a kis országok — csak intenzív nemzetközi munkamegosztással, a nemzetgazdaságok regionális tömörülésével, fokozatos integrálásával teljesíthetik. Ami a legfontosabb tényezőt, a gyártmányok szédületes ütemű korszerűsítését, illetve cserélődését illeti, szemléltetésül egyetlen fénysort idézünk Servan-Schreiber művéből A publicista korunk jellegzetes vonásaként emeli ki, hogy a koncentrált beruházások nyomán nemcsak szakadatlanul nő a tudományos felfedezések száma, de rendkívüli sebességgel rövidül a tudományos felfedezéstől az ipari hasznosításig vezető út. A feltalálástól az ipari hasznosításig a fényképezésnek 112 évre, a telefonnak 56 évre, a rádiónak 45, a radarnak 15, a televíziónak 12, az atombombának 6, a tranzisztornak 5, az integrált áramkörnek pedig mindössze három évre volt szüksége. Ilyen körülmények között aligha szorul bizonyításra, hogy az ezredfordulóhoz közeledő világ gigantikus versenyében olyan kis ország mint a miénk, csak az imént említett két feltétellel — erőforrásaink koncentrálásával és nemzetközi összefogással — válhat a világpiac aktív tényezőjévé. / Kétségkívül nem ma kezdünk hozzá e feltételek teljesítéséhez. Az elmúlt két évtized iparosítási, korszerűsítési tendenciái nemzeti versenyképességük alapjait is szélesítették. Elég ezzel kapcsolatban talán csak arra utalni, hogy három évtizede még jobbára élelmiszerekkel, mezőgazdasági cikkekkel, például búzával jelentünk meg az exportpiacokon; olyan termékkel, amelyek roppant érzékenyek voltak a világpiaci áringadozásokra, és általában a fejletlen országok exportszerkezetének jegyeit viselték. Kétségtelen viszont az is, hogy iparosításunk a kelleténél szélesebb terepen nyomult előre, más szóval, sokkal több termék gyártását kezdtük el, mint amennyinek állandó korszerűsítéséhez feltételeink, Lehetőségeink lettek volna. Az új gazdaságirányítás ebből a szempontból is változásokat ígér, jóllehet ilyen méretű átalakulás nem következhet be egyik évről a másikra. Annyi azonban mégis bizonyos, hogy a reform egész sor tényezője — az iparvállalatok nyereségérdekeltségétől, a külső piacok és a hazai termelők közvetlenebb kapcsolatáig —, segíti gazdaságszerkezetünk korszerűsítését, versenyképességünk erősítését. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke nemrég az egyik napilapunknak adott interjújában rámutatott, hogy hozzávetőleg körvonalazódtak már a következő ötéves terv strukturális vonásai. Két alapvonásként emelte lei a vegyipar gyors fejlesztését és a korszerű számítástechnika térhódítását. Mindkettő olyan lehetőségeket ígér, amelyek közvetlen összefüggésben vannak versenyképességünkkel,. világpiaci szerepünkkel. Amint a gazdaságszerkezet átalakítása nem valósítható meg egyik évről a másikra, éppen úgy hosszabb érlelési idő szükséges azimánt másodikként említett feltétel: az integráció teljes kibontakozása számára is. Ismeretes, hogy a KGST-országok hozzákezdtek az integráció elvi alapjainak kidolgozásához, köztudomású az is, hogy a lehetőségek, és az érdekek egyeztetése1 bonyolult, sok éves munka. Hiba lenne azonban mindezt úgy felfognunk, hogy a nemzetközi munkamegosztásban csak akkor, vagyis évek múlva bekövetkező döntés után vehetünk intenzívebben részt, amikor az integráció teljességében megvalósul. Sok jel mutatja, hogy addig is hasznosíthatjuk lehetőségeinket, kiépíthetjük a szocialista országok vállalatközi együttműködését, mind sikeresebben élhetünk a kooperáció, a nemzetközi munkamegosztás gazdasági előnyeivel. A NEMZETKÖZI versenypálya nem hasonlítható a sportpályához; itt nem lehet szó hirtelen kiugrásokról, előretörésekről, csak megalapozott és egyenletes fejlődésről. Az új gazdaságirányítás ennek feltételeit teremtette meg. Tábori András Belvízveszély ellen Kölcsönmunkások segítségével Egy éve, az olvadások idején Balassagyarmaton két üzemet öntött el a belvíz. A városnak sok utcája, lakóháza is víz alatt állt. — Idén ez nem fordulhat elő — mondja Ács Boldizsár, a Balassagyarmati városi Tanács építési osztályának vezeti gyerek magára tatái Domjánék csemetéje és kebelbarátai egy izgdlmas játék során nagyarányú átalakításokat hajtottak végre a lakásban. A fiút szigorúan megbüntették, és Domján-apuka egész este elfordította a fejét, valahányszor utóda a szeme elé került. Anyu sírt. Másnap a szülők elővették fiacskájukat és a lelkére beszéltek. Apuka még dobbantott is a lábával, amikor elmondta, hogy mit tart a fia viselkedéséről, majd áttértek az „érzelmes” hangvételre. A ház légköre a legjobb akarattal sem volt kellemesnek mondható. Este a kis Dómján önként bevonult a fürdőszobába, és anélkül, hogy erre parancsot kapott volna, megmosakodott. Reggel, minden ellenkezés nélkül, az utolsó cseppig megitta a tejet, nyaka, füle tiszta volt. Megköszönte a reggelit, és elment az iskolába. Délután, felszólítás nélkül, azonnal hozzáült a leckéhez és teljesen önállóan megcsinálta. — Furcsa nekem ez a gyerek — suttogta az apa. — Mintha nem is ő maga volna — helyeselt a mama. Odament a fiához és a homlokára tette a kezét: — hogy érzed magad, kisfiam? — Köszönöm szépen, édes anyukám, nagyon jól — válaszolta az ifjabb Dómján barátságosan. A szülők átmentek a másik szobába. „Hallottad?” tört ki az anya izgatottan. — „Hallottam!” szólt tompa hangon az atya. Étkezés után a fiú a saját elhatározásából fogat mosott. A lakás felett szinte tapinthatóan lebegett a katasztrófa. — Mi vagyunk a hibásak — ismerte be az anya önkritikusan. — A bútorokon ejtett néhány vacak karcolás miatt, összetörtük a gyermekünk lelkét. Talán sohasem heveri ki. és egész életére nyomorék marad lelkileg. Ezt sohasem bocsátom meg magamnak! Amikor este meglátogattuk Domjánékat, a legsötétebb depresszió állapotában találtuk őket. Marcangolta őket a kétségbeesés és az önvád. — Hirtelen hatalmas robbanás rázta meg a lakást. Az ifjabb Dómján volt, egy kis plasztikbombát robbantott fel az előszobában. A nyomott hangulat egy pillanat alatt feloldódott. A kedves fiúcska ismét önmagára talált. Minden segítség nélkül túljutott h súlyos lelki válságon. Nem maradt lelkinyomorék az előszobába letett kabátjaink viszont cafatokban lógtak. (Erős Rezső) tője. — Állandó figyelőszolgálatot létesítettünk. Az erdő- gazdaságtól jó előre beszereztünk két 1500 liter/perc teljesítményű szivattyút; ezeket a leginkább veszélyeztetett területen állítjuk majd munkába. Az Ipoly-parton, a zsilipnél levő másodpercenként 500 liter átemelésére képes szivattyúnak pedig a KÖVIZIG nemrég tartotta meg próbaüzemelését Ennek az a feladata, hogy a holtágban felgyűlt ' vizet az új mederbe továbbítsa. A város egyes részeit elöntéssel fenyegető belvízveszély leküzdésére nemcsak intézkedések történtek. A városgazdálkodási költségvetési üzem úttisztító részlegének állandó emberei, összesen huszonket- ten, a Balassagyarmat utcáin felgyülemlett havat szállítják el. Három tehergépkocsi, két vontató és három lófogatú jármű áll rendelkezésükre. — Eddig mintegy 4000 köbméter havat szállítottunk el az Ipolyba, az olvadásig előreláthatólag még további 2000- től kell megszabadítani a várost — mondja Patterman Já*- nos részlegvezető. Először a legnagyobb forgalmú utak és azok a szűk utcák kerültek sorra, amelyekben a hósáncok akadályozzák a közlekedést Külön köszönettel tartozunk az őrhalmi termelőszövetkezetnek, melynek huszonöt dolgozója segített a hó kocsira rakásában, szállításában. Ha újabb havazás nem gátolja a munkát, mire az olvadás megindul, eltűnnek Balassagyarmat utcáiról a hóakadályok. Az üzem tíz embere az átereszek, csatornák kitisztításával foglalkozik, hogy akadálymentesen jusson el a belvíz a nemrég szabályozott Ipolyba, amely — idén először — már nem okozhat gondot a városnak. Jelentés a munkáról „mezőgazdaság Összferme lé: 1961 - 1965 évek <i 1966- 1969 évek ótlogo Növi ny letineszHs: 3,6 mill, t 4,7 mill. t. t HŰI 3,3.m?ll. t I Búza Búza Kukorica Kukorica Burgonya Burgonya Sző16 Sz«5lA' 1961-1965 1969 1961-1965 1969 1961-1965 1969 1961-1965 196» évek ótlogo év* ótlogo évek átlaga évek átlaga 1968 ezer db 2017 ezer db Állat tenyésztés : 6123 /fsp 0? m m Sztrvasmorha Szarvasmarha Szarvasmarha Sertés Sertés Sertés 1966 I960 1969 1966 1968 1969 A mezőgazdasági termelés alakulásának országos adatai. r NÓGRAD — t970. március 13., péntek
