Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)
1970-03-01 / 51. szám
Gyümölcsöző kapcsolatok jegyében Közlemény a KGST végrehajtó bizottságának 45. üléséről EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Moszkvában február 24—27- én megtartották a KGST végrehajtó bizottságának 45. ülésszakát. Az ülésszakon részt vett: Lcseaar Avramov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese. Frantisek Hamouz, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnökhelyettese, Piotr Jarosze- wicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, Apró Antal, a magyar forradalmi munkásparaszt kormány elnökhelyettese, Damdingijn Gormbozsav, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, Gerhard Weiss, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának, elnökhelyettese, Gheorghe Radulescu, a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, és Mihail Leszecsko, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Minisztertanácsának elnökhelyettese. Az ülésen P. Jaroszewicz, a Lengyel Népköztársaság képviselője, a lengyel minisztertanács elnökhelyettese elnökölt. A KGST soron levő ülésszakának előkészítésével kapcsolatban a végrehajtó bizottság megivitatta a KGST 24. ülésszaka beszámolójának előkészítését a KGST 23. (különleges) ülésszakán hozott határozatok megvalósítása érdekében a végzett munka menetéről. A KGST végrehajtó bizottságának ülésein folytatták azoknak a kérdéseknek a megvitatását, amelyek összefüggnek a KGST-tagállamok közötti együttműködés további elmélyítése és tökéletesítése komplex távlati program- tervezetének előkészítésével. Megvitatták egyebek között a végrehajtó bizottság elnöke és a tanács titkára által előkészített javaslatokat e program mintavázlatáról, struktúrájáról, és előzetes tartalmáról, valamint esetleges jogi megfogalmazásáról. A végrehajtó bizottság határozatot hozott a jelzett anyagok további kidolgozásának rendjéről és határidejéről azzal, hogy azt a végrehajtó bizottság 46. ülésszaka elé terjessze. M. Bajbakov, az első munkacsoport elnöke, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökihelyettese, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának elnöke a végrehajtó bizottság elé tárj esztette a munkacsoport által elkészített anyagokat a KGST-tagállamok minisztériumai. hivatalai, gazdasági szervezetei, tudományos kutatóintézetei és tervező irodái közötti közvetlen kapcsolatok megteremtésének élveiről, rendjéről, szervezeti, gazdasági és jogi előfeltételeiről a felek szerződéses vi- Sizonya, anyagi érdekeltségének növelése és felelőssége alapján. Ez a munkacsoport javasNixon a sztrájkellenes intézkedések kiterjesztését kéri a kongresszustól Nixon elnök pénteken rendkívüli üzenetet intézett a kongresszushoz, és ebben felhatalmazást kért az 1947- ben elfogadott hírhedt munkásellenes Taft—Hartley-tör- vény rendelkezéseinek kiterjesztésére. Az elnök üzenetében azzal igyekezett indokolni az újabb sztrájkellenes intézkedések szorgalmazását, hogy az Egyesült Államok nemzet- gazdasága „rendkívüli módon sebezhető a szállítóiparban bekövetkező munkabeszüntetések által.” Hírügynökségi kommentárok Nixon üzenetét összefüggésbe hozzák azzal, hogy csaknem egy hónapja országos vasutassztrájk fenyeget az Egyesült Államokban. Mint ismeretes, a Taft— Hartley-törvény lehetővé teszi az Egyesült Államok elnökének, hogy bírói végzéssel nyolcvan napra elrendelje bármilyen sztrájk felfüggesztését. Ez a „lehiggadási időszak” azonban külön törvényi rendelkezés folytán a vasutaknál és a légszállításnál csak hatvannapos. Nixon elnök még a következő sztrájkellenes intézkedések elfogadását sürgeti a törvényhozástól: 1. ) Az elnök további harminc nappal meghosszabbítja a sztrájk felfüggesztések ha úgy véli, hogy ezen idő alatt kilátás van a megegyezésre. 2. ) Amennyiben az elnök nem él azzal a jogával, hogy a Taft—Hartley-törvény alkalmazását kérje, úgy legfeljebb hat hónapra, a kongresszus felhatalmazása alapján elrendelheti a sztrájk által érintett iparág részleges üzemeltetését. 3. ) Az elnök a munkáltatók és a szakszervezetek mindegyikének három nap határidőt szabhat arra, hogy egy vagy két végleges javaslatot nyújtsanak be a munkaügyi miniszterhez. Az üzenet értelmében az elnök a felsorolt három intézkedés bármelyikét választhatná, a körülményektől függően. (MTI) Ellopták a külügyminisztert Guatemala! „lázadó fegyveres erők” pénteken éjjel foglyul ejtették Alberto Fuen- tes Mohr külügyminisztert, és bejelentették, hogy csak egy letartóztatott gerilla.tár- suk szabadon bocsátása fejében adják vissza. A 42 éves politikus este megbeszélést folytatott az Amerikai Államok Szervezete által kiküldött választási megfigyelőbizottság tagjaival. A konferencia után hazafelé tartott, amikor kocsiját körülfogták a fegyveresek autói. Fuentes Mohrt kiszállították és egy másik kocsiba tuszkolták, majd elhajtottak vele. Az incidenst sofőrje jelentette a külügyminisztériumnak. A gerillák, akik a „lázadó fegyveres erők” nevű szervezet tagjainak mondják magukat, sokszorosított leveleket soknak. Ebben közölték: ha huszonnégy órán belül szabadon bocsátják a nemrég ge- riHatevékemység miatt letartóztatott Jose Giiron Vincent Calvillo diákot és átadják őt a mexikói nagykövetséginek, akkor a külügyminiszter is szabadul. Az ultimátum lejárta után — mint a röplapok mondják — az ellenállók ki fogják végezni a külügymi rüsztért. A kormány szóvivője kijelentette, hogy erőfeszítéseket tesznek a miniszter szabadon bocsátásának ki eszközlésére, ami arra vall, hogy a guatemalai kormány kész az alkura. Guatemalában vasárnap általános választásokat rendeznek. A kampányban sok erőszakos cselekmény fordult elő. (MTI) juttattak el a rádióállomáNOGRAD — 1970 március 1., vasárnap Csúcsforgalom a diplomáciában — Párizs és Washington Támadás a Kőedény-síkságon latokat terjesztett elő az érdekeit országok által létesítendő nemzetközi szerversetek lehetséges szervezeti formáira és funkcióira vonatkozólag is. A végrehajtó bizottság jóváhagyta az e kérdésekről szóló beszámolót, és elhatározta, hogy azt a tanács 24. ülésszaka elé terjeszti. A végrehajtó bizottság megvitatott néhány valutáris- pénzügyi és külkereskedelmi kérdést, amelyet Biró József, a külkereskedelmi kérdésekkel foglalkozó munkacsoport elnöke, a Magyar Népköztársaság külkereskedelmi minisztere, Walter Halbritter miniszter, e munkacsoport alcsoportjának elnöke, a Német Demokratikus Köztársaság Árhivatalának vezetője, V. Garbuzov, a KGST pénzügyi és valutáris állandó bizottságának elnöke, a Szovjetunió pénzügyminisztere, J. Trendo- ta, a pénzügyi és valutáris munkacsoport elnöke, a Lengyel Népköztársaság pénzügyminisztere terjesztett elő. Egyebek között megvitatták a nemzetközi beruházási bank megalakításéról szóló egyezménynek és alapokmányának előzetes terveit A végrehajtó bizottság ülésszakán megvitatták továbbá a szocialista világrendszer gazdasági problémáival foglalkozó nemzetközi intézet tervét A barátság és a kölcsönös megértés légkörében ülésezett a végrehajtó bizottság (MTI) Péter János hazaérkezett Péter János külügyminiszter, ötnapos hivatalos belgiumi látogatását befejezve, szombat délután hazautazott Brüsszelből. A magyar külügyminisztert és kíséretét a brüsszeli repülőtéren. Plerre Harmel belga külügyminiszter, és a belga külügyminisztérium számos vezető személyisége búcsúztatja. Ott voltak Molnár László nagykövet vezetésével a Magyar Népköztársaság brüsszeli nagykövetségének beosztottai. Péter János szombat este visszaérkezett Budapestre. (MTI) A TÉL MEG nem adita ki erejét, hideghullámmal és hótömeggel birkóznak az európai fővárosok, lavinaveszély kelt rettegést az Alpokban, de a nemzetközi diplomáciában úgy látszik végérvényesen megkezdődött a tavaszi csúcsforgalom. Az utazási krónikákban rangos helyet foglaltak el a magyar külügyminiszter tár- galásaL Valósággal „meleg repülőgépváltás” történt: Péter János alighogy hazaérkezett Szófiából, Brüsszelbe indult. A magyar—belga párbeszéd során, a kétoldalú kapcsolatok problémái mellett különleges hangsúlyt kapott az európai biztonság kérdése. Jóllehet az egyetértés mellett — amint ez különböző társadalmi rendszerű és szövetséges! elkötelezettségű országok között természetes — bizonyos kérdésekben egyet nem értés is mutatkozott. Aktív diplomáciánk kedvezően járul hozzá az európai kibontakozás meggyorsításához. Az európai értekezlet ügye került szóba azon a nagyjelentőségű nem hivatalos látogatáson is, amelyet Kefcko- nen finn elnök tett Moszkvában. Köztudomásúlag Helsinki vállalta egy kontinentális biztonsági konferencia házigazda tisztét, s a finn kormány megkeresésére sorba megérkeztek az európai országok egyelőre nyilvánosságra még nem hozott válaszjegyzékei. Májusban a finn államfő isimét találkozik a szovjet vezetőkkel, akkor hivatalos látogatást tesz Moszkvában. Közben élénk lesz a belpolitika, választó sokat tartanak Finnországban, die az alkotmányos szokások szerint, éppen a köztársasági elnök a finn külpolitika folyamatosságának és változatlanságának biztosítója. Sűrű, szinte feszített munkaprogramot bonyolított le a demokratikus Berlinben megbeszéléseket folytató Gromiko szovjet külügyminiszter. Pénteken repült haza — rövid varsói konzultációt is beiktatva —, mert a jövő héten várhatólag újra kezdik a szovj ét— nyugatnémet eszmecserét. Bahr, Brandt kancellár bizalmi embere, vasárnap érkezik Moszkvába, mielőtt Bonnban egyik tanácskozás a másikat érte. Közben özönlenek a sajtókommentárofc a két német állam kormányfőjének márciusra esedékes első találkozójával kapcsolatosan is. Ebben a tárgyalási sokszögben, Berlinben most ismét nyomatékosan leszögezték a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság álláspontjának és érdekeinek messzemenő közösségét. Ezt nagyra értékelhetjük abból a szempontból is, hogy Bonnból vizsla szemekkel keresik a remélt „hajszálrepedéseket” a szocialista országok viszonyában. A NYUGATI külügyminiszterek közül Rogers villám- utazáson „pipálta ki” Afrikát. Jóllehet eleve csak olyan országokba vezetett útja, amelyek többé-kevésbé közelállmak Washingtonhoz, megbeszéléseit nem kísérte túlzott silier, a Nixon-kor- mánymt beharangozott „új Afrika politikája” változatlanul homályban rejtőzik. Scheel bonná külügyminiszter Délkelet-Ázsiából sietett haza, hogy a szu per biztonsági intézkedések közepette az NSZK-ba érkező izraeli kollégáját, Abba Ebant üdvözölje. Kitűnhetett, hogy Bonn változatlanul politikai és gazdasági támogatósban, részesíti a Biztonsági Tanács határozatát szabotáló Izraelt. U Thant ENSZ-főfitkár is megszakította burmai magánlátogatását — két fivérét és nyolcvanhét éves édesanyját kereste fel —, majd sebtében visszarepült New Yorkba. Egyes hírügynökségek szerint „biztató híreket” kapott a közel-keleti kilátásokat illetően, de a négy nagyhatalom újabb tanácskozása nem adott alapot túlzott optimizmusra. Az Egyesült Államok újabb repülőgép-szállítmányokkal kívánja növelni Izrael amúgy is meglevő légifölényét. Fény derült egyébként arra is, hogy az Abu Zabal-i Fémkombinát ellen támadó izraeli gépek is amerikai gyártmányúak voltak — a sok vihart kavaró Phantom- szállítalányból. Az amerikai propaganda célzatosan használta fel a svájci Swissair- gép egyelőre még mindig nem százszázalékosan tisztázott katasztrófáját. Ezzél kapcsolatban a felelős palesztin körök minden gyanút határozottan visszautasítottak a szerencsétlenségben való részességükkel kapcsolatban. Egy régóta esedékes elnöki látogatásra is sor került a héten. Egy francia Washingtonban, hogy megfordítsuk a gershwini címet. Nixon megkülönböztetett szívélyességgel fogadta Pompidout, miközben tüntetések sora zajlott le az utcákon: a Líbiába irányuló francia Mirage-szá 11 ítások ellen tiltakoztak. A barátság tüntető hangoztatása nem zárta ki, hogy kölcsönösen ne történjék finom „kioktatás”, így értékelték Pompidou szavait a vietnami háborúról, az amerikai elnök viszont a közel-keleti helyzet kapcsán címzett egy-két megjegyzést Párizs részére. Nem lehet tehát azt állítani, hogy háborítatlan „mézeshetek” lennének az Egyesült Államok és Franciaország között, de viszonyuk valamelyest normalizálódott a Johnson—De Gaulle-eilentétek mélypontja óta. Végezetül a hét eseményei Vietnam szomszédjára, Laosz- ra irányították a figyelmet. Az „egymillió elefánt országának” is megvannak a maga genfi egyezményei: 1962- ben nemzetközi megállapodással szabályozták a semlegességét és belső békéjét. Az amerikaiak által biztatott jobboldal felrúgta az egyezményt, s évek óta ténylegesen polgárháború dúl az országban. Az elmúlt hónapokban megélénkültek a harcok, az amerikai bomba zó gépiek rendszeresen támadták a felszabadított területeket, s a CIA amerikai hírszerzőközpont emberének, Vang Pao reakciós tábornoknak harmincötezer főnyi hadserege nagy offenzívát tervezett. A PATET LAO szabadság- harcos erők, miután ésszerű kezdeményezéseik nem találtak visszhangra, ellentámadásba mentek át, s az ország közepén elterülő Kőedénysíkságot gyakorlatilag elfoglalták. Az amerikaiak, akik a „vietnamizálás” után a „lao- szizá lássál” sem értek el sok sikert, fokozták ismét a közvetlen beavatkozást Minden valószínűség szerint a laoszi konfliktus új szakasza csupán megkezdődött ezen a héten, s a következő időszakban a fontos témák között fog szerepelni. Réti Ervin A KMP következetesen harcolt a munkásosztály érdekeiért Beszélgetés Pothori Negyven évvel ezelőtt, ezekben a napokban tartotta II. kongresszusát a Moszkva melletti Aprilovkában a Kommunisták Magyarországi Pártja. Ezen a kongresszuson budapesti gyári munkások, tatai, pécsi bányászok, alföldi dolgozó parasztok között részt vett a salgótarjáni bányászok küldötte, Pothornik József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Nógrádi Szénbányák igazgatója is. A negyven évvel ezelőtti eseményekről, a kongresszus előkészítéséről beszélgetett munkatársunk a salgótarjáni bányászok küldöttével. — Mi előzte meg Magyar- országon, bővebben Salgótarjánban és környékén a kongresszust? — A kongresszus előkészítése több mint egy évig tartott. A salgótarjáni illegális kommunista párt szervezetei az előkészítéssel gyakran foglalkoztak. Ebben az időben Salgótarjánban már 17 párt- sejt működött 80—90 szervezett kommunista taggal. A párttal szimpatizálók száma 200, az általában szimpatizáiik Józseffel, a KMP lók száma mintegy 400 főre tehető. Ezek az emberek voltak azok, akik következetesen segítették végrehajtani a határozatokat. részt vettek, szervezték a megmozdulásokat, tüntetéseket, segítették az illegális pártsajtótermékeket terjeszteni. Mindez a kongresszus előkészítésének jegyében történt. A párt ezekben az években illegalitásban volt. Mégis, hogyan gyűjtötték össze azokat a javaslatokat, amelyeket a II. kongresszusra vittek magukkal? — Röviden fogalmazva: a párttagoktól és a szimpatizánsoktól. Tudnunk kell, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja nem volt nagy létszámú tömegpárt. Irányító volt, és mindig megtalálta a helyet a tömegmozgalmakban és küzdelmekben. Nálunk más tömegszervezet, mint a szakszervezet, nem volt. Éppen ezért, itt kellett érvényesíteni a párt- határozatot, és itt kellett megszerezni azokat a javaslatokat, amelyeket a kongresszusra vittünk. A sok közül megemlítem például, hogy legyen-e küII. kongresszusáról Lön Vörös Szakszervezet, vagy maradjunk az anyaszakszervezetben, ahol pedig napirenden volt az árulás. Vagy milyen fokú legyen a politikai harc a szervezeteken belül. így született meg, ezekből a véleményekből a munkások nagy tömegének harci és áldozatkészsége. Ezeket mind össze kellett gyűjteni, hogy fel tudjuk mérni az erőket, és be tudjunk számolni a kongresszuson, hogy mit tudunk megvalósítani a rendelkezésünkre álló erők birtokában. — Az illegalitás következtében a pártnak nem lehetett nyílt fóruma, ahol a kongresszus küldötteit a párt tagjai megválasztották volna. Hogyan történt mégis a kiküldetés, mivel járt az? — A Kommunisták Magyarországi Pártjának egyik csúcsirányítója volt a külügyi bizottság, vagyis a KÜB. Ez Becsben székelt. A KÜB egykét hónapra mindig vezényelt egy-egy elvtársat, aki illegalitásban élt Budapesten, és mint titkár Irányította a pártot. <5 volt az, aki összefogta a különböző területeken működő kommunista pártok vezetőit. Természetesen nem egy bizottságban, hanem külön-kü- lön tárgyait mindegyikükkel. Számos dolog figyelembevételével a jelölteket a KÜB elé terjesztette. így kapott Salgótarján és környéke két helyet a kongresszusra. Az egyik Hován József, a másik én voltam. Ebben az időben illegális nevem Futó volt, a Hováné pedig, Kulcsár. így szerepeltünk a pártban, s ezen a néven vettünk részt a II. kongresszuson is. — És a küldötteket hogyan választották meg? — A választást éppen a konspirativ szempontokat figyelembe véve, értekezleteken nem lehetett megvalósítani. A budapesti titkár és a külügyi bizottság tett javaslatot a küldöttek személyére. Ezt a javaslatot a sejttitkárokkal megbeszélték, egyetértettek vele, elfogadták és így történt —, ha nem is széles körben, de demokratikusan —, megválasztásunk. — Éppen amiatt, hogy fedőnéven dolgoztak az elvtársak, útlevelet Magyarországon a kormány nem adott az utazáshoz, hogyan jutottak el mégis a kongresszus színhelyére? — Az útlevél kérése nem is jutott eszünkbe. Szinte lehetetlen lett volna, hogy ml külföldre menjünk, bármilyen indoklás alapján. A hatóságok
