Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)

1970-03-01 / 51. szám

Gyümölcsöző kapcsolatok jegyében Közlemény a KGST végrehajtó bizottságának 45. üléséről EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Moszkvában február 24—27- én megtartották a KGST végrehajtó bizottságának 45. ülésszakát. Az ülésszakon részt vett: Lcseaar Avramov, a Bolgár Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnökhe­lyettese. Frantisek Hamouz, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság kormányának el­nökhelyettese, Piotr Jarosze- wicz, a Lengyel Népköztársa­ság Minisztertanácsának el­nökhelyettese, Apró Antal, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnökhelyet­tese, Damdingijn Gormbozsav, a Mongol Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnökhe­lyettese, Gerhard Weiss, a Német Demokratikus Köztár­saság Minisztertanácsának, elnökhelyettese, Gheorghe Radulescu, a Román Szocia­lista Köztársaság Miniszterta­nácsának elnökhelyettese, és Mihail Leszecsko, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Minisztertaná­csának elnökhelyettese. Az ülésen P. Jaroszewicz, a Lengyel Népköztársaság képviselője, a lengyel minisz­tertanács elnökhelyettese el­nökölt. A KGST soron levő üléssza­kának előkészítésével kapcso­latban a végrehajtó bizottság megivitatta a KGST 24. ülés­szaka beszámolójának előké­szítését a KGST 23. (különle­ges) ülésszakán hozott határo­zatok megvalósítása érdeké­ben a végzett munka mene­téről. A KGST végrehajtó bizott­ságának ülésein folytatták azoknak a kérdéseknek a megvitatását, amelyek össze­függnek a KGST-tagállamok közötti együttműködés továb­bi elmélyítése és tökéletesíté­se komplex távlati program- tervezetének előkészítésével. Megvitatták egyebek között a végrehajtó bizottság elnö­ke és a tanács titkára által előkészített javaslatokat e program mintavázlatáról, struktúrájáról, és előzetes tar­talmáról, valamint esetleges jogi megfogalmazásáról. A végrehajtó bizottság ha­tározatot hozott a jelzett anyagok további kidolgozásá­nak rendjéről és határidejé­ről azzal, hogy azt a végre­hajtó bizottság 46. ülésszaka elé terjessze. M. Bajbakov, az első mun­kacsoport elnöke, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nökihelyettese, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának el­nöke a végrehajtó bizottság elé tárj esztette a munkacso­port által elkészített anyago­kat a KGST-tagállamok mi­nisztériumai. hivatalai, gazda­sági szervezetei, tudományos kutatóintézetei és tervező irodái közötti közvetlen kap­csolatok megteremtésének él­veiről, rendjéről, szervezeti, gazdasági és jogi előfeltételei­ről a felek szerződéses vi- Sizonya, anyagi érdekeltségé­nek növelése és felelőssége alapján. Ez a munkacsoport javas­Nixon a sztrájkellenes intézkedések kiterjesztését kéri a kongresszustól Nixon elnök pénteken rendkívüli üzenetet intézett a kongresszushoz, és ebben felhatalmazást kért az 1947- ben elfogadott hírhedt mun­kásellenes Taft—Hartley-tör- vény rendelkezéseinek kiter­jesztésére. Az elnök üzenetében azzal igyekezett indokolni az újabb sztrájkellenes intézkedések szorgalmazását, hogy az Egyesült Államok nemzet- gazdasága „rendkívüli módon sebezhető a szállítóiparban bekövetkező munkabeszünte­tések által.” Hírügynökségi kommentárok Nixon üzenetét összefüggésbe hozzák azzal, hogy csaknem egy hónapja országos vasutassztrájk fe­nyeget az Egyesült Államok­ban. Mint ismeretes, a Taft— Hartley-törvény lehetővé te­szi az Egyesült Államok el­nökének, hogy bírói végzés­sel nyolcvan napra elrendel­je bármilyen sztrájk felfüg­gesztését. Ez a „lehiggadási időszak” azonban külön tör­vényi rendelkezés folytán a vasutaknál és a légszállítás­nál csak hatvannapos. Nixon elnök még a követ­kező sztrájkellenes intézke­dések elfogadását sürgeti a törvényhozástól: 1. ) Az elnök további har­minc nappal meghosszabbít­ja a sztrájk felfüggesztések ha úgy véli, hogy ezen idő alatt kilátás van a megegye­zésre. 2. ) Amennyiben az elnök nem él azzal a jogával, hogy a Taft—Hartley-törvény al­kalmazását kérje, úgy leg­feljebb hat hónapra, a kong­resszus felhatalmazása alap­ján elrendelheti a sztrájk által érintett iparág részle­ges üzemeltetését. 3. ) Az elnök a munkálta­tók és a szakszervezetek mindegyikének három nap határidőt szabhat arra, hogy egy vagy két végleges javas­latot nyújtsanak be a mun­kaügyi miniszterhez. Az üzenet értelmében az elnök a felsorolt három in­tézkedés bármelyikét választ­hatná, a körülményektől füg­gően. (MTI) Ellopták a külügyminisztert Guatemala! „lázadó fegy­veres erők” pénteken éjjel foglyul ejtették Alberto Fuen- tes Mohr külügyminisztert, és bejelentették, hogy csak egy letartóztatott gerilla.tár- suk szabadon bocsátása fejé­ben adják vissza. A 42 éves politikus este megbeszélést folytatott az Amerikai Államok Szerveze­te által kiküldött választási megfigyelőbizottság tagjaival. A konferencia után hazafelé tartott, amikor kocsiját kö­rülfogták a fegyveresek autói. Fuentes Mohrt kiszállították és egy másik kocsiba tuszkol­ták, majd elhajtottak vele. Az incidenst sofőrje jelentet­te a külügyminisztériumnak. A gerillák, akik a „lázadó fegyveres erők” nevű szerve­zet tagjainak mondják magu­kat, sokszorosított leveleket soknak. Ebben közölték: ha huszonnégy órán belül szaba­don bocsátják a nemrég ge- riHatevékemység miatt letar­tóztatott Jose Giiron Vin­cent Calvillo diákot és átad­ják őt a mexikói nagykövet­séginek, akkor a külügymi­niszter is szabadul. Az ulti­mátum lejárta után — mint a röplapok mondják — az el­lenállók ki fogják végezni a külügymi rüsztért. A kormány szóvivője kije­lentette, hogy erőfeszítéseket tesznek a miniszter szaba­don bocsátásának ki eszközlé­sére, ami arra vall, hogy a guatemalai kormány kész az alkura. Guatemalában vasárnap ál­talános választásokat rendez­nek. A kampányban sok erő­szakos cselekmény fordult elő. (MTI) juttattak el a rádióállomá­NOGRAD — 1970 március 1., vasárnap Csúcsforgalom a diplomáciában — Párizs és Washington Támadás a Kőedény-síkságon latokat terjesztett elő az ér­dekeit országok által létesí­tendő nemzetközi szerversetek lehetséges szervezeti formái­ra és funkcióira vonatkozó­lag is. A végrehajtó bizottság jóváhagyta az e kérdésekről szóló beszámolót, és elhatá­rozta, hogy azt a tanács 24. ülésszaka elé terjeszti. A végrehajtó bizottság meg­vitatott néhány valutáris- pénzügyi és külkereskedelmi kérdést, amelyet Biró József, a külkereskedelmi kérdések­kel foglalkozó munkacsoport elnöke, a Magyar Népköztár­saság külkereskedelmi mi­nisztere, Walter Halbritter miniszter, e munkacsoport alcsoportjának elnöke, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság Árhivatalának vezetője, V. Garbuzov, a KGST pénzügyi és valutáris állandó bizottsá­gának elnöke, a Szovjetunió pénzügyminisztere, J. Trendo- ta, a pénzügyi és valutáris munkacsoport elnöke, a Len­gyel Népköztársaság pénz­ügyminisztere terjesztett elő. Egyebek között megvitatták a nemzetközi beruházási bank megalakításéról szóló egyez­ménynek és alapokmányának előzetes terveit A végrehajtó bizottság ülés­szakán megvitatták továbbá a szocialista világrendszer gazdasági problémáival fog­lalkozó nemzetközi intézet tervét A barátság és a kölcsönös megértés légkörében ülésezett a végrehajtó bizottság (MTI) Péter János hazaérkezett Péter János külügyminisz­ter, ötnapos hivatalos belgiu­mi látogatását befejezve, szombat délután hazautazott Brüsszelből. A magyar külügyminisztert és kíséretét a brüsszeli re­pülőtéren. Plerre Harmel belga külügyminiszter, és a belga külügyminisztérium számos vezető személyisége búcsúztatja. Ott voltak Mol­nár László nagykövet vezeté­sével a Magyar Népköztársa­ság brüsszeli nagykövetségé­nek beosztottai. Péter János szombat este visszaérkezett Budapestre. (MTI) A TÉL MEG nem adita ki erejét, hideghullámmal és hó­tömeggel birkóznak az euró­pai fővárosok, lavinaveszély kelt rettegést az Alpokban, de a nemzetközi diplomáciában úgy látszik végérvényesen megkezdődött a tavaszi csúcsforgalom. Az utazási krónikákban rangos helyet foglaltak el a magyar külügyminiszter tár- galásaL Valósággal „meleg repülőgépváltás” történt: Pé­ter János alighogy hazaérke­zett Szófiából, Brüsszelbe in­dult. A magyar—belga pár­beszéd során, a kétoldalú kapcsolatok problémái mel­lett különleges hangsúlyt ka­pott az európai biztonság kérdése. Jóllehet az egyetér­tés mellett — amint ez kü­lönböző társadalmi rendszerű és szövetséges! elkötelezett­ségű országok között termé­szetes — bizonyos kérdések­ben egyet nem értés is mutat­kozott. Aktív diplomáciánk kedvezően járul hozzá az európai kibontakozás meg­gyorsításához. Az európai értekezlet ügye került szóba azon a nagyje­lentőségű nem hivatalos láto­gatáson is, amelyet Kefcko- nen finn elnök tett Moszkvá­ban. Köztudomásúlag Helsin­ki vállalta egy kontinentális biztonsági konferencia házi­gazda tisztét, s a finn kor­mány megkeresésére sorba megérkeztek az európai or­szágok egyelőre nyilvánosság­ra még nem hozott válasz­jegyzékei. Májusban a finn államfő isimét találkozik a szovjet vezetőkkel, akkor hi­vatalos látogatást tesz Moszk­vában. Közben élénk lesz a belpolitika, választó sokat tar­tanak Finnországban, die az alkotmányos szokások sze­rint, éppen a köztársasági el­nök a finn külpolitika folya­matosságának és változatlan­ságának biztosítója. Sűrű, szinte feszített mun­kaprogramot bonyolított le a demokratikus Berlinben meg­beszéléseket folytató Gromiko szovjet külügyminiszter. Pén­teken repült haza — rövid varsói konzultációt is beiktat­va —, mert a jövő héten vár­hatólag újra kezdik a szovj ét— nyugatnémet eszmecserét. Bahr, Brandt kancellár bi­zalmi embere, vasárnap érke­zik Moszkvába, mielőtt Bonn­ban egyik tanácskozás a má­sikat érte. Közben özönlenek a sajtókommentárofc a két német állam kormányfőjének márciusra esedékes első ta­lálkozójával kapcsolatosan is. Ebben a tárgyalási sokszög­ben, Berlinben most ismét nyomatékosan leszögezték a Szovjetunió és a Német De­mokratikus Köztársaság ál­láspontjának és érdekeinek messzemenő közösségét. Ezt nagyra értékelhetjük abból a szempontból is, hogy Bonn­ból vizsla szemekkel keresik a remélt „hajszálrepedése­ket” a szocialista országok viszonyában. A NYUGATI külügyminisz­terek közül Rogers villám- utazáson „pipálta ki” Afri­kát. Jóllehet eleve csak olyan országokba vezetett út­ja, amelyek többé-kevésbé közelállmak Washingtonhoz, megbeszéléseit nem kísérte túlzott silier, a Nixon-kor- mánymt beharangozott „új Afrika politikája” változatla­nul homályban rejtőzik. Scheel bonná külügyminisz­ter Délkelet-Ázsiából sietett haza, hogy a szu per biztonsági intézkedések közepette az NSZK-ba érkező izraeli kol­légáját, Abba Ebant üdvözöl­je. Kitűnhetett, hogy Bonn változatlanul politikai és gaz­dasági támogatósban, részesí­ti a Biztonsági Tanács ha­tározatát szabotáló Izraelt. U Thant ENSZ-főfitkár is megszakította burmai magán­látogatását — két fivérét és nyolcvanhét éves édesanyját kereste fel —, majd sebtében visszarepült New Yorkba. Egyes hírügynökségek sze­rint „biztató híreket” kapott a közel-keleti kilátásokat il­letően, de a négy nagyhata­lom újabb tanácskozása nem adott alapot túlzott optimiz­musra. Az Egyesült Államok újabb repülőgép-szállítmá­nyokkal kívánja növelni Iz­rael amúgy is meglevő légifö­lényét. Fény derült egyébként arra is, hogy az Abu Zabal-i Fémkombinát ellen támadó izraeli gépek is amerikai gyártmányúak voltak — a sok vihart kavaró Phantom- szállítalányból. Az amerikai propaganda célzatosan hasz­nálta fel a svájci Swissair- gép egyelőre még mindig nem százszázalékosan tisztázott ka­tasztrófáját. Ezzél kapcsolat­ban a felelős palesztin körök minden gyanút határozottan visszautasítottak a szerencsét­lenségben való részességükkel kapcsolatban. Egy régóta esedékes elnöki látogatásra is sor került a hé­ten. Egy francia Washington­ban, hogy megfordítsuk a gershwini címet. Nixon meg­különböztetett szívélyességgel fogadta Pompidout, miközben tüntetések sora zajlott le az utcákon: a Líbiába irányuló francia Mirage-szá 11 ítások el­len tiltakoztak. A barátság tüntető hangoztatása nem zár­ta ki, hogy kölcsönösen ne történjék finom „kioktatás”, így értékelték Pompidou sza­vait a vietnami háborúról, az amerikai elnök viszont a közel-keleti helyzet kapcsán címzett egy-két megjegyzést Párizs részére. Nem lehet te­hát azt állítani, hogy hábo­rítatlan „mézeshetek” lenné­nek az Egyesült Államok és Franciaország között, de vi­szonyuk valamelyest norma­lizálódott a Johnson—De Gaulle-eilentétek mélypontja óta. Végezetül a hét eseményei Vietnam szomszédjára, Laosz- ra irányították a figyelmet. Az „egymillió elefánt orszá­gának” is megvannak a ma­ga genfi egyezményei: 1962- ben nemzetközi megállapo­dással szabályozták a semle­gességét és belső békéjét. Az amerikaiak által biztatott jobboldal felrúgta az egyez­ményt, s évek óta ténylege­sen polgárháború dúl az or­szágban. Az elmúlt hónapok­ban megélénkültek a harcok, az amerikai bomba zó gépiek rendszeresen támadták a fel­szabadított területeket, s a CIA amerikai hírszerzőköz­pont emberének, Vang Pao reakciós tábornoknak har­mincötezer főnyi hadserege nagy offenzívát tervezett. A PATET LAO szabadság- harcos erők, miután ésszerű kezdeményezéseik nem talál­tak visszhangra, ellentáma­dásba mentek át, s az ország közepén elterülő Kőedény­síkságot gyakorlatilag elfog­lalták. Az amerikaiak, akik a „vietnamizálás” után a „lao- szizá lássál” sem értek el sok sikert, fokozták ismét a köz­vetlen beavatkozást Minden valószínűség szerint a laoszi konfliktus új szakasza csu­pán megkezdődött ezen a hé­ten, s a következő időszak­ban a fontos témák között fog szerepelni. Réti Ervin A KMP következetesen harcolt a munkásosztály érdekeiért Beszélgetés Pothori Negyven évvel ezelőtt, ezek­ben a napokban tartotta II. kongresszusát a Moszkva mel­letti Aprilovkában a Kommu­nisták Magyarországi Pártja. Ezen a kongresszuson buda­pesti gyári munkások, tatai, pécsi bányászok, alföldi dol­gozó parasztok között részt vett a salgótarjáni bányászok küldötte, Pothornik József, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a Nógrádi Szénbá­nyák igazgatója is. A negyven évvel ezelőtti eseményekről, a kongresszus előkészítéséről be­szélgetett munkatársunk a sal­gótarjáni bányászok küldötté­vel. — Mi előzte meg Magyar- országon, bővebben Salgótar­jánban és környékén a kong­resszust? — A kongresszus előkészíté­se több mint egy évig tar­tott. A salgótarjáni illegális kommunista párt szervezetei az előkészítéssel gyakran fog­lalkoztak. Ebben az időben Salgótarjánban már 17 párt- sejt működött 80—90 szerve­zett kommunista taggal. A párttal szimpatizálók száma 200, az általában szimpatizá­iik Józseffel, a KMP lók száma mintegy 400 főre tehető. Ezek az emberek vol­tak azok, akik következetesen segítették végrehajtani a ha­tározatokat. részt vettek, szer­vezték a megmozdulásokat, tüntetéseket, segítették az il­legális pártsajtótermékeket ter­jeszteni. Mindez a kongresszus előkészítésének jegyében tör­tént. A párt ezekben az évek­ben illegalitásban volt. Mégis, hogyan gyűjtötték össze azo­kat a javaslatokat, amelyeket a II. kongresszusra vittek ma­gukkal? — Röviden fogalmazva: a párttagoktól és a szimpatizán­soktól. Tudnunk kell, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja nem volt nagy létszámú tömegpárt. Irányító volt, és mindig megtalálta a helyet a tömegmozgalmakban és küz­delmekben. Nálunk más tö­megszervezet, mint a szakszer­vezet, nem volt. Éppen ezért, itt kellett érvényesíteni a párt- határozatot, és itt kellett meg­szerezni azokat a javaslatokat, amelyeket a kongresszusra vit­tünk. A sok közül megemlítem például, hogy legyen-e kü­II. kongresszusáról Lön Vörös Szakszervezet, vagy maradjunk az anyaszakszerve­zetben, ahol pedig napirenden volt az árulás. Vagy milyen fokú legyen a politikai harc a szervezeteken belül. így szüle­tett meg, ezekből a vélemé­nyekből a munkások nagy tö­megének harci és áldozatkész­sége. Ezeket mind össze kellett gyűjteni, hogy fel tudjuk mér­ni az erőket, és be tudjunk számolni a kongresszuson, hogy mit tudunk megvalósíta­ni a rendelkezésünkre álló erők birtokában. — Az illegalitás következ­tében a pártnak nem lehetett nyílt fóruma, ahol a kong­resszus küldötteit a párt tag­jai megválasztották volna. Ho­gyan történt mégis a kikülde­tés, mivel járt az? — A Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának egyik csúcsirányítója volt a külügyi bizottság, vagyis a KÜB. Ez Becsben székelt. A KÜB egy­két hónapra mindig vezényelt egy-egy elvtársat, aki illegali­tásban élt Budapesten, és mint titkár Irányította a pár­tot. <5 volt az, aki összefogta a különböző területeken működő kommunista pártok vezetőit. Természetesen nem egy bi­zottságban, hanem külön-kü- lön tárgyait mindegyikükkel. Számos dolog figyelembe­vételével a jelölteket a KÜB elé terjesztette. így kapott Salgótarján és környéke két helyet a kongresszusra. Az egyik Hován József, a másik én voltam. Ebben az időben illegális nevem Futó volt, a Hováné pedig, Kulcsár. így szerepeltünk a pártban, s ezen a néven vettünk részt a II. kongresszuson is. — És a küldötteket hogyan választották meg? — A választást éppen a konspirativ szempontokat fi­gyelembe véve, értekezleteken nem lehetett megvalósítani. A budapesti titkár és a külügyi bizottság tett javaslatot a küldöttek személyére. Ezt a javaslatot a sejttitkárokkal megbeszélték, egyetértettek vele, elfogadták és így történt —, ha nem is széles körben, de demokratikusan —, megvá­lasztásunk. — Éppen amiatt, hogy fedő­néven dolgoztak az elvtársak, útlevelet Magyarországon a kormány nem adott az utazás­hoz, hogyan jutottak el mégis a kongresszus színhelyére? — Az útlevél kérése nem is jutott eszünkbe. Szinte lehe­tetlen lett volna, hogy ml kül­földre menjünk, bármilyen in­doklás alapján. A hatóságok

Next

/
Oldalképek
Tartalom