Nógrád. 1970. február (26. évfolyam. 27-50. szám)
1970-02-01 / 27. szám
SseberényI Lehel (Koppány György (elvétele) iVogy S. József Amit szabad Jupiternek Igazán megnyerő, hogy hitvesem milyen tárgyilagos nőtársaival szemben. Séta közben ő maga hívja fel egyikmásikra a figyelmet, ha az valamiképp kiemelkedik az átlagból. — Nézd, nézd — riaszt — ezt a gyönyörű bronz hajat, az édes, fitoska orrát! S micsoda termet, valóságos műremek, nemde? Stoppol a szemem — úgy van, ahogy az asszony állítja, de azért az eszem is stoppol, mit lehet tudni, jólesik-e neki, ha én is dicsérem, ezért csak immel-ámmal helyeslek. — Hát, igen, megjárja! De a dereka, mintha hosszabb lenne a kelleténél! Nem győzöm bámulni, szinte szikrát hány szeme a haragtól. — Ugyan, menj már — ami szép, az szép, mit kell kákán is csomót keresni! És hallod, a járása, akár a gazelláé. Nem elképesztő? Valósággal költői hévvel dicséri a konkurrenciát. Én azonban nem tartok vele. — Libeg, csámpásan libeg, na persze, két számmal kisebb cipőt visel, ezért veri össze cintányérként a bokáját. Feleségem dühöng: — Vak vagy, fád alak! De vigyázz, ezt nézd meg, ezt, ebben nem találsz hibát? Valóban nem, de azért le- biggyesztem ajkam, és sunyin lesem, csakugyan annyira oda. van-e érte. Csakugyan? — hát én még ilyet nem láttam — ontja a dicshimnuszt. — Hallod, ezeket az arányokat — mint egy kis cukorbaba! És tudja, tudja, mit kell viselni! A test és a ruha megtestesült harmóniája! Így van, de azért elhárítva mondom: — Butának látszik, nézd azokat az üres szemeket. Akár a mákgubók. — Buta! Mert, nem vesz észre, mi? — Milyen szép, magas homloka van! Esküszöm, szívesen cserélnék vele! Hát, ez már sok — ekkora szerénységet. Irigység, féltékenység meg se fordul a fejében. és hogy ne higyje, mindig csak ellenkezem vele, a következő saroknál én szólok neki. Van miért, és így nem csoda, ha lelkesedem! — Ili! Ili! Ezt nézd meg, ezt a fekete gyönyörűséget. Hallod, micsoda délceg szépség, az előbbiek ros.sz utánzatok ehhez képest. Csak úgy perzsel a tekintete — és nézd, mosolyog, de hogyan? Ili — hát ha nem lennél a feleségem ... Goromba sziszegés a válasz! — Mit? Hogy tetszik mondani? Ha nem lennék a felesége? Na, most megismertem a perverz ízlését. Ez a gunámyakú liszteszsák tetszik neki a rosszul borotvált sza- kállával! — Na, de kérlek, én... én... — Hallgass! Elhallgass! De jól van fiam, jól van, ez jár a tisztességes asszonynak! A feleségével sétál, s akkor az ilyen lepcses szájú pancamárik vigyorában gyönyörködik... Pesti Barátom fruska lánya kíméletlen őszinteséggel — ez korral jár — elmesélte egy téli vakációját, amit a rokonoknál. a Dunántúlon töltött. — Bájos dombvidék — bólintottam. — Bájos? — szólt ő. — Unalmas földek. Szürke meg barna földek. Ahogy a vonat a városkát elhagyja, fázik az ember kinézni. Mintha minden szántás voLna, szántás és szántás. Egy sivatag, egyformaság. A szél száguld. Kérded magadtól: emberek laknak ott? Van ez a pusztaság, és benne házak. Sehol se látsz utat. Embereket se látsz... Csak a házakat látod, hogy magukban állnak... És a legtöbb falu olyan egyforma: van a régi rész, aztán külön az újtelep, aztán a tszépül etek. — Sok új ház... — Sok. De annyi közöttük a vakolatlan. Ügy látszik, elfogyott a pénzük. Vagy nem is fontos nekik. Elgondoltam, hogyan lehet ott élni! Talán soha nem is mennek sehova Talán ki se mennek télen a házakból. Hogy bírják ki, a világtól elvágva? — Ott születtek és éltek a nagyapáik is. Szép dombvidék. — Sehol egy fa. Egy fát nem láttam. — És a telefonoszlopok? — Persze, az is fa... De úgy hidd el, ami még volt, azt is kivágták. Mindig ösz- szerázkódok, mikor a vonatból Leszállók, hogy végig kell menni azon a hosszú, unalmas utcán. Nem tudom, miért vágták ki a gesztenyefákat. Egyszer valaki kitalálta, és mindenki kivágta a maga háza előtt. Azt mondták: elfogja a világosságot, meg terjeszti a nedvességet. És, hogy odahúzza a villámot. Azóta csupasz az utca. Az egyik ház olyan mint a másik. — Szóval, pokolian unom. Egy utca az egész, egy kopár domb hátán. — Az «aber bárhol tud magának otthonosságot teremteni. Ettől ember az ember. — Szép kis otthonosság! Látnád az udvarokat, — Ott sincs fa? — Pa?! — De virág mn? — Virág? Gyep. Olyan göndör, foltos gyep. amit a tyúkok, kacsák szeretnek. — Páré.. — Az. Egy eeetfájuk azért van. Egyetlenegy. Olyan satJ//SSSSySSSSSSSJSS fSS/SSSSSS/SSS//SSSSSSSS//SSSS<SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS///SSSSSS yy/Z'/y/y//////////////////////.////y////y»V lányra gondolt. Kezdte szerencséjének tartaná, hogy ennél -a vállalatnál kapott munkát, és ha volt egy kevés ideje már előre azon törte a fejét, hogy milyen szavakat mondjon majd a Gráber-lény- nak. ha a felköltözés után együtt fognak járni. Az ebédidő a végéhez közeledett. Szárazon nyikorgóit a deszkalépcső. Az egyik malter os-lány kapaszkodott fölfelé. Duzzadó, feszes alakját megviselte a kánikula. Csapzott volt, és halálosan kimerültnek látszott. Megállt a fakorlátnál, nagy barna szemei Bagit keresték, és amikor rábukkantak az állvány alatt, halványan elmosolyodott. Szeretett a fiatalember közelében lenni, és ezt nem is nagyon titkolta eL. A teherfelvonónál megállapodott, szemben Bagival. Bahajolt az aknába, a hűvös légáramlatban megforgatta a fejét. Erezte, hogy a nyakán mozognak a pihék, és belebor- zongott. Bagi az állvány alól odamordult. — Lebuksz onnan, te Mari! — Ha lebukok, majd kihúzol. Vagy nem? — Húzhattak már akkor — mondta csöndesen a fiatalember. Volt idő, amikor tetszett neki a lány, egyszer- kétszer sétáltak Is a város mögötti erdőben, de amióta Gräber András lánya itt járt, a legtöbbször elkerülte, sőt nem is volt vele túlzottan barátságos. Bagi fel tápás/.kodott, odament a felvonóhoz. Ügy látszott. hogy bizalmaskodva a lány melléhez nyúl, de a védőrácsot rántotta fel, és megszorítva a tany karjai, a mélybe mutatott. — Látod? Ott van tent a halál. Jó lesz, ha vigyázol — mondta, majd ott hagyta a lányt. L epillantott az udvarra. Lenit a betonkeverők kerek szája ásított az árnyékban. A fiatalember Gráber Andrást kereste a mélyben, aki — miután lement a bérelszámoláshoz, elrendezni valamit —■ valósággal hiányzott neki. A barakképületnél végre felfedezte Gráber ■ csontos alakját, a szűk pénztárablakon a fejét csaknem bedugva magyarázott valamit. A fiatalembert Mamtu bá- doghangia riasztotta fel. — Szaki! Meglocsolna a slaggal? Bagi meglepődve nézett a volt művezetőre, mintha valami furcsa, megoldhatatlan kéréssel állt volna elő. Megpróbált visszagondolni, hogy Mantu mikor szólt hozzá utoljára, de arra a megállapításra jutott, hogy ez abban az időben történt, amikor még művezető volt. — Lehet róla szó — bólintott a fiatalember, és az állványok alól előkereste a gumicső végét. Mantu levetette az ingét. Az igyekezetben beszakadt a vállánál, majd a nadrágját oldotta meg amely szinte bőrszerű volt a sós izzadságtól. Bagi látva a nagy készülődést, odasaólt a felvonónál ácsorgó malteroslánynak. — Jobb lesz, ha elfordulsz Mard! — Láttam én már ilyent. Bagi elvigyorodott. — Azt sejtem, ha nem dicsekedsz is. Mantu közben az utcai oldal felé hátrált egy kicsit, majd szembefordult Bagival. A fiatalember kissé elámúlva azt gondolta: Nem is hittem volna, hogy így kilátszanak a bordái, és a bőre is milyen ráncos. Felöltözve jobban műtőt, az biztos. — Locsoljon csak bátran! Ne sajnálja a vizet! — biztatta Mantu. Bagi a tenyerével letörölte a gumicső száját, mintha ennek jelentősége ' lett volna. Lehajolt, néhány fordítással kiengedett a csapon, és a víz- sugiarat Mantu melle közepére irányította Mantu magába fogadta a langyos, rozsd aszagú vizet. Arcát a tenyerébe temetve állt, időnként megfordult, a víz fürgén végigfolyt a testén. Érezte az útját, A felesége jutott az eszébe, aki fürdés közben nem volit képes így megállni, esténként a nagy piros lámpaernyő alatt szokott varrogatni, napközben pedig vékony madárkáiét az ablakpárkányon pihentetve nézelődött a kertes utca ürességébe. Mantu oldalt mór fehéredő, rövid haját is oda tartotta a .víznek. Időnként kinyitotta égő szemét, de nem sokat látott. — Még! — kiáltotta Bagi- nak. A fiatalembert hirtelen furcsa, szorító érzés fogta el, mintha egy ismeretlen helyre nyitott volna be. Eszébe jutott a Gráberrel történt csúfság. Maga előtt látta a jelenetet. amelynek szemtanúja volt, maga előtt látta Gráber kijózanodó, fájdalmas arcát, ahogy visszanézett. Bagi a volt művezetőre pillantott, és azt mondta magában: Most egy kicsit kibabrálok vele. és amit mondott, azt kötelességének érezte. Teljesen kiengedte a csapot. A vízsugár szinte szétfröccsent Mantu mellén, aki egy pillanatra el is veszítette áz egyensúlyát, majd visszanyerve, védőn maga elé tartotta a kezét, de Bagi, mintegy technikás ökölvívó, megtalálta Mantu kezei közt az utat. A most mar jéghideg vízsugárral csaknem el vakította. Na, még egy kicsit, nem fog az megártani, biztatta magában a fiatalember Mantut. Ezt a fegyelmiért, amit az öreg kapott. Ezt a külföldi üdülésért. Ezt azért, mert nem tárgyalsz velünk. Ezt, azért mert... G ráber András — aki közben elidőzött a latrinán — akkor éri föl. és értetlenül nézett szét az állványok, szerszámok, ládák, téglaoszlopok erdejében. Meglátta Mantut a koszorúgeren- dánál, s látta, hogy az egyenes, kemény vízsugár valósággal fogva tartja. Kiáltani akart, de hirtelen nem jött ki hang a torkán. Ezek megőrültek, villant át az agyán, vagy még ennél több is át- villant, csak nem Volt ideje végiggondolni. Egy ugrással Bagi mellett termett, és kiütötte a kezéből a gumicsövet. — Te, állat! — ordította. Mantu borzadva nézett Bagi ra. mint az üldözött vad a ráirányuló fegyver csövébe, majd egy pillanattal később eltűnt a három emelet mélységében. kislány falun nya. Nyáron az alatt aprítják a tűzrevalót Meg ott van a fűrészelő. — Ecetfa? A leghaszonta- lamabb a fák közt. Még árnyékot sem ad. — No ugye. Én se számítom fának — És milyen a ház belül? — Három szobájuk van. Mindenütt annyi van. Egy hosszú gang fut előttük, de csak a középső szobába nyílik onnan ajtó. A két szélsőbe meg a középsőből. Ezt úgy is hívják: átjáró szoba. Balra van az ünnepi szoba, jobbra meg amiben laknak. Az átjáró szobából nyílik még a konyha. Ebben van az új konyhabútor. De itt sohase főznek, ezt csak mutogatják. A gang végién főznek egy kamrában. Ott nem lehet kibírni a zsírszagot, minden úszik a zsírban. Bármit megfogsz, csupa zsír , lesz a kezed. Ilyenkor télen az egész ház, mint a jégverem. Hidegebb van, mint kint, mert még azok a hideg falak is hi- degítenek. A lakószobában van csak kályha, mindenki ott tartózkodik. Ha ki akarsz lépni az átjáró szobába, hogy a hosszú gangon az igazi konyhába juss, ahol főznek. előbb meg kell emberei- ned magad Van még egy kis helyiség, abból fürdőszobát akarnak. — Fürödnek is benne? — Nem ott. A lakószobában, teknőben. — Hát ezt honnan tudod? — Mert a szomszédnak már van és azok is a lakószobában fürödnek, teknőben, és figyusz. konyha is van, mégse ott főznek. Oj bútorukat nem használják... Ja, még ezt nem is mondtam. Az ünnepi szobában helyezték el a modern bútort. Az a világos, a legdrágább, ami létezik. Nekem ugyan nem tetszik, mert azért nem elég modern, s a francia ágy fel van stószolva dunyhával. De abban sose alszik senki. Azelőtt is új hálószobabútor volt itt, de. az már most kiment a divatból, tudod, azok az ormótlan, sötét politúros bútorok, gömbölyű szélűek. Most azokat átvitték a lakószobába, ami pedig a lakószobában voll, felvitték a padlásra. — S ott élnek abban az egy szobában, ott is alszanak any- nyian? — A mamának minden este beviszik a szalmazsákot, reggel pedig kiviszik. Nem fér már oda fekhely. — És ha jön valaki hozzá- , juk. azt a tiszta szobába viszik. — Figyusz, megvan, hogy ki meddig mehet. Az ünnepi szobába senki se mehet. Csak nyáron az egyszem lányuk a barátnőivel, amikor nem kell fűteni. Ott vannak a játékai is, a háromajtós szekrényben. A lakószobába mehet, de csak a jó ismerős. Más falubeliek oda nem mehetnek, azokat az átjáró szobában üLte- tik le. — És télen is? — .. Télen nemigen jár senki, ök se járnak sehova Benn vannak a házban, a Lakószobában, és szaladgálnak a gang végébe, a konyhára. Ott sül, meg fői egész nap a zsíros hús. ök mást nem esznek, csak húst. Mindennap sok húst, csöpög a zsírtól. És néha, hogy mégse mindig hús legyen, rántottat esznek soksok tojásból. Ha összenyomod, csurog belőle a zsír. Én, még nem láttam, hogy krumplit ettek volna, vágj valamit a húshoz, legfeljebb egy csöppecske mártást. Már az első nap olyan súlyos volt a gyomrom, hogy nem bírtam aludni. És ez a súlyosság nem múlt el, míg ott voltam. Van nekik ez a tízéves lányuk. Olyan kis sápadt, beteges Hát azt látnád, mennyire válogat. Csak a kolbászt eszi, meg a rántott" húst. Talán életében nem evett egy főzeléket. a tejet a világ kincséért meg nem inná. Az a házból soha ki nem megy. csak az iskoláig, meg vissza, de most még iskola se volt. Reggel felül az ágyban, ránéz az órájára és kiabál: „Mama, kezdődik az adás!” S akkor a mama besötétít, és hiába, hogy nincs gesztenyefa. egész délelőtt nem süthet be a nap, és nem lehet semmit se csin nálni a szobában, mert Adrienne a televíziót nézi, míg van benne kép. S akkor átjönnek a barátnők, azok is egyszemek, és mindegyik a maga játékával játszik. — És az öregek, mit csinálnak egész nap, abban a téli időben? — Ők is a televíziót nézik, és sütik a húst, vagy fát aprítanak, vagy az állatoknak adnak enni. De csak az asz- saonyok. István a tsz-ben van délutánig. Amikor hazajön, leül a csattos üveg mellé. Saját nova borukat iszogatja, és nézi a televíziót. Megiszik két litert és mindig beszél közben, majd szét lehet menni. Másnap reggel rettenetesen beteg, marja a gyomorsav. Akkor megiszik két liter kávét. Délre valahogy elmúlik a gyomorsava, délutánra e! is felejti, és megint jön a csattos üveg. Előfordul, hogy együtt jajgatnak a mamával. őt az epe bántja, meg a máj. Tovább is beszélgettünk, ám hosszú lenne leírni. Sokat tudok a mai faluról, s a régiről, de most úgy gondoltam, nem árt néha kölcsönvenni az ifjúság szemét. BARCS JANOS Téli műszakban Bekecsem nyakát szorosabbra fogva Hideg padlástéren várok toporogva. Haragvón bőg a szél, sodródva hull a hó. Karmol a jégszilánk fagytenger most a tó. Kéménypillér véd meg, mint apját hű fia: Csillag-csipkét hint rám a fagyos szarufa. Hőfelhők alatt varjúcsapat vonul, Elhal a károgás és a kertre hull. Kőműves szerszámom hó közül kandikál; Megfagyott a habarcs és az úton a sár. Dermedtek a falak, zúzmarásak a fák. Háztetők csillognak mint ezüst violák. SZÉKELY DEZSŐ Táncol a hó Köddé! megrakott tornyos esték» világjáró téli hajók, ti hozzátok, mint drága selymet, földünkre a hótakarót; a tűlevelű erdei csönd vasárnapi fenyőszagát; a reményt, mire leboruínak árvák, özvegy édesanyák; a jég ábrándos rézkarcait: pálmát, alvó ezüst mesét, s a némaságra ítélt fáknak zúzmarát, a tél ékszerét •.. De jó ilyenkor hazatérni hófúvásos mély utakon, ho! a cserjésben kopott gyásszal gubbaszt a szárnyas unalom. Dp jő ilyenkor fázós ujjal kopogtatni egy ablakot; s hogy szívenüt a fösvény válasz: „Férjhezment!” Vagy: „Elutazott!” S jönnek a lomha, ködös estek, éjbevesző tél! hajók... Táncol a hó és betyár szél fúj emlékednek takaródét. NGGPÁD — 1970. február 1., vasárnap 3
