Nógrád. 1970. február (26. évfolyam. 27-50. szám)
1970-02-01 / 27. szám
f ut ltom György Szabó Pál Isten IRODALMA malmai Szabó Ti! 1803. április 5-én született Biharugrán a Tisza grófok és a váradi püspök birodalmában. ott ahol az „Alsó soron egyfelől az urasági földek zárták el a paraszti szemhatárt, másfelől pedig a nagyutcai módosabb kertek.” Szülei néhány holdas sze- gémyparasztok és az elemi iskola hat osztályának elvégzése után az egyébként félárva sorsra jutott fiúra is ez az élet vár. Napszámba jár az urasá- gokhoz, dolgozik részesaratóként. megismerkedik a sum- másólettel Majd egy más életforma lehetőségeit próbálgatja: kőműves lesz nagyváradi és szalontai mesterek keze alatt dolgozik. Végigharcolja a világháborút. előbb az orosz fronton, majd az olasz harctéren ..szerez újabb élményeket”, itt éri az összeomlás és a forradalom híre is. Hazatérése után részt vett faluja parasztságának szervezésében. kapcsolatot tart a váradi kommunistákkal. Bár a Tanácsköztársaság ideje alatt jelentősebb szerepet nem vállalt, annak bukása után mégis két évi helyi internálásra ítélték. Harminchét éves korában írta le „írói igénnyel” az első gondolatokat. S még ez az esztendő meghozza számára az életet eldöntő sikert is: megjelenik az „Emberek” című regénye, amelyet gyors egymásutánban kétszer is kiadnak. majd angolra fordítva több külföldi kiadást megér. A kor legnagyobb prozaírója. Móricz Zsigmond a Nyugat című folyóiratban méltatja 1931-ben: „Ady Endre: Vér ée arany. Azóta nem volt bennem ilyen izzó és olvadt láz, öröm ós meghatottság irodalmi jelenség előtt, mint ma, hogy elolvastam egy új ember új könyvét. Szabó Pál aki irta. hat elemit végzett... Van neki egy hold ja! Van neki egy talpalatnyi földjei És azon a földön úgy meg tudta vetni a lábát, hogy övé az egész falu övé minden embere, férfiak és nők és gyermekek, és övé minden hangulata.” Az első sikerek után hallatlan bőséggel csapódik le él- ménvanyaga. Történeteiben „koldusok, elesettek, rongy parasztok, becstelen urak és jó emberek fölött diadalmasan zeng az élet lírája.” A „Békalencse”, „Papok, vasárnapok”, az „őszi szántás” az „Anya- föld”, a „Csodavárás”, a „Szakadék”, az „őszi vetés” nemcsak az írónak, de a parasztság felemelkedéséért harcoló népi mozgalomnak is örömteli eseményei voltait. Írásainak erőssége már ezekben a művekben Is a nyelvi gazdagság, a költői szárnyalás. Különösen érzékletesek tájképei: „Soha máskor nincsen ilyen színe, szaga a határnak, mint április elején. Könnyű szél fújdogál délnyugatról, a mező zsendül, a vetések egyhelyt barnák, szinte haragoszöldek, máshol csak zöldek, közönségesein, de a nap iránt inkább gyengesárgák, s a föld omlós, porhanyós, a dűlő megszikkadt, s a keréknyomok olyahok, mint megannyi szíj. Az ég kékje mélységesen mély és végtelen: távol egy erdőbokor mellett avűrődík a fény, mintha folyna, s magával sodorja a távoli tájaik fáit, erdőit.” 1941—43 között írta meg a „Lakodalom, keresztelő, bölcső” című könyvét, amely a felszabadulás után „Talpalatnyi föld” cím alatt jelent meg, és a belőle készült hasonló című film is világsikert aratott. Sikerének titka és magyarázata, hogy két - főhőse a remekbe formált Góz Jóska és Juhos Marikának életútja, akárcsak népünk élete is. nem ér véget a történelmi sorsfordulóval, hanem egyre szebbé és igazabbá válva megy a jövő felé. Ezért a bekövetkező társadalmi és politikai változásért az író művei mellett aktív politikai szervezőmunkával is harcol. A harmincas években előbb a kisgazdapártnak volt szervezője, majd 1939-ben az elsősorban szegónyparasztokat és haladó népi értelmiséget magába foglaló nemzeti parasztpár alapító tagja, maid elnöke. Szerkesztője és tulajdonosa volt a Kelet Népe ci - mű folyóiratnak, majd pedig a népi baloldal legnagyobb példányszámú és legnagyobb hatású újságját a Szabad Szót szerkesztette 1944-ig. Mint írót sem érte készület- lenül a felszabadulás. Már a Bölcső című műve zárójelenetében megszólalt a hit hogy változásnak kell jönni: „A hitek, azok jók. csak új igék kellenek a templomokba, s új Angyal az egyletekbe, mezőkbe. mert a régi papolásnak vége. Aki ezt hallgatja, elpusztul menthetetlenül.” Az új élet elindulását, a földreformot, az első időszak politikai küzdelmeit „Az isten malmai” című regényében rajzolta meg 1948-ban. (Részben ennek a műnek alapján született a Felszabadult föld című film, amelyért először tüntették ki az írót Kossuth- díjjal.) A regény cselekménye Nyés- ta, a Berettyó középső folyásánál elterülő falu rövid történeti kialakulásával indul, s az 1944—45-ös esztendőkben teljesedik ki. Ebben a faluban a szegenyparasztság harca a falut körülölelő ós sok kellemetlenséget okozó tógazdaság elleni harcban erősödik. Kretz Elemér és az ő érdekeiért kiálló segítőtársai: intézőtől szolgabíróig arra késztetik a legöntudatosabbakat, hogy ne engedjenek követeléseiknek; ne engedjék át a falu tulajdonában levő területeket. A regény hőse tulajdonképpen ez a sokféle szorításban élő falu. Sok-sok arc tűnik fel, egy-egy réteg jól jellemzett típusait biztos kézzel rajzolja meg az író. A második világháború eseményei, a szovjet csapatok előrenyomulása egyre inkább érezteti hatását a falu szegénységének hangulatán. Mezei László, a falu legöntudato- sabb saegényparasztja ugyan menekülni' kénytelen a katonai behívás elől, és illegalitásba kényszerül, de Molnár Géza az úri kastélyban szobafestőként dolgozó illegális kommunista, Birtalan, Pap Sándor, Senyebikai, Katica Kovács és a többiek tudatosan készülnek az újra. S „amikor kopogtat végre a falu ajtaján a szocialista Magyarország” ezek az emberek tudják, hogy hol a helyük. Higgadt bölcsességgel szervezik meg a közös védelmét, állítják a megfelelő posztra embereiket. Ügy, hogy erejükből mindenhova jusson. Lírai szépséggel rajzolja meg a Földigénylő Bizottság munkáját, az emberek félő, egy kicsit sunyitó bátortalanságát. Ahogy egy kicsit mindig az addig is legexponáltabb vezetőket engedi^ előre, mert ki tudja, nem lesz-e ebből még baj! Szabó Pál minden sorából kicsendül itt ts. hogy jó ismerője a magyar parasztnak szeretettel rajzolja még olykor tétova tapogatózásukat is a jövő felé. így sikerül neki sematizmusmentesen megrajzolni a nagy fordulót és megalkotnia a felszabadulás falun játszódó történelmének eddig legsikerültebb alkotását. Csukly László 3 NÓGRÁD — 1970. február 1-, vasárnap Nem kell az asszonynak mindent tudni Kellemesen ringatózott velünk a hosszú jól támaszkodó személykocsi Egyedül ásitoz- tam egy fülkében, örültem, hogy a kalauz, az egészséges, piros arcú. nagy bajuszú. negyven év körüli férfi, időnként benézett hozzám, és érdekes történetekkel szórakoztatott. Amikor már negyedszerre nyitott be a fülkébe a következő életigazságot nyilatkozta ki: — Ajánlom, hogy ne vigye el a feleségét a munkahelyére. Nem jó az, ha az asszony mindent lát, mindent tud . . — Nono! — fenyegettem meg. cinkosan. — Ne értsen félre — tiltakozott —, nincsen vaj a fülem mögött. Csak éppen féltékeny a feleségem És nincs gazdagabb fantáziájú és rafináltabb nő, a féltékeny asszonynál... Leült az ajtó mellett, ölébe vette a kalauztáskát, és emlékeivel játszadozva belekezdett a történetbe. *• Azt hiszem, nem kell különösen hangsúlyoznom, hogy a vasutasélet nehéz és változatos. Olykor harminchat órát is távol vagyunk otthonról, viszont elég gyakran huszon- négyórázunk, és nem számit, hogy ünnep van vagy munkd- nap, a vonat nem állhat meg húsvétkor vagy karácsonykor sem. Az is előfordul, hogy hazamegyek pihenőbe, és hajnalban már hozzák az értesítést, azonnal jelentkezzem az állomáshelyemen. Érthető, hogy az Ilyen változékony. kiszámíthatatlan beosztás és élet nem minden asszonynak tetszik, a féltékeny asszony képzeletét pedig alaposan felcsigázza. Az enyimet se hagyta nyugton az ördög. Állandóan a fülembe duruzsolt. — Milyen cucust fogtál?... Ne akard elhitetni, hogy amíg odavagy... — De anyukám! Hiába tiltakoztam. Már elméletet is talált elképzeléseihez. — Ahol annyi ember megfordul, ott nő is van. A nők közt is van sokféle. Amolyan könnyebbfajta is... Igyekeztem szaván fogni. — Hiszen, magadat cáfoltad meg. Te mondod, hogy a vonaton sok ember megfordul. Márpedig, ahol sok ember van, ott nem lehet vétkes dolgot művelni... — De nem mindig vannak sokan — akadékoskodott. — Igen ám. de nekem éppen úgy végig kell járni a kocsikat minden állomás után, mintha sokan lennének. — Éjszaka az utasok alszanak. nem nagyon figyelnek — találta meg az ellenszert minden érvemre az asszony. Egyébként a feleségem majdnem tizenkét évvel fiatalabb mint én, ráadásul nagyon csinos, tehát ha én lennék féltékeny, senki se szólhatna semmit. A végén már azzal érveltem: — Vén sztori vagyok én már! ö azonban erre is talált választ. — Láttam én a televízióban, hogy a fiatal lányok szeretik az őszülő férfiakat. — Most már mit csináljak >— mondtam. — Kibeszélhetem a telkemet, de eredménye nincs... — Esküdj meg! — követelte. — Mire? — Hogy nincs senkid? — Rajtad kívül senkim. Esküszöm. — Esküdj arra is, hogy o vonaton nem is lehet szerelmeskedni! — Esküszöm. Azt hittem, hogy ettől megnyugszik. Amikor azonban karácsony másnapján hozták a táviratot, hogy be kell ugra- nom jegykezelőnek a mentesí- tőre, ismét elővett. — Mi az? Táviratozott a babád? — Az isten! — tört ki belőlem az intelligencia. — Azt mondtad, hogy most három napig velem maradsz! — Azt. De mit csináljak. Ez már olyan szakma, hogy sokat kell dolgozni... *— Azért a kis fizetésért? — bosszantott feleségem. — Azért! — kiáltottam. — Nekem kell menni ebben a hidegben, nem neked! Inkább sajnálnál a bosszantás helyett! Elcsitult a hangja, de azért dúzzogott, és ennivalót se csomagolt. Engemet is elkapott a makacsság. En, gondoltam, nem fogok egy darab szalonnáért, meg egy kis főtt tojásért és bejgliért alázatoskodni. Fogtam a kalauztáskát, és dühösen, búcsúzás nélkül útrakeltem. Jól bevágtam magam után az ajtót, hgdd hallja, hógy elmentem Hallottam, hogy nyílik az ajtó. a kiabálását is jól hallottam. — Várj! Ne szaladj! Ne menj el étel nélkül! De úgy tettem mintha nem hallanám Vissza se néztem, csak megnyújtottam a léptéimét. Délben indult a vonat a városból. délután fél három fele mentünk keresztül a falum állomásán. Már elkongatta a delet az üres gyomrom, nem vettem volna rossz néven ha feleségem kihozza az állomásra a kosztot. Lestem is nagyon. hogy nem áll-e ott valahol. Kevés volt az utas a vonaton, és az állomáson egyaránt, így azután hamar észrevettem, hogy kosárral a kezében ott toporog a hóban az én „drága kis feleségem”. Már-már oda akartam szaladni, akkor látom, hogy nem néz semerre, hanem száll fel a hozzám legközelebb eső kocsiba Végigkezpltem a jegyeket, és elérkeztem hozzá is. Egyedül ült egy nemdohányzó fülkében. Mosolygott. Olyan kedvesen, nyájasan tekintge- tett rám. hogy szinte elolvadtam. Még gondoltam is, hogy „no. lám. nem is árt néha egy kis gorombaság az asszonyoknak”. Leültetett. — Nem vagy éhes, drága? — kérdezte. Szokása azt « szót használni, hogy „drága", de ahogy akkor mondta, abban már minden asszonyi hízelke- dés benne volt. — Várj még egy állomást — mondtam. — Azután ráérek, mert ezután hat állomáson nem áll meg a mentesítő ... Lesz egy jó félórám... A következő megállónál egyetlen utas sem szállt föl. Siettem vissza. Odaültem az ablakhoz, a kis asztalkához, és feleségem csak rakta elém az ételt. Rántott csirkét, savanyú uborkát, libamájat, közben bort is töltött a termosz tetejébe. A húsok után tortát rakott elém, azután feketét adott. Olyan karácsonyi ebédet ettem én ott a vonaton, hogy elfelejtettem a reggeli vitát is — Kérsz még valamit? — kérdezte. — Almát is hoztam. Csak a fejemmel intettem, hogy elég. ö pedig elcsomagolt mindent a kosárba, már ami egyáltalán megmaradt, és feltette a kosarat a polcra. — Gyere, ülj mellém! — mondta azután, és nagy szemét úgy forgatta, mint egy szerelmes szűzlány. Volt még időm, hát mellé ültem. — Jó volt az ebéd? — kérdezte. — Nagyon finom — mondtam. — Puszit nem is kapok érte? Már nyújtotta is a száját. Mit tehettem, hiszen valóban finom volt az ebéd. szájon csókoltam, úgy, istenigazából... Azt mondta erre. hogy zárjam be gyorsan az ajtót, és eresszem le a függönyöket, nehogy valaki benézzen a folyosóról. En meg, mint a hűséges kiskutya, szót fogadtam a gazdinak. Amikor már semmitől sem kellett tartanunk, azt mondta: — Csókolj meg még egyszer! Olyan csók volt az, hogy már kezdett fejembe szökni a Vér. Szerencsére elhagytuk a hatvani jelzőt, és mennem kellett a helyemre. Kinyitottam az ajtót, már éppen mentem volna, amikor szipákolást hallok a hátam mögül. Visszanézek, hát a feleségem zokogott, és bő patakban csörgő könnyeit töröf- gette. — Téged meg mi lelt? — fordultam hozzá türelmetlenül. — Piszok csaló vagy — mondta, és tovább zokogott. — Ne beszélj már butaságot! — De igenis csaló vagy! Azt hazudtad. hogy a vonaton nem is lehet szerelmeskedni!... Még meg is esküdtél rá!... Alig bírtam Budapestig meggyőzni, hogy amióta élek, ilyen alkalmam még nem nyílott, és nincs az a nőszemély a világon, akiért a szabályzatot megsérteném. Egyedül vele tettem kivételt, amikor.., No, látja! Ilyen ravaszak a féltékeny asszonyok... Thierv Árpád Uáeom emelet mélység nul, és a fiatalemberre pillantott. — Ügy kaparná a torkomat, mint a falevél. G ráber a házak iránti ösztönös szeretettel született a világra. Csak egy pohár jó italra volt ■vzükisége, és már el is érzéA kőművesek egész dél- sáról sugdolóztak, de biztosat előtt kínlódtak a nagy senki sem tudott. A Legma- meleg és a kegyetlen gyobb meglepetést mégis az tempó miatt, amit magukra okozta, amikor Mantu a vál- erőszakoltak. Tizenegy óra Halat igazgatójától három na- után már ide-oda szédelegtek, pi gondolkodási időt kért, és és alig vártak, hogy a bérel- ennek leteltével azt kérte: számoló megszólaltassa az hadd maradhasson az épífcke- elektromos csengőt, amely az zésen mint kőműves, ebédidő kezdetét jelezte. A A leváltás után ott akarta negyedik szint még alacsony hagyni a vállalatot, de csak falai lapos, kényelmetlen ár- más városban tudott volna nyékot adtak, a nagy hőség elhelyezkedni, és azt nem te- elől így a Legtöbben lehúzód- hette meg A felesége huszo ívtak az alsóbb emeletek hű- három éve béna volt a lábai- vösébe ebédelni. ra. Mantu viselte a gondját, Fent csupán ketten marad- ő takarított, főzött, mosdatta tak. és ápolta. Á huszonhárom év Mantu a teherlift mellett alatt egyszer se hagyta éj- egy keskeny, poros árnyék- szakára egyedül az asszonyt, bain keresett magának helyet. Mantu mindennap hajnal- Erős szálú haja a sapka alatt ban kelt, későn este még a átizzadt, a csíkos ing ráta- fészerben dolgozott a szer- padt a testére. Várt egy da- számaival. Nem tehetett mást. rabig. A kéménynél észrevett az építkezésen maradt. Reggel egy jobb helyet, de nem volt hétkor felkapaszkodott az állr kedve újból felitápászkodni. ványrn. és dolgozott estig. Piros, zománcozott edényét a Nem kérdezték, és ő nem térdére vette, és egykedvűen, beszélt. Mindenkire elutasítássá rágással enni kezdett. tóan nézett vissza, egyedül Mantu a második szint- be- Gráber András tekintetét ke- fejezéséig munkavezető volt rülte el. Az építkezés első he- az építkezésen, de akkor tör- leiben, amikor még ki sem tónt valami, amiről csak a alakult közöttük a szokások vállalat vezetőinek volt tudó- rendje, történt közöttük egy másuk. Mantut egyik napról súlyos eset. Gráber családja a másikra leváltották. Azem- távoli vidéken lakott, és kötbérek sok mindent beszéltek hetenként utazott haza hozásokban a napokban. Egyesek zajuk. A vonat azon a hét- azt mondták, hogy a családi főn sokat késett visszafelé, és házát lopott anvagbó) építet- Gráber — aki az úton unal- te a kertvárosban, mások na- mában alaposan beivott az gyobb pénzösszeg elsikkasztá- étszolgálatosnál — aíz állomásról a csomagjaival egye- kenyült a nagy épületektől nesen az építkezésre sietett, aPÍa kőművesmester volt. így Is másfél órát késett. ® e§y ideig úgy látszott, hogy Mantu odament az állvány- átveszi tőle a céget, de egy hoz. Egy ideig szótlanul fi- na§y családi veszekedés után gyelte Gráber munkáját, otthagyta a családját, megnő- majd leparancsoita az áll- Sült és ide jött a vállalathoz ványról, A kezéből lövette a éve történt. Annyira szerszámokat, és bezavarta a r®£erL> hogy ha egyszer-egy- saállásra. Mantu jelentést tett SZl®r a*ra gondolt: talán jobb a főmérnöknek. Gráber fe- volna átmenni egy másik vál- gyeimit kapott, és a külföldi lathoz. csúszós bizonytalan- csereüdültetésről is lemond- f ág fogta el és nem tudta elhatott, amit a vállalat veze- képzelni, hogy mihez kezdene bői még a tél folyamán kilá- a többiek nélkül, akikkel tusba helyeztek. evek óta együtt dolgozott. Azóta nem beszéltek. Gráber észrevette, hogy Bagi Bagi az állvány alá húzott nagyon a kedvében altar jár- egy kiszáradt malterosládét a1, de még nem tudta eldön- és rátelepedett Sapkáját le- ‘eni’ örüljön-e ennek, vágta a téglahulladékra. A vaSy jobb volna, valami mó- kannából vizet locsolt a nya- ^on elhárítani, kára, majd enni kezdett. Bagi lendületes, törekvő Nagy falatokat aprított a ke- fiatalember volt, s valóban, nyérből és a főtt húsból. Evés egy idő óta szeretett volna közben a lába elé meredt. Gráber Antal kedvében járni. Erős, szőke álla keményen Égett a tefctovágytól, és gyak- előre ugrott. Büszke völit az ran eltűnődött: mit kellene áljára, amely azonban nem- tennie azon kívül _ amit c sak férfias volt de el is nesz. Gráber úgy döntött, csúfította az arcát. Mint hogy eladja otthon a házát, egész délelőtt, most is az és a családjával ide költözik előző estére gondolt: Gráber a városba. A vállalat vezetői András az ágyán ült, és a őszre ígérték neki az üzemi csomag amerikai cigarettát lakást. Három hete elsőként forgatta a villany alatt, amit Gráber lánya jött el a esa- Bagi hosszas mászkál ás után Iádból városnézőbe. A vélet- a pályaudvari trafikban szer- tón úgy hozta, hogy Bagi az aett. öreggel, és a lánnyal töltötte — Ezt magának adom •— az egész vasárnapot. A fiatal- ismételte Bagi elvörösödve. ember azóta sokat nyugtalam— Miinek ez nekem? — kodott, minden este, de gyak- kérdezte Gráber bizony tata- ram napközben is csak a
