Nógrád. 1970. február (26. évfolyam. 27-50. szám)

1970-02-01 / 27. szám

Képzőművészeti életünk Ahogy o'kotó'nk o jövő lehetőséged látják MIÉI ATT KÉPZŐMŰVÉ­SZETI életünk továbbfejlesz­tésének feladatairól beszé­lünk, talán nem árt egy rö­vid visszatekintés a múltba. Mindenekelőtt le kell szegez­nünk, hogy a felszabadulás előtt Nógrád megyében szer­vezett képzőművészeti élet nem volt. Igaz, a táj válto­zatos szépsége, a palóc épít­kezés. a népviselet ide csá­bított hosszabb, rövidebb idő­re jónevű festőket. De ők ép­pen elszigeteltségük miatt nem teremtettek a táj jelle­gének megfelelő iskolát. így találkozunk Mészöly Géza, Benczúr Gyula, Glatz Oszkár, Dési Hubert, Koch Ernőné nevével. Nyaranta megfordult az Ipoly völgyében Békéssy Leo, Salgótarjánban Véglege­sen letelepedett Batky József, Fayl Frigyes, Bóna Kovács Károly. Ugyanakkor a har­mincas években új, őstehet­ség jelentkezik Kisterenyén. idős Szabó István. Ennek az időszaknak itt élő. vagy ide látogató művészei közül töb­ben számottevő alakjai az ak­kori magyar képzőművészet­nek. Az új társadalom a művé­szeti élet vonatkozásában is a társadalom új áramlatai­nak megfelelő szervezett mű­vészeti életformát követelt. Ennek kialakítása több nehéz­séggel járt. Az említett mű­vészekre nem nagyon lehetett számítani, egy részük meg­halt, Glatz Oszkár feladta Bujákot. Bóna Kovács Károly ébredt tudatára elsőként az új lehetőségeknek. Érdeme a képzőművész kör létesítése, amelynek kisugárzó erejét az egész megyére kiterjesztette, megteremtve a levelező for­mát. Szinte minden tehetsé­get számon tart, aki rajzol, fest, vagy szobrászkodik. Az ő iskolájából kerül a Képző- művészeti Főiskolára (Pin- csák) Pataki József, Vasas Ká­roly. A későbbiekben, szólhat­nánk még dr. Németh Sándor eserhátszentiváni orvosi laká­sáról, amely nyaranta festők­től hangos. Ö bírja rá pél­dául Czinke Ferencet és Ivá- nyi Ödönt, hogy Nógrádba jöjjön. Lassan megérik a helyzet arra, hogy az eddig az egri (Heves megyei) cso­porthoz tartozó képzőművé­szek önálló megyei csoportot alkossanak. Ez meg is törté­nik 1956-ban. 1964-ben jön­nek létre a területi szerve­zetek, tágabb lehetőséget kap a hovatartozás érzésé. Az észak-magyarországi területi szervezet (központja Miskolc) Nógrád megyei csoportjának tagjai ma szervezettebben, tudatosabban tudják szolgálni a művelődéspolitikai felada­tok ellátását is. Ezt a kis visszatekintést, amely a teljesség igénye nél­kül készült, s inkább csak utalásokkal próbálta vázolni a múltat, A művészeti élet to­vábbfejlesztésének feladatait címmel írt tájékoztató alap­ján tettük meg. Iványi Ödön­nel, a Nógrád megyei csoport titkárával a mai teendőkről beszélgetünk. Képzőművészeti életünkkel az MSZMP Nóg­rád megyei Bizottsága mellett működő közművelődési bizott­ság is foglalkozott, s nemrég létrejött egy beszélgetés Nóg­rád megye vezetői és az itt. élő képzőművészek között. A Nógrád megyei Népművelési Tanács ugyancsak figyelem­mel kíséri a képzőművészet­tel összefüggő gondokat, s még ebben a félévben a Nóg­rád megyei Tanács VB elé kerül a tapasztalatokat ösz- szegező beszámoló. AZ A BESZÁMOLÓ, ame­lyet Iványi Ödön említ, s amely a megyei képzőművész csoport 1969-ben végzett mun­kájáról szól, többi között tar­talmazza azokat a feltétele­ket, amelyek a művészeti munka további zavartalansá­gához szükségesek. Eszerint, elsősorban a kiállítási helyi­ség (galéria) hiánya gond Sal­gótarjánban, illetve Nógrád megyében. Szükségesnek lát­szik — tervezik — legalább négy, műtermes lakás építé­se. festő-, grafikus-, ipar- és legalább egy, a megyében le- telepelni kívánó szobrászmű­vész számára. Mind több szó esik arról is, hogy az állami díj hivatalból mindig eszmei­séghez kötött legyen. Az üze­mek is tűzzenek ki díjakat, akár az általuk megadott té­mához kötötten is (például az üzem évfordulója, az üzem­mel kapcsolatos téma, és így tovább.) Ugyanígy a különbö­ző társadalmi szervek, állami gazdaságok, termelősz' jvekeze- tek is élhetnének ezzel a le­hetőséggel. A gyárak, üzemek, egyéb termelőegységek, és a művészek között kötendő szo­ciálisa szerződések is új le­hetőséget jelentenének az al­kotók számára. A murális fel­adatok megbízásánál, illetve a pályázati lehetőség meg­adásánál legalább egy megyei művésznek is szerepelnie kel­lene. (Természetesen, ez a kí­vánalom nem mehet a mű­alkotás rovására, csupán a le­hetőségről van szó!). Egy al­kotóház létesítése Hollókőn szintén szóba került, megyén kívüli rangos művészek fo­gadására. Az utóbbi időszak egyéb­ként „csendesebb”, kevésbé látványos volt a korábbinál. Ehhez, a már említett hiá­nyosságokon kívül hozzájá­rultak a gazdaságiránvítás új rendszerének bevezetéséből a képzőművészek számára adó­dó gondok, az átszervezés, az újabb csatornák tisztázatlan­sága stb. Például az üzemek részéről történő vásárlás „megmerevedett”. A megyé­ben végzett képzőművészeti beruházások mindössze egy művészt, idős Szabó Istvánt érintettek. Iványi Ödön sze­rint a Képcsarnok Vállalat saleótarjáni üzletében ugvan többen próbálkoztak egyéni bemutatkozó kiállítással, ezek azonban ráfizetésesnek bizo­nyultak. Tavaly már egyetlen területen élő művész sem vál­lalt képcsarnoki kiállítást. A gondok ellenére úgy tű­nik, hogy a csoport tagjai szakmailag erősebbek lettek. Például egvre többen szere­pelnek országos jellegű tárla­tokon, külföldi kiállításokon. Lóránt János Derkovits-ösz- töndíjat, Czinke Ferenc Mun- kácsy-díjat kapott. A széle­sebb körben való szereplés, az országos képzőművészeti élet­be való intenzívebb bekapcso­lódás értelmében az energia szétmorzsolódását jelenti, amely csak azzal pótolható, ha képzőművészeink szerveze­ti életét a következő időben szorosabbá, szilárdabbá tesz- szük a jelenleginél. TERMÉSZETESEN MÉG több dologról kellene szól­nunk. Beszélhetnénk a kép­zőművészek művészeti, társa­dalmi tevékenységéről, amely részben a TIT-en, másrészt a különböző képzőművészét* szakkörökön, s nem utolsó sorban a megyei képzőmű­vész stúdión keresztül érvé­nyesül A Hazafias Népfront politikai aktualitást tükröző plakát újságjának szerkeszté­sébe is bekapcsolódtak művé­szeink. Az eddig elmondottak is bizonyítják azonban azt, hogy művészeti életünk fej­lesztésének kérdései izgalmas feladatot jelentenek, s a leg­szorosabban kapcsolódnak szellemi életünk további ter­vezéséhez. T. E. ISóerád tnpgvp története a második világháború időszakában A Nógrád megye története címmel hazánk felszabadulá­sának negyedszázados évfor­dulójára napvilágot látó mo­nográfia harmadik kötetének szerzője dr. Molnár Pál és dr. Szomszéd Imre. Az utóbbi szerző az 1939—1944-ig tartó időszak Nógrád megyei vo­natkozásait dolgozta fel. — Ezen belül két témát igyekeztem részletesen kifej­teni — mondja dr. Szomszéd Imre. — Egyrészt vizsgáltam a háború előkészítésének és kitörésének hatását a megye lakosságára, az ipar és a me­zőgazdaság helyzetét a hadi- termelés szolgálatában. Más­részt foglalkozom az ellenál­lási mozgalommal a háború időszakában, és a megye fel­szabadításával. — Hogyan foglalhatnánk össze röviden a korszak jel­lemzőit? — Valóban, csupán vázla­tos összefoglalást adhatunk e beszélgetés kapcsán, hiszen ez az időszak rendkívül össze­tett. A magyar ellenforradal­mi kormány megyei képvi­selői következetesen folytat­ták nacionalista, soviniszta, irredenta eszméktől áthatott politikájukat. Ezt csak erősí­tette a magyar és a német kormány között létrejött szo­ros kapcsolat. Ahogy élező­dött az imperialista hatal­mak közötti ellentét a világ­uralom megszerzéséért, úgy egyre inkább kirajzolódott a német fasizmus háborús elő­készülete. Ag akkori kalan­dor magyar politikusok fő támogatói között találtuk Nógrád megye urait is, akik nem törődtek a következmé­nyekkel, csak azt várták, hogy mikor terjeszkedhetnek a Felvidék felé. Hiszen az uralkodó osztály fő politikai céljaként szerepelt a szent- istváni Magyarország megte­remtése. Külön szólhatnánk az 1939-es választásokról is Nógrád megyében. A pártok a választási agitációt gróf Te­leki Pál miniszterelnök vá­lasztási beszéde utón kezd­ték meg. Május 7-én kezdő­dött Nógrádban is a választá­si kampány. A lajstromos or­szággyűlési választásokon Nógrádban három párt in­dult: a Magyar Élet Pártja, a nyilaskeresztes párt és a független kisgazda párt A részletekre ezúttal sem térhe­tünk ki, terjedelmi okokból Megjegyezzük, hogy Nógrád vármegyében — hasonlóan az ország egészéhez — a válasz­tás szenzációját jelentette a nyilaskeresztes párt előretö­rése. A megyében ugyan nem működtek a pártnak üzemi szervezetei, de több helyen patronáló személyek képvisel­né 2 eset, amit itt elmon- dani kívánok, egy vé­letlen beszélgetésen bukott elő a panaszosból, a törté­net kárvallottjából. A kárvallott idős ember, nyugdíjas, és ahogy körül­ményeit ismerem, szerény járandóságból él, nem veti' fel a jólét semmiképpen. Ar­ról diskuráltunk a minap, hogy a borravaló-rendszer bizony a szocializmus építésének mai állapotai között is vígan búrjánzik. Borravalóba ke­rül a kórházi kezelés, az egészség visszaszerzése, sok­felé „kemény blokkért” szol­gálnak jó feketével, de bor­ravalóra vár a pincér, a fodrász, a kéményseprő, a csomagkézbesítő, sőt uram bocsá’, a sírásó is. E leg­utóbbi felett különösen hosz- szan meditálgattunk: ugyan, miféle címen vár borravalót a sírásó? .. Hogy külön ho­norálandó az, amit elvégez. Talán mélyebben ágyaz a megboldogultnak? ... For- másabb hantot' emel? ... Ke- gyeletteljesebb kifejezést ölt? Na, mindegy. Törődjünk (!?) bele, hogy a borravaló korántsem ment ki a divat­ból, sőt fénykorát éli, ha arra az esetre gondolok, amit az én nyugdíjasom a tyasártiapf jegyzet borravaló kierőszakolásának egy meglepő, sőt riasztóan megdöbbentő esetéről el­mondott: — Tüzelőt vitettem a mi­nap — kezdte történetét a kisöreg. — Harmincöt fo­rint volt a fuvar. Nem nagy összeg, elismerem, de ma­gamfajta nyugdíjasnak, a havi járandósághoz mérve ez is jelentős. Na, mindegy. Az AKÖV szabott tarifa sze­rint dolgozik, és kész. A szállítás végül azonban még­is 55 forintra rúgott. Hogy miért? ... Nem érti, ugye? Sejtettem, hova akar lyu­kadni a históriával, de hagy­tam, hogy tovább beszélje: — Azon a napon — foly­tatta — csak az anyósom volt a házban. Nylcvan- éves, ágyban fekvő asszony. Lerakodás után a szállító ember bemegy hozzá, azt mondja: „mama, nekem 20 forint borravaló jár.” — Mondja neki az anyósom: „Miből adhatnék, lelkem, amikor nekem sincs? Kis­pénzű emberek vagyunk mi, épp, hogy megélünk.” De az ember csak nem tágított, s ahogy szétnéz, meglátja a bugyellárist a kredencen. Fel is vette bizony, ment ve­le az ágyához azzal: „Na, ma­ma, nyálazza csak ki azt a hú­szast, mert nekem így du­kál." — Hát mondja meg, elvtárs, mit tehetett szegény öregasszony? ... Odaadta a pénzt. így lett 55 forint a fuvar. De tisztességes eljá­rás az ilyen? — Jelenteni kellett volna az esetet... — Meg is tettem. Bemen­tem az irodára a fuvarlevél­lel, beszéltem valakivel, azt ígérte, utánanéznek, de bi­zony azóta is nézik. Ennyi a történet, ami fel­háborított. felkavart, és az újságolvasók előtti nyilvá­nos szóra késztetett. Nem csupán azért, mert panaszo­som esete nyilván nem egye­di jelenség, sokkal inkább azért, mert társadalmunk olyan rétegében játszódott, ahol minden fillérnek, forint­nak fontos helye van, s nem szórhatnak szinte a szolgál­tatás hivatalos összegével fel­érő borravalókat. A borra­való erőszakos megszerzésé­nek példázott esete pedig olyan minősíthetetlen, hogy már-már bűncselekménnyel ér fel. Sajnos, a borravaló-rend­szer napjainkban is dívik, lelke rajta mindazoknak, akik adnak és elfogadnak, de a szokás eddig önkéntességi alapon nyugodott, s nem ve- temült az erőszakig. Legki­vált a kiszolgáltatottakon, az elesetteken vett erőszakig. A borravaló hiéna-mód- szerix megszerzése új és döb­benetes jelenség, melynek sürgősen gátat kell vetnünk, addig, amíg el nem hatalma­sodik és általános tünetté nem nő. Ebben pedig első­sorban a szolgáltató vállala­toknak van tennivalójuk, ha kell, radikális eszközökkel is. Történetesen például: az AKÖV-nek. ték. A megye mostoha körül­mények között élő lakosságá­nak egy részére hatással volt a megtévesztő demagóg noli- tika. Ez is hozzájárult ah­hoz, hogy a nyilaskeresztes párt mandátumot szerzett. Bázist kiépíteni nem tudott, de jelentősebb szervezetei mű­ködtek Zagyvapálfalván, Sal­gótarjánban, Rétságon, Szé- csényben, Balassagyarmaton és Nagybátonyban. A nyila­sok között voltak egyszerű munkásemberek is. akik a jobb életért emeltek szót. így kerültek a „hálóba”. Az el­méleti képzettség hiányában nem ismerték fel a nemzeti szocializmus lényegét, és ez zavart keltett gondolkodásuk­ban és cselekedeteikben. — Voltak azonban, akik felismerték. Mit mondhatunk a megye dolgozóinak küzdel­méről a háború kitörése előtt? — Mielőtt erre konkrétan válaszolnék, szóljunk talán néhány szót a győri program­ról, amely háborús vágányra állítja Magyarország egész gazdaságát. Ebben szerepel, és jelentős helyet foglal el. a megye ipara is, hiszen a me­gye üzemeit hadiüzemmé nyil­vánították, hadiüzemi pa­rancsnokokat neveztek ki. A háborús konjunktúra kis eny­hülést hozott. Ez 1939-ben, 40-ben, 41-ben, sőt még 1942- ben is bizonyos mérvű ja­vulást jelentett a foglalkoz­tatottságban, a bérek emelke­désében. Azonban 1942-ben már egyre súlyosabban érző­dött a munkásság vállaira nehezedő teher. Az infláció, az adó, az állandósuló kato­nai behívások szították az el­lenállást a dolgozók körében, és fokozták a háború gyűlö­letét. S most lássuk konkré­tan is a tényeket, a teljesség igénye nélkül. A választási harc alig ért véget, a társa­dalmi és a gazdasági kérdé­sek mind nehezebbé váltak. A damagóg ígérgetésekkel nem lehetett a megye dolgo­zóinak többségét — különö­sen a bányamunkásokat — megnyugtatni. Annak ellené­re, hogy Horthy ék megkülön­böztetett figyelmet fordítottak a bányászokra, a zagyvapál- falvai Frigyes-aknában a dolgozók 1939. június 6-án béremelést követelve abba­hagyták a munkát. Az elke­seredett bányászok sztrájkja a későbbiekben mind nagyobb méreteket öltött, a kialakult helyzetről a főispáni jelentés is elkeseredett hangon szól A megyében a választás évé­ben is jelentős volt a mun­kanélküliek száma. A dolgo­zók az ország különböző ré­szeibe vándoroltak munkaal­kalmat keresni. A megye min­den falvából voltak például summások. A már említett bi­zonyos mérvű munkaerő-felszí­vódás a háború tünete volt. — Aa ellenforradalmi Hor- thy-rendszer alatt folyó ellen­állási mozgalom a háború ki­törésével egyre jobban meg­élénkült a megyében. Az igaz­ságtalan háború ellen mind többen emelték fel szavukat. Hogyan jellemezhetjük ezt az időszakot, nógrádi szemszög­ből? — A forradalmasodó mun­kásosztály körében a munká­sok egy része már felismerte, hogy őt a tőke nyomja el és harcolnia a burzsoá osztály ellen kell. Éppen ezért a szakszervezetek, az illegális pártseitek a napi feladatokra iránvították a figyelmet. A munkásosztály erőfeszítései a fasizmus viszonyai között, ha lassan is, de éreztették hatá­sukat. A megye ipari, mező- gazdasági, de más ágazatok dolgozói is egyre jobban hal­latták szavukat. Tiltakozásu­kat a háború ellen számtalan formában juttatták kifejezés­re. E témával kapcsolatban feltétlenül szükségesnek tar­tom — egyében kívül — az 1940-es bányászsztrájk vizs­gálatát. a sztrájk körülmé­nyeinek tisztázását. A német fasizmus előretörésével egy­idejűleg mind jobban hallatta szavát az 1939-es választáso­kon megerősödött nyilaske­resztes párt. Hallatlanul he­ves demagóg hadjáratot in­dított, hogy a munkásokban felgyülemlett indulatot meg­lovagolja, és a megmozdulá­sokat saját javára fordítsa. Voltaképpen mit akartak a nyilasok? A hatalom átvételére töre­kedtek. Ügy gondolták, hogy a kormány nem tud majd úrrá lenni a helyzeten, és németek szállják meg az or­szágot. Ezt a kritikus időt tervezték felhasználni a puccs végrehajtására. A becsületes szándékú bányászok — a nyi­lasoktól teljesen függetlenül — bért követeltek, szabotál­ták a széntermelést, s 1940. október 7-én beszüntették a munkát. A sztrájk Salgótar­jánból indult ki, majd orszá­gos méretűvé vált, és több mint négy hétig tartott. Ez a sztrájk soha nem látott mé­retekben rázta meg a bánya­tőkéseket és a kormányt. A nyilasok a gyorsan terjedő sztrájkot — amelyet nem ők szerveztek — szociális dema­gógiájukkal saját oldalukra akarták állítani, ez azonban nem sikerült. A terror és a rossz anyagi körülmények megtörték a sztrájkolókat. A hatóságok a munkások ezreit tartóztatták le és állították bí­róság elé, vagy internáló tá­borba hurcolták. A megye egyes bányászai — ha eddig átmenetileg meg is tévesztet­te néhányukat a demagógia — felismerték helyzetüket és megtalálták helyüket a há­ború alatt. Dr. Szomszéd Imre a továb­biakban az ellenállási mozga­lommal foglalkozik a háború időszakában, s a megye fel­szabadításával. Foglalkozik a kommunista párt felhívásának terjedésével, a termelés féke­zésével, a hadiüzemek lesze­relésének szabotálásával, az aktív ellenállás kezdeteivel, a partizánharc kibontakozásá­val. Külön tárgyalja Nógrádi Sándor partizáncsoportjának tevékenységét a salgótarjáni szénmedencében, ír a parti­záncsoportok egyesüléséről, a felszabadító harcok első nap­jairól, a Plijev hadseregcso­port tevékenységéről, a megye keleti részén folyó felszaba­dító harcokról, s mindarról, ami e korszak történelmi je­lentőségű eseményei, jellem­zői körébe tartozik. További terveiről dr. Szomszéd Imre ezt mondja: — Természetesen, szeret­ném tovább folytatni ezt a tevékenységet, kutatni az 1938—44 közötti korszakot. A Nógrád megyei Levéltár anya­ga rendkívül gazdag, s jórészt még feltáratlan e vonatkozás­ban. Bányatörténet is készül, ezt az időszakot e publikáció­ban is én dolgoztam fel. Ta­nulmányoztam a megye há­borús kárát, veszteségeit, er­ről egy kis tanulmányom je­lenik meg a Palócföld legkö­zelebbi számában. i Jupiter ismeretlen szputnyiltju Sydneyben a rádiófizikai laboratórium munkatársai a Jupiter kisugárzásánál a de­kaméteres hullámsávban rez­gésmodulációt észleltek. Ilyen modulációt a bolygó ismeret­len szputnyikjai idézhetnek elő. A moduláció periodikus volta nem egészen 5 másod­perccel tér el annak a szput- nyiknak a forgási idejétől, amelynek létezését annakide­jén már Bawell és Wilson l csillagászok is feltételeztek Ezenkívül olyan rendellenes­ségeket is regisztráltak, ame­lyeket valószínűleg a Jupiter egyik ismert szputnyikja, az Amalthea idéz elő, s kevésbé rendszeres effektusokat is rögzítettek, amelyeknek elő­idézője egy nyilvánvalóan nemrégen „foglyul ejtett” szputnyik. amelynek még nincs stabil pályája. !

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom