Nógrád. 1970. február (26. évfolyam. 27-50. szám)

1970-02-01 / 27. szám

Élő fanőlc a negyedszázadról Szív kell hozzá... — A SZABADSÁG ELSŐ kenyér, szalonna, zsír, meg napjaiban az volt a legfonto- bakancs. Hát még? — kérdez- sabb teendőnk, hogy Itt Ka­rancsalján. meg a körny ző községekben is megalakítsuk a kommunista pártot. Tártunk házról házra, beszélgettünk az emberekkel. Amikor úgy érez­tük, hogy most már erősek va­gyunk, éppen negyedszázaddal ezelőtt, megkezdtük a mun­kát a bányában, Ka ram lej­tős-aknában — emlékezik vissza Nagy Lajos, Karancsal- ján. te a mérnök. Már szégyelltük magunkat, amikor rávágtam, hogy szív kell hozzá! Ügy van — válaszolt a mérnök. Le­gyen termelés, s akkor lesz minden — mondta. Nehéz volt ezt megértetni az embe­rekkel. .. de minden sikerült... Azt még elmondom, hogy amikor pol­gármester voltam, azt mondta a párt: Nagy elvtárs, iskolára kell menni. Én sehogyan sem akartam. Azt mondták: akar tűk ezt a rendszert? Igen! — válaszoltam rá. No, akkor ve­zetni is tessék megtanulni! — iskolára kell menni. A most 72. évét taposó js kommunista mögött sok ' re, kemény munka és számos em­lék áll. Egészen ííatalon, még 1917-ben megismerkedett a munkásmozgalommal. Részt vett a különböző sztrájkokban, s részese volt annak az ségmenetnek, amelyik kancsos vonattal” akart Bu­dapestre a nagyobb kenyér re­ményében eljutni. Párttagsá­gának kelte 1945., a munkás- mozgalomban való részvéte­lét 1934-től ismeri el a párt. — Tudom, arra kíváncsi, ho­gyan kezdtük el a munkát a felszabadulás után — fordul félém, amikor gondolatait ren­dezte. — Nagyon nehéz volt. Karancslejtős egy részét elön­tötte a víz. Nem volt szivaty- tyúnk, nem volt bányafánk az ácsoláshoz. Motorokat Vizslás­ról meg Nemtiből szereztünk, gyalog szánkón húztuk haza. Az ácsoláshoz szükséges fát a Gyurtyánosbó! vágtuk ki, s hortuk a vállunkon a bányá­hoz, csakhogy meginduljon a termelés Amikor már egy lo­vunk is volt, könnyebb lett a dolgunk, megoldódott a fa szállítása. Aztán dolgoztunk, termeltünk, de csak a bizta­tásból éltünk. Nagy Lajost rövidesen veze­tőjüknek választották a bá­nyászok. Az üzemi bizottság einöke lett. Nem volt könnyű a dolga. — A nép már zúgolódott. Korgó gyomorral, meg me­zítláb nem lehetett dolgozni. Élelmet, lábbelit követeltek az emberek. Ha nem kapnak, nem dolgoznak — jelentették ki. Emlékszem, már a hetes bi­zottságban dolgoztam, amikor 1945 végén a bányaközpont­ba hívattak, Salgótarjánba. Egy szovjet mérnök fogadott bennünket. Azt kérdezte: mi kell ahhoz, hogy többet ter­meljünk. Mi azt mondtuk, hogy Már jóval túl a félévszáza­don. 53 évét taposta Nagy La­jos. Nem vállalhatta tovább ezt a beosztást. Így került a TÜZÉP élére. igazgatónak Nevéhez fűződik a megye TÜZÉP-hálózatának kiépítése, az új telepek szervezése. Számos kellemetlen emléke is akad Nagy Lajosnak. Mert ahány ember, annyi volt a pa­nasz. Jogos és jogtalan. Ami­kor teherautón Budapestre mentek a karancslejtősiek, hogy több bért követeljenek, hiába magyarázta: emberek, növeljük a termelést, adjunk több szenet az országépítéshez, éh- több lesz a pénz is, az élelem is, embereknek, megkezdődhettek ,ba- — bizony nagyon kevesen ér- a kislakás-építkezések, tették meg. — Akkor már könnyebb volt a dolgom. Volt szén, volt épi- tési anyag, tudtunk adni az A betegség Nagy Lajost is kikezdte. Nyugdíjba vonult, hogy pihenjen. De nem így tör tént. — 1959-ben volt egy hold földem. Itt a faluban is meg­kezdődött a termelőszövetkezet szervezése. Néhányan azt mondták a faluban: ha Nagy Lajos jön, mi is megyünk. Én rajtam meg nem múlhat — gondoltam magamban, aláír­tam a belépési nyilatkozatot. Azóta is brigádvezetőként dol­goztam a közösben. Még tavaly is volt munkaegységem... Most már beteg vagyok, meg fá­radt. .. De azért, ha rajtam múlna, még mindig dolgoznék. Meg aztán itt az asszony. Ö is beteg, most már mellette Kell maradnom... — Valamikor álom volt előt­tem is, hogy Salgótarján egy­szer város lesz. Hiába voltam én városi polgármester, ak­kor még Salgótarjánra csak nagyon nagy jóindulattal mondhattuk, hogy város. Az álomból valóság lett. Ha né­ha-néha bemegyek a faluból Salgótarjánba, akkor gyönyör­ködöm a fejlődésben. A nagy­szerű, korszerű lakóházakban, az új közintézményekben. Az első. döcögős lépéseket, melye­ket még mi tettünk meg, egy gyors iramú fejlődés követett, eddig negyedszázadon át... NEM VESZ ELŐ kitünteté­seket Nagy Lajos. Nem úgy, mint más. Számára a legna­gyobb kitüntetés az, amit az tulajdonosok egymás után húz-: élettől kapott, az, amit ezért az ták le az üzletek redőnyeit, életért ő is tehetett... Vajon mi lesz most? — tettük fel egymásnak a kérdést. No, Somogyvári László 1948 DECEMBERE újabb állomást jelent Nagy Lajos életében. Budapestre hívatták. Akkor közölték vele, hogy Ceglédre megy közigazgatási iskolára, s utána ő lesz Sal­gótarján első kommunista pol­gármestere. 1949. január 8-án be is iktatták ebbe a posztjá­ba. 51 éves fejjel, 33 éves föld­alatti munka után bizony nem volt irigylésre méltó Nagy La­jos helyzete. —Nem mondom, élelem már úgy ahogy, de volt Salgótar­jánban. Lakás kellett volna már akkor is az embereknek. Az igényeket bizony nem tud­tuk kielégíteni, nem is lehe­tett. Aztán ott volt a városhá­za. Még sokan a régi idők örök­ségeként. Kispolgárok, idegen elemek, a régi főjegyző, meg a többiek. El kellett végezni a tisztogató munkát. Kiharcol­tam én egyszer 15 lakásra úgy­nevezett kölcsönt is, azzal, hogy a bányászoknak adjuk. Azt hiszi akadt egy ember is, aki merte volna vállalni a köl­csönösszeget? A fenét! Elve­szett a pénz. Egynek azonban mégis örülök. A Vásártéren az én időmben épült fel az első 24 lakásos új épület, a város első bérháza, ami már a mai idők követelményeinek is meg­felelt. .. Aztán az én időmre esett az államosítás is. Üzle­teket, kocsmákat, pékségeket államosítottunk. Akkor ala­kult meg a Kenyérgyár, a Ven­déglátóipari Vállalat, a Vágó­híd Vállalat meg a többi. Ak­kor ijedtünk meg, amikor a Balassagyarmat a korszerűsödés útján Beszélgetés Lombos Mártounal, a városi tanáes elnökével Balassagyarmat hosszú ide- kák összehangolását, ami hű­je város, évtizedeken ke­resztül a megye székhelye volt. Történelmileg kialakult múltja, irodalmi emlékei sok látogatót vonzanak Nógrád megye második városába. A város az elmúlt években nagy léptekkel indult meg a fejlődés útján. A korszerű ipartelepítések, a nemrég megkezdett, nagy arányú vá­rosrekonstrukció biztosítéka annak, hogy gondjai a közeli jövőben megoldódnak. így a szó valódi értelmében igám, korszérű várossá válik Pa- locföld régi központja. Tervekben, elképzelésekben nincs hiány. A balassa­gyarmatiak magukénak érzik minden utcáját, házát, és ész­szerű javaslatokkal, ötletek­kel segítik a város vezetőit városuk fejlesztésének mun­kájában. 1968-ban nagyszabású vá­rospolitikai terv látott napvi­lágot Most felkerestük Lom­bos Mártont, a városi tanács elnökét, hogy megkérdezzük, mi valósult meg már eddig a várospolitikai tervekből, és mit hoz az idei esztendő Ba­lassagyarmat fejlesztésében? — Már az előbb említet­tük, hogy az elfogadott vá­rospolitikai terv három év­re megszabta Balassagyar­mat fejlődésének irányát. Nagy vonalakban érintve, mit tartalmaz ez a terv? — Mielőtt ennek ismerteté­sére rátérnék, szeretném el­mondani, hogy Balassagyar­mat az elmúlt öt évben szin­te ugrásszerűen fejlődésnek indult. Ezt a város lakói és az ide látogatók is tapasztal­hatják. Kibontakozóban van — az egészséges hagyomá­nyok ápolása mellett — egy új, a szocialista követelmé­nyeknek egyre inkább megfe­lelő város. Ezt szolgálja az említett várospolitikai terv. Lönösen a közmű vési tési fel­adatokra vonatkozott. Ba­lassagyarmat régi hagyomá­nyokkal rendelkezik, ennek érdekében nagy gondot for­dítottunk a szocialista műve­lődésügyre. Mivel a város a megyében közismerten egész­ségügyi centrum, a várospoli­tikai terv előírja az egészség­ügy korszerűsítését. De rész­letesen foglalkozik a keres­kedelem, a szolgáltatások, a közlekedés és a mezőgazda­ság fejlesztésével is. — Talán előszűr az Ipar- fejlesztéssel kapcsolatos fel­adatokról kérnénk tájékoz­tatást. Miképpen oldódott meg a foglalkoztatottság, amely sok gondot okozott Balassagyarmaton? és óvodáját ellátja. Tömbfű- téses lakásokat adtunk át és megkezdjük újabbak építé­sét. Rendelőintézetet, nővér­szállást létesítettünk. Szép iskolai tantermek, óvodafel­újítás, járdáé és útépítés jel­zi a város korszerűsödését, hogy csak a legfontosabbakat említsem. — Hallhatnánk valamit a város rekontstrukciós fel­adatairól? — 1970-ben kezdődik meg a városközpont újjáépítése. Eltűnnek a régi, elavult épü­letek. A lakókat szép, napfé­nyes lakásokba költöztetjük Az épülő lakások nagy ré­szét erre fordítjuk. Ami a város rekonstrukcióját illeti, a tervezésnél figyelembe vet­— 1968 decemberében he­lyezték üzembe a Fémipari __________ V állalat új telepét, amely a v^ros történelmileg ki- aaóta is egyre inkább fejlő- , , _ , dik. A város iparosításában sokat jelent a Magyar Kábel- " művek nagyszabású építkezé­se, amely a termelést rövide­sen megkezdi. Korszerűsítet­tük a Porcelángyárat, a Hús­ipari Vállalat üzemét, a Fi­nomkötöttárugyárat. Számok­ban ugyan nem mérhető le, de bizonyítható az az elő­nyös változás, amelyet az iparfejlesztés az emberek gondolkodásában kiváltott. Nyugodt mondhatom, hogy a foglal­koztatottságot megoldottuk Balassagyarmaton, mindenki megfelelő munkahelyet talál­hat magénak. Az iparfejlesz­tés tervszerűségét bizonyítja, hogy a dolgozó nőt száma szinte azonos szinten van" a férfiakéval. mai jellegét nem szeretnénk megváltoztatni. így a város- központban megmarad az úgynevezett zártsoros építke­zés. Sok a műemlék és a műemlék jellegű épület, ame­lyekre a tervezés során szin­tén tekintettel kellett len­nünk. Megkezdjük a főtér ki­alakítását a volt megyeháza előtt. Eltűnnek az oda nem illő épületek, parkosítunk. A lelkiismeretteí tervek már készülnék a Mű­szaki Egyetemen. A felszaba­duló helyre középmagas há­zakat szeretnénk építeni, amelyek beleillenek Balassa - gyarmat városképébe. — További terveik? — Ebben az évben meg­— Balassagyarmat külső- uSLxÚk.0llfgÍUrn fpí te k * téset» a kórházat olajtüzelésű leg is megfiatalodott. Ezt hőközponttal látjuk el. Kö­a modern lakóházak bizo- zel egymillió forintot ford: tunk parkok, játszóterek lé­tesítésére. A Leni n -! akótelepe: i egy 75 férőhelyes óvodát adunk át._ Elkészül a város új művelődési központjának a terve, amely magába - fog­lalja a 30 ezer kötetes könyv - tárat, színháztermet, klub­nyitják. Mi jellemzi a vá­ros kommunális fejlődését? Egyetlen üres szék maradt a nagy­teremben, mire az elnökség a díszes emelvényen elfoglalta helyét, hogy meg­kezdje a tsz zárszámadó közgyűlését. A szék, a második sor jobb szélén maradt üresen, ahol as egyik megyei küldött foglalt helyet, miután társát az el­nökségbe invitálták. Az öreg Koncz Pál pár perccel a gyűlés megkezdése előtt lépett a terembe. Mi­kor megpillantotta az üresen hagyott széket, és felfedezte az idegent, fel­villant a szeme. Indult helyet foglalni. Illően megbiccentette a fejét, piros arca kiderült, apró szemeit a kiküldöttre szegezte. — Akkor ide leülhetek? — Vígan bátyám ... Koncznak megtetszett a közvetlenség és jobban szemügyre vette az idegent. De mielőtt beszélgetésbe kezdett, meg akart bizonyosodni, kifélével cserél gondolatot. Felé hajtotta fejét, megkér­dezte az idegent: — Maga kiküldött? — Az... Az öreget egy pillanatra meghökken­tette a kurta válasz. Követte a meg­kérdezett tekintetét, aki a helyezkedő elnökséget figyelte. Koncz legyintett egyet: — Van még idő. És honnan küldték? — A megyétől. Az öreg felkapta a fejét, ráncba sza­ladt a homloka, szemét összehúzta, és apróra csücsörödött a szája. Megmar­kolta székszomszédja karját: — Hűha, akkor maga kell nekem. Fi­gyeljen ide, én most megmondom. Ma­ga lesz a tanúm, ha valami bántódá- som lesz. Erre már as idegen is felkapta a fe­jét Ez a hirtelen ember ki tudja, mire készül! Még valami bajt okoz a köz­gyűlésen! Riadtan megkérdeztei I«Az Öreg Konczj — Mit akar megmondani? — Hát idefigyeljen. Én éjszakai gu­lyás vagyok. Azt mondják, éjjeliőr. De nem az, hanem éjszakai gulyás. És egy éjszakára csak 28 forintot kapok, Hát rend ez? De most megmondom. — Mondja meg — könnyebbült meg a kiküldött. — Azt mondja? — Azt. Az öreg még faggatta volna u megye­it, de as elnök megkezdte a beszámo­lót. Koncz pedig a kabátja belső zse­béből megsárgult kockás jegyzetfüzetet vett elő, és egy apró, tompára faragott ceruzát. Megnyalta, a fény felé fordult és jegyezgetett szorgalmasan. Mikor az elnök befejezte, fújt egyet, és szom­szédjára nézett. — Akkor megmondhatom? — Nyugodtan... Koncznak piros lett. az arc a. Maga­dé meredve gondolkodott. Amikor a hozzászólásra került a sor, felpattant, az izgalomtól elvékonyodott hangon be­szélni kezdett. Arról, hogy kevés a pénz, amit neki fizetnek. Hogy egy is­tálló marhára kell neki vigyáznia míg mások alszanak. Mikor befejezte, le­ült, fújt egy nagyot és elkapta a me­gyei karját. — Ért engem ugye. Nem lehet az, elvtársam. Azért mert én öreg vagyok, nekem is háromszor kell enni, de miből, huszonnyolc forintból? Válaszadásra került a sor. Az elnök mindenkinek külön válaszolt. Koncz izgett-mozgott, és le nem vette szemét — Elsősorban a vízhálózat bővítése, amely sok gondot okozott a tanácsnak. Nagy erőfeszítéssel tudtuk csak Régi gondunk volt az ipar- I^^rágul'tak szükséges *zobfHtat' «970-ben folytatódik fejlesztés. Ennek irányelveit anyagok Az idén tmtabb a Kábe'1&-vór és a Kötöttáru szögeztük le elsősorban, folytatjuk ezt és » Nv rjesbe 3*r épftése Több milUó fo- Nagy gondot fordítottunk a t t rintot fordítottunk a tervek kommunális ellátottság fej- vlSK5uk Ici a vizet. Remélhető- elkészítésére, hogy mire a lesztésére A város gyors fej- leg 1971-ig befejezzük. Szá- megvalósításra kerül sor lödése megköveteli a mun- mi tunk a lakosság segítségé- tisztán álljon előttünk a vá­ré Is, a feladatok egy részét ™s,. fejődésének képe. Re­társadalmi munkában akar- zá^n máTa mejSósmlffel­juk megvalósítani. Befejező- adatokról adhatok saátnot — dött a vízmű bővítése, a napi ^Joe a beszélgetést termelés biztosítja a lakosság vízellátását. BS emelvényről. Az elnök pedig mo­solyogva feléje fordult: — Pali bácsi, már mi döntöttünk. Ja­nuár elsejétől harminckét forintot fi­zetünk magának. Az öreg megmerevedett, és felkiál­tott az elnöknek, hogy ismételje meg, mert nem hallotta, és a füléhez he­lyezte a tenyerét. Aztán hátradőlt a széken, kényelmes, mint a fotelban. A fejét is komótosan fordította a ki­küldött felé. — Hallja-e, maga egy rendes ember. Erre iszunk. — Én...? Dehiszen... — Egy szót se, maga az én vendé­gem. A megyei ember tiltakozott, de az öreg nem tágított. Egyre azt hajtogatta, ha szomszédja nincs ott, ő nem szólal fel A vendégek már az ünnepi asz­talnál ültek, mikor Koncz bement a te­rembe. Egyenesen a megyei emberhez, hogy menjen vele. Az meg tiltakozott, hogy kár arra a kis pénzre áldomást inni. Az öreg megsértődött, — Hallja-e, hát maga azt hiszi, hogy nekem csak az van? Két olyan hízott bikám van az istállóban, hogy a bő­rük reped. Négy disznóm, ebből kettő hízott. Csibe is ... kacsa is... liba is... Azt hiszi, az öreg Koncz nélkülözik? Na, jöjjön, maga rendes ember... De nem engedték sem Konczot, sem vendégét, hanem az asztalhoz invitálta őket az elnök. Koncz hamisan ráka­csintott barátjára. — Hát így még jobb. — Koncz ko­pogtatta homlokát ■— Az öreg Koncz tudja mit csinál ... Koccintott és meghúzta a poharat. Ragyogott a szeme, amikor széttekin­tett a társaságon... Bobál Gyms Lombos Márton. Sok éves panaszok szűntek meg a korszerű, ezeradagos konyha beállításával, amely a város valamennyi iskoláját Ezt; mi is őszintén remél­jük, és sok sikert kívánunk végrehajtásához a fejlődő Ba­lassagyarmatnak Cs. ti. Öregesen szorgal­tsz-ben. Nem kedvez az időjárás hon idejét, pedig az időseknek, Kisbárkány- máról ismerik a ban pedig látszólag több az Korábban kondás volt és öreg, mint a fiatal ember, juhász, az utóbbi időben Lucza Márkus, a „Mezőgaa- viszont nappali őr az istél­daság kiváló dolgozója” lóban. Élete legnagyobb él­ménye, hogy tavaly, az Al- éremmel kitüntetett; tsz-iag kotmány ünnepén megkap­betegállományban tölti ott- ta a miniszteri kitüntetést. NÓGRAD — 1970, február L, vasárnap 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom