Nógrád. 1970. február (26. évfolyam. 27-50. szám)
1970-02-05 / 30. szám
Fel tír. mer elfphvo anyag ? Ismét a harminc százalékról K rét írás, a Harminc százalék, ami használhatatlan és a Nem elveszett anyag után néhány gondolat — s még több kérdés — továbbra is foglalkoztat. Az érdeklődő újságolvasók emlékezhetnek rá, mindkét esetben a Dunai Vasmű és a Salgótarjáni Kohászati Üzemek közötti partneri, üzlettársi kapcsolatok töprengésre késztető vonásait boncolgattam, azt a tényt, hogy az Acélgyár az évente megrendelt mennyiség meglehetősen nagy százalékában köteles, vagy hajlandó — a minőséglánc létrejötte ellenére — átvenni olyan alapanyagot, amire közvetlenül nincsen szüksége. Nem egyedi a jelenség, a vállalatok közötti együttműködésben gyakorta találkozhatunk vele, nem lehet érdektelen, ha vizsgálódás tárgyává tesszük, hogyan alakulhat ki hasonló helyzet, mérlegeljük a — kicsit általánosnak tekinthető — magyarázatokat, indokokat, okokat, s egymás mellé állítjuk a lehetséges megoldásokat. A vállalatok gazdálkodásában bármikor előfordulhat, hogy váratlan megrendelést kapnak, amelynek teljesítése komoly nyereséggel jár, lehetnek különleges anyagigények, s az előrelátás hiányából származó termelési problémákat se hagyjuk számításon kívül, amikor minden azon múlik, milyen a kapcsolat az alapanyagot szállító vállalattal, megkapják-e gyorsan és soron kívül mindazt, amit a megrendelőlapon felsorolnak. Az a kérdés, helyesen teszi-e a megrendelő, ha a szállító „megértését”, jóindulatát azzal igyekszik kiérdemelni, hogy beleegyezik olyan megoldásba, amiből csaknem any- nyi kár származik, mint haszon? Nem volna jobb, célravezetőbb és olcsóbb, ha a kényszerhelyzetet újabbakkal, a kényszerhelyzetek sorozatával nem tetéznék? Mert mi történik az átvett anyaggal, amire nincsen szükség? Fel kell használni, megrendelő után kell futkosni, alkudozni, egyezkedni kell, hogy elfogadja az ebből készült terméket, ami kompromisszumokkal, nem ritkán bevételcsökkenéssel, minőség- romlással jár. Vajon érdemes-e az egye gondból kettőt, ötöt vagy tízet csinálni? Vegyük a másik eshetőséget, amikor az igénylő időben és rendben benyújtja megrendelését, de a gyártó vállalat csak akkor szállít, ha bizonyos terheket átháríthat a partnerére. Erre nagyonis valós belső problémák, nehézségek késztethetik, talán mégis rá lehetne bírni némi anyagi ösztönzéssel — nevezzük kockázati, vagy akár sürgősségi felárnak —, hogy a termelési egyensúlyát ne a „járulékos” anyagok elsütésével • igyekezzék megőrizni. Vagy jobb az Acélgyárnak vagy bármely más vállalatnak, ha árut kap a pénzéért, akár pillanatnyilag használhatatlant is, mégha ezzel a felár nagyságrendjét messze meghaladó kockázatot vállal is magára? Ami a két vállalat közötti kapcsolat másik oldalát illeti, kézenfekvőnek látszik a kérdés: a Dunai Vasmű valóban annyira rá lenne utalva, olyan szegény lenne, hogy rákényszerül a keresett termék helyett azt adni, amit előállítani képes? Csak az Acélgyárral folytat ilyen partneri gyakorlatot, vagy valamennyi megrendelőjével? Ebben az esetben csupán 70 százalékos értékű üzemnek tekinthető, hiszen a termelési kapacitása 30 százaléka erejéig csak olyan terméket képes szállítani amire nincsen igény. Vagy mindössze arról van szó, hogy az Acélgyár kifejezett kérésére elvállalt, kísérleti gyártás alatt levő új termék, a kötött széntartalmú acél előállítása során képződött „selejtet”, a „tanulópénzt” akarja megfizettetni a Dunai Vasmű? Eddig rendben is lenne. hiszen köztudomású, a vasmű jobbára lágyacél gyártására hivatott, ami tehát a profilon kívülesik, érthető, ha csak akkor veszik fel a terméklistára, amennyiben a megrendelő magára vállalja ennek kockázatát és következményeit. Nézzük azonban a számokat, mert ezek makacs, iélre- magyarázhatatlan dolgok, néha ugyancsak meglepő tényekre derítenek fényt. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek évente 20 ezer tonna acélt kap Dunaújvárosból. A kölcsönös megállapodások szerint a kötött széntartalmú acél harminc százaléka erejéig bizonyos határon belül bármit és bármikor, ami tulajdonképpen nem kellene. Ez évente 1200 tonna, míg az igényük a kötött széntartalmú acélból mindössze 4 ezer tonna. Ez nagyjából azt jelenti, hogy harmadany- nyl „rosszat” kötelesek átvenni, mint amennyi jót kapnak. Egyáltalán, a kötött széntartalmú acél gyártásánál csak minden harmadik széria sikerül, ilyen nagy lenne a hibaszázalék? Nincs itt valami ellentmondás? S a „járulékos” anyag átvételi kötelezettsége egyáltalán még meddig tartható fenn? Jobban bízom, hogy ez a néhány gondolat és kérdés — szélesebb körben és általánosabb síkon — közérdekű vitára készteti a szakembereket és a hozzáérétőket. Az eszmecsere olyan összefüggéseket tárhatna fel, amiket munkájukban később sokan hasznosíthatnának. Kiss Sándor Étel — ital, szerszámgép és kombinát... A legforgalmasabb hely a balassagyarmati fmsz-nél a kereskedelmi osztályvezető, nevezetesen Dolla Sándor szobája. Szinte minden ötpercben nyílik az ajtó, elszámolásokat kell aláírni, a postás fontos leveleket, csomagot hoz, vagy éppen valamelyik távoli egységből az egyik dolgozó a városban járva betér ide problémáit megbeszélni. A telefon is sűrűn csörög, úgyhogy alig van ideje az osztályvezetőnek kérdéseinkre válaszolni? — Mi a legfontosabb munka most a kereskedelemben? — érdeklődünk. — A tsz-zárszámadásokra való felkészülés. Ez egyrészt abból áll, hogy az árukészlet választékát növeljük, másrészt, hogy a közgyűlések alkalmával szokásos vendéglátást megszervezzük. Ez utóbbit a Balassa Étterem dolgozói végzik, akik nemcsak a körzet területére, hanem az egész járás községeibe kiszállítják a finom vacsorát, jó borokat és ott helyben fel is szolgálják. Egy-egy ilyen rendezvényen 300—400 adag háziasán készített disznótoros vacsora is elfogy. — Hallottunk a szerszámok, kisgépek árusításáról is. Mit tud mondani róla? — Másik nagy feladatunk az év elején az üzemek, tsz- ek, állami gazdaságok felkeresése az igények felmérése érdekében. A kereskedem! osztály és a mezőgazdasági szakbolt dolgozói eddig mintegy 50 közös gazdasághoz, üzemhez látogattak el és ajánlották fel, hogy az év folyamán szükséges vasárukat, szerszámokat, kisgépeket részükre beszerzik. Ily módon már számos megrendelést vettünk fel, amit a termelőüzemekkel és a nagykereskedelmi vállalatokkal való megállapodások követnek. — Jövő tervek? — Legközelebbi célunk egy ezer négyzetméter alapterületű vendéglő építése Balassagyarmaton. A tervek már elkészültek, az építkezést a tavasszal kezdik meg és a befejezés 1972 végére esedékes. Az új létesítmény mintegy hétmillió1 forintba kerül és helyet kap benne egy étterem, egy bisztró és egy kisebb vadászterem, amiben zártkörű rendezvényeket lehet majd tartani. K. E. Sz 'mád rí sah irlefén Elmaradt lehetőségek A Cserhát lankáin gazdálkodó tsz-ek közül a kutasói közös gazdaságot lehetett a legki- egyensúlyozottabbnak tekinteni. A tsz eredményei 1966-tól egyenletes fejlődést mutattak. Különösen kiemelkedett az 1968. évi termelés, amikoris a bruttó jövedelem az aszályos körülmények ellenére is negyven százalékkal emelkedett. Több mint egymillió forintos biztonsági alapot képeztek. Lassult az ütem A közös gazdaság az 1969-es évben viszont már nem a korábbi ütemben, csak kismértékben fejlődött, egyes mutatóknál pedig még az 1968. évi eredményeket sem érte el. A lemaradás okairól eléggé önkritikus hangon számolt be a kutasói közös gazdaság elnöke, Mészáros Gábor a zár- számadási közgyűlésen. A legfőbb baj, mint mondotta, hogy a növénytermesztési főágazat nem hozta a tervezettet és a múlt évi árbevételhez képest is mintegy 0,5 millió forint lemaradás tapasztalható. Különösen károsan éreztette hatását a kenyérgabona, az őszi és a tavaszi árpa, valamint a cukorrépa gyengébb termésátlaga. Az állattenyésztésben elért hozamtöbblet, valamint az Állami Biztosítótól kapott közel félmillió forintos kártérítés eredményeképpen árutermelési tervüket kismértékben sikerült túlteljesíteni. A bruttó termelési érték idei, 9,3 millió forintos tény- száma azonban több mint y- millióval maradt el a múlt évi bázishoz képest. Elég nagymértékű volt az 1969. évi gazdálkodásban a kiegészítő és melléküzemági tevékenység csökkenése, pedig ezen a téren a járás és a megye közös gazdaságai nagyot léptek előre . A kutasóiak elmaradása annál is inkább sajnálatos, mert az utóbbi években mindig gyarapították a járási átlagokat. A járás többi közös gazdasága ugyanis együttesen mintegy 30—35 százalékos mértékben túlszárnyalta az előző évi főbb mutatókat. Elavult normák A kismértékű fejlődés okait keresve, a zárszámadói beszámolóhoz kell visszakanyarodnunk. Az eléggé önkritikusan csokorba kötött gazdasági elemzésből ki kell emelni a vezetők együttműködésének hiányát, a gazdálkodás terv- szerűtlenségét, a szakmai színvonal alacsony voltát és végezetül a vezetők és tagság közötti elégtelen együttműködést. Nagyon kritikusan és bátran elemezte a hiányosságokat az ellenőrző bizottság elnöke, Mocsári Pálné, a zár- számadási közgyűlésen elhangzott beszédében. Beszámolója alapján különös jelentőségű fogyatékosságok, hogy például a múlt évihez képest egyhónapos határidő-eltolódással takarították be a nyári kalászosokat. A kisebb termésből is nagyobb volt a szemveszteség az előző évinél. Elveszett a kombájnszalma jelentékeny része, noha két szalmabálázót is vásároltak. Az őszi munkáknál is érződött a nyárból örökölt időzavar; a vetési idő kitolódott, erősen megkésett a kukericaszár vágása, és az őszi mélyszántást sem tudták maradéktalanul elvégezni. Mind a nyári, mind az őszi problémákat erősen elmélyítette az is, hogy a traktorosok, kombájnosok. munkagépkezelők egy része még most sem kapta meg a nyári munkákra kitűzött célprémiumot. Egyes területeken a norma, másutt a bérezés okoz feszültséget. Nem véletlen, hogy új bérszabályzatot kémek a közös gazdaság tagjai, mely a régi elavult romákon változtat, ugyanakkor érthetőbbé és ésszerűbbé is teszi ézt a rendkívül fontos adminisztratív feladatot. A rendszeresen dolgozó termelőszövetkezeti tagoknak kiegészítő részesedésként mintegy 10 százalékos többletjövedelmet sikerült fizetni. Az 1968. évi 14 778 forinttal szemben 15 224 forint jutott egy tagra az 1969. évi zárszámadás alapján. Tenni kell Jogos az a következtetés, hogy szervezettebb'gazdálkodással, a szocialista bérezés elveinek helyesebb gyakorlatával, a vezetőség jobb együttműködésével, valamint a szocialista demokratizmus elveinek nagyobb mértékű érvényre jutásával a közös gazdaság mutatói nagyobb mértékben javulhattak volna és a tagság is nagyobb jövedelemhez jut. Nagyon gondos és szervezett intézkedésre van szükség, hogy a kutasói közös gazdaság rendezhesse sorait és újra felzárkózzon a pásztói járás jobb termelőszövetkezetei közé. Nem súlyosak a bajok, de a csökkenő tendenciák figyelmeztetnek. Dr. Bencze Barna Űj KISZ-szervezet Űj KISZ-alapszervezet alakult Salgótarjánban. A megyei kórház'tól különvált KÖJÁL KISZ-tagjai alakítottak önálló szervezetet. Az intézetben ideális feltételek mellett dolgozhatnak a fiatalok. Az alakuló ülésen a városi KISZ- bizottság titkára, Bőviz László indította útjára az alapszervezetet. Részt vettek az ülésen a gazdasági és tömegszervezet vezetői, és teljes támogatásukról biztosították az alapszervezetet, melynek titkárává Szenes Pétert választották. I T,#1 ....| "I 4 s utolsó út íavított GÁZ-ra tízezer kilométer garancia Használt autóalkatrész-árusítás Alsónémedi legnagyobb ipari üzeme eddig is a MÉH- bontótelep volt. Jelentősége most tovább növekszik. Az AUTÓKER Vállalat felszámolja Budapesten az Ecseri úti bontótelepét. A tavasztól mar csak különböző új alkatrészeket árusítanak ott. Megállapodást kötöttek a Pest— Bács—Nógrád megyei MÉH Vállalattal, hogy a forgalomból kivont kocsik utolsó útja mindhárqm megyéből ide vezet és bontásukat bérmunkádban átadják az alsónémedi telepnek. A vállalat már rengeteget áldozott a néhány éve alakult telepre. Akkor a futóhomokon kívül itt nem volt semmi. Rozoga kerítésen belül, a szabad ég alatt, puszta kézzel végeztek minden munkát. Ma érdemes kimenni ide, mert több holdon szabályos gépesített üzem működik. A dolgozók védelmére, a munka gyorsítására tovább modernizálják a telepet. Felépül a 14x48-as nagyságú szerelőcsarnok, ahol télen is zavartalanul dolgozhatnak. Ma még a villanymotorok szétszerelése, a használt autók darabolása jórészt a betonon folyikA villanymotorbontás mellett —, amelyből a hasznos nemesfémet gyűjtik — a telepen ugyancsak az AUTÓKER megbízásából felújítási munkálatok is folynak. A GAZ—63-as típusú, átjavított kocsik futóművére tízezer kilométeres garanciát adnak. Itt szedik szét fődarabjaira az autóbuszüzem és a MÁVAUT buszait. A megjavítható kocsikat belső - fuvarozásra, rendszám nélkül, az AUTÓKER révén szintén itt árusítják. Külö. nősen a termelőszövetkezetek vásárolják belső anyagmozgatáshoz. Ugyancsak megbízták a telepet a GARANT tehergépkocsik alkatrészeinek eladásával. „75 éves a magyar állami hajózás” címmel kiállítás nyílt Budapesten a Közlekedési Múzeumban. A kiállításon haiómo- dellek segítségével mutatiák he a magyar hajózás fejlődését naniainkig. Képünkön: A kiállítás legszebb darahia. a magyar tengert hajózás büszkesége, az 1969-ben vízre bocsátott hatezer tonnás Budapest-tengerjáró modellje fíeke és barátság tanterem öt évvel ezelőtt a debreceni Fűvészkert utcai Általános Iskolában a tanulók és a tanárok létrehozták az első Béke és barátság , tantermet. A szép és nemes gondolatot követte egy győri iskola is. Salgótarjánban, a Gagarin Általános Iskolában — az országban harmadikként — május elsejére készülnek el a tanteremmel. A kiváló gondolathoz társult a budapesti tizennyolcadik kerületi Engels utcai Általános Iskola is. Az ő munkájuk megkönnyítése érdekében azok az iskolák, amelyek Béke és barátság tanteremmel rendelkeznek, tablókkal lepik meg a budapestieket. A salgótarjáni iskolások egy 160xl40-es tablót készítenek, amelyen oe- mutatják a város és iskolájuk fejlődésétNÓGRÁD — 1970. február 5-, csütörtök 0
