Nógrád. 1970. február (26. évfolyam. 27-50. szám)

1970-02-05 / 30. szám

Színházi esték Bohémélet Äw. operál! beleg életmódja (I.) A debreceni Csokonai Színház operatársulatának vendéqiátéka PUCCINI REMEKMÍVŰ operájának felújítását a Sal­gótarján1 közönség Iránti tisz­teletből iktatta programjába a debreceni Csokonai Szín­ház. A dalmű jó néhány év­vel ezelőtt szerepelt utoljára a színház programjában. Az akkori előadás érdekessége: új, fiatal rendező mutatkozott be Debrecenben, Kertész Gyula. Azóta nem egy ope­rát vitt sikerre, s a mostani felújítás is az ő nevéhez fű­ződik. Az előbbi, igen figyelemre­méltó gesztus mellett, a fel­újítást több tényező is indo­kolttá tette. A már több éven Ireresztül játszott darabra óhatatlanul is sok sallang ra­kódik. A szereplők játéka megszokotté válik, eltávolod­nak a megformált alaktól, a rutinosság sok esetben szür­kévé teszi az előadást. A pro­dukcióból hiányzik az él­ményszerűség. A felújítás cél­ja éppen az, hogy mindeze­ket levetkőzve szinte teljesen új előadást állítson a néző elé, a sokadik előadás már megkopott fényét ismét az eredeti, a bemutató rangjára emelje. A debreceniek Bohémélet felújítása figyelemre méltó tett. Ugyanolyan művészi alá­zattal közelítették meg az operát, mint egy bemutatót A felújítás előkészítése köz­ben egy teljes bemutató pró­baszámát vették igénybe. Puccini muzsikája is megkö­veteli ezt a törődést, nem­különben a színház országo­san kivívott rangja, A nagy olasz komponista leleményessége ebben az ope­rában a legsokrétűbb. Az a gazdag érzelmi változatosság, ahogyan megfogalmazta a Bohémélet partitúráját, he­lyet ad a dallamosságnak és a drámaiságnak egyaránt. A zenekar az énekelt dallam­mal egyenrangúan veszi ki részét a jellemábrázolásból. Líra, humor, komikum, drá­ma, kétségbeesés és tragikum jelenik meg a palettán, hogy mindezt művészi fokon meg­szólaltatva, egy műben raj­zolja elénk a Puccini-muzsi- ka hatalmas végleteit. Min­den egyes szereplője egy-egy ragyogó karaktert állít elénk, a maga környezetében. Az eredeti mű írója Henry Murger vajon gon­dolt-e arra, hogy a párizsi Consaire-hez írt folytatásos regénye, amely később a drá­maszínpadon is megállta he­lyét, az operairodalom egyik legnagyobb mesterének nyújt témát? Aligha. Pedig a játé­kos, könnyed ábrázolásmód nem egyéb mint egy pasztell­kép. Igazi drámává a zene alakítja, az a felépítés, hogy Puccini rendszerbe foglalta hőseit, megmintázta őket. Gondoljunk csak az opera második felvonására, arra a drámai csúcspontra, amikor Mimi kihallgatja Rodolphe és Marcel párbeszédét és beteg­ségével terhesen elövánszorog — emberi méltóságában és megtörtségében. Puccini nem mindig az énekessel mondat­ja ed elképzeléseit, van ami­kor csak a zenekar beszél. A Bohéméletben az énekkar nem kap hosszabb lélegzetű feladatot. Az első felvonás második képe éppen ezért ké­nyes feladat, mert az ének- l&ri belépések nagy figyel­met kívánnak szólistától, kó­rustól, zenekartól egyaránt. KERTÉSZ GYULA rendezése a verizmus alapjaiból indult ki, Mesteri leleményei a megszó­laló muzsika vonalát követik. Apró megmozdulásai — a harmadik felvonás függöny­húzása — az énekeseknek ad­nak rangot és egyben megne­hezítik a színészi munkát. Nemcsak az énekhanggal le­het kifejezni, hanem vele együtt a játékkal is. A líra, a humor, a tragédiával való azonosulás és megértés nélkü­lözhetetlen erről a színpad­ról. A négy barát — Rodolphe költő, Schaunard zenész, Mar­cel festő, Collíné filozófus — együttese telitalálat. Megany- nyi szín kel életre megjelené­sükkel a színpadon. Játékos­ság és bohóság tobzódik jele­neteikben. Az énekesek nem viszik túlzásba a vállalt fel­adatot, csupán helyére tesz­nek mindent. Elvetik a meg­szokottat. Humorizálnak és egyben őszinték a fájdalom­ban. A megszólaltatók kivá­lasztása — azt hiszem — nem okozott nagy gondot a színháznak. Négy remek mű­vész, Karnausz Tibor, Ber- czelly István, Virágos Mihály és Tréfás György ad leckét a modem operajátszásból, amely nem tűri a manírt, őszinteséget követel és erede­tiséget. A jellemzés, a1 parti­túra színei kelnek életre a színpadon. Ennél nagyobb di­cséretet nem mondhatunk já­tékukról. Mimi szerepében Marsay Magda abszolút biztonsággal mozog. Kiviruló és elhaló, megtörtségében is bízik az éleiben. A kis hímzőlány éle­tét szíve, szenvedélyessége ha­tározza meg. Az első felvo­násbeli kulcskeresés boldog­sága, a második felvonásbeli kibékülés és a harmadik el- csukló befejezése felvonáso­kon belül is nagy feladat. Marsay úgy bánik hangjával, hogy ereje marad. Ügy for­málja mássalhangzóit, ahogy a zenekar diktál, a magán­hangzóknál viszont a hang­szeres együttes illeszkedik hozzá. Ragyogó teljesítményt nyújt, elhitetőt és megnyug­tatót. Az együttes játékából ki­emelkedik Pallos Gyöngyi Musette szerepében. Az első felvonás keringő je remek tel­jesítmény! Benoit háztulajdo­nost Bán Elemér mutatja be. Esetlensége, emberi gyarlósá­ga, akarati,ansága alapot te­remt a kiváló karakteralakí­tásra. Tóth József Alcindor alakjában meggyőző. Tarnay György, a felújítás karmestere és egyben a da­rab betanítója remek munkát végzett. A pontos szólam­belépésekre nagyon ügyel, megdolgoztatja a zenekart a muzsika érdekében. A szín­világ minden tónusa megszó­lal keze alatt, biztos kezű di­rigens, akiről még sokat hal­lunk. A kiváló előadás színvona­lához méltó a Szabó Ferenc által tervezett díszlet. Elemei nem statikusak, lehetőségeit teremtenek a színészek moz­gásához. Greguss Ildikó jel­mezei korhűek és karaktere­sek. KÖSZÖNET A DEBRECE­NI operatársulatnak, hogy Salgótarján kedvéért megva­lósította ezt a remek felújí­tást, és ezáltal újabb baráto­kat szerzett a műfajnak. M.- Zs. „DOKTOR ÜRr, nem lehetne mégis valami­lyen gyógyszerrel elmulasz­tani vagy meggyógyítani?” — halljuk naponta a remény­kedő kérdést olyan betegek­től, akik betegségüktől elgyö­történ, leromlott állapotban, végső elhatározással keresik fel a sebészt — teljes gyó­gyulást remélve. Általános tapasztalat, hogy a betegek mindent megkísérelnek — még a kuruzslástól sem riad­nak vissza — annak érdeké­ben, hogy a „végső megol­dást”, a műtétet elkerüljék. Sajnos, még ma is a sebé­szet az orvosi szakmáknak az a területe, melyben a beteg és az orvos kapcsolata a leg- lazább a gyógykezelést illető egyetértésben. A laza kapcso­lat fennállásához hozzájárul az is, hogy addig, amíg a be­teg a sebészhez kerül, senki­től sem kap felvilágosítástar­ról, hogy bizonyos betegségek csak műtéttel orvosolhatók. A sokszor oly hiábavaló próbál­kozások — mint például ki­mutatott epe vagy vesekő megbetegedések eset ben, ami­kor időt és pénzt nem kímél­ve (nem számít milyen drága, csak külföldi gyógyszer le­gyen) a beteg aláveti magát a legdrasztikusabb kőhajtó kúráknak — csak rontják a végül is elkerülhetetlen mű­tét eredményeit A betegnek mindig az a legmegfterhelőbb betegség, amely nagy fájda­lommal jár. Fájdalomtól akar ugyan szabadulni, de fél a műtét fájdalmasságától. Vannak azonban betegsé­gek, amelyek lappangva fej­lődnek ki, fájdalom csak a késői szakban jelentkezik. Ilyenek a daganatos megbe­tegedések is, melyeknek alap­vető gyógykezelése az idő­ben végrehajtott műtét Ne várjunk évekig, évtize­ket, mintha a beavatkozás időben történt volna. Ha szükséges, idejében engedjük tehát elvégezni a műtétet. A MODERN sebészet nagy lépésekkel halad előre. Szem­ben az elmúlt időik sebészeté­vel — amikor a sebészet a műtő bejáratával kezdődött és fejeződött be, és a sebész szinte egyetlen gyógyító esz­köze a kés, illetve a jó mű­téti technika volt, gyakran hangzott el a közismert mon­dás: „a műtét sikerült, de a beteg meghalt” — a mai kor­szerű sebészet új felfogásban arra törekszik, hogy a műtéti megterhelést a beteg minél könnyebben viselje el. Fi­gyelembe veszik a beteg álta­lános állapotát az operálan­dó betegségén kívül egyéb szervi elváltozásokat (példá­ul szívbetegs"' » ma "as vérivo- más stb.). a beteget megfele­lően előkészítve, felerősítve viszik műtétre. A műtéteket ma már korszerű gépi altatá- sos érzéstelenítésben végzik, amely a legkisebb megterhe­lést jelenti a beteg számára. A műtét sikeressége nem­csak az operáló sebész ügyes­ségén múlik, hanem azon is, hogy műtét után sem hagy­juk magára a beteget, megfe­lelő utókezeléssel segítjük egészsége visszanyerésében. A modern sebészet célja nem­csak a megbetegedett szerv, vagy szervrészlet eltávolítása, hanem a betegség által meg­zavart működés hely reál Utasa műtéttel és műtét utáni ke­zeléssel. Nem megcsonkított, rokkant embereket akarunk visszaadni a társadalomnak. Ehhez persze a gyógyulni akaró beteg — saját érdeké­ben történő — segítségére és józan felfogására Is szükség van, a műtét utáni életmódra vonatkozó rendszabályok és utasítások betartásával. Az operált beteg elsősorban azzal legyen tisztában, hogy a hosszú időn át nem gyógyuló betegsége, például gyomor­fekély, műtéttel Is csak akkor gyógyítható megfelelően, ha műtét után bizonyos életmó­di változásokat alkaJmaz. Mi­vel a fekélyes ember betegsé­gének keletkezésében az ideg­rendszernek döntő szerepe van, célszerű törekedni a ki­egyensúlyozott életmódra, ke­rülni a túlzott idegi igénybe­vételt, túlhajszolt életmódot (munkahelyi körülmények, családi viszony, mértéktelen alkoholfogyasztás, dohányzás stb). Ha gyomorfekély miatt operált beteg előző életmód­ját folytatja, nem várhat a műtéttől teljes gyógyulást. ÁLTALÁBAN elmondhat­juk, hogy emésztőszervi be­tegség miatt operált beteg (gyomor-bél-epe-hasnyálmi- rigy stb.) műtét után hosz- szabb-rövidebb ideig kímélő életmódra szorul. Dr. Káposztás József dekig olyan betegségekkel, amelyek csak műtéttel gyó­gyíthatók! A hosszú várako­zással csak a műtét kilátása­it rontjuk. Pl. a kő által al- aáródott epehólyag a normá­lis működésből teljesen ki­esik, a hosszú évekig fennál­ló ilyen állapot károsítja a máj működést, az epekiválasz­tást és a normális emésztést A hosszú idő óta gyomorfe- kélyes beteg, aki belgyógyá­szati kezelés ellenére sem gyógyul, fölösleges várakozás után végül is leromlott álla­potban kerül műtétre. Ilyen esetekben kevésbé várhatunk a műtéttől olyan eredménye­Csak! A vevő elszántan mutatott a kirakati szép sárga citromok fe­— Abból kérek. — Abbét nem lehet. — Miért7 Azok olyan szép sár­gák. Ezzelc meg csúnya, vastag■ hé­jú, zöld citromok. Nem mindegy magának, hogy melyikből ad? — Nem. Mert ez van itt a pol­con, és ezt kell eladni a kedves vevőnek. — De én abból szeretnék — okvetetlenkedett a kedves vevő tovább. Miért nem kaphatok, ISo nekem az tetszik? — Csáki — jött a lakonikus vá­lasz — De... — Értse meg már a kedves ve­vő, hogy a kirakati áru nem áru. Ha megfelel, ebből adok. Kér vagy nem kér? — De nem értem .., — Már megmondtam kérem, hogy az az áru nem árul 0, egekl A régi szakállas vicc: Ez a lyuk nem lyuk... HARMAT ENDRE (4 fíiaszpnihjin-rejtély 4. Néhány perc múlva a palotából jelentették a sztarecnek, hogy a fiú már alszik és min­den rendben van. Ahhoz, hogy Raszputyin pályafutásának ezt a legfontosabb motívumát egy helyein tár­gyaljuk, ezúttal engedményt kell tennünk az időrend rovására: előre kell ugranunk hét esztendőt. Sürgő lődés — segítség nélkül 1912 .. A lengyelországi Spaiában a trón­örökös éppen lábadozott egy vérzés után, és a cámé úgy gondolta: a gondosan elegyengetett erdei úton, a különleges rugozasú hintóbán megkocsikáztatja a pompás levegőn sápadt kisfiát. Néhány kilométer után a gyerek láb- és hasíájdalmakról panaszkodott. Alekszandra azonnal visszafordíttatta a kocsit. Szokása szerint azonnal úrrá lett rajta a pánik: őr­jöngve sürgette előbb gyorsabb, majd las­súbb hajtásra a rémült kocsist. Alekszej a legapróbb zökkenésre is felkiáltott a kíntól. Botkin doktor, az udvari orvos vérzést álla­pított meg a hasban és az egyik combban. Távirat ment Pétervárra, és amilyen gyor­san akkor lehetett, befutottak Fjodorov, Rauh- fusz és Osztrogorszkij sebészek, valamint a cárevics tengerésztestórének névrokona, dr. Gyerevenko. A gyerek szobája • megtelt sürgölődő, aggó­dó arcú szaktekintélyekkel — csak éppen egyikük sem tudott segíteni. Az utolsó kenet A cár kénytelen volt utasítani Krederiksz gróf udvari minisztert: bocsásson ki hivatalos jelentéseket a trónörökös állapotáról. Orosz- ország-szerte könyörgő istentiszteleteket szer­veztek. Pétervárott, a Kazánl Miasszonyunk katedráüs ikonjai előtt huszonnégy órán ke­resztül, felváltva imádkoztak a cárevicsért a birodalom legmagasabb egyházíejedelmei. A lengyel vadászparadicsomban pedig több­ször is azt hitték, hogy a vég bekövetkezett. Már megfogalmazták a Pétervárra küldendő hivatalos táviratot, amely szerint ö Cári Fen­sége, Oroszhon trónörököse elhunyt. És el­jött az az éjszaka, amikor Irene porosz her­cegnő, a cárné egyik nővére zokogva kiro­hant, és azt kérte az udvaroncoktól, vonulja­nak vissza, mert most adják fel az utolsó kenetet. Ezen az éjszakán támadt Alekszandrának az a kétségbeesett ötlete, hogy táviratozzék a személyesen elérhetetlen, mert nem is Péter­várott, hanem Szibériában tartózkodó Uasz- putyinnak: imádkozzék a fiáért. Nem sokkal később megjött a sztarec hí­res válasza: „Isten látja könnyeiteket, meghallgatja imá­itokat. Ne essetek kétségbe, a kicsi nem fog meghalni. Ne engedjétek, hogy a doktorok túlságosan sokat zaklassák őt.” — Az orvosok szerint ugyanis nincs semmi javulás, de engem Grigorij atya távirata meg­nyugtatott — mondogatta hisztérikus opti­mizmussal a cámé. És a vérzés másnap el­állt. Klinikai kérdés Mi történt voltaképpen? Távgyógyítás, táv­irattal? Nem egy orvostörtónész szerint csaknem bizonyos, hogy Raszputyin táviratának az a része, amely szerint „ne engedjétek, hogy a doktorok túlságosan sokat zaklassák őt”, va­lóban jótékony hatást gyakorolt abban a helyzetben. Ez a rész — hangsúlyozzák ennek az álláspontnak a hívei — orvosilag is kitűnő tanács volt Alekszej ágya körül ugyanis négy orvos nyüzsgött. Szüntelenül nézték a lábát, az ágyékát — pedig a gyereknek nagy szük­sége lett volna nyugalomra. Az alvadás ráadásul fokozatos, és az elő­ször kialakuló réteg nagyon is törékeny. A gyakori vizsgálatok könnyen gátolhatták az életmentő folyamatot Mikor — vagy azért, mert a doktorok amúgy is feladták a küz­delmet, vagy azért, mert a Raszputyin-távirat nyomán a cámé utasította őket erre — a nagybeteg ágya körül mind a szó fizikai, mind pszichikai értelmében tisztább lett a levegő, kisfebb a nyüzsgés, kevesebb az aggó­dó arc — nos ez csak áldásos lehetett. És van valami, ami ennél is fontosabb: már régen gyanították, hogy az érzelmi tényezők­nek is szerepük lehet a vérzés kimenetelében, és az utóbbi időben ez a hipotézis mind va­lószínűbbnek tűnik. Vérzés és stress 1957-ben — írja Massie — a philadelphiai Jefferson-kórház orvosa, dr. Paul J. Foinsard, egy nemzetközi hemophilia szimpozion előtt kinyilvánította azt a meggyőződését, hogy „a vérzékeny beteg jobban vérzik érzelmi stress hatása alatt”. * „Érzelmi nyugalom esetén a vérzés kevés­bé intenzív és gyakori, mint érzelmileg zilált állapotban levő beteg esetében” — tette hoz­zá a professzor. Raszputyin távirata teljes pánikban találta az egyetlen embert, akivel a félig öntudatlan Alekszej erős érzelmi kapcsolatban állt: az anyját A gyereknek meg kellett éreznie ezt a rettegést és — a dr. Poinsard által leírt módon — ez állapotát rosszul befolyásolta. Anyja hangulatváltozása viszont jól. Egyedül talán a távirat nyomában beálló stressesökkenés nem lett volna elég. De az így keletkezett alacsonyabb vérnyomás követ­keztében csökkenő vérveszteséggel és a — részben a szüntelen zaklatások elmaradása nyomán — megindult alvadással együtt igen. Még az is lehet, hogy ilyen értelemben — kizárólag ilyén értelemben —, igaza volt Alekszandrának, aki élete végéig hitt abban, hogy fia életét ismét a sztarec mentette meg. Alekszandra aggodalma Alekszandra tudta, hogy népszerűtlen, hogy nem fogadták be ebben az országban, és ez csak fokozta az amúgy is félszeg, idegileg ki­egyensúlyozatlan és ideges természetű szív­panaszokkal bajlódó asszony ingerültségét. Mikor egymás után négy lányt szült, nem­csak a férje miatt esett kétségbe — hanem amiatt is, hogy okot adott ellenségei kárörö­mére. Amikor megszületett a várvavárt fiú, öröme nemcsak az anyáé, a feleségé és a di­nasztia érdekeit szívén viselő cárnéé, hanem az ellenfeleken felülkerekedő hisztérikáé is volt. És amikor már nyilvánvalóvá vált a cárevics vérzékenysége, az újra legyőzött asz- szony mindent megtett, hogy eltitkolja vere­ségét De jött egy paraszt Pokrovszkojeból, aki erős volt, magabiztos, reinkarnációja azoknak a régieknek, akikről Alekszandra egy XIV. századbeli kódexben egyszer azt olvasta, hogy közvetítenek az ég és a föld fejedelmei kö­zött Ez az ember azt ígérte neki, hogy élet­ben tartja egyetlen diadalát, a fiát, és több­ször be is bizonyította, hogy megtartja ígé­retét. Raszputyinnak volt természetes esze. Bá­mulatosan hamar megtalálta azoknak a gyen­ge pontjait, akiktől akart valamit. Azonnal felismerte, hogy Oroszország cáméját neki teremtette az Isten, alti különben is számos tanújelét adta jóindulatának Sokan azt mondják, a szibériainak Janus-arca volt. fFolytatjuk) j

Next

/
Oldalképek
Tartalom