Nógrád. 1970. február (26. évfolyam. 27-50. szám)
1970-02-04 / 29. szám
í isynos eszmecsere Ha tisztaság uralkodik a fejekben... A napokban Hans Rusek á Rizai Csőkombinát Acélművének öntvénykikészítő brigádjának helyettes vezetője Budapest, Miskolc, Ózd után a Salgótarjáni Kohászati Üzemekbe látogatott. Hans Rusek az acélöntődét és a minta-asztalosműhelyt nézte meg, ahol nagyon otthonosan érezte magát. Később a Technika Házában találkozott az acél- és vasöntöde szocialista brigádjaival. Elmondta, hogy az ő kollektívájuk 32 főt számlál, átlagos életkoruk 45 év, 4 éve versenyeznek, kétszer nyerték el a Szocialista brigád címet, öntvénytisztítással , és -kikészítéssel foglalkoznak. — Nálunk is a hármas jelszó a követelmény: szocialista módon dolgozni, tanulni, élni — folytatta. — Az első teljesítéséhez az üzem feladataiból a brigádra lebontott részt kell elvállalni. Ezt a vállalást kell a vezetőség és a kollégák előtt megvédeni és az év végéig teljesíteni. Nálunk nagyobb feladatot jelent a szocialista módon tanulni és élni követelmény megvalósítása. Mindkettőre nagy gondot fordítunk. Szakmailag a népfőiskola, az üzemi akadémia és a munkás- akadémia elvégzésére van lehetőség. Ez utóbbi másfél év alatt szakmát ad, három év alatt mesterré képez, a további ót esztendő pedig üzemmérnöki végzettséget biztosít. Az iskolák elvégzéséhez az üzem különböző támogatást, kedvezményeket is ad. — A Német Demokratikus Köztársaság üzemeiben dolgozó szocialista brigádok politikailag is képezik magukat. A mi kollektívánk az országban először kezdeményezte, a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozása után az% hogy tanulmányozzuk Lenin műveit. Felhívtuk az ország szocialista brigádjait, csatlakozzanak hozzánk. Az előbbi kezdeményezésnél az volt az alap- gondolatunk, hogy ha tisztaság uralkodik a fejekben, a kezek is tudják, mit kell tenni. — Az első vélemények nálunk is különbözőek voltak. Munkatársaim, az egyszerű fizikai munkások azt kérdezték: mit akarunk mi, egyszerű munkások, amikor Lenin műveinek tanulmányozása a tudósoknak is problémát okoz. Hogyan valósítjuk meg műveinek tanulmányozását? — Végül úgy döntöttünk, hogy megismerkedünk Lenin életrajzával, utána íogalkozunk azokkal a részekkel, amelyek a szocialista munkaversenyt, a munka termelékenységének növelését, az állam és forradalom kérdéseit boncolgatják. A különböző témákból havonta szemináriumot tartunk, s az ismert anyagot megvitatjuk, megbeszeljük. Máris nagy az érdeklődés, megbeszéléseinkre vendégeket is hívunk, és filmeket is vetítünk. Az előbb mondottakat az Acélgyár szocialista brigádvezetői és tagjai nagy érdeklődéssel hallgatták és követésre méltónak találták. Később ők is elmondták a brigád életének érdekesebb epizódjait, ismertették a munkaverseny itthoni formáját, eredményeit, az erkölcsi és anyagi megbecsülés formáit. A német vendég sokat kérdezett és szorgalmasan jegyzetelt. Amikor az értékelés módja került szóba, a vendéglátók ismét egy új dologgal ismerkedtek meg. Hans Rusek ezeket mondotta: — Zahatov kommu- . nista' brigádja nyomán, a német brigádok a selejtes munkák kiküszöbölésére hibanaplót vezetnek. így cselekszünk mi is. Ebbe minden munka- folyamatot, valamint az előttünk dolgozók és saját hibáinkat is bejegyezzük. A tapasztaltakat havi brigádgyűlésen megbeszéljük, amelyre meghívjuk a másik brigád tagjait is. Ezenkívül vezetünk háztartási könyvet. Ebbe a gazdaságosság, anyagcsökkentés és a munkafolyamatok módosítását vesszük be. A megtakarított márka után a brigád negyedév végén visszatérítést kap. A hasznos eszmecsere, kimerítő beszélgetés után az NDK munkás átadta megbízóinak ajándékát, egy albumot, amely gyáruk életét és a brigádok tevékenységét mutatja be. Viszonzásul az Acélgyár munkaversenyfelelőse adott át egy albumot, melyben több fénykép ábrázolja a gyárat és a szocialista brigádokat A szocialista brigádvezetők pedig egy munkás- őrszoborral kedveskedtek. A német vendég búcsúszavaiban a kövekezőket hangoztatta: — Magyarországon, mindenütt nagyon kedvesen fogadtak, nagyon sokat tanultam, tapasztaltam, hasznos dolgokkal térek haza. A mun- kásőrszobrot pedig a műhelyben díszhelyre fogjuk állítani. K. L.-né. A DCM 4-ik Klinker égető forgókemencéje az eredeti tervek szerint 1970. június 30-ta készült volna el. A 60 méter hosszú, 4 méter átmérőjű forgókemence és az 56 méter magas hőkicserélő torony építésével és szerelésével — tekintettel a cementhiányra — hamarabb elkészültek. A hőkicserélő toronv és Klinker égető forgókemence felffitése ntán február elejére várható, hogv az orsrágn« hiánvt enyhítő újabb forgókemence cementet gyári Egyiil'nn^ödési j program 1970 re Hin^sl^ne Együttműködési programot készített a megyei mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály és a megyei nőtanács. A tervben számos közös téma, rendezvény szerepel. A mezőgazdasági szakmunkások beiskolázásával kapcsolatos feladatokat közösen végzi a két szerv. A pásztói jár^s patronálását a nőtanács vállalta magára. Május végéig öt helyen szülők ankétjét rendeznek, amelyen a fiatalok mezőgazdasági pályára való irányításáról lesz szó. Az iskoláztatási propagandánál elsőrendű cél, hogy megváltoztassák a szülőknek a mezőgazdasági pályák iránti helytelen szemléletét. Ennek érdekében latba vetik a szülők iskoláját, a szülői munka- közösségi összejöveteleket is. A pásztói Béke és a szé- csényi Rákóczi Termelőszövetkezetben megvizsgálják, hogy az alapszabályban rögzített, a nőkre vonatkozó jogok miképpen érvényesülnek, s kötelességüket hogyan teljesítik a tsz asszonyai. Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója és a nemzetközi nőnap 60. évfordulója alkalmából a jól dolgozó tsz- asszonyok részére társasutazást szerveznek a Szovjetunióba. Az útra áprilisban kerül sor. A baromfi és sertéstenyésztésben dolgozó asszonyok részére két-két alkalommal megyén belüli tapasztalatcsere-látogatást rendeznek. A tsz-ben és állami gazdaságban, valamint az erdőgazdaságban dolgozó női agrár- szakemberek pedig ankéton vesznek részt. A mátramind- szenti tsz-ben megyei szakmai vetélkedőn vesznek részt a borjúnevelők, a legjobban dolgozó szocialista brigádvezetők pedig tapasztalatcsere- látogatást tesznek ,a Baranya megyei szentlőrinci tsz-ben. A tsz-ekben dolgozó idős asszonyok és fiatal lányok részére találkozót szerveznek, ebben a munkában a két szerv együttműködik a KISZ megyei bizottságávaL Készülődés az utazásra A következő hónap első felében — ha nem lesz ítéletidő, hófúvás, járhatók lesznek a közutak, s más akadályozó körülmény sem merül fel — a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat küldöttsége baráti látogatást tesz a Mosonmagyaróvári Fémsze- relvénygyárnáL Az előzményekre talán már csak a figyelmesebb újságolvasók emlékeznek, ezért úgy gondolom, nem árthat, ha néhány mondatban megkísérlem felvillantani az elmúlt hónapok eseményeit, egymás mellé sorakoztatva a két vállalat között a „minőséglánc” segítségével létrejött együttműködés — vagy talán nevezzük már így: baráti kapcsolat — kialakulásának jelentősebb állomásait. 4 A mozgalmat 1968 de- cemberében Kronavetter István és szocialista brigádja indította el, amikor garanciális kötelezettséget vállaltak az általuk elvégzett vízvezeték-szerelési munka után, csupán azt kérték, hogy olyan szerelvényeket kapjanak a MOFÉM-től, amelyek minősége megfelel a követelményeknek. A következő év februárjában találkoztak egymással Salgótarjánban a két vállalat képviselői, létrehozták a minőséglánc első, követésre méltó láncszemét, amit az Építők lapja a címoldalon „Nagy jelentőségű kezdeményezés Nógrádban” címmel üdvözölt. Ezen a találkozón a résztvevők egyeztették elképzeléseiket, számos részletkérdést és megoldásra váró problémát tárgyaltak meg, s a tapasztalatcsere kölcsönös előnyökön nyugvó megállapodásokat eredményezett. Hogy mennyire eredményesnek bizonyult az együttműködés, a szinte teljesen újszerű, szocialista tartalmú kapcsolatok kialakítása, mi sem bizonyítja jobban, mint a gondok, a minőségi reklamációk csökkenése, ami az ezt követő hónapokban bekövetkezett az építőknél. Legutóbb levelet kaptunk a MOFEM műszaki igazgatójától, amelyben viszontlátoga- tásra hívja a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat képviselőit. Az utazás előkészítése ezt követően kezdődött meg, s ennek kapcsán a leendő küldöttség két tagjának — Nagy Józsefnek, a vállalat KISZ-bizottsága titkárának és Rusvai János építés- vezetőnek tettük fel a kérdést: milyen javaslatokat és észrevételeket visznek magukkal tarsolyukban Mosonmagyaróvárra? O Nagy Józseffel a szer- kesztőség egyik szobájában ültünk össze egy kis beszélgetésre. — örülünk a mosonmagyaróváriak meghívásának, amit nemcsak kedves, baráti gesztusként értékelünk, hanem úgy véljük, ezzel megerősítették korábban kifejtett elvi álláspontjukat, ismételten elkötelezték magukat a minőséglánc mellett — mondta. — Mi elsősorban ennek örülünk, s erre a szilárd alapra építve a baráti együttműködés további elmélyítésére törekszünk. Látogatásunk alkalmával szeretnénk köszönetét mondani a MOFÉM-nek eddigi erőfeszítéseiért, amelyeket kéréseink teljesítése érdekében kifejtettek. Arra is gondolunk. hogy együttesen az együttműködés újabb lehetőségeit, fehér foltjait tárjuk fel. Rusvai Jánost a vállalat Baglyasi úton levő építésvezetőségén kerestem fel. Nem lepődtem meg, hogy a gyakorlati embert, a szakembert elsősorban a gyakorlati problémák foglalkoztatják. Az építésvezető elmondta, különösen kíváncsi arra, hogyan történik a gyártmányok minőségi ellenőrzése a MOFÉM- nél. Rögtön példát is említett, miért tartja ezt fontosnak. Egy lakásban nem tudták elzárni a sarokszelepet. Hosszas vizsgálódás után kiderült, hogy egy gombostű nagyságú lyuk van a belsejében. Az öntvéhyhiba sokszor csak használat közben mutatkozik meg. Az ellenőrzés során csak víznyomáspróbával lehetne kimutatni a hibát, hogy a selejtes termék ne kerülhessen a forgalomba. Másik, de ugyancsak ehhez kapcsolódó kérdés: van-e gyár_ tásközi MEO a MOFÉM-nél? A gyártóknak és a felhasználóknak egyaránt érdekük, hogy már menet közben, ne csak a végátvételnél — vagy még később, a felhasználás során — derüljön ki a hiba. hiszen ez a gyár termékeinek jó hírnevét, a gyár presztízsét rontja. — Ezen a ponton a mi törekvéseink a MOFÉM erőfeszítéseivel teljesen megegyeznek — jelentette ki Rusvai János. — A cél: a jobb minőségű termék. Ezt igazolja az is, hogy a múlt év során számos új konstrukciójú, jobb minőségű szerelvényt bocsátottak ki, köztük azokat is, amelyek hibáit mi tettük szóvá. Ügy gondolom, az együttműködés a későbbiekben is egyaránt hasznára lehet mindkét vállalatnak. ű Érdekli a szakembert a? is, hogy milyen változások várhatók ebben az évben a szerelvények felületi — krómozás, nikkelezés és galvanizálás — kiképzésében. Jelenleg még a külföldi importszerelvények ránézésre is jobbak, szebbek és mutatósab- bak. További kérdés: milyen konstrukciós módosításokai terveznek , a csaptelep gyártásában. amelyekkel egyelőre gyakran előfordul, hogy a zárószerkezetek elakadnak, mindkét kifolyónyíláson folyik a víz, vagy a telep nem vált át egyikről a másikra? Lehetne még sorolni, mi minden érdekli az építőket, hiszen nagyon sokféle szerelvényt vásárolnak a MOFÉM- től. Most a látogatás lehetőséget teremt arra, hogy megismerkedhessenek valamennyi termék gyártási mechanizmusával, a gyártókkal, és kifejthessék egymásnak véleményüket. elmondhassák baráti észrevételeiket. Kiss Sándor Sz 'niatfrisnh irte ’ét Egy völgy - egy tsz Látványosan szöfc völgyben fekszik Sámsonháza, Nagybárkány és Lucfalva a hozzájuk tartozó településekkel, pusztákkal. Ügy mesélik, hogy a völgy bejáratában található szákiák tetején négy —ötszáz éve még lovagvár állott, amelyben egy mindenre elszánt rablólovag tanyázott Az az utas, aki a völgybe tévedt, a várhegyet elhagyván lemondhatott minden reményről. Feltétlenül kifosztották, sőt legtöbbször meg is ölték. Valaki a történetre utalva azt a kijelentést tette: „Ma is lemondhat minden reményről, aki ebbe a völgybe betéved.” Van benne igazság A megjegyzés némi iróniával ugyan, de feltétlenül tréfásan hangzott el. Mindenki tudja, hogy nem egészen úgy áll, a helyzet. vagy amint mondani szokás: nem úgy verik a cigányt. Bár az is igaz, hogy van a gúnyoros, tréfás mondásban igazság is. Ebben a völgyben ugyanis, amióta szántóföldet rabolt az itt megtelepült ember az erdőtől, mindig verejtékezve, küszködve kellett a mindennapit megtermelni Sok a hegy és domb, a meredek hegyoldalakat horhosok, vízmosások szabdalják, a jó termőtalajt a völgybe sodorta a szél és a csapadék, nagy pusztításokat vitt véghez az erózió. Sivár hely ez. A szakemberek se •:-'vesen s-»0- - í-ltek az itteni kis termelőszövetkezetekbe. Ha néha vállalkoztak is a sajátos. keménv munkára néhány év múlva megszöktek innen a gazdagabb alföldi tájakra. Ha valahol, akikor az ilyen hegyvidéki gazdaságokban igen nagy szükség van az ösz- szefogásra. Nem csupán a szövetkezeten belüli egyetértésre gondolok itt, hanem több szövetkezet termékeny kooperációjára. Régen mondják az itteni szövetkezetek vezetői, hogy a stagnálástól, megállástól, megrekedéstől csak a völgy három szövetkezetének összefogása mentheti meg itt a mezőgazdaságot. Mert csak aikkor nyílik mód a biztonságosabb termelésre, szakosításra, a gépek jobb kihasználására, a szakvezetés intenzitásának növelésére. Szükség esetén hathatósabb intézkedéseket tehetnek az erózió ellen is, tervszerűbben javíthatják a talajt, széles körben alkalmazhatják a korszerű eljárásokat, köztük a kémiai szereket, gyomirtókat, műtrágyákat, növényvédő mérgeket. Ez az összefogás az idén január elsején végre valóra vált a völgyben. A sámson- házi, nagybárkányi és lucfal- vi szövetkezet utoljára tartotta külön zárszámadó közgyűlését. A lucfalvi Petőfi Tsz éppen huszonegyedik zárszámadását tartotta, s úgy szokás mondani: huszonegy az nyer. Mik a reményeb? Természetes dolog, hogy a közgyűlési beszámoló elsősorban az 1969-es év tapasztalataival foglalkozott Lucfalvén is: elemezte az elért eredményeket, tanulságokat vont le a hiányosságokból. De a különböző szakágazatok fejlesztéséből az is kitűnt, hogy Lucfalván már előre gondoltak az egyesülésre. Beruházásaikat, az üzemágak mennyiségi és minőségi színvonalát, a tartalékokat már ehhez mérték. De a beszámoló közvetlenül is utalt az egyesülésre. Hiszen az 1970-es esztendő célkitűzéseit már közösen kell a három tsz tagságának megvalósítania. ..Megnövekedett a termelő- szövetkezet területe, tagságának létszáma.” — hangzik a beszámolóban. — „Ezzel a tsz vezetésére is nagyobb feladat hárul. Közösen kell elkészítenünk, megbeszélnünk, végrehajtanunk a terveket. Változatlan célként kell előttünk lebegjen a növénytermesztés és állattenyésztés hozamainak emelése, az önköltség csökkentése. A több termelés érdekében bátrabban kell alkalmaznunk az új ag- ro- és zootechnikai módszereket. Ez alatt a nagyobb mű- trágvaa fagok alkalmazását, a gépek szervezettebb hasznosítását stb. értjük. Az állat- tenyésztésben a több termelés mellett csökkéntenünk kell az önköltséget, hogy minél kevesebb ráfordítással állítsunk elő egy kiló húst, egy liter tejet vagy egy kilogramm gyapjút. Minden területen a legkörültekintőbb takarékosságot kell megvalósítanunk.” Ügy mondhatná valaki, hogy ezek ugyan csak általánosságok, de az űj vezetőkkel való beszélgetés meggyőzheti őket arról, hogy a gyakorlatban ezeket az elveket megkísérlik megvalósítani. Ügy mondják, hogy csak így képzelhető el, hogy a szövetkezetekben tartani tudják az eddig elért szintet. Nyilatkozik az elnök A közgyűlést követő vidám perceket ragadtuk meg, hogy néhány szót váltsunk Gaá! Lászlóval, a lucfalvi volt Petőfi Tsz volt elnökével, aki most már a jelentősen megnagyobbodott Kis-Zagyvavöl- gye Tsz-ben gyakorolja ezt a tisztséget. — Nem lesz könnyű a dolgunk — vallotta —. Meg kell mondanom, ha még következetesebben készülhettünk volna az egyesülésre, akkor koncentráltabban telepítettük volna gazdasági épületeinké.. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem igyekszün - koncentrálni, szakosítani a termelést. így például növelni fogjuk a csirkehús előállítását, viszont minimálisra csökkentjük, esetleg teljesen megszüntetjük a sertéstenyésztést. Kevés az abrak és arra máshol is szükség lesz. A szarvasmarha és juh létszámát növelni kívánjuk. Ügy gondoljuk ugyanis, hogy a mi körülményeink között az állattenyésztést és a takarmánytermesztést kell erőteljesen fejleszteni. Lakos György NÓGRÁD - 1970. február 4., szerda 3
