Nógrád. 1970. február (26. évfolyam. 27-50. szám)
1970-02-04 / 29. szám
Moziélet Helyzetkép egy általános iskoláról (3.) KÉT KÜLÖNLEGES a •‘A Uj színes, szélesvásznú magyar film a Szeressétek Odor Emíliát című alkotás. Az érdekes történet a miileni um idejében játszódik. * Különösen az ifjúság körében számíthat nagy tetszésre a Harc romáért című nagyszabású, kétrészes, magyarul beszélő, színes, szélesvásznú román—nyugatnémet produkció. A bukás aránya: 25 százalék müsorhéthen Két filmet vetít a mozihétben a salgótarjáni November 7 Filmszínház. Csütörtöktől, február 5-től 7-ig kerül közönség elé a Szeressétek Odor Emíliát című új, színes, szélesvásznú magyar film. A történet a millennium idejéből egy 17 éves lányról szóL Látványos, magával ragadó történet a „boldog békeidőkből”. Sándor Pál, a film rendezője a legfiatalabb művésznemzedék képviselője, a főszerepekben Bulla Elmát, Sulyok Máriát. Törőcsik Marit. Szabó Gabriellát. Moór Mariannt és ftonyecz Máriát láthatjuk. Február 8-tól 11-ig, délután fél 4 és 7 órai kezdettel vetíti a filmszínház a Harc Rómáért című, kódrésze*®. magyarul beszélő, színes, szélesvásznú román—nyugatnémet alkotást A nagyszabású produkcióban Robert Siodmak, a világhírű rendező igazi közönségfilmet alkotott. A lenyűgözően izgalmas történetben olyan sztárokkal találkozunk, mint Orson Welles, Laurence Harvey, Sylvia Koscina, Harriet Andersson, Honor Blackman, Robert Hoffmann és Ingrid Brett. Még tavaly ősszel történt: a szé- »-séuyi Mik-w,.Uh Kálmán Általános Iskola épülete előtt a Magyar Rádió gépkocsija állt meg. Utasa: Kubinyi Ferenc, a „Harsan a kürtszó” ismert szerkesztője, s az iskola Riporter-őrsét kereste. A tizenegy kislány jóformán még fel sem ocsúdott a meglepetésből, mire elkészült a magnófelvétel a „Harsán’» részére. Mindaddig maguk sem akarták elhinni, hogy ez igaz, míg az éteren keresztül a rádióban újra nem találkoztak a hangjukkal. Hogyan is történt? Hogyan jutott el tizenegy nyolcadik osztályos kislány, hogy most. már rendszeres kapcsolatot tartsanak fenn a Magyar Rádió „Harsán a kürtszó” szerkesztőségével? — Tavaly ősszel alakult az őrsünk — mondotta Pintér Éva őrsvezető. — Azóta rendszeresen küldjük a különböző riportokat a „Harsán” részére. — Hogyan készítitek a riportokat? — Először mind a tizenegyen együtt dolgoztunk. Megbeszéltük, hogy hová megyünk, mit kérdeAz ötödik c-ben történt: a több mint ötvenszázalékos bukás miatt a tantestület elhatározta, hogy átrendezi a tanulókat. Az érdeklődők és az érdektelenek egymást akadályozzák. Vagy azt is mondhatjuk, hogy a gyengébb tanulók a jók árnyékában sokszor nem mernek megszólalni. Állandóan az az öt-tíz gyermek jelentkezik és szerepel. A többiek vagy meghúzzák magukat, vagy ha velük foglalkoznak, akkor- a jól szereplő gyermekek unatkoznak. Lehetőséget kellett arra teremteni, hogy a jó tanulókat külön válasszák a gyengébbektől. A gondolat már régebben is felmerült, csak éppen a kivitelezést nem engedélyezték. Mikor kell szégyenkezni? — Megkülönböztetik a képességeket! Félredobják a gyengébb tanulókat! — Ilyen vádak hangzottak a szülők részéről is. Holott éppen a fordítottjáról van szó. Egyszerű a válasz: csupán érdekeltebbé teszik a gyerekeket, hogy minél többen jussanak szóhoz. A jó tanulók ma még zünk, de most már ssakáganként dolgozunk. — Írásos, vagy magnós riportokat készítetek? — Először csak írásosat, de most már magnófelvételeket is. — Melyik volt a legizgalmasabb riportotok? — Mikor kint jártunk Bencrúr- falván Szabó Pista bácsinál, ö nagyon kedvesen fogadott minket, megmutatta a műtermét, elmesélte, hogyan lett szobrászművész. — Ez az a riport, mely a rádióban Is elhangzott? — Igen. Persze, a szécsényi kislányok nemcsak a nagyvilágot tudósítják, hanem a faliújságon és az iskolarádión keresztül saját iskolatársaf- kaft is tájékoztatják a különböző eseményekről. — Heti egy alkalommal adunk műsort az iskolarádióban — mondotta Oraverz Zsuzsanna. — Ez a műsorotok hogyan készül? — Különböző felelőseink vannak — veszi át a szót Svajcsik Erika. — Üttörőfelelős, iskolánk életével, társadalmi élettel foglalkozó felelősök. előbbre tartanak. Ez így van rendjén. Bátran lehet velük haladni az anyag feldolgozásában, hiszen ők eleve cselekvőig veszik ki részüket az óra menetéből. Viszont az átrendezés során a gyengébb tanulók Is lehetőséget kaptak arra, hogy megkapaszkodjanak. Nem kell szégyellniük magukat egy-egy gyengébb feleletért, mert még több biztatást kapnak, többet tudnak velük foglalkozni az órán is. Érdekeltté teszik őket a tanulásban. S ha az előbbiekben szülői passzivitásról beszéltünk, az átrendezés után jogosan elképzelhető, hogy tulajdonképpen maga a gyengébben tanuló diák fogja szembeállítani a szülőt a saját érdektelenségével. S akkor nem adódik elő a mostani helyzet, nem lesz ilyen magas bukási százalék a kisterenyei általános iskolában. A pedagógia mindig megtalálja a megoldás útját. Sokszor időben, de van, amikor csak akkor, ha bekövetkezik a klsterenyeihez hasonló példa. Az a bizonyos ötödik-c, ahol a legnagyobb volt a bukási arany, az átrendezés után azt mutatta, hogy másképpen is lehet dolgozni. Ha « Szerdán a hatodik Arában megbeszéljük a Jövő hét műsorát és elkészítjük a vasárnapi anyagot — tájékoztatott Juhász Zsuzsanna. — A csütörtöki műsorotok miről «sölt? — Gajzinger Ági és Gajzinger Erzsébet az osztályok képviselőivel beszélgettek, hogy a rajok miképp készülnek a kulturális szemlére. Mester Erika, Liptai Erzsébet pedig tanulmányi versenyzőkkel készített riportot. — Es mit ígér a Jövő heti műsor? — Gáspár Ilona, Triaka Mária öa Bunder Irén az Ifjúsági könyvtár vezetőjével beszélgetnek. — KI szeretne közűletek riporter lenni? — Már többen gondolkodtunk rajta, de még véglegesen egyikünk sem döntött — mondotta az őrsvezető. Az őrs meghívást kapott a ..Kar. san” szerkesztőségétől, hogy résit vehetnek egy műsor szerkesztésében. A szécsényi riporterek örömmel fogadták a meghívást, rövidesen látogatást tesznek a Magyar Rádióban. Szenográdi Forene lassabban is haladnak a tananyag elsajátításával, jobban tudnak a lényegre építeni. Ezt bizonyítja az Is, hogy januárban egyetlen elégtelen felelet sem hangzott el az osztályban. Megváltozott szemlélet? Bárki felvetheti: mi történt most hirtelen, januárban? Enyhébben oszályoznak a tanárok? Vagy a félévi bizonyítvány hatására egyik napról a másikra megváltozott a gyermekek szemlélete? Csupán annyi, hogy a tanárok is kritikusabb szemmel nézik saját munkájukat, következetesebbek. Ahogy Stumpf András mondta: nem a követelményeket kell leszállítani, hanem a színvonalat kell följebb emelni. S ennek következtében a bukott tanulók is egy kicsit másképpen látják az iskolát. Elkerülhető lett volna a kisterenyei eset? Abban az iskolában, ahol eddig az átlagos szinten mozgott a bukások aránya? Igennel kell válaszolni, hiszen egy generációról van szó, amelyben a harmadik osztályosoktól a nyolcadikosokig mindenki helyet kap. A tanulságot minden esetre leszűrhetjük. Az általános iskola az első állomás az életben, ahol komolyan megméretnek a leendő emberek. Az életre készít elő, de egyben nem befejezett tény. Meghatározhatja a pályát, ahol a továbbiakban működhetnek a diákok. Alapot ad, amivel gazdálkodni lehet és gazdálkodni kell. Ktsterenyén megtalálták a továbblépés útját A pillanatnyi, de igen súlyos megtorpanás nem vetette vissza az iskola belső életét. Az új ötödik osztály lérehozása, illetve átrendezése már ezt az utat mutatja. Az eddigi tervek a megvalósítás útjára léptek. Ehhez azonban szükség van a tanulók kötelességtudására, a tanárok további szigorúságára és emberségére, valamint az érintett szülők érdektelenségének feloldására. Molnár Zsolt (Vége.) Riport a riporterekkel HARMAT ENDRE 14 Kaszpufyrn-Mjl 3. Szavakban bólogatva bizonygatták, hogy a sztaree jó szolgálatot tehet az Igaz Oroszoknak, ha a cári pár közelébe jut. Gondolatban azonban azt a reményt dédelgették, hogy Raszputyin a trón közelében — ha sikerül odajuttatruok — jó szolgálatot tesz majd nekik. A sors már előrajzolta a hihetetlen história kontúrjait. A távoli falucskából útra kelt muzsik közeledett a cár palotájáhozA cár naplója A cár titkos naplójában 1005. november 1, jelzés alatt a kővetkező bejegyzés olvasható. ..Ma megismerkedtünk egy istenfélő emberrel, a Tobolszk-tartománybeli Grigorijjal." Ugyanebben a naplóban, pontosan egy esztendővel később, 1906. november elsején ez a mondat áll: „Grigorij 6.45-kor érkezett. Meg- | látogatta a gyerekeket, és 7.45-ig beszélgetett j velünk. Milica és Sztana velünk vacsoráztak, j Grigorijról folyt a szó egész este.” j Az Igaz Oroszok tervének első része tehát I sikerült: a szibériai Sztana révén bejuttatták 1 i birodalom legszentebb szentélyébe. Hogyan örtént? A trónörökös — őrre később még hosszain visszatérünk —, beteg volt, halálos beteg, 's a eámé már zokogni sem tudott. Anaezta- j da Nyikolájevna nagyhercegnő érkezését je■ öntették*. Sztana belépett és azt mondta: — Ne aggódjék, Alekszandra, minden jóra óprdul. Az Igaz Oroszok, a monarchia leghívebb támaszai találtak egy Istennek kedves szibériai muzsikot, akiben gyógyító erő lakik. Tegnap este nálunk volt, és azt üzeni Önnek: Jelentsd a cárnénnk, hogy meggyógyítom a fiát Mire katonasorba serdül, kutyabaja lesz.” Ezzel a jóindulatúan tenyeres-talpas mondattal robbant be az orosz nagypolitikába Grigorij Jeiimovics Raszputyin, „Jöjj el ismét, Bátyuska!" Ennek az embernek valahogy akkor is, később is minden olyan természetes és egyszerű volt Megérkezésekor Füiöp-Müler szerint „cuppanós csókot” nyomott a bámuló cári pár arcára, aztán odament a szenvedő gyerek ágyához, aki zavaros félálmában valami megnyugtatóan kellemes dörmögésre lett figyelmes. — Ne félj semmit, Aljosa, most szépen elkergetjük ezeket a csúnya fájdalmakat. Holnapra egészséges leszel, és akkor játszunk am csak vígan. Most pedig hallgasd csali: mesélek neked. A szobába bezuhogott Szibéria szikrázó végtelenje. Havas tájakon beszélő állatok és csodás emberek suhantak. A pokrovszkojei paraszt ismerte az emberek, állatok és tárgyak lelkét abban a világban, amelyről mesélt. A gyerek jobban lett, kinyitotta szemét és azt mondta: — Holnap jöjj el ismét, Bátyuska. Ez volt a sztarec életének igazi fordulópontja. Ebben a pillanatban vált bizonyossá, hogy kellemes baritonján beduruzsolta magát a történelembe. „A gyermeket Aiekszejnek kereszteltük el.. ...1904. augusztus 12-én Miklós ezt ina naplójába: „Nagy, felejthetetlen nap Isten kegyelme világosan megnyilatkozott. Alix egy órakor fiút szült. A gyermekeit Aiekszejnek kereszteltük el.” Pétervár és Kronstadt ütegeiből háromszáz ágyúlövés dördült el. A XVII. század óta először született fia trónon ülő cárnak. A keresztelő után — amelyen ortodox szokás szerint az anya nem lehetett jelen —, hat héttel tűnik fel a cár naplójában az első felhő, a szülői és uralkodói boldogság addig felhőtlenül kék egén. „Alix és én nagyon aggódunk. Minden ok nélkül vérezni kezdett a kis Alekszej köldöke. Elhívtuk Fjodorov sebészt. A gyerek nyugodt, sőt vidám volt, mi mégis magunkon kivül vagyunk a félelemtől." így, és ekkor született meg ebben a két emberben az a rettegés, amely egész további életükön végigkísérte őket, és amely valószínűleg nemcsak az ő egyéni sorsukat befolyásolta. Múltak a hónapok, a gyerek felállt, és járni próbált. Ha elesett, kis duzzanatok támadtak a karján, a lábán és néhány óra múlva sötétkék daganatokká nőttek. Feltámadt, majd beigazolódott a gyanú: Oroszország nagyhercege, a eárevics vérzékenységben szenvedett. Massie motívuma 1967 végén és 1968 elején az amerikaa könyvpiac egyik szenzációja Robert K. Massie „Nicholas and Alexandra" című munkája volt. A fiatal amerikai író fiának vérzékenysége, hemophiliája van. Érdekelte, a múltban hogyan álltak szemben u családok ezzel a nyomasztó dilemmával. így jutott el a leghíresebb hemophlliásig, Alekszej cárevicslg. És addig a meggyőződésig, hogy ez a betegség a cári Oroszország bukásának lényeges komponense volt. A koncepcióval kapcsolatos tévedés teljes- Egy, a világ egyhatodán uralkodó rend bukásáért egy gyermek betegségét és nem a termelési-társadalmi viszonyokat felelőssé tenni — képtelenség. De a részletekben Massie úttörő munkát végzett. Ráadásul a cárévá-, s vérzékenységének egyfajta politikai jelentősége kétségtelenül volt. Nem az, amit Massie tulajdonít neki. Hanem az, ami ennek a történetnek számára döntő fontosságú. Arról van szó, hogy Raszputyin karrierjt nem következett volna be Alekszej hemophiliája nélkül. Massie a maga szomorú tapasztalata alapján így írja le a vérzékeny gyermek anyjának lelkiállapotát: „A hemophilia mindig magányosságot jelent az édesanyának. Eleinte a jellegzetes anyai reagálás tapasztalható: kell lennie valahol egy specialistának, aki kideríti, hogy tévedés történt, vagy, hogy igenis létezik gyógymód. Egyik szakorvossal tanácskozik a másik után. És egyik szakorvos rázza szomorúan a fejét a másik után. A sajátos biztonságérzet, amit különben az orvosok jelentenek betegség esetén, eltűnik. Az anya felismeri, hogy magára maradt’* A hisztérikus, misztikumra hajlamos eár- né ebben az esetben pontosan azt tette, amit várni lehetett tőle: kétségbeesetten kereste a kapcsolatot földöntúli hatalmakkal. Sokat imádkozott hiába. Ez nyilván uiuiyit jelent hogy Isten az ő imáit nem hallgatju meg. De lennie kell valakinek, aki közelebb áll Hozzá, aki meghallgatta tik. Emye, Aljosinka! Raszputyin népes társasággal szórakozott amikor megszólalt a telefon. — Carszkoje Szelő — mondta borzongó tisztelettel az. aki felvette a kagylót. Raszputyin- nal közölték, a cárevles nem tud aludni, fájdalmai vannak. — Micsoda? Még nem alszik? Na, küldjétek csak a telefonhoz! Aztán a vendégek elhűlve hallották, amint a házigazda ezt mondja Oroszország nagyhercegnek és trónörökösének, Minden Kozákok Hetmanjának: —■ Ejnye, Aljosinka, mi újság? Fáj valami? Ugyan, dehogy fáj. Eredj csak és tüstént feküdj je! Nem fáj semmid, én mondom neked, hogy nem fáj. Hallod-e, siess aludni! (Folytatjuk)
