Nógrád. 1970. február (26. évfolyam. 27-50. szám)
1970-02-04 / 29. szám
A Központi Statisztikai Hivatal Jelentése (folytatás au 1. oldalból.) A munkahely-változtatások többsége a dolgozók kezdeményezésére következett be. Beruhezés 1969-ben költségvetésből, vállalati, szövetkezeti, tanácsi fejlesztési alapokból, bankhitelből több pénz állt rendelkezésre beruházásokra mint 1968- ban. A beruházások volumene mintegy 7—8 százalékkal meghaladta az előző évit. A beruházások 1968—1969. évi eredményei, a. vállalati magatartások azt igazolják, hogy a jelenlegi irányítási rendszer, a beruházási politika tervszerű megvalósulása szempontjából is előrelépést jelent. A beruházási kereslet és kínálat közötti feszültség azonban még nem oldódott fel. Az építőipai a termelés jelentős növelése mellett sem tudta a beruházók fizetőképes keresletét maradéktalanul kielégíteni. A gépipar megnövekedett exportkötelezettsége, valamint termékeinek a kereslettel nem mindig egybeeső választéka korlátozta sl belföldi gépekkel való ellátottság nagyobb arányú emelkedését. Az importgép-beruházás 1969-ben 1968- hoz képest nőtt, de nem érte el az 1967, évi magas szintet. 1969- ben a beruházásokon belül nőtt az építés aránya. Az 1968. évi szintet elsősorban a mezőgazdasági, a kereskedelmi és a kommunális beruházások haladták meg. 1969-ben előzetes adatok szerint — kb. 62 000 lakást építettek. Ezzel a III. ötéves terv folyamán eddig elkészült lakások száma 247 000-re emelkedett. Ipar — építőipar 1969-ben az ipari termelés az előző évhez képest — a termékek mennyisége alapján számítva — 3 százalékkal nőtt. A termelés növekedése 1969- ben a szövetkezeti iparban nagyobb volt mint az állami iparban. 1969-ben az ipar 25 százalékkal termelt többet mint 1965-ben. Az ipar értékesítése 1966— 1968. években kevésbé, 1969- ben nagyjából ugyanúgy emelkedett mint a termelés, így a készletnövekedés 1969-ben, a célkitűzéseknek megfelelően az előző évekénél kisebb volt. Az ipar a belkereskedelemnek kb. 7 százalékkal, a külkereskedelemnek 11 százalékkal, a beruházóknak 8 százalékkal adott el többet mint egy évvel azelőtt. A termelő- ágazatok (és a termelőeszközkereskedelem) vásárlása lényegében az 1968. évi szinten maradt. A termelés mennyiségének 1969. évi viszonylag mérsékelt növekedése a legtöbb területen általában biztosította az igények túlnyomó részének kielégítését. Emellett a vállalatok és szövetkezetek magatartásában és tevékenységében olyan fontos minőségi változások következtek be, mint pl. a készletnövekedés mérséklésére, a rendelések fokozottabb figyelembevételére, a termelés összetételének átalakítására, a piackutatásra^ az export fokozására stb. irányuló törekvések. 1969-ben a főbb ágazatok közül — elsősorban a műtrágyatermelés 17 százalékos és a kő- olajíeldolgozó ipar termelésének 12 százalékos fokozódásával — továbbra is a vegyipar, valamint a villamosenergiaipar fejlődött a legnagyobb mértékben (több mint 7 százalékkal.) — A kohászat, a gépipar és az élelmiszeripar termelése ugyancsak az ipari átlagot kissé meghaladóan (egyaránt 4—4 százalékkal) emelkedett. A vaskohászat termelése 4 százalékkal, az alumíniumkohászaté — elsősorban a timföld és az alumínium fél- gyártmányok termelésének fokozódása következtében — 9 százalékkal volt több mint egy évvel azelőtt. A gépiparon beiül az átlagot meghaladóan nőtt a híradás- és vákuumtechni- ícai ipar, a villamosgépipar, valamint a közlekedési eszközök — elsősorban az autóbuszok — termelése (10,9, illetve íi százalékkal.) 1969 második felében — a megvalósítás alatt álló közúti járműprogram keretében — megindult a Rába-man-Dieselmotorok sorozatgyártása. — A bányászat termelése — a földgáztermelés 20 százalékos fokozódása és a szén, valamint a kőolajtermelés 3 százalékos csökkenése mellett — lényegében, az 1968. évi szinten maradt. 1969-ben a szocialista iparban foglalkoztatottak száma — 1968-hoz viszonyítva — 3 százalékkal nőtt, mérsékeltebben mint az előző évben. A bányászatban a létszámcsökkenés tovább folytatódott, a többi főbb ágazatban a foglalkoztatottak száma elérte, ill. meghaladta az 1968. évit. A létszámnövekedés teljes egészében a Budapesten kívüli ipartelepeken következett be. Az ipari termelés és a létszám 1969-ben azonos mértékben emelkedett, így az egy foglalkoztatottra jutó termelés az előző évi szinten maradt. Az egy munkás által teljesített órák száma csökkent, ennek folytán az egy teljesített munkásórára jutó termelés több mint 5 százalékkal meghaladta az előző évi színvonalat: A szocialista iparban foglalkoztatottak havi átlagkeresete 3,5 százalékkal emelkedett 1968-hoz viszonyítva. Az iparban kifizetett összes bér a létszám és az átlagkereset növekedésének hatására mintegy 7 százalékkal több volt az előző évinél. Az egyéb bérjellegű kifizetések, elsősorban az 1968-ra kifizetett nyereség- részesedés jelentős emelkedése folytán, a bérkifizetésnél jobban nőttek. Az építőipar 1966—1969. években átlagosan kb. 9 százalékkal, ezen belül 1968-ban és 1969-ben 6—7 százalékkal növelte termelésétA termelés a jelentős növekedés ellenére elmaradt az igényektől, az építőipari vállalatok kapacitáshiányra hivatkozva a megrendeléseknek 20—25 százalékát 1968-ban és 1969-ben is visszautasították. A gépi és a munkaerő-kapacitás valamelyest koncentráltabb lett. 1969-ben kevesebb, de nagyobb volumenű építkezést kezdtek meg, mint 1968- ban, csökkent a kivitelezés alatt álló építkezések száma is. Mezőgazdaság A mezőgazdaság termelése az 1960-as években — 1965. év kivételével — évről évre emelkedett és 1969-ben — előzetes számítások szerint 5—6 százalékkal meghaladta az előző évi szintet. 1966—1969. évek átlagában a mezőgazda- sági termelés volumene 15 százalékkal nagyobb volt 1961 —1965. évek átlagánál. Az 1969. évi növekedést a növénytermelés fejlődése eredményezte, „ az állattenyésztés 1969- ben nem érte el az előző évit. A két legfontosabb szemes termény, a búza és a kukorica termésmennyisége 1969- ben tovább nőtt és a hazai igények (fogyasztás és tartalékolás) kielégítése mellett búzából exportra is jutott. 1969-ben a búza és a kukorica vetésterülete számottevően nem változott az előző évhez képest, a nagyobb termés a magasabb termésátlagok következménye volt. A búza és a kukorica termésmennyisége és termésátlaga termésmennyiség, termésátlag mill, tonna q ha búza, kuko- búza, kukorica rica 1961—1965. évek átlaga 2,0 3,3, 18,6 26,1 1966—1969. évek átlaga 3,1 4,0 25,1 32.0 ezen belül 1968. év 3,4 3,8 25,2 29.9 1969. év 3,6 4,7 27,1 38,0 A főbb szántóföldi kapásnövények közül burgonyából 200 000 tonnával, 18—20 százalékkal több, cukorrépából kb. 6—7 százalékkal kevesebb termett 1969-ben mint az előző évben. Az 1969. évi szőlőtermés — lényegében az előző évivel NÓGRAD — 1970. február 4., szerda T azonos nagyságú területen — mintegy 950 000 tonnát tett ki, 14 százalékkal többet mint a jó termésű 1968. évi mennyiség. A gyümölcstermés is meghaladta 1969-ben az előző évi és az eddigi legmagasabb 1967. évi szintet is. 1969. december 31-én — előzetes számítások szerint — a szarvasmarha-állomány 1925 ezer darabot, a sertésállomány 5 400 000 darabot tett ki. Mind a szarvasmarha-, mind a sertésállomány kisebb volt az egy évvel korábbinál (92 000, ill. 400 000 darabbal-) Az állomány csökkenését a hozamok emelkedése nem ellensúlyozta, ennek folytán az ágazat termelési értéke nem érte el az 1968. évi szintet A mezőgazdasági üzemek értékesítése (szabadpiaci forgalom és a kiskereskedelem közvetlen beszerzése nélkül) 1969-ben 9 százalékkal meghaladta az 1968. évi szintet Növényi eredetű termékből 20 százalékkal több, vágóállatokból és állati termékekből kb. ugyanannyi volt az értékesítés mint az előző évben. A műtrágya-felhasználás az 1966—1968. évi gyors ütemű (évi 20—30 százalékos) emelkedés után 1969-ben kb. 10 százalékkal nőtt. Egy hektár szántó-, kert-, szőlő-, gyümölcsös területre 1961—1965. években átlagosan (x hatóanyagban) 50 kg, 1969-ben mintegy 120 kg műtrágya jutott- A mezőgazdaság gépellátottsága 1969-ben tovább nőtt, a traktorállomány az év végén valamivel több volt, mint egy évvel azelőtt. Emelkedett a mezőgazdasági munkagépek állománya is. 1969- ben a termelőszövetkezetek — állami támogatással — jelentős összegeket fordítottak a közös gazdaságok állatférőhelyeinek bővítésére. Szállítás — hírközlés A közlekedési vállalatok áruszállitása 1968-ban és 1969- ben amellett, hogy a szállítási igényeket általában kielégítette, viszonylag mérsékelten, a nemzeti jövedelemnél kisebb mértékben nőtt. 1968- ban és 1969-ben is folytatódott az a tendencia, hogy az áruszállításban nőtt a közúti közlekedés és a csővezetékes szállítás szerepe. 1969- ben a közlekedési vállalatok összes áruszállítása — súly alapján számolva — 1 százalékkal emelkedett, ezen belül a vasúti szállítás 2 százalékkal kisebb, a tehergépkocsi közlekedési vállalatoké 4 százalékkal, a csővezetékes 16 százalékkal nagyobb volt az 1968. évinél. A vasút áruszállításában 1969. második félévében előfordultak torlódások. Ebben szerepük volt a növénytermelés kiemelkedő eredményeinek, egyes lökésszerűen jelentkező, nagyvolumenű szállítási igényeknek, a fuvaroztatók túlzott kapacitáslekötésének stb. Külkereskedelem A népgazdaság külső egyensúlyi helyzetét nagymértékben befolyásoló külkereskedelmi forgalom egyenlege az utóbbi evekben — 1966 kivételével — passzív volt. 1968-ban a pasz- szívum jelentősen mérséklődött, 1969-ben pedig nagymértékű kiviteli többletünk volt. A külkereskedelmi egyenleg javulása elsősorban a szocialista országokkal lebonyolított forgalomból adódott, de 1969- ben — évek óta első Ízben — a nem szocialista országokkal is aktív külkereskedelmi egyenleg alakult ki. 1969-ben összes külkereskedelmi forgalmunknak 68 százalékát a szocialista országokkal, 32 százalékát a tőkés országokkal bonyolítottuk le. Az 1969. évi külkereskedelmi tevékenység legjellemzőbb • vonása az export nagymértékű, 16 százalékos növekedése volt. Különösen erőteljesen nőtt a kivitel 1968-hoz képest a nem szocialista országokba: 32 százalékkal. A kivitel ilyen nagymértékű növekedését több tényező kedvező egybeesése idézte elő. A nemzetközi kereskedelemben 1969-ben általában élénk konjunktúra volt. Exporttermékeink tőkés világpiaci ára is kedvezően alakult. Az 1968. év végéről 1969-re áthúzódó szarvasmarha-szállítások, valamint az 1969. évi jó mezőgazdasági termés számottevően növelték az exportáru- alapot. Az iparvállalatok egy részér a belföldi rendelések átmeneti mérséklődése miatt, külföldön keresett piacot termékei számára, és exportrendelésekkel kötötte le kapacitását. Az ipari termelés viszonylag mérsékelt növekedése mellett, az iparcikkek exportja mintegy 14 százalékkal emelkedett. Az anyag-, félkésztermék- és alkatrészexport 1969. évi növekedésében jelentős szerepe volt a kohászati termékek kivitelének. Az ipari késztermékek (gépek és fogyasztási cikkek együttes) exportja 1969-ben az előző évinél kisebb mértékben, 7 százalékkal nőtt. A növekedés elsősorban a szerszámgépek, a műszerek és a híradástechnikai cikkek kivitelének fokozódásából adódott A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kivitele a korábbi évek fokozatos emelkedése után 1968-bari kismértékben csökkent. Az 1969. évi külkereskedelmi aktívum viszonylag dinamikus, mintegy 7 százalékos import- növekedés mellett alakult ki. A behozatal több mint felét kitevő anyagimport 5 százalékkal nőtt. A lakosság jövedelmei és fogyasztása A lakosság szempontjából az új gazdaságirányítási rendszer egyik kedvező vonása az volt hogy bevezetése óta a jövedelmek folyamatosan emelkedtek. 1968-ban és 1969-ben a jövedelmek növekedési üteme meghaladta a termelését Az egy főre jutó reáljövedelem 1969-ben 6—7 százalékkal volt nagyobb mint 1968-ban. A lakosság jövedelmének csaknem 3/,, szét kitevő pénzbevételek 1969-ben 10 százalékkal nőttek. A munkabérösszeg 8 százalékkal emelkedett E növekedés úgy jött létre, hogy a foglalkoztatottak száma 3,5 százalékkal, az átlagkereset mintegy 4 százalékkal nagyobb volt az előző évinél. A munkabéreknél jóval nagyobb arányban, mintegy másfélszeresére nőttek a munkások és alkalmazottak számára a részesedési alapból fizetett összegek. A nominális pénzbevételek reálértékét a fogyasztói árak emelkedése valamelyest mérsékelte. A munkások és alkalmazottak egy keresőre számított reálbére, amely az átlagkeresetek. a részesedés, valamint a fogyasztói árak változását együttesen fejezi ki, 1969-ben átlagosan kb. 5 százalékkal volt magasabb mint 1968-ban. E népességcsoport reáljövedelme, amely a reálbér mellett tükrözi a keresők arányának az emelkedését, valamint a társadalmi juttatások növekedését is, a munkás-alkalmazotti népesség egy főjére számítva mintegy 7 százalékkal haladta meg az egy évvel ezelőtti színvonalat. A munkások és alkalmazottak havi átlagkeresete a különböző ágazatokban nagyjából hasonló mértékben (3,5—4 százalékkal) emelkedett. Az egész évi jövedelmeket jelentős részben befolyásoló nyereség- részesedés ágazatonként és az ágazatokon belül, kategóriánként is eltérően alakult, ami a jövedelmek differenciáltabb növekedését eredményezte. A reáljövedelem alakulásában 1968-ban és 1969-ben nagyobb szerepe volt a foglalkoztatottság emelkedésének mint a korábbi években. A keresők és eltartottak arányának változása az egyes családokat eltérően érintette, ez a családonkénti jövedelmeket ugyancsak differenciálta. 1969-ben a mezőgazdasági munkával kapcsolatos pénzbevételek, amelyek a paraszti jövedelmek több mint felét teszik ki, 9 százalékkal, reálértéken 7 százalékkal nőttek. A mezőgazdasági népesség saját termelésből származó fogyasztása évek óta fokozatosan csökken. A saját termékek fogyasztását fogyasztói árakon magában foglaló egy főre jutó paraszti reáljövedelem 1960- ben 5 százalékkal emelkedett. A harmadik ötéves terv eddig eltelt időszakában a lakosság fogyasztása folyamatosan emelkedett. A mennyiségi fejlődésen túlmenően kedvező irányban változott a fogyasztás szerkezete is. Az élelmiszerfogyasztás aránya évről évre csökkent, az iparcikkeké pedig nőtt. Csaknem valamennyi szükséglet kielégítésében egyre nagyobb szerepet kaptak a jobb, korszerűbb termékek. Az élelmiszerfogyasztáson belül p*l- az alapanyag-felhasználás 1969- ben — az előző három évhez hasonlóan — viszonylag lassan, kb. 2 százalékkal emelkedett. Ugyanakkor a magasabb feldolgozottsági fokú élelmiszerek forgalma jelentősen nőtt. A ruházati cikkek forgalma a korábbi években viszonylag lassan emelkedett és a lassú emelkedést is átmeneti visszaesések szakították meg. A III. ötéves terv első négy évében a lakosság kiegyensúlyozottan, évenként kb. 7 százalékkal növelte ruházati cikk vásárlását. Az 1969. évi 6—7 százalékos volumennövekedésből 2—3 százalékot az tett ki, hogy a vásárlók — részben az élet- körülmények javulásával ösz- szefüggésben — nagyobb arányban vásároltak jobb, korszerűbb, igényesebb termékeket mint korábban. Előfordult azonban az is, hogy egyes keresett olcsóbb termékek nem voltak kaphatók. A tartós fogyasztási cikkek forgalma 1969-ben — a korábbi évektől eltérően — alig emelkedett. A mérsékelt emelkedés arra vezethető vissza, hogy a személygépkocsi, a motorkerékpár- és a televízióeladás kisebb volt mint 1968- ban. Személygépkocsiból a kínálat csökkent, televízióból elsősorban a kereslet, bár a kínálat sem volt mindig megfelelő. A tartós fogyasztási cikkek állománya 1960 óta, de az utolsó négy évben is jelentősen gyarapodott. 1969-ben a kiskereskedelem — összehasonlítható árakon számolva — 8 százalékkal több árut adott el mint 1968-ban és 37 százalékkal többet mint 1965-ben. t Jelentős forgalomnövekedés mellett egyes termékekből időnként hiányok voltak. A kora nyári időszakban kevés és drága volt a zöldség és a gyümölcs. Az év második felében egyes hónapokban nem volt elegendő hús, zsír- és étkezési szalonna, tüzelő és cement. Hiányos volt több esetben a ruházati cikkek, s különböző apró közszükségleti cikkek kínálata is. A gazdaságirányítás és a vállalatok az év második felétől kezdve már törekedtek a hibák felszámolására, megfelelő mennyiségű és összetételű árumennyiség beszerzésére. Az iparvállalatok és a kereskedelem szerződései az áruellátás javulására utalnak. Az áremelkedés belül maradt az 1969. évi népgazdasági tervben megengedett lV2—2 százalékon. Az árak az eladott cikkek 6 százalékánál csökkentek, 71 százalékánál lényegében változatlanok maradtak, 10 százalékánál 2—5 százalékkal, 13 százalékánál pedig több mint 5 százalékkal emelkedtek. A fogyasztói árak változása 1969 folyamán időszakonként és árucsoportonként különböző volt A munkások és alkalmazottak által vásárolt élelmiszerek és élvezeti cikkek közül pl. az egész évben fogyasztott termékek (kenyér, liszt; tej, vaj, hús, kávé, kakaó, italáru stb.) ára az év folyamán nem változott. Az idénycikkek ára (burgonya, zöldség, gyümölcs, tojás stb.) az első félévben lényegesen magasabb, a második félévben pedig alacsonyabb volt mint 1968 megfelelő időszakában, ©vés átlagban e cikkek árszínvonala 2 százalékkal haladta meg az előző évit. Az’’idénycikkek 1968. évi átlagos árszínvonala több mint 6 százalékkal magasabb volt az előző évinél, mivel az idénycikkek az összes élelmiszer és élvezeti cikk vásárlásnak 10—15 százalékát teszik ki, áremelkedésük az élelfni- szerek általános árszínvonalát csak kismértékben érintette. Az iparcikkek közül elsősorban a ruházati cikkek — ezen belül is különösen a cipők, a kabátok, a szőnyegek, a női és leányruhák, a fiúöltönyök — ára emelkedett. Az év egészét tekintve a ruházati cikkek árszínvonala nem egészen 3 százalékkal, a vegyes iparcikkeké kb. 2 százalékkal volt magasabb aa 1968. évinél. Népre ozgalom, egészségügyi, szociális és kulturális ellátás Az él vészül etések száma 1969-ben 154 000 volt, valamivel kevesebb mint az előző évben és 21 000-rel több az 1965. évinél. A halálozások száma az utóbbi években kissé emelkedett, ami az idősebb korosztályok arányának nőveke désévei függ össze. A születések és halálozások különböze te, a természetes szaporodás 1969-ben kb. 37 000 volt, az 1000 lakosra jutó természetes szaporodás 1961— 1965. évek átlagában 3.0 ezreléket, 1967—1969. években évi 3,8 ezreléket tett ki. 1969-ben javult a lakosság egészségügyi ellátása. A kórházi ágyak száma 900 darabbal, az orvosoké 800 fővel nőtt az év folyamán. Az általános iskolai tanulók száma az 1969/70-es tanév elején 1 178 000 volt, valamivel kevesebb az előző évinél. Az egy tanerőre jutó tanulók száma 20-ról 19-re csökkent. A felső tagozatos tanulók 94 százaléka szakrendszerű oktatásiban részesül. A középiskolák nappali tagozatán a 15—18 éves korúak közel egyharmada, 230 000 fő tanul. 1969/70. tanévben a szakmunkástanulók száma 224 000 fő volt, 12 000 fővel, 6 százalékkal több mint az előző tanévben. 1969-bén a szakmunkástanulók közül kb. 60 000-en tettek szakmunkás- vizsgát, valamivel többen mint az előző évben. A felsőoktatási intézmények hallgatóinak száma az 1969 70, oktatási év elején 78 900 fő volt. Ezen belül a nappali tagozaton tanulók száma (53 240 fő) az előző évhez képest emelkedett, az esti és levelező tagozatokra járóké valamelyest csökkent. A felsőoktatási intézané nyékben 1969-ben összesen 17 800- an. a nappali tagozatokon 10 500-an szereztek diplomá t. A felsőoktatási intézmények hallgatóinak 85 százaléka kap ösztöndíjat, illetve egyéb rendszeres társadalmi juttatást, háromnegyed része kedvezményes étkeztetésben részesül és közel fele diákotthonban lakik. A mozi Iá to gatások száma 1969-ben 82 millió volt, valamivel kevesebb mint az előző évben. A rádióelőíize- tok száma 1969. év végén meghaladta a 2,5 milliót. A rádiókészülékek száma ennél is nagyobb volt, mivel az utóbbi években a táskarádió elterjedésével megnőtt a több készülékét üzemeltető előfizetők száma. Az év végén a televízió-előfizetők száma csaknem 1,6 millió volt. RAKTÁRRÓL SZÁLLÍTUNK különféle sniróllö szivattyúkat « Onfelszivo, DKK típusú, valanynt páncélozott porcelán és kóanyagszivattyúk, műanyagszivattyúk, légszivaty- tyúk beszerezhetők A VEGYIPARI INVEST VÁLLALATTÓL Budapest, XIII., Szt. István krt. 22. Kérjen tájékoztatót! t
