Nógrád. 1970. február (26. évfolyam. 27-50. szám)
1970-02-15 / 39. szám
Hasznos játék három órában... Halló: 22-31! — Halló: 20-66! Színházi kerekasztal Salgótarjánban, a megyei József Attila művelődési központban, a földszinti hármas szobában néhány hete különleges iroda működik. A helyiségben főképp a délutáni, esti órákban nagy a sürgés-forgás. A Tiszán innen — Dunán túl című, hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára, a Művelődésügyi Minisztérium és a Magyar Rádió rendezésében meghirdetett, megyék közötti országos vetélkedő nógrádi „stábja”, vezérkara, szervező- gárdája ütötte fel itt székhelyét. A nagyszabású vetélkedő első adása 1969 szempemberé- ben Csongrád és Hajdú megye részvételével hangzott el, és a hasonló karakterű megyék párosításában Nógrád—Komárom szellemi tornájára február 27- én kerül sor. trdemes-e'i A szervező irodán Erdős Istvánnal, a megyei tanács művelődésügyi osztályának főelőadójával és Molnár Lászlóval, a Nógrádi Szénbányák Igazgatóságának okleveles bányamérnökével, a két előkészítő-irányítóval beszélgetünk. Mindenekelőtt a 16 megyét foglalkoztató vetélkedő céljáról. — Az elsődleges cél — Erdős István megfogalmazásában — a felszabadulás óta eltelt 25 esztendő gazdasági, társadalmi, tudományos és kulturális eseményeinek, eredményeinek bemutatása, széles körű népszerűsítése. Semmiképpen nem értünk tehát egyet olyan nézettel, hogy két-három órás eseményért kár ilyen „felhajtást” csinálni, mert a műsorban elhangzókat meghallgatva, megjegyezve értékes ismeretanyaggal gazdagodunk, és ez minden befektetést megtérít. — Az eddigi vetélkedők adtak-e tapasztalatokat a felkészülés irányára? — Több megyébe ellátogattunk és igyekeztünk hasznosítható tapasztalatokat hazahozni — veszi át a szót Molnár László. — A felkészülést általában mindenütt rendkívül komolyan vették, és az eredményességtől az anyagi ráfordítást sem sajnálták. Borsod megye például csupán a versenynapra 79 ezer forintot áldozott. — Emlékezetes még, hogy az 1966-os hasonló vetélkedőn a hiányos telefonszolgálat miatt „vesztettünk” Fejér megye ellenében. — Valóban így volt — és okultunk a dolgon. Most a posta megyei vezetői vállalták, hogy a vetélkedő idejére a községekben telefonügyelet lesz, így szükség esetén Nógrád bármely részével kapcsolatba léphetünk. 1 elefonsPíiítsPQ — három vonalon De ezen túlmenően is előrelátók a vetélkedő szervezői. Salgótarjánban, a József Attila művelődési központban a 22- 31-es és a 20-66-os telefon, valamint bányai telefonvonal áll azok rendelkezésére, akik válaszokkal akarják segíteni a megye győzelmét. Ezeken kívül a művelődési központ 10- 89-es telefonja tart ügyeletet, s hasonló a felkészülés Balassagyarmaton, a Mikszáth művelődési központban. A megye másik városában URH adóvevő készülékek lesznek a vetélkedő színhelyén, a múzeumban és a járási könyvtárban. Egyébként Salgótarján csapata — mintegy 120—150, különféle területeken legkiválóbb ismerője a megye életének — a művelődési központ üvegcsarnokában gyűl egybe. Előrelátásból részt vesznek a vetélkedőn a Röpölj páva népdalvetélkedő megyei helyezettjei is, az esemény időszakának zavartalanságát kiszes rendezőgárda biztosítja. Elmentek a felkérések a Budapesten élő nógrádiakhoz is — közöttük kiváló közéleti személyiségekhez, tudósokhoz, írókhoz, művészekhez, főiskolásokhoz —, akik a rádió stúdiójában segíthetik szűkebb pátriájukat. Mindent tudnunk kell Miközben beszélgetünk, a versenyirodában sebesen kopog az írógép. Éppen a megyében élő közéleti, tudományos, művészeti, irodalmi személyiségek életrajzi adatairól készül összeállítás. — Az évforduló jellegére tekintettel — magyarázza Molnár László — a vetélkedő tartalmát elsősorban a felszabadulás és az elmúlt 25 év politikai, történelmi, gazdasági, kulturális eseményei adják De voltaképpen mindenre fel kell készülnünk. A műsor szerkesztői ugyanis nem csupán lexikális ismereteket számon- kérő, hanem gondolkodásra késztető komplex kérdéseket és ügyességet, szervezési készséget igénylő feladatokat is adnak. A kérdések zöme a versenyző megyére vonatkozik, de egy-egy kérdés várható az adás során a rivális megyéről, sőt országosan számon tartott munkásmozgalmi, történelmi, politikai és művészeti témákból is. — Milyen jelenleg a felkészültség szintje? — Ügy, véljük, kielégítő, de ez nem jelenti, hogy a hátralevő másfél hétben még nincs elegendő tennivalónk. Éppen ezért szívesen fogadunk minden segítő szándékot, s bizony, nagyon félfémé az előkészületben a Salgótarjáni városi Tanács közreműködése is. Nósrád vány Komárom ? Nem közömbös az utolsó kérdés: milyen eséllyel lépünk versenybe Komárommal szem' ben? Erdős István ezt mondja: — A Tiszán innen — Dunán túl műsor tulajdonképpen kollektív „népi” játék, amely — amellett, hogy az ország rá' dióhallgatóinak kellemes és hasznos szórakozást nyújt — bekapcsolódva a megye kulturális programjába, erősíti az egészséges lokálpatriotizmust, új lendületet adhat a honismereti és helytörténeti munká' nak, helyi értékeink további feltárásának. Ez pedig mindenképpen nyereség. Molnár László szerint; — Komárom megyének — kulturális adottságai szerint — minden esélye megvan velünk szemben. Éppen ezért nincs lefutott versenyről szó, nem vehetjük félvállról a felkészülést; az eredményesség érdekében minden tudásunkat, ismeretünket, ügyességünket és helyes lokálpatriotizmusból fakadó lelkesedésünket összpontosítani kell. Ha így lesz, bizakodással nézhetünk február 27-e, Nógrád—Komárom vetélkedője elé. (barna.) A vendégjáték kultúrmissziójáról Teljes egyetértésben ültük körül az asztalt. A beszélgetés résztvevői: Taar Ferenc, a debreceni Csokonai Színház igazgatója, Halasi Imre gazdasági igazgató és Arany Béla szervező titkár, szinte egymás szavába vágva bizonyították, a színház salgótarjáni vendégszerepléseinek kultúrpolitikai jelentőségét. Az opera és a prózai társulat Halasi Imre immár második éve rendszeres vendége Salgótarjánnak. Évente körülbelül 8—10 előadást tartanak városunkban. A vendégszereplésekről, anyagi kihatásukról, a színház népművelési feladatairól beszélgettünk négyesben Debrecenben, s mindannyian úgy véltük — hasznosan. Hófehér tulipánok A kezdetről, a színház Salgótarjánba járásának „hőskorszakáról” Halasi Imre mesélt el egy kedves sztorit. 1959-ben volt először Salgótarjánban, mint az egri színház szervező titkára. Egerből akart elhozni egy előadást, de ez a mostoha körülmények miatt elmaradt. Már tizenegy évvel ezelőtt említették neki, hogy rövidesen felépítik az új művelődési központot, és akkor nyugodtan jöhetnek. Ebben maradtak. Hat—hét évvel később már mint debreceni gazdasági igazgató látogatott el a városba, s ahogy megálltak a téren, gyönyörű szép, hófehér tulipánerdőre figyelt fel. Odaszólt a gépkocsivezetőnek, hogy forduljon vissza, mert rossz helyre jöttek. — Így történt — mondta a gazdasági igazgató. — Ha van is ebben a képben valami jelkép, ez csupán azt bizonyítja, hogy mennyire megváltozott a város. S ennek a látogatásnak lett az eredménye, hogy rendszeres színházi kapcsolat létesült Debrecen és Salgótarján között. Mibe kerül egy előadás? A távolság oda-vissza több mint négyszáz kilométer. Előfordul, hogy százhetvenen érkeznek. Színészek, énekkar, zenekar és a műszak. Ennyi embernek kell szállásról gondoskodni. Megéri? És ha megéri, akkor miért? — Egy színházi előadás ösz- szegét nem tudnám hirtelen meghatározni. A színház nyolcmillió forint állami támogatást kap, ezenkívül hárommillió forint bevételi kötelezettsége van — mondta a gazdasági igazgató. — Kiszámítottuk — szólt közbe Taar Ferenc igazgató, hogy a színház üzemeltetése minden percben öt forintba kerül. Akkor is, ha a függöny rtem megy fel. — Mégis, milyen gazdasági feltételek mellett sikerült, megoldani, hogy rendszeresen Salgótarjánba szerepeljenek? — A színház sohasem azt nézi, hogy anyagilag kifizetődik-e az út, vagy az előadás. Például külön kell beszélnünk a díszletezésről, mert a bemutató után minden vidéki szereplés új díszletet igényel. (Debrecen rendelkezik vidéken a legnagyobb színpaddal.) Meg kell találni a megoldás útját, hogy mindez Salgótarjánban is elfogadható legyen. Különben a színház állami támogatásában biztosított ez a kiadás A zok az irányelvek, me- lyeket pártunk megyei végrehajtó bizottsága ez év elején a népművelés fő feladataira vonatkozóan elfogadott, világosan leszögezik, hogy a népművelés tartalmi célkitűzései szükségszerűen megkövetelik a művelődés céljára rendelkezésre álló anyagi eszközök egységes elvek szerinti, koncentrált, hatékony felhasználását, a tárgyi feltételek javítását. Rendkívül fontos tétele ez az új irányelveknek. Hosszú ideje foglalkoztatja a területen dolgozókat, de épp a népművelés többszektorúsá- gában rejlik az ok, hogy mind ez ideig alig jutottunk előbbre az anyagi eszközök koncentrálásában. A hasznosítható anyagi erők még mindig szétforgácsolódnak, s nem a legszükségesebb helyeken és a legkívánatosabb célokra fordittatnak. Gazdasági munkánk eddigi tapasztalatai pedig azt mutatják, hogy a népművelés céljait szolgáló anyagi eszközök — ellentétes hiedelmekkel szemben — bizonyíthatóan növekedtek, egységes elvek szerint való felhasználásuk érdekében azonban alig léptünk előbbre. A népművelési gazdálkodásban sok a spontán elem, s ennek felszámolása csak a többszektorúság összehangolásával, az anyagi erők koncentrálásával lehetséges. tyusávnapt jegyzet Á népművelés anyagi forrásai Joggal vetődik fel a kérdés, vajon a többszektorú munka legilletékesebb koordináló testületéi, a népművelési tanácsok megtettek-e mindent ennek érdekében, s az államigazgatási szakirányítás kellő figyelemmel kíséri-e, mit és mire költenek intézményeink? A tapasztalatok azt jelzik, hogy koránt sincsenek hivatásuk magaslatán, távolról sem élnek mindig adott lehetőségeikkel. Az új népművelési irányelvekkel kapcsolatosan, a kommunista népművelők minap tartott tanácskozásán is hangsúlyosan került szóba: kívánatos, hogy a művelődés- ügy felügyeleti szervei az egységes művelődéspolitikai célok érdekében, az anyagi alapok és tárgyi feltételek megteremtéséért gyakorolják határozottabban szervező funkciójukat. Az állami vállalatok, szövetkezetek kommunistáinak, a szakszervezeti aktivistáknak, a gazdasági vezetőknek pedig abban van fontos feladatuk, hogy a kulturális alapokat a társadalmi célokkal, és a dolgozók társadalmi szintű érdekeivel összhangban képezzék, használják fel. A városok kulturális ellátottsága igényli, hogy az üzemek járuljanak hozzá a művelődési intézmények létesítéséhez, de ez vonatkozik falusi viszonylatban a termelőszövetkezetekre, földművesszövetkezetekre is. Megyénk a népművelés anyagi eszközeinek koncentrálásában országosan a leggyengébbek között kullog, holott, a lehetőségek, feltételek éppúgy megvannak, mint bárhol. A termelőszövetkezetek kulturális alapjának az eddiginél okosabb befektetése rengeteget segíthetne a közös ügyön', még olyan elképzelések szerint is. ha egy- egy klub létrehívására évenként négy-öt szomszédos község fogna össze. Ebben sokat tehetnének, ösztönző erők lehetnének az ügy oldalán a termelőszövetkezeti területi szövetségek. Az anyagi erők koncentrálásával kedvezőbb helyzetet teremthetnénk a falusi népművelők munkadíjazásában, a feladatra való függetlenítésben is, mert a jelenlegi tiszteletdíjas juttatás alapján alig várható érdemleges aktivitás a népművelési élet tisztség- viselőitől. De akad tennivaló a körzeti művelődési otthonok és könyvtárak jelenleginél gyorsabb ütemű bővítésében, korszerűsítésében, a társadalmi követelményeknek, igényeknek megfelelő, a jogos egyéni óhajokat is kielégítő berendezési, művelődési eszközökkel való ellátásában úgyszintén. Köztudott, hogy kisközségeink nagyobb része alkalmatlan igényes színházi, művészeti rendezvények fogadására. A korszerű körzeti helyek kialakítása, a rendezvényekhez való közlekedés biztosítása hovatovább percnyi elodázást sem szenvedhet, máskülönben a népművelés országos fejlettségéhez mérten jelentős lemaradással kell számolnunk. Minden, a népművelésben részes szerv, intézmény komoly és felelősségteljes kötelessége tehát, hogy a megye népművelési főfeladatait meghatározó irányelvek szellemében tevékenykedjék, azok megvalósítását a többszektorúság viszonyai között is egységes, közös ügynek tekintse, anyagi és erkölcsi erejét ennek szolgálatába állítsa. T»ar Ferenc is. Ez csak megyehatáron belül érvényes. Éppen ezért a salgótarjáni művelődési központ az előadás megvételekor vállalja a pluszköltségeket is. De gyakorlatilag olyan magas költségekről van szó, hogy lehetetlen fedezni. Mi határozna meg a műsoipoiitikatr A vendégszereplések anyagi része érdekesség, de inkább az előadások hátterét, hatását elemezzük tovább. Taar Ferenc mondta: — Mi a színház specifikuma? Nyilvánvalóan az, hogy a művészet olyan nyelvén közvetíti a gondolatokat, érzéseket és az asszociációs lehetőségeket a mai néző számára, amellyel az jobban megérti saját helyét, korát, feladatait, célkitűzéseit, ma és itt, ebben a világban. — Ennek értelmében hogyan tudnak eleget tenni a műsorpolitika követelményeinek? — Nem egyszerű dolog, különösen vidéki színház esetében. A Csokonai Színháznak a legprimérebb igényektől kezdve a legkomplikáltabb, legintellektuálisabb igényekig mindent ki kell elégítenie. Minden társulatnak abból az alapvető helyzetből kell kiindulnia, ahol a színház működik, és műsorpolitikát folytat. Figyelembe kell venni, hogy milyen a közönség, milyen múltbeli színházi élettel, milyen egyéb színtű kulturáltsággal rendelkezik az illető város, hol tart igényben, ízlésben, társadalmi helyzetben, anyagiakban. — Ha például Nyíregyházáról és Salgótarjánról beszélünk, akkor a két város menynyiben befolyásolja a debreceni műsorpolitika kialakítását? — A két város műsorpoliti- kailag poláris véglet. Nyíregyházán az éhe, a szónak és szépségnek gondolat olyan elemi erővel jelentkezik, hogy bátran tartjuk egyik legjobb bázisunknak.' Ehhez az is hozzátartozik, hogy mezőgazdasági jellegű, fejlődő város. Salgótarján annyiban véglet másfelől, hogy már a múltban is. de különösen a felszabadulás óta óriási és rohamos léptekkel fejlődött. Erős ipari központ, nagy munkástelepülés megfelelő, komoly forradalm hagyományokkal, olyanfajta szellemmel — nyilvánvaló —. amely politikumban, világra való ráérzésben sokkal érzékenyebb, magasabb szintű. Az a meggyőződésem, hogy légkörében, atmoszférájában is egészen más a helyzet min: » Nyíregyházán. Városuk évente 5—6 operát igényel, s ez elég ritka jelenség, S ezenkívül még prózát is adunk. Mindent összevetve: nekünk ugyanolyan igénnyel kell terveznünk és olyan komolysággal játszanunk Salgótarjánban, mintha Debrecenben a legnehezebb közönség előtt adunk elő a darabokat. „Szendvics színház A vidéki színházakat általában „szendvics jellegű” színházaknak tekinti a szakma. Felépítésükből adódik. A debrecenieknél is külön prózai, opera-, operettelőadások vannak, s most készül negyedik műfajként a balettkar önálló műsora. A következő kérdés Arany Bélához szólt: — Hogyan alkalmazkodik a szervezés ehhez a „szendvics”-poli- tikához ? — Rendkívül sokrétű feladat — mondta. Szerves része a műsorpolitikának, mert a közönség az előadott darabokra távlatokban is visszagondol. Ennek a másik kiegészítő része a színház, a színészek vonzása. Mindenre kiterjedő propagandát kell alkalmazni. Igv van ez Salgótarjánban is. Érdekes, hogy bár már második színiévadja játszunk operát, de ennek a műfajnak Tar- jánban még nem alakult ki a közönsége. A kép azonban állandóan javuló tendenciát mutat. Kezdetben fél ház előtt játszottunk, most már egyre gyakoribb a telt nézőtér. Persze a lehetőségek korántsem kiaknázottak. Az üzemekből sok dolgozót lehetne elhívni az előadásokra, ha megfelelő lenne a propaganda. A beszélgetésre Halasi Imre tette fel a koronát: ,í llllillli, Arany Béla — Igen nehéz úgy összeállítani a műsort, hogy Salgótarjánban egy évben hat operát játsszunk. Évente két bemutatót tartunk, négy darabot felújítunk, Salgótarján igényeinek megfelelően. Fáradságos, költséges munka, de vállaljuk, ahogy időnk engedi. Mindig úgy szeretnénk a műsort összeállítani Debrecenben is, hogy eleget tegyünk a salgótarjáni közönség igényeinek is. S akkor további, gyümölcsöző kapcsolatok elé tekinthetünk. Reméljük, hogy ezzel még több embert megnyerünk majd nemcsak a Csokonai Színház, hanem a magyar színjátszás ügyének is. Molnár Zsolt NÓGRÁD — 1970. február 15., vasárnap
