Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)

1970-01-30 / 25. szám

soV Majdnem úgy élnek, mint as ipari munkások A megye egyik régi terme­lőszövetkezete a Zsunypusz- tán gazdálkodó Dózsa Tsz. Kis szövetkezet ez, de amint mon­dani szokás: kicsi a bors, de erős. A harminc dolgozó tag szorgalmasan helytáll a szö­vetkezet 726 holdnyi területén, amelyből a háztájival együtt is csak 536 hold a szántó. A férfi tsz-tagok átlagéletkora 53, a nőké 45 év. Ez még jobban alátámasztja tevékeny­ségük értékét. Törvényes megbecsülés Igaz ugyan, hogy érdemes szorgalmasan dolgozni, meri a növekvő jövedelmen kívül a törvényes megbecsülés sem marad el. A IX. pártkongresz- szus után oly sokat változott, szépült és javult a tsz-tagok élete, hogy szinte azonos elő­nyöket élveznek az ipari mun­kásokkal. Ki gondolta'volna akár csak öt éve is még, hogy fizetett szabadságot vehet ki a pa­rasztember is, mint a külön­böző, bérből, keresetből élő dolgozók! Zsunypusztán 1968- ban már huszonhatan vették ki fizetett szabadságukat, ösz- szesen 406 napot. A szabad­ságra küldött tsz-tagok szá­ma 1969-ben tovább növeke­dett: huszonnyolcán összesen 497 nap fizetett szabadságot élveztek. Vagy itt van a táppénz! Tavaly," egyetlen esztendő alatt több mint tizenötezer fo­rintot fizettek ki a betegek­nek. A törvény ugyan kötelezett­ségeket is előír, így a nőknél száz, tízórás, a férfiaknál 150, tízórás munkanap teljesítését, de ez egyúttal előnyökkel is jár. Aki ezt nem teljesíti, nem kaphat háztáji földet. Viszont egy családból többen !s kap­hatnak háztájit, ha kötelezett­ségeiknek külön-külön eleget tesznek. Zsunypusztán példá­ul Lévai Károly családjában hárman is jogosultak háztáji területre. Herceg Jánoséknál és Magdus Lajoséknál is ket­ten kapnak háztájit. Változott a törvény, válto­zott a tsz-tagok élete és hiá­ba szorultak ki a pusztára, a zsunyi tsz-tagok majdnem úgy élnek mint a munkások. A társadalom, az államhata­lom segítőkészségét, megbecsü­lését a szövetkezet tagjai gaz­dálkodásuk sotsjin is lépten- nyomon tapasztalhatják. Az árkiegészítő dotáció, amellett, hogy a hozamok növelésére, a költségek csökkentésére ösz­tönöz, ki is fizetődik a tagság­nak. A Dózsa Tsz tavaly ár- kiegészítés címén 281 ezer fo­rintot kapott az államtól, pe­dig a dotált termékekből és terményekből a kedvezőtlen időjárás miatt nem is értek el rendkívüli hozamot. Az állam támogat De egyéb területeken is ta­pasztalhatták az állami szer­vek támogató készségét. A szö­vetkezetben dolgozó szakembe­rek jövedelmének kiegészíté­sére 18 ezer, az élve született borjakért 55 ezer, az erdőfel­újításért 28 ezer, a kenyérga­bona-értékesítés után 21 ezer, és a gépi munka hozzájárulás­ra tízezer forintot kapott a szövetkezet, összesen tehát 413 ezer forintot kapott állami tá­mogatásként a kis pusztai szö­vetkezet, összes pénzbeli be­vételének mintegy hatodré­szét. Természetes azonban, hogy az állami támogatást számos formában viszonozták is, hi­szen az árutermelés fokozása önmagában is számos előnnyel jár népgazdaságunk számára A tsz-tagok szorgalmát és a vezetők leleményét dicséri, hogy a bevételi tervet a nö­vénytermesztésre kedvezőtlen esztendő ellenére is 338 ezer forinttal túlteljesítették. Zárszámadás idején Zsuny­pusztán is számot vetettek az­zal, hogy mit cselekedtek jól és hogy miben hibáztak. Mert az az elsőrendű dolog, hogy tanuljanak az alapos elemzé­sekből! Változó részesedés A tagok azonban felelősség- tudatuk és bölcs vitákészsé- gük ellenére is figyelemmel kísérik személyi jövedelmük alakulását is.. így például nemcsak azt nyugtázták öröm­mel a zsunyi tsz-tagok, hogy a százszázalékos jövedelmen felül még húsz százalék nye­reségrészesedést is fizetett a szövetkezet, hanem abban is a megbecsülés jelét látták, hogy a maradvány és a nyereség kifizetésére nyomban a köz­gyűlés után sor került. A jövedelmek rendkívül vál­tozatosak, függ attól is, hogy a tsz-tag hogyan, de attól is, hogy hol dolgozott. Egy tíz­órás munkanapra átlagosan 75 forint jut, de jócskán vannak, akik átlagon felüli eredményt értek el. A többség azonban nehezen tudna megélni, ha ki­zárólag a közösre lenne utal­va. A havi átlagjövedelem ugyanis még az 1100 forintot sem éri el. Bizony jól jön eh­hez még a háztáji, segítség­nek! Érthető, hogy a zsunypusz- tai tsz-tagok szeretnék, ha jövedelmük tovább javulna, s remélik, hogy küzdelmüket a mostoha természeti és köz- gazdasági viszonyokkal, az idén új siker koronázza. Lakos György Színházi esték Cqy „n'ópáftoló" ifiqjáték A cim, amelyet a szerzőpár, a szövegíró Dávid Rózsa és a kom­ponista Stark Tibor darabja hor­doz, kijelentő mondat. Könnyű a nőknek. A zenés vígjáték vi­szont a címmel pontosan ellenté­tes problémát boncolgat, még­pedig azt, hogy valóban olyan könnyű-e a nőknek? Egyenlő esélyeik vannak-e a tehetség ér­vényesillésében „a teremtés ko­ronáival", a férfiakkal? A vá­laszt könnyed, derűs l hangnemben adja meg a darab, s nem vitás, hogy a válasz mélyén igazság lappang; a női egyenjogúság még korántsem érvényesül abban az eszményi formában, ahogy meg­illető volna. De ne menjünk mélyebben a dolgokba most, a vígjáték sem áll elénk ezzel az igény­nyel, a szerző — mivel hogy maga is a „gyengébb” nem­ből való —, amolyan mókás grimasznak szánja az egész témafelvetést, — nem döfés­nek. A vígjáték egy fiatal és csinos mérnöknő találmánya körül zajlik. Arról1 van szó: elolvassa-e a találmányt a főmérnök, érdemesíti-e nő­munkatársát, hogy komolyan vegye az alkotó munkában? Persze, mondani sem kell, a női furfang, ha viszontagsá­gok között is, eléri célját, s talán azt sem kell külön hangsúlyozni, hogy a talál­mány ;,zseniális”-nak bizo­nyul, melynek értékét csak a vak nem látja. Ez esetben a vak az előítéleteket hordozó, a női a3kotóképességet alábe­csülő főmérnök. Na, de min­den jó, ha jó a vége. Szeren­csére az üzem majdnem szét­robban, ezek után mi sem ter­mészetesebb, hogy a főmér­nök haladéktalanul belátja té­vedését és áldását adja az üzemlaboratóriumi kísérletek továbbfolytatására. (Ó, írónői logika! — Ezer bocsánat.) Dávid Dózsa vígjátéka a hagyományos dramaturgia el­vei szerint épül és tagozó­dik, alakjai sem túlságosan eredetiek, de kellemesek és szórakoztatók. Az írónő nem markol erején túl, és ez te­szi rokonszenvessé. A mércét, melyet önmagának szab, könnyeden „veszi”, s ez az írói könnyedség a nézőtérnek is kellemes közérzetet ad. Ennyi elismeréssel feltétlenül tartozunk Stark Tibor mu­zsikájának is. A darabot két esztendővel ezelőtt ősbemutatóként a Dé­ryné Színház mutatta be, most a szolnoki Szigligeti Színház produkciójában élvezetes elő­adás részesei lehettünk. A „szigorú, de nem min­dig igazságos” főmérnököt Huszár László állította elénk. Játéka nagyvonalúan elegáns, férfiasán megnyerő. Ellen­pontja, a fiatal mérnöknő, a „tehetséges, miniszoknyás fel­találó” Baranyai Ibolya játé­kában üdén temperamentu­mos jelenség. A fiatal szí­nésznő első szerepe, (A Déry­né Színház által néhány éve színrehozott Bolhabál-ban nyúj­tott alakítás) óta jelentős fej­lődést bizonyít, mind beéret- tebb. Rokonszenves siheder színész egy tehetséges újító mérnök alakjában Szombathy Gyula, ízig-vérig mai fiatalt formált. Az előadás sikerének főrészese a játékában elbűvö­lően aranyos, rendkívül tem­peramentumos, akrobatikus tánckészségű Krasznói Klári. Oldalán a darab harsogóbb humorát a kitűnő, már ko­rábbi szerepeivel szintén ked­vencünkké lett Halász László és Sebestyén Éva képviselte eredményesen. A darab szellemes, 'ötletes, rengeteg leleménnyel meg­tűzdelt rendezése Bor József érdeme, a mutatós, modern díszletért Csányi Árpádat, a jelmezekért Jánoskúti Martát, a remek koreográfiáért Bar­iba Juditot, a zenekar élén Nádor Lászlót illeti elisme­rés és méltó rész a sikerből. A mikrofonok inkább ter­hére, mint előnyére voltak az énekszámoknak, időnkénti ki­iktatásuk mindenképpen ezt igazolta — és immár nem egy<, produkciójánál a színháznak. Ez feltétlenül figyelmet ér­demlő észrevétel, nem ártana megnézni az okát. (barna) A közvetítő is Ä Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat számos termelő üzemtől szerzi be az építési anyagot, de legtöbb partnerével nem közvetlenül, hanem az Építőipari Terme­lőeszköz-kereskedelmi Válla­laton keresztül tartja a kap­csolatot. Nemrég felmerült a gondolat, hogy a vállalat és a Mosonmagyaróvári Fém­szerelvénygyár között létre­jött minőségláncban a közve­títőnek, a forgalmazónak is szerepet kellene kapni, hi­szen sok múlik a gyártmá­nyok minőségi átvételén és a továbbításon is. A közeljö­vőben feltehetően felkérik a kereskedelmi vállalatot, hogy sajátos eszközeivel segítse a minőség javítására irányuló törekvések sikerét, kapcso­lódjon be a minőségláncba. A magyar munkásosztály legszebb erényeit testesítik meg Síküveggyár! látogatás A Salgótarjáni Síküveggyárban gyorsan terjedt el a hír, rült. A Zagyva T üzemben már hogy a városba látogató Komócsin Zoltán elvtárs időt sza- a földgázfűtést alkalmazzák, kit, s felkeresi a gyárat. A dolgozók takarították az üzemet, jó eredménnyel. Komócsin elv- a műhelyeket, s azt mondották; a termelési sikerekre busz- társnak bemutatták a húzó­kék. éppen ezért másban sem lehet szégyent vallani. Mivel gépeket, a kemencét, a gépi szinte percnyi pontossággal tudták az érkezési időt, sokan az adagolást. Itt Szakács József ablakokból tekintettek a bejárati kapu felé, s integettek a üzemvezető töltötte be a házi- kedv>es vendégnek. ♦ gazda szerepét. * A Zagyva II. üzemben töb­bet időzött a gyár vendége. Ebben az üzemben még a ré­gi eljárással, generátorgázzal olvasztanak. A kemence mel­lett Angyal László arany fo­kozattal kitüntetett szocialista brigádvezető állítja meg a vendégeket. — Mi már túl vagyunk a hármas jelszón. Többet aka­runk elérni. Ügy érezzük, ép­pen ezért színvonalas is válla­lásunk — mondja. — Hány tagú a brigád, mennyi az átlagéletkor? — kérdezi Komócsin elvtárs. — Negyven év az átlagkor. Huszonhatan indultunk, most húszán vagyunk. A gépesítés sokat segít, néhány emberün­ket más munkaterületre, vagy más brigádba kellett beoszta­ni. — Negyven év az átlagkor, s mégis Ifjú Gárda a bri­gád? — kérdi. — A törzsgárdát ez az üzem adja. Ez minőségi kemence, minőségi embereket is köve­/ telt már az induláskor. Most A protokoll szabály, az elv- évi termelési érték már meg- viszont már a földgázt vár­társi üdvözlés nagyon rövid, haladja a 250 millió forintot, juk, hogy ez az üzem Is egész- A pártirodán azonnal meg- Az idei felosztható nyereség ségesebb legyen — tájékoztat- kezdődött a baráti beszélgetés mintegy 2,4 millió forint. A ja a vendéget Angyal László. — minden üdvözlés és formai- brigádokban dolgozók száma Mindjárt kéri is: írjon be né- ság > nélkül. Palóc Imre, a 933, s a gyárban 88 brigád hány emlékeztető sort a bri- gyár főmérnöke látta el a küzd a Szocialista címért, vagy gád naplójába Komócsin elv­házigazda szerepét. Tájékozta- . a cím megtartásáért. Szó esik társ! tót tartott, — de nem forrná- az üdülésről, a sportról és „a szocialista brigádok •— lísat. Arról beszélt, ami a a kulturális tevékenységről különösképpen az aranyérme- vendéget érdekelte. 1894-ben a vendégek is szót kémek, sek — a magyar munkásosz- kezdett termelni a Síküveg- Komócsin elvtárs kérdez elő- tály legszebb erényeit teste- gyár-. Először kézi húzással szőr. sitiik meg, példamutatásukkal kezdődött a munka. 1929-ben — a nyereségnövekedésben dicsőséget szereznek hazánk­tertek át a jelenlegi techni- az áremelés is szerepel? — nak, a legtöbbet teszik egész kára, a hűzógépes eljárásra, kérdi népünk javára. Elismerés, hála * l?0?™ 19.6I°'ban — Nem! — válaszol határo- köszönet illeti őket. Nagy­belepett a Zagyva II. üzem is, főmérnök. _ Az szerű erőfeszítéseikhez továb­a nyag árának növekedését mi bi sikereket kívánok/’ 8,5 millió negyzetmeter üveg nem vettük üvee érté_ Dátum és aláírás. r^rTei!eS' 1965‘bf1 beka^ kesítésébe, sőt egyes cikkek — A brigádom nevében kö- csolodtak a jarműprogramba árát még csökkentettük is. szőnöm — szól Angyal László, is, az Ikarusnak, a Győri Va- _ ritka jelenség _ vá- A karbantartók is tudomást f uZl -ír dTk laszo1 a Központi Bizottság szereznek arról, hogy Komócsin üveget. 1968-ban SOtmUío fo- ütkára s va»on erről írt már elvtárs a Zagyva II. üzemben rmtert megépítették az uj az újság? Mint tapasztalatról. van- Huszár Lajos, az ezüst- edzouzemet, ahol mar évi 320 Hiszen ez a szociaijsta gon- érmes brigád vezetője mind­«ÜÜT nwSovnét!Lífi!^t UITa dolkodás, a szocializmus épí- Wrt ott is terem. léséhez ez szükséges. Az, hogy — Kérem, jegyezze be nevét bizonyos törvények ne működ- a m* naplónkba is — fordul jenek vakon. Nekünk arra van a Központi Bizottság titkará- szükségünk' hogy többet és hoz. — Mi is megálltuk eddig jobban termeljünk, mert ez a helyünket., segíti elő az életszínvonal nö­get tudnak termelni. Szó esett az új termékekről is. Ilyen a zománcozott üveg, az épületek külső burkolásához, vagy az úgynevezett Petri- csésze, avagy éppen a kompó- tos készlet, hogy végterméket “5“*, is kiboesásson a gyár. Arra már büszkék, hogy az egyik A toll kézbe kerül. „Gratu­lálok eredményeikhez, további sikereket t kívánok” — szól a bejegyzés*. Amikor a szovjet gyártmá­nyú húzógépeket tekinti mega Komócsin Zoltán néhány, új termékük, az üvegmozaik, úgynevezett kényes kérdést is a budapesti Interkontinental feltett. Mi foglalkoztatja most Szálloda só>kőkútját, vagy ép- « dolgozóka, mllyaa a anm- a pen a balassagyarmati Tünde kaerő-vandorlas a gyár ho- MEO 8szocialistabrigádvezető­eszpresszót díszíti. A baj , ott gyan alakítja ki a nyereseg- . . kéré , fordu! Komó­van, hogy sem az építők, sem ^ztast, stb A valasz ható- csin Zoltán e}vtárshoz. üjabb a tervezők, de a művészek rozott. A^gyár dolgozóinak nagy bejegyzés kerül a brigádnap­sem érdeklődnek megfelelően többsége a törzsgárdához tar- ,/ az új termék iránt. tozik. Vándorlás az új dől- * vá„öműhelvhen Takács Csak győzze a számokat f°^nal tapasztható de nem JÓ2se/ üzemvezető köszönti a megjegyezni a vendég. Az Lenin-centenárium 1870-1970 A Lenin születésének 100. dések problémakörét érintő évfordulójára rendezendő ün- korabeli megoldástervezeteit nepségsorozat rendezőinek, ismerteti, kiemelve a kérdések szervezőinek, Lenin életműve aktualitását. A kötet második tanulmányozóinak kíván se- része ajánló bibliográfia. A gítséget nyújtani a „Lenin- Népművelési Propaganda Iro- centenárium 1870—1970” cí- da által előreláthatóan már- mű kiadvány. Első része Le- dúsban napvilágot látó kiad- ninnek a gazdaságpolitika, a ványt Salgótarjánban a me- szocialista államszervezés, a gyei József Attila művelődési nemzeti és egyéb fontos kér- központban lehet megrendelni. Kölcsönösen előnyös A kohászok között régi gyakorlat, hogy' kölcsönösen segítik egymást a nehézségek leküzdésében. Míg a Salgó­tarjáni Kohászati Üzemeknek az ezres szabványméretű he­lyett 986-os méretű alap­anyagra volt szüksége a DE- XTON Salgó elemek “mártá­sához, addig a Dunai Vas­műnek a kötözőszalag beszer­zése okozott gondot. A köl­csönösen előnyös egyezség ér­telmében a dunaújvárosiak a kívánt méretben állítják elő az alapanyagot, a salgótarjá­niak pedig negyedévenként 150—200 tonna kötözőszalagot szállítanak partnerüknek, a Dunai Vasműnek. veszélyes, nem érinti a terme­lést. Mi foglalkoztatja a dol­gozókat leginkább? Az árrend­szer, a kereskedelmi vállala­tok manipulációja. Még egy. A nyereségrészesedésnél a ka­tegóriák eltörlése. — Milyen lesz, mi várható a nyereségrészesedésnél? — kérdezte Komócsin elvtárs. — Már tavaly a nyereségré­vendégeket. Kocsis Istvánná brigádvezető sem rest, az asz- szonyok kérését tolmácsolja. A naplóban először ezt olvashat­juk: „A Tanácsköztársasági női brigád szeretettel üdvözli Komócsin Zoltán elvtársat.” Alá pedig ezt írja a vendég: „A Tanácsköztársasági női brigádnak hálás köszönetemet és elismerésemet tolmácsolom szesedés terhére oldottuk meg munkájukért. Feladataik el- a bérfejlesztést — válaszol a végzéséhez jó egészséget, főmérnök. — A nyereség nagy egyéni életükben sok boldog­hányadát alapbéresítettük. Ez ságot kívánok, Komócsin Zol- a jobb, helyesebb út számunk- tán.” ra is. A 2,4 millió forint pe­dig önmagáért beszél. A gondok is szóba jöttek. Űj, kilencgépes gyárra lenne szükség, ahol a hazai és kül­földi piacon is nagyon kere­settvékony üveg gyártását tud- eváríátoaatás nák megoldani. Ehhez pedig pénzre lenne szükség, s a megyei támogatással így meg­épülhetne az új gyár. Szanál­ni kellene néhány régi épüle­tet is. A megoldás útját kere­sik a gyárban, amihez az or­szágos, a megyei szervek se­gítségét várják, kérik. Gyárlátogatásra is sor ke­Az új edzőüzem következik még,. ahol próbatörést is vé­geznek a házigazdák, bizonyít­ván, hogy termékük eléri a világszínvonalat, majd befeje­ződik egy kedves, kellemes — Gratulálok az eredmé­nyekhez, további sikereket kí­vánok a gyár minden dolgozó­jának — búcsúzik Komócsin Zoltán elvtárs a síküveggyá­riaktól. — Köszönjük, s a mielőbbi viszontlátásra! Somogyvári László I. NÓGRÁD — 1970. január 30., péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom