Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)
1970-01-20 / 16. szám
A képernyő előtt Be^é’ae^és tez-fiatalokkal A tévé „fekete” Annak aki a Televízió elmúlt heti műsorát végignézte, eléggé változatos programban volt része, ha nem is egészen kiegyensúlyozott szinten. A debreceni Csokonai Színház közelmúltban rendezett salgótarjáni bemutatója után a kiddi adás napon Kaffai Sarolta második színpadi müvével. Diplomások című kétrészes drámájával ismerkedhettünk meg. A fiatal — és valóban i.gye- lemre méltó képességű írónő új müvében a kialakuló szocialista morál és a kispolgári életmód magatartásformáit ütközteti meg. A dráma első fele meglehetősen széthulló, mozaikszerű építmény, mely nem képes szerves egységgé válni, tempójában is vontatott. A mű második része már jóval egységesebb, hevesebb és indulatosabb, mintha a szerző csak itt szabadult volna fel igazán gátlásaiból, melyeket a dramaturgiai követelményeknek való megfelelés aggodalma felidézett. A művet a kecskeméti Katona József Színház kitűnő produkciójában sugározta a Televízió. Megkapó szép alakítást láthattunk Mezey Lajostól. továbbá Forgács Tibortól. Fekete Tibortól, Dévay Kamillától. Moór Marianntói és Par- ragi Mártától. Mit tenne Ön az én helyemben? címmel új, úgynevezett vidám műsorsomzatnt indított el szerdán a Televízió. Az ígéretes alapötlet megvalósítása elé nagy várakozással tekintünk, mert az előzetesek alapján minden reményünk megvolt a jó szórakozásra. A müsorinditó Kérjen tőlünk tanácsot című összeállítás, viszont hatalmas csalódást okozott Vontatott, bosszantóan unalmas műsortákolmányt kaptunk, ezen Bárdi György, Feleki Kamill, Oreguss Zoltán, Halász Judit, Márkus László, Abody Béla, Komlós János közreműködése sem segített. Felelve tehát a feltett kérdésre: Mit tenne ön az én helyemben? — legőszintébben azt fogalmazhatjuk meg: hagyják abba az egészet. A szerdainál nem volt szerencsésebb a péntek esténk sem. Most nem beszélve arról, hogy a Fekete, fehér — igen, nem? fővárosi vetélkedősorozat lassanként kezd az idegünkre menni, ezúttal a műsorvezető Vitray Tamás betegsége miatt szinte teljes érdektelenségbe fulladt. A műsor vezetői verítékes erőfeszítésük ellenére sem voltak képesek életet lehelni a játékba, nem csoda, hogy végül a zsűri tagjai és a vetélkedő kerületek játékosai egyaránt megköny- nyebbüléssel álltak fel a kamerák elől. Mi pedig a képernyők elől napjai Két műsorest szenvedelmeiért viszont ritka irodalmi csemegével kárpótolt bennünket a szombati műsor. Karinthy Frigyes: Holnap reggel című tragikomédiájának tévéváltozatát láthattuk. Az író fiatalkori színpadi vállalkozásának hőse kora társadalma konvenciókkal, hazugságokkal terhes világából akar kitömi, ez a lázadás azonban eleve bukásra ítélt vállalkozás, legfeljebb a hős önbecsülését, lelki nyugalmát adhatja meg. A tragikomédia az 1919-es bemutató óta legjobb tudomásom szerint egyetlen színpadunkon sem kapott teret, a Televízió nagy szolgálatot tett hát a félévszázad utáni felújítással, mert Karinthy írói portréjának gazdagításához járult hozzá. A tévéjáték legjobb szereplői között Bálint Andrást, Szakács Esztert, Ráday Imrét, Kállai Ilonát, Körtvélyessy Zsoltot, Szabó Ottót és Juhász Jácintot említhetjük. Régen láttunk olyan gyenge, limonádé filmet, mint a vasárnapi műsorban bemutatott Bolondos vakáció magyar— román közös produkció. A filmvígjátéknak jelzett ostobaság még egy középszerű bohózat szintjét sem üti meg. képtelen helyzetei agyalágyult nézőket feltételeznek — épp ezért dühítőek. (barna) Ki fizet? Nemrégen felháborodott levelet kaptunk. A harag oka: a levélíró becsületesen fizeti a kötelező biztosítás díját Most két év után először karambolozott — nem is tagadja, hogy az ő hibájából —, a biztosító erre a másik autó kárát kifizette, az ő kocsija helyreállításának költségét nem téríti meg. Pedig a biztosítás díját ő fizette! Kedves levélíró, ha csak egyszer megnézte volna, hogy milyen biztosítás díját fizeti, megtakaríthatta volna a bosz- szúságot. A biztosítás neve: gépjármű-szavatossági biztosítás — ennek keretében az Állami Biztosító átvállalja a gépjármű üzemben tartójának anyagi felelősségét, azaz megtéríti az általa idegen személynek okozott kárt. Ha a gépjármű-tulajdonos a saját autóját töri össze, annak helyreállítási költségei csak a CASCO-biztosítás alapján térülnek meg. A kötelező gépjármű-szavatossági biztosítás egyébként olvasónk érdekét is szolgálja. Írja, hogy a másik kocsi helyreállítása 17 ezer forinba került! Ezt önnek kellene kifizetnie, ha a biztosító nem térítené meg ön helyett. A gépjármű-tulajdonos, üzemben tartó felelőssége igen széles körű: minden, általa okozott, az ő hibájából keletkezett kárért helyt kell állnia. Ha saját utasa, vagy a másik kocsi vezetője, annak utasa sérülne meg, önnek kellene fel- gyógyulásukig az orvosi, ápo- tási SZTK-, kórház- stb. költségeket viselnie. Keresetveszteségük, táppénzük megtérítése is önt terhelné. Egy-egy baleset után az AB — nem is ritkán — 150—200 ezer forintot is fizet — igaz, nem egy összegben, hanem részint járadékra. — Ugyanis, ha a sérült egész életére megrokkan, s emiatt kevesebb lesz a jövedelme, a baleset okozója köteles káresetét kiegészíteni. Ezekhez a terhekhez képest az ön kocsijának kára már kisebb jelentőségűnek hat, különösen, ha arra is gondol, hogy ön ezeket az ösz- szegeket csak keservesen, vagy egyáltalán nem tudná előteremteni. A balesetek áldozatairól gondoskodni kell, hogy legalább anyagilag ne érje őket kár. A kötelező gépjármű- szavatossági biztosítás az egyetlen mód arra, hogy ez a gondoskodás a kárt okozónak se legyen erején felüli teherl Kétféle megbecsülés tagok KTSZ-esküvőién a sazA salgóhánvai KlSZverető- képaő iskolán folytatott kerékasztal-beszélgetés résztvevői — Bodrogi István (Pásztó), Nagy Béla (Gyöngyöstarjón), Ba- gyinszki Pál (Mohora), Fekete István (Karcag, Lenin Tsz.), Rimaszombati Ferenc (Karcag, Május 1. Tsz.). Tímár Sándor (Mezőtúr). Gyányi István (Eesegfalva, Szolnok megye) — több ponton is csatlakoztak észrevételeikkel, véleményükkel ahhoz a beszédhez, ‘amelyet Kádár János elvtárs mondott a múlt év végén megtartott angyalföldi nagygyűlésen. A háztáji állattartás jelenlegi problémái után szóba került a fiatalok megbecsülésének kérdése is. Ernlfl*« víHezaáramlns — Általános, elfogadott és bevezetett nálunk is a hétórás műszak mondja Gyányi István Ecsegfalváról. — Tíz órákat csak szezonidőben dolgozunk, aratáskor, répaszedéskor vagy betakarításkor, de hát túlóra az ipari üzemekben is elég gyakran előfordul. Ezért is jönnek most már vissza a tsz-be vagy a gazdaságokba a fiatalok, még az olyanok is, akik esetleg belekóstoltak a városi üzemek életébe. Mert eddig az volt, hogy dolgozott napkeltétől napnyugtáig, mun- raeevséget gyűjtött, de a fiatalnak szüksége van készpénzbe is... Tavalyelőtt mintegy 100 •».'er új belépővel gyarapodott a közös gazdaságokban dolgozók száma, s ez a folyamat 1009-ben sem szakadt meg. Az új belépők negyven százaléka fiatal. Szükség van fájuk, hiszen a sokat emlegetett „váltás” a legközelebbi jövő, 1970— 72 nagy szövetkezeti eseménye lesz! Nógrádhan például hétezer a tsz-nyugdijasok száma, ugyanakkor mintegy 23—2d ezer tagot tartanak nyilván Két év leforgása alatt a nvug- dfjasok a tagság létszámának 30 százalékát teszik majd ki. — Visszaáramlás, munka- kedv jelleműd a fiatalokat, de vajon hogyan látják ők a „váltást”? — Egyfelől a nyugdíjasok. másfelől viszont a fiatal tsz- tagok számának növekedése — tzerencsére — nagyon is ob- ektív feltételek között történik. A gépesítés és a tápsze- rezés az a biztos alap, amely <zt a jelenséget elindította és tovább erősíti. A fiatalok-iak mindig vonzó, ha korszerű gépekkel és eszközökkel végezhetik a munkájukat. Ezt jól látják a tsz-ek, az élet is erre kényszeríti őket, és mindez már nem is annyira a jövő, mjnt a jelen zenéje... — Nálunk Karcagon és környékén, a kereseti lehetőségek nem jobbak az iparban, mint a mezőgazdaságban — mondja Fekete István. — A kimutatások alapján: az iparban dolgozók átlagkeresete, mindent ide számítva, körülbelül ezer forinttal kevesebb« tsz-kereseteknél, pontosabban jövedelmeknél. Eddig mi volt? — Optimisták vagyunk? Lehet, de ezek tények: eddig az érvényesült, hogy az iparban dolgozó fiatal —- legyünk őszinték —, egy kicsit lenézte a magunkfajtákat. „Te csak egy egyszerű tsz-tag vagy!” Most belátta hogy a tsz-tag is hét vagy esetleg tíz órát dolgozik, csakúgy mint ő, gépekkel végzi a munkáját, ugyanúgy mint ő és esetenként többet is keres. — Egjye inkább (jepekkel dolgozunk, ezért mindig több szakmunkásra lesz szükségünk — mondják a fiatalok. — Régebben nem volt bent senki, mindenki kint volt a területen. Ma meg kint dolgozik 12 kombájn, huszonnégy emberrel... Két—háfom hét alatt véget ér az aratás. Tizenkétezer holdon! Már a mi esetünkben — így Fekete István. Karcagról. — Ezek szerint a tsz-eknél, állami gazdaságoknál dolgozó fiatalok elégedettek? Egy példa, ugyancsak a karcagi Lenin Tsz-ből: fiatal tszŰj helyett A Nógrádi Szénbányáknál az elmúlt évben összesen 15 és fél ezer TH biztosító garnitúrát építettek be a bányavágatokba. Ebből a mennyiségből a már egyszer használt és vlsz- nyanyert, kijavított TH-gar- nitúra csaknem 14 ezer volt. Az év utolsó negyedében már csak használt anyagot építetdaság 1000—1000 forinttal segíti az új párt. Végeredményben kevés ipari üzem van, ahol ez évek óta ilyen tefmé- szetes lenne! Névadó ünnepségen — akárhány gyermek: van már — ötszáz forintot kap a fiatal szülő. Két vagy három évvel ezelőtt a tsz-fiata- lok országos parlamentjén még „panasznapokat” tartottunk, sok-sok jogoá igényről beszéltek a küldöttek: kész- pénzfizetésről, szociális juttatásokról, kedvezőbb, az iparihoz hasonló munkafeltételekről. A jelek szerint nem hiába folyt az a tanácskozás. A megbecsülés jelei És most? Nem akarnak panaszkodni? Mondta valaki, hogy ne panaszkodjanak? Válaszoljanak ók: —- Nálunk. Karcagon, minden üzemegységnek külön televíziója van. — Pásztón az átlami gazdaságnál, hideg-meleg vízzel ellátott fürdő, jól berendezett öltöző, külön klubszoba van. Munka után zuhanyozunk, másik ruhát veszünk, és megyünk a klubba, öt telepünk van és öt klubszobánk... — Mohorán nincs még presszó, de KISZ-helyiséget már kaptunk. A munkakörülmények sem rosszabbak mint Pásztón. Huszonnyolc 30 éven aluli fiatal dolgozik nálunk. Tavaly tizenöt fiatal lépett be a mohorai gazdaságba tagnak. Nem érzik magukat „elesettnek”. Szaporodnak, gyarapodnak a megbecsülés jelei, fokozatosan megvalósulnak, ki- elégülnek azok az igények, amelyekről annyi szó esett a már említett parlament««. Pataki László használtat tek be, és ezt az Idén Is tovább folytatják, hiszen jóformán új garnitúrákat nem is rendeltek. Év végén két és fél ezer garnitúrát szállítottak át például a megszüntetett aknaüzemekből Nagybátonyba. Űj- rahengerlés után mintégy két és fél km hosszú föld alatti bányavágatot biztosíthatnak eny- nyi korszerű anyaggal. SZAMOS RUDOLF llNTOl CSÚFATI „Bilincseld meg őket!" mondta Csu pattnak Sátori és a szobába hívta a kint várakozó rendőrt is. Átvizsgálták a lakást, de újabb személyeket Kántor sem jelzett. A rendőrt hátra hagyták, őrködjön, amíg a helyszínelő csoport megérkezik. „Bárki idegen jönne, tartóztassa le” fejezte be Sátori aa utasítását Kántor az egymáshoz bilincseit; két férfit, Csupati és a főhadnagy a nőt kísérte a hűvös, hajnali csendbe borult város utcáin a kapitányságra. , o. Sátori reggel kilenckor ldalvatflan. sötét árkok mélyén ülő szemmel lépett Csupati szobájába. „Van egy kis kávéd?" kécdeete rekedten. Csupati szélesen mosolygott, miközben megjegyezte: „Első osztályú brazil csempészáru.” —- Irigylem a bivalyerős szervezetedet. Nekem maholnap a fáradságtól élni ae lesz kedvem, nem hogy viccelni. ..Fel a fejjel..biztatta Csupati barátját. „Amíg van!” . — Mindjárt csinálok neked egy jó kávét. Meglásd, visszahozza az életkedvedet! — Életkedv? Amikor hétről hétre ilyen mocskos bandákkal küzködik az ember, mint ez az éjszakai társaság is — zökkent le Sátori fáradtan a székre. — De — 19 — Kántor, ezt én mondom neked, tíz Sherlock Holmes-nő' Is többet ér. Ha meggondolom, hogy ez a Jonmy, alias Keeze Jancsi, negyed éve vert? már a dobot az orrunk előtt, a guta kerülget, — Csupati legyintott. „Á.,. ne húad magadat." — Nincs fogalmad, mit köszönhetünk mi Kántornak. — Csupati szerénykedni akart, de Sátori leintett®. — Kántor nélkül még most is a két tetemet bámulhatnánk és fogalmunk se lenne,, mi is történt — Cukrot kérsz bele? — tette Sátori élé Csupatá az alumínium ibrikben párolgó kávét. A főhadnagy bólintott. A rejtély nem volt rejtély többé. Hat óra alatt teljessé vált a moaaUckép. — Megtörtek a fickók — kezdte újra Sátori és köz- ben csemcsegve szürcsölte kávéját. — Három óra hosz- scoat tagadtok. Egyik .se Ismerte a másikat. Végül a vörös hajú portás belegabalyodott ellentmondásaiba, hogy nem maradt számára más kiút, csak az, hogy bemártsa Keeze Jancsit, a dobost, aki dühében a vörös hajú mellett Tü- lámgert is ed áztatta. Tiszta gengszterbanda ez. „Ki az a Ti tenger?” — szakította meg egy pillanatra barátját Csupatá. — Tillimger Adóm egyik határszéli faluból 1945-ben kitelepített voikbundiste volt a csoport összekötője Kántor az 5 nyomát követte a határtól a szállodáig. Amikor fél tizenegykor a városba ért, a buszpályaudvarról felhívta az éjszakai portást, aki a szálló személyzeti bejárata előtt várt rá. — Az alagsorban műsoron kívül a fűtővel találkoztak, aki megjegyezte, hogy ezen az ajtón idegenek nem léphetnek a hotelbe. A portás meglepetésében azt mondta. hogy ú.i kollégát hozott. Az öreg ezt nem nagyon akarta elhinni és már elindult az alagsori folyosón hogy az üzletvezetőnek bejelentee. mert olyan még nem fordult elő, hogy a szálló új aiik-dmazottját a kazánházi folyosón keresztül vezessék be elsőnek az épületbe, amikor három utcai főbejárait is vart. A vita hevében Ti teng er elvesztette a fejét és megfojtotta az öreget. — 20 — — Elég súlyos hiba! —• dörmögte Csupati. Sátori bólintott. — Emlékszel, amikor Kántor az alagsorból a hallba érkezett, hogyan morgolódott a portáskarám előtt? Számomra mar akkor gyanússá vált a vörös hajú. — Én is gyanakodtam rá, azért mondtam, hogy figyel, toed. — Az énekesnő* a dobos szeretője volt. Még Budapestien szervezték be, és Jonny azzal ámította, hogy ttot lom összehozza majd egy nyugatnémet menedzserrel, aki odakint szerződést szerez neki és elindítja a karrier útján. Macát ezzel hozta össze, de közben megismerkedett azzal a nővel, akiinek a lakásán elkaptuk őket. Az énekesnő, a Maca, vagy hogy hívták, amikor ezt megtudta, féltékeny kod ni kezdett, s mert a csempészésbe őt is beavatták, feljelentéssel fenyegette és zsarolta a dobost... — Egyre türelmetlenebbül követelte, hogy szökjenek Ausztriái» és azt hitte, Jonmy az új nő miatt nem akar nekivágni az útnak. Nem tudhatta, hogy Keeze Jancsinak az új szerelemre Is csak azért volt szüksége, hogy a futárukat százötven százalékos biztonsággal szervezhesse meg. Az volt a módszerük, hogy Tillinger átjött a határon. Két óra múlva a bárban volt. Itt egy óvatlan pillanatban Kecaének átadta a leveleket, a valutát vagy ami éppen soros volt. és átvette a kész irtorytéseket. Kerze a nagydobba rejtette a csomagot. A vörös hajú, az állandó éjszakai portás pedig hajnalban, amikor a szálló és a bár elnéptelenedett, kiszedte a küldeményeket a dobból, és reggel Keeze barátnőjének lakására vitte. Ott rövidesen megjelent Jonny egy régi haverja, aki azután Budapestre továbbította az anyagot, —• A főpincér a csempészésben volt érdekelt, a kémkedésről nem tudott. A lánc visszafelé is hasonló módon dolgozott. Budapestről -kémjelentések jöttek, és ugyan, ki gyanakodott volna a dobra? Ennéd biztosabb rejtekhelyét sehol se tola ihattak volna. A csempészés mellékes tevékenységük volt Ezt is óvatosságból csinálták. Ugyanis, ha netalán lebukott valahol a lánc egyik szeme, a csempészés körülit volna előtérbe... — Hát ez von, pajtás. Az ügyet Budapest vette át, én pedig javasoltom a főnöknek, hogy Kántort újabb szolgálati aranyéremre terjessze £ei. (VEGE)
