Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)
1970-01-01 / 1. szám
Notobáezlty Sándor fáridzsparti A helyszín: vidéki szálloda, közel a fővároshoz. Kilenc óra, a vendégek lassan szállingóznak lefelé a lépcsőn a reggelihez. Barcze- lonay Attila, nős, budapesti lakos, kéz a kézben egy ifjú hölggyel ugyanezt teszi, s a lépcsöház kanyarulatában szembe találkozik főnökével, és annak feleségével. Nem lehet kitérni: Mi sem természetesebb, mint, hogy a főnök ezen szavakkal fordul hozzájuk: — Nohát, micsoda meglepetés! Mikor érkeztek? — Ho-og-gy mi? Izé... tegnap. .. —Hát ez Igazán kitűnő őszintén szólva, Barczelonay kartárs, már nagyon régen szerettem volna megismerni a kedves feleségét. .. Sejtettem, hogy jó ízlése van... Most már a főnökné asz- szony is beleavatkozik a beszélgetésbe: — Mondd kedvesem, tudtok bridzselni?... Mert ha férjecs- kédnek nincs ellene kifogása, boldogok lennénk, ha este a szobánkban, vagy a ti szobátokban. .. Persze a „férjecske” nem vallhatja be, hogy nekik nincs közös szobájuk. A bridzsparti jól sikerül. A főnök és felesége el van ragadtatva Barczelonaytól és annak feleségétől, illetve a hölgytől, akit annak tartanak. Igen, meg is kell igér- niök. hogy ez a véletlen hozta kapcsolat nem szakad meg, odahaza Pesten okvetlenül ellátogatnak a főnökékhez. Barczelonay azt reméli, hogy a fogadkozás feledésbe merül. De nem fgy történik. Alié két hét múlva a / főnök a folyosón megszólítja beosztottját: — Szombat estére okvetlenül várunk benneteket... Mit lehet tenni? Barczelonay szombat este beállít a feleségdublőzzel. A visszahívás ' veszélyét Barczelonay ügyesen elháritja rossz lakásviszonyaira hivatkozva; inkább úgy egyeznek meg, hogy legközelebb egy vendéglőben látják vacsorán a főnökéket. Ez Is megtörténik, ámde Barczelonay legnagyobb kétség- beesésére a főnökné addigra már annyira megkedveli a,.házaspárt”, hogy ragaszkodik a rendszeres találkozáshoz. Nem kis fejtörést okoz barátunknak, hogy igazi feleségét (akit eleddig mindenüvé magával vitt), csak és kizárólag e napokon felcserélje az álfeleséggel, s nejét ugyanezeken az estéken visszatartsa a társadalmi élettől. Közben jő sok idő telik el, egy esztendő, vagy talán annál is több, Barczelonay már régen szakított ezzel az ügygyei, sőt az ifjú hölgy már férjhez is ment azóta, de két- három havonta Attila felhívja: „Segíts rajtam, könyörgöm! Az ördög vigye el, már megint megvagyunk híva...” S a hölgy merő irgalmasságból kimenőt kér férjétől. Nem is lenne semmi baj, ha történetesen Barczelonay egy szép őszi víkendet megint nem egy vidéki szállodában töltene. De most már az igazi, hites feleségével. Megint reggelizni indul, megint kéz a kézben, s ismét szembetalálkozik a lépcsőhajlatban főnökével és annak feleségével. Nem lehet kitérni. Attila zavartan rebegi: — Engedjék meg... a... fe-fe-leségem... A főnökék egymásra néznek hűvösen biccentenek és továbbállnak. A főnök: „Azt hiszi, hogy hülyék vagyunk..." A felesége: „Micsoda alak! Ezzel az öreg nővel csalja a csinos kis feleségét.. ,1’j Suha Andor A nyakkendőm Kóros ártalmatlanság. Haj- Lábujjhegyen az előszobá- nali 4 és én a balkon korlát- ba megyek. Öcska kis háztarját támasztom. Azok a szép tás a miénk, sehol egy mad- napok, jó' anyám 7-kor alig zag, egy kötél, vagy egy drót. tudott felrázni. Könyörgött, Kiválasztok a szekrényben egy szidott, rázott, lerántotta ró- szép tisztaselyem nyakkendőt, lam a takarót. A reggeli ke- Alsónadrág, atlétatrikó. A la- nyeret útközben ettem meg, kótelepre csak normális, jó- a főnökömnek teliszájjal kö- alvó emberek költöztek, re- szöntem, néhány kenyérmor- mélem az attrakciónak egyet- zsa a számból szép ívű para- len tanúja sincs, bolát írt a levegőbe. Az öreg- , . *?a1r‘r-, Viharban az úr minden reggel gyomorbe- ocesnjaro arbóckosaraban kin- teg, fájó arccal fogadott, pon- tód hat így a hajóinas a vizes- tosan úgy, ahogyan tegnap csúszós kötelekkel, hagytam ott őt. A kis fa él. Ismét egyenes ..... . * . , derékkal állja a rohamozó Most én fogadom, ha nem Is vihart. A nyakán a nyakkengyomorbetegen, a későn JÓ- dóm eróselli szorosan megköt. vöket. Szívesen cserélnék ve- ve Barna S2Íne határozottan lül5- jól illik szürkészöld öltönyéHajnali 4, hátam mögött a hez. meleg ágy. Miért nem szere- Viszalopódzom, meleg tuss tem? Kint ítéletidő. Szakad és alá állok. Feleségem kijön, a szél maga az imperialista kérdőn néz. Mondom, hogy agresszió. Gyönyörű kertünk Rabindranat Tagore Balaton- az áldozat. A fű háborgó ten- füreden fát ültetett és ha már ger. a virágok, gyenge kiska- leskelődtk utánam, főzzön egy tonák, már rég megadták jó forró feketét, magukat. Lefeküdtek a sár- — Én csak a nyakkendő- ba és meghaltak. A fák két- met áldoztam fel egy fáért — évesek, a melléjük tűzött ka- aztán elharaptam a szót, mert rókba kapaszkodnak. Csak eszembe jut, hogy azt a bar- egy szerencsétlen szakadt el na nyakkendőt éppen ő vet- a nyájtól. Kötele, amely ed- te nemrég a születésnapomra, dig a karóhoz rögzítette, le- — Miért nem mész orvos- huüott. Már a hajába ka- hoz? Hiszen nem tudsz aludni pott, a derekát tördeli az or- — kérdi és látom a szemén, das szél. hogy egész másra gondoL A külföldi kutya Kínos helyzet. Legszíveseb- napja volt csuromvfz egykori ben valamilyen nyugati ku- köpenyem és körötte a íolyo- tyáról írnék, de hát a tolla- só linóleumja is. Hoztam a mat köti az igazság, a tár- vödör meleg vizet, mostam a gyi hűség. A kutya, amelyről linóleumot. A szemben levő szó lesz, egy nagyon kedves lakásból kijön egy kedves né- baráti országból jött külkeres- ni és azt mondja: kedeimi szakember feleségé- — Az a külföldi kutya a nek tulajdona. Családjával negyedik emeletről... — és együtt békésen él a mi kilenc- hozzátette: — mi Szerencsé- emeletes házunkban. A kutya- sek vagyunk, mert a földszin- imádók nemzetközi szekta, ten, a doktor úréknál is meg akár a horgászók, vagy a bé- szokott állni és ott.. Szóvá lyeg,gyűjtők. Dolgoznak, esz- örüljünk, hogy a dolgok nen. nek, isznak, szeretnek, sírnak, fordítva történtek. Csakhog;. de lelkűk csücskében, mint a doktor úrék frappánsa- gazdag ember tudatában a va- megoldották a dolgot. Ha a: gyón, ott ül, ott kuksol az az ember jó tanárhoz mehet ta- aranyos kis kutyuli. Csak el nulni, miért ne tenné. Le kell olvasni a Kutya című mentem a földszintre egy kis lap egyetlen példányát és ak- tapasztalatcserére, kor némi betekintést nyer az Most nincs lábtörlőnk és ember a kutyagazdik leikébe, mintha száj- és körömfájás A szóbanforgó kutyuli. !®"ne„ "álunk:, küszöbünk fe amely most előlépett kicsiny latt stag“n ,az U t* dolgozatom alanyává, telje- **• a mos°P°r. Állítólag azt sen váratlanul rpbbant az s^reti a kutya. Bar ki életünkbe. Amikor a 23 láb- tudja? A dohányfüsttől ré törlőnk is. hogy finom le- ?*"• gyerekkoromban én is gyek. elveszett az ajtónk elől, “d*em. f ioszoL 68 ,lan?' a már h°Sy megszoktam. Reggel elBodő Béla AJÁNDÉK jrsegy barátom meséli; a kuszt, amelyet én vettem a — Nekem? fij barátom festő, de oly- nőmnek. Amikor Kricsmirek kor muzsikál is. Vival- kicsomagolta a zizegő selyem- e e di, Bach — szépen hegedül, papírból, határozottan felis- Megcsókoltam a kezét S Vagyis azt kell mondanom, mertem a vándorló tikuszt Al- kezdtem rosszul érezni magam, hogy van fantáziája, képei só levelei furcsán, ferdén nőt- jgen ebben a fehér dobozban élénkek. Tehát ő meséli: — A tek, groteszk hármasban. Fele- van ’ az ari megszégyenítésem, feleségem — hiszen ismered ségem annak idején, amikor az bogy ő vett nekem ajándé- — kedves, halk szavú, egyben tőlem kapta, azt mondta, olyan kőt s én pedig nem vettem neigen határozott teremtés. Tíz bohémes a fikxisz. rosszul nőtt ki semmit, éve vagyunk házasok, soha leveleivel, mintha hunyorogmég egy komoly nézeteltérés na... — Nem nézed meg? — kérnem volt közöttünk. Persze ez , dezte s felém nyújtotta a dots határozott természetének kö- ~ Hát mit vegyek ajándékul bozt. szönhető. Vagyis amit elható- a felesegemnek? Ki kellene roz, az úgy is lesz _ engedé- ttVomozni. Rétikul? Ravaszkod- — Még nem — válaszoltam. k ény természetem következte- Inna: Kovácsnénak olyan szép Arra gondoltam, lerohanok az ben. fekete retikülje van, mondtam, utcára, feltörök egy kirakatot, szebb mint a te barnád. — hazaviszek több tucat zsebken- Köztudott: adni még sokkal Igen — felelte —, akkor bizo- dót, egy hektoliter kölnit, ötjobb, mint kapni, különösen az nyára Kovácsáé is jobban tét- ven villanyvasalót, — hiszen én esetemben, hiszen módfe- szik neked... Még nyomoztam, csak megszégyenítésemet akar- lett kedvelem a feleségemet, de eredméytelenül. Kis zseb- tam megsemmisíteni, a kárt Vagyis lehoznám neki a esti- kendők, új villanyvasaló, kői- megtérítem, most adtam elegy tagokat az égről, előzetes kő- ni — megbuktam! Kiderült, nagy vásznat... minták bemutatása után. Mert hogy van neki. ez is meg az is. nem mindegy milyen csillagot! Jól jártam volna a villanyva- — Va nyisd ki már — szól Álljon jól kék szeméhez, gön- salával, abból kettő is van rám a feleségem, dör hajához, szájrúzsához és fennhatósága alatt. Már türel- „ , , , , ... mit tudom én. . Nem tud m.etlenül, hiszen szorított az ®ob°s‘5. **1™1 fúltam a örülni akárminek, s ez rov- idő, egyszerűen megkérdeztem, ?°boz “***■ “'in'J'nl pant megnehezíti a helyzete- tudom, hogy míg él az ember, met. Mit vegyek neki. aminek — Hogy mit vegyél nekem dobog a szíve, de most naláttán nyakamra ugrik, úgy — mondta — egyszerű! Végy 9Von dobogott. Aztán kinyitom örül? Még emlékszem a fi- ef!V delfint, igen delfint, vagy a dobozt, mit gondol, mi van kusz históriára, néhány éve bár), mégse, inkább egy szép, benne? Megmondom, úgyse tatörtént. Megleptem egy cserép magas tornyot, vagy ha nem tálja ki. Egy pár gyönyorüsefikusszal Halkan köszönte, va- kapsz, valamelyik Duna-hidat! 0es fekete lakkcipellö, kis maslahogy úgy, mint amikor fel- „ . nikkal’ ennivaló női cipellő... veszem a földről, amit vétet- ugye? Detfint. tornyot lenül leejtett. Se hideg, seme- kidat nem lehet, venni, hát mit indultam a hivatalba. A fofelszabdaltuk a már megleÍSS MMÄ3T. •Wkäval, K.dvare virradóra ajtónk előtti láb- 5„nemi ma‘ törlőként született újjá. llclaX,al tóg^dta szép szeme ujj«. mintha azt kérdezte volna Este a csíkos lábtörlő csu- hogy lehet ilyen gonosz valaki... pa víz. A tolvaj bosszúja — Kutyája, az az édes kis dög. gondoltuk, mert hozzá szokott mint sörös ló, megfeszített a drága gyékény és egyéb fi- inakkal húzta pórázán kicsiny nőm lábtörlőkhöz, ezt az ócs- asszonyát, örömmel konsta- ka rongyot viszont nem ér- táltam. hogy még nem kapott demes ellopni. Már a tizedik rá az Ultrára. Tudom, hogy nagyon szeNagyon ostoba képet végleg köszönés, hivatalos köszö- háljak? Mivel lephetném h^tam m^t f^eségem gyáráét, amelytől méregbe gurul az me*’ ™™l szerezhetnek neki ™n ho.zam simult, ember oromét, minek lattan ugrana a nyakamba? örömet . , , . .7 .• ■ ____ Két hét múlva volt Szilvi szerezni milliószor nehezebb. k ’ E a ^ Pff cipőnek nem néni nevenapja, elvittük neki mint bánatot okozni, s az Megvettem, a fikuszt ajándékba. A néni orómszerzonek tálán méo na- h örülj neM ^ ha nagyon megköszönte azután - gyobb orom. Hosszan fejteget- yVvessJk „ a’ kis lakkcipő amint sok havi magánnyomo- tem ezt - az orombumeráng ™ Alcorn, hogy nagyon zásom kiderítette — körzeti or- nagyon is létezik, csak hozzá „ " vosának adta. A körzeti orvos kell nyúlni... Ez tavaly tör- 3 valamiért elajándékozta a sze- tént, nem tudtunk megegyez- _ örült? gény fikuszt egy maszek asz- ni... Így érkeztünk el az ün- barátomat talos mesternek, aki valamit nephez, ott a karácsonyfa, enyvezett számára. A maszek- nem tettem alája semmit, ami telte s tanultam belőle. Az tői, több áttételben eljutott a feleségemnek való lett volna, idén három szép nyakkendőt növény Kricsmirekhez, felesé- Aztán megpillantottam egy veszek, hasonló elgondolások gém hivatalbeli kollégájához, nagy fehér skatulyát. Mi van ... _ azért _ tette ho~E gyszer aztán a Kricsmirek benne? , p , " házaspárt meghívtuk vacsora- —Meglepetés — mondta a za ’esz e9V fcts csokoládé is, ra — mit hoztak? Persze a fi- feleségem. és más apróság. kérdeztem a örültem, — fePalásti László Mérges ügyiéi Mit mutat? — Beázott a tető, a fürdő kád eldugult, a kémény füs. töl. — Jó, köszönöm. Tíz perccel később a szívóA tanácsi előadó belenézett gatni. dartérkép. A szerelőháznak a radarkészülékbe: — Akkor szíveskedjenek, szól. Lenyomtam ezt a négy — Az ügyfél most fordul be felvenni a panaszomat.. Külső gombot. Ez a maguk házát jeli sarkon. Á készülék agyra- Tejút utca 1477. löli. Ez a három fogantyú pedarszeme szerint a lakásában — Tudjuk... Negyvenkette- dig a tetőjavító, vízvezetékvan valami baj. Kapcsolja be, dik emelet 449. szerelő és a kéményseprő oszMargitka, a száztizenhetest. — Honnan tetszik tudni? tag. Megkapták a jelzést és — Mi mindent tudunk. Nyu- rakétán a helyszínre siettek, godtan elmehet. Tíz perc alatt megjavítottak — Hogyhogy elmehetek? mindent. — Az ügy el van intézve. — Köszönöm, köszönöm... — De fel se tetszett írni! Az ügyfél elment, a titkár— Nincs mire. Nincs papi- nő pedig jelentette: berendezés felrepítette a ke- runk, nincs aktánk. — Két perc múlva új panarületi tanács hetvenedik eme- — De kérem, azt tetszett szos jön. Gázömlés a Répa utletére az ügyfelet. Bekopogott: mondani, hogy elintéződik, ol- ca tizenegyben. — Tessék. vastam, harcolnak a nemtörő- Fogantyúk, gombok ... kopo— Kérem, a lakásomban a dömség ellen. gás... Az ügyfél belépett és tető... — Persze. Azért intéztük el. rákezdte: — Tudjuk... Tető, fürdő- — Mit? — Kérem, gázömlés-ügyben kád, kémény... — A tetőt, a kádat, a ké- jöttem. A Répa utca tizenegy — Igen, kérem. És mivel ol- ményt. ben. vastam a Délelőtti Közlöny- Az ügyfél mérges lett. — Már javítják. Sajnos, a ben. hogy önök harcolnak a — Ne tessék velem viccel- falat át kell törni és új csöve- bürokrácia, az aktatologatás ni. Hiszen csak öt perce va- két kell lefektetni. Nem lehet ellen és hogy elítélik a lakos- gyök itt. gyorsan megjavítani, mert neság ügye iránti nemtörődöm- — Mondom, hogy nyűgöd- héz munka. Majdnem negyven séget, bátor voltam felkeresni tan hazamehet. Mire hazaér, percig tart... az osztályt. már rendben lesz minden. — Hát egy kicsit gyorsabban — Jól tette! Egyébként az — Ez komoly? is dolgozhatnának — mérgeegész épületben egy akta — Na látom, hogy hitetlen- lődött az ügyfél —, elvégre sincs. Tehát nincs mit tolo- kedik! Nézzen ide! Ez a ra- már 1999-et írunk,,. Ős* Ferenc Találmány kis hibával ÁMBÁTOR ERVIN feltalál- — Te csak ne szerezz ma- kább azokkal a szerveivel volt ta a kétfrontos ■ engedékeny- gadnak ellenségeket — szokta elégedett, melyekből mindkét séget. Ráeszmélt arra, hogy mondogatni. — Ügy kell él- oldalán viselt egyet. Ilyen a aki harcol, az sebet is kaphat, ned, hogy mindenkit megérts, füle, mellyel a két irányból márpedig ezt ő nem szerette, senkit se bánts, akkor téged érkező instrukciókat egyaránt Az igazság az, hogy gyáva is békén hágj nak. meghallotta. Külön hálával ember volt ez az Ámbátor, és . gondolt szüleire, akik nem töerre neje is inspirálta, akivel Ámbátor mar a külsejében rődtck vele és gyermekkori immáron húsz esztendeje élt ls igyekezett találmányának kancsalságát nem kezeltetté . békés egymás mellett félésben. szellemét megtestesíteni. Meg- (gy rna is a jobb szemével balnövesztette a haját, hogy a ra> a bau;l[ pedig jobbra né^ fiatalok lássák: nem. zárkózik zett. Ámbátor készségesen elel a modern ízléstől. Ho'sszú ismerte a világ anyanyelvűhaját viszont egy micisapka ségét és örökvaióságát, de alá gyömöszölte. nem kételkedett, hogy lehet Mérsékletesen bár, de lel- fölöttünk valaki, kesedett az új mechanizmu- HA EZEK UTÄN valaki azt sért, ugyanakkor nem mulasz- gondolná, hogy Ámbátor igyetotta el leszögezni, hogy azért kezett az ellentéteket kiegyena régi sem volt kutya. Gye- ifteni, az egymással vitatkozórekét megkereszteltette a kat közös nevezőre hozni, az templomban, majd díszes név- az elmondottakból sem érti az adót is rendezett. Ámbátor-féle találmányt. Ha Reggel az utca baloldalán ugyanis a szemben állókat kiment el otthonról, este a jobb békítené, kénytelen lenne az oldalon tért haza. Egyszer egyik oldalra állni, ami ezmegpróbálta, hogy az út kö- esetben már a halvány elzepén menjen, de akkor felírta a rendőr. lenzékiség látszatát kelthetné. AZ ÖREG POSTÁS bácsi Gondolom, a tisztelt olvasó megérti Ámbátor lelkivilágát. val megbeszélte, hogy mjt amit csak azér ecsetelte í mondott a tiranai rádió, az *fyen részletesen, mert ve ifjú diszpécserrel a londoni nem találkozhattak, híhírekről konzultált. A tánc- fzfP, eSyedül van. Bevált-e a dalfesztiválra két szavazólapot találmánya, vagy elbukott? küldött : egyiket a rikoltozó nő, TUDOM, EGYESEK most a másikát a puszit szóró fiú azt várják t61em, mondjam ki nevere töltötte ki. hogy boldogul. Ezzel szemben Esténként aztán feleségével -srlk azt követelik, bogi együtt félve latolgatták, hogy ru8Jarn ki a nyomorultat, a nap folyamán nem galop- mert egv ilyen ingadozó ou- pozta-e el magát valahol. Az P°rtunistának nem lehet más ilyen beszélgetések után nyo- a sorsa- masztó álmok gyötörték: ijed- Hát kérem... Szóval, ten riadt fel és megállapította, hogy baloldalon dobog a szíve. Hagyjanak eneem békén? ámbátor jobbkezes. Légin- Mit provokálnak? NÓGRÁD — 1970. január 1„ csütörtök 9 r
