Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)

1970-01-08 / 6. szám

A szamóca nem, a srabona isren Az Ipoly- és határmenti, bogyóstermelő tsz-eik egyike az ipolyvecei Alkotmány Ter­melőszövetkezet. Ha a szamó­ca szóba kerül, akkor rend­szerint Ipolyvece neve is el­hangzik. Az idén azonban, amint értesültünk, a kedve­zőtlen időjárás miatt nem ad­ták a tervezett gyümölcs- mennviséget a földi eper1', ">k- rok. Ipolyvecén csaknem há­romszázezer forint kiesésről beszéltek. Vajon mennyire befolyásolta a bogyós gyü­mölcs gyenge hozama a ter­melőszövetkezet, a tsz-tagok jövedelmét? Ennek a kérdés­nek nyomában jutottunk el az ipolyvécei Alkotmány Tsz-be és kérdeztük meg a jelenlegi pénzügyi helyzetről Tóth Jó­zsefet, a szövetkezet elnökét. Kiderült, hogy a hír Igaz, a szamóca a tervezett 2,97 mil­iői forint helyett csak 2,7 mil­liós árbevételt hozott. De azt is megtudtuk hamarosan, hogy semmi veszély nem fe­nyegeti a jómódú szövetke­zet tagságát. A jövedelem semmivel sem lesz kisebb, mint tavaly, sőt... Természetesen ezek után azt is megkérdezhetné valaki, hogyan lehet a jövedelem na­gyobb, ha a terméshozamban kiesés tapasztalható. A válasz erre egyszerű: az ipolyvecei tsz-ben idejében gondoltak a kiesés pótlására, és már éves tervüket is úgy készítik »el évek óta, hogy a tsz-tagság ne legyen a szamóca, az idő­járás, a növényi betegségek kiszolgáltatottja. A szamóca ugyan keveseb­bet termett a tervezettnél, vi­szont a gabona többet. Tíz vagon rozs vár elszállításra. A kétszáz holdon termett őszi árpa holdankénti átlagtermé­se megközelíti a tizenegy má­zsát. De igazából a burgonya húzta ki a sárból a szövetke­zetét. Százhúsz hold átlagá­ban holdanként 120 mázsás átlagtermést takarítottak be gülbaba és kisvárdai rózsa vetőgumóból. Burgonyából nem egészen egymillió forin­tos árbevételt terveztek, ez­zel szemben több mint há­rommillió forint folyt be a tsz pénztárába. Nyolcvan va­gon vetőgumót adtak át a JÉGCSAFOJ Könyvespolc ' Filozófiai Kislexikon Teljesen átdolgozott kiadás­ban jelenik meg a Kossuth Könyvkiadó gondozásában a Filozófiai Kislexikon, amely felhasználja és reprezentálja a társadalomtudományi kuta­tások legújabb eredményeit és figyélembe veszi a társa­dalmi életünk változásával együtt jelentkező ideológiai­elméleti szükségleteket. Az ötkötetes szovjet Filo­zófiai Enciklopédia és az 1964-ben megjelent Filozófiai Kislexikon anyagának fel- használásával készült filozó­fiai kézikönyv elsősorban a Magtermeltető Vállalatnak és húsz vagon étkezési burgo­nyát a MÉK-nek. Az állattenyésztés is egy­millió forinttal többet hozott a konvhára. mint amennyi a tsz 1969-es pénzügyi tervében szerepelt. Ezt — talán sokak­nak furcsán hangzik — a szarvasmarha-állomány tbc mentesítésének köszönhetik Száznégy tehenet selejteztek ki és valamennyit saját erő­ből, saját nevelésű üszőkből pótolták. A száznégy selejtet azután terven felül, mintegy 800 ezer forintért értékesítet­ték. A szarvasmarhahízó-lét- számot is- tizeneggyel növel ték, s ez ugyancsak emelte asz állattenyésztés árbevételét. A szövetkezet a bogyósok­ba« tapasztalt háromszázezer forintos terméskiesés ellené' re is jobban áll anyagilag, mint eddig bármikor. A tér vezett jövedelmen felül 40 százalékos nyereségrészese­dést is kifizetnek a tagoknak, ezzel a tavalyi egy tagra ju­tó 23 ezer forintos éves jö­vedelem jelentősen megnö­vekszik. Pedig másfél millió forintot biztonsági tartalékba helyeznek, azonkívül sok mindent építettek és vásárol­tak is 1969-ben. A száz férő­helyes istálló építkezéséhez például kilencszázezer forin­tot kitevő saját erővel járul­tak hozzá, azonkívül öt Su- per-Zetort és számos munka' gépet is vettek. Ipolyvecei szerint, bár nagyon helyes elv, hogy mindig az adott helyen legjobban jövedelemző nö­vényeket termesztik és állat­féléket tartják, tenyésztik, de az is jó, ha ezt nem teszik egysikúan, hanem olyan jól- díszlo más növényekkel és más jószágokkal is számol­nak, amelyek pótolhatják i föégaaatban támadt hiányt. Az is helyes elv, ha vala­mennyi szakágazatot azonos ütemben, komplex módon fej lesztek. Az ipolyveceiek pél­dája azt mutatja, hogy ahol a tsz egészével kellő szakér­telemmel és elméi yülitségg el foglalkoznak, ott a tagságot és vezetőséget nem, vagy csak kevésbé érheti meglepetés. K>. Gy. Vizsgaidőszak az egyetemeken és főiskolákon Az ország egyetemein és fő­iskoláin megkezdődtek a félévi vizsgák: több mint 78 000 hall­gató — 53 237 nappali, 9156 es­ti és 16 496 levelező hallgató — áll ezekben a napokban okta­tói elé, hogy számot adjon fel- készültségéről. I Ai idei félévi vizsgák a leg­több helyen meglehetősen el­térnek a korábbiaktól. A mi­nisztérium által kidolgozott ta­nulmányi és vizsgaszabályzat alapelveit ugyanis az egyes egyetemek és főiskolák önál­lóan alkalmazták saját körül­ményeikre. Mindenütt ponto­san elhatárolták a tanulmányi és vizsgaidőszakot, s kimond­ták: tanulmányi időben vizs­gázni nem lehet. Nem is szük­séges, mivel a beszámolókra, szigorlatokra hozzávetőleg két hónapjuk jut. Az egyetemeken és főiskolákon általában már december 20-tól lehetett vizs­gázni. Mivel a vizsgaidőszak — intézményenként ugyan elté­rően —, de általában február közepéig tart, akik jól helyt­álltak a vizsgákon, pihenhet­nek, de a bukottaknak is ele­gendő idő áll rendelkezésére, hogy még javítsanak. Fontos része a vizsgaszabály­zatnak az is, hogy a hallgató, ha vizsgát kell ismételnie, vizsgáztató bizottság kijelölé­sét kérheti. Újdonság az is, hogy csupán írásbeli vizsga alapján nem adható kollokviu­mi vagy szigorlati jegy. A szá­monkérés ugyanis komplexitás­ra törekszik, az oktatók a hall­gatók felkészültségéről minél teljesebb képet igyekeznek kapni. A szabályzat leszögezi, hogy a hallgató, aki két-három tárgyból megbukott, de a ren­des vizsgaidőszakban ezeket ki­javította, folytathatja tanul­mányait. Ha egy tárgyból nem tudott javítani, akkor már fél­évet kell ismételnie. Ha több tárgyból elégtelen, eltanácsol­ják az egyetemről. A vizsgaszabályzat szerint, ha a hallgató elégtelen vizsgaje­gyét a vizsgaidőszak végéig kijavítja, az elégtelen osztály­zat nem számít be tanulmányi átlagába, s ez nem befolyásol­ja ösztöndíját. Hová kerültek a milliók? A Salgótarjáni Kohászati Üzemek fejlődése lemérhető az egyes üzemek korszerűbb gépparkjában, a kulturáltabb anyagmozgatásban, a jobb munkakörülményekben. Szükség van erre, mert versenyképes termékeket előállítani, egész­séges munkakörülményeket teremteni csak rendszeres, cél­tudatos fejlesztéssel, beruházással lehet. Az elmúlt ér eredményeit összegezve megállapíthatjuk, hogy a korábbi esztendőkhöz képest 1969-ben újabb fejlő­dés következett be. Míg 1968-ban 57 millió forint szolgálta a beruházási elképzelések megvalósítását addig 1969-ben 88 millióra emelkedett a beruházásra szánt összeg. Vissza­esés csupán a kivitelezésben mutatkozik, ami elsősorban az elmúlt esztendő második félévében bekövetkezett cement­hiánynak tulajdonítható. Részben emiatt, 1969 december végén majdnem húsz befejezetlen téma szerepelt még a be­ruházások listáján. Hová kerültek a milliók? Tizenhárommillióba került az ipari vízellátás megol­dása. Ma már a szükséges 7100 köbméter forgatóvizet meg­kapják az üzemek. Csaknem 12 millió forintot költöttek a földgázprogramra. Ennek során a földgáztüzelésre való át­térés első két szakasza megvalósult, a munka tervszerűen tovább folyik ebben az esztendőben. A földgázprogram ke­retében korszerűsítették a gőzellátást, két kazánt átalakí­tottak földgáztüzelésűre. A két legnagyobb gyárrésaleg, a huzalmű és a hideg- hengermű beruházásai a termelés korszerűsítése mellett, a munkakön-nyítést célozták. A huzalműben üzemel már a két nagy teljesítményű dróthúzógép, a nehéz fizikai munkát könnyíti meg a dróthúzógépek mellé beépített 8 darab ka­rikaemelő. Nagyon várják a dolgozók a nagyteljesítményű nyugatnémet rotációs daraboló berendezést. Szintén a hu­zalműben készült el a vállalat fekete-fehér öltözője is. A hengerműi pántológépek a Isikészítési munkák korszerűsíté­séit oldották meg. Lépést tartott a fejlődéssel a kovácsológyár is, ahol fő­leg a süllyesztékes termékek iránt meg növekedett keresle­tet vették figyelembe. Az elkészült 8000 méter/kilogrammos kalapács, továbbá az excenter sajtoló beállítása lehetővé te­szi az olcsóbb, versenyképesebb süllyesztékes gyártmányok előállítását. Modern berendezésekkel gyarapodott a gyártóeszköz­gazdálkodás is. A sok problémát okozó szerszámkészítést gyorsítja a nemrég vásárolt csehszlovák másoló marógép és az új síkköszörű. Az elmúlt esztendő egyik nagy beruházá­sa az új edzöműhely létesítése volt. Ez ugyancsak a szer­számellátás megjavítását szolgálta.» Kibővítették a karbantartó és szolgáltató gyárrésaleg műhelyét. Ez az üzemrész egy modern fogaskerék-bejára­té gépet kapott, amelyet a termelőgépek javításánál és a daruk karbantartásánál tudnak majd jól, hasznosítani. Az előbbieken kívül említést érdemel még a szállítás gyorsítá­sát szolgáló vagontolató és az egész vállalat fejlődését biz­tosító kompresszortelep bővítése. A beruházási összegből jutott még szociális létesítmé­nyekre, sport és kulturális célokra, asz ügyvitel korszerű­sítésére. Biztos, hogy majdnem mánden gyárrészleg tud olyan kívánságokat felsorolni, amelyeket sürgősen meg kellene valósítani. Ez a dolgok természetéből, no meg abból fakad, hogy a gyáregységek a fejlődés ellenére sok tekintefben igen alacsony műszaki-technikai színvonalon termelnek, egyik-másik területen jóval elmaradnak az országos átlag­tól Ennek ellenére elmondhatjuk: bizonyos tekintetben az elmúlt esztendő beruházása sikeres volt, mért több, biztos jövőt szolgáló elképzelés!, sikerült megvalósítani. K. L.-né hazai filozófiai oktatás gya­korlati igényeit hivatott szol­gálni és orientálni, de ezen túlmenően a marxista filozó­fia művelői számára is nyújt hasznosítható szempontokat. Bemutatja a filozófiatörténet jelentősebb iskoláit és gon­dolkodóit, értékeli legfonto­sabb eredményeit, s részletes kifejtést szentel a dialekti­kus és történelmi materializ­mus valamennyi lényeges fo­galmának. A Filozófiai Kis­lexikon szervesen illeszkedik a Kossuth Könyvkiadó egyéb kislexikona inak (közgazdasá­gi, esztétikai) sorába. A parasztember tanulási vágya, feltörekvő, iparkodó természete nem újkeletű jellemvonás. A legreakció- sabb Horthy-korszakban is kigyulladtak a lámpák fé­nyei az iskolák tantermé­ben, ahol a parasztember az ezüst- és aranykalászos mozgalom keretében igye­kezett felvértezni magát újabb szakmai ismeretekkel, vagy a kisember hallgatta meg az előadókat, hogyan lehet udvarában, kertjében nyulat és mehet tartani, kü­lönféle baromfit nevelni, tanult a parasztember tehát regen is, hogy előrébb jus­son. Hogy télen ezúttal is, napjainkban is benépesed­nek a művelődési otthonok klubszobái, termei kíván­csi tsz-tagokkal, akik a téli tanfolyamokon igyekeznek a ráérőbb esték óráit ki­használni, az nem annyira formai kérdés, hanem sok­kal inkább tartalmi, ha pár­huzamot akarunk vonni a múlt és a jelen között. Leg­feljebb annyi a formai ben­ne, hogy a kultúra a leg­több községben új otthont kapott, nem korlátozódik sze.epe az általános iskola épületére. De tartalmilag sokkal nagyobb az ellen­tét!.,. Fény a „kultúrban” ugyanis a falusi telj esték tanfolyam tari megnyitóján. (Közben a szomszédos bét községről, Mátraverebélyről ég Hasznosról is szereztünk némi tapasztalatot: nemcsak azt láttuk, hogy a „kultúr- ban” este hatkor ott is égett a villany, hanem az érdeklő­dő arcokat is!) Mennyire más mindjárt a jelenlevőik összetétele is! Ré­gebben leginkább a törtető középparasatifjak szakítottak időt, energiát a tanulásra. A tari leuitúrház székein szinte a múlt valamennyi rétege adott egymásnak találkozót: voltak, akik a felszabadulás előtt nincstelen agrárprole- tárkén, zsellérként, napszá­mosként. béresként, cseléd­ként tengették életük, vol­tak, akiknek helyét és szere­pét a föld nagysága, szerzett vagy örökölt vagyonuk hatá­rozta meg, s voltak, akik a jólét sok formáját megkóstol­hatták volna, ha paraszti ta­karékosságukban nem vonták volna meg saját szájukból is a falatot. A legváltozatosabb rétegződésben éltek ezek az emberek alig három évtizede is még, s íme, mennyire el­mosódott a különbözőségük külsőben és gondolkodásban egyaránt! Egyiknél se megha­tározó már, hogy ki is volt valami-kor, de az már igen, hogy merre tart! A ..közös”, a nagyüzem gondja csalta őket a kuitúr- ba (meg természetesen a különösen a zárszámadás előtti napokban. Ámde, ez a tudomány, amellyel itt gazda­gítják tudásukat, minőségileg is sokat különbözik a régi­től; egy fejlettebb társadalom­ban ugyanis a mezőgazdaság szervezete és munkája7 is színvonalasabb, bonyolul­tabb, — a magyar mezőgaz­daság pedig a szövetkezeti gazdálkodás megszervezése óta a világ élvonalbeli ter­melőinek nyomába szegő­dött. .. Nézzék el nekem, ha ezút­tal nem Fazekas Józsejne. a tanfolyamvezető propagan­dista előadásából idézek (Fa- zehasnét a NÖGRÁD olvasói bizonyára jól ismerik, hiszen mint az egyik legjobb fo­gyasztási szövetkezeti szocia­lista brigád vezetőjéről már többször írtunk!), — hanem inkább az érdeklődés fokát, az előadás hatását elemezem. Az előadásét, ami a figyel­mes hallgatóságra láthatóan mély benyomást tett. Mert az se mindegy, hogy kik azok, akik ezeken a tanfolyamokon szívják magukba az előadók szavait? Arról már beszél­tartewri. Sokkal valószínűbb azonban, hogy a tanfolyam résztvevőinek száma tovább nő. Hiszen már az első téma is roppant érdekesnek és ne­hezen kiaknázhatónak bizo­nyult (A munkás-paraszit szö­vetség néhány időszerű kérdé­se), ámde ennél izgalmasabb témakörök is ígérkeznek. Leg­közelebb például a tsiz-tör- vényt, a földtörvényt, a, IX. pártkongresszus agrárpoliti­kai döntéséinek végrehajtását vitatják meg. Nagy vitára ad­hat alkalmat sok helyütt u tsz-demokrácia kérdése is. bár Taron minden bizonnyal a tanfolyam hetedik témájá­nak lesz a legnagyobb sike- ^ re, mert azon az estén a részvevő tsz-tagok a szövetke­zet vezetőinek tesznek fel minden bizonnyal közérdekű és érdekes kérdéseket. Hétfőn este kigyúlt a fény a falusi kultúrottho- nokbam Kis csoportok, asz- szonyek és férfiak,' időseb­bek és fiatalabbak zarándo­kolnak sárban, hóban a be­fűtölt klubszobákba vagy alóadói termekbe. Valami nagy-nagy nyugtalanság és igényesség hajtja őket. S nehéz volna valamilyen mértékegységgel meghatá­Szeméüyesen is módomban állt megbizonyosodni arról, hogy milyen lényegbevágó különbségek tapasztalhatók a parasztemberek régi és mai tanulása között: részt vettem vezetői és versenyen kívül is jól dolgozó tsz-tagok — mi több. a ter- _ melőszövetkezet vezetői, szán- kommunisták agitációja Ku- te hiánytalanul, amellett még binyi István párttitkárra! az * ' ~ élen!), hogy ismereteket sze­rezzenek, politikai és szakmai vitába keveredjenek, képez­zék magukat és egyidejűleg fejlesszék vitakészségüket is, amire nem kis szükség van, tünk, hogy kik voltak. Ma vi­szont traktorosok, fogatosok. rozni' milyen nagy dolog is növénytermesztő és á-llatte- az. hogy évente ezrek hasz- nyésatő szocialista brigádok nálják fel megyénkben a falu- “ tagjai, egyelőre si téli estéket a tanácselnök is. Nyolcvanan gyűltek egybe, s a tari ha­gyományokat figyelembe vé­ve, lemorzsolódásról nem kell arra, hogy mű­velődjenek. ne maradjanak el a sebesen száguldó poli­tikai és tudományos élet mindig emelkedő látói. szmvona­Lakos György NÖGRÁD — 1970. január 8., csütörtök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom