Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)
1970-01-06 / 4. szám
Adalékok as ..O'rn»n népért” mo%<*nlnmha% A téves 90 százalék nyomában Ecsegen A NOGRÄD 1989 december eleji számában T. E. újságíró tollától egy cikk jelent meg „Adalék az Olvasó népért mozgalomhoz — A kilenc ver. százalék nyomában Ecsegen" címmel. Bevezetőként szeretném előrebocsátani, nem a fenti cikk egészével, nem az újságiró jó szándékával kívánok vitázni, csupán egy számadatból kiinduló téves következtetéseivel és a téves következtetéseiből (akadó általánosításával mely községünkét Ecseget nem valami kedvező színben tünteti fel az Olvasó népért mozgalomban. Pedig a lenti cikk írója a „jó példa kedvéért!” jött községünkbe. Véleményem szerint ahhoz, hogy egy község könyvsaere- tetét, olvasottságát és az Olvasó népért mozgalomban elért eredményeit fel akarjuk mérni, vágy ezekről „vázlatos körképet” akarunk kialakítani, nem elegendő csak a falusi könyvtár vezetőjével és a véletlenül ott levő. egy lakóval beszélgetni. S különösen nem elég akkor, ha a ' községi könyvtáron kívül még három könyvtár és könyvtáros van, valamint három könyvbizo-' mányos. Nem is beszélve a számos jelentős kölétszámmal rendelkező saját könyvtárakról (mert ez is van szép számmal Ecseigen!). S ugyanilyen hiba az is, hogy elvontan csak a községi könyvtár olvasójegygyei rendelkező tagjainak számából okfíejt és azt is vitatható módon. S itt szeretném idézni szó szerint a cikk egy részletét: „A 298 beiratkozott olvasóból mintegy száz 14 éven aluli, tehát általános iskolás, körülbelül 60 KISZ-kor- osztályú. Eszerint 130 az úgynevezett középkorú és idősebb olvasó, azaz a község lakosságának nem egészen tíz százaléka. A falu lakóinak tehát körülbelül kilencven százaléka nem olvas? Nem lehet megnyugtató az sem, hogy az általános iskolások esetenként szüleiknek is visznek könyveket, sőt néha nagyszüleiknek is.” Községünk lakosainak száma: 1580 Ebbe a lélekszám- ba beletartoznak csecsemők, óvodáskorúak, általános iskolások, KISZ-korosztályúak, középkorúak, idősebbek és aggastyánok egyaránt. Első kérdésként vetődik fel: —> A cikk írója miért hagyja ki az általános iskolások és KISZ-korosztályú beiratkozott olvasókat, s miért oszt a százalékszámításban mégis az egész lélekszámúnál? Valóban, 130 könyvtári tag a község lakosságának 8,2 százaléka, nem egészen tíz százaléka. De, 298 községi könyvtári tag a község lakosságának 18.8 százaléka, azaz nem egészen húsz százaléka. Azonban még így sem reális a „vázlatos körkép”, hiszen a községi lélekszámban benne vannak a csecsemők, óvodáskorúak. aggastyánok, akik még eleve nem lehetnek, illetve már nem lehetnek olvasók, könyvtári tagok. Ez az utóbbi réteg levonása is jelentősen javítja a könyvtári tagok százalékos arányát. A középkorúak és idősebb korosztályúak könyvtári tagjainak száma valóban kevés, bár nem helytálló a „nem egészen tíz százalék” ebben a viszonyításban setn. Számítsuk le a község lakosainak számából a 1 —20 évesek, aggastyánok, vagy a múlt hibájából Írástudatlanok, igen kis iskolázottsággal rendelkezők számát, s az így kialakult számmal osztjuk a 130 községi könyvtári tagot a százalékszámításnál. Az eredmény közel húszszázalékos. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy az utóbbi években a községi könyvtárosok személye nagymértékben változott. Szerémi Mária fiatal pedagógus-könyvtáros jó munkája eredményeként könyvelhető el a jelenlegi olvasók számának emelkedése. A fentiekből következően második kérdésként vetődik fel: — Miért teszi fel ebben a viszonyításban a cikk írója: . A falu lakóinak tehát körülbelül kilencven százaléka nem olvas?” A község lakóinak knnvvszeretete, olvasottsága, z Olvasó népért mozgalomén elért eredményei nem mérhetők csupán az olvasójegyek, könyvtári tagok számával. Még a „vázlatos körkép” kialakításának is számos öszszetevője lehet e vonatkozásban. Döntőbb lehet e kérdésben az olvasott kötetek száma, >a kötetek forgalma, a vásárlásokban is megmutatkozó könyvszeretet. Ennek bizonyítására nézzünk néhány számadatot községünk e téren elért eredményeiből: A községi könyvtár hetenként kétszer, tart könyvtári órát. Egy-egy órán 60—70 könyvet kölcsönöz. Ez hetenként 120—140 könyv, havonként körülbelül 560 kötet. Az iskola ifjúsági könyvtára hetenként egy alkalommal tart órát, ez havonként 240 kötet könyv forgalmát jelenti. Emellett a nevelői és tsz- könyvtárban is van alkalom- szerű könyvkölcsönzés. A községben a járási könyvesboltnak három könyvbizományosa van. A három bizományos évi átlagos könyvforgalma 25— 30 000 forint. Van egy igen jelentős réteg, amely távol dolgozik, s az üzemi és munkásszállások könyvtárainak tagja, illetve jártában-keltében rendszeres, vagy alkalom- szerű könyvvásárló, a községen kívül. A tanulók szülei megvásárolják gyermekeiknek a kötelező és ajánlott irodalmat, s ezt a szülők nagy része maga is elolvassa. Képzelhető, hogy a fenti számok csak a község lakóinak tíz százalékát érintik? Az Olvasó népért mozgalomnak megbecsült tagja lehet az az ember, ki már nemcsak könyvtári tag, hanem a könyv, az olvasás szeretetétől áthatva nem Italra, hanem hetenként, havonként könyvre áldoz rendszeresen. Az Olvasó népért mozgalomból hiba lenne kizárni az állami és szövetkezeti könyvesboltok eredményeit, s csak a falusi könyvtárak eredményein keresztül mérni a mozgalmat. Felvetődik a cikk kapcsán a harmadik kérdés is* — Miért ne lehetne megnyugtató, hogy a szülők gyermekeiken keresztül kölcsönöznek könyvet? A könyvtáros ismeri a szülő, nagyszülő igényét, érdeklődési körét, s így is nevelő lehet a kapcsolat Befejezésül szeretnék kitérni a fent említett Cilikben egy zárójelben levő, megszégyenítő összehasonlításra. A benne említett igazgató-feleség és igazgató évente 5 könyvet olvas. A cikk írója ismét egy számadaton lamentál, és nem a benne rejlő okokat keresi, pedig ez jobban szolgálná az Olvasó népért mozgalom előrehaladásának kérdését. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy e házaspár 16 éve dolgozik (mind ez idő alatt e községben). A 16 év alatt 1500 kötetes könyvtárat gyűjtöttek össze a köztudottan nem magas pedagógusfizetésből. Tehát él bennük az olvasás szenvedélye, a könyv szeretete. Mégis, miért nem olvasnak? Iskolai, társadalmi, családi elfoglaltságuk olyan nagy, hogy fizikai képtelenség olvasásra Időt szakítani. Egyszóval: túlterheltek. A szabadságuk idején is csak akkor jutnak olvasáshoz, ha szabadságuk jól sikerül. A szabadság pedig legtöbbször az iskola ügyei, építkezései miatt nem sikerül. Sajnos, nem egyedülállóak. Jellemző ez a falusi értelmiségiek java részére, akik a közért napról napra áldoznak, becsületes pedagógusokra, mezőgazdasági mérnökökre, orvosokra, tanácstitkárokra, elnökökre. A túlterhelés okainak vizsgálata, megszüntetése égető kérdés, hiszen emiatt igen értékes társadalmi munkások, értékes emberek rekedhetnek meg fejlettségük adott fokán, s válhatnak munkaterületükön használhatatlanná Végezetül a fentiekből egyértelműen következik, hogy Ecseg fiatal könyvtárosa, Szerémi Mária nincs egyedül Vele vannak azok a pedagógustársai, kiknek tanítványai nemcsak az Ifjúsági könyvtárnak, már a falusi könyvtárnak is tagjai. Vele vannak a könyvbizományosok, párt- és KISZ-propagandisták is. A feladatunkat az Olvasó népért mozgalomban mi nem abban látjuk, hogy megtartsuk a már olvasókat. Aki egyszer megizlelte az olvasás gyönyörét, szenvedélyévé válik, lelki és fizikai fájdalmat érez, ha nem olvashat. Feladat, hogy akik még nem olvasnak, vagy alig olvasnak, megnyerjük az olvasás szenvedélyének, okos neveléssel, irányítással. Községünk e téren jó úton halad. Kiss Ferenc iskolaigazgató, megyei tanácstag Miért nem téves a kilencven százalék? Kiss Ferenc ecsegi iskola- igazgató, megyei tanácstag levele két okból okozott örömet. Egyrészt megnyugtató, hogy 1969. december 2-i számunkban megjelent cikkemet (Adalék az Olvasó népért mozgalomhoz — A kilencven százalék nyomában Ecsegen) olvasta, s vállalkozott olvasás közben felmerült gondolatai közlésére. Másrészt ezek a gondolatok lehetőséget adnak arra, hogy előző cikkemet kiegészítsem néhány — korábban kedvezőtlen volta miatt szándékosan nem közölt — adattal, & hozzátegyem újabb, bár távolról sem új, megjegyzéseimet. Természetesen örülünk, hogy Kiss Ferenc cikkem „egészével” nem kívánt vitatkozni — nem is lehet! —, „csupán egy számadatból kiinduló téves következtetéseivel és a téves következtetéseiből fakadó általánosításaival” nem ért egyet. Ez az ő dolga. Az én 'dolgom viszont az, hogy ismételten bebizonyítsam következtetéseim és belőlük fakadó általánosításaim jogosságát. Azokat ugyanis K. F. levele után sem kell visszavonnom. Még valamit: cikkemet csupán adaléknak szántam az Olvasó népért mozgalom témakörhöz, s kísérletet sem tettem benne arra. hogy felmérjem a községnek a mozgalomban elért eredményeit, pláne a falu könyvszeretetét. Csak a községi könyvtárat vizsgáltam, annak tudatában, hogy a mozgalom eredményei nem mérhetők ugyan csupán a könyvtári tagok számával, a községi könyvtár tevékenysége azonban ebből a szempontból mégis elsőrangú. A másik három könyvtár (ifjúsági, nevelői, tsz) alkalom- szerű könyvkölcsönzéséről, s a három könyvbizományos működéséről tudtunk, de a már említett okból figyelmen kívül hagytuk. A „kiegészítést” köszönjük. Ami az adatokat illeti, egészen pontos számokkal szolgálhatunk. A megyei Balassi Bálint könyvtár vizsgálta Ecseg község könyvtárát, s e vizsgálatról 1969. október 23-án jegyzőkönyvet készített. NÓGRÁD — 1970. január 6., kedd Eszerint a könyvállomány 2 221 kötet volt, ebből szép- irodalmi mű 45,6; gyermek és ifjúsági 32,5; ismeretterjesztő 21,8 százalék volt. A megyei könyvtárban úgy találják, hogy az ismeretterjesztő irodalom kevés, és mi. nőségj gondokat is takar ez az adat. Egy lakosra Ecsegen 1,3 kötet jut, kevesebb a pásztói járási átlagnál, amely 1,7. A vizsgálat időpontjában a folyóirat-állomány szegényes volt, irodalmi, művészeti, társadalomtudományi folyóiratok teljesen hiányoztak, amelyek pedig a korszerű könyvtári munka, az informáltság stb. szempontjából, az Olvasó népért mozgalom célkitűzéseinek is megfelelően, rendkívül fontosak. Egy beiratkozott olvasó 1969 adott időszakában 14 kötetet kölcsönzött, sokkal kevesebbet a járási átlagnál, amely 1968-ban 20,8 kötet volt. A lakosság 18,6 százaléka a könyvtár beiratkozott olvasója, ez is az 1968-as járási átlag alatt marad. (Az 20,7 százalék.) A beírt olvasók száma: 294. Ebből 148 14 év alatti, 47 olvasó 14—18 éves, 99 pedig 18 év fölötti. A 14 éves koron túl levő beiratkozott olvasó tehát 146, a község lakosságának nem égé. szén. tíz százaléka. A nem egészen tíz százalék tehát a százalékszámítás törvényei szerint nem szorul kiigazításra. Még érdekesebb a foglal, kozás szerinti megoszlás, amelyet korábbi cikkünkben nem közöltünk. Az olvasók közül 52 munkás, kilenc értelmiségi, 33 tanuló, 52 az egyéb kategóriába tartozó. Mezőgazdasági, fizikai dolgozó olvasó, egyetlen egy sincs. Ez a semminél nem kevesebb, de: semmi. Ha úgy tetszik: nulla százalék. S most lássuk a következtetéseket és általánosításokat. K. F. felteszi a kérdést, miért ne lehetne megnyugtató, hogy a szülők gyermekeiken keresztül kölcsönöznek könyveket? Ez valóban nem baj, de könyvtármódszertani szempontból helytelen. Könyv, tárpolitikai cél ugyanis, hogy mindenkit ..behozzunk” a könyvtárba. E „kölcsönzési forma” esetében pedig a gyermek már egy harmadik láncszem. Persze, a könyvtár helyiségeinek, felszereltségének is olyannak kell lennie, hogy vonzza az embereket. Ami az igazgató „megszégyenítését” illeti, úgy véljük, nem mi szégy-enítettük meg. K. F. sérelmesnek tartja, hogy ismét egy számadaton, az általa és felesége által évente olvasott öt könyvön „lamentálok”, s nem a benne rejlő okokat keresem, amely pedig jobban szolgálná az Olvasó népért mozgalmat. Eaek az okok a következők iskolai (munkahelyi), társadalmi és családi elfoglaltság. K. F. azt íria ezekről; „Sajnos, nem egyedülállóak. Jellemző ez a falusi értelmiség java részére, becsületes pedagógusokra, mezőgazdasági mérnökökre, orvosokra, ta nácstitkárokra, elnökökre' Én hozzátenném: nemcsak rájuk jellemző, hanem mindenkire széles e hazában. Hiszen munkahelye, társadalmi elfoglaltsága, s családja is van a legtöbb embernek. Hogy Ecsegen az emlitett „falusi értelmiség” tagjai olvasnak-e, vagy sem, én nem tudom. K. F. tudja, hogy nem. Bizonyára utánanézett, mielőtt ezt közölte velünk. Azonban ezzel sem győzött meg. Csak még szomorúbbak lettünk. Végül a „köztudottan nem magas pedagógusfiztésből” (ez mindig előjön?) összegyűjtött 1500 kötetes saját könyvtár, amely nem bizonyít semmit. Az olvasás szenvedélyét semmiképpen. Legfeljebb a gyűjtés szenvedé. lyét, valamiféle hobby-t. Én például mini palackokat gyűjtök, amelyekből nem iszom meg az italt. Így nem leszek részeg. Sainps a könyvg'mj'ő sem feltétlenül olvasó. K. F. könyvtára erre is példa. Persze, rendelet senkit sem kötelez az olvasásra. Mi sem tesszük ezt. Kötelez viszont egyfajta igény, amely a kor parancsának felismeréséből fakad. Azt tudniillik, hogy aki nem olvas, nem képezi magát nap mint nap. megrekedhet fejlődése fokán, s munkaterületén használhatatlanná válhat. Ezt azonban K. F. is tudja, hiszen — bevallása szerint — elég sokszor érez fizikai fájdalmat. Tóth Elemér Cérvemyő Bosszúsan vetélkedtünk Izgatott érdeklődéssel vártuk az idei szilveszteri műsort, amelyért már kora délután szilveszteri előleget is kaptunk a televíziótól, amikor a Flinstone család illusztris tagjai, Fréd: és Béni, Irma és Vilma újabb élményeiben és a szent és sérthetetlen Angyal újabb kalandjaiban részesültünk, működésbe hozva kacagóizmainkat és próbára téve idegeinket. A fokozott kíváncsiság az új formának szólt, amellyel az óévet búcsúztató est rendezője és Vit- ray Tamás, a játékmester lepett meg bennünket. Vetélkedő szilveszter estjén, amikor az ország milliói fehér asztalnál és egyáltalán nem az absztinensek érzéketlenségével figyeli és várja a műsort! Bizony ez nemcsak újszerűnek, hanem kissé merésznek is hat. Már a kezdet is némiképp a bizalmatlan (és mindig, szinte hagyományosan bizalmatlan!) nézőt igazolta, amikor az Országház elől sűrű havazásban útnak indították Győrbe, Miskolcra, Szegedre és a pestieket a szolnoki or- szágútra — a vetélkedő tulajdonképpeni résztvevőit. Trabanttal a hóviharba! A dunántúli hátborzongató élmények után nem kis próbatétel! Ámde, miht Vitray mondta, ezúttal nem a sebesség számít! Ámde időközben Vitray visszavonult a hózivatarból a tévé-stúdióba, ahol viszont megtudtuk, hogy mégis csak az számít, hogy ki és mikor ér a kitűzött célponthoz, illetve, hogy onnan mikor ér vissza. Azután elkezdődött a borítékhúzás, amikor a játékmesternek bőven nyílott alkalma arra. hogy a boritéktulajdo- nosok személye felől érdeklődjék, s módot adjon afféle nyilatkozatokra, hogy örülnek-e a nyert pezsgőnek vagy elégedetlenek-e a megnyert skatulya gyufával. S, hogy a keret tovább szélesedjék, valóban kedvderitő módon élce- lődtek egymással a riporterek a, Szófia-étteremtől a győri Rábáig. Közben telt-múlt az idő és időnként egy-egy tréfát, dalt, sanzont is hallhattunk, amelyekből Német Marika újabb megjelenése és Kovács József operetténekesi bemutatkozása nyújtott némi élményt. Aztán megint keret, ismét keret borítékkal és tekézéssel (s vitával, hogy a kugli szilveszterkor is teke-e magyarul!), amíg csak végre megjelenhetett Rátonyi Róbert is a színen, hogy némi vasúti elfekvő eszközök ürügyén némi pikantériát is vigyen a műsorba a szellemtelenebb és fajsúlytalanabb alkatrészekből. Közben néhány telefon Ruttkai Évának, aki szilveszter napján ünnepli születésnapját, mint Petőfi Sándor, E tájban már egyre inkább sejtettük, hogy valami zavar mutatkozik a műsorban, mert amint az elején a rengeteg idő hatott idegesítőleg, ezúttal a hajtás, az iram tűnt fel a legjobb kedélyű tévénézőnek is. Honthy Hannát úgyszólván az utolsó taktusok befejezését sem engedve tessékelte ki a játékmester, az időközben megérkező Ruttkai Évát pedig már szóhoz sem engedte jutni, nehogy szerepelni akarjon. Az időzavar, valamint a vidéki helyszíneken mutatkozó, a tévé játékát joggal semmibe vevő hangulatemelkedés kezdett mind kínosabbá válni, s nem kellett ahhoz szerkesztőnek lenni a tévé-stúdióban, hogy elkészüljünk a műsorban szereplő jó néhány színész, énekes, művész nélkülözésére. Ma is sokan fájlaljuk, hogy a borítékhúzás és kártyakeresés helyett nem Major Tamás, Pécsi Sándor és a beígért többieket. hallottuk inkább! Hátha éppen az maradt ki, ami a szilveszteri műsorban csakugyan jó lett volna! Azután jött a még nagyobb meghökkenés: a vetélkedés autótúra részvevői váratlanul megérkeztek a stúdióba, anélkül, hogy a kitűzött célt elérték volna. Ezt azonban senki se kérte számon tőlük. De hát akkor minek kellett kug- lizni, borítékokat huzigálni, Ruttkait elnémítani, Honthyt kitaszigálni! Szerencsére mindennemű elszámítás, időcsúszás és műsorhangulati soványság ellenére ezúttal is pontosan éjfélkor érkezett el az új év, s a hangulatos csárdásegyveleg pillanatnyilag feledtette velünk, hogy ezúttal is csalódtunk Pedig istenbizony csak egy kicsivel vártunk többet, mint egy jólsikerült szombati vagy vasárnapi műsornál. Legfeljebb azért szidtuk magunkat, hogy miért nem a sokkal jobb rádióműsort hallgattuk... Ez a szilveszteri műsor azonban túltesz minden eddi- gin, mert oly soványka volt, mint a hét szűk esztendő tehene — tehát jóformán még szidni sincs mit. Megnyugtató azonban, hogy szilveszteri műsor csak egy van esztendőnként, s azóta is megjelenik esténként a kép az ernyőn. -S máris új várakozással tölt el bennünket például az új NDK-sorózat, a Krupp et Krause, amely izgalmas és színvonalas élménynek ígérkezik. L., Gy Értékes vállalkozás: Világirodalmi Lexikon az Akadémiai Kiadó gondozásában Világviszonylatban is párját ritkító kiadói vállalkozás az év első negyedében az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelenő hatkötetes Világirodalmi Lexikon első kötete. Hasonló méretű Világirodalmi Lexikon még sehol sem készült; ez az összeállítás ugyanis — 30 ezer címszavával — még a tízkötetes szovjet lexikon terjedelmét is felülmúlja. Az olvasó számára áttekintést, összefoglalást nyújt az egész külföldi irodalomról. Nemcsak az egyes alkotókra vonatkozó adatok találhatók’ majd meg benne gazdag bibliográfiai anyaggal, amely a szerzők munkáinak magyar fordítására és a róluk szóló művekre is kiterjed, hanem irodalomtörténeti* összefoglalás is minden nemzet irodalmáról, az irodalmi irányzatokról és korszakokról. Bő helyet kapnak irodalomtudományi cikkek, verstani, stilisztikai stb. ismertetések, amelyek a legkülönbözőbb műfaji, esztétikai kérdésekben nyújtónál; eligazítást. Ismertetik az egzotikus népek irodalmának versformáit, műfajait is, amennyiben ezekre vonatkozóan monográfiák állnak rendelkezésre, vagy más módon megközelíthetők. A vállalkozás méreteiből következik, hogy a munkatársak széles körével kellett a szerkesztőknek dolgozniuk. A lexikon cikkeit mintegy 250 bel- és külföldi szakember Írja. Az anyag tekintélyes része külföldön készül, így például a jugoszláv irodalomra vonatkozó rész teljes egészében. — A most megjelenő első kötet az A—C-ig terjedő címszavakat foglalja magában, mintegy 1300 oldal terjedelemben, 80 képoldallal. (MTI)
