Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)
1970-01-28 / 23. szám
mee- fqyü'fft ű <odés az érdeltavon*s*óq |oqv^Kan rendezett eszmecserén — - ......— -— a mely a Külkereskedelmi Minisztérium pártbizottságának, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának és a salgótarjáni városi pártbizottságnak közös akciója volt — i észt vett Szoo Béla, a megyei pártbizottság titkára, Hegedűs János, a Külkereskedelmi Minisztérium pártbizottságának titkára és Szabó Aladár, a városi pártbizottság titkára. * ac dönti el! Kerékasztal-beszélgetős a hiilkereskectelmi vállalatok és megyénk exportáló üzemeinek vezetőivel Bevált az a mcfá Exportáló üzemeink, gyáraink, és a külkereskedelmi vállalatok között kialakult üzleti kapcsolatokról, azok formáiról és a további elképzelésekről a következők hangzottak el: — Minden tekintetben jónak mondható együttműködésünk a Salgótarjáni Kohászati Üzemekkel — kezdte felszólalását Pappné. Salgó Mária, a METALIMPEX Külkereskedelmi Vállalat főosztályvezetője, majd így folytatta: — a gyár vezetői mindig a piac igényeit figyelembe véve közelítik meg kérésünk teljesíthetőségét, s a lehetőségeken belül igyekszenek őket megvalósítani. Mi is ismerjük a gyár problémáit, amit a piackutatásban és az üzletkötéseknél mindig figyelembe veszünk. Üzleti kapcsolatainkat az a metá rendszer alapján bonyolítjuk le, ami mindkettőnket egyformán érdekeltté tesz a jobb munkában. Ezt, a formát a jövőben is szeretnénk fenntartani. — Az eredmények valóban az elmondottakat igazolják — kapcsolódott a beszélgetésbe Vincze János, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek termelési főosztályvezetője. — Bár az elmúlt évben igen rapszodikusan kaptuk a külföldi rendeléseket, ez azonban a múlté. Jóleső érzéssel mondhatom, hogy az 1970. évre szóló rendelések zöme már birtokunkban van. Simon Gyula, a FERUNION Külkereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettese szerint a megye három exportáló nagy7 üzemével — Aleélgyár, Öblösüveggyár, Síküveggyár — jó az együttműködés. A felmerülő problémákat a kölcsönös érdekek tisztekben tartásával oldják meg. Az üzleti kapcsolatokat szabályozó társasági szerződés ösztönzőleg hatott a piaoi igények gyorsabb kielégítésére. — Kezdetben a FBRUNION- nal sokat veszekedtünk, míg végre szót értettünk egymással. Ebben sokat segített a társasági szerződés. A MET- RIMPEX Külkereskedelmi Vállalattal minden tekintetben megtaláltuk a jó együttműködés feltételeit. Velük az elmúlt esztendőben 24 millió forint értékű forgalmat bonyolítottunk le, s ebből 5 millió forinton osztozkodunk. Az eredmény annak köszönhető, hogy rugalmasan elégítettük ki a külföldi megrendelők kívánságait Megtehettük, mert két hónapra előre tudtuk, hogy mit kell gyártanunk, és mikor. Arra kérjük a METRIMPEX képviselőit, amennyiben lehetséges, tegyék lehetővé, hogy a negyedéves rendelési igényeket előre ismerjük meg — mondotta Varga Gyula, az Öblösüveggyár igazgatója. Juhász Gyula, a Síküveggyár igazgatója vette át tőle a szót, s a következőket ismertette: — Komoly tanulmányokat kaptunk a FERUNION-tól, amelyek helyesen informálnak és ösztönöznek bennünket gyártmány- és gyártásfejlesztői tevékenységükben. A TRANSELEKTRO titkolózik Pgróczai Péter, a megyei tanács ipari osztályának főmérnöke és Hlavay Sándor, a Nógrád megyei Fémipari Vállalat műszaki osztályvezetője nekikeseredve mondta: — Semmi jót nem mondhatunk a TRANSELEKTRO Külkereskedelmi Vállalatról, amellyel bizományosi formában bonyolítjuk le az expor■ tot. Még annyit sem tesznek me::, hogy at általunk felkutatott üzletet megkössék. Pedig adottságaink lehetővé teszik, hogy a külföldi vevők kívánságait viszonylag gyorsan kielégítsük. Mintaszállít- mónyokat a megrendeléstől számított két-három hét múlva tudunk küldeni. Sajnos, nem tájékoztatnak arról sem, hogy üzletszerző útjaink során mit kérhetünk kábeldobjainkért, milyen nagyságrend mellett, milyen előnyös üzletet lehet és érdemes kötni. Könnyűfémöntödénkben pedig olyan alumíniumból készült termékeket tudunk előállítani, amelyeknek nagy keletje van Ausztriában. Ezeknek kiajánlásával sem foglalkozik a TRANSELEKTRO. Dr. Németi János, a FERUNION közgazdasági osztály- vezetője rögtön felajánlotta segítségét, mondván: forduljanak hozzánk bizalommal, mi minden olyan cikkel foglalkozunk, amelyet jól el lehet adni a külföldi piacokon. Konjunktúra — konkurrencia Az előzetes jelzések szerint tovább tart a konjunktúra a hidegen hengerelt szalagacéloknál, a préselt és csiszolt üvegáruknál, valamint a síküvegnél. Mindezek ismeretében milyen változások, új követelmények teljesítésére kell felkészülnie exportáló üzemeinknek? — Az acélszalagok eladása valamivel könnyebb lesz mint a korábbi években, de már most látszik, hogy rövidesen újabb országok kérnek maguknak helyet a világpiacon. Egyiptom, akinek mi szállítunk acélszalagot, rövidesen saját maga is rááll ennek előállítására. Ha olcsóbban adja, könnyen ő kerül előnyösebb helyzetbe. Ha továbbra is a piacon akarunk maradni, nem tehetünk mást, mint kevesebb szalagot exportálunk kiváló minőségben, bőséges választékban, sokféle méretben — hangsúlyozta Pappné Salgó Mária főosztályvezető, majd hozzáfűzte: — ez a jövő útja, ez a jó üzletkötések előfeltétele. — Ehhez viszont az kell, hogy a Salgótarjáni Kohászati Üzemek a Dunai Vasműtől megkapja azt a minőségű alapanyagot, amelyből kifogástalan acélszalagot tud gyártani — egészítette ki az előbbieket Sereg István, a FERUNION osztályvezetője. Vincze János főosztályvezető tovább folytatva ezt a gondolatot, kifejtette, hogy az előbbieken kívül az importanyagok beérkezésénél tapasztalható késedelmesség is nagyon visszaveti a vállalatot kötelezettségednek határidőre való teljesítésében. Ugyanis egyes gyártmányok anyagszükségletét 45 százalékban külföldről importálják. — Mi ebben az esztendőben úgy szervezzük munkánkat, hogy külföldre is többet tudjunk adni, mint a korábbi években — mondta Juhász Gyula igazgató. — A külföldi igények jobb kielégítését szolgálja a tankemence termelésbe állítása, ahol olyan saakerhbereket képezünk ki, akik képesek a legválasztékosabb igényeket is kielégíteni. A jelenleginél többet tudnánk adni, ha a tőkés piacokon el tudnánk érni a nagyobb tételekben való eladást. Nálunk, mire egy-egy kollektíva belejön az export- termékek gyártásába, már le kell állni, mert nem kérnek belőle többet. Hajlandók vagyunk árengedményt adni azoknak, akik nagyban vásárolnak, ellenkező esetben pedig felárat számolunk fel. Segítene rajtunk az is, ha a szállítási kötelezettségeink nek plusz—mínusz 10 százalékos eltéréssel tehetnénk eleget. Előnyös lenne ez a megrendelőnek is, mert ily módon gyorsan kiegészíthetné áruválasztékát — fejtette ki véleményét Varga Gyula igazgató. Gyorsabban — több pénzért — A konjunktúra nem jelenti azt, hogy most már minden árut átvesznek tőlünk — kapcsolódott újra a beszélgetésbe Simon Gyula igazgató- helyettes. Valóban az a helyzet, hogy az USA-ban és Kanadában a préselt és csiszolt üvegáruból többet is el tudnánk adni, ha a gyár gyorsabban teljesítené az igényeket. Ez persze nem akadályoz meg bennünket abban, hogy élve a piaci lehetőségekkel, a jelenleginél nagyobb árat kérjünk a megrendelőtől. Örülünk annak, hogy az Öblösüveggyártól az idén több exportképes árut kapunk mint az elmúlt időben. —- Egyetértek Simon Gyula megjegyzéseivel, — ragadja magához a szót Vincze János főosztályvezető —, de az igazsághoz tartozik, hogy a többlet termelés nem csak mindig rajtunk múlik. Külföldi utamon tapasztaltam, hogy egyes cégek hat—nyolc hét alatt teljesítik a megrendelő kívánságait. Ilyen lehetőségünk nekünk nincs! Megvalósítását két dolog akadályozza: a készletgazdálkodás, és az anyagmegrendelés nehézkessége. Mi például 750—800 tonnás készletet apasztottunk le a FERUNION-nak szánt szezonális cikkekből. Fél évvel előbb meg kell rendelni az anyagot, lehet, hogy újabb fél év telik el mire megérkezik. Végül azt sem tudjuk, hogy cikkeinknél a kunjunktúra meddig tart, mire készüljünk fel a jövőben. Deák János, a Külkereskedelmi Minisztérium közgazda- sági főosztályának egyik osztályvezetője és Hegedűs János, a minisztérium pártbizottság! titkára nyomatékosan hangsúlyozta: — A konjunkturális helyzet ne tévessze meg a megye vállalatait. A piacon tovább nőnek a minőségi követelmények, csak az a vállalat tud helytállni az egyre erősödő konkurrenciaharcban, amelyik olyan árukat, olyan mennyiségben gyárt, amelyet a legigényesebb piac is elfogad. Megtévesztheti a vállalatokat, hogy kapitalista, szocialista és a fejlődő országok piacáról beszélünk. Vannak akik ebből olyan következtetést vonnak le: ha nem felel meg a tőkéseknek, eladjuk a szocialista országoknak, végső esetben pedig a harmadik világ országainak. A gyakorlat ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Azt, hogy azoknak a gyári kollektíváknak lesz legkevesebb gondjuk a jövőben, akik már most elkészülnek a legválasztékosabb igények kielégítésére. Egyáltalán nem biztos, semmi sem garantálja, hogy ilyen kívánságok csak a legfejlettebb tőkés országokból érkeznek. Ugyanis a szocialista országokban is az új követelményekhez igazítják a termelést és az értékesítést. Ez pedig egyet jelent a mérce ugrásszerű növelésével Nemzetközi szinten termelni Hogy mennyire nem köny- nyű a szocialista országokba exportálni, azt jól példázza a Tűzhelygyár esete. Tavaly, a Német Demokratikus Köztársaságba és Lengyelországba küldtek gáztűzhelyeket. Az átvevő az Interkontroll képviselője, volt olyan nap, amikor egyetlen gáztűzhelyet sem tartott megfelelőnek. Dia- novszky Gyula, a gyár igazgatója a tanulságokat elemezve megjegyezte: — Meg keli tanulnunk nemzetközi szinten dolgozni. Öt erősítette meg Rajk Zoltán, a METRIMPEX osztályvezetője, aki elmondotta, hogy kevés olyan áru van, ahol olyan nagy a kínálat, mint a laboratóriumi üvegeknél. Rendkívül nehéz eladni még a demokratikus országokban is. Az előbbi téma kapcsán került szóba, hogy ha megszűnik a konjunktúra, akkor 30—40 százalékos árcsökkenéssel kell számolniuk megyénk exportáló üzemeinek. Ez pedig azt követeli. hogy nagyobb lépéseket tegyenek a műszaki fejlesztésben, a korszerűbb üzemi és munkaszervezésben, azoknak a lehetőségeknek felkutatásában, amelyek révén nemcsak többet, hanem jobbat és olcsóbban termelhetnek. gyorsíthatják gyártmányszelekciós tevékenységüket. Mert az utóbbinál csak a biztató kezdet kezdetén vagyunk. Legyen, ne legyen? A dotációval kapcsolatban kialakult ellentétes vélemények csupán ámyalatbeli különbségeket jelentenek, Vincze János főosztályvezető szerint feltétlenül szükség van rá. Ök azonban a jelenlegi helyzetet nem fogják fel örökkévalónak. A dotáció csökkentése érdekében, folyamatosan rátérnek a munkaigényesebb termékek gyártására, megváltoztatják a termékstruktúrát, ahol lehet, csökkentik az önköltsége t. Munkájuk gyorsabb ütemű lehetne, és kevesebb rizikóval is járna, ha hosszabb távon tudnák, milyen jól fizető termékek előállítására érdemes berendezkedniök. Deák Jáno6 főosztályvezető bejelentette, hogy a jövőben fokozatosan megszüntetik az állami szubvenciót, mert az államnak az a célja, hogy csak olyan termék kerüljön ki az országból, amelyre nem fizet rá. Ennek jogosságát ismét a Tűzhelygyár példájával tudjuk bizonyítani. Az elmúlt évi exportjára 6 millió forintot fizetett rá. Hegedűs János pártbizottsági titkár szerint a szubvenciót csak a hatékonyabb gazdálkodással lehet megszüntetni, ami gyors strukturális változást feltételez a gyártmánykollek- cióban és a gyártmányfejlesztésben. Tehát nem kevesebb árut, hanem korszerűbbet, többet és jó áron eladhatót kell termelni. Pappné Salgó Mária főosztályvezető elmondotta, hogy a Salgótarjáni Kohászati Üzemek egy rubel kitermeléséhez eddig 14, egy dollárhoz pedig 12,5 forint állami dotációt kaptak. Mivel a piacon a szalag- acélnál konjunktúra van, ezért ennél a terméknél az idén 2 forinttal csökkentették az egy dollár kitermeléséhez adott állami hozzájárulást. Az Öblösüveggyár dotáció nélkül oldja meg feladatát, sőt az Üvegipari Művek gyárai közül az egyik legeredményesebben dolgozó termelési egység. Mire ió a külföldi út? Ugyancsak véleményeltérések voltak annak megítélésében, hogy a külföldön járt gyári szakemberek jól, vagy kevésbé jól hasznosítják a szerzett tapasztalatokat, vagy csupán közköltségen lebonyolított, kellemes utazásnak tekintik. Hegedűs János pártbizottsági titkár hatámzottan állította: — az ipari küldöttek 60 százaléka mérnök, technikus, akik jó értői, ismerői szakmájuknak. Mégis az a tapasztalatunk, hogy közel sem élnek azokkal a lehetőségekkel, amit számukra egy ilyen út biztosít. Nem az a baj, hogy keveset utaznak külföldre, hanem az, hogy keveset hoznak haza, s ami megragadja a figyelmüket, azokat sem valósítják meg időben. Vincze János főosztályvezető, aki többször járt üzletszerző körúton, a következőket mondotta: — mire megismerkedünk a partnerekkel, tisztázzuk a vitás kérdéseket, valamelyest megismerjük a lehetőségeket, azt vesszük észre, hogy vissza kell jönnünk. Arra, amit szerettünk volna alaposabban megnézni, nem jutott idő. — Nálunk a külföldi üzletszerző úttal járó költségek mindig busásan megtérülnek. Nyitott szemmel járjuk a világot, be-betérünk az üzletekbe. megfigyeljük az árukészletet, azt, hogy melyikből mennyi fogy, mi az ára, s útközben már kalkulálunk is, hogy érdemes-e vele itthon foglalkozni — vélekedett Varga Gyula Igazgató. Sajnos, a gyakorlat legtöbbször az általa elmondottak ellenkezőjét bizonyítja. Abban viszont egyetértettek a jelenlevők, egy-egy ilyen út alkalmával nem kell mindent megnézni, hanem csak néhány témában kell alaposabban vizsgálódni. Felvetődött, hogy az export- termékek után járó pénzügyi elszámolás hosszadalmas, zavarja a vállalatok pénzügyi stabilitását. Ki hogyan látta, vagy látja a kivezető utat? Dr. Galambos János, a METRIMPEX főkönyvelője elmondotta, hogy a pénzügyi gondok áthidalása céljából tavaly az öblösüveggyárnak a fuvarlevél keltétől számított 30 napon belül kifizették a kiszállított exporttermékek árát, de csak a tőkés piac esetében. Ezt a kbmpromisszu- mos megoldást — mely ellenkezik a 32-es rendelettel — ebben az esztendőben nem tudják fenntartani, mert a bank nem engedélyezi, Ha nincs más«. Nem tudjuk, hogy a bank milyen indokokkal zárkózik eí ez elől. A probléma továbbra is probléma marad, amelyet jó lenne mielőbb megoldani. Ugyanis a kérdés másként is felvetődhet: miért büntetjük azokat a vállalatokat, amelyek a népgazdaság fizetési egyensúlyának érdekében évről évre többet exportálnak. Ha nincs más út, mint a kompromisszum, akkor átmenetileg ezt is el kell fogadnunk. Vincze János főosztályvezető az előbbi témát a következőkkel egészítette ki: — A külkereskedelmi vállalatoknál egy kicsit hosszú ideig ülnek a számlákon. Két— három hónap is eltelik, mire megérkeznek az okmányok. Gyorsítani kellene az ügyintézést. Észrevételét elfogadták a jelenlevő külkereskedelmi vállalatok képviselői. A kerekasztal-beszétgetés óta eltelt időben több, megoldásra váró kérdésben már intézkedések történtek, amelyek azt mutatják: mindkét fél — a gyárak és a külkereskedelmi vállalatok képviselői — egyre jobban megértik egymás problémáját, nem azt keresik ami elválasztja őket, hanem azt, ami közelebb visz a közös célhoz. Ebben vagy része van az érdekeket jól kifejező, különböző jellegű üzleti szerződéseknek, s annak a munkának, amelyet a Külkereskedelmi Minisztérium pártbizottsága, a megyei és városi pártbizoU- ság tesz az exportfcladatok minél jobb megvalósításáért. Venesz Károly A Salgótarjáni Koüaszau Uzeuica hiüegiieugeriuűvébeu NÓGRAD — 1970- január 28., szerda
