Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)

1970-01-28 / 23. szám

\ Módosítják a kollektív szerződést A Hämmert Állami Gazdaság A Nógrádi Szénbányáiméi alatti pótlékra való jogosult­öt témabizottság készítette elő ságot. a kollektív szerződés módosí- A vállalat dolgozóinak egé- tasanak tervezetét. A javaslat- sz£t érintik a részesedés fel­ről hétfői ülésén tárgyalt a osztásának új szabályai. Ré­vai lalat szakszervezeti bízott- szesedést természetesen csak saSa- akkor fizethetnek, ha a válla­Többek között változtatnak latnál nyereség van. A válla- a kollektív szerződésben a Lati eredményt is fel kell osz- dolgozók áttelepítésevei, át- tani részesedési és fejlesztési irán} ításával kapcsolatos elő- alapra. A részesedési alapnak írásokon, a felmondási időn. az adózás utáh megmaradó Változtatás történt a munka- részét közvetett és meghatá- tdő felhasználásában is. rozott, illetve a személyi jöve­Részletesen kidolgozták ' a delmet növelő részekre kell lépcsős bérezéssel, premizá- bontani. Az idén meghatáro- lással kapcsolatos szabályokat, zott rendeltetésű juttatásokra és meghatározták a premizál- csaknem 2 millió forintot ki­ható munkaköröket. Egyértel- varrnak fordítani. Ebből a la- műen szabályozzák a föld kásépítési akció segítésére li ülüg ymin isit er-helyette sek találkozója Szófiában A Varsói Szerződés tag- Ecobescu; a Szov" ->t Szocia- államainak külügyminisz- lista Köztársaság ok Szövet- ter-helyettesei folyó év ja- sége részéről — Leonyid nuár 26-án és 27-én Szó- Iljicsov. A megbeszéléseken fiában találkozót tartottak. Radenko Grigorov, a Bol- A találkozón részt vettek: Sár Népköztársaság külügy­a Bolgár Népköztársaság miniszter-helyettese elnö­részéröl — Radenko Grigo- költ. rov; a Csehszlovák Szocia- A találkozón megvitatták lista Köztársaság részéről az eurépaj biztonsággal és - Milan Klusak; a Lengyel együttműködéssel foglalko- Népköztársaság részéről - zó összeurópai értekezlet Józef Wimewicz; a Magyar előkészítésével kapcsolatos Népköztársaság részéről — kérdéseket. Púja Frigyes; a Német De­mokratikus Köztársaság ré- A' találkozó a testvéri ba- széről — Oskar Fischér; a rátság és az elvtársi együtt- Román Szocialista Köztár- működés légkörében zajlott saság részéről — Nicolae le. (MTI) Napi kommpntárnnk ■' 1 ~ ^ \ A Pravda a nyugat-berlini provokációról — Elnöki vétó az amerikai kongresszusban A moszkvai Pravda provokatív akciónak mimősítf a bonni Bundestag, a nyugatnémet parlament frakcióinak ayugiat-berlini üléseit. Bonni berkekben aligha okozhatott meglepetést a Legtekintélyesebb szovjet lap szóhasználata. Nyugat-Berlin helyzetét a nyugatnémet hatóságok több mint két évtizeden át afféle időzített bombának használták fel, amelyet *— amikor úgy látták jónak —, égy-egy provo­katív cselekménnyel fel is robbantottak. Csakhogy a jelenlegit megelőző valamennyi bonni kabi­net politikájának alapja volit az NDK-va.l kapcsolatos fe­szültség fenntartása. Adenauer, Erhard, Kiésinger, a CDU eddigi kancellárjai nem is tagadták, hogy nem akarnak semmiféle közeledést a másik német állam felé. Willy Brandt viszont közismerten más platformmal állt választói elé és lett a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja. Az ő ígéretei nyomán, enyhén szólva, nem ér>ppn logikus a nyu­gat-berlini ülések jellegzetesen hidegháborús gyakolatának folytatása. A Pravda külön felhívja a figyelmet az időpontra. Bonn nyugat-berlini provokációi — írja a lap — éppen ak­kor következnek be, amikor az NDK a kapcsolatok norma­lizálását célzó szerződés megkötését javasolja a nyugatné­met kormánynak. Ném egy kommentátor már korábban megállapította, hogy ha Bonn valóban változást akar, nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is bizonyítani kelL A legújabb nyugat-ber­lini, fejlemények csak megerősítik ennek a megállapításnak a jogosságát. Világszerte nagy figyelmet keltett Richard Nixon el­nöknek az a döntése, hogy megvétózza a kongresszus egyik elfogadott döntését. Az elnök több szempontból is megle­hetősen nagy kockázatot vállalt ezzel a lépésével. Először is propaganda-kockázatot, mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban. Annak az országnak az elnöke, amely esztendők óta hazai és külföldi bírálatok kereszttüzében áll a vietnami agresszió miatt, nehezen engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy ilyen látványosan visszautasítsa az oktatási, népjóléti és egészségügyi költségvetést — „takarékossági okokra” hivatkozva. A megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy a kongresszus által elfogadott döntések elnöki vétója rendkívül ritka — legutóbb kerek egy évtizede, Eisenhower tábornok idején fordult elő hasonló eset. A generális-elnök akkor a közal­kalmazottak fizetésemelése ellen tette meg ezt a lépést. Az akkori alelnök és a jelenlegi elnök. Nixon igv láts-'k i'ven vonatkozásban is az eisenhoweri hagyományok folytatója. Feszültség Cipruson Cipruson továbbra is feszült a közigazgatási és a katonai a helyzet. A „Nemzeti Front” intézményeket, fegyvert zsák­elnevezésű illegális terrorszer- mányol és bombamerénylete­vezet, amely i az Enozisz (Cip- két követ el! Az egyik bomba rusnak Görögországgal való január 25-én este Limassol- egyesülése) híve, megtámadja ban robbant. (MTI)' 2 NÓGRÁD - 1970- január 28., szerda | Irta: Hans Döring — Karl Kamischke, a legidősebb munkás a Hammeri Állami Gazdaságban — ma már nyugdíjas —, az üzem történetének néhány érdekes epizódját eleveníti fel egymilliót, segélyezésre 727 ezret, tanulmányi ösztöndíjak­ra pedig 200 ezer forintot for­dítanak. A nem pénzbení juttatásokra csaknem 7 millió forintot ter­veznek, amiből az étkezési költségekre több mint 2,5 mil­lió, szociális, jóléti, kulturális és sportcélokra 3 millió 850 ezer forintot fordítanak. A kollektív szerződés azt is előírja, hogy a garantált ré­szesedést az üzemek a terve­zettnek megfelelő arányban, míg a többi célra fordított összeget eredményük arányá­ban használhatják fel. A ga­rantált részesedés — ha na­gyobb mértékben használják fel —, túllépése saját részese­désüket terheli. Részletesen intézkedik a kollektív szerződés a személyi jövedelmeket növelő részese­dés üzemekre történő lebon­tásáról. A különböző levoná­sok után megmaradó összeget is százalékos arányban osztják fel. Az év végi részesedésre az összeg 49 százalékát for­dítják, amit a bérek arányá­ban fizetnek ki. Jutalomra 12 százalékot fordítanak. Ebből biztosítják a kiváló dolgozók, a miniszteri, illetve ennél ma­gasabb kitüntetésben része­sültek jutalmát. Ebből fede­zik a vállalat munkájára je­lentős befolyással bírók és az adminisztratív dolgozók bá­nyásznapi egyszeri jutalmazá­sát is. Prémiumra a munkás-állo­mánycsoport részére 15, az al­kalmazottak részére pedig 5 százalékot biztosítanak. Ezt előre kitűzött feladatok telje­sítése esetén a vállalat nyere­ségére kedvező eredményt je­lentő tevékenységre fizetik. Nyereségprémium címén használják fel a részesedés 1 százalékát a munkás és alkal­mazotti állománycsoportban A kollektív szerződés felsorol­ja azokat a munkakörökéi ahol nyereségprémium fizet­hető. A részesedés 2 százaié kát újítási, illetve kiemelkedő pályázati díjakra fordítják. A kollektív szerződés mó­dosításának tervezetét a köze­li napokban az üzemi szak- szervezeti tanácsok is megtár­gyalják, majd szakszervezeti taggyűléseken Is megvitatják. Az itt elhangzott véleménye­ket, javaslatokat hasznosít­ják. Néhány ócska gép, alig egy tucat sovány tehén, néhány zsák vetőmag és egy csomó re­ménytelen mezőgazdasági munkás. Ez volt a vigasztalan mérleg a hammeri gazdaság­ban, amikor a szovjet hadse­reg alig 80 kilométerre innen Hitlert és bűntársait kiverte barlangjukból. Azokban az órákban August Kamischke alig tudta felfogni, hogy ő és a hozzá hasonlók a hammeri gazdaság urai lettek, pedig Kamischke évtizedekig volt munkás ezen az állami bir­tokon. Azok, akik meg akarták értetni vele a helyzetet, merő álmodozóknak tűntek számára. A háború utáni első évek az ő nézeteit látszottak igazolni. Karl Gottschalk, egykori me­zőgazdasági munkás, ma az üzemi szakszervezeti bizottság titkára elmondja, hogyan em­lékszik vissza azokra az idők­re: „A népi tulajdonba vett A Mena hírügynökség egyip­tomi katonai szóvivőre hivat­kozva közli, hogy kedden, a kofa reggeli órákban egyip­tomi rohamegységek megtá­madták az izraeli erőknek a Sínai-félszigeten telepített pa­rancsnoksági táborát. Ebben a táborban helyezték el a Sínai- félszigeten és a gazai övezet­gazdaság üzemi vezetőségei olyan időközökben váltották egymást, mint ahogyan a köl­töző madarak vonulnak... Egyik sem állta a nehézsége­ket. S voltak emberek a falu­ban, akik ujjal mutogattak ránk, és gúnyosan mondogat­ták: nem jöhet ki abból semmi, ha mezőgazdasági munkások maguk akarnak egy birtokot vezetni”. Az 1952-es évi mér­leg ráadásul még igazolta is véleményüket: 290 000 márka volt a veszteség. — Az emberek ennek elle­nére sem adták fel a re­ményt — mondja tovább Karl Gottschalk. Beültek az is­kolapadokba, szakkönyveket tanulmányoztak, munkaszer­vezési problémákat böngésztek, növénytermelést és állatte­nyésztést tanultak. Bár a ta­nulás költségeit az üzem fi­zette, az egyes embereknek mésis 'sok nehézséget kellett leküzdeniük. Lassan-lassan ei­ben állomásozó izraeli csapa­tok főparancsnokságát, vala­mint távközlési és radar­központját. Az egyiptomi rohamegysé­gek rakétákkal lőtték a tá­bort, megrongálták a beren­dezéseket és a felszerelést, és súlyos anyagi károkat okoz­tak. (MTI) jött aztán az az idő — főleg az üzemet most is vezető Mar­tin Engel igazgató irányításá­nak köszönhetően —, hogy az üzemi terv, először a fejők és a traktoristák számára, már nem volt ismeretlen fogalmak és számok érthetetlen halmaza. Érthető munkatervvé lett. Most már egészen általánossá vált, sőt törvényesen is bizto­sított, hogy a termelési tervek adatait, az önköltség alakulá­sát, a beruházási tervet és még sok minden mást a végső meg­erősítés előtt a mezőgazdasági munkások brigádjai megvitas­sák. Tekintve, hogy 1968-ban az üzem 739 ezer márka ha­szonnal zárta az évet, ma már senki sem állíthatja Hamraer- ben, hogy a munkások nem értenek a gazdálkodáshoz. Martin Engel igazgató el­mondja, hogy évről évre bará­tibbá vált a kapcsolat a szö­vetkezeti parasztsággal, s en­nek pozitív hatása volt. Lassan­ként elérkezett az idő, hogy az állami gazdaság már nem­csak nemesített növény- és ál­latfajták szállítója lett, hanem a mezőgazdasági nagyüzemi termelés példaképéül is szol­gált. Az utóbbi években az ál­lami gazdaság közelében, sőt távolabbi szomszédságában is, egyre konszolidáltabb körül­mények közé kerültek a terme­lőszövetkezeti gazdaságok is, s két évvel ezelőtt kooperációs közösség alakult ki közöttük. Másfél év óta a Hämmert Ál­lami Gazdaság is tagja ennek a kooperációs szövetségnek, ame­lyet egy közös tanács irányít: e tanács a jogi önállóság meg­tartása mellett közösen álla­pítja meg a terveket. A ta- tanács munkájában állandóan érvényesül az alapelv: melyek azok a természeti adottságok, valamint technikai és szakmai előfeltételek, amelyek alapján a mezőgazdasági termelés mi­nél nagyobb specializálása ér­hető el. Mindez az egyes ter­melőszövetkezetek, de egyben a Hammeri Állami Gazdaság ja­vára is válik. Ez a közösség fő­leg állattenyésztésre speciali­zálódott. Az összmunka .érez­teti hatását már a tagok er­szényére is, mert 1968-ban az év végi prémium átlagosan két­szerese volt a havi fizetésnek. A jövőre nézve jól átgondolt, reális elképzeléseik vannak. A tervek között szerepel a koo­perációs egyesülés területén a jobb szállító utak kiépítése, a terület megnagyobbítása a me­zőgazdasági termelés számára, Egyiptomi támadás a Sinai-íéiszigeten ÍT*c*no< Vietnamból (VI.) lEnssScIö hegnek A Központi Sajtószolgálat megbízásából Jenkei János, a Komárom megyei Dolgozók Lapja rovatvezetője oéhány hetet Vietnamban töltött, üti- beszámoló-sorozatában felvil­lantja a harcoló Vietnam éle­tének mindennapjait. Haiphcxrígban nem sok időt töltöttünk a bányavidék felé utaztunkban. Az ebéd utáni csendes pihenő alatt jellegze­tes hajmásokkal teletűzdelt, érdekes, szép dalocskát hal­lottam valahonnan. Előbb azt hittem, a nyitott ablakon át áradnak be a dallamok; gon­doltam a szomszédban szól a rádió. Kinéztem. A szinte karnyújtásnyira levő szomszé­dos erkélyen egy férfi éppen valami ketreccel bajlódott, la­kása nyitott ablakából gyerek­zsivaj szűrődött ki, a dal for­rására azonban nem leltem. Visszadőltem az ágyra szun­dítani, s ismét elárasztott a bájos ének. Most a folyosó fe­lé indultam. A lépcső dere­kánál már észrevettem, hogy a számlákkal foglalatoskodó lány, egyedül a pult mögött, unaloműzőnek, frissítőnek éne­kel. i Folytatva utunkat, beszél­gettünk érről a dologról. Kí­sérőim nem mosolyogtak, ha­nem azt magyarázták, a viet­nami művészet annyira népi ihletésű, hogy az emberek ma­gukénak érzik. S valóban, amikor csak a rádió hulláma­in dalokat hallottam felcsen­dülni, sajátos bájukban ott visszhangzott a sziklás hegy­oldal, a folyók bodrosan hul­lámzó vize, a békés természet szépséges nyugalma. Minden, ami az élet örömeiről lépten- nyomon vall. Ezt erősítgette Nguyen van Muoi, a festő is. — A művészet a néppel kez­dődött — mondta. — Az új, korszerű, mai vietnami művé­szet pedig a forradalommal, az új élettel. A művészet és a nép eleven, közvetlen kapcsolatának iiem csupán az a magyarázata, amit a látogató elsőként észre­vesz; hogy az emberek ebben az országban együtt lélegze- nek a dalra, táncra ihlető ter­mészettel, az éneklő hegyek­kel, vizekkel. A művészek körében a népi irány, a népi indíttatás egy­ben azt is jelentette: aki ezt vállalja, az a függetlenségi harc ügye mellé áll. A vietna­mi sors azonban nemcsak az ilyen áttételes hitvallást kí­vánta meg. Ezt példázza Nguyen van Muoi festő tör­ténete is. A főiskola elvégzése után gimnáziumi tanár lett. Sai­gonból jött Hanoiba. Olajfest­ményei tetszettek, a francia időkben azonban nem voltak meg a feltételek ahhoz, hogy tehetsége kibontakozhasson. Aztán a haza hívására Ő is harcba indult, újságíróként, szervezőként, propagandista­ként segítette a fegyveres har­cot. Északon később dolgozott a kultuszminisztériumban, te­vékenyen részt vett a, művé­szeti múzeum létrehozásában, s a képzőművészek szövetségé­nek is vezetőségi tagja lett. A Szovjetunióba küldték tanulni, és sok irányú tevékenységéhez ma már a kritikusi, elméleti munkálkodás is hozzátartozik. Öt is, Nguyen Xuan Sanh költőt is faggattam a többi ; között arról, hogyan értelme- 1 zik a gyakorlatban a különbö- i ző irányzatok hatását. Vála­szuk egyértelmű volt: nem az ! idegen hatások elől zárkóz- 1 nak el, amikor azt vallják, hogy a széles tömegek szolgá­latában kell állnia a művé­szetnek; ami elfe gadható, ami segíti céljaik megvalósítását, azt beolvasztják a tradíciókra épülő vietnami művészetbe. A szocialista realizmus értelme­zése körül náluk nem folynak viták, az alapelvekben szigo­rúan egységes az álláspont­juk. Ezen belül azonban a Stílus gazdagságára, változa­tosságára törekednek. Kedves költő és műfordító ismerősöm, Sanh, arra is felhívta a fi­gyelmemet, hogy a művészeti élet differenciáltsága alapve­tően nem függ össze a Vinh Lin vonallal. A 17. szélességi foktól teljesen függetlenül, a művészek jelentős többsége az északi Viet Bac-tól a Mekon- gig így gondolkodik: csak egy Vietnam van, következőleg a nép szolgálatában álló művé­szet is csak egyféle alapállást képviselhet. Ugyanezt a problémát más oldalról Phaa Lac Tuyen elv­társ, a DNFF egyik hanoi kép­viselője világította meg. — Mint azt Ho Si Minh élv­társ is megfogalmazta: .Viet­nam — egy. Természetesen Dél-Vietnamnak is megváltnak a maga sajátosságai, jelenleg meg aztán a történelmi körül­mények következtében a kul­turális élet más arculatú, sokkal összetettebb képet mu­tat. Itt van például a nemze­tiségi kérdés. A franciák ko­rábban, s most az amerikaiak — bábjuk támogatásával —, mindent megtesznek azért, hogy Vietnamot, a nép erőit Ilyen vonatkozásban is meg­osszák. A Dél-vietnami Fel- szabadítási Front és az ideig­lenes forradalmi kormány a nemzetiségi hagyományokat tiszteletben tartja. Az ameri­kaiak filmjeikkel, s minden más eszközzel igyekeznek de­moralizálni a vietnamiakat — vagyis felszámolni nemzeti kultúrájukat. Sok újságírót, írót megvásároltak, de a több­ség nem állt szolgálatukba. Értelmiségünk, művészeink je­lentős része délen is hazafias érzelmű, ennek folytán — ha a legkülönfélébb formákban is —, harcolnak az amerikai kul­túra betolakodása ellen. A felszabadított területeken az­tán megváltozik a kép: első­ként központi lapunk, s a tartományi újságok kerülnek az emberek kezébe, majd író­ink művei, de működnek ze­neiskoláink, folyik képzőmű­vész-, fotós-, filmesképzés is. A hadsereg ismert, külföldet járt művészegyüttese mellett még számos, hivatásos és ön­tevékeny együttes működik Délen. Jenkei János (Következik; Portré-vázlatok)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom