Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)

1970-01-28 / 23. szám

Mse érk«E*$ eszVendiilc ele — Akkor menjünk a pénz- é. \í ennyit vársz? — Adnak vagy négyezer fy'ilTOt.. Asszonyok népes csapata tartott kifelé a zárszámadq közgyűlésről. Egyenesen a szövetkezeti irodába igyekez­tek, ahol még aznap kifizet­ték a tagoknak a havi fize­tésből visszatartott húsz szá­zalékot, meg kiegészítő része­sedésként a' kereset 35 száza­lékét. Több mint egymillió forintot számoltak ki a pénz­tárosok. I nyugt utánuk , —• Az év derekán azért mi sem voltunk ilyen gavallérok — mondja Mikula Kálmán, a hollókői Petőfi Termelőszö­vetkezet elnöke. — Nehéz Volt a tél. kifagyott a vetés egy része.. Aztán száraz ta­vasz jött és még nehezebb nyár... Az esztendő közepén már látszottak a növénytermesz- sés veszteséged. A tagok nyug­talankodni kezdtek. Mikula Kálmánhoz is elmentek: — összeroppamt bennünket az a nagy beruházás. A ta­goltnak nem marad jóformán semmi. — A beruházásokat nem hagyhatjuk.. Annyit jelente­ne, mintha eleve lemonda­nánk arról, hogy jövőre to- vábblépiünk a gazdálkodás­ban, többet fizessünk a ta­goknak — érvelt az elnök. — Kicsit megszorítjuk a szer­szám nyelét... összedugta fejét a vezető­ség. Intézkedési tervet készí­tettek, hogyan pótolhatja az állattenyésztés és a kőbánya, intenzívebb termelése a nö­vénytermesztés hiányzó fo­rintjait. S a négymilliós beru­házást megvalósították mind. Pontosan úgy ahogy annak idején, tervezték. Mas tett a rilágr Az állattenyésztés fejleszté­se a további eredményes esz­tendők alapja a szövetkezet­ben. A hollókői határ kicsi is — 1000 hold körül van a szántóföld —, meg . gyenge minőségű is. Olyan sok a meredek, hogy kifejezetten a növénytermesztésre alapozni a gazdálkodást egyenlő lett volna az öngyilkossággal. Két esztendeje annak, hogy hozzáláttunk az állattenyész­tési program következetes végrehajtásához — magyaráz­za az elnök. — Nemcsak a tbc-mentesítést hajtottuk végre, hanem korszerű állat- szállásokat is teremtettünk... Tavaly az egyik legjelentő­sebb létesítmény a 60 jószág­nak szállásit adó borjúmevelő volt Több mint 700 ezer fo­rintot költöttek rá. Ennél többet 800 ezer forintot csak a major • bekötő útjáérf fizet­tek. Ez a,z esztendő hozott vál­tozást a gépesítésben is. Mi­kula Kálmán így summázta ezt: — Eljutottunk odáig, hogy a magunk erejére támaszkod­hatunk. Az idén már megle­szünk a gépjavító állomás nélkül,. .. Természetesen ez sem ment ilyen egyszerűen. Sok erőfe­szítésbe és néhány millió fo­rintjába került tavaly is a szövetkezetnek és az állam­nak. míg elkészült a gépszín, a javító műhely. Emellett gépkocsit, munkagépeket vá­sároltak. Gyorsabb, egysze­rűbb. kifizetődőbb így a munka. S a gazdaságosság mellett ott van egy egészen emberi érv. A szövetkezetben magas. 59 év a férfiak átla­gos kora. Ki tudja, hány ka­szát.. kapát koptattak már el életükben? Most, a szövetke­zetben érezzék, hogy más lett a világ mióta megjelent a gép. I fövő mér hiatnsabh Mikula Kálmán nem rin­gatja magát illúziókban. — Legalább ezt meg kell tennünk jövőre is. Menjünk elébe az éveknek. Ha a nagy­üzemi gazdálkodás alapjait leraktuk. akkor. . nos. ak­kor egy kicsit fellélegezhe­tünk. Több mint egymillió forint­ért építenek tehénistállót az idén. Fejőgépet vásárolnak, épületet, tetőt húznak a ter­més fölé. A meredek domb­oldalakon is biztonságosan dolgozó erőgépeket vásárol­nak, s újakkal egészítik ki a munkagépek sorát. A gabona­zsákoló, a szárhúzó lassan olyan nélkülözhetetlen tarto­zéka lesz a betakarításnak, mint a kaszát, a cséplőgépet helyettesítő kombájn. S most először mernek gondtalanul gondolni az emberre is Hol­lókőben. Üzemi fürdőt, öltö­zőt építenek. kultúrtermük lesz, fásítanak a majorban, parkot ^csinálnak a tsz-iiroda körül. Talán három esztendeje annak, hogy Mikula Kálmán a zárszámadó közgyűlésen ar­ra kérte a tagságot, egy ki­csit többet, jobban, egy ki­csit lelkiismeretesebben dol­gozzon mindenki a maga te­rületén. A tagok hallgattak rá. Ezen a mostani zárszám- adó közgyűlésen bizonyoso­dott be ez egészen. A csak­nem kilencmilliós termelési értéknél, a négymilliós beru­házásnál, a napi 84 forintos keresetnél a tagok elégedett­ségénél nem is igen kellenek meggyőzőbb érvek, hogy Hol­lókőn újra előbbre jutottak. Vincze Istvánná Uj csávázó gép Az utóbbi években jelentő- Emellett jelentős szerepet sen módosult a növényvédő vállal a növényvédő állomás állomás feladata. Mind keve- az új, korszerű géptípusok sebb lesz a konkrét munka- propagálásában. A Székesfe- tevékenység, s megnövekszik hérvári Gépjavító Vállalat és a szakmai tanácsadói szere- a Fejér megyei Növényvédő pe. így a jövőben a növény- Állomás szakemberei új. védő állomás nem végzi el nagy teljesítményű csávázó gé- többék között a vetőmagvak pet kísérleteznek' ki. Az FCA csávázását. A tavasszal azon- típusú csávázó gép bemutató­ban még kielégíti a gazdasá- sára a múlt héten került sor gok ilyen irányú igényeit. a növényvédő állomáson. VűhuestŰH u*án El a KlSZ-élet „perifériájáról! Átjár óhás ? Húsz év nagy idő nemcsak egy ember, hanem egy gyár éleiében is. Kevesen emlé­keznek az indulásra, mert a kezdők közül azóta sokakat másfelé sodort az élet. A hi­vatalos iratok szerint • 51 mun­kásból álló kollektíva ütött tanyát a régi Seprűgyár he­lyén. Balassagyarmaton. Az összesereglett dolgozók, főleg épületlakatosi munkákkal és szereléssel "foglalkoztak azok­nak a gépeknek segítségével, amelyeket nemrég még mint kisiparosok használtak. Mér­nök, technikus nem volt, csu­pán néhány hozzáértő és fő­leg lelkes 'munkásember, aki az indulás pillanatától kezdve mindig jobbra és többre tö­rekedett. Ahogy teltek az évek, úgy nőtte ki régi ruháját a kis üzem, fokozódott szerepe és jelentősége a város életében. Közben az úttörők közül so­kan máshová mentek dolgoz­ni, mondván: se pénz, se für­dő, se jövő. Fürdő ugyan még hosszú ideig nem volt, pénz viszont igen. Igaz nem sok. nem annyi, mint amennyit egyesek szerettek volna. Volt jövő is. — bár nem olyan ha­tározott és körvonalazott mint most — azok számára, akik bíztak erejükben, képességük­ben. akik céltudatosan töre­kedtek álmaik, elképzeléseik megvalósítására. Nekik lett igazuk! Ha egy kicsit késve is, de áll az új, korszerű üzem. mai nevén a Nógrád megyei Fémipari Vállalat, amely 20 éves fennállását ünnepli, amely nem átjáróház, hanem jelentős ipari üzem, egyre iz­mosodó műszaki gárdával és gyarapodó tudású, politikailag öntudatos munkásemberek­kel. Jelenleg 630-an találnak itt megélhetést, köztük négy mérnök, hat technikus. A jö­vő szakmunkásgárdájának utánpótlását szolgálja a 107 ipari tanuló. Nehéz lenne fel­sorolni azokat a gyártmányo­kat, amelyek az eltelt húsz év alatt kerültek ki a régi és az új üzemből. A fejlődést azon­ban néhány tény világosan és egyértelműen érzékelteti: kábeldobjaiknak több mint 40 százalékát exportálják. Tizenhárom évvel ezelőtt az igazgató annyi fizetést kapott, mint ma egy átlagos szak­munkás. — Kiry — Semmi túlzás nincs abban, hogy a megyei kórház Nóg­rád egyik legnagyobb létesít­ménye. Eddig a KISZ-munkát tekintve a „legnagyobb” mel­lé jóindulattal sem lehetett párnak venni a „legjobb” jel­zőt. Pedig a kórház dolgozói között sok a fiatal. Koráb­ban, ha szóba került az ot­tani szegényes KlSZ-élet — a „speciális helyzetre” hivat­koztak az ifjúsági vezetők „A kórház szervezettsége, a munka jellege, az időbeosztás nem kedvez az ifjúsági mun­kának ,..” Ezzel a nézettel vitatkozik nem egyszerűen csak szavak­kal, hanem cselekvőén a nem­rég megválasztott új vezető­ség. Közülük talán a legtett- rekészebbek — Kégli Katalin megbízott csúcstitkár. Mold- vány László, alapszervezeti titkár, Morgerstern Ernő szer­vező titkár és Nyíri Ilona — arra is vállalkoztak, hogy a kórházi kiszesek és fiatalok nevében a gondokról és a ter­vekről beszéljenek. Tiszta lappal A változás kétségtelenül az új választásnak köszönhető, a kórházi ifjúsági munka pezs- dülése, egy nagyon aktív mag kialakulása és magára találása is azt bizonyítja, hogy a nem­rég lezajlott KISZ-vezetőség választások elsősorban nem adminisztratív jellegűek vol­tak. A kórházi mellé jóné- hány megyei példát lehetne még felsorakoztatni arra, hogy a választások sok helyen a „vérátömlesztés” erejével ha­tottak. Az első jelek szerint így történt ez a megyei kór­ház nemrég még 176 tagot számláló KISZ-szervezetében is. — Tiszta lappal indultunk — mondják a fiatalok — és tulajdonképpen mind a mai napig nem tisztáztuk, mi volt az oka a korábbi gyenge sze­replésnek. Túlságosan sok időt és energiát ezután sem vesz­tegetünk erre, nem a vissza- nézés, hanem az előrehala­dás a programunk. Néhány fontos tanulságot azonban így is sikerült levonnunk: le­választottuk a tőlünk távol eső KÖJÁL KISZ-szervezetet, megváltoztattuk a szervezeti felépítést. Ezután nem egy, hanem három alapszervezet­ben fplyik a munka, és több segíséget igénylünk a felnőtt vezetéstől is. Az év elejétől nemcsak a KÖJÁL, hanem az ideggon­dozó, a bőr- és nemibeteg- gondozó és a gyógyszertárak kiszesei sem tartoznak a kór­házi alapszervezetekhez. A nagy taglétszám egyébként is indokolttá tette a több alap­szervezet létrehozását. Jtigos igéiit és produkció — Emellett szólt az is, hogy a három szakterület — bel­gyógyászat, labor és műszaki — fiataljait a három alapszer­vezet eredményesebben össze tudja fogni. A legaktívabb tagjaink is, akik sorra beke­rültek a vezetőségekbe, ezeken a területeken dolgoznak — mondja Kégli Katalin. A csúcsvezetőség választá­sára előreláthatóan február­ban kerül sor. Hiába szabad­kozik Kégli Katalin — a töb­biek mind mellette „valla­nak”. Arról beszélnek, hogy azelőtt két év alatt egy KISZ- gyűlést tartottak, és a több mint száz tag közül mind­össze néhánynak volt rendben a tagsági könyve! A területek felosztása és az új alapszer­vezetek megszervezése is nagyrészt az ő érdeme. — Amikor az ápolónőkép­zőről idekerültem, senki sem kérdezte, hogy KISZ-tag va­gyok-e, akarok-e vállalni, dolgozni valamit — mondja Nyíri Ilona, aki nemrég még Kégli Kati tanítványa volt a képzőn. A fiatalok elnézést kérnek az elmaradt „reprezentáció­ért”, bár hangsúlyozzák, ha kívánom, elkérik valamelyik irodát. A második emeleti fo­lyosón beszélgetünk. Közben jönnek-mennek a betegek, kérdezősködnek, Nyíri Ilona többször is felpattan és elkí­sér valakit. — ígéretet kaptunk, hogy rövidesen a szakszervezettel közösen igénybe vehetünk egy helyiséget. Jelenleg még egy szekrénye sincs a kórházi ki- szeseknek... Három mondatot idéznek: — Szervezzétek újjá a kórhá­zi KISZ-t! — Előbb produkál­jatok, azután kérhettek is... — Ez jól sikerült! — A há­rom mondatot a kórházi párt- alapszervezet vezetője mond­ta a fiataloknak, akik jól tud­ják, a KISZ tekintélyét ne­kik kell megszerezni, be kell bizonyítaniok, hogy a munka, a kórházi élet is jobban megy. ha a KISZ eredményesen mű­ködik. De a .jogos igények már most is előfeltételei az eredményes munkának! A pártalapszervezetnek a kórház­ban ts kötelessége figyelem­mel kísérni, segíteni, irányí­tani áz ifjúsági mozgalmi munkát. Az első eredmények között van a felszabadulás tiszteletére dekorált tizenhét nagyméretű tabló, amely ké­peken mutatja be a kórház fejlődését, s amelynek elisme­réseként a már idézett mon­datot kapták jutalmul a fia­talok. ŐilHh8r?él pendcatnck A hangulat mindenesetre bizakodó. Az optimizmus meg­alapozott, hiszen a legnagyobb erdeményt sikerült elérniük november óta: a fiatalok fel­fedezték egymást. Néhány si­keres akció pedig azt is bi­zonyította, hogy nagyon sok értelmes és rátermett fiatal dolgozik a jól felszerelt, mo­dern intézményben. — Felfedeztük a műszaki­akat is — mondja Kégli Ka­talin. — Morgerstern Ernő például az iparból került a kórházi műszaki csoport élé­re. Moldvány László vegyész, Nyíri Ilona ápolónő, de van közöttünk orvos is, számsze- rint huszonhét, asszisztens, tecnikus, altatónővér, könyv­táros, könyvelő, mosodaveze­tő, fogorvos és gyógytornász. — A legnagyobb igény ter­mészetesen a kulturálódásra, tanulásra és a sportra van a tagság körében — mondják a többiek. — Rövidesen ötlet­börzét rendezünk, ott min­denki elmondhatja javaslatait. A fő feladatot mi elsősorban az egészségügyi felvilágosító munka elősegítésében látjuk. Szeretnénk minél előbb bel­jebb kerülni a KISZ-élet „pe­rifériájáról”, szeretnénk be­bizonyítani — nem vagyunk rosszabbak vagy tehetségtele­nebbek az élet más területén szerveződő fiataloknál. Pataki László Üzemi fipmnicrőcia A vezető Az a malom, aho! a na­pokban jártam, sehogyan sem illik bele a malom fogalom­körébe. Itt nincsen molnár, s ha lenne is, nem lisztpo­ros, legfeljebb festékes le­hetne a ruhája. A zsákok ide telve érkeznek és üresen tá­voznak. Ezekben a zsákokban rejtezkedik a különböző szí­nű zománcfestékek előállítá­sához szükséges alapanyag, amit a szállítókocsiba tölte­nek, onnan pedig — emelő- szerkezet segítségével — a malomba kerül, a zománcma­lomba, ami vajmi kevéssé hasonlít ahhoz, ahogyan a malmot elképzeljük. Aki a Tűzhelygyárban még soha sem járt, most képzeljen el egy hatalmas csarnokot, amely három szo­bának megfelelő magasságú, és csaknem olyan hosszú és széles, mint egy kézilabdapá­lya A tágas térség közepén húzódik végig, majdnem a mennyezetig nyúlik a szürke acélszerkezetre épített ma­lom. ami tula’flonfrénoen malmok sora, nyolcezer és negy-négy négyszáz, illetve százliteres keverődob, mind- eeyik két-két keverőcsészével. Ez az együttes jóformán az egész csarnulcnf '"'«tölti körbe és kétoldalt talán két-három méternyi hely van, ahol sza­bad a járás. Ha a gabona, az élet fel­dolgozása felelősség, legalább annyira felelősségteljes azok munkája, akik itt dogoznak. Tóth Gábor üzemvezetőtől tudtam meg, hogy közel húsz forint az értéke egyet­len kilogramm zománciszap­naponta vizsgázik riak. Egy ezerláteres keverő- doD tartalma, na figyelmet­lenség, vagy hanyagság miatt használhatatlanná vá­lik, ha bele nem való anyag kerül a dobba, vagy az ösz- szetételi arányokba hiba csúszik, egycsapásra, egyetlen napon húszezer forint kár. A fokozott felelősség alapján feltételezhető, hogy a ma­lomban csak hozzáértő és fegyelmezett emberek dol­gozhatnak. Ilyen körülmé­nyek között az is érthető, ha a vezető különösen szigorú, a legkisebb mulasztás mellett sem megy el szótlanul, meg­követeli és el is várja a fe­gyelmezett, gondos munkát. Hogyan érzik magukat a dolgozók a zománcmalom­ban? Szeretik-e munkájukat, milyenek vezetőikhez és munkatársaikhoz fűződő kapcsolataik, vannak-e gond­jaik, problémáik, keresetük­kel, munkahelyükkel elége- dettek-e? Kelemen Imréné hat éve .dolgozik a Tűzhelvevárban. kisujjában van már a zo­mánckészítés tudománya. — Most Kerültünk át a régi malomból ide az új üzemcsarnokba — mondta. — Még nem nagyon tudjuk, mit várhatunk az új beren­dezésektől. nehezebb lesz-e vagy könnyebb, egyelőre vá- . rakozó álláspontra helyez­kedtünk. A régi malomnál ez az új mindenesetre ba­rátságosabb ... Az ötvenki- lós zsákokat, persze itt is emelgetni kell. s mivel főbb a dob. talán többet is, mint korábban. Ezeknek a nehéz zsákoknak az emelgetése esik a leginkább nehezünk­re. De azt mondjuk, eddig is volt, ezután is majd csak lesz valahogyan. Mi egymás­sal is, meg vezetőinkkel is jól megértjük magunkat. Akár­milyen problémává! kerestük meg Hajas Miska bácsit, a cso­portvezetőt, vagy Tóth elv­társat, még mindig orvosol­ták a panaszunkat. — Szóba került, hogy beve­zetik a három műszakot — vette át a szót Simonyi Sán- dorné, akinek négy éve mun­kahelye a gyár. — Bevallom őszintén, nem nagyon örü­lünk ennek. A férjem is itt dolgozik, ő állandóan egy műszakba, délelőtt jár dol­gozni. Nem is tudom, hogyan boldogul egyedül a házban, ha engem három műszakra osztanak be. Meg aztán ne­künk, asszonyoknak otthon is bőségesen akad mit csinál­ni, nem örülünk neki, ha felborul a napunk. Hajas Mihályt az egyik ke­verődob mellől szólítottuk el, fényes vascsőnek látszó fém- alkalmatossaggal gesztikulál­va magyarázta el. ezzel szin­te különös hangsúlyt adva szavainak, a zománckészítés fortélyait. — A legkisebb figyelmet­lenség beláthatatlan követ- kezménvekkel járhat. Tőlem azt várják, hogy minden rendben legyen, ha baj van. nekem Vs kiosztják, ami jár érte Érthető, ha magam is megkövetelem a rendet és a fegyelmet. Rám csak a jó munkával lehet hatni. Hiába mondja valaki, hogy ennek, vagy annak kedvezek, ha jól dolgozik, jó, ha nem, akkor senki sem kivétel lehet akár régi vagy új dolgozó, az a fonto's, hogyan dolgozik. Mint mindenhol, a zo­máncmalomban is lehetnek, s bizonyára voltak is már, lesznek is problémák, nézet- eltérések, a munka hevében felröppenhetnek kemény sza­vak, talán szitkok is, amik nem tűrnék a nyomdafesté­ket. hiszen a nagvüzemi ter­melés nem leánymeveiő inté­zet. A lényeg az, hogy az együttműködés összhangja, egyensúlya ne boruljon fel. A vezető naponta vizsgázik a dolgozók előtt a vezetés tudományából, nem az a baj. ha téved, ha időnként el­véti a mértéket, hanem az. ha sorozatosan elégtelenre felel. Tóth Gábor üzemvezető búcsúzáskor még elmondott néhány' dolgot, ami az asszo­nyokat bizonyára érdekelni fogja. Valóban bevezetik a három műszakot, mert az értékes gépeket, a zománc­malmot á nap egyetlen sza­kában sem szabad felügyelet nélkül hagyni. A beosztást azonban úgy oldják meg, hogy a lehető legkevesebb gondot okozzák az asszonyok­nak. A végleges elképzelést munkájuk, családi helyzetük és véleményük figyelembevé­telével dolgozzák ki. Rövide­sen a zsákolás gondját is le­veszik az asszonyok válláról, vagy legalábbis könnyítik hel vzetnkot. El őrei" t1" «tóon február hónapban egy újabb férf; munkaerőt osztanak be melléjük. Kiss Sándor NÓGRÁD - 1970. ianuái 28., szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom