Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)

1970-01-23 / 19. szám

♦ Négy kiadó nyolc újdonsága Múzeumok kincse a Pillantás A DOLOGI JAVAK egyet­len kereskedője sem tárhat oly gazdag választékot a ve­vő elé, mint a szellem táplá­lékának kínálója a könyves­boltban. legalábbis ezt igazol­ja tallózásunk a közelmúltban megjelentetett újdonságok halmában. Regény. esszé­kötet . történeti tanulmány, albúm, váltakozva sorako­zik a recenzens előtt: közü­lük válogat. A könyv újdonság, a szer­ző azonban régi ismerős. Fritz Baade nyugatnémet pro­fesszorról és Legyen minden­ki jóllakott című, magyarul most megjelent művéről van szó. Korábbi kötete — Ver­senyfutás a 2000 évig — há­lom kiadást, s 33 ezres pél- dáinyszámot ért el idehaza, ami a siker kétségbevonhatat­lan jele. Ahogy korábbi, mos­tani műve is váltokozva csá­bít egyetértésre és vitára. A téma: korunk emberének nagy ellenfele, az éhség. A szerző több évtizedes tudomá­nyos munkásságát és szemé­lyes tapasztalatait ötvözve dolgozza fel a világ éhséggel küzdő országainak helyzetét, problémáit, a megoldás lehe­tőségeiről sem elfeledkezve. A Közgazdasági és Jogi Könyv­kiadó gondozásában megjelent kötetet térképek, grafikonok és fényképek egészítik ki. A szellemi fölfedezés friss' izgalmával olvastuk végig a Szépirodalmi Könyvkiadó két újdonságát, Vitányi Iván re­gényét és Faragó Vilmos ta­nulmánykötetét. Mindkét szerző szélesebb körben is­mert, csak éppen másként. Vitányi, a szociológus, az esz­téta, színes egyénisége a szel­lemi életnek, s most regény­nyel igazolja a sokszínűségét. Mert regényt írt. — Szélten­ger címmel —. bár a könyv fülszövege némi bizonytalan­kodással állítja ezt. Aki vé­gigolvasta a könyvét, tudja, hogy: regényt élvezett végig. Mégpedig hiteles, érzelmek­től fűtött, s ugyanakkor hig­gadt belső elemzésre, a cse­lekvés tudatos és ösztönös mozgatóinak megkeresésére is vállalkozó regényt. A hős: fiatalember, forradalmár, aki 1944 viharos hónapjaiban száll harcba a világgal, s ben­ne önmagával. A szellemi föl­fedezés izgalmát az adja, hogy Vitányi mást nyújt, mint amit a témától várunk. könyvespolcon — A a múltba — Ellenfél: Regényt, emlékiratot, lélekta­ni tanulmányt a hősről, s az őt körülvevő világról. Sokfé­le anyagból építi tehát regé­nyét, de mint a ház, végül a sokféle anyag is egész egy­ség. Akárcsak Faragó Vilmos kötete, a Perbeit—harag nél­kül. A lapokban megjelent kritikáival rangot szerzett szerző hű marad mércéjéhez kötetével is. A látszatra egy­máshoz nem kapcsolódó, rö­vid írások egymás utáni el­olvasása kétségtelenné teszi, hogy Faragónak önálló, má­sokkal össze nem téveszthető véleménye van a mai magyar irodalomról, annak örömeiről, gondjairól, értékeiről és el­szalasztott lehetőségeiről. Hat ciklusra osztott kötete ugyan­akkor másról is vall. Arról, hogy a kritikusi munka alap- feltétele: a mű. s nem a szerző mérlegelése. TÁVOLI ÉS KÖZELI TÖR­TÉNELMÜNK egy-egy jelen­tős szakaszát választotta ta­nulmánya témájául Nagy László és Gábor Sándomé. Az Akadémiai Kiadónál megje­lent két kötet négyszáz, illet­ve, ötven évvel korábbra for­gatja vissza a történelem naptárát. Bethlen Gábor a független Magyarországért címmel — élvezetes stílusban megírt tanulmányt nyújt át az olvasónak Nagy László egy olyan történelmi alakról, aki körül — történészi berkekben — viharok dúltak, akikről a legellentétesebb vélemények hangzottak el. Gazdag forrás­anyag földolgozására támasz­kodva helyezi el a történe­lem folyamában ezt az ala­kot, aki kötéltáncot járt a magyar—török viszony, a ma­gyarok és a habsburgok kap­csolatának szakadéka fölött Az említetten túl, erénye a tanulmánynak az is, hogy Bethlen hadjáratait nemcsak történészi, hanem katonapoli­tikai, gazdasági szemszögből is vizsgálja, marxista mód­szerességgel oszlatva el a ha­mis legendákat alaptalan rá­galmakat. Hasonló módsze­resség jellemzi Gábor Sán- doroé munkáját is. ö Auszt­ria és a Magyar Tanácsköz­társaság címmel, az első, s egyben átfogó tanulmányt ír­ta meg e témáról. Sokféle szálon követi nyomon a szer­ző 1919. eseményeit, de nem ragad meg azoknál, ha­meg fizet keletien festő az éhfíéit nem belőlük kiindulva ele­mez. Fölkutatja a kölcsönha­tásokat — mint például a Tanácsköztársaság létezése s az osztrák szociáldemokrácia szociális küzdelmének sikerei — és a rokonvonásokat, me­lyek közös utat tettek volna lehetővé. Végül is a szerző nem kerüli meg az okokat, mégha „kényesnek” tűnnek is. A zseniális alkotó élete mindig hálás téma az utó­kor számára, s sokan élnek is — sőt, visszaélnek — e lehe­tőséggel. Jól választott a Cor­vina Kiadó, amikor Henri Perruchot könyvét — magyar címe: Gauguin élete — for- díttatta le, mert ő elkerüli a sablonokat, s az olcsó meg­oldásokat. Nem felszínes, szentimentális életregényt írt, hanem minden föllelhető for­rás összegezéseként, gördülé­keny stílusú életrajz-doku­mentumot tesz az olvasó elé. Gauguin, akit életében gúny­ra és nyomorra kárhoztattak — ana leterített a nyomor” — írja egyik levelében, melyet nem kevesebbért, mint 600 ezer frankért adtak el egy ár­verésen —, napjaink egyik legdrágább modern festője a világon. Miként alakult e drámai élet. s mit tett jóvá az utókor, erről szól az ala­pos, eseménynaptárral és bib­liográfiával kiegészített mun­ka. KÉT. NAGYALAKÜ AL­BUMOT kínál újdonságai kö­zött ugyancsak a Corvina, el­sősorban a műkincsek szerel­meseinek. A bátor vállalko­zás két, kezdő kötete Buda­pest és München múzeumaiba kalauzolja el az olvasót és a szemlélőt. A Budapest Múzeu­mai című kötet a főváros hét nyilvános gyűjteményét mu­tatja be, tömör, lényegre tö­rő szöveggel, s rengeteg kép­pel. (A reprodukciók, a kö­tetek kiállítása a Kossuth és az Egyetemi Nyomda munká­ját dicsérik felsőfokon). A München Múzeumai kötet ti­zennégy gyűjtemény anyagá­ból ad szövegben teljes átte­kintést, s ízelítőt képekben. A jól válogatott képanyag, a laikus számára is világos szö­veg, mindkét album esetében meghódítja az olvasót, tehát sikert ígér a vállalkozás, a további kötetek számára is. M. O. ÍTzonel Viofnnmltnl fii.) IC® és anlrsseit A Központi Sajtószolgálat megbízásából Jenkei János, a Komárom megyei Dolgozók Lapja rovatvezetője néhány hetet Vietnamban töltött. Üti- beszámoló-sorozatában felvil­lantja a harcoló Vietnam éle­tének mindennapjait. Haiphongtól északnak tart­va, rövidesen a hegyek közé érünk, a kanyargó út előtt hirtelen nyílnak ki a hegyek; ránk villan á tenger békés-kék vize. A sziklaszirtek, mintha tudomást sem vennének erről, ■továbbra is ritmikusan emel­kednek ki a • tájból, immár a halongi öböl vizéből. Csodála­tos látvány köszönt itt ránk: a Leszálló Sárkány öblében a Csodák Barlangja és más ne­vezetességek. Vidéki utam előtt többen is emlegették, hogy ki ne feledjem progra­momból Bedalont. Nos. „Be- dalon”-t hiába kerestem. Az­tán kiderült, hogy ez nem más, mint a halongi öböl franciás elnevezése: Baie d’Halong. Mondják, ez a világ egyik legcsodálatosabb tengerpartja — s én el is hiszem, mert ha a többi csodás partot nem is ismerem, itt. ahol a nyílt ten­ger tulajdonképpen csak húsz kilométernyire kezdődik, ahol hívogatóan integetnek a me­redeken felmagasodó, zöld- szöszös, hegynyi sziklák — mesebelivé változik a táj. Akik itt élnek, a halász szö­vetkezet tagjai, persze a ter­mészet más ajándékait kere­sik pillangőszárnyú vitorlás hajócskáikkal. A hongai szakaszon gém­nyakú daruk rakják uszályok­ba a szenet. Innen indulnak a sínek is a bányák felé- Itt-ott elkanyarodunk a tengertől, hogy aztán Cam Pha-nál is­mét rácsodálkozhassunk a szir- tekre. A természet szépsége itt sem feledtetheti azonban, hogy a hegyek gyomra nagy értéke­ket, igazi kincset rejt. Ezek felmérése, feltérképezése még korántsem fejeződött be. A Deo Nai külszíni antracit­bánya látványa pedig tényleg versenyre kelhet a halongi sziklákkal. To Tan Sang, a Deo Nai bá­nya igazgatója, aki a kütszíni fejtésen kalauzolt bennünket, elmondta, hogy a nyolcórai munkaidőből sokszor csak öt— hat óra az effektiv termelő te­vékenység, részben az alkat­részhiány miatt, de a műszak­váltás sem megy ma még elég gyorsan, szervezetten. Ezért is igyekeztek javítani mindenek­előtt a vezetési módszereken. — A vezetés színvonalnöve­lése szervezettebbé tette a munkát. A bányarész vezető­ségének egy tagja mindig a munkahelyen tartózkodik, az igazgatóság egy tagja pedig a műszakváltáskor jelenik meg a helyszínen, hogy konkrét taná­csokat és utasításokat adjon. Jelentős kedvezményekben, támogatásban részesülnek a vietnami bányászok. A havi 26 kilogramm rizs már önmagá­ban jóval több, mint a fejen­kénti országos átlag, s ehhez tegyük hozzá azt is, hogy amíg még a vezetők is csak fele rizs, fele liszt arányban kapják meg fejadagjukat, a bányamunká­sok — kedvezményként —>■ csak rizst kapnak. Több cu­kor, hús jut nekik, ellátásuk folyamatos, s bérük Is több az átlagos munkáskeresetnél: a .külszíni munkán kétszeres, a föld alatti munkahelyen há­romszoros ez az arány. Premi­zálással is ösztönzik a bányá­szokat, 1 szociális helyzetük is kedvező. . Cseréptetős házak­ba költöznek mind többen, háztájit kapnak, megfelelő or­vosi ellátásban részesülnek, «4 legnagyobb magyar gyűjtemény Beszámoltunk arról, hogy Svájcban elárverezték Levey chicagói bankár gyűjtemé­nyét, amelyből egyetlen vevő 275 ezer frankért vásárolt. A páratlan különlegességeket tartalmazó gyűjtemény egyik legértékesebb darabja az 1871. évi kőnyomatos 2 krajcáros. nyolc bélyegből álló blokkja volt, amelyet 25 ezer frank ki­kiáltási árról, 34 ezer frankra vertek fel. Megoszlanak a vé­lemények a 25 ezer frankért elkelt trieszti levélről. Ezt so­kan egyedülálló ritkaságnak tartják, mert 2 krajcáros oszt­rák és 3 krajcáros magyar réz­nyomatos bélyeget együtt hasz­náltak bérmentesítésre akkor, amikor a posta rendelete már 6 hónapja tilalmazta a vegyes felhasználást, illetve osztrák bélyeg elfogadását. Hazai szak­értők egy része viszont kétke­déssel' tekint erre a levélre, mert Triesztben postai ren­delkezések szerint sohasem lehetett magyar bélyeggel bér­mentesíteni. A teljes kőnyo­matos sor (6 érték) használat­lanul 9 ezer frankért cserélt gazdát. Az ár nem túl nagy, ha a bélyegek állapota a leírás­nak megfelelően, kifogástalan. farai önállóság Az angol kormány bélyegki­bocsátási jogot adott a La Manche csatornában fekvő Jersey és Guernsey szigetek­nek- Guernsey látszólag na­gyon korán jutott a postai ön­állósághoz, mert saját föld­rajzi helyzetét sem ismeri. Első forgalmi sorozatának 1 penni és 1/6 shilling értékű bélyege úgy tünteti fel a Izigetet, mintha a 40°30’ szélességi fok­nál terülne el. A valóságban itt a Baleóri szigetek helyez­kednek el, míg az új bélvegki- adó állam a 49. szélességi fok­nál fekszik. föorsólevesbétyeg A sárgaborsó egyszerű étet, de az éhezőknek jó szolgála­tot tesz. 25 éve, a háború be­fejezése előtti napokban ha­zánkban sokakat mentett meg az éhhaláltól. Belgium 1957. évi jótékonysági sorozatának 2-f-l frankos bélyege egy bor­sólevest osztó lovagot ábrázol, ahogyan a Hasselt városkában tartott ünnepi játékokon ezt a legendás alakot min­den esztendőben, így az idén is életre keltik. A belga polgárok a most már vidám ünneppel egy középkori éhín­ségre emlékeznek, amikor a város lakóit egy spanyol lo­vag borsólevest osztó kanala mentette meg. v4rab postaunió 20 tagot számlál a Kairóban székelő arab postaszövetség, amelynek működéséről már több ország bélyeggel is meg­emlékezett. Az UPU, a világ postáinak egyetemes szerveze­te hivatalos lapjában foglalko­zott az arab unió munkájá­val. A tagok között szerepel­nek a túlzott bélyegtermésük­ről hírhedt olajsejkségek (Abu Dhabi, Dubai, Ras al Khaima stb), amelyek postai tevékeny­ségének és így bélyegkiadási jogának bizonyos fokú elisme­rését jelenti az Egyetemes Postaegyesület állásfoglalása. Külföldi szakvélemények sze­rint ennek következtében vár­ható az arab államok, illetve az ola.isejkségek sorozatainak teljes filatelista elismerése, és katalógusokba való felvétele. GkkQnk nvonón Ajándék a „ Roller ”-n ek Lapunkban láttak napvilágot azok a sorok, amelyekben a Kógrád megyei Vegyesipari és Javító Vállalat elektro­akusztikai szereldéjének dolgozói felhívással fordultak a. művelődési intézményekhez, felajánlva elektromos szakisme­retüket, és segítségüket azok munkájához. A felhívás nyomán baráti együttműködési kapcsolat szö­vődött a szerelde és a karancsaljai „Roller”-zenekar között. A patronáló üzem mikrofonokkal, erősítőkkel ajándékozta meg a közismert zenekart, amelynek tagjai viszonzásképpen elvállalták, hogy műsoros estjeiken zenével szórakoztatják S vállalat, az elektroakusztikai szerelde dolgozóit, fiataljait. Változások a jubileumi pályázatban Bontják a régi csiszolót Eljött tehát ez a nap is! A Salgótarjáni Tűzhelygyár ré­gi épületei megértek már a bontócsákány alá. A rekonst­rukciós beruházások előreha­ladásával. az új üzemcsarno­kok átadásával végre lehető­vé vált a bontás. A régi épü­leteket egy kicsit talán csak azok sajnálják, akik hosszú­hosszú éveket dolgoztak ben­nük. Nemrégen kezdődött el a régi csiszoló bontása, amely teljes berendezésével végleges, új helyére költözött. A bon­tásból kikerüld használható építőanyagot a gyári dolgozók között osztják szét. Ezt a fel­adatot a szakszervezet vállal­ta magára. Ügy tervezik, hogy azok közül, akik építkezni szeretnének, a gyár régi és jó munkát végző dolgozói minél nagyobb számban része­sülhessenek az olcsó építőa­nyagból. — Abban, hogy idei részará­nyos termelési eredményünk 49 százalékkal magasabb, mint a tavalyi — tájékoztatott még az igazgató —, jelentős szerepe van a párt munkájának, s ezzel kapcsolatban a többi közt a demokratizmus fokozásának is. (Elvittek például egy mun­kaértekezletre, ahol az álta­lános tájékoztató után a bri­gádvezetők sorban elmondták eredményeiket, gondjaikat, s így szinte egymástól lesik el a jó módszereket.) — A munkások természete­sen nem a termelés általános műszaki-technikai kérdései­be szólnak bele, de például fő gondunk, az alkatrészproblé­ma megoldásában nagyon so­kat segítettek már eddig is újí­tásaikkal, s azzal is. hogy sok brigád vállalta: maga javítja gépeit. A következő időszak tenni­valóiról Tro elvtárs ezt mond­ta: Mint korábban már tájé­koztattuk olvasóinkat, az MSZBT, a KISZ, és az Euró­pa Könyvkiadó jubileumi pá­lyázatot hirdetett 1969 nya­rán. A pályázat lényege az, hogy 12 megadott, a mai szovjet irodalom alkotásait tartalmazó könyv közül hatot el kell olvasni, és a megadott 3—3 kérdésre válaszolni kelL A pályázaton résztvevők kö­zött ötvenezer forint értékű jutalmat osztanak ki. A- kitöl­tött kérdőíveket a helybeli könyvtáraknál kell leadni 1970. március 1-ig. A pályázatot kiíró szervek a könyvtárosok jelzését figye­lembe véve, — mely szerint az olvasásba kijelölt művek nem jutottak olyan példány­számban a piacra, hogy az ér­deklődést ki tudnák elégíteni —, újabb három könyvvel bő­vítették a választható könyvek listáját. Tekintettel arra, hogy ezekhez a művekhez nem készültek megválaszolandó kérdéseket tartalmazó kár­tyák, most közöljük ezeket a kérdéseket. Az eddig kijelölt művek mellé választható Gorkij: Az Artamonovok című regénye. A következő kérdésekre kell vá­laszolni a regény elolvasása után: 1. Mi a neve az öreg Artamonov legidősebb fiának? 2. Így hát a részeges rendőrt .......................... ............................ a v áfos tréfacsinálóját és pojá­cáját küldték át hozzá (a hi­ányzó nevet kell beírni). 3. Ki és mikor gondolja magában: „Nem lakodalom, bíráskodás.’! A második mű: Solohov} Emberi sors. Kérdések: 1. Me­lyik évben született az Embe­ri sors főhőse? 2. Mi a neve a regény főszereplőjének? S. Milyen rangja volt annak a német tisztnek, akinek sofőr­je lett a regényhős? A harmadik választható mű Szimonov: Élők és holtak cí­mű regénye. Ellenőrző kérdé­sek: 1. Milyen beosztásban, mióta szolgált Szincov a há­ború kitörésekor? 2. Ki és mi Kolja Bajukov? 3. Mi a neve annak a tábornoknak, aki Szincovnak átadta a Vörös Csillag kitüntetést? Tiltott közlekedés ■— Most a jövőre, a távlatok­ra gondolva alakítjuk ki a bányaüzemeket — nem a ter­melés gyors mennyiségi növe­lése az elsődleges célunk, ha­nem bányászatunk korszerű jövőjének megalapozása. Ezt úgy hiszem, a gazdasági élet általános jellemzőjének is tekinthetjük­Jenkei János Következik: (Az ország sebei) A svájci Weimingen város­kában a kanton közlekedési rendészete nemrégiben meg­állapította, hogy valaki ko­csijában egy borjút szállított. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy az állat nem volt meg­kötözve. Az Austin Mini 1000. típusú kisautó találékony gaz­dája, egy fiatalember, egysze­rűen kivette autója hátsó ülé­sét, s a kásborjút így szállí­totta rendeltetési helyére. Mi­vel az effajta fuvarok nem voltak ritkák nála, lyukakat fúrt a kocsi aljába, hogy g négylábúak ürüléke szabadon távozzék. A közlekedési tör­vény azonban előírja, motoros járműveken történő állatszál­lításoknál meg kell akadá­lyozni, hogy az állati ürülék az utat bepiszkítsa. Ugyanez a törvény mondja ki azt is, hogy a vezetőnek gondoskod­nia kell arról, hogy a szállít­mány ne akadályozza őt ve­zetés közben. Annak pedig, hogy a kocsiban tartózkodó személyeknek a sofőrt „nem szabad zavarniuk”, a fentem- lített „utas” aligha lehetett tudatában. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom