Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)

1970-01-23 / 19. szám

Äs /nrfályvpsetft vfilpmSny* A vasművesséff múzeuma Egy múzeum, amelynek minden darabját a múzeum alapítója készítette. Mert voltakép­pen a vasrnűvesség múzeumának tekinthetjük Bieber Károly Munkácsy-díjcLs kovácsmü- vesz műtermét. A hetvenhét esztendős mester több mint hatvanéves pályájának majd minden elkészült művéből őriz itt egy példányt. Megtalálható a szeretettel óvott tár­gyak között a fiatal Bieber Károlynak még Ferenc József idejében készült szabadulási remekétől, az immáron európai hírű művész legutóbb tervezett modern lámpájáig min­den, ami szép, csak formálható a kovácsüllön megmunkált vasból. Hivatalos besorolás nélkül is múzeum ez, egy kivételesen szorgalmas és tehetséges élet gyümölcseinek szép és mindig gyarapodó gyűjteménye (MTI fotó — Bojár felv.) Kevesebb kieső idővel SOK SZŐ ESIK manapság a muni.aerő-gazüaUiodásról, az élőmunkával való takarékos­ság fontosságáról. Olyan tar­talékról van szó, amelynek a feltárásával, hasznosításával igen jelentős lépést tehetünk előre a termelékenység, gaz­daságosság útján, anélkül, hogy ahhoz különösebb anya­gi erőre lenne szükség. Nem véletlen, hogy Kádár János elvtárs angyalföldi beszédében is foglalkozott ezzel a kérdés­sel és többek között megál­lapította: a munkaerő-gazdál­kodás nem megfelelő, sőt rossz... Megyénk legtöbb munkást foglalkoztató vállalatánál, a Nógrádi Szénbányáknál is ál­landóan visszatérő probléma a műszakgazdálkodás javítá­sa. Annak ellenére, hogy az elmúlt év alatt csaknem tíz százalékkal növekedett a ter­melékenység, az egy műszak­ra eső termelés, mégis sok meg a' javítani való. Igen sok az objektív és legalább any- nyi a szubjektív ok a mű­szakgazdálkodásban, amit megmagyarázni ugyan lehet, de oelenyugodni nem szabad. Több fórumon elhangzott már és foglalkozott ezzel a párt- és szakszervezeti bizott­ság is, hogy különösen a má­sodik félévben fellazult a műszakgazdálkodás a válla­latnál, mert a szénigények növekedése és a rendelkezés­re álló munkaerő miatt, el kel­lett térniük az arányokkal. A széntermelés javára, az elő­készítés, feltárás kárára tör­tént ez. A visszafejlesztésnél, sőt a karbantartásnál megta­karított munkaerőt is a szén- termelés fokozása érdekében vezették be. Ráadásul a ter­vet éves átlagban 220 fővel kevesebb létszámmal valósí­tották meg. Ez az érem egyik oldala, bár olyan átszervezést igényelt, amit hosszú időn ke­resztül nem lehet tartani anél­kül. hogy a másik oldalt ne érje károsodás. A hibák gyö­kerét mégsem itt kell keres­ni, hanem másutt. Év elején a várható kieső műszakokat is megtervezték. A terv és a valóság között azonban igen nagy az elté­rés. Annak ellenére, hogy ke­vesebb volt a létszám, mégis 38 ezer műszakkal több eser. ki a tervezettnél a termelés­ből. Mit jelent ez? Talán leg­jobban úgy érzékeltethetjük, hogy ez a különbség, illetve ennyi műszak elegendő 87 ezer tonna szén kitermelésé­hez. Ha tehát rendelkezésre áll a munkaerő, illetve eny- nyi műszak, vasárnapi terme­lés és a túlzott túlóráztatás nélkül is felszínre hozhatták volna azt a szénmennyiséget, amit tavaly termeltek. Sok volt a beteg — mond­ják, és nem ok nélküL A ter­vezett 183 ezer helyett, 230 ezer műszak betegség címén esett ki a termelésből. Ezen a különbségen is el le­het gondolkodni. Az utóbbi időben éltek a rendelet adta lehetőségekkel, és sok olyan idősebb dolgozót küldtek nyugdíjba, akik gyakran be­tegeskedtek. Ennek a kedve­ző hatása elmaradt, sőt a be­teglétszám azóta szaporodott. Ezt nem indokolta semmifé­le járvány, mert ilyen nem volt. Tehát az okát valahol másutt kell keresni. A különböző címeken iga­zolt távoliét is sok volt, két­szer annyi, mint amennyi terv szerint lehetett volna. A 18 és fél ezer helyett, több mint 37 ezer műszakot Igazoltak a Nógrádi Szénbányáknál ta­valy, annak ellenére, hogy szabad szombatok is voltak. Érdemes lenne elemezni ezt a kérdést —, de a különböző szerveknél is —, hogy való­ban szükséges-e ennyi mun­kakiesés? Talán kevesebb is elegendő lenne! AHOL HIÁNYZIK a kellő munkaerő, a túlóráztatásra kényszerülnek. Így volt ez a Nógrádi Szénbányáknál is. A korábbi kötöttségekből enged­tek és a betervezett 55 és fél ezer túlműszakkal szemben több mint 128 ezret használ­tak fel. Ez azt jelenti, hogy bizony egyes emberekre sok­kal nagyobb terhet rótt a ter­melés érdeke, mint másokra. A sorozatos vagonhiányok miatt szükségessé vált ki_ és berakodás, szintén sok túlmű- szakot igényelt, de a vasár­napi termelés is. Ezen kívül ma még több helyen rosszul értelmezett szociális meggon­dolásból rendelnek el túlórát. Jobb munkaszervezéssel a túl- műszakok számét bizonyára csökkenteni lehetett volna. Csak néhány szám tükré­ben próbáltuk elemezni a Nógrádi Szénbányák műszak­gazdálkodását. Hosszan lehet­ne még foglalkozni a külön­féle veszteségidőkkel, ami ugyancsak terhet jelent. A munkaerő ésszerűbb elosztása, telepítése, a feltételek bizto­sítása, a munka megszerveze- se szinte kivétel nélkül min­denütt javítható még. Érde­mes ezekkel a lehetőségekkel is az eddiginél hatékonyab­ban, célravezetőbben foglal­kozni. Az elmúlt év tapasz­talataiból le kell szűrni a ta­nulságot a Nógrádi Szénbá­nyák egész területén már most. az újév elején, hogy az idei munkában azt hasznosít­hassák. SOK MÉG a rejtett tartalék ami nem maradhat kihasz­nálatlanul, ha termelékenyeb­ben, gazdaságosabban akar­nak termelni. Céljuk pedig ez. B. J. Két asztalnál ülnek, egyéb­ként üres a korcsma. A két asztalnál is egy-egy szál fér­fi. Együtt jöttek, de külön ül­tek. Az első számú férfi ko­nyakot iszik, a második szá­mú forralt bort. A korcsmá- rosné nem ismeri őket, nem a faluból valók, mégcsak nem is a járásból. Mindössze any- nylt tud róluk, hogy filme­sek. Itt vannak a faluban reggel óta, mondják a né­pek, hogy holnapra több szá­zan jönnek. Aki a konyakot issza, elég rossz külsejű, rossz arcú fic­kó. Pulóver, kordbársony nadrág, szakáll. Valami me- lós, vagy statiszta lehet — gondolja a korcsmárosné. A forraltboros elegáns, . in­telligens vendég benyomását kelti. Jól szabott ruha, fehér ing, hatalmas mandzsettagomb, nyakkendő. Ez lesz a na- csalnik — állapítja meg az asszony. A konyakos vastag papír­halmazban lapozgat, és már a harmadik konyakot kéri. A forraltboros egy litert- ivott, és most a semmibe bámul. A korcsmárosné leteszi a konya­kot as asztalra, azután leteszi Á szanálástól a nyereségig Esztendő alatt kikerültek a mélypontról A kállói közös gazdaság mi­nősítésében ritkán lehetett az „első” jelzőt használni, mert legtöbbször a közepes, vagy a lemaradó gazdálkodás volt jellemző tevékenységére. Mint ismeretes, 1968-ban a közös gazdaság veszteségesen gazdálkodott és szanálási el­járást indítottunk a megyei tanács vb javaslatára. Nagy jelentőségű eseménynek lehet megítélni, hogy a pásztói já­rás területén, sőt megyében is a káliói Üj Tavasz Tsz kezdte meg a zárszámadási közgyűlések sorozatát. Egyhavi nyereség Ez az elsőség nem egysze­rűen csak időrendi sorrendet jelent, hanem az 1969. évi gazdálkodás területén bekö­vetkező nagy előrehaladást, és fejlődést is tükrözi. A közös gazdaság ugyanis, megfogadva a szanálási bizottság javasla­tát, illetve a megyei tanács végrehajtó bizottságának ha­tározatát, igyekezett úgy megszervezni az 1969. évi gaz­dálkodását, hogy az 1968. évi veszteséget kigazdálkodja, nö­velje tagsága személyes jöve­delmét, és biztonsági tartalé­kot is képezzen. E célkitűzéseinek a közös gazdaság teljes egészében ele­get tett, mert a bruttó jöve­delmet az előző évihez képest kétszeresére emelte. Az alap­jaiban jelentkező hiányt pó­tolta, sőt alapjainak volu­menét 20—30 százalékkal nö­velte, a személyes jövedelem pedig annyira nőtt, hogy a tsz száz százalékon felül Is kiegészítő részesedést fizetett. Az évközben munkabér­ként kifizetett 80 százalékos volumenű béralapköltsége mintegy további 36 százalé­kos mértékben érvényesült, ami ipari nyelvre lefordítva 25—30 nap nyereségreszese- . dést, 2300—2500 forintot je­lent kállói viszonylatban. A közös gazdaság pénzügyi helyzetében olyan stabilitást sikerült teremteni, ami lehető­vé tette többek között azt is, hogy a tsz a szanálással kap­csolatos állam iránti kötele­zettségeit kiegyenlítse. Másfél milliós tartalék A kollektív munka eredmé­nyeként megtermelt bruttó jövedelemből mintegy 1,5 mil­lió forint került át a bizton­sági tartalékalapra, ami a jö­vedelemszint további fokoza­tos és gyors emelkedését te­szi lehetővé. Ilyen nagyságú biztonsági tartalékkal fennállásának 10 éve alatt soha nem rendelke­zett a kállói közös gazdaság. Méltán vetődik fel a kér­dés: mi a siker alapja, moz­gató rugója? Ez az eredmény több kom­ponensből tevődik össze. El­sődlegesen kell megemlíteni azt a tényt, hogy a közös gaz­daság tagsága megértette mi­ért került sor szanálásra, de megértette azt is, hogy mi­lyen módon lehet a mélypont­ról felemelkedni, és hogy le­het az elismert gazdaságokhoz felsorakozni. A nagyon is mozgalmas, 1969. évi, tavaszi időszakban a tagság a járási és helyi párt- és állami vezetőkkel együtt­működve rendezte a vezető­ség sorait. Sajót kollektívá­jukból állítottak elnököt a közös gazdaság élére, míg más munkaterületről biztosí­tották a szakvezetés káderál­lományát. A problémák meg­oldásában különösen élen járt a termelőszövetkezeti párt- alapszervezet, melynek testüle­ti rendezvényein 4—5 alka­lommal is szerepelt a közös gazdaság jobb előrehaladásá­nak az ügye. Az új vezetőség a pártalapszefvezettel és pártvezetőséggel együttmű­ködve a tanács, a Hazafias Népfront, a KISZ és a nőta­nács véleményét meghallgat­va és segítségét igénybe véve oldotta. meg legfontosabb po­litikai, társadalmi és gazda­sági feladatait. Mindezek együttesen lehe­tővé tették, hogy a közös gaz­daság előtt álló termelő mun­ka optimális határidőkben, és jó minőségben kerüljön el­végzésre. E munka egy része már a következő gazdasági év jobb terméslehetőségeit se­gíti elő, amit az is bizonyít, hogy nincs egy talpalatnyi föld sem a kállói határban, amelyen ne végezték volna el az őszi mélyszántást. Javult a tsz gazdálkodása, ami viszont a költségszint alakulásában jut kifejezésre. Míg 1968-ban 170 százalékos költségszint jellemezte gazdálkodásukat, a múlt évet 85 százalékos költ­ségszinttel, tehát nagyon ta­karékosan gazdálkodtak vé­gig- i Fokozott fegyelem Erősödött a tsz munkafe­gyelme, technikai és techno­lógiai színvonala. Különösen nagy előrehaladás jellemző a közös gazdaságra a termelő­szövetkezeti demokrácia ér­vényre Jutása, kiszélesítése te­rületén.. A korábbi években bizalmatlan, minden újtól fé­lő kallói tsz-tagok áthangolód­tak, véleménynyilvánításuk szabadsága, az újonnan meg­választott tsz-vezetők határo­zott, szakmailag stabil, de em­berséges magatartása, a tsz pénzügyeinek biztonsága és a kecsegtető terméskilátások bi­zakodóvá tették a tsz tagsá­gát. ami az élőmunka haté­konyságában, a munkafegye­lemben, a termelőszövetkezeti közös vagyon megóvásában egyaránt kifejezésre jutott. Az igazságos vezetés, a tsz- tagok egyenlősége, továbbá jogaik biztosítása jó irányt szabott a kötelezettségek tel­jesítése vonalán. Ez pedig a gazdálkodási eredményeket előnyösen befolyásolta. A megváltozott körülmé­nyek, az új készpénzes mun­kadíjazási forma az eddig használhatatlannak vélt em­bereket szinte a legjobb munkaerővé változtatta, akik ezúttal bírálat helyett a közös gazdaság párt- és gazdasági vezetésének dicséretét érde­melték ki. A tsz tagságának a közöshöz való ragaszkodását bizonyítja az is, hogy megszűnt a tsz-bői történő kilépés és ma már a lassú visszaáramlás jelei mu­tatkoznak a férfi és fiatal munkaerők részéről egyaránt. Feledésbe merülhet A kállóiak eredményei azért következhettek be ilyen ked­vező fordulattal, mert a közös gazdaság vezetősége és tag­sága jól megszervezte tenni­valóit. Már az új tennivalókat is csokorba kötötték, elkészí­tették 1970. évi termelési ter­vüket, melyben a tagság még nagyobb mértékű anyagi el­ismerését és a biztonsági tar­talékalapok teljes feltöltését tűzték ki célul Ilyen eredmények és ilyen biztató célok mellett méltán bízhatunk a kállói közös gaz­daság távlati elképzeléseinek valóraváltá6ában. Ezzel pedig lassan feledésbe merülnek az 1968. évi szanálással járó ki­siklás fájó nyomai. Dr. Bencze Barna, a Pásztói járási Tanács osztályvezetője A gebines korcsmárosné bálhatná, ugye, főrendező ur? — fordult a konyakoshoz: Az asszonynak már ekkor gúvadt a szeme. De a férfi nem hagy­ta abba. mind a két kezét is, hogy az ilyenek gavallérok. Hát . ~ j- bort le0yen szíves fel­nyomatékot adjon a szavának, most maga még azt se nézte lrni’ Tudja, nálunk, Pesten, — Kérem, legyen szíves fi- kí belőlem, hogy mondjuk, azt taríi“fc. ho9V piti dolog zetni. Három konyak, az any- e9V órával ezelőtt én is be- J”? ,fn. nflp számolgatni egy­nyí, mint... nem tudok töb- törtem valahová. keJ_ llt?1 bort. Itt leszünk egy bet hitelezni» A múltkor egy ~ Én magából kinézem..., nőnapig, az lesz egy szép magához hasonló fickó egy de engem nem érdekel ez a summa — A fickó mindezt fél liter konyakot ivott meg, link Pesti dumái nálam fizet- e.?v fi könnyed eleganciá- s akkor bejelentette az unal- ni keU- ha ma kirabolja a ,aval mondta. Az asszony sze- mast, hogy egy vasa sincs. Nemzeti Bankot, mit ér vele? me erTe teljesen kiguvadt. Hiába vitték el a rendőrök, öt perc múlva úgyis lefülelik Es on mit játszik? On nem volt rajta mit vennem. 0 zsaruk, én pedig itt állok lesz a főszereplő? megfürödve, mint orgazda... A, én pilóta vagyok. A A konyakos férfi a zsebébe Ekkor jött oda a forralt- főrendező úr pilótája - nézett nyúl, fUet, és ad ^ öt forint bőrös az asztalhoz, és ő is be- a szakállasra. — Ma nem re— borravalót, és ő is megszó- kapcsolódott az értekezésbe. pülünk, ezért ihattam én is. — Asszonyom, ez a kis dz- Mindenesetre csak nyugodtan — Ön, asszonyom, rossz let pontosan olyan, mint egy szóljon, ha kocsikázni akar, korcsmáros. Valamikor hajda- ékszerbolt, akár Pestre is el- szívesen megkocsikáztatom. nán a főpincérek arra oktat- tolhatnák, még a Váci utca- Akár Pestre is felugorhatunk iák a pikolófiúkat, hogy a ban is megállná a helyét. És valamelyik este. legrongyosabb embert is udva- ön?! Nem szeretek hízelegni. Az asszony kinyitotta a riasan szolgálják ki. Ki tud- de ön Budapest legszebb mi- k°ckás füzetét, és felírta a ja, okították a pincérpalantá- xernöivel is felvehetné a ver- sofőr neve mellé az egy liter kát, ki tudja, nem éppen ez a senyt, sőt filmszínésznőnek is f°rrdlt bort. rongyos fickó rabolta-e ki elmehetne. Apropos! Filmezett g, pontosan egy órával ezelőtt a Nemzeti Bankot, és most a i _ ■ zsebe tele van dohánnyal. És | NÓGRÁD — 1970- január 23., péntek S 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom