Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)

1970-01-18 / 15. szám

Premier Salgótarjánban A művészeti hetekről A „művészeti hetek”-nek nevezett rendez­vénysorozat szervezésének gondolatát általá­ban egyértelműen örömmel lehet fogadni. A gondolat megvalósulása azonban — kétévi tapasztalat ezt bizonyítja —, nálunk nem a legsimábban halad. Miután az eredményekről többször és terjedelmesen írtunk — néha túl­ságosan is általános megjegyzések kíséreté­ben —, ezúttal inkább gondjainkról szólunk. Úgy véljük, a randezvénysorozat jövője ér­dekében beszélni kell erről. Mindjárt az elején, már az elnevezés kö­rül is baj van. Művészeti heteket Budapesten, más fővárosokban, de magyar és külföldi vi­déki városokban is rendeznek, egy vagy több művészeti ág, esetleg egy időszerű, a művé­szetekben is hangsúlyozottan jelentkező gon­dolat szolgálatának jegyében. (Budapesti ze­nei hetek, prágai tavasz, szegedi szabadtéri játékok stb.) Itt nem tétova az ember, kon­cepciózus rendezvénysorozatokról van szó, továbbá rangos és egyértelműen művészeti eseményekről. 4 rfa igényt tartunk erre az elnevezésre, ak­kor nekünk is mindenekelőtt azt a központi, évről évre meghatározó gondolatot kell meg­keresnünk és felmutatnunk, amely köré cso­portosítjuk a művészeti rendezvényeket. Ez egyúttal azt is felveti, hogy az általunk ren­dezett, művészeti hetek miben különböz­nek a más városokoan rendezett, ha­sonló jellegű eseményektől? Pusztán öt­letek — ha még oly jók és érdekesek is —, egymás mellé sorakoztatásából nem állhat össze Salgótarján szellemi életébe szervesen kapcsolódó, bizonyos értelemben csak ránk jellemző program. A decemberben második alkalommal meg­rendezett művészeti hetek központi gondola­ta Salgótarján felszabadulása negyedszázados évfordulójának megünneplése volt. Ezt ön­magában a művészeti hetek koncepciójaként nem fogadhatjuk el. Azért nem, mert a nagy történelmi évforduló megünnepléséhez való kapcsolódás túlságosan tág lehetőséget, vagy ha úgy tetszik, túlságosan szűk keresztmet­szetet jelent a művészeti hetek szempontjá­ból. Ez beigazolódott. A város felszabadulásá­nak jubileumi rendezvényei országos érdek­lődésre is számot tartottak, csak az elismerés hangján szólhatunk róluk. Ezeket azonban (köztük idős Szabó István Kossuth-díjas szob­rászművész művének felavatását is), akkor is megrendezték volna, ha történetesen nincse­nek ugyanekkor művészeti hetek a városban. Ezek az események csak kidomborították a művészeti hetek önálló koncepciójának hiá­nyát. A rendezvények, az amatőr énekkari talál­kozó, a film díszelőadás, a különböző képző­művészeti kiállítások, a népművelőknek ren­dezett ankét, a Palócföld című folyóirat ju­bileumi eseményei, a SZOT-díjas írók talál­kozója, a színházi előadás, a kétnapos gyer­mekműsor stb. önmagukban hasznosak, jók voltak. Az év bármely szakaszában szívesen vennénk őket. Azonban csupán ezek „tömörí­tése” nem elegendő a művészeti hetek ren­dezéséhez. Ahhoz több kell ! Csak ránk jellemző, s országos érdeklő­désre is számot tartó kulturális eseménnyé nőheti ki magát például az a gondolat, hogy Salgótarjánban évről évre megrendezzük a munka- és a munkásábrázolással foglalkozó írók találkozóját. E témával elhangzott ugyan egy előadás a művészeti heteken is népmű­velők, pedagógusok számára, SZOT-díjas írók is részt vettek néhány író-olvasó találkozón. Többre azonban nem futotta! (Pedig e gon­dolat jegyében például az ország legjobb, gaz­dag munkásmozgalmi hagyományokra visz- szatekintő, művészi ranggal bíró munkáskó­rusai, zenekarai, színjátszói stb.. is rendszere­sen találkozhatnának egymással a művészeti hetek idején a munkáskultűra és hagyomány jegyében. Egyáltalán: a munkáskultúra nap­jainkban való továbbélésének, fejlődésének, módosulásának figyelemmel kísérése a salgó­tarjáni művészeti hetek nagyszerű feladata, úttörő vállalkozása lehetne! S kitűnően szol­gálná a helyi munkásság kulturális hagyo­mányainak még jobb ápolását, közkinccsé té­telét is). Az első országos zománckiállítás megnyitá­sa figyelmet érdemlő kulturális esemény volt. Zománcbiennálévá fejlesztése során ugyan­csak országos, idővel talán európai képzőmű­vészeti eseménnyé nőheti ki magát. Ugyan­akkor nem „gyökértelen”, hiszen Salgótarján­ban élő képzőművészek is művelik napjaink­ban ezt a műfajt. (Ez bizonyára a további­akban is így lesz.) Természetesen, nem cé­lunk valamiféle új program kidolgozása. Csu­pán a figyelmet kívántuk felhívni arra, hogy kevésbé ötletszerűen, s a helyi — kellően még fel sem tárt — hagyományokhoz jobban kap­csolódó rendezvények csoportosításával kel­lene szerveznünk művészeti heteket. 4 Salgótarjánban jelenleg nem így történik. Az általunk művészetinek nevezett hetek ese­ményei városunk szellemi életében rangosak bár, de nem állnak össze egyértelműen mű­vészeti eseménysorozattá. Az elnevezés te­hát többet ígér, mint amit takar. E pár hét alatt Salgótarjánban sűrített, és többnyire színvonalas népművelési program részese le­het az érdeklődő. Célnak és megvalósulásnak önmagában ez nem is kevés! Csak „művésze­ti hetek”-nek az. Végül, de nem utolsósorban, néhány szó a közönségről. Pontosabban, hiányáról. A leg­utóbbi művészeti hetek eseményei ugyanis csaknem a teljes érdektelenség közepette zaj­lottak le. (Több példával szolgálhatnánk, de ragadjunk ki csak egyet. A Palócföld jubile­umi estjén a szerzőkön és a szereplőkön kí­vül senki sem lett volna, ha nem jelentek volna meg a KISZ-iskolások. A „senki” ezút­tal szó szerint értendő!) Úgy véljük, nem fo­gadhatjuk el Indokként az emberek állítóla­gos „érdektelenségére’’ való szakadatlan hi­vatkozást. Az a roppant kényelmes, de csu­pán felelősségünket tompító vélekedés sem fogadható el, mely szerint, ha most nem is volt közönség, majd jövőre talán lesz. (!?) A közönséget szervezni kell. Megfelelő, érdek­lődését felkeltő programmal, és — propa­gandával! Tóth Elemér A debreceni Csokonai Színház operatársulatának vendée.lAtéka AZ OPERA témája irodai- következtethetünk az előz- mi eredetű. A ményekre. De Verdi zseni- 1830. februárjában ális módon áthidalja ezt a Comédie Frangaise szakadékot, elhiteti a rém- Hugo Her- drámát. A mai értelemben lé­Az előadás meglepetését a Leonóra szerepében bemutat­kozó Gyulai Edit okozta. Az a gazdag skála, ahogy az első felvonásbeli áriától eljut a „bomba” robbant a színpadán: Victor nani című drámája. Az ifjú, lektani valószínűtlenségeket küszöbönálló tragédiát sejte- romantikusok megelégelték a érzelmi kitörésekkel oldja fel, tő utolsó képig, egy énekesnő föléjük ereszkedő mitológiai ezzel teret nyújt a drámai és elindulását sejtteti. Alkatánál hősöket, izgalmasabb, efőtel- a lírai szerepfofmálás néha fogva Gyulai Edit lírai szere- jesebb hangot követeltek ma- egyszerre megnyilvánuló két- pekre alkalmasabb, ennek el- guknak. Félre az unalmas tősségóe. A zene nem a lenére drámát alkotott, élt a sablonokkal! — hirdették a látványosságra épít, hanem az színpadon, hatáf-ozott színészi szószólók, s az a bizonyos elő- izzó szenvedélyességek bolt- játékot produkált. ■ adás nemcsak az esztétikai ívekbe nem fogható ellentétes Azucéna alakját Tibay nézetek, hanem az öklök és a hangulatelemeire. Kriszta formálta meg hihetet­sétapálcák csatája is volt egy- *• len vulkáni mélységgel. A bei­ben. S győzelmével a színpa- Ebből indult ki a rendező só tűz emésztésében elsorva- don is megjelent a szabad, koncepciója is. Az opera — dó, de mindvégig a bosszúért szenvedélyes szellem, elsősor- átlagos zenei műveltséget fi- tudatosan előrelépő cigány­ban a spanyol romantika írói- gyelembe véve —, mindenki asszonyt démoni erőkkel ala- nak műhelyében. A sikert az számára ismerős. A mai ér- kította. Fájdalmas volt és új nyelvezet és a hallatlan telemben azt is megkockáztat- meggyőző, a mezzoszoprán sze- merészség jelentette: a való- hatjuk, hogy szinte közhely- rep minden lehetőségével, szerűtlen főhősök mellett meg- szerűen ismerős. Tellát ebből Manrico szerepe az operairo- jelentek a rivaldák fényében a kiindulva kell az operából dalom egyik legnagyobb pró- mellékalakok is. előadást produkálni, mégpe- batétele. Ellentétes hangula­4 dig úgy, hogy intenzív, magas tok váltják egymást, gondol­Az alig huszonhárom éves hőfokot árasszon az ismerősre junk csak a második felvo- sevillai író, Gutierez: El tro- és az ismeretlenre. Különösen nás lírai hangvételű áriája bador című drámája forradal- nehéz ez akkof, ha az opera után berobbanó ,.st.retta”-ra, mi lendülettel követelt ma- alaphangulata a sötét tónusok- amely lendületes előadásmód- gának helyet a múlt század ra épül, mindössze két derű- jával minden nézőt megnyer- harmincas éveiben. A bosszú sebb, világosabb képpel lehet hét. Csongor József energiku- és a gyűlölet szenvedélyes dü- ellenpontozm (cigány- és ka- san oldotta meg szerepét, a hében fogant írás az elcserélt tonatábar). Az érzelmi skála lírai részeknél azonban még gyeí-mekek rémtörténetét dől- hangsúlyozása érdekében az finomításra van szükség. Tré- gozita fel. Mindezt nem a eredetileg négyfelvonásos da- fás György Ferrando szerepé­megszokott környezetben, ci- rabot két részre kellett bon- ben mindkét előadáson mes- gánytáborba helyezte a cse- tani, a képek meghagyása téri teljesítményt nyújtott, leleményt, középkori várkas- mellett. A szokásos lassú- Markáns arcéi, határozott télyha, amelyet beleng a mág- gyors-lassú felépítés (Leonóra hangkarakter segítette sikerét, lyák füsthálója, az élethalál- első felvonásbeli áriája) a ze- A keddi, tehát a premief- harcot vívó testvérek fölött, ne nyelvéről a második rész előadás meglepetését Gyulai akik a vérségi kapcsolatról utolsó képében már mozgássá Edit bemutatkozása jelentette, mit sem tudnak. alakul át, miközben az interp- Az első szereposztásban Hor­A két dráma újszerűségére retáló művészek a mozgással váth Bálint keltett feltűnést felfigyelt az akkor még pá- még magasabb hőfokra tudják Manrico szerepében. Határo- lyája elején álló Verdi is. emelni a zene által nyújtott zottsága, féktelensége révén Megzenésítette a Hemanit, s lehetőségeket. A többszólamú, hangjának és karakterének az úttörő jelentőségű Rigolettó de egyszerűségre töfekedő maximumát nyújtotta. Rajta után a Trubadúr következett, rendezést méltón egyensúlyoz- kívül Berczelly István (Luna ta az egy alapelemre épített gróf), Czakó Mária (Leonóra), díszlet súlyossága, a variációi- Varga Magda (Azucéna) ban is tömbként elhelyezett emelkedett ki az előadásból, monstrumjellege. 4 4 Külön kell szólni arról a A Trubadúr hétfői előadásán hatalmas energiáról, amit Ru­belül önálló életet élnek az az egy héttel ezelőtt lezajlott bányi Vilmos mester fektetett egyes szólamok is, mintegy debreceni bemutató együttese a zenekarba. A hozzáértő, jelzésképpen szólaltatják meg szefepelt. Számunkra a kedcfi szakavatott kéz után játszó saját lelkivilágukat. előadás érdekesebbnek ígér- zenekar az együtthangzás ma­A szöveg dramaturgiai szem- kezett, mivel ez a szereposztás gasiskoláját produkálta a kó- pontokból nem a legszerencsé- Salgótarjánban lépett először russal együtt. A táncbetétek sebb. Elkezdődik valahol, színpadra. Mindkét előadás (rendezői ötlet!) hatásosak és csak az elbeszélő hangjából szereplőgárdája kiegyenlített üdék voltak, hozzájárultak a Az olasz mester szakított a bravúros áriák sorozatát meg­követelő, eddigi énekes hagyo­mányokkal. Az áriák, duettek, triók itt már jól elhatárolt ze­nei egységet alkotnak. S ezen volt. TJgy gondolom, nem kö- vetek el semminemű túlzást, ha azt állítom, hogy a magyar foci morális téren olyan mélyre süllyedt, amit talán már Piccard professzor sem tudna elérni. Mert a fo­cit ma sem szeretik kevésbé a sportolni vágyó fiatalok mint apáik, nagyapáik idejé- köré­rnapr jegyzet Nulla-nulla lövésben nem kíséri ered­mény, — az már túlzott me­részség. Még vakmerőbbnek tetszik abban az egészséges közhangulatban, hogy végre szurkolók és legfelsőbb veze­tők láthatóan megtalálták a közös platformot, sőt egyes szakvezetők levonták a kö­vetkezmények tanulságait is. l! Mondhatná valaki, hogy 1a lakás 'nem olyan nagy igény. Laknia mindenkinek kell, a ben, a nagyközönség köré- még különösen „jól jön” fo- a magyar színekért fociznak ben pedig talán népszerűbb cistáinknak, ha a nemjáték- nálunk, hanem.. • lenne, mint valaha, ha nem ért külön anyagi dotációban + irtóznánk mi, szurkolók is a részesülnek az ellenféltől, az mélységtől. ellenfél mecénásától vagy minek is folytassam! Ez az iszony tavaly szem- mecénásaitól. Milyen jó hal- ^erszer elismételt szólamok a™sportkörökébe mel is lemérhető volt a lőni, h°9V az egyik kapus ezek- Ezen sírtunk Marseille ™mc!!ak a sportkorokon be- sporipályák látogatottságá- felfedte a gálád megveszte- uí.á™> ezen kacagunk a kaba- ez “z *?enV nak vészesen csökkenő szín- tJetési akciót és ezért szak- rfekban; « ezen bosszankod- Jem k.^niZ vonalán Eav doloaban azért vezetőket, edzőket, labdarú- tak sok pályán egesz even revolvereim nem kis dolog, a loctval a focistákkal szem- gokat állítottak félre és a át a szurkolók. Még meg- ha figyelembe vesszük hogy 11T ’ ■ veszteaetést elkövetni szán- nyugtató - el ne szóljam a harmincketezres _ leleksza­szóljam hogy a Stécé m“> épülő Salgótarjánban növekvő igyekezetről háromezer jogos lakásigény­ben is elértünk fejlődést: vesztegetést elkövetni szán aranylábú gyermekeink dékozó csapattól, még három magam. — srrxiss»vtsr-Jrtr~r.** «« <*/.» *«»- £“■ —• «“• « » megyei harmadosztályú fo- fordult, hogy világhírű csa- Pont. f sportolók ezek az cista költözött le hozzájuk a tárokat teljes esztendőre el- Annál, meglepőbben hatott, igénylők hanem fővárosból, de úgy tudják, tiltották a játéktól sokkal amikor a mi lapunk és az u szürke többnyire munkásemberek, talán fel se tűnt volna, ha ráérő idejében nem zavar­ta volna munkájában a fe­leségét. A munkaadók azon­ban nem járultak hozzá ah­hoz a szokatlan módszerhez, hogy mint a focista, a fele­sége is csak fizetésnapon je­lenjen meg munkahelyén. hogy nem dolgozik semmit, ártatlanabb sportszerűtlen- országos lapok egyike is ar- „kikhxj csak a fizetésért jár be a ségek miatt. De hát nemná- ról adott hírt, hogy a Salgó- b ... , második községben működő lünk, hanem Angliában és tarjáni BTC egyik játékosa .. kis ki„Kp,fp7 _ vállalatához. Semmittevése Olaszországban. minőségi lakáscserétől tette fp„ függővé maradását. Még részltén szorgalommal dől­Mi kieshetünk a világhaj- meghökkentőbb volt, hogy az . a iJ1 noki selejtezőben. nálunk ki- említett focista, bár még if- Z <ZZV erdemelne­ürülhetnek a pályák lelátói, júsági korában nagy ígéret- ?? '■ 'Z -Z" L remeJhe' cikksorozatok jelenhetnek nek számított, az NB I-ben ^k ]9enylesuk méltányos el- meg a bundáról és a labda- egyáltalán nem váltotta be a . a, mmt egy vaJak°- rúgás fekélyes betegségeiről, reményeket. Mert azt még s.. e nem ocista. felírhatják a sport amatőr és az új mechanizmus is meg- h°lLa kozeletben se™ profi orvosai a lepmegvál- engedi, hogy aki munkajá- kfírii1rL„ Aa’ ZiZZJZ tóbbnak ígérkező gyógysze- ban kiválik, egész éven veket is, a labdarúgók és becsületesen helyt áll, át körökben és sportpályákon is küzdenünk kell az olyan úgy va- egyes szakvezetők a receptet'anyagi javakból is nagyobb hogy előbb sehogyse akarják beváltani, bőséggel részesedjen. De, ^ihZrapódzott^’ ni a megtermelt javakból!.. A bundával is gyünk valahogy, találták fel a föníciaiak és A tél rómaiak a pénzt, s csak az- olyan jellel és jelzéssel ta- anyagi jellegű igényeket tá- után született meg a bunda, lálkoztunk, hogy a focista masztani, hogy az év java Mert ha a játékért, a heti csábítástól és a focisták em- részében a kispadon ül, vagy kétszer negyvenöt percért, bervásárra tülekedésétől a tartalékcsapatban játszik valamint a napi kétszeri ed- egyáltalán nem tisztult meg és ha bekerül az első csapat­zésért, meg is kapják az sportközéletünk. Nem klub- ba, akkor igyekezetét sem a anyagi ellenszolgáltatást, az érdekekért, még csak nem is csapatjátékban, sem a gól­hanem az kapzsiság gróf bariton-sze­repét Gazsó Já­nos alakította a második elő­LUNA sikerhez. Befejezésül még egy rendezői ötletre is felhívnám a figyelmet: a zárókép általá­ban négy szereplővel fejező­dik be. Kertész Gyula, a ka­marajellegű hangulatot kiszé­lesítette az énekkar (papok) megjelentetésével, ezzel is nagyobb horizontot nyújtva az adáson. Ellenszenves jellem, de Verdi az első felvonásban mégis olyan gyengéd és férfi­as áriát írt számára, hogy a figurát megkedvelik a nézők. ,, ... Az opera sorstfagédiája: Lu- eloadas melto befejezesehez. na gróf túléli a borzalmakat, tehát azt minden terhével vál­lalnia kell. Gazsó elsősorban a líraibb részeknél jeleskedett, a drámai jelenetekben még nem tudta a szerep által megköve­telt hőfokot nyújtani. MINDKÉT előadás ki­egyensúlyozott produkció volt. A salgótarjá­ni premierért pedig külön kö­szönet a debreceni Csokonai Színház operató-vitntának. Molnár Zsolt Szovjetunióba készülődő ifjú művészek Szovjet turnéra készül a jubiláló KISZ Központi Művész- együttes úttörőcsoportja. A KISZ Központi Művészegyüttes 1970-ben ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját. A* együttes úttörőcsoportja régi táncok felújításával és új musorszámokkal készül a jubileumra. Január 18-án a Szov- jetumoba utaznak kéthetes vendégszereplésre. Képünkön: résziét a gyermektáncszviíből Vadady Agnes koreográfiája (MTI fotó — Német Tamás felvétele) NÓGRÁD — 1970- január 18., vasárnap 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom