Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)

1970-01-18 / 15. szám

FELSZABADULÁSUNK IRODALMA Bárány Tárnán Apátián nemzedék Életünk' folytonos, fárasztó „odafigyelés” az új gondokra és örömükre — mondja az író egyik legutóbbi nyilatko­zatában. Állandó készenlét. Szakadatlan küzdelem az anyag megismeréséért, meg­ragadásáért és kifejezéséért. Hogy hallhaitatlanok leszünk- e, úgyhiszem, húszéves ko­runk óta nemigen izgat ben­nünket. Nem az a dolgunk, hogy örök életünk legyen, ha­nem az, hogy elvégezzük munkánkat. Vagyis elmond­juk mindazt, amit láttunk, és úgy mondjuk el, ahogy mi láttuk — tehát ahogyan egye­dül mi tudjuk elmondani. Bárány Tamás 1922 márci­us 21-én született Budapes­ten. A kolozsvári és pesti egyetemen bölcsészetet és jo­got végez. A korán induló te­hetségek közé tartozik: első verse&kötete az „Álomváros". 15 éves korában, jelent meg. Majd még két verseskönyv következik, de „magamnál máir akkor jobban érdekelt a világ, és költő csak az ma­radjon, akinek élete végéig kifogyhatatlan élménye tulaj­don egyénisége” — mondja a költő, aki ettől kezdve pró­za íróként, realista utakon in­dult. Irodalmunk középnemzedé­kéhez tartozik, olyan közéleti író, aki tudja, hogy a kor ezer kérdést szegez mellünk­nek, és ezekre azoknak kell el­sősorban válaszolótok, „akik még elég fiatalok ahhoz, hogy a kor felvetette kérdé­sekre érzékenyen reagálja­nak, de már eléggé tapasztal­tak ahhoz, hogy e kérdések között el is igazodjanak”. A „Szélcsend” és a háború ret­tenetével gyötrődő „És meg­indulnak a hegyek” című re­gényei után. 1954-ben jelent­kezett a „Húsz év” című re­gényével, amelyért József At- tila-dijat is kapott. A regény a harmincas évek elejének nagy válságától 1951-lg kiséri el hősét, Mészáros Ferit. Tíz­esztendős kis suttyót mutatnak be a regény első lapjai, s amikor búcsúzunk tőle már harmincéves felnőtt, kiváló munkás és jó családapa szo­rítja meg a kezünket. Bár a regény a sematizmus éveiben készült, szerencsésen elkerüli annak buktatóit. Nem eszmé­nyíti munkáshősét, hanem Mészáros Feriben megalkotja a proletárfiataloknak azt a típusát, akik a felszabadulás előtt nem jutottak el a moz­galomig, akik többé vagy ke­vésbé a lumpenéletforma ha­tása alá kerültek, akikben a megélhetésért vívott harc ki­alakította az önzés szellemét. A főhős köré pedig odaraj­zolja az író a Mária-Valéria- telep nyomortanyáinak életét. Az írás célja a világ megis­merése: Bárány Tamás em­lékezetes színekkel ecseteli a letűnt világ e szégyenfoltját így hozzásegíti a mai olvasó­kat is az akkori világ reális meg i s méréséhez.. írói erényei közé tartozik, hogy kitűnő elbeszélő. Ez* igazolják a „Tengerparti nyár” című, válogatott elbe­széléseit tartalmazó kötetének darabjai is. Annak a novella- iskolának tudatos folytatója, amelynek alapjait a legna­gyobbak: Maupassant és ná­lunk Kosztolányi vetették meg. írói keresésének közép­pontjába az embert állítja, 3 maga komplex sokoldalúsá­gában, és történeteit a szelle­mes meseszövés, a csattanóra épülő gondolatiság jellemzi. A legújabb elbeszélésköte­te a „Palackposta” felnőttek­nek szóló mesegyűjtemény. Mikroelbeszélések, amelyek a gondolkodás, az irodalom, az uralkodás és szerelem'' tárgy­körében mozogva tudatosan idomulnak az arab népmesék világához. Egyik legnépszerűbb köny­ve az „.. .és így írunk mi.. című paródiagyűjteménye. Maradandóan gúnyolódni csak nagy Írod alo m szere tettel és irodalomértéssel lehet és az is igaz, hogy maradandóan gúnyolni csak valódi értéket lehet és érdemes is. A nagy­ság ugyanis gúnyra, a törpe- ség szánalomra méltó — mondhatjuk a könyv egyik jellegzetességeként. Karinthy Frigyes hasonló munkáira Kosztolányi azt mondta, hogy pótolta a hiányzó irodalom- kritikát. Bárány Tamás köte­te is mulatságos és találó ké­pet fest kulturális életünkről, az irodalmi vitákról, színház­ról, konferenciákról, rádió- és televízióról, a filmgyártás­ról. Tollhegyre tűzi a sem- mitmondóst, a nagyképűskö­dést, a divatos irányzatok majmolását. Az ilyen ábrázo­lásra Karinthy Frigyes óta elmondhatjuk, hogy kétféle reagálás van. Két írócsoport gyűlöli meg: akikről írt, s azok, akikről nem. Bárány Tamás gazdag iro­daimi munkásságából külön beszélhetnénk népszerű Ifjú­sági regényeiről: a „Rettentő Misi”, a „Rákóczi zászlai” cí­mű köteteiről, az állami mindenhatóságot kdgúnyoló „Csigalépcső” című művéről, amelyből filmet is készítet­tek, a „Város esti fényben” című álszociográfiai munká­járól, de ezek elemzése csak egy nagyobb tanulmány fel­adata lehet. A méltán főművéneik ne­vezhető „Apátián nemzedék” című regénye Európa egyik legtragikusabb sorsú nemze­dékéről, az 1922-esekről szól. Arról az apátiam nemzedék­ről, amely az első világhábo­rút követő években látott napvilágot, háborút járt fér­fiak és háborút sínylett asz- szonyok mohó csókjaiból: s mire felserdült, megembere- sedett és rányílt a szeme a vi­lágra, már ott leselkedett rá a második világháború. A re­gény két határköve az 1940 és az 1950-es esztendő. Hősei­vel érettségi banketten / is­merkedünk meg és a zárófe­jezet a tízéves találkozót örö­kíti meg. Hősei ezt a tíz évet élik és vergődik át, a kor roppant szorításában. Nem egyedül ők tehettek róla, ha­nem a világ is, amely nevel­te őket, hogy vívódásuk néha meddő maradt, útkeresésük útvesztéssé lett, sorsuk vak­vágányba torkollt. Az író szán­déka szerint is egy megtépá­zott nemzedék számvetésének készült ez a regény: számve­tésnek élettel és sorssal. Egyik legemlékezetesebb hőse Bálint Tamás, ató a fasiz­mus elleni küzdelemben ál­dozza életét. Kegyetlen kín­zás után halálra ítélik. A ki­végzése előtt felejthetetlen üzenetet hagy megszületendő fia számára: „Ha fiú lesz: ne tűrje soha az igazságtalansá­got! Ezt így mondd el egy­szer neki, valamikor, ha fel­nő! Soha ne magával törőd­jék, mindig-mindig másokkal, hiszen nem magáért él a Földön! Hogy miért él, én sem tudom. De ha már meg­született, egyetlen parancsa van a Földön: legyen hasz­nára a többi embernek.” Ügy hiszem, az író dolga kicsit emlékeztet arra a tú­ristáéra, aki a fákra jeleket vés, hogy az utána jövők is eligazodjanak az erdőben — vallja Bárány Tamás.- Jeleket kell írni a fákra, és ha csak egyetlen ember is kitalál nyomunkban az erdőből, már nem dolgoztunk hiába. Az Apátián nemzedék a különböző emberi sorsok él­ményszerű megrajzolásával felejthetetlen jeleket irt a történelmi útvesztőből a fény­re törekvő országunk mér­földköveire. Tanulságos „tör­ténelmi” regény, és ezért ajánljuk főként a fiatal ol­vasóknak, akikből reméljük soha nem lesz már apátiam nemzedék. Csukly László & NÓGRÁD — 1970- január 18-, vasárnap P ettyes Kán, a miauk ko­ronázatlan királya le s föl sétált a folyosón, amelyet egy kétgyermekes csa­ládanya mosott fel minden délelőtt, hogy gyermekei nyu­godtan hancúrozzanak a csö­vek boltívei alatt. Milbauer a negyvenötös téli bakancsba vetette magát, fogait belemé- lyesztette a vastag folyamként Ilezúduló fűzőbe, fülébe boly­hos csomókat dugott, hogy ne hallja Pettyes Kán díjnyertes dalát. A nagyária egy-két fu­vallata azért eljutott füléhez, s ilyenkor a doktor egy-egy pillanatra a rideg, acéltühöz hasonló metszőfogak között érezte magát. Fél órán kérész- yyet', tül reszketett, míg a korona- Milbauer szokásához híven zatlan király megunta a cső- lsmet elaludt. Almai megint dálatos dudorászást és szép csodálatosak voltak. Csak a óvatosan, hogy senki meg ne harsány csengőszóra ébredt fel, hallja, lábujjhegyen eltávozott amely angyalszárnyakon Jew­el másik pincébe szott be az ablakon es a ve­Dr. med. univ. Milbauer vi- zérkar futára rezegtette meg gyázva kiemelkedett a négy- ve\e a levegőt. A doktor le- venötös télibakancsból, lecsú- csúszott Kákonyi mellett a szott a folyamként lezúduló vaságyról, a futár elé sietett, s fűzőkön, s mint aki új életre eyV harsány cin-cin kiáltással, kel. felocsúdott dermedtségé- ami egyben a jelszót helyette- ből. Rézsútosan végigszaladt a sitette, üdvözölte az útimar- fal mellett, egészen az egérfo- sallt■ A futár gyanúsan körül- góig, vicsorított egyet a nyak- nézett, majd doktor Milbauer tekerészeti csavaros alkot- fülébe súgta az üzenetet. A mányra. Kikerülte a szalonna- maganzo erre elhúzta a sza- darabot, miközben megnyalta fát, megmutatta frissen reszelt bajszát és szépen, nyugodtan f°9ait, amire a futár levágott felmászott Kákonyi mellé az eyV nagy pukkedlit, s meg- ágyba, aki emelt ivű mellka- nyugtatásul átadta a vezérka­sából különböző hangokat és ri fönök Külön pergamenlap- párafelhőket nyomott a lak- iát Milbauer mohón utánaka- osztály mennyezetnyi magas- pott, fogaival megropogtatta, ságába, Milbauer elsétált a fe- feltörte a dióhéjjal lezárt pe­jéig, megnyújtotta lépéseit, de csétet, ízesen elfogyasztotta ® kénytelen volt bebújni a pár- futár társaságában, s meghívta na alá, mert a hang, ami el- vendégét az áztató melletti po- hagyta Kákonyi mellét, a lép- csolyába egy kis ivászatra. kalapácsok zörejéhez hasonlí- A dísztávirat csak annyit tott. Még szerencse, hogy most közölt, hogy Szeretett Hedvi- jön Hedvig — gondolta maga- OÜnk délután két órakor elin- ban, legalább ez az íróféle dúlt látogatására, s Milbauer- nem vágja utánam Heming- szerencsés jókívánságo­way összes müveit, amit na- kat tolmácsolt. Ahogy meg- ponta búj, s fal, mint egy tárgyalták az Egerek Rétjének könyvmoly. Ha meglát engem, mindennapi eseményeit, újabb mindig az jut eszébe, hogy ta- csengőszó hallatszott. Megér­ián Biarritzban él, a Fiesta kezeit az elővéd, betolták az nagy napjaiban. S amilyen ablakon a vitriolban áztatott nagy ökör, engem: doktor med. galacsinokat. Mindezt elővi- univ. Milbauer Gézát néz bi- gyázatosságból. Pettyes Kán­kának, Furcsa szokás, azt nak szánt csalétkül, ha eset- meghiszem. Igaz, a bika is lep megzavarná őket: így pusz- nagy állat, én sem különb, de tuljon el a macskák koroná- ez aztán sok, a szép bubifri- zatlan királya, egérvadászat zurás fejében talán még ősz- közben talált húsmaradvá­sze is eresztene bennünket, ö nyak által. a páholy első sarkában ülne, Milbauer egyre idegesebb nője mellett virítana azzal a lett. Már nem törődött az úti­nyamvadt rózsaszállal, mert marsallal, sem az előretolt ha- mindig rózsaszál csattog aszó- diékkel, őszintén a macska jóban, mint egy ember evőé- szájába kívánta őket. Csak ben. Szóval, ott ülnének, s én Szeretett Hedvig érdekelte, nem bikának, hanem torreá- aki nemsokára megérkezett, dórnak öltöznék. Fekete musz- csodák csodájára csengőszó linbélésű ruhám eltakarná tő- nélkül. Egymaga röpült be az röm. a torrerók izgatottan ug- ablakon, kikerülte a vastag rálnának körülöttem, miköz- szilánkokat, amit Hubay he­ben Hedvig csak nekem inte- lyezett el az ablak párkányán, te heves vérű udvarlója fejét egy barackmagnyi hideg víz­zel. Lassan a testtel — selypí­tette lázasan-édesen, mint akit átjár a sport-egylet szeszfőzdé­jének aroma-hangulata. Erre Milbauer felugrott, a cipősdo- boznyi ruhásszekrény mögül előkapta égőpiros szekf újét, s a fűtéscsöveken lehuzodott a amely kiválóan illett szürke doktor lakosztályának cemen- szmokingjához, s mint egy tes mélyébe, A doktor ^ meg- eXzét vesztett hőn szerelmes if- várta míg a többiek eltűnnek, Szeretett Hedvigje lábai elé csak azután sietett Szeretett omlott — Ügy legyek én Mii- Hedvigje üdvözlésére, aki "yauer Géza, ahogy a te neved nagyon óvatosan viselkedett, s Milbauer Gézáné lesz — szóit elég merev volt az első pil- szája nedves szögletéből. S lávátokban. Szép kis fogadta- széttárta kezeit, kifeszítve mel- tás szólt a türelmi idő le- j^t Szeretett Hedvig feszesen telte után Szeretett Hedvig, domborodó kebleinek. Sehol egy rózsaszál, még egy szem morzsát sem terített az Szeretett Hedvig megadóan asztalra, pedig a vezérkarnál mint egy leendő hites fele­mindenki arról beszélt, hogy béghez illik, gyöngéden és még az ön lakosztálya mindig te- szclídebben ölelte meg jöven- rült asztalka. Milbauer kényei- döbelijét, aki megcsóválta far- metlenül érezte magát. Le- Kút és örömében polkát járt. tagiózták a szavak, hirtelen Ee kár, hogy elüldöztem az Pettyes Kánt látta a szeretett elővédet! — sóhajtozta lemon- lányban. O sem ezt várta dóan a doktor, aki mindezek Hedvigtől, s éppen ezért szó közben azon gondolkodott, ho- nélkül karonfogta, s rézsúto- oyan fogja ezek után Kákonyit san a fal mellet megérkeztek bosszantani. Hiába szórakozik a kétszoba egy lukú, összkom- velem ez a bubifrizurás ökör. fortos Milbauer-paradicsom- mondta ilyen lágyan Szeretett ha. Hedvigjének, riem vagyok Szeretett Hedvig meglepeté- többé magánzó. Nem ez az én sében majdnem elájult, s ez nevem! S az örömkönnyek hul- jó indok volt arra, hogy látva fojtása közben ismét felzengett a változást, dr. med. univ. a Szerelmi bájital és a gyű- Milbauer Géza örömtől duz- szűvirágnyi kelyhek ismét zadó mellkasára vesse magát, megteltek a Szuper-Dió-Gaz- tígyelve arra, hogy a doktor dasági-Önsegélyező-Sport- kezei átfogják derekát. A ma- EOVlet aromájának hangulatá- gánzó, meglepetésében csak- val. nem leroskadt az asztal mel- — De milyen világban él az letti pamlagra, amelynek ru- az én kedvesem? — kérdezte hadarabjai ismerősek lehettek egy bizonyos idő után Meg­volna Kákonyi számára, hi- szeretett Hedvig. — Nézze drá- szén a valódi Made in Eng- gám — mutatott ki ajtaján dr. land felirat egy művészi kép med. univ. Milbauer Géza. Ez minőségében, paszpartuzva, az én birodalmam. Nézzünk gyönyörüszép spárgaköritéssel szét. Legjobb, ha rézsútosan a fogadószoba falára volt erő- haladunk a fal mellett, így sitve. A boldogságtól megitta- időben észreveszünk mindent sült Milbauer, remegő kézzel t« *ór nemcsak Milbauer ré- nyitotta a bárszekrény ajta- JjT vedezett. Megszeretett jót, poharakat vett elő, s Hedvig is vele tartott földöntúli érzékenységgel ki- az álmok csodálatos útjaiban, öntötte a Szvper-Dló-Gazdasá- Szemük előtt Pettyes Kán tar- gi-önsegélyző-Sport-Egylet tott bemutató táncestélyt. Fe- szeszfőzdéjében készült név- hér köpenye szikrázott a sö- adó arómát. A gyűszüvirágnyi tétségben, szemei ágyúgolyó- kelyhek zenélni kezdtek, néha ként vágódtak a cement sze- egy-egy cseppnyi lecsurgott métjébe. A révedezést a Sej, Szeretett Hedvig és dr. med. az én párom milyen boldog univ. Milbauer torkán, s köz- című nóta dalolása zavarta ben a hallhatatlan nagy zene- meg. Az ifjú pár földbe gyö- szám, a Szerelmi bájital be- kerezett lábakkal tapadt a ce- zengte a dinnyényi nagyságú menthez, ahol valóban Pety- szoba minden sarkát. tyes Kán táncolt és énekelt A meghitt, jóízű hangulat örömtől duzzadó képpel, elragadta Milbauer Gézát. — Az ifjú pár egymásra nézett, Ügy legyek én doktor med. s szomorúan, de a boldogság univ. — mondta a boldogság- tüzétől nem lankadva behaj­tói megcsukló hangon, ahogy lagtak a két szoba egy lukú te leszel az én jövendőbelim lakosztályba, hagy már most — kezdte szokatlan módon le- úgy neveljék születendő utód- ánykérési manőverét, de Sze- jukat; békesség, barátság retett Hedvig gyorsan lehűtöt- mindenkivel, mindörökké. Molnár Zsolt A látogatás getne, csakis nekem, aki egyet­len elegáns szúrással leteríte­ném a bikát, s az Egerek Rét­jének vezérkari főnöke mel­lemre akasztaná a SZÓBAN FORGÓ TÁRGYBAN ELÉRT TELJEStTMENYERT elneve­zésű keresztkaró szúnyogháló­val és lakkozott macskabojttal díszített parancsnoki karóhe­Kussinsxky Endre* Á kihallgatás A HIDEGTŐL, AZ IZGA­LOMTOL remegve, didereg­ve és verejtékezve tolta le egyik lábával a másikról a bakancsot. Féllábon állt, a kapca két szabad vége szinte reszketve libegett a levegő­ben, — A másikat is! — A fekete madj-mem kérlelte. — De kérem — próbált ma­gyarázkodni —, erre nincs szükség, amit tudok, elmon­dom enél-kül is — és meg­emelte kapcás lábát, amiről ekkor lehullott a rongy darab. — Csak vesse le!i Hárman állták körül. A hosszú hátratett kézzel him- táztatta magát nyurga lába­in, egyszerre előkapott vala­mi hosszú, fekete rudat, és teljes erőből fejbe vágta vele. Csattant a gumibot, feljaj- dult Lehet, hogy a gumi megtépte a haját, mert fájt az ütés. — Kuss! Le a bakancsot és hasra feküdni! Valamelyik hátulról meg­lökte. Bukdácsolt a váratlan lökéstől, térdre esett, ráugrot­tak, lenyomták a földre. Nem kellett nagyon erőlködniük, szinte aléltan terült eL Lábát térdben felhajlították, talpai az égre néztek. Egy másik összekötötte két bokáját, me­reven tartotta, a hosszú pedig verni kezdte. A gumibot su­hogott a levegőben, a követ­kező pillanatban csettent a talpán. Suhant-csettent... su- han-t-csettent egyszer, kétszer, háromszor, ötször... nem bírta tovább. Szinte félajul- tan feküdt, azon lepődött meg, hogy inkább csak elein­te fájt, akkor is csak annyi­ra, hogy meg tudta számolni az ütéseket. De huszonötnél már nem bírta tovább. Ezt már nem lehet kibírni... fel- üvöltött, ahogy a torkán ki­fért: — Segitsééég! Egy csendőr-tiszt lépett a szobába, később tudta meg, a vele „foglalkozó” csendőrök vezetője. Radó százados. Fel akart állni, de alig moccant egyet, alig próbált feltápászkodni, valamelyik rá­lépett; kezefejére. — Maradj! — ordította. — Főhadnagy úr, alázatosan... — jelenteni akart, de a fő­hadnagy sarkon fordult, s in­tett: — Csak csináljátok — ve­tette oda és becsapta maga mögött az ajtót. — Na most beszélgessünk — lihegte a hosszú, aki bele­fáradt a verésbe. Lehajolt, leoidotta a spárgát a bokájá­ról. RESZKETVE TAPASZKO- DOTT FEL, alig tudott meg­állni a lábán. Most már fájt, sa jgott az egész talpa, dagadt lábfejébe szinte belevesztek az ujjal. Az íróasztalnak tá­maszkodott. Záporoztak a kérdések. Horváth Árpád már nem nagyon érdekelte őket, mint­ha már mindent tudnának, amire kiváncsiak voltak. — Miért szökött meg a szállodából? — A németek lefoglalták a szállót. Nem szökött, tudta, hogy úgyis át kell adni Laká­sát. — Miért nem ment le légi­riadókor a pincébe? — Nem félt. Különben is a házban majd hatszáz ember lakott, a két légópince kicsi volt, és nem akarta más he­lyét elfoglalni. — Kik jártak hozzá? — — Senkit sem ismerek kö­zülük. Keveset voltam ott­hon, nem találkoztam soha idegennel. — Hogyan került a lakás­ba a Gestapo igazolvány? — Nem tudom. Talán ő kapta. — Hamisította! — ordított a szőke, és szinte csikorgott a foga a dühtől. így ment ez vagy tíz per­cig. Kipihente magát. Talpai sajogtak, de a hűvös padló enyhítette a kínt. Ekkor kö­vetkezett a nehezebbje. — Mikor voltál utoljára a Mária Terézia laktanyában? — Soha életemben nem voltam ott. — Na, hasra feküdni! Ellenállt, dulakodni kezdett velük. A szőke teljes erővel belekapott a hajába, s föld­re rántotta. Gúzsba kötötték csuklóit bokájához kötözték, s térde alá seprőnyelet dug­tak. Jól ismerte milyen ér­zés, mert tényleges katona korában a „rnagy. kir. fo­lyamőrségnél” divat volt, és egyszer, hogy kipróbálja mi­lyen, gúzsba köttette magát. Talán öt percig bírta akikor. A SEPRŐ KÉT VÉGÉT egy-egy nyomozó megemelte, nem tudta melyik, mert fe­je, teste azonnal aláhanyat- lott, egyik végét az asztalra, a másikat egy szék támlájá­ra tették. Ügy függött a sep­rőnyélen, mint a zsákmányul ejtett nyúl a parasztszekéren keresztbe tett husángokon. A hosszú ismét verni kezd­te. A vér a fejébe szállt, nem tudta, a feje fáj-e job­ban, vagy a talpa. Teljes erőből ordított, és ahogy a torkán kifépt, átkozta őket. Pillanatnyi szünet állt be, nem tudta, mi következik. El­hallgatott, már a segélykiál­tásra sem volt ereje. — Nyisd ki a szádat! — Nem voltam... — azt hitte, válaszolni kell. — Nyisd ki! — Katonasap káját betömték a szájába és a hosszú folytatta a verést. Érezte, hogy rögtön elájul Már nem fájt a gumibot, el­sötétült előtte a világ, nem kapott levegőt, feje elhanyat- lott. Nem tudta, mennyi idő telt el így, csak azt érezte, mindene esuromvíz, lehel, hogy hévizeit. A földön fe­küdt, fázott. Kinyitotta sze­mét, ebben a pillanatban a seprőnyélnél fogva felemel­ték, s egyszerre engedték el a seprő két végét. Tarkójára zuhant. Hátát úgy megütöt­te, hogy azt hitte, eltört a »Munkatársunk 1944 októberétől 1495 tavaszáig, a fasiszta Né­metország legyőzetéséig a nyilasok foglya volt a Margit körúti katonai fogházban, a sopronkőhidai (egyházban, majd Né­metországba deportálták. Az itt közölt sorok készülő könyvének egy részlete, a Margit körúti kihallgatásáról szól. /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom