Nógrád. 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)

1969-12-06 / 283. szám

Vitára boc$átruV Anyagmozgatás - termelékenység, munkaerő-gazdálkodás A korlátok ellenére sem használjuk ki A vitában nem térek ki ar­ra, amivel egyetértek, s ami­vel nem, csupán néhány gon­dolatot próbálok kifejteni a címben foglalt problémakör­ről. A téma lényege a munka termelékenysége, mely a mű­szaki színvonaltól — a mun­kaeszközök és feldolgozási technológiák színvonalától —, a munkaszervezéstől, vala­mint a dolgozók képzettségé­től és képességeitől függ. Mindkét tényező szerepe egy­aránt jelentős. Közvetlen ösz- szefüggés van a munka ter­melékenysége, valamint a ter­melő folyamatok gépesítése és technológiai színvonala kö­zött. Veszteséges a korszerű Ha Magyarország ipari ter­melésének indexét összeha­sonlítjuk a többi szocialista országokéval, akkor a követ­kezőket látjuk. Az ipari ter­melékenység indexe 1968-ban az 1967. év százalékában a következő: Bulgária 109, Ro­mánia 107, Jugoszlávia 107, Lengyelország 106, NDK 106, Szovjetunió 105, Csehszlová­kia 104, Magyarország 101. Azért, hogy hazánk is előbbre kerüljön a listán, szállnék síkra én is az anyagmozgatás korszerűsíté­se, mint jelentős termelési tényező mellett. A sok egye­di kisgép, a nagy volumenben meglevő típuseszközök mellő­zése sajnos, akadályává vá­lik a gyártási technológiák fejlődésének is. Az elavult technikai folyamatokban sok esetben a korszerűbb anyag- mozgató eszköz vagy berende­zés beépítése veszteséget okoz, mert teljesítménye az esetek többségében felülmúlja az általa kiszolgált technoló­giai berendezés teljesítmé­nyét. Ahhoz, hogy a korszerű anyagmozgatást megvalósít­suk, feltétlenül meg kell vizs­gálni az adott technológiai felszerelés alkalmasságát, a korszerűbb anyagmozgatás bevezetése után. Az anyag- mozgatás fejlesztése azonban nemcsak a termelő vállala­toktól, hanem a termék fo­gyasztóitól: a nagykereske­delmi és kiskereskedelmi vál­lalatok felkészültségi fokától is függ. Sajnos, ezek legtöbb esetben nem kielégítőek, ala­csony színvonaluk akadályoz­za az anyagmozgatás fejlesz­tését. Mi hátráltál bennünket? Gyárunk mintegy nyolcmil­Öten ülnek a szobában, vágni lehet a füstöt. Hangos vita folyik egy építkezési té­máról. A faragott íróasztal mellett ülő bajuszos férfi fel­pattan helyéről, állva magya­ráz: — Tervrajz kell emberek, azt sem tudjuk, milyen anyag­ból mennyire van szükségünk! Így nem fogunk dűlőre jut­ni. Hozzanak terveket, készít­senek költségvetést, ezeknek alapján már lehet eredménye­sen tárgyalni. Az emberek egyetértőén bó­logatnak, majd sorba búcsút vesznek a tanácselnöktől. * Garat Lajos több mint har­a lehetőségeket lió négyzetméter síküveget csomagol és szállít egy évben az ország különböző helyei­re. A jelenlegi szállítás a ré­gi hagyományokat tükrözi, igen faigényes. A kialakított szállítandó egységek térfogat­ban és súlyban nem megfe­lelőek, a szállítmányok leg­többje súlyhatáruk alatt van, tehát nem használjuk ki a szállítóeszköz adta lehetősé­geket. Az iparilag fejlett államok­ban magas szinten alakult ki a konténeres anyagmozgatás. Mi is kialakítottunk az üveg szállításánál egy konténeres szállítási technológiát, mely- lyel a belső anyagmozgatást tudnánk gépesíteni, s a jövő­beli súlyhatáron szállítani. A konténeres szállításnál keve­sebb lenne a törési vesztesé­günk, a kereskedelemben rak­tári kapacitás szabadulna fel, de jelentős megtakarítás mutatkozna a göngyölegfor­galomban is. Ennek a korsze­rű szállítási rendszernek be­vezetését rendkívül hátráltat­ja, hogy a pályaudvarok, a MÁVAUT szállítási részlegei, valamint a kereskedelem kü­lönféle egységei, legtöbb eset­ben a minimális kisgépekkel sincsenek felszerelve. (Például a HT—100-as típusú emelőko­csival, vagy az egy tonnás te­herbírású emelőtargoncával.) Nagyon bízunk abban, hogy előbbi erőfeszítéseink a jövő­ben eredményre vezetnek, s megoldjuk a síküveg konté­neres szállítását. Véleményem szerint a kis és közepes üzemek, valamint az árut fogadó részlegek a későbbiek során sem lesznek abban a helyzetben, hogy az anyagmozgatással kellőképpen és főleg szakszerűen tudja­nak foglalkozni. Kevés azok­nak az üzemeknek a száma, ahonnan szakemberek vesz­nek részt az Anyagmozgatási és Csomagolástechnikai Inté­zet ez irányú céltanfolya­main. A fejlett ipari országokban ilyen célra specializált mér­nöki irodák, tanácsadó szer­vek vannak, amelyek képesek e probléma sokoldalú meg­oldására. Célszerű volna ezt a feladatot hazánkban is fon­tosságának megfelelően ke­zelni, felkutatni azt a lehető­séget, mely az ez irányú igé­nyeket ki tudja elégíteni. Az elért eredmények a későbbiek során önmagukat oropagál- nák. Szakembereket a szállításhoz Az anyagmozgatás korsze­rűtlenségének veszteségei sok esetben el vannak rejtve a mine esztendeje dolgozik a közigazgatásban. A megyei tanácson, majd mint járási elnökhelyettesként végzett munkája után most a Diós- jenői községi Tanács VB elnö­ke. Diósjenő — több mint 2600 lakosával — a rétsági járás legnagyobb községe, ölbe len­ni a kezet — itt nincs idő. — Hiszen ez nem is lenne baj — mondja a tanácselnök. — Nagyobb gond az, hogy még mindig nem alakult ki a helyes munkastílus. A ta­nácselnöknek még mindig mindent kézben kell tartania, nehéz az Íróasztaltól elsza­kadni. Pedig érzem, hogy töb­bet kellene az emberek kö­zött tartózkodnom, de nem enged ez a fránya íróasztal. Nevet, nem csigázta el a napi munka. Lassan estébe hajlik az idő, de ma még nem evett. — Előfordult ez már más­kor is, és nem is az utolsó eset — kommentálja kedélye­sen. — A község érdekei mindenkor előbbre valóak, mint egy ember ebédje. gazdasági értékelések sorai között. A jövőben a még ma­gasabb szintű eredmények el­éréséhez mélyrehatóbb elem­zésekre van szükség. Ma leg­többször a jelenségek észle­lése reprezentatív megfigye­lések alapján történik. A Zagyva I. üzemrész fel­újításánál szinte emberfeletti körülmények között kellett különféle vasszerkezeteket kézi munkaerővel beemelni. A régen kialakított üzemi fö­démszint nem telte lehetővé a gépek használatát. Egyik alkalommal az egyik vasszer­kezeti brigád a következő megjegyzést tette: — Látja, igazgató elvtárs, ez a pásztói daru. Ekkor éppen egy nagy vasszerkezetet emeltek be ké­zi erővel a pásztói társüze­münktől itt tevékenykedő dolgozók. Gyakorlatból tudjuk, hogy a képzetlen munkaerők zöme az anyagmozgatásnál helyez­kedik el. Ez is olyan akadály, amely megnehezíti, hogy jól gazdálkodjunk a munkaerő­vel. Ezeknek képzése, számuk csökkentése szakemberek át­irányítását követeli meg erre a területre. Ma, amikor egy gép vagy szállítóberendezés leáll, a szállítómunkás leg­többször nem dolgozik, ha­nem vár a szerelőre, ha pe­dig raktározási problémák vannak, akkor jönnek a rak­tárosok, vagy a különféle ál­lományba tartozó munkások. Egy termékeny szállítási szer­vezetben résztvevő dolgozó bonyolultabb munkát is ké­pes elvégezni. Az ilyen fel­készültségű munkások több munkakört töltenek be, ez által csökkentik a hierarchi­kus termelési szervezetet, csökkentik azok számát, akik egyéb feladatokat látnak el, ugyanakkor nő a termelő munkások tevékenysége, iVem szabad félni Gazdasági fejlődésünk ki­zárólag a termelékenység növekedésének ütemétől függ. Ezért semmilyen újtól való félelem nem lehet akadálya annak, hogy e területen jó eredményeket érjünk el. Igaz, a fejlesztésnek még nagyon sok esetben gazdasági korlát­jai vannak, ez azonban nem jelenti, hogy a meglevő lehe­tőségeket sem kell kihasznál­ni, egy esetleges kudarctól való félelem jegyében. A ré­ginek az ismétlése oda vezet, hogy nem tudjuk elbírálni a változások lényegét, eredmé­nyét. Juhasz Gyula a Salgótarjáni Síküveggyár igazgatója ' Furcsán hangzik bár, de igaz, hogy olykor a nagy bizalom­nak is megvannak a maga hátrányai. Garai Lajos napja ezer felé szakad, mert min­den apró-cseprő üggyel őt ke­resik meg. „Elnök elvtárs, már megint megvert az uram. Mit csináljak?”. „Elnök elvtárs, rossz már az a régi ház, segít­sen!”. És az elnök elvtárs mindenkit meghallgat, segít, megnyugtat, magyaráz. Meg­hallgatás nélkül nem küld el senkit. — Sokszor nagyon nehez megmagyarázni az emberek­nek, meddig is ér a takarónk — mondja Garai Lajos, s homlokát gondterhelt baráz­dák redőzik. — Sürgetik az emberek a járdaépítést... Iga­zuk van, ilyenkor őszidőben több helyen bokáig ér a sár. Csakhogy az élet nem terülj- terülj asztalkám, egyszerre mindent nem lehet. Diósjenő nem az a község, amelyik egyhelyben toporog­na. A felszabadulás óta 330 új lakóház épült, nem is egy­szerű lakóházak, valóságos pa­loták ezek. 341 televízió, 585 Harminc esztendő a közigazgatásbart Mi nőséülánc Vissza a manufaktúrához ? mácskészülékek alkatrésze. Ezt egy" ktsz szállította az EAG-nak. Minősége csap­nivaló. S egy új típusú foko­zatkapcsolót, amely nagyobb, és silányabb mint a régi. Ezt a Kontakta gyártja. — Csak úgy tudnám elkép­zelni a minőséglánc hatékony­ságát, ha a szálakat tovább le­hetne gombolyítani — véleke­dett Gruber Sándor. — Ha mindent az EAG csi­találkozókat, eszmecseréket szervezzünk. A megvalósítás azonban számos gátló és óva­tosságra intő körülmény miatt eddig elmaradt. Valószínűleg a KISZ nem meri magára vállalni a kez­deményező szerepét, s ebben az a megfontolás is közrejátsz­hat, hogy még látszólag sem szeretnének szembe kerülni a gazdasági vezetéssel. Ez a hi­edelem talán abból táplálko­zik, hogy nincsen közvetlen beleszólásuk a termelésbe, így ezekben a kérdésekben eleve MÄR AZ ÉV tavaszán szó­ba került, hogy a Nógrád me­gyei Vegyesipari és Javitó Vállalat ifjú részlege, az elektroakusztikai szerelde sze­retne kapcsolódni a megye határán túlra gyűrűző moz­galomhoz, a mmcséglánchoz. Az „ellenszél”, a pillanatnyi érdekek és körülmények azon­ban nem mindig kedveznek ennek a mozgalomnak. Ebből kellett kiindulni, amikor visz- szatértünk az eredeti szándék­hoz, s megpróbáltunk választ kapni ró, milyen lehetőségek állnak ezen a téren az anya- vállalat, az Elektroakusztikai Gyár és a Nógrád megyei Ve­gyesipari és Javító Vállalat között? Minek titkoljuk, van rejtett ellenállás, de szemben állni ezzel a kezdeményezéssel vaj­mi bajos, hiszen jól beleillik az új mechanizmusról alkotott elképzelésekbe. A lényeg már mindenütt, s egyre inkább nem annyira q, mennyiségen, mint a minőségein van, távla­tokban kölcsönös érdekeli csak ehhez fűződnek. Természete­sen, a valóságos helyzetből kell kiindulni, de semmi eset­re sem szabad belenyugodni a nehézségekbe. Aki fokozato­san nem lép előre, máris le­maradt, s aki nem él azokkal a lehetőségekkel, amelyek ren­delkezésére állnak, önmaga ellen vét. Közlekedjünk talán rák módjára visszafelé? Visz- sza a manufaktúrához? Erre csalt egyetlen válasz adható: nem. Csikós Ervin, a szerelde vezetője nem is késlekedett kimondani, hogy szükség lenne a hatékonyabb együttműkö­désre. — Az alkatrészeket az anya­vállalattól kapjuk — fejtette ki. — Nem mindegy, hogy mi­kor, s milyen minőségben. Sokszor annyi a gondunk, hogy ki sem látszunk belőle, mert késve érkezik az anyag, s nem felel meg a szabvány­nak. Jelen volt a beszélgetésnél Gruber Sándor, az EAG Sal­gótarjánba „akkreditált” meg­bízott művezetője és Síkos Pé­ter minőségi ellenőr. Elismer­téit, hogy kétségtelenül szá­mos zökkenő nehezíti a szerel- i de dolgozóinak munkáját, eh- ! ben ludas az EAG is. Gyor­san hozzáfűzték: az anyavál­lalat sem önellátó, termelő üzemekkel kooperál, saját te­vékenysége szinte kivétel nél­kül ezek munkájának függvé­nye. Példaképpen hozták fel a szegecselt tartólemezt, amely a szovjet exportra készülő tol­i'adió, kilenc személygépkocsi, 37 motorkerékpár van a köz­ségben. Két éve, hogy 3,5 ki­lométernyi műutat kapott a község, s már hét kilométer hosszon járdát építettek. Szep­tember végén ötmillió meg­takarított forintot őrzött a Ta­karékszövetkezet, s ezzel a ta- karékoskodási versenyben já­rási második helyezett a köz­ség. S még nem is beszéltünk Diósjenő legújabb büszkeségé­ről, az épülő kultúrotthonról. Azt mondják, ilyen több nem lesz a környéken ... Az Íróasztal üveglapja alatt töméntelen fénykép, köztük több esküvői fotó is. Nem családi képek ezek, hanem azokon az esküvőkön készül­tek, amelyeken Garai Lajos adta össze a fiatal párokat. — Nem kenyerem a dicsek­vés, de azt már el kell mon­danom, hogy a Diósjenőn meg­rendezett társadalmi, KISZ- esküvök messze földön híre­sek. S lehet-e egy tanácsel­nöknek szebb, kedvesebb kö­telessége, mint két fiatal éle­tet összekapcsolni? Telefoncsörgés szakítja meg szavait, aztán kopognak az ajtón. Á diósjenői tanácselnök elnézést kérőn int, nyakig van a munkában... Üzendi Márta nálna, nem lenne semmi prob­léma — tette hozzá Síkos Pé­ter. Bizonyára van azért mit se­perni az Elektroakusztikai Gyárnak a saját portája előtt. Mert ki máson múlna az, hogy a salgótarjániak kifogástalan, vagy hiányos tervdokumentá­ciót kapnak, s a helyben gyár­tott nyers alkatrészek a to­vábbi megmunkálás során az anyaválaltnál néha „leülnek”? Hogy akadozik a selejtpótlás, s az alkatrészellátásban mu­tatkozó gyakori késedelmessé­get sokszor lélekölő roham­munkával kell ellensúlyozni? fejtettél:, fontosnak tartják az eredményes együttműködést — mondta Csikós Ervin. — Mi ezt olyan kiindulási alapnak tekintettük, s tekintjük ma is, amire lehet építeni. Azzal a kérdéssel fordultunk az anya- vállalat KISZ-bizottságához, keressük meg a módját, ho­gyan lehetne az elvi állásfog­lalásokat a gyakorlat nyelvé­re lefordítani. Sajnos, még azóta sem találtak megoldást rá. Az üzemvezető szavait Gru­ber Sándor egészítette ki: tehetetlennek érzik magukat Ezen a képzeletbeli zátonyéit fiatalos lelkesedésük lelohad mielőtt bármilyen erőfeszítés­re kerülné sor. Tekintettél arra, hogy mind­eddig semmi biztos fogódzó­juk nincsen, miképpen kezd­jenek hozzá, hova fordulja ttak, kinek ajánlják fel segít ségüket — fogalmazzunk így: védnökségüket —, s egyáltalán szükség van-e rájuk ezen h területen, ezért időlegesen fél ­retették az „ügyet”. Ha azon­ban a gazdasági vezeté- igényt tartana erre a segítség­re, hangot adna ennek, báío rítaná a fiatalokat, bizonyára repére. EGV KERÉKASZTAL-be­szélgetés, amelyen minden ér­dekelt fél részt venne, felte­hetően kihúzná a talajt a fenntartások alól, módot ad­na arra, hogy kidolgozzák azokat a szempontokat, ame­lyek alapján — mindkét fél hasznára — kamatoztatni le­hetne a szocialista brigádok, a fiatalok tevékeny közreműkö­dését, á minőséglánc kiková­csolásában rejlő felmérhetet­len lehetőségeket. Jó lenne, ha fontolóra vennék ezt a javas­latot, Csikós Ervin javaslatát —. KISZ-csúcstitkárunk. Ma­gyarkúti Katalin már emJí- az Elektroakusztikai Gyárban tette nekem a minőséglánc a gazdasági és az ifjúsági ve- kialakításának lehetőségét, zetők. Szóba került, hogy kölcsönös k. S. A Hajdúsági Iparművek Téglási Központi Gyárában nemré­gen elkészült Hajdú super automata mosógép. A nullszériát a legnagyobb próbának teszik ki a kisérleti üzemben. Az új gép értéke, hogy 5 kg ruhát mos egyszerre, s kezelése mindössze három percet vesz igénybe. A gép teljesen auto­matikusan ereszti be a vizet, melegíti, mossa, öblíti és centrifugázza a ruhát. Az 1970-es év első negyedévében ke­rül sorozatgyártásra (Koppány György felvétele) NÓGRÁD — 1969. december 6., szombat 3 —AZ EAG VEZETŐI több­ször jártak nálunk, a látoga­tások alkalmával többször ki- készséggel ajánlkoznának minőséglánc védnökeinek sze-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom