Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)

1969-11-30 / 278. szám

Helyzetkép és lehetőségek megyénk kórusmozgalmában A NAPOKBAN tartották meg az ötödik megyei dalos­találkozót Salgótarjánban. A találkíjzón mindössze nyolc- kórus vett részt, töredéke a megyénkben működő kórusok­nak. Ez az önmagában igen szomorú kénét nyújtó, de mi­nőségében igen jó eredményt felmutató hangverseny több problémát felvet. amellyel komolyan kell foglalkoznunk, ha továbbra is szívügyünknek tekintjük kórusmozgalmunk helyzetét. | A felszabadulás előtt igen fejlett kórusélet volt Nógrádban. A szervezett munkásság meghitt összejö­vetelein szokás volt a közös éneklés. Sokszor csak így tudtak egymással találkozni; a dalárdák, munkáskórusok egyben politikai munkát is betöltötték. Az énekkarok fellegvárakat jelentettek, aho­vá dicsőség volt bekerülnie a dalosnak és szívvel-lélek- kel vállalta annak minden kö­vetelményét. A felszabadulás utáni években is nagy jelen­tőségűek voltak az énekkarok fellépései, sok dolgozót így nyertek meg az akkori poli­tikai életnek. Ma valami­lyen furcsa, paradox hely­zet alakult kj az énekkarok körül. Csak elvétve találko­zunk az egyszerű meghitt­ségből éneklő dalosokkal, akik most is szívügyüknek tekintik az éneklést. Meg­szokottá vált volna ez a for­ma? Ez a megállapítás fele­más állapotot jelent. A lel­kesedés napjainkban nem az énekkari tagoktól indul el. hanem a kórusvezetőtől. Ma az énekkar vezetőjének nem­csak a produkció milyensé­gére kell koncentrálnia, ha­nem egyre fokozottabban az énekkarok együtt-tarlásóra. Rengeteg meggyőző szóra van szükség, hogy a kórus együtt működjön. így a mű­vészeti tevékenység sokszor csak másodlagossá válik. Ki vagy kik patronálják az énekkarvezetők munkáját? Ki kérdezi meg tőlük, hogy milyen szereplésre, készülnek és milyen számokat tanulnak be? A kérdés keserű ténye­ket reit maga mögött Ének­karaink ma egyre inkább másodlagps pályán futnak, nem kapják meg az őket megillető rangot. szereplési lehetőséget. Sokszor csak ..elő­rángatják” őket. elekor és itt • kell szerepelni, ezen az ün­nepélyen. Sokan azt gondol­ják. hogy ezzel teljesítették az énekkarral szemben vál­lalt kötelezettségeiket — így hamarosan megindul a bom­lási folyamat. 2. Nincs megfelelően ko- " ordináló szerv, amely központilag törődne megyénk­ben az énekkarok sorsával, gondjaival és tevékenységé­vel. MÁRPEDIG a szereplési le­hetőségek fokmérőt jelente­nek az énekkarok számára. Biztatást az eddig végzett munkára, szakmailag pedig felhívják a figyelmet az ap­róbb hiányosságokra. Ez a lehetőség egyben dinamiku­sabb műsorpolitikát is jelent, ami maga után vonja, hogy az énekkari tagok gazdagabb zenetörténeti ismeretanyagra tesznek szert. A változatos­ság nemcsak saját maguk továbbképzését jelenti, hanem közönségformáló erőt is. Űiabb híveket szerezhetnek az énekkari kultúrának, s ezzel együtt növelhetik az ak­tív és a passzív művészpár­tolók táborát. Megyénkben az utóbbi években nem egy kórus fi­gyelemre méltó, országos si­kereket ért el. . Gondoljunk csak a bányász férfikarra, a salgótarjáni pedagóguskó­rusra. néhány középiskolai énekkarra, amelyek közül ért­hetetlenül' egyet-kettőt meg is szüntettek, úttörőénekka­rokra. vagy a balassagyar­mati kórus életére. Külön-kü- lön kiváló művészi teljesít­ményt nyújtó kórusokról van szó. De milyen szerv, vagv ki fogia össze őket? A KISZ példamutató kezdeményezés­sel vállalja évék óta. hogy eav-egy alkalommal megren­dezi a forradalmi, munkás­mozgalmi dáiok fesztivál iát. A kezdemenyezés úttörő je­\ Kossuth Könyvkiadó Köuyv- újdonságok cimti tájékoztatójának ez évi utolso száma részletes tájé­koztatást nyújt az utolsó negyed­évben megjelent, illetve napvilá­got látó könyvekről. Eszerint á kiadó folytatja a marxizmus—leni- nizmus klasszikusai munkáinak megjelentetését, a filozófiai-eszté­tikai müvek közül kiemelkedik Antonio Gramsei Filozófiai írások című munkája, s rendkívül gaz­dag a gazdaságpolitika-közgazda­ság tárgykörben napvilágot látó könyvtermés. Történelmi mű­vek, a nemzetközi kérdésekről, a nemzetközi munkásmozgalomról szóló alkotások megjelentetése sze­repel még a programban. lentőségű volt országosan is. Fel is figyeltek rá. De ez csak egy alkalom és tulaj­donképpen a kórusmozgalom nem is tartozik a KISZ égi­sze alá.| A KISZ behatárolt területek között dolgozik, az énekkarok évenkénti egyszeri felkarolása csakis lelkesedé­sét és ügyszeretetét dicséri. Az évenkénti egyszeri ta­lálkozóval még nem oldódik meg énekkaraink helyzete, hovatartozása. Az idő múlik, s ez a tény személyi torzsal­kodásokhoz is vezethet. ^ Az utóbbi években a megyei József Attila művelődési központ sokat tett a kórusvezetők továbbképzése érdekében. Neves szakembe­rek tartottak foglalkozásokat, de egyben azt is szóvá kell tenni, hogy ezeken az össze­jöveteleken igen kevés kar­vezető vett részt. Célszerű lenne, ha a járási művelő­désügyi osztályok is többet foglalkoznának a területükön működő kórusokkal, nemcsak ötletszerű versenyeket bizto­sítanának az énekkaroknak. Hasonló feladat várna a me­gyei József Attila művelő­dési központra is; elsősorban itt kellene összefogni az ének­karokat. Nógrád gazdag népzenei flórája. munkáskórusainak hagyománya egyben kötele­zettséget is jelent. Folyto­nosságra kell törekedni és nem elaprózottságra. Megkell találni a megoldás lehetősé­geit mind járási mind me­gyei szinten. Gazda nélkül az énekkari megmozdulások legtöbbje öncélúvá válik, rapszódikussá. Megfelelő patronáló szer­vekre van szükség, amelyek nemcsak egy-egy énekkar sorsát tartják szívügyüknek, hanem az egész megye kó­rusmozgalmát. Elsősorban az úttörökórusokra kell építe­ni, hogy idővel a középisko­lák is jó képességű énekka­rokkal rendelkezzenek. Sok esetben az énekkarok teher­tételt jelentenek a középis­kolai vezetés számára. Szem­be kellene, szállni ezzel a té­ves .nézettel, mert pedagógi­ailag . is helytelen. NAPJAINKBAN arra tö­rekszünk. hogy minél több ember részesüljön a kultu­rális életből. Tömegkultúrá­ról beszélünk. Amint a dol­gok ma állanak, csak fogunk beszélni. Addig is rendezni kell a sorokat, méltó kezek­be helyezni megyénk hagyo­mányokban gazdag énekkari mozgalmát. Molnár Zsolt Üj általános iskola épül Balassagyarmaton, a Dózsa György utcában. A hatmillió forintos beruházás december elején kerül átadásra, a város felszabadulásának 25. évfordulója alkal­mából. A kétszintes, új létesítmény nyolctantermes lesz Mire megy a és kulturális alap Az új gazdaságiirányítás el­ső éve uitán élénk érdeklődés mutatkozik az iránt, hogy az új ala.pelvekn.ek a kulturális ágazatiban való érvényesíté­séért milyen intézkedések születtek, s azok eredménye­ként, miiképpen alakult a kulturális ellátás, s milyen tanulságok levonása szüksé­ges ahhoz, hogy a népműve­lés tervezésiéit a továbbiak­ban mind reálisabb alapról végezhessük. NEMCSAK BERCEKEN Köztudott, hogy kulturális intézményeink működését és a fejlesztést az új mechaniz­musban is a költségvetés adja. Ez azt jeleníti, bármely furcsáin hangzik is, hogy ez intézményeinkben nemcsak szolgáltatás, hanem ,.terme­lés” is folyik. Erről beszél­gettünk a minap ~ Bercelen Halmai Istvánnal, a műve­lődési ház igazgatójával, a községi tanács kulturális ál­landó bizottságának elnöké­vel. Az elhangzottak, úgy véljük, nemcsak Bercelen je­lentenek gondot, nem érdek­telen tehát, ha kissé részle­tesebben is ismertetjük őket. Kezdjük azzal a megállapí­tással, amely az új költség­vetés tervezési és gazdálko­dási módszerére vonatkozik, s a művelődésügyi intézmé­nyieknél is megszünteti a túl­zott kötöttségeket. Az intéz­mények — természetesen a költségvetési keretek között —, a korábbinál szabadab­ban gazdálkodhatnak. Álta­Azoknak van igazuk, akik a gyerekek és az ifjúság ügyében a társadalmi cselek­vés új formáinak kialakítá­sát szorgalmazzák. A törté­nelmileg új helyzet határkö­vei: a család megszűnt a termelés egységének lenni (még a mezőgazdaságban is egyre kevésbé őrzi a terme­lési szervezet vonásait), a gyermek a „szülő magán­gondjából” a társadalom köz­gondjává vált, a társadalom azonban nem nagyon vesz erről tudomást. Legalábbis nem jelentkezik a felismerés elementáris erővel a gyakor­lat szintjén. A „hogyan kellene?’’ — kérdés természetesen elég széles körben hangzik el mostanában: a kis csoportok­ban, de országos méretben mégis tömegesen lötyögő fia­talok, a nyugtalanítóan újra­szerveződő galerik, az el­unatkozott szabad idő, a fel­halmozódó energia, a fiata­lok megítélésében jelentkező szélsőségek arra kényszerítik a felnőtteket, vezetőket és nem vezetőket, hogy egyre többet foglalkozzanak példá­ul a KISZ hatékonyságával, vonzóköreinek objektívebb vizsgálatával. És mostanában — elsősor­ban a lezajlott KlSZ-vezető- ségválasztások után, jórészt ezek eredményeként — több szó esik arról is, hogy va­jon egyedül az ifjúsági szer­vezetnek feladata-e mindaz a „társadalmi elvárás”, ame­lyet helyszűke miatt lehetet­len felsorolni? fíicfiizet Protokoll helyett Két járási szintű K1SZ- vezetöségválasztáson vettem részt a közelmúltban, mind­két helyen — Pásztón és Balassagyarmaton — egymás­tól függetlenül és mégis egy­máshoz kapcsolódva szinte szó szerint ugyanazt mond­ták a járások ifjúkommunis­táit képviselő küldöttek és a meghívottak is: az ifjúság komplex nevelését egyedül nem végezheti el a KISZ, szükség van a felnőtt veze­tők, az idősebb szakik, a fa­lusi értelmiség, az üzemi mű­szakiak, az orvosok, techni­kusok, háziasszonyok, peda­gógusok, népnevelők, politi­kusok, és művészek, géplaka­tosok és nyugdíjasok — az egész társadalom segítségére. Szükség van arra is, hogy fel­nőttként kezeljék iskolákban és munkahelyeken a felnőtt ifjúságot, s növekvő szám­arányához mérten '(Magyaror­szág lakosainak 40 százaléka 1943 óta látta meg a napvi­lágot!) — legyen képviselve valamennyi vezető szervben, testületben és bizottságban. Nézzen körül ki-ki a saját portáján és meggyőződhet az igény jogosságáról... Mindezt nem lehet tartó­san háttérbe szorítani a szak­mai féltékenységgel (a ba­lassagyarmati járás tsz-eiben dolgozó fiatalok például er­ről beszéltek), mint ahogy nem lehet ezt a társadalmi­lag hasznos és sürgetően fel­lépő erőt félig tréfásan el- nilézni ennyivel: ... „nana, avantgardisták vagyunk?!” Néhány kirívó esettől elte­kintve nem követel olyan jo­got ez az ifjúság, amely nem illeti meg. Igényessége, sok­szor talán türelmetlen, de jo­gos kritikája pedig nem ég­ből jött sugallatra, hanem társadalmi rendünk és célki­tűzéseink ösztönzésére jelent­kezik a fórumokon vagy a beszélgetések, találkozások alatt. A balassagyarmati járási KISZ küldöttértekezletén a párt jelenlevő képviselője arról beszélt, hogy a KISZ- szervezetek először erkölcsi támogatást kérjenek a gazda­sági vezetőktől, s akkor biz­ton számíthatnak az anyagi segítségre is. Ugyanott hang­zott el a javaslat: az üzemi négyszöghöz hasonlóan ala­kítsák ki mindenütt a köz­ségi négyszögeket is! Termé­szetesen minden terv vagy elképzelés annyit ér, ameny- nyit sikerül megvalósítani belőle. Az már előre is meg­mondható, hogy például a községi négyszögek megvaló­sításában a KISZ határozot­tabb fellépésére és a helyi gazdasági és társadalmi ve­zetők nagyobb megértésére — előbb azonban szemléletvál­toztatására van szükség. Tisz­tán kell látni, hogy a KISZ kezében jóval kevesebb esz­köz van az ifjúság nevelésé­re annál, semhogy az ifjú­ság erkölcsi és politikai fej­lődéséért egyedül a szövet­séget lehessen felelőssé ten­ni. Pásztón, már a lezajlott választás után, a terített asz­talnál került szóba a jel­lemzőnek és elég általános érvényűnek mondható jelen­ség: az alapszervezetek veze­tőségválasztásain a legtöbb helyen megjelent valameny- nyi vezető Ez jó, ez min­denképpen kifejezte a válasz­tások jelentőségét, de... A tapasztalat azt mutatta, hogy a fiatalok nem szokták meg, hogy foglalkozzanak velük, zavarta őket a felnőttek je­lenléte, sokan „begombolkoz­tak”, ahogy mondani szokás. Protokoll helyett inkább a régi gyakorlat felújítására lenne szükség. Arra, hogy az idősebb, harcedzettebb felnőt­tek nagy szeretettel foglal­kozzanak a fiatalokkal, s ez kivétel nélkül mindenkire vonatkozik, aki a munkahe­lyén vagy a társadalmi élet­ben együtt él, együtt dolgo­zik velük. Visszatérésre-fo- lyamatosságra, megértésre van szükség a protokoll-ízű megjelenések helyett. Pataki László lános érvényű elv, hogy csak a kiadási előirányzat fő ösz- szegiét, ezen belül a béralap­éi őirányzatot kell betartani. Eszerint a gazdálkodás te­hát szabadabb. Ha van mi­ből? E kérdésnek van. némi alapja, A berceli művelődési ház például négy évvel ez­előtt 50 ezer forint állami tá­mogatást élvezett. A követ­kező évben mái- csak har­mincait. 1969—70-re pedig 2£' ezer forintra olvadt az álla­mi támogatás összege. A költségvetési előirányzat je­lenleg 56 ezer forint, ez azt jelenti, hogy — Halmai Ist­ván szavaival élve — 1Ö0 százalékot „be kell termel­ni”. Be is termelik. Elvégre azért ^vannaik péltíiául a be­lépődíjas rendezvények, s nem utolsósorban a bálok. Amely eket elsősorban a szín­vonalas népművelési tevé­kenység rovására kell „be­hozni”. De mit lehet tenni? Az „állami , pénz” növeke­désére a következő. időszak­iban • sem számíthatnak ezek ■ a művelődési intézményeink. Nem is számítanák. Mind több szó esik .azon,ban. az anyagi terhek vállalásának társadalmibbá tételéről. így van ez a községiekben Is. Sok szó esik róla, de mi törté­nik? Ügy hihetnénk, hogy ma már mindenki száméira nyáilvánivalő; a falvakban fo­lyó népművelési tevékeny­ség, a lakosság általános és szakmái műveltségének eme­lése közérdek, s közvetve, vagy közvetlenül anyagi erő­forrássá is válik. Hiszen szakmailag képzett, általáno­sain műveltebb dolgozók a termelési eredményeket is kedvezően befolyásolják az­zal, hogy munkájukat szín­vonalasabban, a korszerű eszközök falhasználásával végzik. A falusi népművelést elsősorban és majdnem kizá­rólag a helyi tsz-ban dolgo­zók körében fejtik ki. Úgy természetes tehát, hogy a termelőszövetkezetek ennek megfelelően anyagilag is, az eddiiamél jobban. kivegyék részüket a helyi népművelé­si intézmények anyagi támo­gatáséból. KÖZÖMBÖS A TSZ? Kiveszik-e? A kérdés nyiii- vánvailóan költői. Hiszen ta­pasztalatok igazolják, még csak a kezdet kezdetén tar­tunk e vonatkozásban. Ked­vező példák természetesen akadnak. Arról is hallottunk, hogy valamely községben a termelőszövetkezet vállalja a helyi művelődési otthon tel­jes „üzemeltetését”. S itt is, ott is' biztosítanak kisebb- nagyobb összegeket a tsz-ek a művelődési otthonoknak. E gyakorlat azonban távolról sem általános. A tsz-vezetők közömbösségére e téren ren­geteg példát sorolhatnánk fel. Holott e közömbösség semmiképpen sem indokolt, sok esetben szűklátókörű- ségre vall. Hiszen azért, ami­ért a falusi népművelés dol­gozik, a művelt emberfők ki­alakítása közös érdek, a termelőszövetkezeteknek is érdeke. De térjünk vissza a berce­li példához. A kultúráké állandó bizottság nemrég vizsgálta, hagy a helyi Vö­rös Csillag Tsz hogyan hagz- nálija fel szociális és kultu­rális alapját. Halmai István szerint mindjárt az első probléma az, hogy a szociá­lis és kulturális alap terme­lőszövetkezeteinknél egy té­telben áll rendelkezésre, így nehéz eldönteni — sok eset­ben nem is döntik el —, mennyi belőle a kultúrára fordítandó rész. (Ez nemcsak berceli gond, népművelők körében mind gyakrabban felmerül. Esetenként olyan vonatkozásban is, hogy a tsz- nek ez egyfajta „ködösítés­re” nyújt lehetőséget a helyi népművelővel „szemben”, alti kór, de nem mindig kap. Ha két alapot állapítanánk meg, lényegesen. áttekinthetőbbé válna a helyzet.) A Vörös Csillagnak 280 ezer forint a szociális és kulturális alapja. Mire köl­tik? Az ÁB vizsgálódásáról jegyzőkönyv készült, amely bizonyítja, a tsz-ben . nem rendelkeznék átfogó és terv­szerű koncepcióval az összeg felhasználását illetőleg. Egy részének felhasználása alka­lomszerű, s nem is mindig ésszerű. Idén például egyna­pos kirándulásit szervezitek a Balaton körül, 120 embernek 16 ezer forintba került, s az üt rohanásban telt el. Sok­kal helyesebb az a gyakorilat, hogy évenként két-három tsz-tagot küldenek külföldre néhány napos pihenésre. E jutalomüdülés során jártak már az NDK-ibam, a Szovjet­unióban. Az összegek pontos felsorolásától eltekintünk. A több tétélek, amire a pénz megy, az öregségi segély, a betefisegétyek, s a sportszer­vezet támogatása. Összesen körülbelül 210 ezer forint. S a fennmaradó mintegy 70 ezer forint? A berceli műve­lődési ház ebből nem kap semmit. Miért? Halmai Ist­ván tájékoztatása szerint, vizsgálódásukkor azt a vá­laszt kapták, hogy úgymond: „ha nagyon számolunk, akkor a pénz kevés”. (Mármint a tsz-nek a szociális és kultu­rális alapja.) A válasz nyil­vánvalóan nem fogadható el, hiszen bebizonyosodott, hogy tervszerűtlenül gazdálkod­nak vele. NEM ELVISZIK A felmérés beszámolója nemrég zajlott le egy vb- ülésen, amelyre a tsz-t is meghívták. A tsz nem képvi­seltette magát, a tsz-vezető- ség meg sem jelent. E példa, úigy véljük, önma­gáért beszél. Kényszeríteni, persze nem lehet egyetlen tsz-t sem, hogy milyen mér­tékben támogassa, vagy ne támogassa a néprhűvelést. Nem lehet, de nem is kell. Elsősorban a korszerű szem­lélet kialakításán kell fára­doznunk. Azon, hogy a tsz- ek érezzék: nem viszik el pénzüket, hanem az kama­tostól visszatérül — a min­dennapi életben. A berceli példa — se „példával” nem­csak Bercelen találkozunk — talán gondolkodásra késztet. T. E. NÓGRÁD — 1969. november 30., vasárnap 7 i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom