Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)

1969-11-27 / 275. szám

Hol tart a mezőgazdaság ? Fehér Lajos előadása a Politikai Akadémián Febér hajós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese kedden az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Akadémiáján agrár- és szövetkezeti po­litikánk időszerű kérdéseiről tartott előadást. A Zeneakadé­mia nagytermében megrendezett előadáson — amelyet Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Miniszter- tanács elnökhelyettese vezetett be — megjelent a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a kormány több tagja. rendszerünk e jelenleg leg­nagyobb probléthája megfele­lően rendeződjék. Legnagyobb gondunk —ál­lapította meg Fehér Lajos elvtárs —. hogy a háztáji te­hénállomány változatlanul, s egyfolytában csökken. Két év óta a csökkenés meghaladta a 40 ezer darabot. Az előadó bevezetőben utalt arra, hogy 1966-ban, — majd a IX. pártkongresszus határoza­tai nyomán — főleg 1967-ben, továbbá 1968-ban egész sor pénzügyi jellegű intézkedést tettek azért, hogy a reform céljainak megfelelően a mező- gazdaságban is megteremtsék az önálló, vállalatszerű gaz­dálkodás feltételeit, elősegítsék a mezőgazdasági termelés erő­teljes fellendülését és azt, hogy a harmadik ötéves terv idő­szakában a parasztság jövedel­me fokozatosan közelítsen a munkásalkalmazotti jövede­lem szintjéhez. Jó termésünk volt — Mivel a mezőgazdaság­ban — folytatta — a reformin­tézkedések fokozatos bevezeté­se terén immár három, sőt voltaképpen négy év tapaszta­latai állnak mögöttünk, fel le­het és fel is kell tenni önma­gunk számára a kérdést: a fo- ganatosítptt intézkedések mennyiben váltották valóra reményeinket? A harmadik ötéves terv azt írta elő, hogy a mezőgazdasá­gi termelés a megelőző öt év átlagához viszonyítva 13—14 százalékkal nőjön. Az első 3 esz­tendőben a mezőgazdaság termelése 13 százalékkal emel­kedett. Az idei évben kimagas­lóan jó gabonatermésünk volt, igen kedvezőnek ígérkezik az őszi betakarítású növények, a kukorica, cukorrépa termése, gyümölcsből, zöldségfélékből es szőlőből jó termésünk van. Vlindezek alapján az idei terv túlteljesítése várható a mező­gazdáság teljes termelési ér­téke 5—6 százalékkal maga­sabb lesz az előző évinél. (El­ső ízben fordul elő, hogy a me­zőgazdaság évi növekedési üte­me meghaladja az iparét.) A mezőgazdaságban az utóbbi ■ ekben jellemzővé vált, hogy a javuló munkafegyelem és termelékenyebb munka mellett oiztonságosabb lett a terme­lés. Ha ennek alapján a jövő esztendőben csak közepes szín­vonalú termést is tételezünk fel: a mezőgazdaság harmadik ötéves tervének jelentős túl­teljesítésével számolhatunk! A második világháború előtt, 1931—1940 átlagában kát. holdanként 7,9 mázsa volt a búza termése, az 1961— 65-ös években 10,7 mázsa, az utolsó három év átlagában pedig közel 15 mázsára emel­kedett (ezen belül az idei esztendőben meghaladta a 15,5 mázsát). Ez — a jelenle­gi termőterületet figyelembe véve — 7 millió mázsa ho­zamtöbbletet jelent évente, amelynek bruttó értéke 2,3 milliárd forint. Elértük ag­rárpolitikánk egyik fő cél­kitűzését Hazai erőforrásból biztonságosan megoldottuk az ország kenyérgabona-el­látását! öt év óta nem im­portáltunk búzát, sőt az idei esztendőben jelentős mennyi­séget exportáltunk is. Ugyan­akkor a kukorica átlagter­mése a második világháború előtt tíz év 10,8 mázsás hol- dankénti átlagához viszonyít­va az 1961—1965-ös években már 15 mázsára, az 1966— 68-as években pedig 17,3 má­zsára emelkedett, s az idei esztendőben — előzetes ada­tok szerint — már 20 mázsa körül lesz a’ kukorica orszá­gos átlaga. Iparszerű sertéstenyésztés! A belföldi húsfogyasztás túlnyomó részét képező ser­téshústermelést évtizedek óta erős ciklus és szezonális in­gadozás jellemzi. A terme­lés egyenetlenségét a mező- gazdaság szocialista átszer­vezése utáni időszakban sem sikerült megszüntetni, noha az ingadozás mérséklődött. Végleges megoldást csak az hozhatna, ha a szocialista nagygazdaságok téli-nyári üzemeltetésre alkalmas kor­szerű sertéstartási épületek­kel rendelkeznének. Hangsú­lyozta, hogy hozzá kell fog­nunk a következő időkben az iparszerű sertéstartás- és -hizlalás erőteljes elterjeszté­séhez. mindenekelőtt a kuko­ricatermő vidékeken. Az utóbbi évek tapasztala­tai azt bizonyítják, hogy az egész népgazdaságban, ezen belül az élelmiszergazdaság­ban kötelező tervutasítások nélkül is lehet eredményesen gazdálkodni. A mezőgazdasági és ipari árszínvonal közti különbség a korábbihoz képest tehát mérséklődött, de a még min­dig jelentős árszínvonalbeli különbség miatt szükség van az állami támogatás fenntar­tására. Megállapította, hogy míg a jelenlegi mezőgazdasági ár­színvonal ma már összüzemi szinten az üzemek nagy több­ségében általában megterem­ti a megfelelő jövedelmezősé­gét. addig a mezőgazdasági árarányok a tapasztalatok sze­rint nem biztosítják az ága­zatok közti célszerű jövedel­mezőségi arányokat. Az eddigi tapasztalatok szerint az árszerkezet erőtel­jesen ösztönöz a kenyérga­bona termelésére, a sertés- tenyésztés fejlesztésére és az exportban keresett gyümöl­csök termelésére. Minden ötödik dollár Másként áll a dolog a szarvasmarhatartásban. Az 1968. évi zárszámadások ada­tai szerint az állattenyésztés jövedelmezőségi rátája mind­össze 0,3 százalék volt. Ebben az ágazatban a jelenlegi ér­és költségviszonyok mellett még a holtmunka-ráfordítás sem térül meg. A tőkés piacon a szarvas­marha-vágóállat és -hús for­májában a legfontosabb nép- gazdasági exportcikkünk. A konvertibilis piacon ez a cikk hozza az országnak a min­den ötödik dollárbevételt. Termeléspolitikailag indokolt és szükséges, hogy a szar­vasmarha termelői árszínvo­nala kellő mértékben emel­kedjék. & mezőgazdasági ár­Ösztönözzük a termelést A többi között az is szük­séges tehát, hogy a háztáji gazdaságban a tehén- és ko­catartás fejlesztésére az eddi­ginél erőteljesebb ösztönző­ket kapcsoljunk be: minde­nekelőtt az üszőtartásban, to­vábbá a fehérjetakarmányok forgalmának szabaddá tételé­vel. S végül azzal, hogy a háztáiiban a közös részére szerződésen nevelt jószágok, tehát voltaképpen a „bedol­gozói” bérmunka (havonta 3—4 elszámolt munkanap) után vezessék be a fakulta­tív nyugdíjjárulékof. A kormány ezekben a kér­désekben megteszi a szükséges intézkedéseket. Ezután az életszínvonal kér­déseire tért rá. „A munkásköz­véleményben tartja magát az a nézet — mondotta —, hogy az utóbbi időben csak a pa­rasztság életkörülményei ja­vultak”, továbbá, hogy a „pa­rasztság jövedelme, ennélfogva életszínvonala magasabb, mint az ipari dolgozóké”. Mi az igazság ebben, a „ki kit ért utói” sőt, „hagyott el” címletű, sokszor szenvedélyes, olykor a hangulatkeltés ele­meit sem nélkülöző vitában? Onnan keil kiindulnunk, hogy 1965-ben, a második öt­éves terv utolsó évében a pa­raszti reálfogyasztás a mun­kás-alkalmazott reáljöve­delmeknek 85 százaléka volt. Ennek ismeretében határozott úgy a IX. pártkongresszus, hogy az elkövetkezendő évek­ben teendő intézkedések nyo­mán a parasztság életszínvo­nala és ellátottsága tovább közelítsen a munkásosztályé­hoz. Ennek megfelelően a harmadik ötéves terv a mun­kás-alkalmazottak reáljöve­delmében 14—16, a parasztság reálfogyasztásában 18 száza­lékos növekedést irányzott elő a tervidőszak végére. A termelés növekedése és a megtett intézkedések nyo­mán a két nagy dolgozó osz­tály reáljövedelmei a követ­kezőképpen alakultak és ala­kulnak. A munkás-alkalma­zottaké a tervidőszak első évé­től 1968-ra 16—17 százalékkal nőtt, a parasztságé pedig ösz- szesen 26,5 százalékkal emel­kedett. Az idei esztendőben, előzetes becslés szerint, a munkás-alkalmazottak reál- jövedelme további 6,5 száza­lékkal nő, a parasztságépedig 4,5 százalékkal, tehát vala­mit lassul. Ennek következté­ben ez év végéig a munkás- alkalmazotti reáljövedelemnél 23,5, a parasztságénál pedig 32. százalékos növekedés várható négy év alatt. E levezetésből első szempil­lantásra kiderül, hogy mind­két dolgozó osztály reáljöve­delmének növekedési üteme, az ötéves terv, során a való­ságban várhatóan megkétsze­reződik. Ezen belül a paraszt­ságé a kongresszusi célkitűzé­seknek megfelelően elsősor­ban a tervidőszak első felé­ben, valamivel gyorsabban nőtt. Ez utóbbinak azonban megvan a termelési alapja, hi­szen a tervidőszak első négy esztendejében — mivel mind ■ a négy évben jó, vagy elég jó termésünk volt — a harmadik ötéves tervünk egész termelé­si előirányzatát teljesítettük, sőt a jövő esztendőben, mint említettem, várhatóan túl is teljesítjük. Emelkedett a reáljövedelem Számszerűen kifejezve — az eddigi tényadatok alapján és a jövő évi növekedést is fi­gyelembe véve — 1970-ben az egy főre jutó személyes ren­delkezésű reáljövedelem a munkás-alkalmazotti népes­ségnél 17 600 forint, a paraszt­ságnál pedig 16 200 forint körül alakul. Az utóbbiban a közösből származó kereset mellett ter­mészetesen benne van a ház­táji jövedelem is. Ezután kitért arm, hogy az elmúlt két évtizedben 600 ezerrel csökkent a mezőgazda- sági aktív keresők száma A nagymértékű munkaerő­elvándorlást. a mezőgazdasági nagyüzemek, az ipari eredetű anyagok, eszközök növekvő felhasználásával nagyjában- egészében pótolták. Egy közeflmúlitiba*i végzett felmérés szerint a mezőgaz­dasági keresők számának csökkenése ellenére a külön­böző termelő ágazatokban dolgozó mintegy 4 mffiiió ál­lampolgárnak kereken 59 százaléka jelenleg is mező- gazdasági termeléssel, feldol­gozással, illetve az ezekhez szorosan, kapcsolódó tevé­kenységgel foglalkozik. Ezen belül — csökkenő arányuk mellett — igen jelentős még azoknak a száma, akik köz­A kazári Zöldmező Termelőszövetkezet mátraszelei üzemegységében 110 gümőkórmentes növendébmarhát nevelnek. Amíg a jó idő engedi, a fiatal állatokat naponta kihajtják vétlenül az élelmiszerter­melésben dolgoznak. A nép- gazdasági összes keresők 33 szóizaléka dolgozik jelenleg is az élelmiszergazdaság te­rületén: minden harmadik ember itt talál megélhetést. Eredményes az élelmiszergazdaság Fehér Lajos ezután az élel­miszergazdaság jelentőségét méltatta. Az élelmiszergazda­ság hazánk lakosságát 92—95 százalékban hazai termésű élelmiszerekkel látja el. Ha­zánkban az élelmiszergazda­ság még ma is csaknem 50 százalékát adja a lakosság összes fogyasztásának. Élel­miszergazdaságunk termelése egyes átmeneti csökkentésitől eltekintve általában megfe­lelt: az igényeknek. Élelmiszergazdaságunk ter­melésének 10—12 százalékát exportálni tudja. A mezőgaz­dasági eredetű termékek ki­vi,tele az elmúlt években összes népgazdasági expor­tunknak több mint egyötö­dét, tőkés kivitelünknek kö­zel 40 százalékát a fejtett tő­késországokba irányuló ex­portunknak kereken a felét alkotta. Meg kell azt ig említeni,, hogy az élelmiszergazdaság külkereskedelmi egyenlege tíz év óta minden évben szá­mottevő aktívummal zárult és ellensúlyozta a többi nép- gazdasági ág külkereskedelmi egyenlegének passzívumát. Rátérve szövetkezeteink gazdasági, politikai és társa­dalmi szerepének megvilágí­tására, kijelentette: szövetke­zeti mozgalmunk egészének számottevő, egyre növekvő súlya, szerepe van népgazda­ságunkban, szocializmust épí­tő társadalmunkban! A szövetkezetek zöme kás­ás középméretű üzem. A szö­vetkezetek túlnyomó többsé­ge nagyfokú alkalmazkodás­ra képes, mozgékony, gazdál­kodásuk rugalmas, gyorsam képesek reagálni a folyton véltoaó piaci hatásokra. Egységes szövetkezeti töryényt Aíz uitébb’ három év sorén elvégzett elemzések és lefoly­tatott viták eredményeként az az egységes álláspont ala­kult kit szövetikezeteinkiben. legyen az mezőgazdasági, kis­ipari, fogyasztási vagy egyéb szövetkezet — néhány kisebb sajátosságtól eltekintve — a tulajdon;viszonyok azonosak. Ennek következtéiben tisztá­zódott, hogy egységes elvi alapokon nyugvó szövetkezet- poiitáka valósulhat meg szö­vetkezeteinkben, természete­sen az egyes szövetkezeti tí­pusoknak megfelelő sajátos megoldásokkal és módsze rek- keL Acs alapvető, korszerű szö­vetkezetpolitikai elvek állama szabályozása és kidolgozása egységes szövetkezeti törvény meghozatalát teszi szükséges­sé. A kisipari és fogyasztási szöv etkezetekre pedig külön- külön törvónysziniű jogszabá­lyok (törvényerejű Vendele­tek) megalkotása szükséges. Addig is. míg a legfelsőbb törvén y&zitntű jogalkotások megszületnek, a kormány ez év februárjában és augusz­tusában a szövetkezetpoliti­kai kérdésekben megfelelő határozatokat hozott. Erre támaszkodva, a kis­ipari és fogyasztási szövetke­zetek elkészítik korszerűsí­tett alapszabályukat. s ez év végéig törvényes jóváha­gyásra bemutatják a járási tanácsoknak. A jövő év első negyedében pedig területi szövetségeik — a KTSZÖV- ök és a MESZÖV-ök is — elkészítik alapszabályukat, s bemutatják a megyei taná­csoknak. A meghozandó leg­felső szintű törvényi és tör­vényszintű jogszabályok te­hát e két nagyfontosságú szövetkezeti ágazatban is be­tetőzik maid az akkorára be­fejeződött és — reméljük — megszilárdult demokratizáló­dási folyamatot! Előadása további részébe» ismertette Fehér elvtárs a főbb szövetkezetpolitikai kérdések­ben lefolyt viták lényegét és a már megvalósult vagy meg­valósuló szövetkezetpolitikai intézkedéseket. Támogatjuk a szövetkezeteket Kiemelte, hogy a szövetke­zeti gazdálkodás a szocia­lista tervgazdálkodás elvá­laszthatatlan szerves része, a szocialista állam éppen ezért ma és a jövőben is hatható­san támogatja a szövetkezeti tevékenységet! A szövetkezetpolitikai vi­ták során nagy hangsúlyt kapott az a követelmény, hogy a szövetkezett tulajdon hasznosítása, továbbá a tulaj­donosi (vállalkozási) jövede­lem realizálása az állami tu­lajdontól eltérő megítélést és gyakorlati megoldást kíván. Ezért: A gazdaságpolitikai * intézkedések. közgaz­dasági szabályozók tovább­fejlesztésénél fontos célnak kell tekinteni, hogy a szö­vetkezesek a tagok közvetle* érdekeltsége alapján társa­dalmi és gazdasági szerepük­nek megfelelően fejlődjenek, bevételeikből — gazdálkodá­suk hatékonyságától függően. — fedezni tudják kiadásaikat, bővíthessék termelésüket. A iövedelemszabályozás rendsze­re ismerje el a szövetkezeti tulajdon sajátosságait. A fej­lesztési és részesedési célok­ra fordítható összegek, va­lamint a szövetkezetek szá­mára hasznos egyéb célokat szolgáló alapok tekintetében — a tulajdonosok , döntése érvényesüljön, azokkal maga a szövetkezet gazdálkodjék. 2. A szövetkezetekben képződő tiszta jöve­delemből a szövetkezeti cső- porftulajdonosokat tulajdo­nukkal és személyes közre­működésükkel arányban álló javadalmazásban szükséges részesíteni. Indokolt, hogy az eszközeik befektetéseiből elén jövedelmet. más szavakkal saját beié k teleseik tőkekamat- iát (amit ma a szövetkeze­teknél is . sematikusan és- alaptalanul — eszközlekötési járuléknak neveznek), a cso- porttulajdonosok élvezzék. A szövetkezeti tulajdont nem szabad össznépi tulaj­donként kezelni, a demokra­tikus centralizmus nem fér össze a szövetkezetek válla latszerű, gazdálkodásával. ' gazdasági döntéseket ott le­het és kell hozni, ahol ázol: következményei is jelent’.;?: - nek. A gazdasági döntéseke- minden szinten az illetékes felelős szerv hozza meg. Nehogy azt higgye valaki, hogy a szövetkezeteket ezután kivonjuk az állami, össztár­sadalmi érdek befolyása alól. Erről nincs szó. Sőt: a löv ­őén tisztázottabban és ne - svobb erővel ielentkezik valóságos állami érdek szövetkezetek számára mint korábban. A ..központkényszer” elvén, a fölé- és alárendeltségen alapuló hierarchikus kapcso­latokhoz képest a minőségi változás ielej tapasztalhatók. Ez teljesen megfelel és csak­is ez felel meg a mai viszo­nyaink között a marxista szövetkezetpolitikai elveknek, (MTI) MÚGRAD a* 1969, november 27., csütörtök 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom