Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)

1969-11-25 / 273. szám

OaeemroR ***«amr« t árjuk ci javaslatokat EGY IDŐ óta olvasóink némely irásuná £ó címe fölött a „Faluról falura'' mintájára nyúlfarknyi feleimmel talál­kozhatnak: Üzemről üzemre. A sorozat beindítását nem előzte meg különösebb hírve­rés, az írások összeállításá­nál jobbára a közvélemény- kutató lapokra támaszkod­tunk. Jártunk többek között a Nógrád megyei Vegyesipari és Javító Vállalatnál, ahol a normákkal, munikaköirülmé- nye'kkel, a Salgótarjáni Tűz- heiyigyáirban, ahol bérezési kérdésekkel foglalkoztunk, vagy a VILTESZ Autóvil­lamossági és Műszaki Ktsz diósjenői részlegénél. Igye­keztünk mindenkor felelős­séggel boncolgatni a munka­helyi kollektívák, a dolgo­zók. a nemrégen telepített és a régebbi üzemek gondjait és problémáit. Szám« üzemről üzemre ri­portot készítettem, g be keli vallanom, nem egyszer érez­tem úgy, mintha a sötétben tapogatóznék. Azok a gondo­latok, gondok, amiket írása­imban felvetettem, némely esetben kicsit véletlenszerű­nek, esetlegesnek tűnitek. Ta­lán nem mindig sikerült az összefüggések mélyére leás­nom, a legégetőbb kérdéseket tollhegyre tűznöm, éppen ezért nem válthatták ki azt az érdeklődést, visszhangot, amely a szándék, a segíteni akarás, az igazmondás erejé­nél fogtvia megillette volna őket. Mert mi is a célja ennek a sorozatnak? Föltárni és kö­zös erővel orvoslást találni az üzemekben fellelhető rej­tett, vagy nagyon is közis­mert nehézségekre, a nyilvá­nosság tisztító vize után ki­áltó munkahelyi gorodotera, problémákra. Segíteni felszá­molni a vezetők és beosztot­tak kapcsolatéra kólóméként nehezedő káros jelenségeket, gi és műszaki vezetés sokszor iá sem látszik a mim' inapi teendők tengeréből; részben lépést keli tartami a műszaki haladással, úrrá kell lenni az információk végtelen árada­tán, másrészt, üzemein belül megkell teremteni, fenn kell tartani a nyereséges gazdál­kodás feltételeit. Ilyen körül­mények között nem ritka,, hogy a vezető krónikus idő­zavarral küzd, felületeiben, vagy áttételesen érintkezik a munkahelyi kollektívákkal, a zökkenőkről, zavarokról kés­ve, vagy egyáltalán nem ér­tesül. Aki nem hord szemellen­zőt, s hivatása megasiatán igyekszik állni, sem presz­tízs, sem más okokból nem fél megvaUani, időnként, a hétköznapok sodrában elsik­kad. csorbát szenvedhet a lé­nyeg; az ember, az alakuló, formálódó üzemi demokrá­cia, vagy aggasztó felhők tor­nyosulhatnak a szépen meg­álmodott tervek, elképzelé­sek fölé. A figyelem felkelté­se pótolhatatlan szolgálatot tehet dolgozóknak és veze­tőknek egyaránt; az elfogu­latlan szemlélődő segíthet ki­dolgozni az összegubancoló­dott szálakat, közvetíthet, tu­datosíthat jelenségeket, ame­lyeknek mások nem tulajdo­nítanak jelentőséget, vagy nem szereznek tudomást ró­la. Szerénytelenség lenne, de hosszan lehetne sorolni azo­kat az ügyelvet, amiket napi­lapunk nyilvánossága segített megoldáshoz. Az Üzemről üzem-re sorozatnák is éppen az a célja, hogy élő, ..húsba vágó” problémákat tárjbnfel, valóságos helyzetképet ad­jon egy-egy üzemről, ezzel közelebb vigyen a megoldás­hoz. MINT MÁR említettem, jobbára a közvélemény-kuta­tó lapokra támaszkodunk, de ezzel — úgy véljük —, nem érhetjük be. A dolgozó am­Pillantás Nagybárkányban és Sám- sonházan ma. Lucfalván pe­dig holnap döntenek a ta­gok a termelőszövetkezetek egyesüléséről, A nagy elha­tározásnak megfelelően, mindhárom községben ünnepi közgyűlésen tanácskozzák meg a vezetők és a tagok, miért, érdemes egybeszánta­ni a három szövetkezet ha­tárát. Önkéntes elhatározásból Egyik szövetkezetben sem várták a „felülről” érkező biztatást. Maguk határozták el, hogy összefognak. Még a nyár végén jöttek össze a szomszédok, a szövetkezet ve­zetői. A beszélgetés során ki­derült. hogy szinte azonos ütemben lépkednek, ugyan­azok a gondok szorítják mindhárom községet. A vé­lemény szinte hajszálra egye­zett: az adottságokat, a gépe­ket, a szakembereket, az ál­lam támogatását mind job­ban kihasználhatják, ha egye­sülnek. A következő lépés az volt. hogy beszélgetni' kézdtek a tagokkal. Amolyan közvéle­mény-kutatást végeztek mind a három termelőszövetke; zetben. Azt tudakolták, tu­lajdonképpen mi a tagok vé­leménye. Molnár Pál, a nagybárliányi termelőszövet­kezet elnöke, akit aztán a közös előkészítő bizottság el­nökévé is választottak, Gaál László, a lucfaivi elnök, egyaránt sok idejét áldozta arra, hogy megismerje a ta­gok véleményét. Egyetlen percig sem titkolták; az egye­sülés nem kötelező. Ha a ta­gok úgy látják, még nem érett a 'helyzet az összefo­gásra, hát marad mindegyik tsz magában. Nem ment egyszerűen a dolog, de a kétségeket, az aggodalmakat Nagybárkány­ban. Sámsonházán, Lucfal­ván is hamar szétoszlatták a meggyőző érvek. Később már nem azt kérdezték a tagok, hogy miért szükséges összefogni az erőket a Kis- Zagyva völgyében? Inkább azt tudakolták. miképpen lesz azután, ha a három szö­vetkezet egyesül. Lesz-e ele­gendő munkája mindenkinek? Kapnak-e annyi pénzt, mint eddig? Ä szakemberekből közös előkészítő bizottságot válasz­tottak. A három szövetkezet párt- és gazdasági vezetői vizsgálták, kutatták, milyen lehetőségek kínálkoznak a gazdálkodásra az egyesülés után. Már az első számada­tok arról • győzték meg a szakembereket, semmiképpen sem szabad halogatni, hogy a valamikor terméketlen, szűk völgyben, egyetlen me­zőgazdasági nagyüzemet léte­sítsenek. Az erők koncentrá­lása a gyakorlatban azt je­lenti. hogy egyetlen. csak­nem kilencezer holdon gaz­dálkodó termelőszövetkezet lesz az egész völgy. A közös tevékenység több mint fél­ezer termelőszövetkezeti tag­nak. alkalmazottnak jelent majd biztos munkál, megél­hetést. Kilencezer holdon A zavartalan gazdálkodás anyagi feltételei tulajdon­képpen együtt vannak. Az előkészítő bizottság többek körött tanácsolta: az állat- tenyésztés, ezen belül is a szarvasmarha-tenyésztés le­gyen a legjelentősebb üzem­ága a nagy szövetkezetnek. Egyrészt a természeti, éghaj­lati adottságok késztették erre a megállapításra a szak­embereket, másrészt a három termelőszövetkezetnek már a jövőbe most mintegy 700 szarvas- zottak bére is. Ebben az esz­marhája van együtt. Nincse­nek szűkében az állatszállá­soknak sem. A telepek kon­centrálása, szakosítása. a korszerű technológia kialakí­tása ad majd munkát a ké­sőbbiekben. Együtt vannak a szükséges erő- és munkagé­pek is. A három termelőszö­vetkezet 40 különböző trak­torral, hasznos munkagépek egész sorával rendelkezik. Igaz. a gének nagy része el­használódott. elkopott a he­gyeken és új. korszerű trak­tortípusok vásárlása volna kívánatos. Ezek a gondok azonban már alapvető, a korábbi évekhez képest mi­nőségi változást jeleznek a termelőszövetkezetben. „Hasznos" esztendő Az előkészítő bizottság gon­dosan mérlegelte a követke­ző esztendő pénzügyi lehető­ségeit is. Ügy számoltak, hogy a növénytermesztés, állattenyésztés, a segéd- és melléküzemági tevékenység mintegy 27 és fél millió fo­rintot hozhat a következő esztendőben. l?hhez megvan­nak a reális lehetőségek. A segédüzemi tevékenységet mindenképpen bővítik. Az erdőkben gazdag termelőszö­vetkezetek fáját helyben dol­gozzák fel. parkettaüzemet létesítenek, kőbányát nyit­nak. Ezek a bevételek azon­ban csak a gazdaság tarta­lékait növelik. Több mint öt­millió hasznot hozhat énei­kül is már az első esztendő. Alaposan meggondolták, megfontolták a három szö­vetkezet vezetői külön-külön és együtt is. hová teszik a hasznot. Ügy döntöttek., a fejlesztési, a szociális és kul­turális, biztonsági alap gya­rapodik majd a többletérték­kel. S ami ugyancsak lénye­ges. növekszik a termelőszö­vetkezeti tagok és alkalma­tendőben az egy tagra ;uto jövedelem átlagosan 14 ezer. jövőre pedig 14 és fél ezer fo­rint körül alakul. Öregek és fiatalok A termelőszövetkezetekben már most igen sok. mintegy 150—160 a járadékos, idős. beteg tag. Jövőre újabb 40— 50 emberrel csökken a mun­kabíró férfiak és asszonyok száma. A hiányzó munkaerőt nyilván pótolni kell. A fia­talok igényei azonban egé­szen mások, mint az apáké volt. Az előkészítő bizottság egé­szen kézenfekvő tanácsot adott. Garantálni lehet a szövetkezetben a tagok bé­rét. Jövőre a tagok ne 80. hanem 100 (százalékos mun­kabért kapjanak. A gazda­ság csaknem 73 forintot biz­tosít tagjainak és alkalma­zottainak egy 10 órás mun­kanapra. Az állattenyésztés­ben a két műszakot tanácsol­ták. A gazdasági beruházá­sok mellett gondoljanak a szövetkezet vezetői a szociális 1 é tes í tmény ebre is. Fürdőre, öltözőre, később esetleg étte­remre. Tiszta, kulturált mun­kakörülményekeket kell te­remteni a termelőszövetke­zetben azért, hogy szíves«! jöjjenek dolgozni a közösbe a fiatalok is. Most még egészen keskeny a rés. amelyen a szövetkeze­ti tagok a jövőbe pillanthat­nak. Az azonban már így is látható, hogy az egyesü­lés a szövetkezeti tagok és alkalmazottak biztonságos, nyugodt megélhetésit jelen­ti. Kiváltképpen akkor, ha a tervek, az elképzelések megvalósításán összefogva, egymást segítve dolgozik majd a szövetkezet vezetősé­ge és tagsága. vineze Istvánná Munkdsvandorlas - nem Iciudnt mértekben máskor meg éppen a vezetők elképzeléseit, álláspontját szeretnénk megértetni, köze­lebb vinni minden terv es szándék megvalósítóihoz, a dolgozóikhoz, vagy — ha szük­séges — mozgósítani őket egy időszerű, nagyobb erőfeszí­tést igénylő feladat megváló- sí tása érdiekében. A dolgo­zók, egy-egy gyár jövője, ki­egyensúlyozott hétköznapjai érdekében kívánunk szólni. GYAKORTA hozzák fel el­lenvetésként, hogy „ez belső ügy, ezen az újság sem tud segíteni, csak mi és senki más nem oldhatja meg, éppen ezért nem tartozik a nyilvá­nosságra.” Valóban, vannak dolgok, melyek természetük­nél, vagy súlyuknál fogva nem igénylik a reftek/to-r- fiéinyt. Valamit azonban nem szabad elfelejteni: a gazdasá­ber szinte minden óráiban döntésre kényszerül, újra, s újra hol örvendetes, hol visz- szatetsző jelenségekkel kerül szembe, a tegnapi gondok lassan feledésbe merülnek. Mi sem szeretnénk az események után kullogná. A kölcsönös bizalom jegyében várjuk te­hát a dolgozók és vezetők, a munkahelyi kollektívák ja­vaslatait, észrevételeit, meg­hívásait, hova menjünk ki, mit nézzünk meg, miről ír­junk. Félreértés ne essék, nem újabb közvélemény-kutatás­ról van szó, csak az együtt­működés elmélyítéséről, hogy az Üzemről üzemre riportok valóiban ógiető kérdésekkel foglalkozzanak. Azokkal a kérdésekkel, amelyek a leg­több dolgozót érintik és ér­deklik. Kiss Sándor Mostanában szakemberek és munkások közül sokan teszik fel a kérdést: vajon mi az oka annak, hogy a dolgozók ilyen nagy számban hagyják el vál­lalatukat? Miért változtatnak munkahelyet még olyanok is, akik hosszú éveket töltöttek el azonos munkahelyen. Az üzemi vezetők válaszai többfélék: egyesek szerint azért vándorolnak a dolgozók, mert máshol több bért kap­nak és kevesebbet kell dol­gozni, vagy új munkahelyéhez közelebb van lakása, gyerme­két bölcsődében tudja elhe­lyezni stb. Ezekben sok igaz­ság van — mégis érdekes meg­figyelni, hogy az ilyen indo­kolások lényegében vállalaton kívülre helyezik a fluktuáció okait, azt a látszatot keltve, mintha a kilépő nem tudna alkalmazkodni az üzemhez, a munkahelyhez. Ezzel szemben a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a mun­kásvándorlás csökkentésének,-------Az más a zonban levélben reklamál­Ma már ráfizet a szövetke­zet, ha a vezetők nem számol­nak. A legtöbb helyen már nemcsak a vezetők, hanem a tsz-tagok is közgazdász szem­mel, számításokat végezve fi­gyelik gazdaságuk eredmé­nyét. Kevés az olyan hely, ahol a termelőszövetkezet első számú vezetője, az elnök áll hadilábon a matematikával. Hát. egy ilyen elnök viszi az ügyeket abban az alföldi kis tsz-ben is, ahol a most követ­kező történet ért mosolygós véget Azzal kezdődött, hogy me­gyénk egyik burgonyatermesz­tő közös gazdaságától három vagon vetőgumót rendelt a szóban forgó tsz. Nem az első eset, hogy Nógrádból kértek vetőgumót ebbe a kis, alföldi szövetkezetbe, s mindig elé­gedetten nyilatkoztak. Az idén is százhúsz mázsás holdan­ként i termést értek el a nóg­rádi vetőgumóból, ami Kis- várdai rózsából nem kis mennyiség. A most küldött három vagon burgonya ellen. tak. „A küldött burgonya egyharmada minőségi kifogás alá esiik” — írták többek kö­zött. A nógrádi burgonyater­mesztő szövetkezet elnöke nyomban kocsiba ült. Az al­földi tsz-ben az ottani főag­ronómus jelenlétében mintát vettek, s megállapították, hogy a vett minta alapján egy százaléknál valamicskével több olyan krumpli van a három vagonban, amely mi­nimálisan eltér a szabvány­tól. — Nézzétek, nagy leszek — mondta a nógrádi elnök. — Hajlandó vagyok olyan jegy­zőkönyvet aláírni, amely sze­rint két százalék szabványtól eltérő vetőgumót küldtünk. — Elfogadom — mondta az alföldi főagronómus, de ami­kor a jegyzőkönyv elkészült, mégsem írta alá. — Hát nem egyeztünk meg? — méltatlankodott a nógrádi elnök. — Megegyeztünk. Csakhogy az elnök meghagyta, hogy minden jegyzőkönyvet csak ő írhat alá. ö pedig Pesten van. — No, nem baj — mondta a nógrádi elnök — , majd alá­íratják és egy példányt el­küldenek nekem. A jegyzőkönyv helyett egy újabb levél érkezett, amely­ben az alföldi főagronómus közölte, hogy elnöke nem volt hajlandó aláírni a jegyző­könyvet. Kevesli a kétszáza­lékos mennyiséget. Most már a nógrádi főag­ronómus utazott az Alföldre, és ő kezdett tárgyalást az aka- dékos elnökkel. Ismét mintát vettek, ezúttal azonban a szabványtól eltérő burgonya mennyisége még az egyszáza, lékort se érte el. a dolgozók stabilizálásának fő letéteményese az érdekelt vállalati Ezt kell alkalmasab­bá tenni a munkát végző em­ber számára. Htíjssa a munkaerőért Azt mindenki tudja, hogy a gazdasági mechanizmus felté­telezett bizonyos fokú munka­erő-áramlást annak érdekében, hogy a dolgozók ott legyenek foglalkoztatva, ahol leghatéko­nyabb lehet közreműködésük. Természetesen ennek is meg­van az optimális mértéke, ezen túl már jelentős kár, terme­léskiesés, termelékenységrom- lás következik be. Megyénk­ben is az év első kilenc hó­napjában több mint tízezer dolgozó lépett ki a vállalatok­tól, és a belépők száma is ha­sonló nagyságrendet mutat. Könnyű kiszámítani, hogy amennyiben a kilépést nem A nógrádi főagronómus dühbe gurult. — Nem éri meg a benzint, amennyit már kocsikáztunk a kifogásolt mennyiség miatt — mondta. — Én többet nem vitázom. Küldtünk három­száz mázsa krumplit. Ebből három mázsát hajlandó va­gyok jóváírni. Ha tetszik jó, ha nem tetszik, küldjék vissza az egész szállítmányt. Az elnök elfogadta az aján­latot, hamarosan elkészült a jegyzőkönyv, mindkét fél, a nógrádi főagronómus és az alföldi elnök, megnyugvással aláírta. Akkor került elő az alföldi főagronómus. — Már meg is egyeztek? — kérdezte csodálkozva. Az elnök feddőleg nézett rá. — Mindent magamnak kell intézni! — mondta. — Te megelégedtél volna két száza­lékkal, én meg egy szóra fel­tornáztam három mázsára. Számolni kell, fiam!... L. Gy. követi váltás, lényegében ez a kapun belüli munkanélküliség felszámolását célozza, javítja a vállalati hatékonyságot. Sajnos azonban a megyei vállalatok többségénél a kilépést új fel­vétel követte, ami létszámhí­gításhoz vezetett. A túlzott és gyakran spon­tán jelentkező munkaerő-ván­dorlás mindenképpen kedve­zőtlen jelenség. Csökken a be- gyakorlottsági színvonal, szét- bomlik a törzsgárda stb. A termelékenység romlása két helyen is bekövetkezik. A ta­pasztalatok azt bizonyítják, hogy a céltudatosabb vállalati munkaerő-gazdálkodási tevé­kenység helyett előtérbe ke­rült egyes helyeken a hajsza a munkaerő megszerzéséért és elcsábításáért. Mindez olyan körülmények között történik, amikor néhány vállalatunk jelentős erőfeszítéseket tesz a termeléshez szükséges létszám biztosítására. . (Pl. építőipari vállalatok.) Ki mivel indokol Közelebb kerülve a munka­erő-vándorlás okaihoz, szembe­tűnik, hogy ezek nagy része üzemen belüli tényezőkre ve­zethető vissza. Ezt a különbö­ző statisztikai felmérések és a munkások válaszai is bizo­nyítják. Melyek a legsűrűbben elő­forduló okok? Igazságosabb bérezés igénylése, nem megfe­lelő bánásmód, törődés, az er­kölcsi megbecsül« hiánya, nem biztosítják a szakmai továbbképzést, a képzettség szerinti munkabeosztást stb. Mindezek mellett egyéb ténye­zők is közrejátszanak: például a vezetők által tett ígéretek be nem tartása. A felsoroltak is mutatják, hogy a fluktuáció okainak elemzésére több időt kell fordítani az üzemi veze­tőknek. , Az élet és a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ahoí megbecsülik az embereket, oda szívesen járnak dolgozni, ahol nem megfelelően törődnek a NÖGRÁD - 1969. munkakörülményeikkel, a szo­ciális ellátottság kérdéseivel, ahol alacsony a Vezetés szín­vonala és a bírálatot elfojtják, — onnan menekülnek a mun­kások. Még azok is, akik a törzsgárdához tartoznak, és eddig is a munkában való helytállásukkal bizonyították hűségüket. A munkaerő megtartása a vállalat minden szektoránál-; tervszerű és összehangolt munkáját követeli meg. Külö­nösen áll ez a munkaügyi szervekre, ahol az esetek több­ségében hiányzik a kérdés komplex megközelítése. Előítéletek és kételyek Milyen új feladatok hárul­nak a vállalatvezetésre? Legfontosabb a munkaerő megfelelő fogadása és beleü- leszkedésük elősegítése. E egyik legkritikusabb mozzan; :. különösen, ha a belépő mó, fiatal is és első munkahelyére jön. Egyébként is felmerül benne a bizonytalanság, ho­gyan fogadják? Ma még üze­meinkben az első benyomások nem megfelelőek, a felvétel i irodák zsúfoltak, barátságta­lanok, nem adnak kielégítő tá­jékoztatót a leendő dolgozó számára. Másik ilyen tennivaló a dolgozók munkájával, munka­helyével, egyéni problémáinak intézésével kapcsolatos. Itt is az a helyes gyakorlat, ha fo­lyamatosan figyelemmel - kísé­rik az egyén ügyes-bajos dol­gait. Nagyon fontos dolog a kilé­pők figyelőszolgálatának meg­szervezése is. Ugyanis ez ad megfelelő tapasztalatokat a vállalatvezetés számára. Fon­tos a jó munkakörülmény is. Mindezek hozzájárulnak a munkaerő stabilizálódásához, és nagyobb megbecsüléséhez. S nem feledkezhetünk meg ar­ról sem, hogy az üzemekben az eddigieknél több gondot kel) fordítani b 'ielső tartalé­kok feltárására, Solymosi (mre 25., kedd 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom