Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)
1969-11-20 / 269. szám
Rt V nevelésügyi ]?ongrec,S7us témáiból Iskolareform és módszertani kultúra LAPUNK hasábjain is nem egyszer esett már szó az iskolareform megkövetelte új, ún, „aktivizáló” módszerek bevezetésének szükségességéiről Világszerte is viták folynak a pedagógiai irodalomban arról, hogy a módszertan milyen jelentőségű az oktatásban. Alapvetően két álláspont bontakozik ki az elméleti vitákban és a pedagógiai gyakorlatban. Az egyik álláspont szerint a melodika pusztán eszköz jellegű, csak megkönnyíti a tanítási anyag tartalmának a közvetítését. Ennek az álláspontnak a hívei előszeretettel hivatkoznak arra, hogy minden módszer jó, amellyel eredményt lehet elérni. Ez az önmagában helyes álláspont viszont a pedagógiában éppen az eredmény oldaláról válik kérdésessé. Éppen az eredmény szempontjából nem mindegy, hogy a tanulók milyen módszerrel sajátították el az ismeretanyagot vagy készségeket. Az elsajátítás módszere ugyanis nagy mértékben befolyásolja a megszerzett ismeretek minőségét, főleg az alkalmazhatóság szempontjábótl. A másik álláspont szerint a módszer nem pusztán közvetítő és önmagában közömbös eszköze az ismeretek betáplálásának, hanem maga is szerves része a képzésnek. Behatol magába az oktatás tartalmába is, főleg az eredmény szempontjából. Hiszen éppen az eredményesség szempontjából jelentkezik a különbség, hogy valaki széj- baréigó módszerrel, mechanikusan sajátította-e el például a matematikát vagy gondolkodva, szellemi aíktivitáseal dolgozta-e fel a megtanulandó anyagot. Ha őszinték akarunk lenni, be kell ismernünk, hogy megyénk középiskolái vonatkozásában is nagy igazságot mondanak ki az V. nevelésügyi kongresszus tézisei, amikor megállapítják: „az iskolareform során mindmáig nem zajlott le az iskola módszertani és pedagógiai- pszichológiai kultúrájának gyökeres megújhodása. Változatlanul túltengenék a konzervatív tanítási módszerek.” A továbbiakban konkrét tapasztalatok alapján szeretnék rámutatni néhány tényezőre. amely a módszertani megújhodást akadályozza, illetve késlelteti sok testületben, Köztudomású, hogy az új módszertani eljárások alapvető lényege a tanulók szellemi aktivizálása és ennek névén az önálló és öntevékeny ismeretszerzésre való serkentése. Ez olyan alapigazsága a modern pedagógiának, hogy ezt elvi alapon támadni nem is nagyon meri senki. Ennek ellenére testü- ieteink jó része egyáltalán nem alkalmazza. EZT AZ alapállást azután természetesen sokan racionalizálják, vagyis egész hamis ideológiákat építenek ki saját, végeredményben konzervatív álláspontjuk i,gazolására. Ennek a hamis ideológiának legfontosabb elemet a következők: — jelenlegi taraulóanya- gunk (és itt céloznak a középiskola tömegiskolává válására) nem alkalmas az ön- állló gondol kod tatásra, Illetve gondolkodásra, a most uralkodó étlagszinthez a szájba- rágó mechanikus módszerek valók, csak azok produkálnak némi eredményt; — korábban nemzedékek nőttek fel és állták meg a helyüket az életben, pedág hagyományos módszerekkel tanítottuk őket; — ma is jelentkeznek kiváló eredményei egyes tanulóknál ennek a kifogásolt és leszólt módszernek, a hiba tehált nem a módszerekben, hanem egyes tanulóikban keresendő ; — a kipróbált új módszerek nem hoztak lényegesen pozitívabb eredményeket. Anélkül, hogy _ részletes cáfolatát akarnám adni a fenti — első pillantásra tetszetős — ellenérveknek, néhány megjegyzést szeretnék velük kapcsolatban tenni, ellenvéleményként a felmerülésük, sorrendjében. Először la — véleményem szerint — éppen a jelenlegi tanulóállományumk szintje teszi elengedhetetlenül szükségessé az úgynevezett aktivizáló módszerek bevezetését és alkalmazását. A gyengébb és hátrányos helyzetű tanulóknál még fokozottabb szükség van a tevéken ytked tetős - sei való ismeretszerzésre. A korábbi eredmények, amelyek a hagyományos módszerek egyértelmű hegemóniája idején születtek, nem megmyubatóak a mai helyzetben. A korább? nemzedékekkel szemben mások voltak p társadalmi követelmények. És itt nemcsak és elsősorban az egyetemi felvételekre gondolok, hanem arra a dinamikus művelődési ideálra, amelyet a tudományos és technikai forradalom és a szocialista forradalmak kora támaszt a mai kor emberével szemben. Csak egyszerűen utalok arra. hogy az egész módszertani forradalom, vagy nevezzük átállásnak, éppen azért ütközik ilyen nagy ellenállásba és nehézségekbe, mert azok, akiknek végre kellene hajtani, vagyis mi. pedagógusok, még egy statikus művelődés- eszmény jegyében nevelkedtünk. Vagyis az egyszer elsajátított jót mindig egy életre- szólónak tartottuk. Ami az egyes tanulóknál jelentkező kiváló eredményeket illeti, ahhoz a hagyományos módszereknek, illetve a hagyományosan oktató tanárnak édeskevés köze van. Ezek a tanulók adottságaiknál fogva kellő időiben emancipálni tudták magukat a hagyományos módszereink ' nyűgétől, vagyi-s önmaguk tói rátértek az öntevékeny ismeretszerzés útiéra. VÉGÜL a kipróbált és eredményeket nem hozó módszertani kísérletekről néhány szót. Az új módszerek szemléleti változást jelentenek; a tanárok és diákok gondolkodási stereottpi álnak radikális átformálását. Ez pedig hallatlanul időigényes feladat. Egykét korszerűen megtartott óra vagy megtanított anyagrész ebből a szempontból egyenlő a semmivel. Gyakorlatilag pedig az a helyzet, hogy hosszútávon nem nagyon kísérletezett még senki az új módszerekkel, az látott jelentkező kezdeményező kedv általában nagyon gyorsan kifullad. Eredmények összehasonlításáról a régi és korszerű módszerek hatékonyságában csak akkor beszélhetünk, ha valiáfci legalább egy-két éves távon rendszeresen és következetesen alkalmazza az új módszereket. De még akkor is hiányzik az a tényező, hogy az adott tanulócsoport a többi tárgyaikból is hasonló impulzusokat kapjon, vagyis az osztályban mindenki ezzel a módszerrel dolgozzon. Versényi György Fogbetegségek, fogpótlás Hazánkban nagymértékben szaporodnak a különféle fogbetegségek. A kisgyermektől az idős emberig találkozunk a fogak valamilyen betegségével. Szinte az egész társadalmat érinti, az ellene való küzdelem is széles társadalmi ösz- szefogást kíván. A fogszú a legáltalánosabb, észrevétlenül, alattomosan pusztítja a fog kemény állományát. Sokan fel sem figyelnek ilyenkor az apró tünetekre, mint a kellemetlen szájszag, hidegre-melegre, édesre, sósra jelentkező, múló érzékenység. A gonddal, munkával elfoglalt ember nem ér rá törődni apró dolgokkal, mindannyian sietünk — saját egészségünk kárára. A kínzó, lüktető fájdalom hirtelen, meglepetésszerűen tör ránk. A fájdalomtól, álmatlanságtól meggyötört beteg nagyon sajnálatra méltó. A gyors, orvosi segítség ilyenkor rendszerint a foghúzás. Sokan úgy gondolják, legjobb kihúzatni a fájós fogat, s elmulasztják a lehetőséget a fog megmentésére. És elmulasztják a rendszeres ellenőrzést is! A megelőzést már kisgyermekkorban kell kezdeni. Ne adjunk a kicsiknek ragadós ételt, beletapad a kis fogak barázdáiba és ott bomlani kezd. A legnagyobb merénylet a. gyermek ellen a cukros dudli, a ragadós cukorkák. Hasznos viszont a nyers, erős rágást igénylő ételek fogyasztása, pl. a karalábé, sárgarépa, káposztatorzsa, alma, körte, sajtszeletek, kenyérhéj. A kiadós rágás és a mindennapi fogápolás megóvja a fogakat a romlástól. Az egy-két soros, ritka szőrű fogkefével könnyen tisztítható a fogak minden oldala. A fogak kezdeti szuvasodása fájdalom nélkül kezelhető, egy-egy jó töméssel évekig panaszmentessé tehető. Az ínygyulladás, foglazulás •nkább felnőttkori betegség. Elősegítik ezeket a fogápolás hiánya, vitaminhiány, fertőzések, bizonyos anyagcsere betegségek. Az elvesztett fog pótlásának elmulasztása idővel a fogak fellazulásával jár, később. az íny sorvadását okozza. Következménye az elégte- ’en rágás, a • rossz emésztés, gyomorpanaszok jelentkezése. Az ismétlődő ínygyulladások után a fogak közül ínytasakok képződnek, lepedékkel, geny- nyes Váladékkal, bűzös szájszagot okoznak. Mindez megelőzhető, ha betartjuk a fogorvos utasításait. Már egy-két fog hiányát Is időben pótoltatni kell. Ä fogkövet gyakran el kell távolí- tatni a fogakról. Kisfokú vérzékenység esetén is nyugodtan lehet mosni, tisztítani az ínyt, ilyenkor különösen előnyös gyümölcsök, gyümölcslevek fogyasztása: ajánlatos a dohányzást mellőzni vagy legalábbis mérsékelni; jó hatású az ínysugárfürdő, az ínymasz- százs, ami egyszerűen megoldható a fürdőkád tussolójával is. Egyre többen veszítik el fogaikat. A fogtalanság öregít, gátolja a társadalmi érintkezést. Sokan idegenkednek a műfogsortól, mondván, hogy az rontja az ételek ízét, a beszédet. Ellenkezőleg. Javítja a rágást, segíti az emésztést, fokozza az általános jó közérzetet. Kevés olyan szerve van az embernek, amit olyan tökéletesen lehet pótolni, mint az elvesztett fogakat. A régi fogsorviselők ismerik a műfogsor gyakorlati hasznát. Tudni kell azonban azt is, hogy egy fogsor nem egy életre szól. Változik a műfogsorviselők ínye, állcsontgerince. úgy mondjál?: süllyed a fogsor. Négy—-öt évenként tanácsos új fogsort készíttetni. A régi, lekopott fogsor többet ért mint használ. Minden rendellenesség esetén fogorvoshoz kell fordulni, aki a legmegfelelőbb kezelést és tanácsot javasolja! A fogászati hónap alkalmas arra. hogy a társadalom figyelmét fokozottan a fogbetegségekre és azok megelőzésére irányítsuk. Dr. Marton Tibor fogász főorvos Eső után köpönyeg Hölgy Ismerősömmel a Pécskő-presszóban ültünk le, hogy megigyunk egy pohár hűsítőt. Kérésünkre a pincér — alacsony termetű fiatalember — a következőket válaszolta: — Hűsítőnk sajnos nincs, csak az ihatatlanul rossz Tri- Colával szolgálhatok. — Esetleg valami gyümölcs, lé? — Kérném tisztelettel, a „csak" a magyarban azt jelenti, hogy más nincs! — majd bizalmaskodón közelhajolva súgta-búgta: — Szomjúság ellen esetleg adhatok egy puszit... . Ilyen édes-aranyos tündéreknek, mint kegyedék... Nem kérünk a pincér szomjoltó szeréből, maradtunk a kávé mellett, amelyet imigyen kaptunk meg emberünktől: — Itt a két finom kávé. Most az egyszer, kivételesen jól sikerült. A kávé rossz volt, mi pedig idegesek lettünk. Kíváncsian vártuk, milyen kedveskedéssel illet meg bennünket pincérünk, alti nyilván úgy gondolta, hogy a visszataszítóan szemtelen bizalmaskodás a jó felszolgáló legfőbb erénye. Várakozásunkban nem is csalódtunk. A két kávé árát ugyancsak kommentárral közölte: — .. .forint. De csak ilyen angyali tündéreknek, mint kedves kegyedék. A pincér helyett is szégyenkezve, mint vert sereg távoztunk. Sietős elmenetelünkhöz ezúttal már mi is kommentárt fűztünk: — Ide ugyan többé be nem tesszük a lábunkat! — üzend i — TASI LASZlös f (Történelmi visszapillantás - karcolatokban) 15. És vettek magukhoz a bárkába két politikust. És vettek még két valutaüzért. És vettek még két lokálnőt. És vettek még két újjáépítési kormánybiztost. És vettek vala magukhoz két igazolóbizotfcsági elnököt. És vettek még két közmunkarendeletet. És lön este és lön reggel és beszálltak a bárkába, mert a szemét már a nyakukig ért. Amint az Űr meg- mondá. Negyven nap és negyven éjjel hánykolódott a bárka a szeméten és Noé már nagyon únta az egészet. És szólt ekkor Noé az egyik politikushoz: — Tégy a szájadba egy tegnapi A Reggel-t és menj ki, hogy megnézd: elapadt-e már a szemétáradat? És lön este és iőn reggel, de a politikus nem tért visz- sza, mert lapot alapított. És látta ebből Noé, hogy csillapodtak már a szemét hullámai, ezért hát megparancsolta mindenkinek, hogy a bárkát hagyják el. És lón este és lön reggel és kiszálltak valamennyien a belvárosban. És az Űr ott volt és látta őket kiszállni, és moiidá nekik: — Megmentettelek vala benneteket, most pedig hordjátok el a szemetet. És lön este és lön reggel és a szemetet nem hordták el. És lón megint este és lön megint reggel és a szemetet megint nem hordták el. És az Űr két hét múlva odamene és látta, hogy a sze- — 43 —---------------------------------. mét még mindenütt ott van. És éktelen haragra gerjede és írt egy vezércikket a szemét ellen. És a szemét azóta is itt van Pesten. Tenyésszen húsnyulat — Maga még nem tenyészt húsnyulat? — Mi az a húsnyúl? — Húsmyúlnak a nyúlhúsnak valót nevezik. Azt mondják, jobb, mint a húscsirke, akarom mondani a csirkehús. v — Ne zavarjon össze. Maga tenyészt? — Persze. Egyszer meghívom húsnyúl vacsorára. Micike a magáé lesz. — Mit mond? Meg akar nősíteni? Miféle Micikéről beszél. — Micike egy húsnyulam. A legszebb. Még három van: Dezső, Lajos és Herminke. — Így nevezi őket? Nagyon családias. — S ha tudná, milyen értelmes állatok! Pitiznék! — Megható. És mivel táplálja őket? — Spenóttal, káposztával. Azt esznek, amit ml. De viszont sokkal jobban szaporodnak. Ha jól megy, jövő hónapban már negyven húsnyulam lesz. Akkor aztán majd megpróbálok disznóhúsnyulat, borjúhúsnyulat és marha- húsnyulat tenyészteni. — Micsoda perspektíva! Mondja, nem adna el nekem egyet? — Lebeszélem. A múltkor eladtam egyet és másnap visszaszökött hozzám. — Hát az. hogy lehet? — Kiderült, hogy az apja egy foxi volt. Megmentettem Bögyorődy Gáspárt Erélyesen dörömböltek az ajtómon. Néhány pillanat múlva egy magas, vállas férfi állt előttem. Letettem a könyvet, amit olvastam. A kezét nyújtotta: — Bögyörődy vagyok. Bögyorődy Gáspár. — örvendek. Nevem Szlusnyák. Szlusnyák Mihály. Kíváncsian néztem, mit akar. Elterpeszkedett egy fotelban, belső zsebéből iratcsomót vont elő és maga elé — 44 — dobta az asztalra. Aztán rágyújtott és kék füstöt eregetett Egy ideig eltűnődve néztem. Végül is megkérdeztem: — Miben lehetek szolgálatára? — Azonnal megmondom. Arra feleljen — csattant fel a hangja —, tudja mi az én nevem? — Ez bolond! — villant át az agyamon. Minthogy fegyveremet annakidején beszolgáltattam, óvatosan feleltem: — Tudom. — Tehát, hogy hívnak engem? — Bögyörődy. Bögyörődy Gáspár. Nem olyan név ez, amit csak úgy hipsz-hopsz elfelejt az ember. — Helyes, ön pedig Szlusnyák. — Ügy van. — Tehát ismerjük egymást. Mit gondol, egy perce ismerjük egymást? — kérdezte most és hirtelen előrehajolva mereven a szemembe nézett. — Nem egy perce. Régebben. — Ügy van. Tehát régebben ismerjük egymást, ön most írásban fogja tanúsítani, hogy régebben ismerjük egymást. Egy szót se! Ha ön úriember, akkor amit mond, szentírás. Nem tudtam, mit feleljék. Bólintottam, hogy rendben van, tanúsítom. Most újra megszólalt: — Tud ön arról, hogy zsidókat kísértem a Dunához? — Erről nem tudok. — Hát arról tud, hogy három embert agyonlőttem? — Erről sem tudok. — Tud ön arról, hogy én bármilyen szélsőjobboldali mozgalomban részt vettem volna? — Hogy tudhatnék, hiszen nem is... — Ne beszéljen annyit. Itt van a töltőtollam, Itt ez az ív, írja, amit diktálok. Semmi mást nem kívánok, mint azt, amit önszántából mondott. Tehát... .Alulírott Szlusnyák Mihály tanúsítom, hogy Bögyörődy Gáspárral régebben ismerjük egymást és nem tudok arról, hogy nevezett zsidókat kísért a Dunához, vagy bármilyen jobboldali mozgalomban részt vett volna. Tisztelettel Szlusnyák Mihály, Epe utca 4.” Ügy... ön a századik. Több nem is kell. Felkelt és köszönés nélkül távozott. Hallom, most cégvezető az Első Magyar Utolsó Mű veknél. fFolytatjuk) — 45 — t r
