Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)

1969-11-19 / 268. szám

MinBségldne

Készül az új alapszabály

A részközgyűlésekről nyilatkozik a karancslapujtői At ÉSZ elnöke

Javában folynak az új alapszabályt jóváhagyó részközgyűlések az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetekben. Felkerestük Telek Istvánt, a Karancslapujtő és Vidéke Körzeti ÁFÉSZ elnökét és megkérdeztük: hogyan készítették elő a nagyjelentőségű tanácskozásokat?

— Mindenekelőtt alapszabályszerkesztő bizottságot hoztunk létre. A kiválasztásnál figyelembe vettük, hogy a bizottságban levők a tagság széles rétegeit képviseljék. Van közöttük gyári és mezőgazdasági munkás, pedagógus. szövetkezeti dolgozó. A bizottsági tagok első feladata a csaknem negyven községi csoportgyűlés összehívása volt. Ezeken tájékoztatták a tagságot az új alapszabály elkészítéséről és egyben összegyűjtötték a résztvevők javaslatait. A szerkesztő és a helyi intézőbizottságok tagjai megjelentek a párt, a tanács, a tsz, a ktsz, a nőtamács, a Vöröskereszt és a KISZ ülésein, ahol felhívták a figyelmet az új alapszabály jelentőségére és kérték az együttműködést annak megalkotásához.

— Mi következett ezután?

— A szerkesztő bizottság tagjai elkészítették az alapszabály tervezetet, felhasználva a tagság ésszerű javaslatait. Megtárgyalta a. tervezetet a szövetkezet igazgatósága, felügyelőbizottsága és helyi intézőbizottsága. A tanácskozást követően az alap- szabálytervezetet a szövetkezet sokszorosíttatta, eljuttatta a párt- és tanácsi szervekhez, minden ktildötthöz és kifüggesztette valamennyi egységében, azzal a felhívással, hogy a tagság még további észrevételeket tehet.

— Milyen javaslatok, vélemények hangzottak el a cso- portgyűKéseken?

— A legtöbben a kereskedelmi hálózat bővítését és kulturáltabbá tételét kérték. A körzet öt községének áruellátását a korábbi terület- elhatárolások következtében az állami kereskedelemmel közösen végezzük. Ez élénk versenyre ad alkalmat. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy a lakosság szereti a szövetkezetét, mert az nemcsak áru- váliasizitékbal áll rendelkezésére, hanem egyéb szolgáltatásokat is nyújt. Bizonyítja ragaszkodásukat az i®, hogy az építkezéseknél, parkosításnál szívesen végeznek társadalmi munkát.

— Más kívánságok?

— Hangsúlyozták még a csoportgyüléseken a tagsági érdekeltség növelésének fontosságát. Már csak azért is, mert a tagok azon felül, hogy részjegyet váltottak, részt vesznek a szövetkezet munkájában, irányításában, megmozdulásain. Bizottságokat választanak, amelyek ellenőrzik a boltok árukészletét, az árakat, a nyitvatartási, az árukezelést, a tárolást, a berendezés és a felszerelések megóvását és a tapasztaltakat intézkedés végett az igazgatóságnak továbbítják.

— Ez önkéntes és önzetlen munka?

— _ E tevékenységekért a tagság előnyöket remél a szövetkezettől, Többek között: jobb áruellátást, a hiánycikkeknél, kiárusításoknál elsőbbséget, az alkalmaztatásnál előnyt, a nagyobb értékű vásárlásoknál árengedményt,

a szolgáltatásoknál kedvezményt, jogi problémáik megoldásához tanácsadást, a társulások számára olcsó takarmányt és egyéb juttatásokat, a felvásárlásnál, szállításnál megkülönböztetést, rendezvények szervezését, a rászorult alapító tagok anyagi támogatását, népművészeti

együttesek alakítását, fenntartását, a fiatalság szórakozási lehetőségeinek szélesítését és más hasonlót...

— Számíthatnak-e a tagok arra, hogy kívánságaik teljesülnek?

— Mindezeket a javaslatokat az új alapszabálytervezet- be beépítettük, természetesen figyelembe véve a szövetkezet gazdasági eredményeit, anyagi lehetőségeit. A baraneslap- ujtői tagság óhaja rövidesen megvalósul: egy élelmiszer- boltot nyitunk a község ellátatlan részén. Tervszerűen folyik többi boltjaink korszerűsítése, áruválasztékának bővítése is. A forgalom állandó emelkedése és a magasabb szintű gazdasági munka eredményeképpen növekszik a vásárlási visszatérítésre jutó összeg is. így a következőkben már nemcsak erkölcsi, liánéin anyagi vonatkozásban is mind jobban megmutatkozik a szövetkezeti tagságból- eredő előny.

— Még egy utolsó kérdés: mikor lesznek a részközgyűlések?

— Még ebben a hónapban megtartjuk mindenütt. A gyűléseken a tagság jóváhagyja az új alapszabályok végleges szövegét és a továbbiakban a szövetkezet ennek alapján működik,

K. E,

Hosszúi értelmezett egyenlőség

Miért ad a szakszervezet a tagok által egyenlő mértékben befizetett tagdíjakból a sokgyerekes családok eltartóinak külön karácsonyi édesség ajándékcsomagot, ha a többieknek nem jut ezekből? — intézte a nem éppen fejlett szociális érzékiről tanúskodó kérdést egy dolgozó üzemének szakszervezeti titkárához. Az ellenszenves kérdést — követelést — mely, ha az üzemi közvélemény széles nyilvánosságával találkozik, minden bizonnyal elutasításra talál — a titkár önkényes és nem kevésbé ellensizenves akciója követte. Hogy ne legyen gondja, sehonnan se érhesse vád, azzal -ellentétben, hogy elküldte volnia az okvetetlenkedőt, vagy nyilvánosság elé vitte volna az ügyet, egyszerűen lefújta az egész ajándékcsomagakciót. Döntése alapján az üzemben senki sem kap karácsonyi ajándékot.

Bár az új gazdasági mechanizmus magától értetődő rendben foglalta egyrészt a munka szerinti részesedés, másrészt a nagycsaládosok, nyugdíj,ások, csökkent munkaképességűéit jövedelmének a teljesítménytől független. növelését, (a szociálpolitika terén csak jól, eredményesen gazdálkodva léphetünk előre, s ez az előrelépés a termelésre

is visszahat) az emberek tudatában még nem mindenütt sikerült egymás mellé állítani ezt a két, látszólag ellentmondó gondolatkört. A karácsonyi ajándékozásban is egyenlőséget követelő dolgozó és az elvtelen döntést hozó titkár esete ez utóbbit bizonyítja.

Jóleső érzés volna azt írni, hogy a titkár azóta belátta intézkedésének helytelenségét és megváltoztatta a döntést — sajnos, nem ez történt. Á vállalatnál — legalábbis a karácsonyi ajándékcsomagok esetében — még mindig a rosszul értelmezett egyenilősdi érvényesül. Mégis, biztató jelenségnek tudható be, hogy néhányan, nem saját érdekükben — ha nem is a vállalat vezetőségénél —, de szerkesztőségünk segítségét kérve szót emeltek ez ügyben.

A vállalat nevét szándékosam nem írtuk ki. Bízunk abban, hogy a szőbanforgó hiba korrigálásával egyidőben másutt is tádöb- bennek a szociálpolitikai intézkedések fontosságára, s ezek figyelembevételével hozzák meg az előbbivel roitanügyben döntéseiket.

— Baranyai —

A kishartyáni és sóshartyáni Egyesült Erő Tsz-ben nagy gondot fordítanak az állattenyésztésre. Különösen fontosnak tartják a szarvasmarha-állomány növelését. Ennek érdekében folyamatosan emelik a férőhelyek számát. Jelenleg az új istálló építését szorgalmazzák, hogy még az idén átadhassák rendeltetésének. Képünkön az új istállót láthatjuk az építkezés közben

Acélgyár, kontra Tűzhelygyár

Kezdjük a legelején, s emlékeztetőül idézzünk egyik korábbi írásunkból: „.. ,a tűz- helygyáriaknak nagy gondot okoz (a hagyományos Lepke és Pille tűzhelyekhez felhasznált) hengerelt keretacél méreteltérése, a megfelelő szakítószilárdság hiánya, a lemez felületének hullámosodása és a homlokfelületi méreteknél mutatkozó eltérések gyakorisága.” A minőségjavítás leginkább járható út jaként pedig mindkét fél, a szállító, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek és az átvevő, Salgótarjáni Tűzhelygyár számára a már megyénk határait is átlépő, széles körben gyűrűző minőségláncot ajánlottuk.

Közös nevezőn

A kívánatos láncszemet végül sikerült kikovácsolni. A két üzem között megkötött szocialista szerződéssel közös nevezőre kerültek az eltérő vélemények, megteremtették a zavartalan munkakapcsolatok elvi lehetőségét, s a megállapodás gyakorlati megvalósítása felett mindkét nagyüzemi KISZ-szervezet védnökséget vállalt. A láncszemeik tehát ez év tavaszán láthatóan elsza- kíthatatlanul összezárultak. Azóta hónapok teltek él, immár az év vége félé mutat a naptár, ennyi idő bőségesen elegendőnek látszik ahhoz, hogy a minőséglánc eredményességét mérlegelni lehessen.

Választás elé kerültem, hová menjek először: a Tűzhelygyárba, hogyha még mindig probléma van, legyen mivel érvelnem, vagy a Kohászati Üzemekbe, s az ott elhangzottak megerősítését keressem a másik üzemnél? Végül is utam első állomása a Tűzhelygyár volt. S most halljuk a három legilletékesebb véleményét. Kőhegyi István, a tűzhelygyári MEO idegenanyag átvevője egyértelműen fogalmazott:

— Amióta a szocialista szerződést megkötöttük, a Kohászati Üzemek által szállított keretacélok minősége megfeleld Sokat javult a minőség, a felületi kiképzés jobb, a méretekben csak kisebb eltérések

vannak, ezek is a tűrési határon belül.

A megállapodás egyik pontja az volt, hogy a minőséglánc gyakorlati alkalmazását negyedévenként értékelni fogják erre azonban nem került sor. Itt Farkas József, a Tűzhelygyár KISZ-titkára közbevetette:

— Ügy terveztük, ha probléma lesz, felkeressük a Kohászati Üzemeket. Mivel ilyen eset nem merült fel, nem tartottuk szükségesnek.

Félő, hogy gond, megbeszélnivaló híján valóban merő formalitássá vált volna a találkozás. Korántsem, volt formális azonban — s a minőséglánc eredményessége jórészt erre vezethető vissza —, a Kohászati Üzemek meglátogatása, amely közvetlenül a szocialista szerződés megkötése után zajlott le. Nem véletlen, hogy Zsivera Gyula, a MEO vezetője mindenekelőtt ennek az eseménynek a jelentőségét hangsúlyozta.

Felelősséggel

— A hengerészek megnézték az üzemet, természetesen a legtöbb időt ott töltötték el, ahol a keretacélok felhasználásra kerülnek. A saját szemükkel győződhettek meg róla, milyen gondot okoz az a gyártmányuk, amely minőségileg nem megfelelő. Szavaikból, magatartásukból azt vettem ki, érzik felelősségüket, amit az is igazol, hogy azóta tartják ígéretüket, s jobb minőségű keretacélt kapunk.

Ne feledkezzünk el róla: nemcsak a két üzem gyümölcsöző kapcsolatáról van szó, a minősóglánc nem elvont, lombikba zárt mozgalom, a tét nem kisebb, mint az ipar termékeinek jó minősége, a vásárlók elégedettsége, egyszóval: a két üzem jó hírneve. Éppen ezért nem volna helyes, ha a bevált kezdeményezés ellanyhulna. A Kohászati Üzemek a harmadik negyedévben 91 ezer, a negyedik ne- • gyedévben pedig több mint félszázezer egység keretacélt szállított a Tűzhelygyárnak, s a jövőben szintén újabb s

újabb tételek érkeznek. A figyelem ébrentartása tehát éppoly fontos, mint korábban. Arra a tűzhelygyári felvetésre, hogy az év vége felé értékeljék, frissítsék fel kapcsolataikat, s így a hideghengermű valamelyik szocialista brigádja a következő évi vállalásaiba a minőségláncba foglalt követelményeket felvehesse, az Acélgyárban egyetértésre talált.

Hopka László, a hideghengermű műszaki vezetője éppen szemináriumot vezetett, így a minőséglánc korhászati üzemi láncszemének másik „szellemi atyjával?, Benga Istvánnal, a nagyüzemi KISZ-bi- zottság munkatársával jártuk körül a vénséges vén profilgépet, amelyen a keretacél készül.

— A minőség javulását két tényezőnek tudhatjuk be, a-/, egyik: a gyártó szerszámokat a korábbinál rövidebb ideig használjuk, hiszen a jó minőség részben a megfelelő fei- szerszámozáson, a kifogástalan szerszámon múlik. A másik: a dolgozók figyelmesebb, gondosabb munkája — mondta. — Természetesen az öreg gép csak öreg gép marad, csodákra nem képes.

Érdemes volt

A minőséglánc tehát „él”, az eredmények azt mutatják, érdemes volt, a veszély idején, megpergetni a dobokat: haszon az a Kohászati Üzemeltnek, mert nem kényszerül a selejtes termék után árengedményt adni, hasznos a Tűzhelygyárnak, mert többlet- munka nélkül jó minőségű terméket adhat a kereskedelemnek, a vásárlókban megszilárdul a bizalom irántuk, ami a legjobb befektetés. Benga István azt • is elmondta, hajlandók bármelyik velük kooperáló vállalat megkeresésére, legyen az ország bármely részén, hasonló szerződést kötni, kimunkálni a minőséglánc újabb és újabb láncszemeit. De ennek az elképzelésnek a felkarolása már az újjáválasztott kohászati üzemi KISZ-bizottság feladata lesz.

Kiss Sándor

Élénkül a uerseny Gusztäu-aknän

Gúsztáv-aknának két bejárata van. Mizsería legnagyobb, a Nógrádi Szénbányák Ká- nyás után második legtöbbet termelő aknája. Szenet, a napi 120 vagonnál többet, mind az erőműben tüzelik el, villamosenergiává alakítják. Ez a bánya még abban is különbözik a többitől, hogy termelő létszáma teljes egészében szocialista brigádokba tömörült. Nem is akármilyen brigádok ezek. Poszuk József aknavezető szerint három- negyedéves- tervét valamennyi túlteljesítette.

Októberben elmaradt a régi ütemtől ez a bánya. Nem az embereken múlott. A vagonhiány hátráltatta őket. Novemberben?

— Nem volt lényeges vagonhiányunk. Ami volt, azt a bunkerkapacitás ellensúlyozta — mondta Kaszás József bányamester és még hozzáfűzte:

— Október végéig 1910 tonnát termeltünk terven felül, novemberben, 14-ig már újabb 1079 tonnát. Hatezer tonnát kérnek tőlük az éves terven felül. Ha nem lesz akadály, úgy érzem — és az utóbbi napok eredménye is erre enged következtetni — meglesz ez a mennyiség — mondja.

— Majdnem meglett a három méter egy műszak alatt — újságolta egyik nap kiszállás után Kiss János, Simon János szocialista brigádjának egyik tagja. Ök elővá- gáson dolgoznak és tervük szerint 95 métert kell kihajtaniuk ebben .a hónapban. Már 60 métert kihajtottak, pedig csak 14-e van. Ez a brigád 117,7 százalékos átlag- eredménnyel már teljesítette az éves tervét. Igaz, most is teljesítményük alapján 163 forint körüli napi keresetet értek el.

Az éves tervet nemcsak ők, hanem Hegyi Pál brigádja is teljesítette már, de ha utána számolnak, még több is. Oláh László például, de ott lesz maholnap Nádasdi Mihály, Asztalos Árpád, Kecskés József, Gregor János. Forgács Sándor brigádja is.

Az utóbbi időben különösen megélénkült a verseny. Mióta csatlakoztak a felszabadulási versenyfelhíváshoz, még nagyobb az igyekezet.

Forgács Sándorék például november eddig eltelt napjaiban 8 mázsával nagyobb egy főre eső műszakteljesítményt értek el, mint amennyit a terv előírt. Hegedűs Ferencék is 17 százalékkal többet termeltek előirányzatuknál.

Gusztáv-aknán új lendületet kapott a szocialista munkaverseny. Nemcsak a kért többlet szén kitermeléséért folyik, hanem a különböző gazdaságossági mutatók javításáért is. Az eddigi eredmények biztatóak. Termelési feladataikat átlagosan 20 fővel kevesebben valósították meg. Jelentősen növekedett a termelékenység. Az egy műszakra eső földalatti teljesítmény csaknem 6 mázsával volt nagyobb a tervezettnél, az összüzemi teljesítmény pedig csaknem 12 százalékkal haladta meg az előirányzottat.

A felhasználható bányafának három és fél, a robbanóanyagnak több mint 4 százalékát megtakarították. Önköltségüket 3,40 forinttal csökkentették tonnánként, bevételük minden tonna szénen 1.43 forinttal volt nagyobb A költségszintet 3.7 százalékkal csökkentették. Ezeket a mutatókat szeretnék még tovább javítani az idén és közben jól megalapozni a jövő évet. Az elővágási, feltárási teljesítmények növekedése is ezt az utóbbi célt szolgálja.

Gusztáv-aknán a szocialista kollektívához méltó eredmények születtek és a jelek szerint ezek csak fokozódnak még az év végéig.

, B. J. I

i NÖGRÄB s 1969. november 19., szerda 3