Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)

1969-11-19 / 268. szám

Pillanatkép Falusi utca. Üj házak hosz- szú sora, az úton vontatók megrakodva kukoricával. A falu tanácselnöke a titkár tár­saságában a községet járja. Egyszercsak idős, népviseletbe öltözött asszony szól utánuk. — Jaj, lelkem, álljanak meg egy percre! — Mi a baj nénikém? — Jaj, nagyon nagy a baj... — Micsoda? A néni hüppög és a szemé­hez emeli a zsebkendőjét: — Ilyen szégyen! Ilyen szé­gyen! És pont velem esett meg... A tanácstitkár türelmetlen. — De aranyos néni! Mond­ja meg végre. Hogyan segít­sünk, ha nem is tudjuk mi a baj? — Jaj nekem, lelkem. Hát halottá nyilvánítottak. Most már a tanácstitkárnak esik lé az álla: — Magát?! De hiszen... — Hát persze, itt vagyok. Hogyan halhattam meg, ha egyszer itt vagyok? A szegény, jó uramat kellett volna. Ö távozott az élők sorából, nyu­godjék békében. Mit is szoktak erre monda­ni? Akinek holt hírét költik, sokáig él... — csatai — Három film a héten Három filmet játszik a csü­törtöktől kezdődő mozikét ben a salgótarjáni November 7. Filmszínház. November 20-tól 22-ig ke­rül vetítésre az Ölj meg, csak csókolj című, színes, olasz— francia filmvígjáték, melynek legfőbb erőssége két kitűnő színész, Nino Manfredi és Ugo TognazzX sziporkázó komédiá- zása. Ezzel egyidejűleg, no­vember 20-án délután fél 2 órakor a felszabadulási film­sorozatban újítja fel a mozi a Kölyök című, annak idején nagy sikert aratott, szélesvász­nú, magyar filmvígjátékot. A hét harmadik filmbemu­tatója november 23-tól 26-ig a Velem nem, asszonyom cí­mű színes, NDK bűnügyi pro­dukció lesz. A történet a könnyedebb szórakozás ked­velőit elégíti ki. A film mű­faja: bűnügyi vígjáték. TlűveHs«*«* és élplkor Tapasztalatok a mozinézőkről MUNKAKÖRÖMMEL ösz- szefüggő helyzeti előnyöm, hogy figyelemmel kísérhetem a bemutatásra kerülő filmek sikerét vagy kudarcát. S mindjárt hozzá kell'fűznöm: ami nem mindig a filmek minőségétől függ. Napjaink sokat hallható véleménye, hogy válságban vannak a mozik, kihalnak a nézőte­rek. A film nem tud konku­rálni a tévé-vei. Erről bő­vebben nem kívánok szólni, sokan sokszor megfogalmaz­ták már. De mert minden fil­met megnézve, figyelem a kö­zönség összetételét, kimene­telkor az arcán tükröződő, sokszor szóban is kifejezett véleményét, meg kell állapí­tanom. hogy nem minden film „kapja meg” méltó közönsé­gét. Nem a szórakoztató, szab­ványfilmekre gondolok. Nem arra. amit szívesen néz meg minden korosztályú és mű­veltségű néző, hanem a mon­danivalót tartalmazó alkotá­sokra, melyek megtekintése után felsorakoznak előttem gondolatban ismerőseim és sajnálom, ha nem nézik meg a filmet. Ugyanúgy egyes cso­portokra vonatkoztatva is. Néhány konkrét példa: „Az utolsó éden” — címe ellenére sem pikáns szerelmi történet, hanem gyönyörű, színes, a kihalóban levő nö­vény- és állatvilágot bemur tató film volt. Sajnálhatja aki nem látta. De legelsősorban a biológia szakos tanárok, s ta­nítványaik, akik sokat profi­tálhattak volna belőle. S hogy nem merítettek, ez a propaganda hiánya, amit a mi számlánkra, a mozi dolgozói­nak számlájára kell írni. E hiányosság döbbentett rá ben­nünket. hogy nagyobb gond­dal, körültekintőbb figyelem­mel kell tájékoztatni a kö­zönséget a várható élmények­ről. Az első próbálkozásunk de­rűs perceket szerzett szá­munkra. figyelmeztetve ben­nünket a rétegpropaganda buktatóira is. A ,.Sziget a szárazföldön” című film be­mutatását aggodalommal vár­tuk. Ismerve feldolgozását, úgy gondoltuk, hogy az idő­sebb korosztály szívesen nézi majd végig a múltjának élő. kedves kis öregasszony tör­ténetét. Meghívtuk a nyugdí­jas napközi otthon „növendé­keit.” Félreértés miatt a fél 4-es előadásrh jöttek, amikor- is — óvintézkedésből — az „Extázis 7—10-ig” című fil­met tettük tekercsre az if­jabb. ilyenkor mozibajáró kö­zönség kedvéért. Aki látta, tudja, hogy ez nem az idősebb korosztály filmje. A KISÖREGEK végignéz­ték mindkét filmet (az előb­bit ugyan kárpótlásul a vára­kozásért), s legtöbbnek az „extázis” tetszett. Hát ki érti ezt? De ez kirívó eset. Néhány irodalmi vagy tör­ténelmi téma feldolgozását szí vesen nézték meg középisko­lásaink, ipari tanulóink (leg­szorgalmasabb látogatóink), s nem bánták meg. A világért se szeretnék vitába bocsátkoz­ni azon. hogy egy film meg­nézése pótolhatja-e egy ko­moly irodalmi mű elolvasá­sát. Csak azokkal, akik a fan­tázia-működést féltik az ilyen filmek nézőitől. A képzelethez is meglevő ismeretek kellenek, s a korhű, jelmezes filmek nézése csak táplálhatja a ha­sonló korban játszódó köny­vek vizuális elképzelését. Gon­dolok itt a „Karamazov test­vérekére, vagy a „Kőszívű ember fiai”-ra. Nem kellett csalogatni a közönséget a „Modern Monte Cristo” és „A hét aranyem­ber” című filmhez. Látványos, szórakoztató alkotások, de nem lett szegényebb, aki nem lát­ta. A kisiskolásoknak igen tet­szett a „’Zsiráf az ablakban”, érdemes volt felhívni rá az álalános iskolák figyelmét. „Az álmodozás egyszeregye” és „Az én bolondos famíli­ám” a tizenévesek számára jelentett néhány kellemes percet. Nyugodt lelkiismeret­tel hívtuk meg őket. Az ál­problémát feldolgozó „Eay fia. tál pár” a húszéveseknek tet­szett. Az érettebb korosztály férfitaaiainak legfeljebb a nő­szereplői. „A szégyen” az in­tellektuelek számára készült. Sajnos, ők igen korlátozott számban nézték meg, ezért kerekedhettek felül azok. akik­nek a film elején kivillanó női mell jelentette a legna­gyobb élményt a látottak kö­zül. fütyülve a mondanivaló­ra.. Ingmár Bergmann alkotói szándékára. A felsoroltak okaként — mint már említettem — pro­pagandamunkánk hiányossá­gát kell megjelölnöm. Ha meg­találnánk a, titok kulcsát, nem kellene néha feszülten figyel­ni, hogy bejön-e a 31-ik (t. i_. néző), mint valamikor, egy háború előtti filmben Páger Antalnak. Az elmondottakban az ok­tóberi műsorunkat elemeztem. Hadd szóljak még néhány szót november havi progra­munkról. „A 17. szélességi fok” cí- , mű film megtekintése többet ér minden szónál, amit Viet­namról ejthetünk. Az ismer­tető így fogalmazza: „Joris Ivens képei egyaránt fakasz­tanak könnyet a vietnamiak sorsa feletti fájdalmunkban, s ébresztenek büszkeséget a hő­sök láttán.” Megnézése he­lyettesíthet egy szemináriumi foglalkozást. A „Megölni vagy megmenteni?” című történel­mi témájú filmünk hasonló a „Sarajevói merénylet”-hez. dokumentum jellegű játék­film. a II. világháború tehe- ráni konferencia előkészítő időszakának egyik fontos ese­ményét dolgozza fel. „Az im- posztorok” című film az is­mertetők szerint történelmi groteszk. A hírhedt Prónay naplóiának felhasználásával készült. A film korhatáros ugyan, de a tanulóifjúság ré­szére feloldódott ez a korlát, megtekintését számukra is ja­vasoljuk. SOR AIM olvasása után vá­dolhatnak hazabeszéléssel, vál­lalom. Nem a vállalat anyagi alapját kívánom növelni e néhány sorral. Azt szeretném csupán, ha film és hozzáértő közönség egymásra találna. Vadkerty Lőrántné MIKOR HOSSZABBÍTHATÓ MEG A SZÜLÉSI SZABADSÁG? O. I.-né olvasónk «'rja, hogy hasműtéttel szülte meg gyer­mekét és mivel úgy hallotta, hogy rendellenes szülés ese­tén a szülési szabadságot 4 héttel meghosszabbítják, ezért most hozzánk fordult ta­nácsért. Olvasónk értesülése csak részben pontos. Annyiban igaza van, hogy rendellenes szülés esetén lehetőség van a szülési szabadság meghosz- szabbítására. A jogszabály azonban meghatározza, hogy rendellenes szülés címén a szülési szabadság meghosz- szabbítására mikor kerülhet sor. Eszerint akkor, ha kora- szülés történt, és amennyiben a koraszülött születéskor 2500 gramm alatti súlyú, vagy pe­dig ikrek születtek, feltéve mindkét esetben, ha a gyer­mek a szülési szabadság le­teltekor is életben van és ha koraszülött volt a gyermek, nincs koraszülött otthonban. Azon a címen tehát, hogy has­műtéttel szülte meg gyerme­két, még a szülési szabadság nem hosszabbítható meg. A szülési szabadságot a be­tegállományba vételre feljo­gosított orvos javaslatára ak­kor hosszabbítják meg, ha a szülést megelőzően nem vett ki szülési szabadságot. Ugyan­is a jogszabály szerint a szü­lési szabadságnak 112 nap utáni meghosszabbítására csak akkor kerülhet sor, ha a szülő anya a szülést követően nem lenne jogosult 140 napi (20 hét) szülési szabadságra. Ha tehát a szülő anya a szü­lést megelőzően 4 hetet már igénybe vett a szülési szabad­ságból, akkor a szülést köve­tően csupán 112 nap illetné meg, ebben az esetben to­vábbi 28 nappal meghosszab­bítható a fenn említett okok fennforgása esetén a dolgozó nő szülési szabadsága. Ha vi­szont a szülő anya a szülés napjáig dolgozott, s a szülést követően vette igénybe a 140 napot, ez esetben pedig a további meghosszabbításra még a fent említett okok esetén sincs lehetőség. az Áthelyezési kérelmet köteles-e a VALLALAT N» J. olvasónk azzal a ké­réssel fordult a vállalat igaz­gatójához munkahelyén, hogy kikérőlevél alapján helyez­zék át az általa megjelölt vállalathoz. A vállalatnál ké­rését nem teljesítették. Pa­nasszal fordult a döntőbizott­sághoz, ott elutasították. Mit tehet? — kérdezi olva­sónk. A vállalat nem köteles tel­TELJESÍTENI? l jesiteni az áthelyezési ké­relmet még akkor sem, ha a dolgozó kikérőlevél alapján akar új munkahelyéire menni. A vállalati döntés ellen mun­kaügyi döntőbizottsághoz sem lehet fordulni. A dolgozó azonban megteheti, hogy fel­mondja munkaviszonyát, és ha a felmondási időt letölti, «z reá nézve semmiféle hát­ránnyal nem jár az új mun­kahelyén. Itt válaszolunk 3. S.-né olvasónknak, akinek kislánya 17 eves, nem dolgozik, a háztartást vezeti, s amikor olva­sónk kórházban volt, táppénzét 50 százalékban állapították meg. Olvasónkkal szemben sem követtek el törvénysértést mivel kislánya 16. életévét betöltötte, iskolai tanulmányo­kat nem folytat, következésképpen eltartásra szoruló csa­ládtagnak nem tekinthető. Havonta másfél millió előtt havi négyszázezer forintos bevételi tervvel nyílt meg a helyi földműves szövetkezet vasboltja. Az üzlet, melynek áruválasztéka — elsősorban a rátermett bolt­vezető ügyessége révén — az el­múlt idő alatt jelentősen bővült, ma már havonta mintegy másfél ... boltban, a közelmúltban ala kitoltak ki egy fürdőszaba-beren dezest, vízszerelési részleget melyben csőszerelési alkatrészek' tői kezdve a csempeárukig szin­te minden megtalálható. TABI LÁSZLÓ: (1945-19*6) (Történelmi visszapillantás - karcolatokban) 14. Ä házban most mindenki láthatja, hogy ki-ki a saját szerencséjének kovácsa. Teruskát mindenki becsüli, mert csak komoly fiatalemberekkel áll szóba Ibolykát viszont nagyon elítélik, mert léha és könnyelmű; hajlandó lett volna nőül menni egy feketézőhöz. A házban, ahol lakom, most nagy az öröm. Azért nagy az öröm, a házban, ahol lakom, mert ki­derült, hogy a céltudatos józanság, és a tiszta erény min­dig megterm: a maga jutalmát. Én Is nagyon örülök. Hol vászelte ó*° — Aáá! Alászolgája! Nyújtom a kezem: — Alászolgája! — Nem ismer meg ugye? — De, de.. — dadogom —, maga szokta megkérdez­ni időnként, hogy megismerem-e? — Ügy van. Hogysmint? Högysmint? — Csak, csak. — Hogy vészelte át? Elmondom neki néhány szóban. Kijev, Pinszk, Lem­berg, Bor Legyint, mosolyog: — Az semmi. Én . . És elmondja. Belémkarol, elkísér. Elbeszéli, hogyan lőtték agyon. Másnap megint más kérdi meg az utcán: — 40 — — Hol vészelte át? Most már nem akarom, hogy rámlicitáljon. Elmon­dom neki néhány szóban. Csepel, Auschwitz, Dachau, Mauthausen. Ez is legyint, mosolyog: — Az semmi. Én ... És elmondja. Nem megy le a nyakamról. Meg akarta akadályozni a hidak felrobbantását. Egy vízbe dobták. Kiúszott. Ekkor felakasztották. Megszökött a kötélről. Tömlöcbe vetették. Elrágta a vasrácsot. Sortüzet adtak rá. Halottnak tetette magát. Mint halottat kivitték Birke- nauba, ahol a legnehezebb munkát végezte. Több ízben elégették, míg végre meg tudott szökni. Kétezer kilométert tett meg kézen járva, mert nem volt cipője. Most végre itthon van. Próbáltam én már mindent. De mindenki rámlici­tál. Már igazán restellni kezdem a dolgot. Hát mindenki nagyobb hős, mint én? — Ááá! No nézd csak! — Hogysmint? Hogysmint? — Csak, csak. — Rég nem láttam. — Rég bizony. — Hol vészelte át? Na, most olyant mondok, hogy majd nem tartja ér­demesnek versenyezni. , — Hogy hol? Hát ez érdekes volt. 1941 tavaszán fel­mentem Lillafüredre. És képzelje, ottrekedtem. A sze­mélyzet elmenekült, én ottmaradtam az élelmiszerraktár­ral. Négy évig éltem Lillafüreden. Nagyon kellemes volt Most jöttem haza. Kocsin. Lesem, mit mond erre? Azt mondja: — Maga mázlista. Nem úgy, mint én. Én .. És elmondja Élve temették el. Fél évig volt a föld alatt. A legnagyobb nélkülözések közepette. — Aztán csat­lakozott az ellenállási mozgalomhoz. De feljelentették Kerékbe törték, karóba húzták, felnégyelték. Azaz csak fel akarták négvelni. Mert már ketté volt vágva, amikor felszabadították Megígéri, hogy felkeres és elmeséli a részleteket. Az istenért! Mihez kezdjek? A legközelebb megint megkérdik, hol vészeltem át, nem is tudom, mit mondok. — Aáá! Aggy’isten! Aggy’isten! — Alászolgája! — Rég láttam. — Rég bizony. — 41 — — Hol vészelte át? Egyébként bemutatom a sógoro­mat. — örvendek. Szepetneki. — örvendek. Remete. — Na? Hol vészelte át? — Micsodát? — kérdem naivuL — Hát a háborút. Az ostromot. — Miféle háborút? Miféle ostromot? — Maga viccel az ilyesmivel? — Nem. De csakugyan. Valami háború volt? — Ember! Hát az orosz—német! — Ez komoly? Még nem olvastam a mai lapokat. Egymásra néznek. — Jelzem — mondom neki —, hallottam valami , ilyesmit. De tudja, annyit beszélnék az emberek. Ránéz a sógorára. Azt mondja: — Hagyjuk szegényt... Rettenetes, mennyit szenved­hetett ez az ember. Mert mi legalább megúsztuk ép elmé­vel. De ez beleőrült a szenvedésekbe. És elsietnek. Végre, egyszer én nyertem! Szemétözon (BIBLIAI TÖRTÉNET) És az Űr látván, hogy Budapest népe bűnös, elhatá­rozta, hogy eltünteti öt a föld színéről. És megnyíltak a szemét csatornái és a 40 nap és 40 éjjel özönlött a szemét , a pesti utcára. És lón este és lön reggel, és a szemét egy­re csak áramlott És látván az Or, hogy mi lesz Budapesttel, beidézte magához Noét és szólt eképpen: — Vedd magadhoz két fiadat és építs magatoknak bárkát, amint mondom Mert mindenki elpusztul a sze­métben, csak ti nem. És tőn este és lön reggel, és Noé vett egy bárkát ké­szen a Párizsi Nagyáruházban. És ekkor megint hivatá őt az Ür, és ő megint eunene. — Láthatod, hogy a szemétár egyre nő, amint meg- mondám. Vegyelek hát magatokhoz minden élőlényből 2—2 darabot és szálltatok be bárkátokba amim mondom És Noé hazasietett és megmondta fiainak, amit az Or parancsolt. És lön este és lön reggel és valamennyien el siettek, hogy tegyék, amit az Ür megparancsolt. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom