Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)

1969-11-02 / 255. szám

>*d bolyong a tát fö­lött. A díszes, szí­nekben játszó tájat fátyollal borítja a tó felől álmosán szivárgó sűrű pára. Sejtelmes és titokzatos az őszi táj. önkéntelenül is Lochnessre gondolok, ahol ál­lítólag ősztől tavaszig ugyan­ilyen sűrű köd nehezedik a hegyes-erdős vidékre, s a kép­zelet elérhetetlen szörnyeket szül. De mégse a skót parto­kon járok, hanem Nógrád szé­lén, Rétság közelében, mégpe­dig Bánkon, abban a kis fa­lucskában, amely a Dunaka­nyar fejlesztése folytán az utóbbi időben oly sokat hallat magáról. Ámde ezúttal nem egy új üdülő, vagy műút át­adása, vagy valamely korsze­rű vendéglátó kombinát üzem­két egymáshoz illő. szerelmes fiatal boldogságának; családi , zsarnokság igáját nyögi-e az ifjúság Bánkon? Mindenekelőtt az öngyilkos­ság rideg tényeit igyekeztem rögzíteni, amire biztos tám­pont a rendőrségi nyomozás jegyzőkönyve és a boncolási jegyzőkönyv. Ezt még kiegé­szíti néhány hitelt édemlő ta­nútól kapott tájékoztatás. Előző nap Zsiák Pali sza­badnapos volt. Egyébként a Bárka-kisvendéglőben pin- cérkedeitt, amely az épülő Bánk egyik modem épülete. Szeretett itt dolgozni, a Pes­ten kitanult épületlakatos szakmát cserélte fel helyette. Nyúlánk, szemüveges, szerény tünk, ügy találtuk. Hogy a fel­szín átlagosnál zártabb közös­séget takar. A családi életben, némi túlzással, a matriarchá- tus jellemzőit fedeztük fel... — Szorgalmas és takarékos nép lákja Bánkot — mondtf el véleményét Csáti József, já­rási munkásőrparancsnok. £ iözségl pártszervezet titkára — Ennélfogva jómódú embe­rek élnek itt. Itt is új házal nőnek ki a földből, új búto rok kerülnek a szobákba, rá­diót hallgatnak, televíziót néz­nek. De ugyanakkor a múlt is kísért még mint más köz­ségekben is. Talán a Bánki- tó környékének üdülőteleppé feilesztése tovább növelte az ellentmondásokat... A községi tanácskirendelt­ség vezetője, a rétsági köz­bekerftik és csak fürdőzők mehetnek oda, a libákat ki­tiltják. A tragikus véget ért Zsiák Pál egyik legjobb barátja Janecskó György, a bánya­üzem lakatosa " volt. Jól is­merte a családot is. A falu­beli mendemondákért na­gyon haragszik. — Pali rendes gyérek volt. Nem volt az a srác, akiinek nagy szövege van, annak el­lenére, hogy Pesten dolgo­zott. Gyermekkorában na­gyon sok betegségen esetit át. Rosszul látott, de szinte jól állt neki a szemüveg. Ha nem volt nála a szemüveg elveszett ember volt. Egyéb­ként, ami rosszat a faluban mesélnek, minden légbödka­nem vonható választ adni a kérdésre. A ház meghökkentően szép, mint egy palota. A kerítés teljesen új, Romhány bari. ké­szült, vasból. Az előszobán belül két jól berendezett szo­ba Látható, azon túl a fürdő­szoba, ami még berendezés­re vár és a konyha, amely­nek fő bútora a frigidaire. A frigidaire-hez vezető drót ugyanabból a drótból való... A falon hímzett fatvédő, amelyről a következő felirat virít ránk: „Nékem olyan ember kell, ki kocsmába nem jár el, aki sok pénzt keres­sen és csak engem szeres­sen,” be helyezése vonzott a község­be, hanem egy borúlátó meg­jegyzés és tragikus esemény. A megjegyzés szerint „Bánk a megyében fehér folt, ahol konzerválódott a múlt és az átlagosnál^ több a visszahúzó erő.” A tragédia híre: „Szep­tember 16,-án önkezével vetett véget életének Zsiák Pál, hu­szonegy éves pincér. Tettének oka ismeretlen. Hullámai má- is sem ültek el a faluban, sokféle mendemonda kering.” Van-e összefüggés a meg­jegyzés és az öngyilkosság , között? Miközben ezt kuta­tom a községben, jegyzetblak- komba kerülnek a mende­mondák is. Érzékeny gyerek volt. Aznap sokat ivott. ittasan ment haza. a szép ruháját is összesározta. Nagyon össze­szidták reggel is, meg ami­kor hazament. Palinak meg olyan gyenge szíve volt! — Csokoládét és virágot vitt akkor este is az édes- anyjímak„ de az nem fogad­ta el tőle. — Nógrád községben udva­rolt egy lánynak. Előző nap is annál járt. Csakhogy a lány katolikus. Pali meg evangé­likus volt, s a szülők ellenez­ik. hogy egymáshoz jár riak- Pali előző este a Bár­kában is többeknek elmond­ta, hogy szakítottak a lány­nyal. — Kovács tisztelendő úr is megmondta a temetésen, hogy a társadalom és a szülők egy­formán hibásak. Nagyon szi­gorúan fogták szegényt. — Minden pénzét elszed­ték. s csak egy forintot ka­pott zsebpénznek, ünnepen meg tizet. — Utoljára az unokahúgá­nál járt Felsőpetényben. aki most megy férjhez, vagy most lesz az eljegyzés. Ott már azt mondta: nem leszek én ott. amikor te eskülszöl. S amikor megkérdezték, hogy miért nem, nagyon zavartan azt vá­laszolta. hogy addig még akár katonának is behívhatják. De nem arra gondolt már Pali. — Ha valami nem tetszett meg is pofozták. Bánkon ezt még egynémelyik családnál huszonöt éves legénnyel is megteszik. De azok legalább tiltakoznak, ha ok nélkül kap­ják. A Pali azonban csak tűrt és nyelt, magábaföj tattá. — A fiatalok bírnák a könnyelmű életet. Mind csak a szeszes italt vedelné és ha l ap egy frászt a képére, akkor csodálkozik. Zsiák Pali is ivott. Igaz, hogy egy pohár sör vagy egy fél deci is meg­ártott neki. — Ha idejében levágják, tán még is menthették volna! Csak néhány ez a sokfé­le megjegyzésből, mégpedig némileg egyoldalú csoportosí­tásban, hiszen a maradisás bizonyítékait kerestem. Né­hány gondolat elmélyült vizs­gálódást érdemel: vajon va­lóban alkoholisták a bánki fiatalok: a vallási ellentót még mindig akadálya lenet fiú volt, a vendégek és a fő­nöke egyaránt kedvelte. Nem véletlenül tért be szabadnap­ja ellenére is a Bárkába né­hány cimborájával. Igaz, lát­szott rajta, hogy már ivott. Egyesek szerint Csorba György bányászt, mások szerint Mol­nár Pali barátját kérte meg. hogy kísérje haza. Egyébként jó hangulata volt, s minthogy munkásőrnek készült, a kis­vendéglőben tartózkodó já­rási munkásőrparancsnoknak is rendelt két deci bort. A magának kihozatott bort már nem itta meg, mert elvették előle és ő észre sem vette. Zuhogó esőben, sáros-latyakos úton indult haza Rózsa Ferenc úti új házukba. De még mielőtt kilépett a Bárkából, egy 11 forintos minőségi csokoládét vásárolt Otthon lefeküdt és a megszokott helyén aludt. Szülei, akik tsz-tagok, kora reggel munkába mentek, s amikor hét óra tájban vissza­tértek a házba, gyanús jelre figyeltek fel. Az előszobát zárva találták, s zárva volt. a kamra ajtaja is. amelyből a padlásfeljáró vezet fel. S itt jön az' a momentum, amire a járási rendőrkapi­tány külön is felhívta a fi­gyelmet. A kulcs belülről benne volt az ajtózárban. Zörgésre, szó- lítgatásra semmi válasz. Ké­zenfekvő lett volna nyomban feltörni az ajtót. De nem ez történt. Az apa létrát támasz­tott a tetőhöz és néhány cse­rép kiszedésével ereszkedett a padlásra. Szörnyű látvány fogadta. A fiú zsámolyon állt. a szarufáról rézdrót lógott alá. amely átfonta a fiú nyakát. Végre belülről kinyitotta az apa a kamra ajtaját, s felesé­gével közösen elkezdte a szív­táj maszírozását. Amikor sem­mire se mentek, levitték a testet és felravatalozták és az apa csak azután ment. hogy értesítse az orvost. Talán előbb nem sejtettek ennvire rosszat, később meg túlontúl megzavarodtak, s azért kés­lekedtek az orvos kihívásával. Mégis sokan benne sejtik eb­ben a múlt földhözragadtsá- gát. elesettségét. amikor a szorgos, gyűjtögető paraszt­család csak végső esetben fordult orvoshoz. S abban is sok az előítélet és kicsinyes­ség. hogy ilyen megrázó per­cekben is jut idő pedantériá­ra, aprólékos gondosságra, hogy ha jönnek a hivatalos emberek, a fiút ne akárhogy lássák! De a találgatást, hogy „ha előbb levágják, ha előbb hív­nak orvost”, élesen cáfolja a boncolási jegyzőkönyv. Kétsé­get kizáróan már előzőleg „fulladás folytán halt meg”. ponti tanács vb elnökhelyet­tese, Koczka Béla, az elvi megállapításokat megkísérel­te a gyakorlat nyelvére for­dítani. — Valóban rohamosan fej­lődik a község. Hatvan—het­ven új ház. sok megvásárolt telek, még több telekigény­lés, 65 tévékészülök, 145 rá­dió és sok szép berendezés tanúskodik arról, hógy a szor­galmas bánkiak a pénzüket ugyanúgy befektetik, mint más községekben. E mellett a rét­sági járásban itt a legnagyobb a takarékbetét: mintegy hét­száz forint jut minden lélek­re. S ilyen anyagi fejlődés mellett már furcsán hatnak az elvétve bár, de még fellel­hető visszásságok. Válások, ön- gyilkosságok bizonyítják, hogy a mindennapi élet normái nem tartanak lépést az anya­gi gazdagsággal. Egyik helyen a családfő, vagy méginkább gz édesanya kezeli a kamra és a pince kulcsát és szigorú mértékletességgel adagolja a napi főzés nyersanyagát. Más helyütt igénytelenség mutat­kozik az élelmezésben, bab. krumpli, hagyma a főélelem, a fiatalok meg Vácott és Pesten az üzemi konyhán megkedvelik a változatossá­got. Néhol az újházas fiata­lok egy szobában kénytelenek lakni a szülőkkel és nagy­szülőkkel. házaséletet sem tudnak folytatni, pedig az el­ső szoba, a „tiszta szoba” szé­pen berendezve rendelkezé­putt. A szép nagy lakást tel­jesen neki építették, a ga­rázst is most építették volna, mert kocsit akartak venni neki. A pénz már - teljesen együtt volt. Egyébként vég­telen gyenge szívű volt a srác. De aki azzal jön, hogy a szülei így meg úgy, az ha­zudik. Szerintem teljesen igaza van annak a család­nak, aki egy kasszáira dol­gozik, mert abból lehet előre­lépni. Jól néznénk ki, ha azt vonnánk felelősségre, aki takarékos és fogához yer minden garast. Neki mindene megvolt, nekem elhihetik. És ha a zsebpénzt vetik fel, az teljesen nevetséges, mert egy pincér annyit tart meg a borravalóból magának, amennyit akar. Az alapfizeté­se csak nyolcszáz forint volt... A tragikus ügy egyébként engemet is érint, mert én szerelteim be a hűtőgépet. Ak­kor kimaradt egy darab réz­drót, de PaJii azt mondta, hogy ne vigyem el magam­mal, mert jó lesz a rádióhoz földvezetéknek. Erre a drót­ra akasztotta föl magát. .. Mindentől függetlenül, a szü­lei nagyon. , rendesek. Két házzal anréb laknak a nagyszülők. Együtt mentünk át oda, ahol Bakos Jánost, a nagyapát, aki vasúti elő­rounkás volt, amíg nem nyugdíjazták. — Ezt érdemeltem én meg — szökött a könny a szemé­Csendes helyen lakik Ko­vács András lelkész, aki az ifjú Zsiáik Pálit temette. — Senki sem tudja, hogy mi volt az indíték — mondta. — A rétsági katolikus pappal beszéltem és mint elmondta, ők nem hívei a vallások ke­veredésének. Ok megmondták a leányhíveiknek is, a más vallásijaikat figyelmeztessék, hogy ők csak katolikushoz hajlandók hozzá menni. Én nem győzöm hangsúlyozni, hogy addig szeressük egy­mást, amíg élünk és addig járjunk bölcs szívvel. A mai fiatalok már más korban él­nek, mint mi éltünk. A KISZ-titkár, Laczkovszki Zsuzsa betegállományban, be­teglátogatók vették körül, va­lamennyien fiatalok. Kicsit az ő véleményüket is mondta. — Az a rossz, hogy nincs közeli munkahely. A fiatalok kénytelenek Pestre járni dol­gozni vagy Váora. Szórakozni is sokan ott szeretnek in­kább, pedig a Bárkában le­het szórakozni. A szülők azt mondják, hogy a Bárka csu­pán kocsma, a lányok csak az ivásra szoknak rá. (Közbevetőleg egy statisz­tikai adatot közölnék: Bán­kon, a csecsemőket is bele­értve, az egy személyire jutó páliinkafogyasztás meghaladja a 9,5 litert évente!) — Nálunk azzal is baj van — folytatta a KISZ-titkár, ha a lány történetesen evangéli­kus, a fiú meg katolikus. Né­ha a templomba is elme­gyünk. ha a nagyszülők na­gyon követelődznek, de ez csak sátoros ünnepeken for­dul , elő. Szórakozni csak a Bárkában tudunk, ahol egy nap kivételével táncolni is lehet. A kultúrházban csak néha rendezünk bált, a ta­nács nem pártfogolja, mert a MOKÉP leszögezte a széke­ket és a bál bonyodalmat okoz. Jó lenne egy ifjúsági laknak, váratlanul érkeztünk hozzájuk. Szorgalmas vas- utascsalád. Burik Mari korán lefeküdt, mert ő is váci ipari dolgozó. Burikné ismeri az esetet, azt is jól tudja, ho­gyan járt Zsiák Pali. A men­demondára nem ad. Én még a falvédő feliratát néztem, „Jézusunk légy vendégünk, álild meg amit adtál né- künk”, de ő már mondta: — Engem nem érdekel, hogy ki milyen v állású — magyarázta. — Én meg­mondtam a lányomnak, hogy akit szeretsz, althoz mész. Különben i-s csak egy hónap­ja ismerték egymást Zsiák Palival. Csulik István, a Bárka kisvendéglő vezetője külön kihangsúlyozta Zsiák Pali be­csületességét. — Azért is ragaszkodtam hozzá, mert olyan talpig be­csületes volt — mondta a kisvendéglő vezetője, aki if­jú korában szerzetesként kezdte. — Az előző napokon véglegesítettük és fizetését száz forinttal emeltük. Juta­léka havi 600—700 forintra rúgott és a borravalója meg­közelítette a fizetését. — Tudja milyen a mi fa­liunk — mondta az egyik, magát megnevezni nem aka­ró bánki lakos —, mint a bor. Elkezd forrni, aztán a hideg pincében a forrás megáll, majd jön a meleg és ennek hatására a bor újra forrásnak indul. De ez a má­sodik fórrá® már zavart okoz. Bakosék és Zsiákék köz­vetlen szomszédai SzikoYáék. Szikora Zsuzsa, a varrónő, tegnap tartotta esküvőjét, édesanyja a látogatás alkal­mával már osztozott leánya öröimében. Szóbah óztuk a Zsiák-ügyet: — No, jól ; nézünk ki, ha mér meg se moshatjuk a fia­talok fejét! Én a lányomat bizony leszidtum, ha megér­demli. — És hol fognak lakni a fiatalok? — Egyelőre nálunk. De 1. Tájékoztatást kértem Deu. csics Miklóstól, a járási párt- bizottság első titkárától is. — Érdekes felfedezést tet­tünk — mondta. — Amikor szóba került Bánk átlagon felüli gyorsaságú fejlesztése, azt tapasztaltuk, hogy nem mindenki örült neki. Pedig úgy gondoltuk, hogy senkinek sincs oka lelkesednie annyira, mint éppen a bánkiaknak. S amikor a dolgok mélyére néz­Csulik Istváin: „Talpig becsületes volt.. sükre állhatna. Hébe-korba a vallási ellentét is előfordul, a szülők éberen figyelik, nem más yallású-e a kiszemelt há­zastárs. — A fejlesztést miért el­lenzik? — Ügy golidolom, hogy az újdonsága miatt. A kisajátí­tást addig nem akarták meg­érteni, amíg a kártalanítás nagyságáról meg nem győ­ződtek. Azután olyanok is akadnak, akik a letelepülő idegeneknek a víz minőségét becsmérlik, hogy algás, a közegészségügyi követelrhé- nyeknek nem felel meg. A végén kiderül, hogy az ellen­zők többsége libatenyésztő, aki fél attól, hogy a tavat A KISZ-titkár: „Jó lenne egy ifjúsági ház.. Szikora Jánostlé: „Semmi sem indokolja..." be. — Mindene megvolt ne­ki. A szülei minden este kn- vitték neki a bögre tejet, az édesanyja csinált neki vag­dalthúst, vagy vett neki májkrémet, amit annyira szeretett Űj házat építettünk neki, olyan mint a palota. Cselédek voltak a szüleim, elképzelhetik mit kellett ku- porgatni, hogy idáig jussunk! Fekete ruhába öltözött, ke­szeg asszonyka nyit be a kert alóli ajtón. Zsiák Pali édesanyja. Kérjük, hogy mu­tassa meg az új házat. Ba­kos János, a nagyapa utá­nunk jön, megkérdezi, hogy mi most a helyzet, mert az új ház felét Zsiák Pali nevé­re írták, a hagyatéki eljárás szerint ki az örökös. Sajnos, nem tudunk jogilag kétségbe ház, ami ugyan a nagyszabá­sú fejlesztésen belül meg­épül, de csak a falun kívül, ahova a szülők nem szívesen engednek bennünket. Jobb lenne a község közepén egy ilyen létesítmény, már a já­rási pártbizottságon, meg a megyei KISZ-bizottságon is felvetettem, de nem sokba vették. Tudniillik az ifjúsági ház mellett üdülőtelepet is létesítenek. Pedig van a fa­luban annyi hely, hogy ifjú­sági klubot kaphassunk. .. Pali szimpatikus volt, udva­rias. rendes. Burik Marinak udvarolt. BLilikek Nógrád községben veszünk nekik teliket, hogy építsenek. Én az ő kedvükért nem adom ki a fakanalat a kezemből! Ok se vennék jó­néven, ha én lennék a csa­ládfő. Ami pedig a Zsiák- ügyet illeti, arról megvan a külön véleményem. Nagyon rendesek a szülei. Mindent megadtak neki, amit csak kí­vánni lehet. De ha nem így lett volna, akkor is azt mon­dom, hagy semmi sem indo­kolja, hogy egy fiatal maga ítélkezzen maga födött. Ba nem tetszik a családi élet, egy huszonegyéves fiú veszi a vándorbotot és előtte a vi­lág. Elmegy, ha akar és azt teszi, amit akar... Lakos György

Next

/
Oldalképek
Tartalom