Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)

1969-11-02 / 255. szám

>*d bolyong a tát fölött. A díszes, színekben játszó tájat fátyollal borítja a tó felől álmosán szivárgó sűrű pára. Sejtelmes és titokzatos az őszi táj. önkéntelenül is Lochnessre gondolok, ahol állítólag ősztől tavaszig ugyanilyen sűrű köd nehezedik a hegyes-erdős vidékre, s a képzelet elérhetetlen szörnyeket szül. De mégse a skót partokon járok, hanem Nógrád szélén, Rétság közelében, mégpedig Bánkon, abban a kis falucskában, amely a Dunakanyar fejlesztése folytán az utóbbi időben oly sokat hallat magáról. Ámde ezúttal nem egy új üdülő, vagy műút átadása, vagy valamely korszerű vendéglátó kombinát üzemkét egymáshoz illő. szerelmes fiatal boldogságának; családi , zsarnokság igáját nyögi-e az ifjúság Bánkon?

Mindenekelőtt az öngyilkosság rideg tényeit igyekeztem rögzíteni, amire biztos támpont a rendőrségi nyomozás jegyzőkönyve és a boncolási jegyzőkönyv. Ezt még kiegészíti néhány hitelt édemlő tanútól kapott tájékoztatás.

Előző nap Zsiák Pali szabadnapos volt. Egyébként a Bárka-kisvendéglőben pin- cérkedeitt, amely az épülő Bánk egyik modem épülete. Szeretett itt dolgozni, a Pesten kitanult épületlakatos szakmát cserélte fel helyette. Nyúlánk, szemüveges, szerény

tünk, ügy találtuk. Hogy a felszín átlagosnál zártabb közösséget takar. A családi életben, némi túlzással, a matriarchá- tus jellemzőit fedeztük fel...

— Szorgalmas és takarékos nép lákja Bánkot — mondtf el véleményét Csáti József, járási munkásőrparancsnok. £ iözségl pártszervezet titkára — Ennélfogva jómódú emberek élnek itt. Itt is új házal nőnek ki a földből, új búto rok kerülnek a szobákba, rádiót hallgatnak, televíziót néznek. De ugyanakkor a múlt is kísért még mint más községekben is. Talán a Bánki- tó környékének üdülőteleppé feilesztése tovább növelte az ellentmondásokat...

A községi tanácskirendeltség vezetője, a rétsági közbekerftik és csak fürdőzők

mehetnek oda, a libákat kitiltják.

A tragikus véget ért Zsiák Pál egyik legjobb barátja Janecskó György, a bányaüzem lakatosa " volt. Jól ismerte a családot is. A falubeli mendemondákért nagyon haragszik.

— Pali rendes gyérek volt. Nem volt az a srác, akiinek nagy szövege van, annak ellenére, hogy Pesten dolgozott. Gyermekkorában nagyon sok betegségen esetit

át. Rosszul látott, de szinte jól állt neki a szemüveg. Ha nem volt nála a szemüveg elveszett ember volt. Egyébként, ami rosszat a faluban mesélnek, minden légbödkanem vonható választ adni a kérdésre.

A ház meghökkentően szép, mint egy palota. A kerítés teljesen új, Romhány bari. készült, vasból. Az előszobán belül két jól berendezett szoba Látható, azon túl a fürdőszoba, ami még berendezésre vár és a konyha, amelynek fő bútora a frigidaire. A frigidaire-hez vezető drót ugyanabból a drótból való...

A falon hímzett fatvédő, amelyről a következő felirat virít ránk: „Nékem olyan ember kell, ki kocsmába nem jár el, aki sok pénzt keressen és csak engem szeressen,”

be helyezése vonzott a községbe, hanem egy borúlátó megjegyzés és tragikus esemény. A megjegyzés szerint „Bánk a megyében fehér folt, ahol konzerválódott a múlt és az átlagosnál^ több a visszahúzó erő.” A tragédia híre: „Szeptember 16,-án önkezével vetett véget életének Zsiák Pál, huszonegy éves pincér. Tettének oka ismeretlen. Hullámai má- is sem ültek el a faluban, sokféle mendemonda kering.”

Van-e összefüggés a megjegyzés és az öngyilkosság , között? Miközben ezt kutatom a községben, jegyzetblak- komba kerülnek a mendemondák is.

Érzékeny gyerek volt. Aznap sokat ivott. ittasan ment haza. a szép ruháját is összesározta. Nagyon összeszidták reggel is, meg amikor hazament. Palinak meg olyan gyenge szíve volt!

— Csokoládét és virágot vitt akkor este is az édes- anyjímak„ de az nem fogadta el tőle.

— Nógrád községben udvarolt egy lánynak. Előző nap is annál járt. Csakhogy a lány katolikus. Pali meg evangélikus volt, s a szülők ellenezik. hogy egymáshoz jár

riak- Pali előző este a Bárkában is többeknek elmondta, hogy szakítottak a lánynyal.

— Kovács tisztelendő úr is megmondta a temetésen, hogy a társadalom és a szülők egyformán hibásak. Nagyon szigorúan fogták szegényt.

— Minden pénzét elszedték. s csak egy forintot kapott zsebpénznek, ünnepen meg tizet.

— Utoljára az unokahúgánál járt Felsőpetényben. aki most megy férjhez, vagy most lesz az eljegyzés. Ott már azt mondta: nem leszek én ott. amikor te eskülszöl. S amikor megkérdezték, hogy miért nem, nagyon zavartan azt válaszolta. hogy addig még akár katonának is behívhatják. De nem arra gondolt már Pali.

— Ha valami nem tetszett meg is pofozták. Bánkon ezt még egynémelyik családnál huszonöt éves legénnyel is megteszik. De azok legalább tiltakoznak, ha ok nélkül kapják. A Pali azonban csak tűrt és nyelt, magábaföj tattá.

— A fiatalok bírnák a könnyelmű életet. Mind csak a szeszes italt vedelné és ha l ap egy frászt a képére, akkor csodálkozik. Zsiák Pali is ivott. Igaz, hogy egy pohár sör vagy egy fél deci is megártott neki.

— Ha idejében levágják, tán még is menthették volna!

Csak néhány ez a sokféle megjegyzésből, mégpedig némileg egyoldalú csoportosításban, hiszen a maradisás bizonyítékait kerestem. Néhány gondolat elmélyült vizsgálódást érdemel: vajon valóban alkoholisták a bánki fiatalok: a vallási ellentót

még mindig akadálya lenet

fiú volt, a vendégek és a főnöke egyaránt kedvelte. Nem véletlenül tért be szabadnapja ellenére is a Bárkába néhány cimborájával. Igaz, látszott rajta, hogy már ivott. Egyesek szerint Csorba György bányászt, mások szerint Molnár Pali barátját kérte meg. hogy kísérje haza. Egyébként jó hangulata volt, s minthogy munkásőrnek készült, a kisvendéglőben tartózkodó járási munkásőrparancsnoknak is rendelt két deci bort. A magának kihozatott bort már nem itta meg, mert elvették előle és ő észre sem vette. Zuhogó esőben, sáros-latyakos úton indult haza Rózsa Ferenc úti új házukba. De még mielőtt kilépett a Bárkából, egy 11 forintos minőségi csokoládét vásárolt Otthon lefeküdt és a megszokott helyén aludt. Szülei, akik tsz-tagok, kora reggel munkába mentek, s amikor hét óra tájban visszatértek a házba, gyanús jelre figyeltek fel. Az előszobát zárva találták, s zárva volt. a kamra ajtaja is. amelyből a padlásfeljáró vezet fel.

S itt jön az' a momentum, amire a járási rendőrkapitány külön is felhívta a figyelmet.

A kulcs belülről benne volt az ajtózárban. Zörgésre, szó- lítgatásra semmi válasz. Kézenfekvő lett volna nyomban feltörni az ajtót. De nem ez történt. Az apa létrát támasztott a tetőhöz és néhány cserép kiszedésével ereszkedett a padlásra. Szörnyű látvány fogadta. A fiú zsámolyon állt. a szarufáról rézdrót lógott alá. amely átfonta a fiú nyakát. Végre belülről kinyitotta az apa a kamra ajtaját, s feleségével közösen elkezdte a szívtáj maszírozását. Amikor semmire se mentek, levitték a testet és felravatalozták és az apa csak azután ment. hogy értesítse az orvost. Talán előbb nem sejtettek ennvire rosszat, később meg túlontúl megzavarodtak, s azért késlekedtek az orvos kihívásával. Mégis sokan benne sejtik ebben a múlt földhözragadtsá- gát. elesettségét. amikor a szorgos, gyűjtögető parasztcsalád csak végső esetben fordult orvoshoz. S abban is sok az előítélet és kicsinyesség. hogy ilyen megrázó percekben is jut idő pedantériára, aprólékos gondosságra, hogy ha jönnek a hivatalos emberek, a fiút ne akárhogy lássák!

De a találgatást, hogy „ha előbb levágják, ha előbb hívnak orvost”, élesen cáfolja a boncolási jegyzőkönyv. Kétséget kizáróan már előzőleg „fulladás folytán halt meg”.

ponti tanács vb elnökhelyettese, Koczka Béla, az elvi megállapításokat megkísérelte a gyakorlat nyelvére fordítani.

— Valóban rohamosan fejlődik a község. Hatvan—hetven új ház. sok megvásárolt telek, még több telekigénylés, 65 tévékészülök, 145 rádió és sok szép berendezés tanúskodik arról, hógy a szorgalmas bánkiak a pénzüket ugyanúgy befektetik, mint más községekben. E mellett a rétsági járásban itt a legnagyobb a takarékbetét: mintegy hétszáz forint jut minden lélekre. S ilyen anyagi fejlődés mellett már furcsán hatnak az elvétve bár, de még fellelhető visszásságok. Válások, ön- gyilkosságok bizonyítják, hogy a mindennapi élet normái nem tartanak lépést az anyagi gazdagsággal. Egyik helyen a családfő, vagy méginkább gz édesanya kezeli a kamra és a pince kulcsát és szigorú mértékletességgel adagolja a napi főzés nyersanyagát. Más helyütt igénytelenség mutatkozik az élelmezésben, bab. krumpli, hagyma a főélelem, a fiatalok meg Vácott és Pesten az üzemi konyhán megkedvelik a változatosságot. Néhol az újházas fiatalok egy szobában kénytelenek lakni a szülőkkel és nagyszülőkkel. házaséletet sem tudnak folytatni, pedig az első szoba, a „tiszta szoba” szépen berendezve rendelkezéputt. A szép nagy lakást teljesen neki építették, a garázst is most építették volna, mert kocsit akartak venni neki. A pénz már - teljesen együtt volt. Egyébként végtelen gyenge szívű volt a srác. De aki azzal jön, hogy a szülei így meg úgy, az hazudik. Szerintem teljesen igaza van annak a családnak, aki egy kasszáira dolgozik, mert abból lehet előrelépni. Jól néznénk ki, ha azt vonnánk felelősségre, aki takarékos és fogához yer minden garast. Neki mindene megvolt, nekem elhihetik. És ha a zsebpénzt vetik fel, az teljesen nevetséges, mert egy pincér annyit tart meg a borravalóból magának,

amennyit akar. Az alapfizetése csak nyolcszáz forint volt... A tragikus ügy egyébként engemet is érint, mert én szerelteim be a hűtőgépet. Akkor kimaradt egy darab rézdrót, de PaJii azt mondta, hogy ne vigyem el magammal, mert jó lesz a rádióhoz földvezetéknek. Erre a drótra akasztotta föl magát. .. Mindentől függetlenül, a szülei nagyon. , rendesek.

Két házzal anréb laknak a nagyszülők. Együtt mentünk át oda, ahol Bakos Jánost, a nagyapát, aki vasúti előrounkás volt, amíg nem

nyugdíjazták.

— Ezt érdemeltem én meg — szökött a könny a szeméCsendes helyen lakik Kovács András lelkész, aki az ifjú Zsiáik Pálit temette.

— Senki sem tudja, hogy mi volt az indíték — mondta.

— A rétsági katolikus pappal beszéltem és mint elmondta, ők nem hívei a vallások keveredésének. Ok megmondták a leányhíveiknek is, a más vallásijaikat figyelmeztessék, hogy ők csak katolikushoz hajlandók hozzá menni. Én nem győzöm hangsúlyozni, hogy addig szeressük egymást, amíg élünk és addig járjunk bölcs szívvel. A mai fiatalok már más korban élnek, mint mi éltünk.

A KISZ-titkár, Laczkovszki Zsuzsa betegállományban, beteglátogatók vették körül, valamennyien fiatalok. Kicsit az ő véleményüket is mondta.

— Az a rossz, hogy nincs közeli munkahely. A fiatalok kénytelenek Pestre járni dolgozni vagy Váora. Szórakozni is sokan ott szeretnek inkább, pedig a Bárkában lehet szórakozni. A szülők azt mondják, hogy a Bárka csupán kocsma, a lányok csak az ivásra szoknak rá.

(Közbevetőleg egy statisztikai adatot közölnék: Bánkon, a csecsemőket is beleértve, az egy személyire jutó páliinkafogyasztás meghaladja a 9,5 litert évente!)

— Nálunk azzal is baj van

— folytatta a KISZ-titkár, ha a lány történetesen evangélikus, a fiú meg katolikus. Néha a templomba is elmegyünk. ha a nagyszülők nagyon követelődznek, de ez csak sátoros ünnepeken fordul , elő. Szórakozni csak a Bárkában tudunk, ahol egy nap kivételével táncolni is lehet. A kultúrházban csak néha rendezünk bált, a tanács nem pártfogolja, mert a MOKÉP leszögezte a székeket és a bál bonyodalmat okoz. Jó lenne egy ifjúsági

laknak, váratlanul érkeztünk hozzájuk. Szorgalmas vas- utascsalád. Burik Mari korán lefeküdt, mert ő is váci ipari dolgozó. Burikné ismeri az esetet, azt is jól tudja, hogyan járt Zsiák Pali. A mendemondára nem ad. Én még a falvédő feliratát néztem, „Jézusunk légy vendégünk, álild meg amit adtál né- künk”, de ő már mondta:

— Engem nem érdekel,

hogy ki milyen v állású — magyarázta. — Én megmondtam a lányomnak, hogy akit szeretsz, althoz mész.

Különben i-s csak egy hónapja ismerték egymást Zsiák Palival.

Csulik István, a Bárka

kisvendéglő vezetője külön

kihangsúlyozta Zsiák Pali becsületességét.

— Azért is ragaszkodtam hozzá, mert olyan talpig becsületes volt — mondta a kisvendéglő vezetője, aki ifjú korában szerzetesként kezdte. — Az előző napokon véglegesítettük és fizetését száz forinttal emeltük. Jutaléka havi 600—700 forintra rúgott és a borravalója megközelítette a fizetését.

— Tudja milyen a mi faliunk — mondta az egyik, magát megnevezni nem akaró bánki lakos —, mint a bor. Elkezd forrni, aztán a hideg pincében a forrás megáll, majd jön a meleg és ennek hatására a bor újra forrásnak indul. De ez a második fórrá® már zavart okoz.

Bakosék és Zsiákék közvetlen szomszédai SzikoYáék. Szikora Zsuzsa, a varrónő, tegnap tartotta esküvőjét, édesanyja a látogatás alkalmával már osztozott leánya öröimében. Szóbah óztuk a Zsiák-ügyet:

— No, jól ; nézünk ki, ha mér meg se moshatjuk a fiatalok fejét! Én a lányomat bizony leszidtum, ha megérdemli.

— És hol fognak lakni a fiatalok?

— Egyelőre nálunk. De

1.

Tájékoztatást kértem Deu. csics Miklóstól, a járási párt- bizottság első titkárától is.

— Érdekes felfedezést tettünk — mondta. — Amikor szóba került Bánk átlagon felüli gyorsaságú fejlesztése, azt tapasztaltuk, hogy nem mindenki örült neki. Pedig úgy gondoltuk, hogy senkinek sincs oka lelkesednie annyira, mint éppen a bánkiaknak. S amikor a dolgok mélyére nézCsulik Istváin: „Talpig becsületes volt..

sükre állhatna. Hébe-korba a vallási ellentét is előfordul, a szülők éberen figyelik, nem más yallású-e a kiszemelt házastárs.

— A fejlesztést miért ellenzik?

— Ügy golidolom, hogy az újdonsága miatt. A kisajátítást addig nem akarták megérteni, amíg a kártalanítás nagyságáról meg nem győződtek. Azután olyanok is akadnak, akik a letelepülő idegeneknek a víz minőségét becsmérlik, hogy algás, a közegészségügyi követelrhé- nyeknek nem felel meg. A végén kiderül, hogy az ellenzők többsége libatenyésztő, aki fél attól, hogy a tavat

A KISZ-titkár:

„Jó lenne egy ifjúsági ház..

Szikora Jánostlé: „Semmi sem indokolja..."

be. — Mindene megvolt neki. A szülei minden este kn- vitték neki a bögre tejet, az édesanyja csinált neki vagdalthúst, vagy vett neki májkrémet, amit annyira szeretett Űj házat építettünk neki, olyan mint a palota. Cselédek voltak a szüleim, elképzelhetik mit kellett ku- porgatni, hogy idáig jussunk!

Fekete ruhába öltözött, keszeg asszonyka nyit be a kert alóli ajtón. Zsiák Pali édesanyja. Kérjük, hogy mutassa meg az új házat. Bakos János, a nagyapa utánunk jön, megkérdezi, hogy mi most a helyzet, mert az új ház felét Zsiák Pali nevére írták, a hagyatéki eljárás szerint ki az örökös. Sajnos, nem tudunk jogilag kétségbe

ház, ami ugyan a nagyszabású fejlesztésen belül megépül, de csak a falun kívül, ahova a szülők nem szívesen engednek bennünket. Jobb lenne a község közepén egy ilyen létesítmény, már a járási pártbizottságon, meg a megyei KISZ-bizottságon is felvetettem, de nem sokba vették. Tudniillik az ifjúsági ház mellett üdülőtelepet is létesítenek. Pedig van a faluban annyi hely, hogy ifjúsági klubot kaphassunk. .. Pali szimpatikus volt, udvarias. rendes. Burik Marinak udvarolt.

BLilikek Nógrád községben

veszünk nekik teliket, hogy építsenek. Én az ő kedvükért nem adom ki a fakanalat a kezemből! Ok se vennék jónéven, ha én lennék a családfő. Ami pedig a Zsiák- ügyet illeti, arról megvan a külön véleményem. Nagyon rendesek a szülei. Mindent megadtak neki, amit csak kívánni lehet. De ha nem így lett volna, akkor is azt mondom, hagy semmi sem indokolja, hogy egy fiatal maga ítélkezzen maga födött. Ba nem tetszik a családi élet, egy huszonegyéves fiú veszi a vándorbotot és előtte a világ. Elmegy, ha akar és azt teszi, amit akar...

Lakos György