Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)
1969-10-26 / 249. szám
Kulcs, mely a zárat kinyithatja Gondolatok megyénk zenei népműveléséről Egy külföldi tanulmányt olvastam nemrégiben, amely azt boncolgatta, hogy a tömegkommunikációs eszközök mennyire betörtek az emberek otthonába. Tíz évvel ezelőtt a magnetofon, a lemezjátszó, a televízió mindent elsöprő diadallal robbant be — tömegméretekben — a háztartási eszközök közé. De azt is megemlíti ez a tanulmány, hogy az akkori nagy felfutás, amely igen komoly mértékben háttérbe szorította az emberek zenei érdeklődését, az utóbbi két—három évben csökkenő tendenciát mutat. Mi okozta ezt? Ma már egyre több ember műveli az aktív zenélést és bebizonyosodott, hogy az ember saját maga kívánja megszólaltatni azokat a műveket, amelyeket ebben a felfutási szakaszban csak másodlagosan tudott élvezni, közvetítő segítségével tudott meghallgatni. (Emellett természetesen igényli a művészek által adott hangversenyeket is.). Világos, a televízióval és a rádióval nem lehet felvenni a versenyt. Ha csak magyarországi példából indulunk ki, nagyon könnyen megállapíthatjuk, hogy közel hatvan zeneiskolánkban több tízezer gyermek ismerkedik meg a zene alapjaival. Nóg- rád megyében három zeneiskola található, évenkénti mintegy ezres növendéklétszámmal. És ez a szám is növekszik. Hol vannak ezek a zeneértő gyerekek a különböző hangversenyekről ? Hová tűnnek? A zeneiskolai bizonyítvány csak kulcsot ad a kezükbe, amellyel a zárat kinyitva, már saját maguknak kell megtalálniok a muzsikálás további örömeit. I Mi biztosítja a zeneis- kólából kikerülő növendékek további zenei igényeinek kielégítését? A tapasztalat azt mutatja, hogy sajnos semmi. Nincsenek a megyében zenei klubok, hiányzik az ifjú zenebarátok köre. Ha tartanak is zenei előadásokat a különböző ifjúsági klubokban, azok elsősorban a könnyűzene és a beat- muzsika reprezentálására szolgálnak. Nem vitás, erre is i szükség van, de nem olyan mértékben, ahogy ezt kulti- válják. A rádió naponta több órás mennyiségben sugároz tánczenét, ismertetéseket fűz meg is hallgatja. Gyakorlatilag tehát az előadó semmi újat nem tud nyújtani. A célszerűség, a zenei ismeretterjesztés tehát nem a már tudott ismeretek újbóli megismétlését igényelné, hanem a kevésbé népszerű ágak pro- ponálását. A zenei ismeretek tömeg- méretkeben való terjesztése elsősorban a zenetanárok feladata. Ma már mindenki aktív kapcsolatot teremthet a muzsikával, bárki beiratkozhat a zeneiskolákba. Évről évre többen tanulnak ezekben az intézményekben. Csak a tanárak létszáma nem emelkedik a növendékek létszámával arányosan. Nógrád megyében egy zeneiskolai tanár 30—35—40 órában tanít, sőt olyan kirívó példát is találhatunk, hogy 66 (!) órában. A túlterheltséget már az első pillanatban megállapíthatjuk. Ilyen elfoglaltság mellett mit tudnak felmutatni ezek a tanárok a népművelés területén? A feladatok pedig állandóan növekednek. Népművelés nélkül nem lehet elképzelni zeneiskolai tevékenységet, s ez egyben fordítva is igaz. Arról neir. is beszélve, hogy nincs kihasználva a zeneiskolai tanárok műveltsége, nem kapnak megfelelő pódiumlehetőséget. Emellett még az is igaz, hogy ilyen nagyfokú igénybevétel mellett mit tudnak még saját magukból is kisajtolni? O Zeneiskolai művésztaná“• raink számos esetben bebizonyították már. hogy bármilyen rendezvényen való közreműködésre felkérték őket, minden szereplést elvállaltak. Vállalva a felkészülés nehézségeit a mindennapi tanítás mellett. Több zeneiskolai tanárunk egyben igényli is a szereplési lehetőséget, részben saját fejlődése érdekében. Nem érdemelnének nagyobb megbecsülést ezek az emberek? A művészet más területein órakedvezményben részesítik az alkotókat. Valószínűleg, a zenei élet nagyobb fellendítése érdekében a zenei területen is megvalósítható lenne ez a kedvezmény. (Annak ellenére, hogy zeneiskolai tanárokból évek óta hiány van, ez elsősorban a zenekarok felszívó hatása következaz előadókhoz, a művekhez, tében jöhet létre.). Pezsgő ze- A fiatalság nagy része ezt nei életet csak úgy lehet megteremteni, ha a háttérbe szo- rítottságot mellőzzük, lehetőséget nyújtunk a zenei alkotó tevékenység felvirágzására. (Vajon hány zenei rendezvény lesz és milyen szereplési lehetőségeket kapnak zeneművészeink a salgótarjáni művészeti hetek alatt?). A zenei bevételnek kettős célja van. Egyrészt a tömeges zenei nevelés elősegítése, másrészt a legtehetségesebbek zenei pályára való irányítása. A mi szempontunkból az első a lényeges. Milyen lehetőségei vannak a hatéves zeneiskolai tanulmányait befejező növendéknek? A közeljövőben megalakuló Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar bizonyára segít a kérdés részleges megoldásában, a zenével aktívan foglalkozó középiskolások és felnőttek zenei ismereteinek gyarapításában. De ez is csak egy leszűkített réteget érint. Az énektanárhiány ellenére a hatékonyabb zenei népművelést már az általános iskolában el kell kezdeni, az énekkari kultúra kialakításával. Egy-két általános iskolánk büszkélkedhet csak az átlagosnál jobb színvonalú énekkarral. Hol vannak a többiek? Miért kellett például a Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskola kiemelkedően jó énekkarát ebben az évben megszüntetni? Kényelmi szempontból? Éppen akkor, amikor a szakközépiskolai esztétikai nevelés egyre jobban az előtérbe kerül? Q Érdemes ezeken a kér- déseken meditálni, és felzavarni az állóvizet a fejlődés érdekében. Kevés olyan kezdeményezéssel találkozunk mint amellyel a nagybátonyi zeneiskola tanárai nevelik a KISZ-korú fiatalokat. ök a FŰTÖBER kiszistáinak tartanak rendszeresen zenei előadásokat. Ilyen konkrétumokra van szükség ahhoz, hogy megyénk zenei élete kilábaljon a hullámvölgyből. Az emberek többsége igényli a zenélést. Csak a lehetőségeket kell megtalálni, hogy ez az igény beteljesüljék. Ez nem csupán a zeneiskolák és az általán as iskolai énektanárok feladat^, hanem egyben a népművelésé is. Molnár Zsolt Bemutatták a szakembereknek Budaörsön a szovjet gyártmányú KA—26 típusú helikoptert, amely .jövőre, mint új mezőgazdasági növényvédő gép jelenik meg majd a nagyüzemi gazdaságainkban. A kis méretű, de magas teljesítményű, kitűnő fordulékonyságú, kétmotoros helikoptert a Repülőgépes Növ ényvédő Állomás szölőpermete zésre alkalmazza Helyszűke —elképzelésekkel A gyermekkönyvtárban — Országosan példátlan eset Keveset mondunk, ha leírjuk: a salgótarjánihoz hasonló mostoha körülmények között Magyarországon nem működik városi gyermek, és ifjúsági könyvtár. Ügy véljük, nem kell különösebben bátornak lennie annak, aki ezt leírja. Nemcsak azért, mert már ezt lapunkban korábban is leírtuk, a Könyvtáros című szaklap is foglalkozott vele. a Művelődésügyi Minisztérium nemrég városunkban járt munkatársai is tudnak róla. Elsősorban azért nem kell bátornak lenni, mert egyáltalában nem félő, hogy ez az ismételt kijelentés valamiféle, mindent elsöprő indulatokat tettre ösztönző dühöt keltene. Legalábbis eddig még nem látjuk ennek eredményét. „Nincsen számára hely” A könyvtár-helyiség 1960- ban, közel a Salgó-étterem- hez és -eszpresszóhoz. Patyolat-átvevőhelynek készült Azonban egyetlen egy szeny- nyes ruhadarabot sem vettek C1 rőteljesen benne va- gyünk az őszben, gondolnánk, a nyári munkák után most már megint népesek a falusi művelődési otthonok: a bővebb szabad idő társas szórakozásra, szellemi tevékenységre ösztönzi az embereket. Tapasztalat, hogy az évnek ebben a szakában ugrásszerűen megnövekszik a könyvtárak látogatottsága, megélénkül a klubélet, a szakkörök, öntevékeny együttesek munkája. Így természetes, igy van rendjén. A falusi művelődési házak, klubkönyvtárak feladata, hogy az igényeket számba- vegyék és az általános kívánalmak szerint betöltsék. örvendetes tapasztalás, hogy napjainkban mennyire megnövekedett a falun élők igénye, „elvárása” a művelődési szolgáltatások iránt. Különösképpen a hasznos és szórakoztató klubélet, a népművelés kis csoportos formái iránt. De minden olyasmi iránt, ami az egyhangú őszi- téli estéket eseménnyel tölti meg, művészi élményt, szórakozást nyújt, beszéd- és beszélgetési témát ad, kitekintési alkalmat a kis közösség világából az országos, a nagyvilág eseményeibe, , legyen akár politikai, akár tudományos, irodalmi, művészeti dolgokról szó. Túlhaladott már az a hiedelem, hogy a parasztembert nem érdeklik olyan történések, Vasárnapi je«tizet Falu és televízió melyek portája falain, vagy jobb esetben faluján tűi esnek. A nagyüzemi gazdálkodás módszereivel gyökeret eresztett mindenfelé a korszerű tudomány, s napjainkban a televízió általánossá válásával nincs témakör, mely a falvak lakóihoz is el ne jutna, s ne hatna befolyásolóan az emberek és közösségek tudatára. A mai falusi ember a képernyő révén beavatottja az országos és a világpolitika történéseinek, kontinenseket járhat be, megismerheti, kik, hol, miképp élnek, tudósok vitáin gyarapíthatja ismereteit, kiváló művészeti produktumok összetevödésével saját környezetében, életvitelében, igényesebbé válhat, és válik is. A lakás-, a környezetkultúra hihetetlenül nagy mértékű falusi formálódása az utóbbi évtizedben feltétlenül azt jelzi, hogy a televízió, ,mint a leghatásosabb tömegkommunikációs eszköz térhódítása rendkívüli jelentőségű. Éppen ezért nem közömbös, hogy falusi népművelőink miképpen élnek a tévé nyújtotta ismeretterjesztő szolgáltatás hasznosításával, a közösségek sajátos adottságai, viszonyai között. Általános tapasztalat ma még,- s nemcsak falun, de a városlakók körében is a válogatás nélküli műsornézés, az előfizetési díj maradéktalan „kihasználása”. A népművelők türelmes irányító igyekezetére van szükség, hogy a tévézők általános többsége tudatos műsornézö- vé váljék, aki szükséglete, érdeklődési köre szerint szelektál, válogat a kínálatban. Ezek számának gyarapítására értékes szolgálatot tehetnek az egyes műsorokhoz, műsorciklusokhoz kapcsolódó ankétok, vitaestek. Úgyszólván az egész műsorterület — beat-zenétöl, filmvetítésen, színházi esten, tudományos, politikai sorozatokon át — alkalmas erre, csak szervező, megvalósító népművelőre van szükség — és persze, a témakörökben való jártasságra, felkészültségre. A feladat elől nem lehet mondvacsinált kifogással kitérni azzal, hogy a falusi népművelő nem képes egyetlen személyben atomtudós, csillagász, biológus, közgazdász, művészettörténész és mindaz lenni, ami a televízió műsorai kapcsán kívántatna. Ezt valóban senki nem várhatja tőle, de várhatja, hogy a témát szűkebb-tágabb környezetében legjobban ismerőket, értőket alkalmakra megnyerje, s általuk feleljen meg az adódó kérdésekre és problémákra. A televízió tudatformáló, ismereterjesztő lehetőségével népművelőink bizony még korántsem élnek olyan tudatosan, és általánosan, ahogy különösen a falusi élet viszonyai között kívánatos volna. Ma még inkább még csak szórványosan hallani helyekről, ahol a művelődési ház, a klubkönyvtár kebelében a televízió műsoraira épülő klubfoglalkozásokat, beszélgetéseket, vitákat szorgalmaznak. Pedig a népművelés eddigi, hagyományos formái, működési keretei közül jónéhány elvesztette hatékonyságát, „kiélte” magát, s a népművelőnek, ha eredményesen akarja betölteni tisztét, a korszerű adottságokhoz és kínálkozó új lehetőségekhez kell igazodnia. A falu és a televízió ma már természetes, együtt létező tény. Korunk tudományának, technikájának e csodálatos szülötte hivatott népművelőinkkel egyetemben betölteni azt a feladatot. ami a falu tudatformálásában a ránk következő időkben megoldásra vár. Barna Tibor át benne. Ideiglenesen az ifjúsági könyvtár foglalta el. Az „ideiglenes” szót már-már történelmi mérték szerint kell érteni, azóta kilenc év telt el, s ez csak történelmi szemszögből kis idő. Egyébként nagyon hosszú. A Salgótarjáni városi Tanács VB 1967-ben határozatot hozott, hogy a könyvtárnak megfelelő helyre kell költöznie, az intézmény azonban maradt, mert nincsen számára másutt hely. Pedig — mint mondottuk — ez a hely sem megfelelő. A sarokban füstöl a kályha, a helyiség nem fűthető jól, a műmárvány padló hideg. Persik Györgyné könyvtárvezető betegszabadságon van. Túrái Gáborné könyvtáros fázik. És fáznak a gyerekek is. Turainé egyébként 1962-től dolgozik itt szerződéssel, most hatórás, nem vehetik státuszba, nem lenne helye, any- nyira szűk a helyiség. (Vicctéma is lehetne, de nem ezen érdemes viccelődni.) A körülmények ellenére 600 beirat-, kozott olvasójuk van. s négy fiókkönyvtáruk működik a Malinovszkij-, a Mártírok-, a Csizmadia úti és a zagy- vapálfalvi általános iskolában. Hetenként egy alkalommal, pénteken gazdag program várja a fiatal olvasókat, 14 éves korig. Kézikönyvtár anyaguk is megfelelő, csak a használatával van baj, ugyancsak hely hiányában. Mintegy 17 ezer kötettel rendelkeznek, egy részük a földön, más részük magas polcokon, hozzáférhetetlenül; Kojnok Nándor, a Nógrád megyei Balassi Bálint Könyvtár igazgatója elmondja, hogy a jelenlegi körülmények között nem lehet többet várni az ifjúsági könyvtár dolgozóitól. Esetenként ideális gyermekmódszertani fogásokkal élnek (például könyvmegbeszéléseket tartanak. pályázatokat hirdetnek, rajz- és bábdélutánokat tartanak. író—olvasó találkozókat szerveznek a gyermekkönyvek szerzőivel, ajánló albumokat adnak ki stb.), igyekeznek mind a könyveket, mind pedig a könyvtárat megszerettetni a gyerme- . mekkel. — Ennek ellenére kénytelen vagyok azt mondani, hogy a városban a gyermekkönyvtári szolgáltatás nem kielégítő, e vonatkozásban ellátatlanok vagyunk — mondja Kojnok Nándor. Vagy tovább! És igaza van! Kezemben van a Művelődésügyi Minisztérium, valamint a Könyvtártudományi és Módszertani Központ javaslata a könyvtártelepítésről és a könyvtári normákról. Eszerint egy Salgótarján nagyságú településnél a könyvtári kölcsönző és olvasói térnek minimum 100—150 négyzetméter alap- területűnek kell lennie. A salgótarjáni gyermekkönyvtár ennek körülbelül az egyhar- mada. Olvasói férőhelyként 40—50 ülőhelyet kell adni. A gyermekkönyvtárban ezzel szemben nincs is olvasói tér. a kölcsönzőtérben helyeztek el egy asztalt, négy székkel. Van még 15 pótszék, ame- llyeket rendezvények esetén használnak. Mindezeken kívül egyéb hiányosság is van. A könyvtár igazgatásilag a Salgótarjáni városi Tanács VB művelődésügyi osztályához tartozik. Meddig tart ez az áldatlan — és senkinek sem jó — állapot Ferencz Imre osztályvezető szerint? — Legalább két évig, de lehet, hogy még tovább — hangzik a kissé rezignált válasz.— Szinte minden évben joggal ki akarják rakni onnan a könyvtárat, minden évben felszólítanak bennür- ket. hogy adjuk át a helyiséget. De nincsen számunkra máshol sem hely. Ha hely nincs is, elképzelésekkel tud szolgálni az osztályvezető. Megemlíti, volt olyan elképzelés, amely sze rint a Lovász József úti úi általános iskola raktárhelyisé gébé költöztetik a könyvtárat, azonban ott sem lettek volna jobb körülmények között. Ráadásul egy éve egy addig az építők által ügyesen rejtett „Szent László-for- rás” is felfakadt a raktárban. Kilenc éve Most két elképzeléssel rendelkeznek az osztályon, amellyel meg lehetne oldani a kilencéves gondot. A jelenlegi TIT-székházra egykét éven belül nem lesz szük ség, új székház épül. Annak könyvtári célra való felhasználásához azonban közös megegyezésre kell jutni az egyházzal, lévén az épület egyházi tulajdon. Ferencz Irtire , szerint reálisabb elképzelés is van. Ha felépül a/. új zeneiskola, a jelenlegi épületet áí lehet alakítani gyérmekkönyv- tári célokra. A tervezett ifjúsági székházon belüli könyvtárat ma még inkább csak óhajként említi az osztályvezető. Egy-két éven belül tehát még csak ígéretet sem kantunk vizsgálódásunk során a jelenlegi állapotok felszámoláséra. A mostani hely nem megfelelő. de nincs hova menni. Kilenc év óta nincs!? Tóth Elemér NÓGRÁD - 1969. október 26-, vasárnap
