Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)
1969-10-09 / 234. szám
Ünnepeljünk Műsorok öl kötetben Ez év őszén jelenik meg az Ünnepeljünk című sorozat, amely öt kötetből áll, s a népművelők számára gazdag anyagot tartalmaz hazánk felszabadulása negyedszázados évfordulójára készülve, a műsorok öszeálitásához. A népművelési és propaganda által megjelentetett sorozatban az Aknamező című kötet négy egyfelvonásost tartalmaz, az amatőrmozgalom négy legsikeresebb, e témába vágó műsorát ajánlja a csoportoknak. Az Emlék és varázslat a magyar antifasizmus három nagy alakjára. Radnóti Miklósra, Bajcsy-Zsilinszky Endrére és Balázs Bélára emlékeztet dokumentum műsorainak közlésével. A Szerződés boldogságra című kötet öt szerkesztett irodalmi műsort tartalmaz. A Jelentés a jelennek című kötetben pedig négy pódiumjátékot adnak közre. A sorozat zárókötete a Zászlóerdő, amely általános iskolások számára készült, s két szerkesztett irodalmi műsort, valamint egy kottamellékletet tartalmaz 6—8, illetve 8—10 éves gyermekeknek. FIS a bizalom Az NSZK-beli Sternberg-in- tézet felső osztályosainak megengedték, hogy saját maguk igazolják távolmaradásukat az előadásról. Ezt a rendelkezést az intézet igazgatója a szülőkkel való megállapodás alapján hozta. Ezzel a módszerrel a felelősség szellemét akarják a növendékekben kifejleszteni. A tanári kar természetesen ellenőrizni fogja. vajon a növendékek nem élnek-e vissza ezzel a joggal. Nyolcszorosára Javítások mellett gyakran önálló munkára is vállalkozik a Kőbányai Porcelángyár balassagyarmati üzemegységének gépműhelye. Főprofiljuk a procelánsajtoló gépek rendbehozatala, felújítása mellett jelenleg három új, nagyértékű ezüstöző automata gépet is készítenek. A szovjet minta alapján készülő gépek az alig pár milliméteres kondenzátorokat ezüsttel vonják be — tizenkétezer darabot egy műszak alatt. Ezt a munkát ed dig főleg kézzel végezték, i gépek november végére vár ható üzembeállítása után ; termelés mintegy nyolcszoro sára növekszik. Áz alkohol és a gyermek Ha megkérdezünk találomra száz embert, hogy van-e szerinte az alkoholnak egészségre hasznos hatása és azért adható-e a gyerekeknek — biztosan lesznek 15—20-an, akik szerint az alkohol ilyen vagy olyan jótékony hatása miatt- kifejezetten jót tesz, vagy legalábbis ártalmatlan. Ezért nem is találnak abban semmi rosszat, ha a gyerek néha megiszik egy kevés bort vagy sört. Lesznek, akik tudni vélik, hogy a bor „használ a gyenge, étvágytalan gyermekeknek, mert az étvágyat fokozza, sőt a vörös- vérsejtszámot is növeli, különösen a vörösbor ...” Nem győzzük hangsúlyozni, hogy mindez mennyin-' ’•'•ms közhit. Az alkoholnak ezek a feltételezett jó hatásai nem léteznek, annál nagyobb azonban a romboló hatása. Mennyire visszataszító látványt nyújt az alkoholos részegség. Kitörnek az indulatok. a részeg ember trágár, goromba, gátlástalan és elhagyja magát. Képzeljük bele magunkat annak a gyereknek a helyébe, akinek egyik vagy másik szülője iszákos. A gyerek, akiben él a felnőttek iránti tisztelet, a legkeserűbb csalódáson megy keresztül és talán egész életében hitevesz- tett, felelőtlen és keserű ember lesz belőle, hiszen a „legnagyobb, a legtiszteletreméltóbb felnőttekéből, a szüleiből kell kiábrándulnia. Megdöbbentő hallgatni, vagy olvasni gyerekek véleményét részeges szüléikről. Ezt az elvesztett bizalmat aligha sikerülhet visszaadni. És most képzeljük magunk elé a részeg gyermeket! Van, aki hitetlenkedve csóválja fejét: „Ez nem fordulhat elő, csak véletlenségből. Nem lehet akkora szívtelenség felItatják vagy rendelnek is neki egy kisfröccsöt vagy egy pohár sört. Azokat is el kell ítélni azonban, akik otthon, baráti társaságban, vendégségben megengedik a gyereknek, hogy beleigyon a poharakba vagy még nevetve biztatják Is erre. A részegség a gyerekekben ugyanazokat a tüneteket okozza. mint felnőtteken, a különbség annyi, hogy sokkal könnyebben berúgnak. Akkora adagok, amelyek felnőtteken a múló alkoholos mérgezés képét hozzák létre, gyerekeknek a halálát okozhatják. Sajnos, előfordulnak ilyen esetek is. A gyermekek nem szoknak rá általában egy-kettőre az alkoholra. Az sem igaz, hogy alkoholista szülők gyermekeinek vérében van az ivás. De ha rendszeresen hozzájutnak, először csak szokássá válik, majd igénnyé alakul át, végül szenvedély lesz belőle. Az alkohol károsan befolyásolja a testi és szellemi fejlődést. A legsúlyosabb esetek azok, amikor csecsemőkortól kezdve rendszeresen pálinkával itatják a gyermekeket, hogy ne sírjanak, ne ..rosszalkodjanak". Ilyenkor súlyos értelmi fogyatékosság, néha teljes gyengeelméjűség alakulhat ki. Az nem egyértelműen bizonyított még, hogy a szülők alkoholizmusa következtében már születéskor estikként értékűek volnának az utódok — lehet, hogy ez a rossz családi környezetnek tulajdonítható; de az esetek gyakorisága erre enged következtetni. Azt viszont mindenképpen szomorú tényként tudjuk, hogy akár a kisgyermek- korban, akár később elkezdett rendszeres Itatás, vagy ivás a gyermek^ harmonikus fejlődését teljesen felborítja. Érdektelenné. csúnya beszédűvé, cinikussá. iskolakerülővé válik A fiatalkorú bűnözők között magas százalékban fordul elő alkoholizmus. Az elmondott Ijesztő tények arra intenek, hogy gyermeknek soha ne adjunk alkoholt, még a legkisebb mennyiségben sem! Ügyeljünk arra, hogy ne kerülhessen a gyermek kezébe alkohol. A legkisebbek játékból ihatnak a kellően el nem zárt tömény szeszből és ez élet- veszélyes játék lehet. Azoknak, akik jóhiszeműen azt tartják, hogy az alkohol gyógyszer, tudomásul kell venniük, hogy csak árthat a gyermeknek, bármilyen formában is kapja. Ha a gyermeknek erősítőre van szüksége, van arra megfelelő gyógyszer, forduljanak tehát orvoshoz. nőitekben, hogy ezt hagyják., vagy elősegítsék.” Pedig: általános iskolások között is akadnak elég rendszeresen olyanok — főleg szőlőtermő vidéken—, akik részegen mennek iskolába! Ennél szomorúbb, az embert jobban lealacsonyító látványt nehezen lehet elképzelni. Megdöbbentő azoknak a felnőtteknek a lel- ketlensége, de a törvény bünteti is azokat, akik magukkal viszik a kocsmába a fiatalkorú gyereket és poharukból Látogatott A szilaspogonyi művelődési ház igazgatóját, Varga Gyulát nem találtuk otthon, mert Salgótarjánban dolgozik. Megtudtuk, hogy a művelődési házban van ugyan klubhelyiség, de sajnos, nem eléggé kihasznált. A kultúrteremben hetenként kétszer van filmvetítés, mindig telt ház előtt. A fiatalokat azonban nehéz összefogni, mert legtöbbjük a a könyvtárfaiun kívül dolgozik. A könyvtár viszont nagy forgalmat bonyolít le. a legszorgalmasabb látgatők a gyerekek. Ök gyakran cserélgetik a mesekönyveket és az ifjúsági regényeket. Ugyancsak nagy sikerrel szokott fellépni a nyolcadikosokból álló tánccsoport. Időnként színdarabot is bemutatnak, erre a télre is terveznek előadást. Fordította: SÁRKÖZI GYULA Riportregény 50. — „Üdvözlet Popovtól?” — Igen, „Üdvözlet Popovtól.” Ez a jelszó tetszik nekem. Gennagyijra emlékeztet, e jelszó révén ismerkedtem meg magával és szeretnék megismerkedni a többi hírszerzővel is. Azért kíváncsi vagyok: vajon ki fog jelentkezni nálam? Nem mondaná meg, hogy hívják, fiatal-e vagy öreg? — Nem tudom, kit küld majd a parancsnokság. De bárki jönne is ezzel a jelszóval, úgy fogadja, ahogy illik. Jöhet olyan valaki, akit már látott, sőt jól is ismeri. Ezen ne csodálkozzék. De jöhet ismeretlen ember is. Jelentkezhet egy nő is. Jöhet akár egy német is. Ne érje váratlanul. Egyszóval a jelszó a régi. Minden jót! — Minden jót!... Mikorra várhatom? — öt nap múlva. — Sok sikert. Vigyázzon magára! S újra megpillantottam e bátor nő szemében a köny- nyeket. Magam is úgy éreztem, hogy elszorul a torkom. — Viszontlátásra kedves Lídia! Én mindig emlékezni fogok magára. Magamhoz szorítottam, átöleltem. öt nap múlva pedig Paul Siebert kopogtatott Lídia ajtaján. XVIII. „Üdvözlet Popovtól” Léna kinyitotta az ajtót, s egy német tisztet pillantott meg. Azt a férfit, aki gyakran járt nővéréhez és késő éjszakáig nála ücsörgött. — 148 — — Nos kislány — szólalt meg, keresgélve a szavakat —, mi újság maguknál? — Danke schön — felelte Léna — Semmi különös... — Frau Lídia itthon van? — Igen, itthon van. Paul megveregette hosszúkás ujjaival a kislány arcát (így szokta mindig, valahányszor Léna nyitott neki ajtót). Léna félreállt az útból, s beengedte a német tisztet nővére szobájába. Lisowska barátságtalanul, sőt ellenségesen fogadta a vendéget. — Bocsánat — mondta ridegen —, de arra kell kérnem, hagyjon magunkra. Mára nem hívtam meg magát. — Talán más vendéget vár? — Semmi köze hozzá. — Rövid gondolkodás után pedig hozzátette: — Igen, várok. Sőt nagyon várok valakit. Magának pedig itt semmi keresnivalója nincs. — Én nem helyettesíthetem az illetőt akit vár? — Nem hiszem, hogy sikerülne magának. Viszontlátásra! — Majd igyekszem mindent elkövetni, hogy helyettesíthessem. E szavak után Siebert minden teketória nélkül elterpeszkedett a fotelban. Kivett a zsebéből egy kis részeiét és manikűrözni kezdte a körmeit. Lisowska dühbe gurult: — Azt hiszi, magának mindent szabad? Hát igen! Maguk hódítók, s ez jogot ad maguknak arra, hogy minden teketória nélkül betörjenek egy idegen lakásba, s úgy viselkedjenek, ahogy éppen jólesik. Miért telepedett le? Hagyjon magamra. Torkig vagyok már magával. Siebert összerezzent, de uralkodott magán és száraz hangon ezt mondta: — Nem ismerek magára, Frau Lidia. Még alig egy hete mindenáron találkozni akart velem, sőt az ellen sem lett volna kifogása, ha velem utazhatik Németországba, most meg váratlanul ilyen ellenséges. Nem tudom elhinni, hogy ez maga. Mintha kicserélték volna. Elfelejti kivel van dolga és nagyon sokat enged meg magának. Csak nehogy megbánja. Lídia még ideges volt, de kifejezéseit már megválogatta. — Elnézést százados úr, ha megsértettem. De valóban szeretném nyugodtan kipihenni magam idehaza... Be sem fejezhette szavait, mert nyílt az ajtó, s Léna szemével intett neki. — Bocsánat — vetette oda Lisowska Siebertnek —, rögtön jövök . .. — 149 — Kiszalad a konyhába. Egy idegen német katonát pillantott meg puskával a vállán. Zavarban volt, de a német katona váratlanul oroszul szólalt meg: — Maga Lídia Lisowska? — Igen! — Beszélnem kell magával. — Kérem jöjjön utánam. Bevezette az idegent a húga szobájába és jól bezárta az ajtót. , — Beszéljen. — A partizánoktól jöttem. Üdvözlet Popovtól! — Végre! — Kiáltott fel Lisowska. — Ha tudná, mennyire vártam! De most mit tegyek? Szobámban hívatlan vendég ül, vinné el az ördög. Egy német tiszt, a Gestapo titkos ügynöke. Sehogy sem tudok megszabadulni tőle. Még az kell, hogy magát meglássa, itt. Legalább tud németül? — Sajnos, egy szót sem! — Az baj ... Adja csak ide a puskáját. Kivette a „népiét” kezéből a fegyvert és a szekrény mögé rejtette. Aztán kisietett a konyhába, de máris visszatért, kezében egy öltöny ruhával. — öltözzék át. Ebben az egyenruhában nagyon gyanúsan néz ki. Csak gyorsan. Ne szégyenkezzék. Elfordulok. — A fal felé fordult és folytatta: — Apám ruhája. Amikor Hitler betört Lengyelországba, apámat a frontra vitték. Többé nem láttuk. Egy német gránátszilánk fúródott a fejébe, elvesztette eszméletét és a radomi hadikórházban meghalt. .. Megfordulhatok? No látja, most már tisztességes külseje van. Ezt a rongyot pedig adja ide. Lisowska elrejtette az egyenruhát, majd így szólt: Idegösszeroppanás előtt állok. Már nem bírom tovább. Jó hogy itt van. Az is jó, hogy ez a hóhér is itt van. Segít nekem végezni vele, mert.. . Nem fejezhette be. Nyílt az ajtó és a küszöbön megjelent Paul Siebert délceg alakja. — De sokáig megváratja az embert, Frau Lídia — mondta bosszúsan. Amint megpillantotta az idegent, megkérdezte: — Hát ez ki? Az, akit várt? — Igen, ő az ... — Kiféle-miféle ember? — A rokonom .. . honnan is? ... — Kosztopolból — vágott közbe Siebert. — Nem gondolja, hogy egy kicsit sok unokabátyja van, tisztelt Lídia? (Folytatjuk) — 150 — I
