Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)
1969-10-29 / 251. szám
Az élet „só'Vjci A finn fővárosban rövidesen megkezdődnek az előkészületek. hogy a hétvégi közös szovjet—amerikai bejelentés nyomán fogadják annak a nagyhorderejű leszerelési párbeszédnek a résztvevőit, amely november második felében kezdődik a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői között. Helsinkiben egyenlőre még csak előzetes vita indul, ám a tárgyalások célja, a későbbi, de talán már a finn fővárosbán kibontakozó eszmecsere tárgya rendkívüli jelentőségű: a stratégiai fegyverkezési hajsza „lefékezése” hivatalos szóval : korlátozása. E' napirendi pont angol nyelvű elnevezésének összevont kezdőbetűi (SALT) történetesen egy közkeletű angol szó, a „só” betűivel azonosak. Nem csupán e véletlen szótári egyezés teszi, ha azt mondjuk, hogy a Helsinkiben induló tárgyalások bizonyos értelemben — az élet sóját jelenthetik. Nevezetesen abban a vonatkozásban, hogy a nukleáris fegyverkezési verseny, amelyet — a hirosimai atombomba óta — az Egyesült Államok kényszerített a világra, a tömegpusztító eszközök élet- veszélyes „raktárává” tette a földgolyót. Ennek a folyamatnak a megállítása, sőt — idővel — esetleg „leépítése” tehát valóban életkérdés. A probléma horderejéből azonban az is következik, hogy gyors és látványos eredményre aligha számíthatunk. Nem utolsósorban azért sem, mert a Egyesült Államok agresszív körei, a rakétafegyverkezésben érdekelt monopóliumok, a hadügyminisztérium, a Pentagon útján akarják elérni, hogy a helsinki tárgyalások ellenére — folytassák a legújabb típusú nukleáris fegyverek előállítását, kipróbálását és támaszpontokra szállítását Ez pedig aligha fog jótékonyan hatni a helsinki eszmecsere légkörére. Bármennyire nehéz és bonyolult kérdésekről is lesz szó Helsinkiben, a puszta tény, hogy — több mint esztendeje tartó előkészítő tanácskozások után — egyáltalán sor kerül rá, mindenképpen biztató fejlemény. Ha beillesztjük a hasonló típusú atomleszerelési tárgyalások sorába. ez különösen nyilvánvalóvá válik. 1963-ban megszületett a moszkvai atom- csendegyezmény. Tavaly aláírták az atomsorompó-egyez- ményt, amely a tömegpusztító fegyverek további elterjedésének hivatott gátat vetni. S éppen most október elején került a genfi leszerelési tárgyalások asztalára közös szovjet—amerikai javaslat a tengerfenék atomfegyver-mentesítéséről. A helsinki szovjet—amerikai atomleszerelési párbeszéd bejelentése Időben egybeesett azzal a vitával, amely az ENSZ-közgyűlésben a nemzetközi biztonság megszilárdításának tárgyában a Szovjetunió által előterjesztett indítványról folyik. E véletlen időbeli egyezés ismételten felhívhatja a figyelmet arra, hogy a szovjet kormány, amely már annyiszor lépett fel kezdeményezőleg az égető nemzetközi kérdések, köztük a leszerelés általános és teljes megoldása érdekében, milyen messzemenő rugalmassággal és tárgyalási készséggel ragad meg minden lehetőséget, amely közelebb vihet az átfogó rendezés nagy céljához. Líbia felmond A líbiai hírügynökség közlése szerint a líbiai kormány hivatalosan közölte az Egyesült Államokkal, hogy 1970. december 24-ig ki kell ürítenie a Tripoli közelében fekvő Wheelus légi támaszpontot. A szeptemberben hatalomra jutott új líbiai kormány jegyzéket juttat el erről a kérdésről az Egyesült Államok kormányához és hasonló jegyzőket készít elő Anglia számára a Tobruk közelében levő angol támaszpont fel Számolásával kapcsolatban, Az angol támaszpont bérlete 1971-ben jár le. .•^'*’*40 - 19*® Ki utazik Kairóba ? Harcokat jelent a bejrúti rádió A libanoni válság megoldására elindított egyiptomi közvetítés érezhetően csökkentette a feszültséget és Kairó a paesztinai ellenállók véleményének megismerése után a libanonit is részletesen tanulmányozhatja, mert Emile Busztani tábornok, a libanoni hadsereg főparancsnoka előreláthatólag a keddi nap folyamán megérkezik az EAK fővárosába. Nasszer elnök nyomban fogadja majd a tábornokot, aki az elmúlt 48 órában sorozatos tanácskozást folytatott a bejrúti vezetőkkel, valamint az EAK libanoni nagykövetével. A bejrúti tárgyalásokon nem dőlt el, hogy Ra- sid Karami lemondott kormányfő Is tagja lesz-e a libanoni küldöttségnek és ezért Kairóban nem tudják, hogy a delegáció milyen jellegű lesz. Annyi azonban bizonyos, hogy Busztanit szívesen látják, mert a libanoni hadsereg álláspontját a lehető legjobban kívánják ismerni, még mielőtt az érdemi közvetítés megkezdődnék, Az EAK nem kívánja a közvetítő szerepet betölteni addig, amíg a konfliktusban résztvevő felek el nem fogadják azt az alapelvet, hogy a paKevés konkrét «im. sok kérdőjel Á Brandt-kormány külpolitikai nyilatkoxata Polgár Dénes, az MTI tudósítója jelenti: A Brandt-kormény programnyilatkozatának külpolitikai részét úgy lehet jellemezni, hogy az az eddigi külpolitikai vonal folytatása néhány új hangsúllyal és sok nyitva hagyott kérdéssel. A kancellár egyáltalán nem, vagy csak nagyon közvetve foglalkozott olyan fontos kérdéssel, mint az európai határok elismerése, a Hallstein-doktrina alkalmazása és áz „egyedüli képviselet elve”. Ezeket a problémákat azzal kerülte meg, hogy olyan egyezmények kötése, amelyekben a szerződő felek lemondanának az erőszak alkalmazásáról és az erőszakkal való fenyegetésről, magában foglalná a partnerek területi integritása tiszteletben tartásának követelményét és olyan légkört teremtene, amely lehetővé tenné a további lépéseket. A korábbi kormány politikájához képest Brandt határozottan lépést tett előre a német kérdésben. Annak kijelentése, hogy „német földön két állam létezik”, s főleg, hogy államszerződések megkötését ajánlotta fel az NDK-nak — a többi között az erőszakról való lemondás kérdéséről is — gyakorlatilag az NDK de facto elismerését jelenti. A de jure elismerést viszont ő is kategó- rlkusan elutasította. Brandt a szocialista államoknak dobta át a labdát azzal a kijelentésével, hogy „haladást csak akkor lehet elérni, ha a Varsói Szerződés tagállamainak kormányai együttműködő magatartást tanúsítanak, s azzal a megállapítással, hogy „a magunk és barátaink hozzáállása az NDK nemzetközi kapcsolatainak kérdéséhez nem utolsósorban Kelet-Berlin magatartásától függ”. E kérdéseken kívül pozitívnak mondható, hogy hamarosan alá akarja írni az atomso- rompó-szerződést. Teljesen homályos viszont az a megjegyzés, amelyet Csehszlovákia címére tett, hogy „kész olyan megállapodásokat kötni, amelyek kivezetnek a múltból”. Ez a müncheni egyezményre vonatkozik, de Brandt nem mondta meg, milyen javaslatot hajlandó tenni. Egyéb külpolitikai kérdésekben a kancellár a régi politika folytatását körvonalazta, köztük a NATO-nak tett határozott hűségnyilatkozatban is. Természetesen tekintetbe kell venni a Brandt-kormány nehéz helyzetét — nem utolsósorban hajszálvékony többségét a parlamentben. A CDU —CSU már kedd délután élesen támadta a kormánynyilatkozat külpolitikai részét. A CSU vezetői hangoztatták, hogy „nem tudni, hova vezet az utazás. Abban, hogy Brandt kimondta két német állam létezését, felismerhető a teljes bizonytalanság”. Hasonlóan nyilatkozott Kiesinger és Bar- zel is. Mindent egybevetve meg kell várni az új kormány gyakorlati lépéseit, mielőtt megítélhetnénk politikáját. (MTI) lesztinai ellenállási mozg& • lomnak teljes akciós/.abadsá- got kell biztosítani. Ez a Palesztinái ellenállók első számú követelése, amit a libanoni kormány eddig elutasított. Kairó szerint ennek az alapelvnek az elismerése nélkül a részletkérdésekben elveszne a lényeg. A szíriai fővárosban fontos tanácskozások folynak Atasz- szi elnök és Hafez Asszad hadügyminiszter, a Líbiai Forradalmi Tanács küldöttsége és Arafat, a Palesztinái Felszabadítás! Szervezet elnöke részvételével. Kairó természe. tesen ismerni kívánja a damaszkuszi véleményeket is, mielőtt véglegesen vállalná a közvetítő szerepét. Mindebből következik, hogy az egyiptomi közvetítés formája még nem alakult ki. Az EAK éppen ezért nem zárja el a másféle megoldás útját sem és fontosnak tartja az arabközi tanácskozást. Az EAK ebből a meggondolásból csatlakozott ahhoz a líbiai és szudáni kezdeményezéshez. hogy hívják össze a krízis ügyében az Arab Liga rendkívüli minisztertanácsát. Ezzel Kairó jelzi, hogy kész a szélesebb körű arab lépésekben is részi venni a válság mielőbbi rendezése érdekében. Eddig tehát öt ország kéri a liga tanácsának összehívását: Líbia, Szudán, Irak, Dél-Jemen és az EAK. Kuwait hajlandó részt venni, ha az arab országok többsége ezt kívánja. Szíria és Marokkó közölte, hogy nem tartja szükségesnek a rendkívüli tanácsülést. A többi arab ország még nem válaszolt a liga főtitkárságának. A bejrúti rádió jelentése szerint a Palesztinái gerillák a keddre virradó éjszaka támadásokat hajtottak végre a libanoni hadsereg állásai ellen. A támadók rakétákkal és nehéz aknavetőkkel ostromolták meg Rancsaja városát és egyes katonai posztokat. Egy libanoni katona meghalt, négy megsebesült. A leghevesebb összetűzés a rancsajai fellegvár körül zajlott le: ezt hatvan főnyi kommandó ostromolta meg a hajnali órákban, de a bejrúti kormány közlése szerint a támadást visszaverték. A fővárosban folytatódtak a magas szintű tanácskozások a válságról. Magában Bejrútban kedden nyugalom uralkodott. Megválasztották a Újságíró Szövetség új Magyar vezetőségét A Magyar Újságírók Országos Szövetségének küldöttközgyűlése kedden a Magyar Tudományos Akadémia nagytermében folytatta tanácskozását. A vitában felszólalók foglalkoztak a MUOSZ érdekvédel- mi tevékenységével, sajtópropagandánk helyzetével, a hírközlő szervek technikai felszereltségével. az újságírók felelősségteljes munkájával. Az MSZMP Központi Bizottságának üdvözletét Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára tolmácsolta a közgyűlésnek. A vitában felszólalt Jiri Kubka, a Nemzetközi Újságíró Szervezet főtitkára Is. Ezután Siklósi Norbert főtitkár foglalta össze a vita tanulságait és válaszolt a hozzászólóknak. A közgyűlés ezután a beszámolót jóváhagyta és a lelépő vezetőségnek megadta a felmentést, majd határozatot fogadott el, amely, ben rögzítette a szövetség előtt álló feladatokat. A közgyűlés végezetül megválasztotta a MUOSZ új. 41 tagú választmányát, 9 tagú etikai bizottságát és 7 tagú ellenőrző bizottságát. Az új választmány a közgyűlés után megtartotta első ülését és megválasztotta az elnökséget. Tagjai: BarcsSán. dór, Baróti Géza, Gedeon Pál, Gyurkó Géza, Komját Irén,' Lendvai Vera, Máté György, Méri György, Mihályíi Ernő, Pethő Tibor.^Pécsi Ferenc, Siklósi Norbert. Soltész István, Szamosi Károly, Varga György. Ezután megválasztották az elnökség tisztségviselőit. A MUOSZ elnöke Barcs Sándor, főtitkár Siklósi Norbert,, alelnökei: Gyurkó Géza, Komját Irén és Pethő Tibor. Kétnapos hétvége A Munkaügyi Minisztérium ismételten felhívja a figyelmet a november 7-ével kapcsolatos munkaidő-beosztásra és a következőket közli: Mivel az idén 7-e pénteki napra esik, tehát egy munkanap választja el a munkaszüneti napot a heti pihenőnaptól, vasárnaptól, a jogszabályok szerint a heti pihenőnapot a munkaszüneti nappal összevontan kell kiadni és a munkaszüneti nap előtti napon szombati munkaidő-beosztást kell alkalmazni. Ennek megfelelően a hatnapos munkahéten dolgozó és a páros heteken szabad szombatot tartó vállalatoknál a munkaidő- beosztás a következőképpen- alakul: november 6-án, csü-. törtökön szombati munkaidő- beosztás, november 7-én, pénteken munkaszüneti nap. november 8-án, szombaton héti pihenőnap, november 9-én vasárnap rendes munkanap. A páratlan heteken szabad szombatot tartó és ötnapos munkahéttel dolgozó vállalatoknál a munkaidő-beosztás * nem változik, tehát novem-, bér 8-án szabad szombatot tartanak, november 9-e marad a heti pihenőnap. Of kormány Brazíliában Emilio Garrastazu Medici, Brazília új elnöke hétfőn bemutatta 16 tagú új kormányát. A kormány október 30- án, Garrastazu hivatalba lépésének napján kezdi meg működését. Az új kormány hat tagja Arthuro Da Costa E Silva, volt elnök garnitúrájából való, 10 tagját pedig most újonnan nevezte ki az 1 új elnök. A legfontosabb változás a külügyminiszteri posztot érinti: az új külügyminiszter.- Mario Gibson Barbosa, 51 éves karrierdiplomata, aki eddig Brazília washingtoni nagykövete volt. Kormányát bemutatva Garrastazu kijelentette, hogy fő céljának az ország fejlesztését tartja. Á kommunisták és a béke Ha valamelyik gyakran hangoztatott állítása hitelét vesztve tarthatatlanná válik, a polgári propaganda igen rugalmasan, új elméletet dolgoz ki helyette. Hosszú ideig pedig például azzal ijesztgette a tömegeket, hogy a kommunisták háborút, zűrzavart, káoszt teremtenek. De amikor az embereket a tapasztalataik arról győzték meg, hogy a kom- muninsták az igazságos és emberséges béke, a dolgozókat szolgáló rend őszinte hívei, és már nem süthették rájuk a „békebontók”, a „vérszomjasok”, a „háború megszállottal” jelzőt, a tőkésvilág propagandaközpontjaiban fordítottak egyet a lemezen. Most megpróbálják elaltatni a békéért aggód ék éberségét, megkísérlik elhitetni, hogy a kommunisták nemlétező ördögöt festenek a falra, amikor az imperializmust vádolják háborús szándékokkal. A kommunisták — hangzik az új érvelés — „nyitott kapukat döngetnek”, „fantomok ellen küzdenek”, amikor állhatatosan a béke védelmére szólítanak fel. Porhintés Ilyen porhintést végez az amerikai kormány a vietnamiakkal folyó párizsi tárgyalások során is. Nixon annak idején a háború gyors befejezésére tett ígéretekkel használta ki a választásokon a Johnson- féle vietnami politika kudarcát, most pedig különböző létszámcsökkentési bejelentésekkel kívánja igazolni „őszinte békevágyát”. Közben azonban gátlástalanul folytatja az agressziót Dél-Vietnamban. A Közel-Keleten az Egyesült Államok a fegyverszállítások kölcsönös korlátozására tesz kétes ajánlatokat, azzal a sanda szándékkal, hogy megőrizze szövetségese pillanatnyi katonai fölényét és továbbra is az agresszor diktálhasson az áldozatnak. Egyes nyugati hatalmak rengeteg szót fecsérelnek az európai békére is. Az „aggodalmaikról” nyilatkoztak például, amikor a szocialista országok katonai segítséget nyújtottak csehszlovák osztálytestvéreiknek az imperialisták által is szított ellenforradalmi próbálkozások meghiúsítására, s kontinensünk békéjének védelmére, de évről évre halogatják a régóta megoldatlan problémák rendezését, az európai államok kollektív erőfeszítését igénylő biztonsági rendszer létrehozását. Terjedelmes kijelentéseket hallunk tőlük a fegyverkezési verseny megszüntetéséről, miközben gátlástalanul folytatják a rakéta nukleáris erők fejlesztését. Az úgynevezett kelet—nyugati hídépítés békésen hangzó frázisa jegyében ismételten elodázzák vagy üres szócsépléssé változtatják az érdemi tárgyalásokai'. Persze az imperialisták „békeszándéka”, „tárgyalási hajlandósága” távolról sem propagandafogás csupán. Oda- kényszerültek és kényszerülnek a tárgyalóasztalhoz. Erre szorítja őket a vietnami fronton elszenvedett vereségük, fokozódó elszigetelődésük az arab világban, elképzeléseik kudarca Csehszlovákiában és mindenekelőtt a szocialista országok, a Szovjetunió, a kommunista mozgalom ereje, következetes békeakarata, a tömegek nyomása. Korántsem adják fel a nyílt fegyveres támadás politikáját, csupán alkalmazkodnak az új feltételekhez és mint ravasz manipulátorok, a propagandában jártas köpenyegforgatók, igyekeznek a kényszerű lépéseiket is a maguk javára fordítani. Természetesen a békéért folytatott küzdelem kompromisszumokkal is jár. Az osz- tályellenfeleinkkel kötött megállapodások azonban nem sérthetik osztálycéljainkat, marxista—leninista elveinket, azoknak valóban a békét, a szocializmus ügyét, a nemzetközi munkásosztály javát kell szolgálniuk. Tudomásul venni A kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásukon félreérthetetlen marxista értelmezését adták a külön- b«7Ő társadalmi rendszerű országok közötti békés egymás mellett élés politikájának. Ez a politika — hangsúlyozza a testvérpártok által jóváhagyott fő dokumentum — a nemzetközi osztályharc szerves része, amely gátat vet az imperializmus azon kísérleteinek, hogy belső ellentmondásait a nemzetközi feszültség fokozásának és a háborús veszély tűzfészkei felszításának útján küzd je le. Vagyis igyekszik kiütni az Imperialisták kezéből az államok közötti fegyveres összeütközést, az ellenforradalom exportjának eszközét, kikényszeríti a szo- ciálista, valamint a függetlenséget kivívott, s a haladás útját választó fiatal államok létének tudomásulvételét, és rászorítja a tőkésvilág agresszív köreit arra, hogy lemondjanak a megdöntésükre irányuló fegyveres támadásról. A békés egymás mellett élés politikája — mutat rá a tanácskozáson elfogadott okmány — nem jelenti sem a társadalmi, és 'politikai status quo fenntartását, sem az ideológiai harc gyengítését, nem áll ellentétben az elnyomott népeknek azzal a jogával, hogy a felszabadulásukért vívott harcban szabadon válaszszák meg a szükségesnek tartott utat — akár a fegyveres, akár a fegyver nélküli harc útját —, és semmilyen vonatkozásban nem jelentheti a reakciós rendszerek támogatását. A dolgozó tömegek és kommunista pártjaik elidegeníthetetlen joga és kötelessége, hogy a kapitalista országokban határozott osztályharcot folytassanak a monopóliumok hatalmának felszámolásáért, a valóban demokratikus rendszer megszilárdításáért, a szocialista hatalom létrehozó-1' sáért, bármilyen út vezessen is e cél eléréséhez. Az antiimperialista erőknek mindig világosan kell érezniük és tapasztalniuk, hogy a kommunisták, a szocialista országok nem alkudoznak a rovásukra, hanem minden kétértelműség nélkül állnak mellettük. A kommunista politika a napi és a helyi érdekek elé helyezi a szocialista és a békeszerető erők közös ügyét, velük együtt, velük összhangban lép fel. Nem könnyű ez. harc ez a javából, méghozzá nagyon is bonyolult, szövevényes küzdelem. Annál fontosabb, hogy a tömegek tisztán lássanak, ne engedjünk a megzavarásukra irányuló imperialista próbálkozásoknak. Minden lépést A békéért vívott harcba r különös felelősség hárul derékhadra, a szocialista o szágokra, mindenekelőtt i Szovjetunióra, amely a nukle - árts háború elhárításának csaknem az összes terhét viseli. Ez a felelősség mindenekelőtt azt írja elő, hogy valamennyi szocialista orszá;; gondosan válassza meg és mérlegelje minden lépését Csak az ilyen körültekintő, a közös érdeket szem előtt tartó politika tömörítheti az imperialistaellenes és békeszeretö erőket és garantálhatja, hogy a háború megszállottal nem törnek át. V. F.
