Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)

1969-10-26 / 249. szám

Elő tanúk a negyetbtxáxndról Az első sorokban A beszéd fonala időnként akadozik még itt-ott. Hegi harcokról, embert tormáid eseményekről, még élő, vagy már eltávozott bajtársakroi esik szó, amíg Bodor László­val felidézzük az elmúlt ne­gyedszázad emlékét. Közöt­tünk az asztalon a vörös tag­sági könyv, benne a dátumok. A munkásmozgalomban részt vesz: 1917 óta, párttagságá­nak kelte: 1926. Beszédes szá­mok, sok mindent elárulnak a könyv gazdájáról. EJ Gusztáv-aknán idegen kör­nyezet, szokatlan munka fo­gadta 1917-ben az akkor ti­zenhat esztendős Bodor Lász­lót. Bányász lett, mert otthon kellett a kenyér. Dolgozott ke­ményen, amíg egy nap meg­szólította Nagy János aknász­helyettes : — Ide figyelj, fiú! Belépsz-e szakszervezetünkbe? Közöt­tünk van a helyed, szívesen fogadunk. Gondolkodás nélkül igent mondott. Így kezdődött az a hosszú, sok nehézséggel járó, nem egyszer nagy bátorságot kívánó harc, amellyel Bodor László elkötelezte magát. Mindig az ellenzék, a kom- munistaigyanús emberek kö­zött tartották számon a bá­nya akkori urai. A régi har­costársakkal, Pothornik Jó­zseffel, Hován Józseffel, Kö­zije Istvánnal, Eppich Albert­iéi, Ponyi Jánossal és a töb­biekkel szervezték a nagy bá- nyászsztráj kokat, terjesztet­ték az illegális röpiratokat. Több alkalommal utazott fel Pestre, hogy egy ottani var­rodából a Karancs-völgyi fal­vakba kerüljenek a nyolc órai munkát, több kenyeret, emberségesebb életet követelő felhívások. Éjnek idején hosz- szú kabátban, a sapkát mé­lyen a fejükbe húzva szór­ták szét a lapokat a karancs- aljai utcákon, és a bányate­lepek környékén. Bodor László a legjobb munkások közé tartozott, hall­gattak rá a többiek. Az 1929- es nagy bányószszitrájk egyik fő szervezője volt. Akkor le­állt Rau-akna, ahol ezerkét­száz ember dolgozott. Az odavezető utakra kiállt egy bányász, aki értesítette a munkába igyekvőket. Az em­berek egységesen állást fog. laltak: — Nem dolgozunk, le­gyen sztrájk! A bányászok karbidlámpá­val a kezükben bevonultak Salgótarjánba a bányaigazga­tóság épülete elé. A tárgya­lásokon egyik képviselőjük­nek Bodor Lászlót választot­hogy havonként, de előfor­dult, hogy három hónapban csali egyszer tudtak összejön­ni. Amikor megjött az üzenet. Bodor László nekivágott az utaknak és ment. Rendsze­rint késő éjjel vetődött haza. Otthon felesége a szemét sem hunyta le a rettegéstől. Mi lesz, ha valaki meglátja, vagy feljelenti őket? Titokban rá­diót hallgattak, hogy áll a front, mennyire nyomultak előre a szovjet csapatok, A német megszállás alatt 1944-ben parancs érkezett. A rrmvászok öt napi élelemmel, takaróval, meleg ruhával fel­szerelve kötelesek Losoncra menni hadimunkára. A kom­munisták akcióba léptek: kö­zeledik a front, addig min­den áron kitartani! Nem me­gyünk a németeknek dolgoz­ni! Az ellenállásnak egyetlen módja kínálkozott, a bá­nya. Lementek az aknába A németek elállták és beföldel­ték a légaknákat, a lejtakna szájánál pedig géppisztolyos német katonák várakoztak. ták. A megtorlás nem maradt mellettük a csendőrök. A bá­el. Néhány nap múlva az el- nyában levők egy teljes hétig sók között bocsátották el a kitartottak. És akkor az egyik bányától. Hosszú ideig mun- légaknánál bedobtak egy gáz­ka nélkül volt, aztán elszegő- bombát, megindították a ven­dött Borsod megyébe, de dol­gozott Egercsehiben is. Évek múlva felvételt hir­detett megint a bánya. Felült a kerékpárra, hazajött. Je­lentkezett az irodán. A bá­nya nagyhatalmú igazgatója utolsóként beszélt vele. — Nézze, Bodor. Ajánlok magának egy üzletet. Heten­ként kimegy valamelyik bá­nyatelepre és megfigyeli, mi­ről beszélnek az emberek. Itt­hon jelenti nekem. Nem jár rosszul. — Bányaigazgató úr! Én eddig kommunista voltam. Azért bocsátottak el, azért kellett máshová mennem. Én ezt nem vállalom! Erre ke­ressen mást! HD tüiátort. A gáz elárasztotta a banyát, kénytelenek voltak feljönni. Három embert az ak­na szájában lőtték agyon. A többieket behajtották Tarján- ba. és napokig étlen-szomjan egy kaszárnyában tartották. A bosszú itt sem maradt el. Még négy társuk vére ömlött ki a kaszárnya udvarán. Az ágyúk akkor már közel dörögtek, és hamarosan be­vonultak a szovjet csapatok. Bodor László a felszabadu­lás után azonnal felvételét kérte a kommunista pártba. Járta a falvakat, agitált, se­gített a termelőszövetkezetek szervezésében. 1957-ben az el­sők között állt a munkásőrök közé. 'a. A világháború fojtogató éveiben megmenekült a front­tól. Mint bányászt, felmen­tették, mert a szénre szűk­Az évtizedek gyorsan elsza­ladtak. Ma már otthon tesz- vesz a ház körül. De a moz­galomtól. amelynek az életét ség volt. Az illegális kommu- áldozta," nem szakadt el. Elv­nista munka ekkor sem szü­netelt. De az összzeiövetele lete két nehezebb volt megszer­vezni. A kommunistákat az eddiginél is jobban üldözték, akit elfogtak, kíméletlenül megkínozták. Baglvasaliára járták át gyűlésekre. Volt úgy. társai megkeresik Bodor Lászlót, hívják, számítahak megjelenésére. A régi harco­soknak kijáró megbecsülés veszi körül, mert erre a meg­becsülésre rászolgált. Csatai Erzsébet A Nógrádi Szénbányák eredményeiről, gondjairól és feladatairól Eálasxol Sült Tibor müsxahi igaxgntóhelyettr* A Nógrádi Szénbányák el- nyú csökkenést értünk el. A múlt háromnegyedévi mun- mizserfai bányaüzemnél pél- kájáról, gondjairól, terveiről dául csaknem hat, a nagybá- és a soronkövetkező felada- tonyi gépüzemnél hat, a kis­nák termelő kapacitása a tervnek megfelelően biztosítja a velünk szemben támasztott szénigények kielégítését. Tér­tokról érdeklődtünk Sült Ti- terenyei vegyesüzemnél csak- m észét es, a visszafejlesztés el­bor műszaki testől. igazgató-helyet­— Hogyan értékeli Sült elvtárs a Nóg­rádi Szénbányák el­múlt háromnegyed- évi gazdasági ered­ményeit? — Vállalatunknál ma már egyre inkább nem a mennyi­ségiben hanem a gazdaságos­ságban, nyereségben gondol­kodunk. Az Egyesült Magyar Szénbányáktól kapott árki­egyenlítés mellett terv sze­rint háromnegyed év alatt 23 nem fél, a földtani irodánál húsz százalékkal nagyobb arányban csökkent a költség­szint a tervezettnél. Nagybá- tonyban viszont a tervezett­nél 1,6, a tervezőirodánál 10 százalékkal rosszabb a költ­ségszint. Ismertek az okok is. Nagybátonyban a második és harmadik negyedévi szállítá­si gondok, a vagonhiány, de az is hozzájárult, hogy a bá­nyásznap után a vártnál na­gyobb arányú volt a létszám­elvándorlás, ami gondot oko­zott a termelésben. Nagybá­tonyban különösen nagy erő­feszítésekre lesz szükség, el­millió 237 ezer forint nyere- sősorban a termelés fokozá­séget kellett volna elérnünk. sara, hogy javíthassák a költ- Ezzel szemben 31 millió 249 ezer forintot értünk el, tehát többet az egész évre terve­zettnél. Ha ezt az egyes üze­mekre vetítve vizsgáljuk, már más képet kapunk. Amíg a mizserfai bányaüzemnél csak­nem 100 ezer forint ered­ményjavulást értek el, a nagybátonyi bányaüzem öt és fél millióval, a gépüzem 1,6 millióval, a kisterenyei ve­gyesüzem pedig 2,1 millióval elmaradt eredménytervétől. A földtani és földmérési iro­dánk ugyancsak túlteljesítette eredménytervét, de tervező- irodánk elmaradt. Feltűnhet bárkinek, hogy a vállalat és üzemek számai nem egyez­nek. Ez azért van így, mert belső elvonási rendszert al­kalmazunk és a széntermelés kivitelével a kapott bányásza­ti preferenciák nélkül álla­pítjuk meg az egyes üzemek nyereségszintjét. Ez így reá­lis-, igazságos és csak ilyen összehasonlítással lehet ver­senyképességről beszélni. ség&zin-tet. Eredeti vállalásuk­ban is szerepel, hogy már az idén elérik a dotációmentes­séget. — A szénigények az utóbbi időben meg­növekedtek. A válla­lat szerződéses köte­lezettségeinek eleget tett-e és hogyan kí­vánja biztosítani az igények kielégítését? lenére a széntermelés kor­szerűsítésére törekszünk. Jövőre szovjet gyártmányú új önjáró biztosítóberendezést helyezünk üzembe egy 100 méteres frontfejtésben. A ménkesihez hasonlóan tovább folytatjuk a szállítás automa­tizálását és a folyamatos szál­lítást is tökéletesíteni akar­juk. Műszaki fejlesztéssel kí­vánjuk korszerűbbé tenni a bányászkodást. — Eddig általában a széntermelésről volt szó, holott a vállalat gazdálkodásában egyre nagyobb aránnyal szerepel a melléküzemi tevé­kenység. Ezzel kap­csolatban milyen terveik vannak és a jövőben milyen fel­adatokat kell még megoldaniuk? — Mellék-tevékenységünk­nél az elmúlt háromnegyed évben a termelés volumené­ben nagy lépést tettünk elő­re. Itt a fejlesztés ütemét lét­szám-növelés nélkül, a meglevő termelő kapacitás jobb kihasználásával kell gyorsítanunk. Megvan a le­hetősége, hogy melléktevé­kenységünk a bányászati pre­ferenciák nélkül is gazdasá­gossá fejlődjék jobb termelés- szervezéssel, felszerszámo- zással és ehhez még anyagi erőt is kell átcsoportosíta­nunk. Véleményem szerint ezeknél az üzemeknél is olyan munkamorálra van szükség, minit amilyen már megrvan a hasonló iparágak­— Vállalatunknál az erede­ti terven felül legalább 32 ezer tonna szén kitermelésé­re lesz szükség, hogy szerző­déses kötelezettségeinknek eleget tehessünk. Súlyosbítja helyzetünket, hogy a harma­dik negyedében a Magyar Villamos Műveknél 26 ezer, a TÜZÉP-nél pedig 20 ezer tonnával elmaradtunk szállí­tási kötelezettségünktől. En­nek egyik oka a sorozatos vasúti kocsihiány. Emiatt a . . . helyi és környékbeli fogyiasz- Javítani kell a piaci ru­I I — A másik igen fon­tos mutató a költ­ségszint, aminek a csökkentését általános feladatként határoz­zák meg év elején. Sikerült-e valóban általános csökkenést elérniük Szénbányáknál? — Nagybátony és a tervező- iroda kivételével valameny- nyi területen a vártnál, illet­ve tervezettnél nagyobb ará­.'Vv^\/wv/vxv/\x\/\x\/wvy\/v^vwx^»wwwWkA/wvxv/W\x\AA/\x\/\xwv\x\/\xvvxv\^\/w\^\^^ év hátralevő idejében is se­, gitsek aldozatvallalasukkal, törekvésünket. Ugyanakkor a MÁV-tól is kérjük a vasúti kocsiellátás javítását. IX. kongresszus: Évről évre emelkedik a tsz-tagok jövedelme és ez növeli életbiztonságukat, munkakedvüket. Mária-maj orból indultak A kertben megsárgultak a fák, hullanak a levelek. Bú­csúznak gondozójuktól, a ház asszonyától, aki a keménnyé merevedett kerti úton délutá­nonként végigsétál. Lassú lép­tekkel halad. Terebélyes tes­te fáradt, mint az ősz. Tiszta szagü kockás kötényébe gyűj­tögeti a fákról hulló, ottfelej­tett gyümölcsöt. Visszasétál az udvarra. Betonon csörren halk hangú cipője. A házi jószágo­kat frissen festett kerítés vá­lasztja el a szürke udvartól. Az előszobában nevet a tiszta­ság. Innen nyílik a konyha, friss étel illata szivárog a fe­hér 'ajtó résein. Az első szobában barna szí­nű bútor. Süppedő fotelok, tör­pe asztal. A belső szoba ké­nyelmet kínáló csendje Hiede­lemre int. A ház asszonyának vizsgáló tekintete naponta fel­méri, helyén-e minden. Csil- lan-e a nagyszekrény fénye, friss-e a virág a padlón pi­henő vázában. Áttör-e a nap­fény a földig érő, fehérlő füg­gönyön. Aztán várja a gazdát, aki este tér meg, hogy feled­je a gondot, kipihenje napi fáradalmait. Mert ilyenkor ősszel, a dolog csúcsidejében ezernyi a tennivaló. Hozzák a szécsényi széles határból a termést. Neki, Rigó András­nak feladata raktárba gyűj­teni a téli ínséges napokra, to­vább küldeni a gyáraknak, utat nyitni az üzletek felé. Várja az otthona, hidegre szo­morodik az étel, de az udvar betonján csak este koppannak a fáradt léptek. Mégis, az estében kiszűrő­dik az utcára a fáradtságot felejtő jókedv. Szőke, fiatal- asszony nevet férjére. Nem­rég hozta a negyedik fiú és helyet adtak nekik. Rajta ki­reltek hozzá tíz holdon felül is. Az a föld csak verejtéktől ter­mett. De ettől sosem annyit, hogy maradjon is. Rigónénak az emlékektől elhomályosul a tekintete. — Bárhogy fáradtunk, évi tizenötezernél többre nem tel­lett erőnkből... És mi volt ez? Az adó, a lét- fenntartás elvitte. Két ár­vül két fiú már fészket rakott tányt tartogattak a téli időre. Mire vágásra megértek, eljött az adófizetés napja is. Pénz nélkül találta őket. Pergett a dob és kiürültek az ólak. Éj­szakánként könnytől ázott az asszony párnája. — Mégis féltünk, amikor a közösbe szólítottak... magának. A lányt is elvitték. Az ötödik még iskoláskorú. Mikor az este pihenni szólítja a dolgozó embert, a fészket- hagyók betekintenek elhagyott fészkükbe, egy kis családi me­leget szednek magukba. A ház asszonya tekintetével simo­gatja őket, embere arcából is olvassa a boldogságot és a na­pi gond kiszökik a házból. — Jaj, csak apuka itthon volna... De ki tudná jobban, mint ő, miként vált ilyen melegséget adóvá ez a családi élet. Az asszony távol Szécsénytől, a sötét völgyben sorvadó Má- ria-major cselédseregéből in­dult. A férje öreg szüleinek öt holdjából éltek. A régi ház roskadó, egy szobájában és nehéz szagú konyhájában osz­tották meg az életet, az öt gyerekkel szaporodó két fia- költség. Andrásnak, a második Előttük haladtak az úttörők. Varga Palira emlékszik az asz- szony. Hozzá jártak tanácsért. De csak a nagy áradáskor ha­tározták el véglegesen magu­kat. Végigjárták az útkereső, nehéz éveket, a megerősödés esztendeit és észre sem vették, apródonként gyűltek a megta­karított javak. Jutott az út­jukra induló gyerekeknek is. Mindegyiknek. Ferinek, az el­ső fiúnak, a teljes lakodalmi tál és a velük osztozkodó öreg szülők. Dolgoztak, kapától megkeményedett kézzel. Mi­kor a kilenc szájnak kevés volt amit az öt hold adott, bé­fiúnak ruha, hízott'disznó. Er­zsinek, az egyetlen lánynak a teljes stafírung és a bútor. Pi­tyunak is a szükséges ellátás és otthon a családi házban. — A ház is megváltozott — az asszonynak békés nyuga­lom a szemében. Hogy is mondjuk? A régi ház roskatag, szegénysége el­búcsúzott a portáról, ami tá­gas otthonná gazdagodott. Két szabává, konyhává, udvarról táruló előszobává. Sok ezer fo­rintot követelt, de most már volt miből. Amíg régen, a ve­rejtéket követelő magányos­ságban az évi kereset tizenöt­ezerig küzdötte fel magát, ad­dig ma harmincezren felülire is emelkedik a jövedelem. — Megtakarítanak belőle? — Igen, mégpedig bizton­ságosan. .. Nehéz ilyesmit kérdezni, ez annyira magánügy. Rigóné érti a gondolatot. A szőkeség­től ragyogó, törékeny menyét nézi. Rajta túl a gyerekeit, az unokákat. Elsimítja kockás kötényét: — Higgyék el, nagyon boldo­gok vagyunk! Hosszú volt az út a Mária- majortól a faluszéli őszi fény­ben melegedő portáig. Sokat dolgoztak, fáradoztak, köny- nyeztek az úton. Most is so­kat dolgoznak, de az asszony arcán a biztonság, a mosoly­gós szőkeségen a boldogság. Búcsút intett a nap, jó es­tét köszöntött az este. A ház­őrző a kapu elé feküdt. Akkor ugrott fel, amikor nehéz, fá­radt léptek csörrentek az ud­var betonján. Egy simogat.á- sért hízelgett. A ház asszonya megterítette az asztalt. Az ut­cára kihallatszott, hogy halkan szót vált a család, egymás iránt tele szeretettel. Bobál Gyula galmasságot, elsősorban a ha­táridők tartásával. • Jobb prog­ramozással megteremteni a bri gá d munka szervezésének a feltételeit, hogy ne legyen kapkodás. Szükség van a profiltisztí­tásra is, amire egyébként pártbizottságunk is határoza­tot hozott. A mérsékelt fej­lesztési ütemmel és a meglevő létszám munkájának jobb megszervezésével kívánjuk realizálni a profiltisztítás elő­nyeit, úgy is, hogy kooperá­ciós partnereink számát csök­kentsük. Elsősorban a Ganz- MÁVAG és a Ganz Villamos- sági Művekkel, valamint a faipari tevékenységben kivár­juk erősíteni kooperációs kapcsolatainkat. A megyei építőipari kapacitás bővítése érdekében fejlesztjük épfitő- vélemcnnyel, téves részlegünket, de itt is első- igényokkel kapeso- sorbarl a mélyépítés terüle­tén, mert erre van igény, itt ták szerződésen felüli igé­nyét elégítettük ki túlszállí- tásokkal. Márt most meg­mondhatom, hogy ilyen túi- száüításokra nem lesz mó­dunk, mert elsősorban a szer­ződéses kötelezettségeinket akarjuk teljesíteni. Kétségte­_______ len nagy erőfeszítésekre lesz N nnráHi szükség. A bányászok áldo- 8 zatvállalása — hiszen a la­kosság érdekeiről van szó — már megkezdődött szeptem­berben, amikor a szabad idő rovására is vállalták a ter­melést. Mi önkéntes alapon kérjük dolgozóinkat, hogy az — A jelenlegi szén­latban igen sokféle nezettel lehet talál­kozni. Milyen hatá­sa van ennek a nóg­rádi szénbányászat visszafejlesztésére és általában az ezzel kapcsolatos létszám­gondokra? — A visszafejlesztés mint alapkoncenpció nem válto­zik, csak annyiban, hogy üte­me éppen a szénigényefetől függően átmenetileg módo­sul, de 1975-ig a távlati ter­veknek megfelelően kiegyen­lítődik. Azt is mondhatom, hogy a következő évek lét- számgazdálkodási terve mai adottságainkkal összhangban van. A 2O07-es kormányren­delet biztosította korkedvez­ményes nyugdíjazás lehető­ségével például a fizikai munkásoknál nem kell él­nünk, csupán egyes alkalma­zotti kategóriáknál. Ügy vé­lem, ez sok ember számára megnyugtató. Nem változik az egyes ak­nák szanálási terve sem. Az idén hat akna került felszá­molásra, jövőre újaibb kettő­vel csökken aknáink száma. Ez a gazdaságosság érdekét szolgálja és az is, hogy az északi bányáknál a későbbi időre tolódik a felszámolás, mert helyi igények kielégíté­sét biztosítják. Az 1970—71- es években a megmaradó ak­kaptunk nagyobb' biztatást. Faipari tevékenységünknél is az építőanyagellátás terüle­tére akarunk áttérni elsősor­ban. A tervező- és földtani Iro­dák fejlesztését a felszabad u- ló szellemi kapacitás átcso­portosításával oldjuk meg. Itt jövőre, már mintegy 50 százalékos volumennöveke­dést terveztünk, mivel igény van rá. A helyi vállalatokkal, tervezőirodával is szeretnénk még szorosabbra fűzni kap­csolatainkat. Tennivalónk tehát bőven van. Vállalatunk eredménye­sen teljesíti termelési felada­tát, azonban erkölcsi köteles­ségünk a többletigények ki­elégítése csakúgy, mint a megye ipari struktúrájának változásából ránk háruló fel­adatok megoldása. Az év hát­ralevő idején nemcsak több szenet kell adnunk, hanem biztonságosan kell felkészül­ni a jövő évre, hogy dotáció­igényünkét 30 millióval csök­kenthessük. A széntermelés­nél 1973-ra kell elérnünk a dotáció-mentességet, de vál­lalati szinten már 1972-re szeretnénk elérni, amihez a melléktevékenység is hozzá­járul — fejezte be válaszát Sült Tibor, a Nógrádi Szén­bányák műszaki igazgatóhe­lyettese. B. J. NÓGRAD — 1969. október 26-, vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom