Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)

1969-10-22 / 245. szám

Helycsere a Schaumhun*g palotában Willy Brandi az HSZK új kancellárja Kedden délelőtt a nyugatnémet parlament Willy Brand- tot, az SPD elnökét választotta meg kancellái rá az SDP— FDP koalíciójából létrehozandó kormány élére Brandt a 495 leadott szavazatból 251-et, a megválasztáshoz minimáli­san szükséges 249-nél kettővel több szavazatot kapott. 235 képviselő Brandt kancellárrá választása ellen szavazott, négy szavazatot érvényte­öten tartózkodtak a szavazástól, lennek minősítettek. Dr. Kiesinger kivonulásával a Német Szövetségi Köztársa­ság elérkezett az Adenauer- korszak végéhez. Az 55 éves Willy Brandt a szövetségi köztársaság szociáldemokra­ta pártjának vezére két ku­darc után most már győztes­ként vonulhat be a kancellári rezidenciába. A szövetségi köztársaságban a II. világhá­ború óta első ízben alakul szociáldemokraták vezette kormány, a kereszténydemok­rata ellenzék. Az az állapot, amikor a kereszténydemokraták annak idején Willy Brandtot vesz­tesként vonták be a kor­mányba, nem létezik többé. Ez a Willy Brandt más, mint az. aki a négy évvel ezelőtti szeptemberi napon másodszor is beismerte, hogy az SPD ve­reséget szenvedett Konrad Adenauer és Ludwig Erhardt CDU-jával szemben. Az 1965. szeptember 19-i választása vereség után. az akkor megbukott kancel­lárjelölt nem szépítette a ve­reséget, nem beszélt mellé. Világosan megmondta, hogy az SPD nem érte el válasz­tási céljait, s nem hallgatott az őt ért sérelmekről sem, amelyet a választás során szenvedett el, amikoris a hecckampányban olyan han­gokat is hallattak, mint az „emigráns Brandt”. A kan- cetláfjelöltség címkéje sok mindent rákényszerített ak­kor Brandtra, többek között megtiltotta, hogy beszéljen arról amiért ki szeretett vol­na állni, így például az emig­rációban töltött éveiről. 1965 őszén Brandt nagy utazásra vállalkozott saját múltjában. Átnézte mindazo­kat az anyagokat, amelyeket az emigráció idején papírra vetett, s „Odakint” címmel könyvet adott ki a fiatal Günther Struve segítségévek saját korábbi „Írások az emigrációban” című munkája alapján. E munkálkodás so­rán Willy Brandt megerősö­dött abban a felfogásban, hogy mindezt nyilvánosság elé lehet tárni és nem kell magyarázkodni. Az Erhardt-kormány buká­sa után első ízben nyílt ko­moly lehetőség, hogy ne csak jelöltként jöhessen számítás­ba, hanem mint szövetségi kancellár, illetve mint szö­vetségi miniszter és kancellár­helyettes. Egy ködös 1966. évi novemberi napon a szociál­demokrata párt vezetősége Herbert Wehner elnöklete alatt tanácskozott a kormány­ban való részvétel ügyében. Brandt az akkori; nyugat-ber­lini főpolgármester nem vett részt az ülésen, mert repü­lőgépe a Köd miatt nem szállt fel. Mire sok órás késéssel megérkezik, a CDU—SPD koalíció megkapta a vezető­ség áldását. Brandt ekkor csak a pártfegyelem kötelme alatt vállalta el a részvételt Kiesinger kormányában. Az, ami Brandtnak mint jelöltnek kárára volt, Brandt­nak, mint külügyminiszter­nek előnyére vált. Még leg­ádázabb ellenfelei sem tud­ták elvitatni tőle. milyen er­kölcsi hitelt kölcsönzött neki múltja külügyminisztersége idején éppen azokban az ál­lamokban. amelyek szenved­tek a náci megszállás alatt. S ha az emigráns múlt ngjn is jó ajánlólevél minden szö­vetségi köztársaságbeli polgár szemében, az azonban, hogy az „emigráns” Brandt jó vi­szonyt tart a külföldiekkel akarva-akaratlan csak javára írható egy külügyminiszter­nek — állapította meg né­hány esztendővel ezelőtt a Bayern Kurir. Arra a kérdésre, hogy a Brandt irányításával szociál­demokrata vezette kormány valóban alapjaiban megvál­toztatja-e Nyugat-Némctor- szág politikai helyzetét, a francia Le Nouvelle Observa- teure október 5-i számában ilyen nyugatnémet baloldali diákvéleményeknek ad he­lyet: „semmi sem fog vál­tozni. hiszen Brandt legjobb esetben úgy fog viselkedni, mint Harold Wilson Nagy- Britanniában”... Ez a meg­állapítás nyilván azon alap­szik, hogy az SPD 1959-es programjában kijelenti: „nem nyúlnak a termelőeszközök magántulajdonához”. Ha az SPD megszerzi magának a kormányzás feladatát, arra szorítkozik, hogy szociális té­ren igazságosabb viszonyo­kat teremtsen. Azután azon­ban, hogy Willy Brandt most már nem a Kiesinger-féle kül­politikai vonalvezetés függ­vénye. előrelépést jelenthet a kelet—nyugati dialógusban is. Diplomáciai kapcsolat Lengyelországgal ? Villy Brandt az újonnan megválasztott nyugatnemet kancellár kedden nyilatkoza­tot adott a DPA nyugatnémet hírügynökségnek. Az új szövetségi kormány erőfeszítéseit az oktatás és tu­domány területére összponto­sítja — mondotta Brandt. A sürgős feladatok között első helyen említette a gazdasági stabilitás és gyarapodás biz­tosítását. Külpolitikai kérdésekre vá­laszolva utalt arra, hogy az új kormány „pozitívan reagál Tíz számottevő összecsapás­ra került sor Dél-Vietnamban hétfőn a szabadságharcosok es az amerikaiak között. A Saigontól északkeletre fekvő őserdőben az amerikai gyors­hadosztály egyik helikopteres egysége vívott jelentősebb üt­közetet a partizánokkal. Az összecsapásokban az ameri­kaiak összesen kilenc halottat és 23 sebesültet vesztettek. A B—52-es nehézbombázók Dél- Vietnam északi és középső részeit bombázták öt bevetés­ben. • Rogers amerikai külügymi­niszter hétfőn Agnew alelnök- kel ellentétben azt mondotta, hogy a kormányzat „tisztelet­ben tartja” a múlt szerdai tün­tetők hangját. mivel Rogers szerint a kormány ugyanúgy óhajtja a békét Vietnamban a lengyel kormánynak a tár­gyalások felvétele irányában mutatott érdeklődésére”. A szövetségi kormány örömmel üdvözölné, ha belátható időn belül sikerülne diplomáciai kapcsolatot létesíteni Lengyel- országgal — mondotta a kan­cellár. Az SPD—FDP koalíciós kor­mány mindent elkövet, hogy megteremtse az atomsorom- pó-egyezmény aláírásának feltételeit. A szövetségi köz­társaság csatlakozása az atom- sorompó-egyezményhez, cél­szerű (MTI) akárcsak a tüntetők. Rogers szerint a tüntetésen ugyan voltak kellemetlen látványok”, de „nem ezek jellemezték egé­szében” Mint ismeretes, Ag­new alelnök vasárnap „pi­masz sznoboknak” titulálta a tüntetés szervezőit és ez élénk felháborodást keltett. Ugyanakkor Rogers állást foglalt a további tüntetések ellen és azt mondotta, hogy azok csupán az ellenfélnek használnának. ♦ Fulbricht amei'ikai szenátor, a szenátus külügyi bizottságá­nak elnöke hétfőn nyilatko­zott annak a bizottságnak megnyitó ülése után, amely az Egyesült Államok laoszi hábo­rúját vizsgálja. Fulbricht kije­lentette’ „amennyiben a viet­nami háború nem szűnik meg, kiterjedhet Laoszra is”. (MTI) Ostromállapot Chilében Eduardo Frei chilei állam­elnök kedden, miután egy fővárosi és egy vidéki gya­logezred a reggeli órákban fellázadt, rendkívüli állapo­tot rendelt el az országban. Az elnök egyidejűleg felfüg­gesztette a kongresszus ülés­szakát. Az elnök által aláírt hiva­talos közlemény szerint a Santiago „Tacna” ezredben zendülés tört ki. A hadsereg főparancsnoksága utasítást kapott a lázadás leverésére és a vezetők letartóztatására. A fegyveres erőket készenléti ál­lapotba helyezték és letiltot­ták az eltávozásokat. Helyszíni jelentések arról számolnak - be, hogy Chile fő­városában a puccskísérlet után is viszonylagos nyuga­lom honol, s a „Tacna” ez­red katonáiból és tisztjeiből alakult őrjáratok csak az ez­red laktanyáinak környékét ellenőrzik. (MTI) Libanoni akció A libanoni csapatok hét­főn ostrom alá vették és ágyúztak egy dél-libanoni arab gerillatámaszpontot, két palesztiniai ellenállót megöl­tek, kilencet pedig megsebe­sítettek — közli a kairói Al- Ahram. Ez volt három nap alatt a második összetűzés a Palesztinái menekültek fegy­veres szervezetei és a liba­noni reguláris hadsereg erői között. Az egyiptomi lap szerint az Egyesült Államok áll az események mögött. Bejrúti politikai körök véleménye sze­NÓGRÁD — 1969. október 22., szerda rint nyilvánvaló kapcsolat I van a gerillák elleni akciók és amerikai hivatalos szemé. Összecsapások Dél- V ietnamhan A tűz Laoszra is átterjedhet Tanácskozik az SZVSZ kongresszusa Kedden reggel az építők székhazában folytatta tanács­kozását a VII. szakszervezeti világkongresszus. Az ülésen a Vietnami Szakszervezetek (ószövetségének elnöke, Hoang Quoc Viet elnökölt. Az első felszólaló S. S. Mi­raj kar, az összindiai szak­szervezeti kongresszus elnöke részletesen ismertette azokat a harcokat, amelyeket India munkásai és parasztjai vív­nak a jobb életért, a demok­ráciáért és a szabadságért, s azokat az erdeményeket, ame­lyeket részlegesen már elér­tek a különböző szakszerve­zetek közös akciói révén. Ezután Gáspár Sándor, a Magyar Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának főtitkára emelkedett szólásra. Nagy ér­deklődéssel fogadott beszédét még számos felszólalás kö­vette. Puccs Szomáliában Az AP és az AFP a mago- dishui rádióra hivatkozva gyorshírben jelenti, hogy he­lyi idő szerint a kedd haj­nali órákban a Szomáli Köz­társaságban a katonaság és rendőrség átvette a hatalmat. A határokat és a repülőtere­ket lezárták. A sikeres állam­csíny végrehajtói közlemény­ben jelentették be, hogy nem szándékoznak megváltoztatni Sermarke volt elnök politiká­ját. Sermarkét, mint ismere­tes, a múlt héten meggyilkol­ták. (MTI) Egészségesek az űrhajósok A bajkonuri űrrepülőtéren a most lezajlott hármas szovjet űrkísérlet vezetői a repülés néhány eredményéről tájékoz­tatták az újságírókat, Az állami bizottság képvise­lője közölte, hogy az orvosi vizsgálat előzetes adatai sze­rint az űrhajósok egészségesek és a súlytalanság állapotában kialakult fiziológiai reakciók a repülés után egy-két nap alatt megszűntek. Meggyőződésünk szerint — jelentette ki —, a kapott adatok elemzése meg engedi majd, hogy tartósabb űrrepülések tervbevételéről be­széljünk. A főkonstruktőr arra mu­tatott rá, hogy az űrhajósok olyan nagyszerűen birkóztak meg feladataikkal, hogy a jö­vőben minden bizonnyal még nagyobb felelősséget lehet rá­juk hárítani. Hasonló értelem­ben nyilatkozott az űrhajók vezérlési rendszerének egyik kidolgozója. Az állami bizottság elnöke egyebek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a nem is olyan távoli jövőben minden bizonnyal rendszeresen kerin­genek majd Föld körüli pályá­kon az emberlakta űrhajók. A Szojuzok — mondotta a vezér­lési rendszer kidolgozója — több mint 30 közelítési és tá- volodási manővert hajtottak végre. (MTI) gerillák ellen lyiségeknek a libanoni terü­leti integritást fenyegető ál­lítólagos veszélyről tett nyi­latkozatai között. Az Al-Ah- ram ezzel kapcsolatban meg­jegyzi, hogy olyan „furcsa jelentések” is napvilágot lát­tak, hogy állítólag a libano­ni és jordániai hadsereg együtt akar fellépni a palesz; tinai gerillákkal szemben. E jelentések szerint Jordániában kormányátalakításra készül­nek, és katonák veszik át az irányítást a gerillákkal való leszámolás megvalósítására. Ezeket az értesüléseket azon­ban Talhuni bordámat mi­niszterelnök határozottan cá­folta. (MTI) Új svéd külpolitika? RITKÁN FORDUL ELŐ, hogy az amerikai sajtó olyan leplezetlen haraggal köszöntse egy nyugati ország új mi­niszterelnökét, mint most Svédország esetében történt. A legbefolyásosabb amerikai jobboldali hírmagazin, a Time azzal akart hangulatot kelteni Olaf Palme, az új svéd mi­niszterelnök ellen, hogy egy 1908-as fényképet közölt. Ezen az új kormányfő — még mint közoktatásügyi miniszter — a Vietnami Demokratikus Köztársaság moszkvai nagyköve­tének oldalán az első sorban haladt egy stockholmi fáklyás tüntetésen! A tüntetést az amerikaiak vietnami agressziója ellen szervezték. Az Egyesült Államokban így hát nem sok jót várnak az új svéd kormányelnöktől. Palme feltűnése a fáklyásmenetben — és a fáklyásme­net után a miniszterelnöki székben — nem egyéni akció, hanem a svéd szociáldemokrácia külpolitikai állásfoglalásá­nak, e vonal lassú érlelődésének terméke. Lényegében ar­ról van szó, hogy már Erlander hosszú miniszterelnöksége alatt felismerte a 37 éve hatalmon levő svéd szociáldemok­rata párt: ha nem akarja elveszteni befolyását, ki kell ala­kítania azt a dinamikus politikai és hangulati állásfoglalást, amellyel magával ragadhatja a választóikat és megőrizheti a tömegek bizalmát. Svédország belpolitikai helyzete erre a kezdeményezésre nem sok lehetőséget nyújtott. A világnak az Egyesült Álla­mok után legmagasabb életszínvonalú országáról volt szó, ahol az úgynevezett „jóléti állam” elvei messzemenően meg­valósultak. Ügy tűnik, hogy ez a „jóléti állam” fejlődésében elérte azokat a határokat, ameddig a kapitalizmus, nr.nt társadalmi rendszer fenntartása mellett elmehet Ilyen fel­tételek mellett a belpolitika frontján nem volt lehetőség markánsabb, határozottabb politikai fellépésre. Erlander a szociáldemokrata párt vezetője rendkívül tapasztalt politi­kus volt, aki az 1968-as választásokon aratott győzelem után számolt egy konzervatív veszéllyel: azzal, hogy az 1970-es választásokon az ellenzék kihasználhatja a kormány túlsá­gosán passzív, mozdulatlan politikáját és (akárcsak Norvé­giában vagy Dániában) lesodorhatja a hatalomról a szociál­demokrata pártot. ERLANDERNEK és a volt miniszterelnök mellett oizalmi szerepet betöltő Palmenak volt bátorsága abhoz, hogy a nemzetközi élet legnagyobb tömegeket megmozgató és leg­nagyobb szenvedélyeket felkorbácsoló problémáját, a viet­nami háborút állítsa politikai aktivitásának középpontjába. Az akciók sorra követték egymást: Stockholm menedékjogot biztosított az amerikai katonaszökevények százainak. Anya­gi segítséget juttatott a dél-vietnami szabadságharcosoknak. Maga Palme egy tömeggyűlésen kijelentette: Dél-Vietnam- ban „a demokrácia eszméjét a nemzeti felszabadítása front képviseli, nem pedig az amerikaiak és a velük szövetséges katonai junta”. Ezt követően Stockholm diplomáciai kapcso­latot is létesített a Vietnami Demokratikus Köztársasággal. Az amerikaiak válaszképpen visszahívták stockholmi nagykövetüket, s az mindmáig nem tért vissza a svéd fő­városba. Ennek az egész koncepciónak a kidolgozásában Ólat Palme döntő szerepet játszott. Erlander már 1954-ben ma­gántitkárának szemelte ká, 1956-ban választották a parla­mentbe, ahol az egyik legjobb szónoknak és vitázónak bi­zonyult. 1963-ban lépett be először a kormányba, mint táir- canélküii miniszter. 1965-ben a közlekedésügyi, két évvel később a közoktatásügyi tárcát vette át. Politikai emelkedé­sében döntő szerepe van annak, hogy Erlander oldalán ki­építhette befolyását a szociáldemokrata párt apparátusában, s ugyanakkor mint a párt legfiatalabb, alig 42 éves vezető politikusa nagy népszerűségre tett szert a vietnami háború elleni akciók élgárdáját alkotó ifjúság körében. A közelmúltban, mikor a 68 éves Erlander szociálde­mokrata pártelnök és miniszterelnök bejelentette lemondá­sát, Palmet nevezték ki a párt elnökévé. Ez a svéd politikai hagyományok szerint egyben a miniszterelnöki tisztség el­nyerését is jelenti. AZ EDDIGIEK ALAPJÄN valószínűnek látszik, hogy Palme vezetése alatt a szociáldemokrata párt nem változtat lényegesen eddigi belpolitikai vonalán. Az új kezdeménye­zések sokkal inkább a külpolitikában esedékesek. Már a legutóbbi hónapokban sok jele volt annak, hogy Svédor­szág pozitív fellépése nem korlátozódik a vietnami háború ügyére. Így például a svéd—kubai diplomáciai kapcsolato­kat nagyköveti szintre emelték és Svédország nyílt támoga­tást nyújt a görög junta ellen küzdő ellenállási mozgalmak­nak. A lényeges kérdés most már az, hogy Palme új, vár­hatóan dinamikus vezetése alatt kibontakozik-e ezekből a különálló akcióikból egy új arcú, átgondolt svéd külpolitika. A svéd semlegesség eddig is értékes tényezője volt Észak- Európa politikai stabilitásának, Svédország azonban csak ritkán vállalt aktív és kezdeményező szerepet a legnagyobb nemzetközi problémák megvitatásában. Amennyiben a mint­egy másfél évvel ezelőtt megkezdődött érlelődési folyamat tovább tart, Palme vezetése alatt a tevékenyebb svéd kül­politika komoly segítséget nyújthat mindenekelőtt az euró­pai biztonság hatásos rendszerének megszervezésében. —ie— önkttltsegsxämitäs a tsz-ekben (Folytatás az 1. oldalról) tében, szükségesnek tartaná a személyes felelősök kideríté­sét, és felelősségre vonását. Többen szóvá tették, hogy nem elég a tsz-eket, megbírságolni, mert a törvény betűit szemé­lyek sértik meg. Herencsényi József és Dániel József, a megyénkbeli tsz területi szö­vetségek titkárai úgy találták, hogy a jelenlegi számviteli rendszer túl bonyolult, ezért világosabb, egyszerűbb rend­szert javasolnak. Egyébként a tsz területi szövetségek segít­ségét felajánlották mind az ellenőrzés hatékonyságának, mind a könyvelői továbbkép­zés színvonalának emelésére. Többen példaként állították a többiek elé a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Tsz-t, ahol belső revizort működtetnek és az önköltségszámítást, statisz­tika készítését képzett közgaz­dászra bízták. Kifejtették, hogy a megnőtt követelmények a számviteli szakemberek összetételében is minősé­gi változási igényel, éppen ezért a középfokú és felsőfokú iskolákból kikerülő fiatalokat nagyobb számban szükséges a tsz-irodákon al­kalmazni. Ezt hangsúlyozta többek kö­zött hozzászólásában Boruzs Gyula is, aki a számviteli alapképzettség hiányára hívta fel a figyelmet, és hangsúlyoz­ta a továbbképzés fontosságát. A tsz-könyvelők elsősorban munkájukat értő, jó szakem­berek legyenek, mert csak így lehet alapos közgazdasági elemző munkát végezni. A vb végezetül elfogadta a megyei tanács pénzügyi osz­tályvezetőjének, Várhelyi Er­nőnek és Hajczinger György­nek előterjesztését és megha­tározta, hogy milyen javasla­tokat terjeszt a tsz-ek vezetői és a tsz-szövetségek elé, 3 milyen támogatást nyújt a számviteli munka javításához és az önköltségszámítás általá­nossá tételéhez a szakigazga­tás. A továbbiakban a káder- és személyzeti munkáról szóló vb­határozat végrehajtása, a he­rencsényi Lenin Hagyatéka Tsz fellebbezése, a szakmun­kásképzés helyzete, nyugdíjaz­tatási tájékoztató és a kisipa­ros kérdés szerepelt a vb-ülés napirendjén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom