Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)
1969-10-22 / 245. szám
Jó gondokban fő a feje A tsz-einölc Körülnéztünk az új segédüzemben, megcsodáltuk a higiénikus fürdőt, s amikor búcsúzásra került a sor, váratlanul feltettem a kérdést Herencsényi Imrének, a kesze- gi Egyesült Zöldmező Tsz elnökének, hogy milyen családi gondokkal küzd. — Hát, igen — mondta —, akad családi gond is. Ilyen például az a háromszög, ami zavart okozott nemcsak egy többgyermekes családon belül, de a tsz-ben is. — No, nem ilyenre gondolok — mondtam, mivel ismertem a történetet, amely befutotta a megyét. — Jól tudom, hogy a tsz-elnöknek több tsz-tag magánügyével is meg kell küzdenie, de én most az elnök gondjaira gondolok. — Ezek az én gondjaim. — Sose legyen nagyobb! — Pedig van nagyobb is. — Mégpedig? — A major villamosítása. — Kevés a pénz? — Valóban, saját erőből nem ment. Kerestük tehát a segítséget. Fordultunk mi a járási tanácshoz, kértük a megye segítségét, de nem jutottunk előrébb. Amikor már Fegyelmezetten közlekedtünk Emelkedett a gyalogosok baleseteinek száma Gépszív, álomfejtés A szívátültetés lehetőségei nagyon korlátozottak, de a beültethető gépszívek rohamosan fejlődnek, s egyre nagyobb szerephez jutnak a szívhalál elleni küzdelemben. A legújabb eredményekről számol be részletesen a Delta Magazin októberi száma, amely az emberi álom jelentőségét vizsgáló kutatásokról is tudósít, Az álom eredete, időtartama, élettani szerepe az elektronika fogalomkörében végre megismerhető lesz és megfejtésükben a korszerű komputerek segítik a tudományt. A Delta Magazin ezenkívül beszámol a termonukleáris erőművek terveiről, a mágneses buborékokról, a mesterséges fotoszintézisről, a ..falra festhető” központi fűtésről. A Delta új száma ezúttal is száznál több látványos fotót, humort, érdekességet tartalmaz. Megélénkült a népművészet iránti érdeklődés, s ez kétségtelenül nagy öröm. Fiatalok, idősebbek lelkesen kutatják, gyűjtik a népművészet szebbnél szebb hagyatékait, kincseinket nem hagyják veszendőbe menni. A szécsényi Palóc Háziipari Szövetkezet berkeiben az örömön túl jó üzleti hasznot is jelent a nagy érdeklődés. Ez az a vállalat, ahol erre az esztendőre mindenféle „de” nélkül el lehet mondani: jól kijött a lépés. A szövetkezet, vezetője, Faj- csik József panaszkodik ugyan, de olyan zokszó ez, ami dicsekvéssel is felér: — Főtt a fejem a sok gondban, mint még egyik esztendőben sem. Egyszerűen nem győztük kielégíteni az igényeket. Miit csináljunk? Mondjunk talán le néhány megrendelést? Egyszerű megoldás lebt volna, de magunk alatt vágjuk a fáit? Erről szó sem lehet! Ragyogó ötlei A nagy fejtörés eredménye végül is ragyogó ötlet lett Kössünk munkaszerződéseket a bedolgozókkal! A szót tett követte, s hamarosan meg is sző végezték a szerződést. Ezek szerint a szövetkezet rendszeresen ellátja szövő- munkával a bedolgozót, aki viszont kötelezi magát, hogy ezt a munkát az előírásoknak megfelelően rendszeresen elvégzi. Ha munkadíja meghaladja a háromezer forintot, akkor annak 5 százalékát, ha meghaladja a négyezer forintot, akkor az összeg 7 százalékát prémium címén megkapja. Viszont ha mumkadíja kétezer forint alatt marad, akikor járandóságának 5 százalékát levonják. A premizáláson kívül fizetett szabadság is megilleti a legjobb bedolgozókat. — Mii várnak a munka- szerződés eredményéül? Fajosak József percig sem gondolkodik, hiszen jó] meg- hányták-vetetlék már a szövetkezetiek ezt a dolgot: — Aki aláírja ezt a szerződést, annak munkájára már biatosan számíthatunk, a Csejk Nándi bácsi. Jónás Pali bácsi, Pozsgai László, Szamosfalvi Pál és Kovacsik Pál képviseli az idősebb korosztályt, a többiek mind fiatalok, 18—21 évesek — mondja bevezetésképpen az irodából hamarjában előkerített Pincze Sándor brigádvezető. — Közülük lterült ki a legtöbb kiváló dolgozó — próbálja néhány jellemző szóval beajánlani a brigádot Mezei Pál, a Nógrád megyei Fémipari Vállalat Szakszervezeti Bizottságának titkára, majd hozzáfűzi: — A zöldkoszorús jelvényt és a szocialista brigádnak járó oklevelet már elnyerték... Bármerre nézek, mindenütt igyekvő fiatal és idős munkásokat látok. Első benyomásomat rögtön megosztom a szak- szervezeti bizottság titkárával és a brigádvezetővel, megtoldva a következőkkel: ilyen kollektívában könnyű dolga van a brigádvezetönek. — Saját érdekük, hogy dolgozzanak — válaszolnak egyszerre. * — Három hónappal ezelőtt, Hálunk a csoportbérezést az egyéni bérezés váltotta fel. Nekem tetszik az új bérezési forma, mert az új helyzetben nem kell más helyett dolgoznom. Régebben hol az egyik, hol a másik kollégát kellett noszogatni a jobb munkára, most meg, aki pénzt akar keresni, az jobban serkenti magát — indítja a beszélgetést Jónás Pál lakatos. — így igazságosabb — folytatja Csejk Nándor hegesztő. — Az új bérezési forma bevezetését követő hónapban anyrendelésekkel is pontosabban kalkulálhatunk. Mintegy 80 bedolgozónkkal máris megkötöttük a szerződést, ez pedig azt bizonyítja, hogy a feltételek mindkét szerződő fél számára előnyösek. Ez a szerződéskötés még kampányjellegű, az ötletet a szükség kényszerítette ki belőlünk, de ha beválik, félévre szóló szerződésekre is sor kerülhet. Aláírni nem kötelező, de aki megteszi, jól jár. Újdonság Akad más újdonság is a szövetkezetnél: idén külön üzletszerzőt alkalmaznak. Ö hozta meg a népművészet iránti, ugrásszerűen megmö- vekedett érdeklődés hírét is. Budapest kivételével az ország minden részébe viszi a szövetkezet portékáit, körülhordja az országban az újonnan zsűrizett termékeket, s útja kétszeresen is eredményes. Az árunak nagy a keletje, valósággal kikapkodj ál: a kezéből, s egyúttal elhalmozzák rendeléssel is. És persze nem fukarkodnak a véleményekkel sem, áru helyett ezekkel tér haza az üzletszerző: mát érdemes nagyobb mennyiségben termelni, mi tetszik a legjobban. Az üzletszerző alkalmazása is jól kamatozó ötlete a szövetkezetnek, hiszen egyúttal piackutatójuk is van! Űjat kereső, kísérletező szellemű a Palóc Háziipari Szövetkezet. Nemrégiben — kísérletképpen — Chasmilon ruhaanyagot kezdtek szőni. A méterárut a hódmezővásárhelyiek konfekcionálják. A ruhákat Mezőkövesden mutatták be először, ahol nyolc megye áruházán képviseltették magukat. Megakadt a szemük a ruhákon a szakembereknek, mindegyik tetszett! Ez pedig újabb bervezgetésre készítette a szövetkezetét: a darabáruk egy részéről ruhaanyag szövésére térnek át/A negyedik negyedévre máris kaptak 2200 méter ruhaanyag szövésére rendelést. Persze minden örömben van eg\7 kis üröm is — mosolyog a szövetkezet vezetője. — Még jóformán el sem kezdtük a ruhaanyagot gyártani, máris feltették a szányit kerestem mint amikor csoportnormában dolgoztunk. A másodikban már száz, illetve kétszáz forinttal volt kevesebb, mert a MEO-s, illetve a csoportvezető által visszaadott darabot is nekem kellett kijavítani. Ugyanis korábban a javítást önállóan végezte egy kolléga, most pedig mindenki a saját munkájáért felel. Ha kevés lesz a pénz, meghúzom Pinczének a fülét — mondja nevetve az ügyes kezű szakmunkás. Urbán Pál hat éve dolgozik a vállalatnál. Géplakatosként került ide, majd elvégezte a hegesztő tanfolyamot, azóta ebben a szakmában dolgozik, elnyerte a kiváló .dolgozó oklevelet. Azt mondja: — egyéni normában azt a pénzt kapja mindenki, amiért megdolgozik. Lehet keresni, csak hozzáállása legyen az embernek. Ha valamit rosszul csinál, saját magának kell kijavítani, nem úgy mint régen. Aki pedig félrehúzódik a munkától, annak vékony lesz a pénztárcája. — Egy éve jöttem át a vegyesipartól. Jól érzem itt magam. Azt mondhatom, amit a többiek: a csoportnormában nem hajtotta magát úgy az ember, mint most. Az egyéni norma rákényszeríti az embert a folyamatos, rendszeres munkára — avatkozik a beszédbe Pénzes Gyula lakatos, aid a napi munka mellett a gimnázium harmadik osztályába jár. monkérő kérdést: a 48 kilón felüliekre nem gondolunk? Azok talán nem szeretnek öltözködni? A kritikát megszívleljük, jövőre a 48 kilón felüliek is vásárolhatnak ruháinkból. S ha már az ürömnél tartunk — bár ez is inkább dicséretnek számított — Faj- csdk József beszámol egy kudarcról is. Kora tavasszal nem akadt munkájuk, s hogy a gárda ne széledjen szanaszét, nekifogtak a torontáli szövésnek, a szövetkezet vezetője úgy mondja: ráfanyalodtunk. S mivel Palócországban nincsen hagyománya a torontálinak, bizony csak fa- nyalgás volt az. Nehezen olvasták a rajzot, nem haladtak, s nem is igen kerestek. Nem megy... — Csak bajnak jött a nyakunkra — mondja a vezető. — Pedig van jövője a torontálinak, ez kétségtelen, keresik is nagyon, csakhát... nem megy ez nekünk. A torontáli szövőik hazája nem Nógrád megye, hanem Békéscsaba környéke. Ismerek egy békéscsabai asszonykát, áld 14 éves korában az apjától tanulta a torontáli szövés mesterségét. Ott generációról generációra száll a mesterség, ők a specialisták. Mi meg majd másutt kereskedünk. A jelekből ítélve nem is hiába kereskednek. Olyany- nyira keresettek a szövetkezet portékái, hogy most már a bővítésre kell gondolniok. Erre is van tervük. A riimóci, varsányi és sipeki termelőszövetkezeti asszonyok téli foglalatosságként szőni fognak. A helyiséget a tsz adja. a szövőszéket a szövetkezet. A községeik lakói között már most is akadn-ak bedolgozók, a szövés tehát nem ismeretlen. Így hát két legyet ütnek egy csapásra: megoldják - az oly’ sok gondot okozó téli foglalkoztatást, ugyanakkor kevesebb fejfájást okoz majd az igényeik kielégítése. A három községbe tíz új szövőszék kerül. Tíz új gépről emelik majd le a népművészet remekeit,.. — Kétszáz forinttal keresek kevesebbet mint a csoportnormában, de nem vetődött fel bennem, hogy tovább állok. Várok és dolgozok, biztos én is elérem a régi keresetem. Ez persze tőlem is függ — mondja határozottan Doljánszki László lakatos, majd így folytatja: — Szeretek itt dolgozni, hat éve vagyok együtt a brigád régebbi tagjaival. Aztán minek vándoroljak? Más szakmában úgy sem helyezkednék el, bármennyivel is ígérnének többet. Jelenleg egy dolog zavar: nekem sok olyan munkát kell elvégezni, ami segédmunka, s nem fizet jól... Jónás Pali bácsi pedig így fogalmaz: jobb szeretek egyéni normában dolgozni, mert amiért megdolgozom, az az enyém. Tudja, nyugdíj előtt állok, gondolva a holnapra, jólesik a nagyobb kereset. A múlt hónapi keresetem egy kicsit gyengébb volt a szokásosnál, de nem tört le. Vígkedé- lyű gyerek voltam én mindig, ennél sokkal nehezebb helyzetben is. A havi háromezernél azonban nem akarom alább adni. Van egy fiam, harmadéves jogász, Budapesten. Neki is sok minden kell. — Ügy látom, hogy az egyéni norma bevezetése óta mindenki csak magával törődik. Hol marad az elvtársi segítőkészség — kérdem a brigádtagoktól? Hallgatnak. Lehet, hogy váratlanul érte őket a kérdés, vagy talán erre még nem is gondoltak? Pedig régi igazság: csak akkor dolgozik egy szocialista brigád eredményesen, ha egymást mindenben segítik. A csendet Pincze Sándor brigádvezető töri meg. — A többségnek valóban kedvez az egyéni norma. Bevezetése nem volt könnyű, akárcsak annak idején a csoportbérezés. A normákon mindig van javítani való. Kiderült, hogy az egyik munkára túl sok időt kaptunk, a másikra pedig keveset. Napok, hetek telnek el, amíg ismét a régi kerékvágásba rázódik a brigád. Az új ösztönzéssel az volt a célunk, hogy az járjon jól, aki szorgalmas, aki igyekvő, aki jól hasznosítja a napi nyolc órát. Egymás segítéséről azonban továbbra sem mondunk le, csupán ennek új formáját keressük majd meg. Hétfőn összeülünk, s megvitatjuk az újabb vállalásunkat, amelyet városunk és hazánk negyedszázados fel- szabadulásának tiszteletére teszünk. m Végül ismét átnézem jegyzetfüzetemet, visszapergetem a beszélgetés egy-egy érdekes epizódját, elgondolkodtam a különböző őszinte megnyilatkozásokról, s azt hiszem el kell fogadnom, amit a brigádvezető mondott, ö jobban ismeri a brigádot. Erősen fo- gadkoznak, hogy ebben az évben is méltóak lesznek a szocialista címre. Elérése egymás segítése nélkül elképzelhetetlen. Venesz Károly végképp nem tudtunk intézkedni, közvetlenül a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumot kerestük fel, hátha ők tudnának pénzt adni erre a célra. Nem akartunk még egy telet petróleumlámpa mellett eltölteni. — És sikerült? — Igen is, meg nem is. Azért gondunk az nekünk. — Ez így homályos. — Mindjárt érthető lesz. A minisztériumban azt mondták, hogy van felhasználatlan pénzkeret, ők a százhúszezer forintot bármely pillanatban a szövetkezetünk rendelkezésére tudják bocsátani, csak előbb nyerjük el a megyei tanács javaslatát. — És? — A megyei tanács vonakodva dönt. Különféle adatokat kér be, közben pedig telik az idő. Hosszúak az esték, a sötétség nyomasztó a major körül. Rugalmasabb intézkedést, segítséget várnánk. Persze megértjük mi. hogy ezzel megkerültük a szolgálati utat. De nem csinálunk mi rendszert ebből, meg azután a közmondás is azt mondja, hogy szükség törvényt bont. — Továbbítjuk a kérését. A közúti balesetek száma es súlyossági foka egyre növekszik. Különösen nagymérvű az emelkedés a gyalogos és az utasbaleseteknél. Elszomorító statisztika: 1965-höz viszonyítva 1968-ban 130 százalékkal több baleset történt a gyalogos átkelőhelyeken. Nógrád megyében az előbb említett országos növekedéshez viszonyítva valamivel lassúbb a gyalogosokat, utasokat ért. balesetek emelkedési üteme. Mégis figyelmet érdemel, hogy 1968-ban 87, s ez év szeptember 1-ig 48 gyalogos szenvedett közúti balesetet. Közülük többen súlyosan megsérültek, s nem egyszer halálos baleset is volt. A gyalogos- és járműforgalom az utóbbi években ugrásszerűen növekedett a városokban, a nagyobb településeken. Sajnos ezzel párhuzamosan a szabályok ismeretét, egymás jogainak tiszteletben tartását, a kölcsönös udvariasságot sokan nem tartják szem előtt. Aggasztót jelenségek tapasztalhatók a gyalogosok és gépjárművezetők viszonyában. Az átkelőhelyeken, útkereszteződéseknél a kanyarodó járművekkel szemben a gyálogosoluLt áthaladáskor elsőbbség illeti meg. A járművek vezetői ezt a jogot sok esetben nem biztosítják. Nem csökkentik a sebességet és a szabályosan áthaladó gyalogosokat, veszélyeztetik, sőt „ugrásra” kényszerítik. Az úttest közeliére kényszerült gyalogos áthaladását nem teszik lehetővé, vagy a gyalogost visszalépésre kényszerítik. Veszélyes az is, amikor a gyalogos közlekedés miatt lassító járművet egy másik jármű előzi, vagy az átkelőhelynél álló jármű mellett elhalad egy másik, fittyet hányva a szabályokra. A gyalogosok többsége ugyanakkor helytelenül értelmezi az elsőbbséget. Utóbbit akkor is előtérbe helyezi, amikor a jármű már féktávolságon belül van, és a vezetőnek a veszély elhárítása. — Nagyon megköszönném. — Hátha ezzel könnyíteni tudnánk egy nagy közösség nyomasztó gondján! S természetesen a tsz-elnök gondj ári is. Az elnök mosolygott a megjegyzésen, s valami olyasfélét mondott búcsúzóul: — Nem attól félek én, hogy a megye nem segít. Csak éppen az idő múlása idegesít... L. Gy. A VILLAMOSÍTÁS ÜGYÉBEN megkérdeztük Hajczin- ger György, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetője véleményét is, aki közölte, hogy a legmesszebbmenőkig magukévá tették a keszeg! szövetkezet gondjait. Sajnos, a MÉM által felajánlott ösz- szeg csak célcsoportos beruházásra fordítható, a major villamosítása azonban csak üzemi keretből oldható meg, a megfelelő dotáció igénybevétele mellett. Támogatja viszont a megyei tanács a kapott összeg célcsoportos beruházásra. így transzformátor vásárlásra, primérvezeték lefektetésére fordítását. Erre vonatkozóan a kőszegi Zöldmező Tsz idejében értesítést kap. testen, s ezáltal a járművek összetorlódnak. Igen ritkán lehet csak tapasztalni, hogy a forgalmasabb utakon csoportosan haladnak át, illetve ezt a szándékot feltartott kézzel jelzik. Ennek elterjedése nagyon hasznos lenne, s növelné a közlekedés biztonságát. A legveszélyesebb a bizonytalan gyalogos. Gyors léptekkel indul, lassít, megáll, visz- szalép. Az ilyen magatartás megtéveszti a járművek vezetőit. Hasonló az az eset is, amikor a haladás irányát figyelembe véve a gyalogos jobb oldalról, körültekintés nélkül lép az úttestre. A járművezetőknek nemcsak az útviszonyokra kell figyelniük, hanem a közlekedő partnerek mozgására is. Látni kell az életkort, a gyalogos szándékát, ügyelni kel! a várható viselkedésére, helyzetváltoztatásaira. öregek, gyerekek, beszélgetők és sajnos részegek, újságolvasók is közlekednek a zebrán. Külön türelmet és figyelmet követe] a járművezetőktől az őre. geh és a gyermekek közlekedésének biztonsága. A legutóbbi egy hónap alatt két 83 éves idős asszony lelte halálát a közutakon. Ez év első félévében hét gyermeket ért közúti baleset. Ä járművezetőknek a gyermek esetében az életkori sajátosságot, a mozgékonyságból eredő váratlan magatartást is figyelembe kell venni, az öregeknél pedig számolni kell azzal, hogy koruknál fogva nem tudnak biztonságosan közlekedni. A közlekedésrendészet dolgozói naponta intézkednek baleseteknél. Az a tapasztalat, hogy kellő figyelemmel, türelemmel a balesetek jó része megelőzhető. A statisztikai adatok figyelmeztetnek: senki nem lehet közömbös azokkal szemben, akik gondatlanságból. a közúti szabályok semmibevevésével veszélyeztetik mások életét, testi épségét és javait. Szerétni Sándor r. alezredes ra nincs lehetősége. Tapasz- Különösen aktuális ez nap- talat: nagyforgalmú utakon a .iáinkban Salgótarjánban, ahol gyalogosok sokszor kényéi- új közlekedési rend lépett tneskedve haladnak át az út- életbe. NÓGRÁD — 1969. október 22., szerda 3 Szendi Márta Nekem tetszik...
