Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)

1969-10-19 / 243. szám

Hírük túljutott ■Uögráá Határán Való§ág;kőzelbeii a történelemmel A salgótarjáni Madách Im­re Gimnázium és Szakközép- iskola Ilire honismereti szak­körének jóvoltából is túlju­tott a város és Nógrád me­gye határán. Legutóbb példá­ul a Békés megyei Népújság Kőröstáj című kulturális mel­lékletében írt meleghangú és elemző cikket Nógrád me­gyéről, a salgótarjáni diákok honismereti tevékenységéről Beck Zoltán, az orosházi Tán­csics Mihály gimnázium ta­nára, aki az ottani honisme­reti kör vezetője. Cikke ok­tóber 5-én jelent meg Föld. rajzilag távol — barátian kö­zel címmel. Arról van ugyan­is szó, hogy a salgótarjáni és az orosházi szakkörök kölcsö­nösen baráti látogatást tettek egymásnál. (Legutóbb az oros­háziak salgótarjáni látogatásá­ról már hírt adtunk). Hogy mennyire élményekben gaz­dag, tapasztalatokban bővel­kedő volt az orosháziak szá­mára is ez a látogatás, arról annak idején, szeptember 18- án ugyancsak a Békés megyei Népújság számolt be Egy me­sebeli falu: Hollókő címmel. A Madách gimnázium hon­ismeret} szakköre több éves múltra tekint vissza. A na­pokban tartott szakköri ülé­sen megbeszélték az 1969/70- es tanévre szóló munkatervet. Céljuk a honismereti mozga­lom szellemében továbbra is Nógrád irodalmi emlékeinek gyűjtése, feldolgozása, a Palóc­föld közelebbi megismerése, a szűkebb haza alkotó embe­rének megszerettetése. A szakkörnek jelenleg 24 tagja van, nyolc negyedikes, két harmadikos tanuló, a többiek az alsóbb osztályokba jár­nak. E „fiatalításnak” egye­lőre hátránya is van, az új tagoknak még meg kell is­merkedniük a kutató- és a gyűjtőmunka számos alap­elemével, s ez időbe telik. A szakköri titkár Maring Kata­lin, a szervező titkár Z sély András. Két krónikásuk is van, Ladóczky Erzsébet és Deák Tünde. Leblancz Zsoltné szakkör­vezető tanárnő az idei tervek­ről tájékoztat. — Mindenekelőtt szeretnénk megjelentetni még ebben a hónapban a múlt tanév ku­tatómunkájának termését, hét dolgozatot — mondja. — Név­adónk, Oravetz István halá­lának huszadik évfordulója kapcsán az ő életének, mun­kásságának eseményeiről ké­szült dolgozat. Továbbá fel­dolgoztuk az 1918/19-es ese­mények tükröződését Nógrád megye irodalmában, Krúdy Gyula munkásságának nógrá­di vonatkozásait. Kármán Jó­zsef munkásságát, a Telekiek sziráki életének eseményeit, Szabó Lőrinc balassagyarma­ti tartózkodását, ottani mun­kásságát, s Bereczki Máté éle­tét, aki Romhányban született. Részt veszünk a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a megyei szervek által meg­hirdetett felszabadulási pá­lyázaton. s természetesen foly­tatjuk az emléktáblák elhe­lyezésével kapcsolatos tevé­kenységünket is. A szakkör híre-neve nem­csak Békés megyébe, Oroshá­zára jutott el. Jövőre a KISZ központi bizottsága, a Műve­lődésügyi és a Munkaügyi Mi- nisztérium a középiskolások és a szakmunkástanulók számára Pápán országos honismereti tancskozást szervez. Ezen a salgótarjániak szakköri bemu­tató foglalkozást tartanak te­vékenységükkel összefüggés­ben. Szó van arról is, hogy gyűj­tőmunkájukat még szélesebb alapokra helyezzék. Hasonló­an a Veszprém-, illetve a Bács-Kiskun megyei gya­korlathoz. e tanévben meg­próbálkoznak a kérdőíves rendszer alkalmazásával is. A Nógrád megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztálya tá­mogatja ezt a kezdeménye­zést, s kérdőívet bocsát ki a helyi hagyományok ápolásá­ra és felkutatására a megye általános- és középiskoláinak igazgatóihoz. A kérdésekben, amelyeket az ív tartalmaz, többi között szerepel, hogy a községben milyen műemlék, emlékoszlop, emléktábla talál­ható? Milyen eredetűek, ki­nek emlékét hirdetik? Milyen irodalmi, történelmi, vagy egyéb nevezetes esemény em­léke kapcsolódik á környék­hez? (Mondái, anekdotái emlé­kek is.) Milyen nevezetes sze­mélyek születtek, éltek a kör­nyéken? Vannak-e a közelben hagyományok (mondaiak is), nyelvi sajátosságok, nevezetes népmese-mondók, énekesek? Gyűjtik-e meséiket, dalaikat? Nyomtatásban vagy kézirat­ban, tudományos, vagy szép- irodalmi feldolgozásban fog­lalkozott-e valaki eddig a környék közelebbi történeté­vel? S még számos más kér­dés szerepel a kérdőíven. Több. régebben már érin­tett téma található még a Madách gimnázium honisme­reti szakkörének idei tervé­ben. Folytatják a gyűjtést az Oravetz-témában és Móricz Zsigmond megyei vonatkozá­sainak kutatásában. Érdekes Tinódi Lantos Sebestyén mun­kásságában felfedezni és ösz- szegyűjteni a nógrádi momen­tumokat. S a diákok „utána­erednek” Kazinczynak is, akinek szintén volt köze Nóg­rád megyéhez. Juhász Gyula 1926-ban írta meg Prológus a salgótarjáni gimnázium diák­jaihoz című versét. A tanu­lók tervezik a vers keletke­zési körülményeinek felkuta­tását. Rimay János életének kutatása — és még sok más — ugyancsak megtalálható a tervekben. A Madách gimnázium hon­ismereti szakköre szervesen kapcsolódik az iskolában fo­lyó oktató-nevelő tevékeny­séghez, az iskolai feladatok­hoz. Eredményeikre az or­szág több pontján is felfigyel­tek. Jelentősége mégis első­sorban a szocialista hazafi- ságra, a proletár internacio­nalizmusra való nevelésben van. Hiszen — amint a szak­köri naplóban is olvassuk —: szeretni csak azt lehet, amit ismerünk. Megismerő tevé­kenységük elsősorban ezért tarthat számot figyelemre. T. E. SZABÓ Béla muzeológus Madách-plakettet kapott, az ünnepségen szerényen meg köszönte a tapsot és most is inkább munkájáról beszél, önmagáról, életéről nagyon keveset mond, s kéri, arról nem is kell beszélni. Annyit talán mégis elmondhatunk, hogy a Vas megyei Velemér falucskában született, apja falusi tanító volt. Ez a vidék, az őrség ddmbes-dombos tá­jával talán csak annyiban különbözik Nógrád tói, hogy itt főleg tölgy, bükk és akác, arrafelé meg inkább fenyő nő. Az őrségi hegyi ember természetében is van valami az itteni palócokéból, ha nem is azonosak egymással. „Ört- álló”, helytálló emberek kö­zül jött Szabó Béla. Pedagó­gus lett, a második világhá­borúiban partizánként itt Nógrád szélén is harcolt a Börzsönyben, a Görgey-zász- lóaljban, Budapest felszabadí­tásaikor fjedig Somogyi Mik­lós parancsnoksága alatt kap­csolódott be a harcokba. 1945 után tanárként különböző te­rületeken dolgozott, többek között az úttörőmozgalomban, a központi irányító appará­tusban, hosszú ideig tanított a cinkotai tanítóképzőben, egyetemi adjunktus is volt. Nógrádba 1966-ban került. — Elsősorban tanár va­gyok, de ugyanakkor a kuta­tás igénye is él bennem, s tanítani is ezzel az igénnyel szeretek — mondja. — Ép­pen ezért tartom a múzeumi munkát szépnek, s ezért dol­gozom most muzeológusként. Az a feltáró munka, amelyet folytatunk, s azok a gazdag Bábfesztivál Pécsett Pécsett, a magyar játékfilm- szemlék városát, újabb meg­tiszteltetés érte: itt rendezik meg a nemzetközi felnőtt báb- fesztiválokat, első ízben az idén és most ezt követően min­den második esztendőben. A Bábművészek Nemzetközi Szö­vetségének (UNIMA) elnöksé­ge határozott így, elismerésül annak az úttörő munkásság­nak, amelyet a nagyhírű Pé­csi Bóbita Bábegyüttes fejtett ki a felnőtt bábjátszás népsze­rűsítése és modern előadási formájának kialakítása te­rén. Az I. nemzetközi felnőtt bábfesztiválra október 23. és 26. között kerül sor'a me- csekalji városban. lehetőségek, amelyek a me­gyében adottak az újkori tör­ténelem feltárásához, a XIX. és a XX. századi emberek életének tényleges megisme­réséhez, valóban gazdag tevé­kenységi kört nyújtanak a kutatónak. E kutató munkát azonban én csak akkor érzem teljesnek, ha párosul a közlés lehetőségével. S itt nemcsak a publikációs lehetőségre gon­dolok, hanem mindenekelőtt az emberekkel való közvetlen kapcsolatra. Hiszen az embe­rek emberségét, szülőföldjük­höz való ragaszkodását erősí­ti, ha megismerkednek azzal a küzdelmes úttal is, amelyet az ősök megtettek. S ennek az érzésnek elmélyítése iga­zán szép és felemelő pedagó­giai feladat. Ezért örültem azoknak a kísérleteknek, amelyeket Mizserfán és a Sal­gótarjáni Kohászati Művek­ben folytattuk és folytatunk pedagógus kollégáimmal. S amelyeknek az a célja, hogy az ismeretterjesztés eszközei­vel hozzásegítsük a hazánk­ban alapműveltségnek szá­mító általános iskolai vég­zettség megszerzéséhez azo­kat, akik ezt igénylik. EZ KOMOLY pedagógiai felkészültséget igénylő mun­ka, rnert egyszerűen, lényeget kiemelően csak az tud isme­reteket közölni, aki szélesen és mélyen ismeri nemcsak az anyagot, hanem tisztában van azokkal a pedagógiai, pszichológiai követelmények­kel is, amelyek a pedagógus munkájához szükségesek. Meggyőződésem, hogy a dol­gok látszólagos leegyszerűsí­tése, s azok lényegének át­adása csak a legszélesebb kö­rű felkészülés és elmélyülés esetén oldható meg igazán. Szabó Béla azonban nem­csak e felnőttoktatási kísérle­tek kezdeményezője és irá­nyítója Nógrádban. Muzeoló­gusként is eredményeket mondhat magáénak. Múzeumi munkájáról ezt mondja: — A kutatómunka minden fáradság ellenére azt az örö­met adja, hogy olyan embe­rekkel, olyan emberi sorsok­kal ismerkedik meg nap, nap után az ember, köt személyes barátságot a múlttal, annak szereplőivel, a halottakkal, akiknek ez a barátsága segít ma is emberebbé lenni. Az adott kor minél mélyebb szintű, minél részletesebb ku­tatása teszi csak lehetővé a történelmi korsgak, s a ben­ne mozgó személyek valóság­közeibe hozását. Ezután Madách Imrével kapcsolatban elmondja Sza­bó Béla, hogy most 47 éves fejjel egészen más Madáchot ismert meg kutatásai során, mint aki eddig élt benne. Ma­dách Imre országgyűlési sze­replése, az 1860-as évek me­gyei politikai életében való szerepe rávilágít a nagy író emberi, politikai magatartá­sára is. S erről a jövőben fel­tétlenül többet kell beszél­nünk. Szabó Béla, a Nógrád me­gyei monográfia szerzőgárdá­jának tagja. A most megje­lent Nógrád megye története második kötetének társszer­zője. Ez irányú tevékenységé­nek méltatása szakember fel­adata. Arról is szólnunk kell. bár e hasábokon már beszél tünk róla, hogy ez év szep­temberében Karancsberény- ben felszabadulási és partizán emlékmúzeum létesül, amely­nek forgatókönyvét szintén ő készítette, s a múzeum létre­hozásában más vonatkozásban is jelentősen közreműködik. Ez azonban, mint mondja, na­pi munkája, nem érdemel kü­lön említést. A MADÁCH-PLAKETT ar­ra hívja fel a figyelmet, hogy igenis, — egyében kívül — e- munka is említést érdemel. Ol vasónapló-pályázat úttörőknek Hazánk felszabadulásának 25 éves jubileuma tiszteletére a Nógrád megyei úttörőelnökség és a megyei könyvtár olva­sónapló-pályázatot hirdet a nógrádi pajtások körében. A pályázat kiírása szerint az úttörők három témakörből egy- egy javasolt könyvet olvasnak el, válaszolnak azokra a kér­désekre, amelyeket az olvasónaplóban találnak, rajzokat és fogalmazásokat készítenek az előírt szempontok szerint. A témák: Lenin az ember — Szabadság hajnalán — Sok bol­dogságot Magyarország! A beküldési határidők (témák sze­rinti sorrendben): január 22., február 22., valamint március 22. A pillanatnyilag országosan is egyedülálló kezdeményezés célja az Olvasó népért meghirdetett mozgalom további ki- szélesítése. tfyerttiektoH Újságot készítenek a nyolca- látszik, az őrstagok a fejük dik osztályosok. A tanár témá- helyett a lábfejükkel gondol- jára az alábbi két írást rög- kodnak.” tönözték a tanulók: „Iskolánkban a nyakkendö- „A nyolcadik osztály Auró- viselet több formája terjedt el ra-örsében új divat hódít. Vannak, akik a: Minek az. Miután a becses örstagok hej úgy sem kell! — formát köve- lyet foglalnak, kissé eltol- tik) Mások a: Hozd el, de csak ják a széket a pádtól, ezután zsebben! — forma rajongói. A mintegy vezényszóra a lábak maradék pedig hagyományosan felkerülnek az asztalra. Ügy hordja a nyakkendőt.” XMessziről küldött meghí- vót hozott címemre a posta: „A megyei jogú váro­si tanács vb művelődésügyi osztálya, az Alföld szerkesz­tősége, az Írószövetség helyi csoportja, a Fesztivál és Műsoriroda meghívja Önt a debreceni és a Debrecenből elszármazott írók tanácsko­zására.” Idestova tíz esztendeje, hogy búcsút vettem szülővá­rosomtól és itt, a palócföld szívében válók mind hono­sabbá. Mégis, — vagy talán éppen ezért —, kedves gesz­tusnak érzem régi otthonom hívogatóját. Olvasom tovább, mihez várják mo»t szerte az országból, szétrajzottan is számontartott fiaikat „Októ­ber 18-án, 11 órakor: Merre halad a magyar kultúra? — előadás. 15 órakor: Vidéki folyóiratok szerepe a nagyvá­rosok kulturális életében. — Vita. 18 órakor: Baráti ta­lálkozó a városi tanácson.” Október 18?... Latolgatom ottlétem lehetőségét. Lapo­zom a naptárt, s ráeszmélek, hogy a mostani debreceni esemény 25 éves történelmi dologhoz kötődik. Negyedszá­zada lett szabaddá a város. Felszabadulásunk jubile­umi évforduló-sorozatában e hetekben, hónapokban min­den napnak megvan a maga külön, helyi jelentősége. Min­den falunak és városnak. Debrecené azonban minden tekintetben, általánosan is tyasárnapi jegyzet Ünnepköszöntő több és jelentősebb, hiszen történelmünk során ez a vá­ros 1944 végén másodízben vált a szabad országrész szi­vévé. Emlékszem jól a felkorbá­csolt utolsó napokra. A rá­dió hírei a Hortobágy térsé­géből a világ legnagyobb pán­célos csatáit jelentették. De nem jelentették az utcákon cirkáló német és magyar tábori csendőrök vérengzéseit, fosztogatá­sait, a romhalmaz fő­utcán villanypóznákra akasz- tottakat. A száztízezres Deb­recent akkor alig negyvenez­ren lakhatták, azok is pin­cék, óvóhelyek menedékébe húzódva. A német hadvezetés utolsó emberig tartani akarta a „Birodalom” immár szinte egyetlen éléskamráját, de a Nagyvárad alóli hegyekről a ritka esti csendességek ide­jén már tompa hadimorajlást hordott hozzánk a szél. A hadtörténet lapjain nyil­ván hiteles adatok őrzik a város szabaddá válásának fá­zisait; a győzelmesen nyomu­ló szovjet seregek útját Szo- boszló, Sámson, Balmazújvá­ros térségein át —, mi a vá­ros és roppant tanyavilágá­nak lakói csak az egyenru­hák színének, formájának őrségváltásából eszméltünk rá, hogy számunkra véget ért a háború, őszi fényre búj­hatunk odúinkból. Boldogan hordtuk a pusz­tulás tornyos romjait, hogy villanyunk legyen, vizünk, járható útjaink, újra indul­hasson az élet. A gúti erdő kisvasút mozdonyát, a „Zsu­zsit” villamos elé fogtuk, áram híján ez a pöfékelő jármű volt első közlekedési alkalmatossága a városnak. Emlékszem ma is, milyen roppant életteremtő akarat munkált az emberekben. Ok­tóber utolsó napjaiban, alig néhány nappal a város sza­baddá válása után már ját­szott a mozi. A Szivárvány és a Kerületi párttitkár című szovjet filmeket vetítette, — ingyenes előadásokban. A debreceni Ady Társaság lel­kes műkedvelőket toborzott, hogy talpraállítsa a színházi életet, s akció indult az Egerben rekedt színészek ha­zahozására, Ahogy a hetek múltak, úgy elevenült újjá és növe­kedett lélekszámúban is a vá­ros. Jöttek a főváros ostrom­gyűrűjéből kimenekültek, az immár szabad keleti és déli részekről politikus emberek, tudósok, írók, művészek. De­cemberre már a szabad or­szágrész mozgalmas közép­pontjává lett Debrecen, s év végétől, az ideiglenes nem­zetgyűlés, s az ideiglenes kormány létrejöttével hivata­losan is ideiglenes főváros. Minden felelősségével, funk­ciójával, hatáskörével. Meg­indul az irodalmi élet első új folyóirata, a Magyarok, ami innen megy utóbb a felszabaduló Budapestre, a pénzügyi palota falai között bontakozik ki újkori törté­nelmünk még nagyon sokban ellentmondásos, de a múlt­hoz mérten hasonlíthatatla­nul egészségesebb politikai élete, s máig büszke vagyok, hogy részese lehettem az új színházi kultúra alaprakásá­nak, a felszabadult ország el­ső színházi lapja létrehívásá­nak. Huszonöt év!... Hogy el­szaladt! ... A város most ün­nepel. Újjászületésének ne­gyedszázadát üli szellemi, kulturális, építő eredményei­ben. Országpezsditö hatását, mely így, vagy úgy jelenün­kig kihat és a jövőre sem kö­zömbös. * <x Kávé és környéke Ügy gondolám, a napi hét- nyolc elfogyasztott dupla már feljogosítja az embert arra, hogy jobban odafigyeljen erre a témára, észrevegyem min­dent, ami a kávéval összefügg. Hozzátartozik a kávéfőzés­hez az ablakmosás? Feltétle­nül, ha a feketelevest délica- tesse módon készítik. Ha nem éppen az Ínyencségről, finom falatokról elnevezett balassa­gyarmati „Delicatesse” cse­megeboltban tapasztalom ezt — talán szóvá sem teszem, de így?! Különben, ha már leír­tam a bolt nevét, megkérde­zem: hová lett a francia szó­ban szereplő első e-ről az éke­zet? Jó, legyünk franciák, de akkor a helyesírásra is ügyel­nünk kell. Nemkülönben a fi­nom falatok bojtjában főzött kávé különleges zamatára. A kisasszony elveszi a blok­kot, felszúrja, matat valamit a gép körül és — elmegy abla­kot tisztítani. Alig vagyunk vevők az üzletben, így a többi — számszerint három — eladó elmerülten nézi, hogyan tisztul az ablak a nyári portól. „Szép időnk van, most legalább ki­látunk majd..Ezt a serény kávéfőzőnő mondja. „Szép időnk van és szép ablakunk is lesz.” Ezt én gondolom, de már kezd érdekelni a dolog. Megné­zem az órám, mert valami azt súgja, hogy hosszabb távra kell berendezkednem. Közben visszajön a lány, húz egyet a gép karján, beáztat egy újabb papirost és vissza, ablakot áz­tatni. Tizennégy perc múlva megkapom a kávét „delicates­se” módra. A lány megpucolta az ablakot, de nem mosta meg a kezét. Pedig a francia szó másik jelentése között a ta­pintat is szerepel. (pataki) Film esztétikai vetélkedő öt éve folyik rendszeresen filmesztétikai oktatás a sal­gótarjáni Furák Teréz leány- kollégiumban. A lányok tan­évenként negyedéven keresztül foglalkoznak a filmművészet alapvető kérdéseivel. Novem­ber elején az oktatásban részt­vevő huszonhat lány részére filmesztétikái vetélkedőt ren­deznek. A vetélkedő kérdéseit a leglényegesebb alapismere­tek közül válogatják ki. Az öt éve folyó oktatás egyben azt is elősegíti, hogy a fizikai dol­gozók tehetséges gyermekei megfelelő tájékozottságra te­gyenek szert a korszerű látás­kultúra és elsősorban a film­művészet területén. NÓGRÁD — 1969. október 19., vasárnap 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom