Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)
1969-10-18 / 242. szám
f Tv^eiézetes Federico Garcia Lorca: [WTI" <*'• Bernarda Alba Háza (Kedd, fkl 20.20). A hái romfelvoná' lils! wp sos dráma f VB közvetítése a i 1:1 vm Miskolci Nemzeti Színházból, felvételről. A miskolci társulat az elmúlt év őszen mutatta be — András László kitűnő fordításában — a tragikus sorsú nagy spanyol költő és drámaíró. Lorca drámáját, a Bernarda házát. amelyben min len a spanyol társadalmat szimbolizálja: a ház, a család, a konvenció. Hihetetlen erejű szenvedélyek izzanak az elhunyt férj családjában, de a szokások mindent megfőj- próbál kitörni, de ez csak élé- tanak, ami élnivágyó, ami te árán sikerül. A darab vatermészetes, emberi lenne. A lamennyi szerepe nő-szerep, S családnak a halottat nyolc ez külön érdekessége Lorca évig kellene gyászolnia — s drámájának, ez embertelen, tarthatatlan. A , , , , fojtogató légkörből a legki- Párbeszéd (Szombat, 14.55). sebbik lány — Adela — meg- Kétrészes, magyar film, az Jelenet az „Egy este Sinkovíts Imrével” című műsorból (A tv október 25-i [szombati] adásához!) Ami a 12-ből kimaradt című sorozat legújabb darabjaként. Hat évvel ezelőtt mutatták be a mozik Herskó János rendező filmjét, amelynek egyben forgatókönyv-írója is. Herskó filmjében 40—50 év közötti korosztály életét, kétévtizedes küzdelmeit igyekezett bemutatni egy kiválasztott személy, egy kommunista katonatiszt életútját követve. Minden emberi sors egyedi, ám az eltérések mellett, ugyanúgy küzdöttek a kor ellentmondásaival. — sokan élték át azt, amit a film főszereplője (Sin- kol’its Imre alakítja). 1963- ban sok vitát váltott ki a magas igénnyel készített film. Az alibi összeomlik (Vasárnap, 20.20). Magyarul beszélő NSZK film. A műfaji szabályoknak megfelelő krimi férfi-főszereplőjét, a nemrégen elhunyt, világhírű, a hazai közönség előtt Is jólismert Peter von Eyck alakítja, feleségét pedig Ruth Leuwerik. A történet a lélektani motivációk révén halad előre, a feleség (egyébként ügyvéd) sejteni véli, hogy férjének köze van egy gyilkossághoz; s bár bizonyítéka erre később sincs több, mint kezdetben — gyanúja meggyőződéssé válik. A férj dönt: felesége még nehéz helyzetben hozhatja ezzel a véleményével — meg kell tőle szabadulni... A. Gy. Két hír bélyeggyűjtőknek Stephen Butler Leacock történész, közgazdász és humorista kedélyes arca tekint reánk Kanada 6 centes bélyegéről. November 12-én, születésének 100. évfordulójáról emlékezik meg hazája. Leacockot nálunk csak mint szatirikus írót ismerik, művein a magyar közönség is sokat derül. — Quvait ötértékű sorozata az olajkutatás új területéről, tengeralatti kutak feltárásáról számol be. — A Német Demokratikus Köztársaság 20 éves fennállást a háború alatt elpusztított 12 város új építészeti alkotásainak bemutatásával köszönti. A jubileumi blokk és a 12 bélyeg is jelképezi a demokratikus német állam célját, a békés építőmunkát. Helyreállítják a csopaki csonka tornyot Kilátó és kiállítás — Lerelezölap-téma belga sürgetés Nehezen ejtette a magyar szót, de azért elmondta a belga vendég, hogy ő azért jött Csopakra, mert szeretné látni és fényképezni a híres csonka tornyot, amit a külföldön megjelenő Bédekkerekben mint nevezetességet hirdetnek. Nos, a tornyot látja, de egyáltalán nincs olyan állapotban, hogy lencsevégre kapja. Most már jöhetne a belga turista, mert a híres csopaki csonka tornyot, egy templomrom maradványát helyreállítják. Először Is a feljárót hozzák rendbe a több emeletes torony belsejében és fentröl már gyönyörű kilátás nyílik a Balatonra, Tihanyra és a balatonfüredi öbölre. Az alsó teremben pedig a csopaki hely- történeti anyagot állítják ki, amivel tovább növelik a torony hírét, mert már eddig is igen értékes leleteket szedtek össze a községben és környékén. Végül parkosítják a csopaki csonka torony környezetét. így Ismét — mint korábban — fénykép, sőt levelezőlap-téma lesz, mivel a csopaki bor után ez a második nevezetessége a Bala- ton-parti községnek. — g — Tarjám mozaik Az igaziak ÉJSZAKAI HŐSÖKRŐL írtam a minap, akik szépek, okosak, erősek amint beköszönt az est, és belül van a liter bor, vagy a pár féldeci. Gondolom érezhető volt, hogy egy cseppet sem lelkesedtem értük, mert legtöbbjük mögött ott láttam sejteni az asszonyt, aki oly igen szeretne téli kabátot, de legalább egy új sálat. A gyereket, aki már didereg pókhálóvékony ruhájában, miközben apja belülről füti magát. Magamnak tettem fel a kérdési: mit kéne csinálni, hogy az asszony kabátot kapjon, a gyerek meleg ruhát? Aztán lemondóan legyintettem: a napokban látott filmen Nansen Nóbel-díjának ezerszerese sem lett volna elég arra, hogy a hadifoglyokon, menekülteken csak valameny- nyíre is segítsen. Ez jutott eszembe. És az, hogy nekem mlndösz- sze egy olcsó kis golyóstoliam van, amit „harcba” vethetek. Tudom, ebből aligha születik eredmény. A családfő nem fogja bűnbánóan mellét verni és szerény írásom olvastán nem az lesz az első dolga, hogy fizetését teljes egészében hazaadja. De ha csak annyit értem el, hogy gondolkodóba esik, már büszke leszek erre a kicsiny tárgyra. # ANNAL IGYEKVŐBBEN gondolkodtam azon, mit írjak az éjszakák igazi hőseiről. Közülük kikről Írjak, kikről, ki, kik azok, akikre fel kell figyelni, akik példát mutatnak a sok-sok többinek. A fiatal orvosról irjak-e, akinek fizetéséért egy segédmunkás, ha ad magára valamit, a kabátját sem veti le? A fiatal orvosról, akinek az éjszakai inspekció során pillanat alatt döntenie kell, le- operáljon-e egy kart, vagy van mód a megmentésére? Ha a segédmunkás véletlenül letöri a bili fülét, kevés helyen merik még azt is mondani, hogy: „ejnye, kicsit Vigyázhatott volna”, mert tovább áll. De, ha az orvos fölöslegesen „műt”, rámehet a diplomája, mint akkor is, ha nem „műt", amikor pedig kellene, mert reménykedik, hátha enélkül is meggyógyul a sérült. Az egyik vendéglő zenekarának bőgőséről írjak-e, aki esti iskolába jár. amellett zeneiskolát véges, S hogy végképp ne unatkozzék, este a zenekarban játszik. Az éjszaka igazi hősei közé tartozik ö is és rajta kívül mindazok, akik kenyérkereső munkájuk mellett megragadják a segítő kezet, és élnek a lehetőségekkel. A lehetőségekkel, amelyekkel oly sokan mit sem törődnek, inkább helyben topognak. ■k AM A MUNKÁSOK, BÁNYÁSZOK tíz- és tízezreiről írok legszívesebben. Ők ennek a társadalomnak teglgazíbb és legnagyobb nappali és éjszakai hősei. Akik a gépek mellett is megállják helyüket, de a mélység sötétjétől sem félnek. Nem rettennek meg a fölöttük tornyosuló millió és millió mázsától, tonnától, nem reszketnek örök ellenségüktől, a víztől, a gáztól. A munkások millióiról írok szívesen, akik vállalják a gépek monoton zaját nappal és az éjszakában, akik nap-nap után helytálló hősei annak, amit csinálnak. ódát vagy himnuszt írnék róluk legszívesebben, ha tehetségemből futná. Együttérző szavakat írnék az óra megcsördüléséröl, amikor a hajnali hideg sötétben kelni kell, s hódoló sorokat asz- szonyukról, amikor „pakolnak" a kevésből. • MERT ASSZONYAIK IS hősei az éjszakának, ha tevés- vevésülc talán kevésbé mutatós is. De miért volna kevésbé mutatós? Avagy nem elég az a munka, amivel ellátják a férjet, meg a család, a háztartás ezer gondját viselik? Ne volna mutatós az a szívós igyekezet, hogy a kicsiből majdan ne sikkasztó, tolvaj, huligán, gyilkos legyen, hanem ember? Bizony, bizony nagy felelősséggel jár ez is. Pótolhatatlan munkásai ők is az egész világ munkássága egyetemének. Ezeknek az asz- szonyoknak keze, feje, gondolatai mindannyiunk jövőjét, az ország, az emberiség jövőjét munkálják. A legmélyebb tisztelet adassák nekik. * ES MIT ÍRJAK a többiek- röl? /I rendőrökről, akik pároséval vigyázzák ezrek nyugalmát. Tudnék nagy „sztorikat”, éjszakai hőstetteket róluk, de ebben a kis írásban inkább vállalom a jelzőt: „ha- lállan unalmas". írjak az ápolónők, a mentők áldozatos munkájáról? Regények szólnak róluk. A postások, vasutasok, utcaseprők, a hivatalok éjszakai takarítónői, a portások mindennapi éjszakai hőstetteiről szóljak talán? Soha nem érnék véget. Erőtlenül leteszem hát a tollat. Megpróbáltam valamicskét, ha csak felsorolásszerűen is, az éjszakai emberekről Írni. Ezúttal nem, az alkohol, hanem a munka éjszakai hőseiről, az igaziakról, akik mindannyiunk szerencséjére, a másikaknál milliószor és milliószor többen vannak. És ezzel ezt a kis spontán támadt sorozatot, az Éjszakai őrjáratot le is zárom. — kussinszky — Üresen álló iskolapadok Szenegálban nemrégen speciális konferencián foglalkoztak az ifjúság problémáival. A konferencián nyilvánosságra hozták annak a vizsgálatnak az eredményeit, amelyeket a dakari pályaválasztási tanácsadó központ végzett. A vizsgálat azt mutatta, hogy a közoktatás területén aggasztó a helyzet Szenegálban. A központ által összegyűjtött adatok szerint évente 20 ezer gyermek hagyja ott az iskolát, mielőtt még befejezné elemi Iskolai tanulmányait A gyermekeknek csupán 7 százaléka iratkozik be évente középiskolába, s az utolsó 6. osztályba beírt tanulónak ugyancsak 7 százaléka fejezi be középiskolai tanulmányait. A műszaki oktatás területén rosszabb a helyzet. Amíg az általános középiskolák 6. osztályába évente 7—8000 tanuló iratkozik be, addig a műszaki iskolákba mindössze átlag 425-en jelentkeznek. Az ismeretek szintje alacsonyabb az átlagosnál. A középiskola 6. osztályába felvett tanulók 55 százaléka a vizsgákon rossz osztályzatokat kap. Fordította: SÁRKÖZI GYULA Riportr egény 58. — Maga az, Konrád? Nem ismer meg? Igen, én vagyok az, Lelia. Sürgősen beszélnem kell magával. Legyen olyan szíves. Várom. A pádon. Egy félóra múlva? Rendben van. Amikor a fasorban feltűnt a Gestapo-tiszt hórihorgas alakja, Lídia felállt, és eléje sietett. — Miről van szó, Fräulein Leila? Miért van oly nagy gondban? — Konrád, könyörgöm, segítsen, hogy kijussak a városból. — Kijutni? — Igen, igen. Elmenekülni. Hisz’ maga mondta, hogy bármelyik percben bevonulhatnak ide a bolsevisták. Elképzelheti, mit csinálnak velem. Nem találom a helyem. Éjjelente lidércnyomásom van, minden reggel rettegve ébredek. Megyek a városban, s látom, hogy különböző hivatalokból mindenféle iratokat, páncélszekrényeket raknak teherautókra. És mi van az állomáson! Látta, mi történik ott? Mindenki menekül. Senki sem akar a szibériai medvék csemegéjéül szolgálni. Én sem, Konrád. Hallja, nem akarok. Félek. Mentsen meg ettől a pokoltól. — Akkor sem kell előre idegeskedni. Látja, még a városban vagyunk. Megígérem, hogy magammal viszem, amint megkapjuk a parancsot a kiürítésre. — Nem akarok várni! A félelemtől elvesztheti az ember az eszét. Amíg nem érzem magam teljes biztonságban, nem csillapodók le. — 172 — — Nem hisz nekem? — Hiszek, de minden megeshet. Még nem biztos, hogy lesz-e ideje engem magával vinni. Én meg semmi! sem akarok kockáztatni. Segítsen nekem elmenekülni valahová, ha máshová nem, legalább Lvovba. Ott senki sem ismer és nyugodtabban fogom érezni magam. A Gestapo-tiszt hallgatott. Valószínűleg azt latolgatta, mit is feleljen ennek a halálrarémült asszonykának Lídia pedig tovább folytatta támadását. — Látom, hogy gondba kergettem. Abban reménykedtem, hogy segítséget kapok magától. Megmondom őszintén: maga az első német tiszt, akihez segítségért fordultam. Úgy látszik, tévedtem. Hát akkor bocsásson meg. Vegye tudomásul, hogy Fräulein Leila talál még ismerősei között igazi lovagot, aki kezét nyújtja neki a bajban. Viszontlátásra! — Várjon, állította meg a náci, akire bizonyára hatott ez a szóáradat. — Én bebizonyítom, hogy sorsa nem közömbös a számomra, jóllehet sok kellemetlenséget okozott nekem. Holnap este felteszem a Lvovba induló vonatra. De csak egy feltétellel. .. — Bármily feltételt elfogadok! A tiszt a szemébe nézett, kissé gondolkodott, majd így szólt: — Ez egyszer a kérésem Fräulein Leila, nagyon szerény lesz. Mindenesetre hagyja meg a Ívovi címét, ahol majd megtalálhatom. — Nagyon szívesen — felelte Lisowska. — Még nem tudom pontosan, kinél szállók meg. de... Elővett egy kis papírdarabot és felírt rá egy kigondolt cimet s átadta a gestapósnak. — Ha Lvovba érkezik, ezen a címen megtalál. Másnap Lídia már a tiszti kupéban utazott Lvov felé. Mivel a vonat nagyon zsúfolt volt, és már nem jutott számára helyjegy, egy őrnagy kedvesen felajánlotta neki az alsó ülőhelyet, őmaga meg felmászott a legfelsf polcra. A vonatban hideg volt. De ha fűtötték volna is, akkor sem tudott volna elaludni. Nem segített a pohár konyak sem, amelyet kupébeli szomszédaival, a törzskari tisztekkel kellett meginnia. Beszélgetésükből kivette, hogy Lvovban tartják a törzstisztek értekezletét, amelyet a további frontakciókkal kapcsolatban rendeznek. Lídia figyelmesen hallgatta a törzskari tisztek minden szavát, ét szomorú lett arra a gondolatra, hogy nincs most a közelében Kuznyecov. O bizonyára bejutna ezekkel a hosszúlábú fritzekkel erre az értekezletre. Különben, ha Kuznyecov Lvovban van, mindent megtesz, hogy bejusson er— 173 — re az összejövetelre. És ha nem sikerül neki? Akkor neki, Lídiának latba kell vetnie minden képességét, kiszedni e tisztek valamelyikéből a fontos adatokat. Úgy döntött, hogy ennek az őrnagynak a közelében tartózkodik, aki átadta neki a helyét. Lisowskának eszébe jutott, amikor Majával megdolgozták a részeg tiszteket, és elmosolyodott. Egyelőre nem szenvedett még vereséget. Még ez a ravasz Konrád is a horgára akadt, s elintézte neki Ívovi utazását. Most már nyugodt' lehet, eltűnése Rovnó- ból senkiben sem ébreszt gyanút iránta. Csak az anyját sajnálja. Hányszor kell még izgulnia nyughatatlan lányáért? Reggel futottak Lvovba. Az őrnagy és tiszttársai a nagyállomáson akartak kiszállni, de Lisowska, amikor megtudta, hogy az operába akarnak eljutni, azt tanácsolta nekik, hogy Podzamcsében szálljanak le. Taxit nem kaptak, fiákért fogadtak. — Hová vigyem? — kérdezte az őrnagy, amikor megérkeztek az operaházhoz, és társai kiszálltak a kocsiból. — Köszönöm — felelte Lídia, —, én itt lakom a közelben. A tiszt az órájára pillantott. — Ó, még van másfél óránk. Talán megreggeliznénk? —• Nem akarom ezzel terhelni. — Ugyan már! Egy ilyen vonzó hölgy társaságában sokkal jobban fog ízleni a reggeli. Mondja meg kérem ennék a Rákeresnek, hogy vigyen minket egy rendes vendéglőhöz vagy kávéházhoz. Reggelizés közben az őrnagy elhalmozta Lisowskát bókokkal, megkérdezte, mihez kezd itt Lvovban, nincs-t véletlenül a városban vőlegénye vagy legalábbis jó ismerőse. Végül megkérdezte, találkozhatna-e mégegyszer vele. — Előbb még lakást kell szereznem — felelte kitérően Lisowska. — Helyes. Akkor hát nézzen lakás után. Én magam sem tudom, hogy végződik az értekezletünk. De holnap... A holnap estét nekem ajándékozhatná. Lídia kis tétovázás után bólintott. Igen, holnap találkozhatnak. Az Opera előtt? Rendben van. ötkor? Rendben van. Biztosan? Becsületszóra? Elbúcsúzott az őrnagytól és a Bristolba ment. Ruzja, a középkorú, pirospozsgás arcú lengyel asszony ölelő karjaiba zárta: (Folytatjuk) \ í
