Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)
1969-10-15 / 239. szám
A nagy pillanat Tervezni Illőben és jól! — Hogyan készülnek a jövő évre? — kérdeztük egyik üzemünk főmérnökétől. A válasz bizakodó volt és úgy véljük, tanulságos is mások számára — Nem lesz zökkenő. Az igények felmérése, a rendszeres piackutatás jó módszernek bizonyult. Az igényeket ösz- szevetettük lehetőségeinkkel és így módunk volt arra, hogy elsősorban olyan termékek gyártására szerződjünk, amelyek számunkra kedvezőek. Korábban, mikor még felügyeleti szerveinknél kötötték a szerződéseket, sokszor kész tények elé állították az üzemet. Most mi mentünk a feladatok elé és bebizonyosodott, hogy ez a jó módszer. Az utolsó negyedév előtt már a jövő évi gyártókapacitásunk csaknem kilenc tizedét lekötöttük szerződésekkel. Tudjuk tehát mire készülünk és így az anyagokat is időben megrendelhettük — mondta a főmérnök. Az ideális jövő évi készülődés ilyen: Sajnos, ez a módszer ma még nem általános. Néhány üzemünkben ezekben a napokban még az idei tervek maradéktalan teljesítése, az ígéretek valóra váltása is gondot okoz és túlságosan igénybe veszi a Vezetők energiáját. Az idő pedig sürget, a jövő évi tervezés nem szenvedhet kárt, mert abból megint csak bonyodalmak származhatnak. Az idén is sokszor előfordult határidő-eltolódás, amikor különféle akadályok miatt nem szállították a szerződésben vállalt időre a terméket. Hiányzott az anyag, késve rendelték meg. így nem csoda, ha azután egyes új létesítmények üzembe helyezése is késett. Nem lehet véletlenre bízni az anyagbeszerzést és erre sem egyedülálló példa a nagybátonyi gépüzemé, ahol néhány alkatrész még ma is hiányzik, holott a tavaly megrendelt eszközöket már a múlt negyedévben el kellett volna szállítaniuk. A jó és időben elkészült tervek, szerződések a termelés alapfeltételei. A gyártás technológiájának a lehető legjobb módszerekkel történő kialakítása is csak így lehetséges. Ez szükséges a munka programozásához, a munka jó megszervezéséhez is. Ma még üzemeink jelentős része nem mentes időszakonként a kapun belüli munkanélküliségtől, de a rohammunkától sem. Ami elmegy a réven, azt pótolniuk kell a vámon. Ilyenkor aztán jön a túlóráztatás, a fokozott igénybevétel, kapkodás és végső soron sokkal drágábban termelnek, mintha időben, jól elkészült tervek alapján szervezték volna a munkát. Az idő sürget, a jövő évi terveket ezekben a hetekben kell kialakítani. Ott dolgoztak jól, ahol már a tervek finomításával foglalkozhatnak. A gazdaságirányítás új rendszerében nagyobb lett a vállalati önállóság, de ez azt is jelenti, hogy helyben kell kialakítani a terveket. A verseny itt kezdődik és ha valamikor szükség volt az alkotó, célravezető, bátor kezdeményezésekre, most egyáltalán nem nélkülözhetők. Vannak már gyümölcsöztethető tapasztalatok, hiszen az új mechanizmus mindennapos gyakorlattá vált Hasznosítani kell azokat már most a tervezés időszakában úgy, hogy zökkenőmentes legyen az új év, kevesebb gond akadályozza a zavartalan munkát. B. J. Gondolatok a termékben A kedves vevő cipőt akar venni. Csinosát, szépet, mi több. elegánsai. Olyat, amilyen lehetőleg kevés nőnek van és azért viszonylag kényelmeset is. E célból nézelődik az üzlet belső kirakatai előtt. Ez is tetszik, az sem volna éppen rossz, emez egészen különleges, úgy hogy nem könnyű a választás. Nézeget, egészen elmerül a kirakott cipellők látványában. Egyszerre hangot hall maga mellett: — Parancsol a hölgy? A. vevő egy kicsit bambán pislog oda: — Tessék? — Azt kérdeztem, mit parancsol a kedves vásárló? Ebből az előjátékból azonnal sejteni lehet a nagy pillanatot. Az eladó jött oda a vevőhöz és nem fordítva. Ritka esemény. De a csodáknak, ha egyszer elkezdődnek, folytatásuk is van. így történt ez itt is. Az eladó ismét kérdezett: A széles völgyet gátként zárja le a kövérhátú Kőhegy. Hirtelen emelkedik a dombok fölé. Szél járja a gerincét, rajta mindig zúg a dúslombú erdő, amiből itt-ott fehér sziklafoltok világítanak ki. A hegy alatt piroslik a juhásztanya. Kopottak már az épületek, légen építették őket. Ki is költöztek a hajdani cselédek belőle. Déri Pál maradt ott, a számadó juhász, a pilinyi termelő- szövetkezet tagja. Ide köti őt múltja és jelene is. Fenn, az Istenbércen volt gyerek, legénynek is ott maradt. Amikor felment a legmagasabb csúcsra, akkor látta a dombok közül kivillanó falu tornyát. Innen jött le a Kőhegy alá, megalakítani a közöst. „Hehcj” Ilyenkor ősszel, sűrű köd ülepszik a völgyre, sodorja a fák fakuló leveleit. Lassan feketedik az akác is. Fenn a hegyen még nevet a nap. Ide indul minden reggel a nyáj. Csak bele-bele kapnak a völgyek nedves füvébe, mert a juhász szó- longatja őket. Két fürge kutyája pedig biztatja az állatokat. Felfelé, egyre feljebb, a nap felé. Nem tesz jót a jószágnak a vizes fű. Pedig fent a hegyekben nincsen víz. Még a fák is törpék maradnak. De délig a juh állja a szomjúságot. Altkor indulnak le a Hideg-völgyön, a Fekete-kúthoz. Dél felé már a völgy is átmelegszik, semmivé válik a köd. A fű is, mint a bársony. A — Segíthetnék talán választani? Esetleg ajánlanék valamit. Ez a kis fekete lakk nagyon csinos. Vagy például ez a fémmel díszített barna. Nagyon jól állana a hölgy lábán... A kedves vevő egyre jobban izgalomba jött. Egy kicsit kiszáradt torokkal telelte: — Ezt a feketét szívesen megpróbálnám. — Tessék helyet foglalni, azonnal hozom. A vevő azt hitte rosszul hall. Foglaljon helyet?? Mi több: oda is hozza az eladó?? Szinte hihetetlen. Hisz’ évek óta úgy vásárolt cipőt, úgy, hogy a kezébe nyomtak a pultnál egy fél párat, próbálja fel, ha akarja. Aztán amennyiben szüksége volt a másikra is, akkor fél lábon odaugrált a kiszolgálóhoz érte. Vagy ha szerette a változatosságot, levetette az újat, ismét felhúzta a régit, elkérte a vásárlandó párját, és elölről kezdte az egész műveletet. juhásznak a Hideg-völgy sötét mélyén az ivója. Gyökér alól fakad a víz, hideg és kristálytiszta. Csörömpölve szétesik, amikor lecseppen. Zajával megtölti az őszi csendben szunnyadó mélységet. Ezt a juhászt még nem hallották furulyázni, nótáz- ni is keveset. Ez a juhász nem az a romantikus pásztor, akit annyiszor megfestettek, vagy meg is daloltak. Ő hegyi pásztor. Állattenyésztő. Méghozzá hozzáértő, nagy szaktudással. Mikor a nyáj a dombról a völgy felé terül és erdőszélek rejtik szeme elől, kiált nekik: — Hehej! Eléje csak! Messzehangzó hangját kétszer is visszahangozzák a hegyek. És indulnak a kutyák, erdőből a völgy gyepére terelik a nyájat. Csak innen tudni, merre jár Dér Pál és a nyáj. Már négyszáz az anyajuha és most újra szaporítják, mert jól fizet a juhtartás. A nyáron is háromszázötven bárányt vittek külországba. A kereskedők köz'vetlen a tanyán választották ki a legszebbjét. Először csak egyenként tapogatták, méregették, aztán széles karlendítéssel jelezték, hogy viszik az egészet. A juhász ilyenkor addig néz a teherautón, síró ja volt. A vásárló helyet foglalt. Nem leült, hanem helyet foglalt. Ilyen esemény ritka az életbe. És jött a folytatás. Az eladó hozta a kívánt topánkat és a csoda most tetőzött. Segített felhúzni a lábára. Mióta eszét tudja, nem segítettek cipőt üzletben a lábára próbálni. De úgy látszik, mindenkinek az életében elkövetkezik egyszer a nagy pillanat! Az eladó megkérdezte: — Megfelel a hölgynek? Nagyon csinos a lábán. A vevő lelkesen felette: — Pontosan ilyet képzeltem el. Nagyon tetszik, elviszem. Pedig valahogy másmilyet akart venni, a bal lábát is szorította egy kicsit, na meg a pénze is másra volt félretéve. De megveszi. Még akkor is, ha kölcsönkér a fizetésig. Meg bizony. Mert ki tudja, hogy a csodák megismétlődnek-e mégegyszer az életben... bárányok után, amíg a völgyben nem vésznek el. Szögletes arcára kemény vonások ülnek. A szemében minden fájdalma. így ^pll: — Sajnálja az ember, de ennek így kell történni. . Mire megvirrad Kevesen tudják, mennyi fáradságba kerül, amíg idáig eljutnak. Naponta egyik hegyre fel. le a völgybe és fel a másik hegyre. Ismerni kell. hol talál jó harap- nivalót a mindig éhes jószág. Este aztán abrakot, takarmányt nekik. Ezek még csak csendes napok, a tél elejéig tartanak. Mert akkor már jön az elletés. — Akkor már nem az ágyban, hanem a juhakolban a juhász helye... — vallja Dér. A legutóbbi elletés idején két báránya pusztult el. Valami belső bajuk volt az anyáknak, világra sem hozták kicsinyeiket, úgy pusztultak el. Aztán nagy gond ezeknek a kicsinyeknek a nevelése olyanná, hogy a kereskedő széles karlendítést tegyen. A nyáron történt. Forróság volt még a hegytetőn is. A szél is, mint a vénember, csak szuszogott. BáráMiért készül 1600-zal kevesebb cserépkályha? Az olajkályha — mint köztudomású — ismét hiánycikk közé tartozik. A kitűnő hőhasznosítású, s emiatt különösen keresett hordozható olajtüzelésű cserépkályhákból is a tervezett 5600 helyett csak 4000 kerül a boltokba. Az MTI munkatársa ezzel kapcsolatban kérdéseket intézett a hordozható cserépkályhákat készítő gyár — a Komárom megyei Kályhacsempe ’ Gyártó és Építő Vállalat — igazgatójához — Boza Miklós igazgató válaszában rámutatott, hogy a gyár folyamatos termelésre készült fel, s ehhez mérten tervezte 1969-re 5600 hordozható olajfűtésű cserépkályha előállítását. A nagykereskedelmi vállalat azonban — az eszközlekötési járulékra és a tárolási nehézségekre hivatkozva, az év első felében egyetlen kályhát sem rendelt — mondotta Boza igazgató. Ezt, bár a gyár piackutatása ellentmondott a kereskedelemnek, érdektelenségnek, tudomásul kellett vennünk, már- csak azért is, mert a raktárra termelés súlyos gondokat okozhat és okozott is. Mivel munkásainkat foglalkoztatni akartuk, kénytelenek voltunk a bérfizetésre és az anyagbeszerzésre nagyon magas kamat mellett bankhitelt felvenni, s ugyanakkor a raktározási költségeket is fizetni. E többletköltségek nehéz anyagi helyzetbe hozták a vállalatot, s nagyon észrevehetően csökkentik az évi nyereséget. Ennek ellenére igyekszünk 'mindent megtenni azért, hogy a fogyasztók minél több kályhához jussanak. Még ebben a hónapban forgalomba hozzuk azt az univerzális cserépkályhát, amely olajtüzelésre is alkalmas, s az év végéig háromszázat szállítunk belőle. Bízunk, benne, hogy a kereskedelem is okul a tapasztaltakon, s a jövőben másképpen szervezi árubeszerzéseit. nyért mentek a juhászhoz. A vásárlót elutasította: — Nem adhatok, most oltottuk be valamennyit! Lekókadt: fejükről tudja, hogy mi a bajuk. Maga a gyógyítójuk, csak a végső esetben fordul orvoshoz. Aztán jön a nyírás, majd a fejős. Mire megvirrad, már el kell végezni, hogy a nyáj a legelőre indulhasson. De ennyi jószággal mindennap gond van. Ha némelyik mértéktelenül befal, felpuf- fad. Egy tűhegyes vékony tőr és a juhász a bőrön át utat nyit a gyilkos gáznak. — Kegyetlen dolog, de inkább ez, mint a pusztulás. í gazda éber Kemény és nehéz munka a juhászat. Kötelezettség a termelőszövetkezettel szemben. Pénzügyi terv, amit teljesíteni kell, mert az üzem számít rá. Dér Pálban még nem csalódtak. És éppen ezért az elkövetkező évben új juhhodályt építenek, növelik a juhok létszámát. Az őszi ködben reggelenként halad a nyáj a napos hegycsúcs felé. Mögötte a juhász irányítja útjukat. Fenn a messzelátó-hegyről szólon- gatja a jószágokat: — Hehej! Fordíts csak befelé!. .. A kutyák szolgálatkészen terelnek. És fordul a nyáj a napos völgybe, az itató felé. Mintha tudnák, hogy a gazda éberen őrködik felettük. Bobál Gyula HA A KÖZÉPKORI kézműves termékét egy mai hasonló rendeltetésű tömegcikk mellé helyezzük, a formai különbségek nyomban szemet szúrnak. S aligha gondolunk a bennük megtestesült munkák lényegi tartalmi eltéréseire. (Nem a társadalmi viszonyok különbözőségeire gondolunk, hiszen ahogy Marx írta a Tőkében: a gabonán — mármint a használati értékein — nem látni, hogy azt indiai rabszolga, orosz jobbágy, avagy amerikai farmer termelte-e.) A kézművesnél a gyakorlati tapasztalatokon, a mesterségbeli fogásokon, a rutinszerű fizikai munkán volt a hangsúly. A mostani tömegcikkre viszont sokkal inkább a termék, vagy a gyártóberendezés konstruktőre nyomja rá sajátos bélyegét, semmint a terméket előállító fiziikai munkás. Már a tőkés társadalom kialakulását kísérő ipari forradalomnak is természetes velejárója volt a szellemi munka részarányának növekedése az ipari termelésiben és annak eredményében. Napjaink műszaki-tudományos forradalma pedig rendkívüli módon felgyorsította ezt a folyamatot. Az alkalmazott mérnökök, matematikusok, közgazdászok airá-' nyától, a fejlesztő—kutató— szerkesztő bázis nagyságától meghatározó módon függ a vállalatok fejlődése, verseny- képessége. Vajon hazánkban másfajta tendenciák érvényesülnek? Köztudott ugyanis, hogy országiunk viszonylag kis lélekszámúnál fogva a legtöbb területen nem vállalkozhat önálló kutató-fejlesztő munkára, hanem csak a külföldön elért eredmények átültetésére, adaptálására. Ennek ellenére a szellemi munka részaránya mind a termékben, mind a termelésben nálunk is szüntelenül növekszik. Egyrészt az élenjáró műszaki tudományos eredmények átvétele is értékes szellemi munka. Másrészt néhány jól kiválasztott területre nagy szellemi erőt kel! összpontosítanunk ahhoz, hogy a világpiacon versenyképes eredeti megoldásokkal is szolgálhassunk. Vegyük ehhez még azt is, hogy egyre nagyobb mértékben alkalmazunk termelékeny gépsorokat, automata rendszereket. (Az ilyen bonyolult és termelékeny apparátusoknak viszont nemcsak tervezése és megépítése, hanem a karbantartása, az üzemeltetése is elsősorban szellemi munkát igénylő mérnöki, technikusi feladat.) A reform által célzott termelésszerkezet változtatás tovább növeli a szellemi munka szerepét, súlyát. Egyrészt azért, mert az aktív piaci mechanizmus, s a nyereség- érdekeltség hatására a vállalatok igyekeznek rugalmasan követni a változó szükségleteket. Ez pedig több fejlesztő munkát, nagyobb termékválasztékot igényel. Másrészt a belső és a külső piacok szerves egységbe kapcsolásával meggyorsult a termelés szerkezetének, gyártmányösszetételének átalakítása. Vagyis a korszerűbb, a gazdaságosabb termékből egyre több készül és csökken a korszerűtlen, a kevéssé keresett cikkek gyártása, értékesítése. A hazai piacon az import verseny, külföldön pedig a világpiaci konkurencia, az állami támogatások mértékének csökkentése szorítja erre a vállai latokat. NEM SZABAD tehát csodálkozni vagy netán háborog- ni azon, ha a dinamikusan fejlődő vállalatoknál növekszik a műszalki-iadminisztratív létszám, az alkalmazott mérnökök, technikusok, közgazdászok, szervezők stb. száma. Természetes, sőt leggyakrabban elkerülhetetlen folyamat ez, a vállalat jövőjének, a népgazdaság fejlődésének megalapozását a mind több és szín vonaLasa'bb, clmóly £j] - tebb szellemi munka szolgálja, De csak akkor, ha a szellemi munkát végző seregnyi ember tevékenysége értelmes, alkotó jellegű és kezdeményező, s nem fut az üresjáratót" felelőtlenséget tenyésző bürokratizmus zátonyára. K. J. NÓGRÁD — 1969. október 15,, szerda 3 De ez a nap a csodák nap- — cs — Partvédelmi munka a Tiszán „BELELIK A TISZÁT”. Az Alsó-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság nagyszabású partvédelmi munkát kezdett Csongrádban. Csánytelek község határában rőzseszőnyeggel „bélelik” a Tiszát, megerősítve a megrongáló dott mederszakaszt. Képünkön: 270 méter hosszú rőzseszőnyeg a folyóban Faluról falura Nyáj a hegyekben...
