Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)

1969-09-14 / 213. szám

A legnagyobb lakóház II,;1 ■ M : I rjl .1. wij' iíi-it ji .liWift" p! iliP -Uli ...... " j* i* A 43. sz. Állam! Építőipari Vállalat óbudai lakótelep-építkezésén szerelik az ország legnagyobb lakóházát, melyben 472 lakás lesz. Az építők a monumentális épületet az év végén adják át (MTI fotó — Sarkady János felv.) r így van rendjén A szövetkezet éléskamrája, lük, könnyebb munkát kért a A fiából lakatos lett. Hosszú a magtár felszorult az istálló vezetőségtől. A borjúnevelőben ideig a szülőktől távol, Buda- padlására. Kétszárnyú ajtajá- dolgozik azóta is. Könnyebb a pesten dolgozott. Hogy megnő- ból belátni az egész majort, dolga, kereshet is. sült, közelebb jött. Balassa­Ha a vetőmag rendezése, a ta- - gyarmaton a termelőszövetke’ goknak járó gabona, vagy a Csordás Jánost megtettek al- ze(j építőknél vállalt mun- magtárral járó adminisztráció lattenyésztési brigádvezetőnek, kát. jó szakembernek tartják, éppen nem ad munkát. Csór- Nehezen ment az elején. Nagy- megkeresi havonta a 2000 fo- dás János szívesen pihenteti üzemi istálló sehol, a szarvas- rintját. Huszonegy esztendős és szemét a hosszan elnyúló gaz- marha> a sertés mind kint a többet hoz mint az apja. Dol­ntónyhonkjzó & ^traktorokon". tagoknál. Sokat szaladt, sokat gozik a fiatalasszony is. Ma- Mondja, hogy mégis a jószá- dolgozott, hogy azért komo- gyarnandorba, az allami gaz­gok nőttek hozzá leginkább. iyabb baj ne legyen. Nem is daság gyümölcskertészetébe Volt belőlük minden ^észtén- történt semmi olyan, amiért jár. Szépen öltözködnek, ren­elmarasztalta volna a vezető- des a lakásuk, jól élnek. Sza- ség az elmúlt években. Igye- bad idejüket szívesen töltik a kezetét, szorgalmát mindig televízió mellett. Különösen példának tették mások előtt, most, hogy még új, az idén dőben szépen, dolgoztak. míg egyénileg I Nem volt sok földje. Ki­lenc hold jutott neki, “ amikor az apja szétosz­totta a birtokot a gyerekek között. Megnősült és az apó­sával együtt már 24—25 hold­juk volt. Egyetlen aratót tar­II vásárolták. Moziba járnak, sa nyáron a Balatonnál is voltak. III. Dehogy neheztel ezért rájuk Csordás Já­nos, Fiatalok, törekvők a A hegyek között nehe- m íebb az élet, de az Arany Kalász azért gyarapo- ., , _ ,. , , dott. A földeket gépek járják, tottak, Csordás János, meg az s 0iyan gabonatermést mint aPÓi! IS. vele egyutt, arf,t?,t.t:1 ka' az utóbbi években takarítanak mind a ketten, éljék szalt. Az asszonyok ellátták a be, Csordás János egyénileg csak világukat. S hogy ez a ház körüli teendőket, gondoz- soha nem aratott. Pedig jó világ egészen más, nyugodtabb tak a jószágot, ápolták a kér- gazdának tartották. A major- is, gondtalanabb is mint annak tét. így ment ez heteken, ho- ban nagyüzemi istállók sora- idején, amikor ő huszonegy napoKon, éveken at. koznak, a teheneket sem kéz- esztendős volt? Az volna baj, A vasárnapok jelentettek zel> hane™, géPPel feíik- IIyen ha nem így lenne. Az ember némi könnyebbséget Akkor nagy értekhez. dyen nagy bír- végzi a munkáját, az évek meg szűnt egy kissé a dolog. Csór- t°kh°z már nem elég a ta- mindig nagyobb dolgokat hoz- dás János megtisztálkodott. £a Májusban tanult em- nak. így van ez rendjén. Most, bér, foallattenyészto jött Te- hogy május óta a magtarban rénybe. dolgozik, több az ideje, el-el _ • ' gondolkodik mindezekről. Szól­Csordas Janos a magtarba nja mégís nehezére esik. A került. Mindezt egeszen tér- szövetkezetben már megszok- mészetesnek találja. A nagy ták csendes beszédét, s azt is, javítgatta a kopott, törött szer­számokat, füvet szaggatott az állatoknak. Szorított egy kis időt afféle gondűző beszélge­tésekre a szomszédokkal. Mo­ziba, kocsmázni nem igen Vincze Istvánná ment Pontosan fizette az adót ga?,d?f-gK ®emrr'ik^PPen. sem hogy Csordás Jánosra éppúgy beadta rendben, amit kértek nul^ embereLt Ami meg á f* állatt.enyésztésben> Ut tőle. Pedig sem az egyik, sem saját dolgát meú, az mindin- 1S blztosan szamithatnak. a másik nem volt kevés. Csór- képpen egyszerűbb, könnyebb dás Jánosékat kulaklistára jett tették. , . — Milyen is az ember? — Terényben is 1960-ban szer- mondja elgondolkozva. — Reg- vezték a szövetkezetei. gél négykor keltem, este ve­- Mi lesz velünk, fiam? - töc?tem ****•■■• ^or nagyon kérdezte az após, amikor a aehez Most meg • • neha nagyobb gazdák már egyre- manyzlK­másra aláírták a belépési nyi- _ Van ideje legalább ott- latkozatot. Megyünk vagy hon tenni-venni. maradunk? , , ■ , , ... Legyint. — Mi ertelme volna kívül — Nincs most annyi állat maradni töprengett Csordás Q-^hon sem. Eleinte takarmány János. — A falu java már ott nem volt. azért nem tartot­tunk. Most meg már nincs, aki gondozza. A feleségem örül, ha rendbe teszi a házat, meg­főz a fiataloknak is. Aztán ott a háztáji föld. Én meg úgy va­gyok vele, igyekszem rendesen ellátni a dolgom itt* a szövet­kezetben. Csak a gyárkapuig- juéolí el EGYET LEHET ÉRTENI azzal a megálla­pítással, hogy az közgazdasági szabályozók hatására egészséges differenciálódási folyamat indult meg megyénk vállalatai között. Mind­ebből kiviláglik, hogyan éltek az új mecha­nizmus lehetőségeivel, milyen változások ér­zékeltetik a gazdasági élet megújhodására irá­nyuló törekvéseket. Sokan vallják — és nem ok nélkül —. hogy az új gazdaságirányítási szituációban sokáig nem marad rejtve egy- egy vállalat vezetésének hibája, mulasztása, hamar kiderül, hogy hol, milyen a vezetők hozzáállása, stílusa. Már most látszik, hogy azok. a szervezeti intézkedések: az ár- és közgazdasági osztá­lyok felállítása, a kereskedelmi osztályok lét­számának felemelése, önálló piackutatók be­állítása, több-kevesebb területen a hatáskö­rök és a döntési jogkörök leadása csak az el­ső lépést jelentette a vállalatok belső mecha­nizmusának megreformálásában. Ezt nem szabad abbahagyni, sürgősen meg kell tenni a továbbiakat, mert a közgazdasági szabályo­zók várható szigorítása arra kényszeríti vál­lalatainkat, hogy jelenlegi belső mechanizmu­sukat Is reformálják meg, illetve Időben iga­zítsák az elkövetkezendő feladatokhoz. NE TÉVESSZEN MEG egyetlen gazdasági vezetőt sem, hogy ma még nyereségesen ter­mel, nincsenek áthidalhatatlan fizetési gond­jai, hogy terven felül tud nyereséget realizál­ni. Ez jórészt összefügg az egyes iparágak­ban fellelhető monopolisztikus helyzettel, az imitt-amott erőteljesen megnyilvánuló kon­junkturális lehetőségekkel. Hogy ez meddig tart, milyen előnyöket biztosít, senki sem tud, de nem is akar rá választ adni. A köz- gazdasági szabályozók negatív hatásai azon­ban jelzik, hogy milyen területen lehetsége­sek a változások, s azok miként hatnak majd a gyakorlati munkára, milyen értelemben be­folyásolhatják megyénk üzemeinek, vállalatai­nak gazdálkodását, a termelés struktúráját. Ha a kirajzolódó jövő követelményének tükrében vizsgáljuk vállalataink jelenlegi belső mechanizmusát, nem túlzunk, ha azt állítjuk: az új mechanizmus szelleme csak a gyárka­puig jutott el. Belül alapvetően még mindig a régi modell alapján dolgoznak. Különösen vonatkozik ez a tanácsi vállalatokra. Jelle­güknél fogva ugyan sokkal mozgékonyabbak, rugalmasabbak, mint a minisztériumi vállala­tok, hátrányuk viszont, hogy nem rendelkez­nek elég magas képzettségű műszaki és köz- gazdasági szakemberrel, mint a minisztériu­mok irányítása alá tartozó üzemek. Keveseb­ben jutnak el külföldre, emiatt csak közvet­ve ismerik a vásárlók gyorsan változó, külön­leges igényeit, a versenytársak árujának mű­szaki paramétereit, a versenytársak világver­senyben elfoglalt helyét stb. Ami azonban en­nél is fontosabb, egyúttal szomorú, hogy a belső hazai igényekhez való igazodás sem ösztönzi, sarkallja a gyárak vezetőit belső mechanizmusuk tökéletesítésére. GONDOLJUNK CSAK a tervezésre. Alig tér el a korábbi gyakorlattól. A tervezőmun­kában jórészt a múlthoz való viszonyítás do minál. A piacon uralkodó, a termelést gyor- sító vagy visszafogó hatásokat a terv sajnos, nem tükrözi, nem veszi figyelembe. Emiatt ha kiesik egy-két megrendelés, komoly za­vart okoz a termelésben, a pénzgazdálkodás­ban, kapkodást, szervezetlenséget szül a vál­lalat életében. Sajnos, a piac mozgását fi­gyelő, új módszerek még nem alakultak ki, a régi mutatószámok alapján történő terve­zést pedig már túlhaladta az élet. Az új mechanizmus előkészítésének idősza­kában majdnem minden vállalatunknál kam- .pányszerűen megindult a hatás- és döntési jogkörök leadása. Azóta volt, ahol visszalop­kodtak belőle, másutt pedig egyáltalán nem bővítették a meglevőket, holott a gazdálko­dásban bekövetkezett előnyös változások ép­pen az alsóbb szinten tevékenykedők hatás- és döntési jogkörének bővítését sürgetik. Ez alól nem lehet kitérni, ezért célszerű újra felülvizsgálni, hogy az új szituációban a szi­gorúbb közgazdasági szabályozók alkalmazása során kinek, mivel kell bővíteni hatáskörét, feladatát, ki miért felelős, s ehhez milyen döntési jogkörre van szüksége. Csakhogy ez újabb gondot, újabb munkát jelent a vállalatok vezetőinek. Sokan úgy gondolják, minek csináljanak maguknak újabb problémát, úgy van jól, ahogy most van. A kényelmesség veszélyeket rejt magá­ban, fékezőleg hat a gondolkodásra, hátráltat­ja a gyorsabb cselekvést, visszafogja a min­dig jobbra, többre és eredményesebb mun­kára serkentő értelmet, kialakíthatja a ko­rábbról jól ismert felfogást és gyakorlatot: minek törjük magunkat, úgyis megtaláljuk számításunkat. Ennek ismeretében nem cso­dálkozhatunk. ha több vállalatunknál még mindig a négy-öt, sőt hat évvel ezelőtti ügv- renddel, vállalati szabályzattal dolgoznak, mintha nem is lenne új mechanizmus. S : helyen még mindig változatlan az üzlet- s munkabérpolitika. A sokat hangoztatott érd - keltségi elv: mindenki munkája, minden ; képessége szerint, csak nagyon nehezen tör utat magának. Egyes vezetők arra hivatkoz­nak: a differenciálás nem tetszik. Inkább hajlandók az egyenlősdit megvalósítani, fenn­tartani, minthogy vállalják az igazságos, szo­cialista elv és gyakorlat meghonosításával járó, különböző, maradi nézetekkel való vi­tatkozást, esetleges vádaskodásokat. KEVÉS GAZDASÁGI VEZETŐ látja, hogy a reá bízott termelési egység irányításában a döntések megbízhatóságához, a vezetői elha­tározások tudatosságához feltétlenül szükséges az illető gyár, üzem, vállalat belső mechaniz­musának rendszeres és folyamatos tökélete­sítése. Mert a gazdálkodás decentralizálása nem azt jelenti, hogy az új mechanizmus esz­méje, szelleme megreked egyes, kényelmet kedvelő gazdasági vezetőknél, a gyár kapu­jában, hanem tovább gyűrűzik az üzem min­den területén. Hogy ez így legyen, sokat te­hetnek a párt- és szakszervezetek. Vénusz Károly Népművelők szakmai továbbképzése Az MSZMP Nógrád megyei Oktatási Igazgatóság szeptem­ber 22. és október 4-e között a megyei függetlenített nép­művelők részére bentlakásos szakmai továbbképzést tart Salgótarjánban. A továbbkép­zés programjában általános és aktuális politikai, művészet­politikai, kultúrelméleti és tu­dománypolitikai kérdések sze­repelnek. A tanfolyam részi- vevői találkoznak a Nógrád megyei monográfia két szerző­jével, betekintést nyernek a Palócföld című, művészeti és irodalnii lap szerkesztésébe. Vitát folytatnak majd Mol­dova György Elbocsájtott lé­gió című kisregényéről. Ok­tóber másodikén a továbbkép­zésen részt vevő hallgatók Szolnokra kirándulnak, ahol megtekintik Jókai Anna: Fe­jünk felől a tetőt című darab­jának nyilvános főpróbáját. van. Az öreg ember eleinte foga- tos volt. Aztán, hogy a lábai egyre nehezebben engedelmes­kedtek, fájdalmasan megduz­zadtak, ha erőszakoskodott ve­Gépkocsivezeíés — lábbal Egy német villanyszerelő 80 km/óránál nagyobb sebes­erősáramú baleset következté- séggel hajtania, nem közié­ben mindkét karját elveszítette, kedhetett az Autobahnon. A Munkatársaival olyan elektro. fél év alatt a rokkant 12 ezer nikus vezérlő berendezést km-t tett meg kocsijával, s szerkesztett, amely megoldja a alpesi hágókon átkelve, Olasz­lábbal történő gépkocsivezetés országot is megjárta, problémáját. A bal láb mű- . . ... ködteti az önindítót és végzi második vizsga letetele- a kormányzást, a jobb láb pedig a szakértők megállapitot- a gázpedált, a féket, a dudát stb. a, ’ hogy olyan biztosan ve­A mannheimi közlekedésen- “* é* Äft olyan. blbatla' dészeti hatóság - miután a nul üködnek, _ mint egy rokkant a legsűrűbb forga- ?fészséSes vezetőnek. A vezér- lopiban letette ~ —~-L mu­. __.JP a vizsgát - ~ mechanizmust mind ideiglenes jogosítványt adott szaki, mind orvosi szempont­ki. Fél évig nem volt szabad ból jóváhagyták. A salgótarjáni 22-es és 23-as jelű épület előtti rész nem az AKOV autóbuszai részére épült és nem parkírozőhely, még ha a budapesti gyorsjárat autóbuszáról van is szó, mert van egy központi telep és van egy MAVAUT-pálya- udvar is NÓGRÁD — 1969., szeptember 14., vasárnap 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom