Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)
1969-09-28 / 225. szám
Kifün*eie»» népművelők A pásztói monográfia munkatársa A POROS UTCA kénéből kimelkedik az I. számú általános iskoia kissé nehézkes épülete. Az igazgatóhelyettest keressük, Pintér Nándort, aki nemrég a Művelődésügyi Minisztérium dicséretében részesült. Kitüntetett pedagógus? Nem. Ezúttal népművelési tevékenységét jutalmazták az elismeréssel. A dicséretet a honismereti tevékenység. a helytörténet-kutatás fellendítéséért kapta. Nem Pásztón született, de erre már senki sem gondol Paszton. ö maga sem. — Két helyen is végzek honismereti munkát — mondja. — A helyi gimnáziumban és a pásztói Lovász József művelődési központban, ahol ez év januárjától körülbelül 15 ember részvételével működik a honismereti szakkör. A gimnáziumi kutatómunka különösen a szívéhez nőtt Pintér Nándornak, aki jelenleg is tanít az intézményben, s tervezi, hogy egy idő után az általános iskolából ismét visszatér a gimnáziumba. A gimnazisták iskolatörténetet, iskolakrónikát írnak, illetve vezetnek. Több más tanulmány írásra is vállalkoztak. Például feldolgozták a pásztói születésű csillagász, Titlet Pál életművét. Mint ismeretes, a nagy XIX. századi csillagász a budai csillagvizsgáló első igazgatója volt. — Az idei tanévben felszabadulásunk 25. évfordulója alkalmából a diákok elkészítik az iskolatörténetet és •krónikát. Kicsi a pásztói oktatásügy ' fejlődését is érzékeltetik majd e munkában, a XVI. századig visszamenően. Természetesen a hangsúly az elmúlt negyedszázad történetének feldolgozásán lesz. a szocialista oktatásügy fejlődési folyamatának végigkísérésén. Egy Mikszáth-tabló készítésén is dolgoznak a gimnázium honismereti szakkörének tagjai. Az iskola Mikszáth nevét viseli, a diákok most korabeli fényképek, folyóiratok és egyéb dokumentumok segítségével igyekeznek átfogó, ha nem is részletes, képet adni a nagy író, Mikszáth Kálmán életéről, munkásságáról. A gimnáziumi szakkörnek körülbelül 10—12 tagja van. legtöbben a második osztályból. Elsősorban nem történésznek készülnek, tevékenységükkel a szükebb haza, Pásztó és környéke történetére igyekeznek felhívni a figyelmet. Tudják. szeretni csak azt lehet, amit ismerünk. Ezért igyekeznek a maguk módján minél több adatot gyűjteni a múlt haladó hagyományairól, a szocialista jelen és a jövő számára. A diákok közül az idén nyáron ketten részt vettek a Sátoraljaújhelyen megrendezett országos honismereti táborban, Juhász Éva és Szklenár Ágnes második osztályos tanulók. Pintér Nándort elsősorban a pásztói művelődési központ honismereti szakkörének megszervezéséért és a szakkör által végzett helytörténeti tevékenységéért érte a kitüntetés. Az intézmény rövid történetében két nagy .helytörténeti kiállítás is felhívta a figyelmet a honismereti kutatás helyi munkásainak tevékenységére. Az intézmény átadásakor nyílt meg, 1967. november 7-én a Pásztó történetét bemutató kiállítás. Ez év március 16-án pedig a Tanácsköztársaság ötvenedik évfordulójára nyílt jubileumi emlékkiállítás. Mit mond Pintér Nándor a tervekről? — Pásztó felszabadulását december 17-én ünnepeljük. Ebből az alkalomból Pásztó 25 éve címmel honismereti kiállítást nyitunk a művelődési központban. A központi honismereti szakköre egyébként folytatja az 1965 óta részben írt, részben abbahagyott pásztói falukrónika vezetését. E munkánkban sokat segít a szakkör vezető-helyettes is, Szőllösi Gizella általános iskolai tanárnő, aki volt tamtváyom. Pótoltuk az 1966/67-es anyagot, az 1969-es év eseményeit folyamatosan rögzítjük. A tavasszal alakult meg a pásztói monográfia szerkesztő bizottsága, amelynek vezetője Csépány István tanács- vb elnök, s amelynek Pintér Nándor is tagja. Pásztó történetének feldolgozását tűzték ki célul. Pintér Nándor az őstörténettől 1919-ig tartó időszak történetének feldolgozására vállalkozott. A Horthy- korszak pásztói eseményeit Vincze Ferenc járási művelődésügyi osztályvezető írja meg. Csépány István a felszabadulás óta eltelt negyedszázad történetének feldolgozója lesz. E munkával a szerzőknek októberre el kell készülniük. A pásztói monográfia terv szerint 1967 márciusában lát napvilágot. Pintér Nándor magyar- történelem szakos tanár, 12 éve él Pásztón. A Pest megyei Galgahévizen született. — ÖREGANYÁM mesélő öregasszony volt, a szomszéd .bácsi szintén. Mindkettőjüket nagyon szerettem, történeteikért is. A szegedi főiskolán végeztem, ahol Eperjessy Kálmán professzor (egyébként József Attila osztályfőnöke) helytörténettel foglalkozó, úgynevezett sepeciális kollégiumot vezetett. Ha szabad mondanom, tudományos érdeklődésem ekkor ébredt fel a helytörténeti munka iránt. Pásztón élek itt szeretnék a jövőben is minél többet tenni a helytörténeti és honismereti tevékenység fellendítéséért is. Tervem, hogy to- vábbképzem magamat az egyetemen ez irányban is. Azt hiszem, végleg pásztói lettem és ezt nem bántam meg. T. E. Szellemi életünk térképe F olyóiratok, napilapok oldalain tallózva az utóbbi időben egyre inkább felfigyelhetünk egy ismétlődő szóra, amely így hangzik: napirenden. A Társadalmi Szemle legutóbbi száma fogalmazza meg legszemléletesebben ennek a szónak létjogosultságát és magyarázatát: „Társadalmunk fejlődése törvényszerűen szükségessé teszi egy-egy, a szocializmus további építése szempontjából nagy jelentőségű terület alapos és részletekbe menő megvizsgálását, az új jelenségek elemzését, a fejlesztés tennivalóinak meghatározását. így került sor a gazdaságirányítás új rendszerének kidolgozására. ezért indult meg az államigazgatás további demokratizálásának folyamata. Hasonlóan időszerű a felmérő, elemző, a feladatokat újrafogalmazó munka társadalmunk szellemi életében is.” , | A Központi Bizottság a közelmúltban fogadta el a tudománypolitikai irányelveket. Ezzel az V. nevelésügyi kong- reszus és vele együtt oktatáspolitikánk reformja a köz- érdeklődés előterébe került. Irodalmi, művészeti, de napilapok hasábjain is — nem beszélve a hétköznapi beszélgetésekről — egyre több szó hangzik el a művészeti élet különböző kérdéseiről. Ebbe a témakörbe illeszkedik be a népművelés jelenlegi helyzetét meghatározó és a jövő feladatait kijelölő, körvonalazó országos népművelési konferencia előkészítése is. „A konferenciának a tömegeket legközvetlenebbül érintő, a lakossággal állandó szoros kapcsolatban levő, a művészeti és tudományos alkotómunka eredményeit hozzájuk közvetítő kulturális ágazatban kell elvégezni a korszerűsítést, a mai követelményekhez igazítás feladatait.” Feladatokról van szó, amelyek állandóan napirenden szerepelnek. De kérdéses, hogy eleget tudunkTe tenni napjaink követelményeinek, megfelelően el ludjuk-e látni dolgozóinkat, ki tudjuk-e elégíteni kulturális szükségleteiket? Ehhez ismerni kell az igényeket, a hiányosságokra pedig rá kell irányítani a figyelmet. Ez a folyamat országosan jelentkezik. Ahhoz, hogy megnyugtató megállapításokat hozzunk, figyelembe kell vennünk szű- kebb környezetünk, adott esetben Nógrád megye intézményi ellátottságát, az intézmények felszereltségét, látogatottságát. Eg.y újságcikknek nemcsak az a feladata, hogy a jót aposztrofálja vagy a hiányosságokra fényt derítsen, A fő cél az lenne, hogy felhívjuk a figyelmet a népművelés előtt álló feladatokra. E feladatokat azonban csak közös társadalmi megmozdulással lehet megoldani, még szervezettebbé tenni. Éppen ezért, az országos népművelési konferencia előtt nem árt feltérképezni megyénk kulturális életét. megvizsgálni a népművelés jelenlegi helyzetét. Nem a városok kulturális helyzetéről lesz szó elsősorban, hanem a községek ellátottságáról és ellátatlanságáról. Ezt igényli tőlünk a népművelés távlati terveinek minél égetőbb kidolgozása, amely szervesen kapcsolódik a településszerkezet változásaihoz és a társadalmi átrétegeződéshez. A népművelés legáltalánosabb célja — a szocialista nevelés, a tömegek világnézetének, gondolkodásának formálása. műveltségének gyarapítása, ízlésének csiszolása — ma éppúgy érvényben van, mint húsz évvel ezelőtt. A felszabadulást követő években a direkt politikai eredmény, az egyszerre sok emberre való hatás, a központilag megszabott műsoranyag követelménye természetes és érthető volt. De az is természetes, hogy napjainkban már fokozatosan nagyobb szerepet kapott a népművelésben az egyén, az ember, a maga vágyaival és kívánságaival, igényével és elképzeléseivel. Ugyanazok a célok ma sokkal bonyolultabban és több áttételen keresztül érvényesülnek. Változtak a körülmények, a feltételek és maga a társadalom is, amelynek érdekében a népművelés munkáját végzi, alakultak a népművelés eszközei, módszerei és formái is. Megváltozott körülmények. A huszonöt évvel ezelőtti örökség megváltozott. Ugyanúgy, hogy lényegesen megváltozott a falu elete, társadalma, művelődési igénye. Nógrádban ra sem lehet ismerni a huszonöt év alatt felgyülemlett, új ismeretek szerzését igénylő tömegekre. De kérdéses, hogy a művelődési otthonok,' melyeket egykor a falu népművelési gondjainak megoldására hoztak létre, mennyire tudnak napjaink korszerű népművelésének, művelődésügyének eleget tenni. A településszerkezet és a társadalmi átrétegeződés- ből adódóan a falut „ma már nem lehet azonosítani, a parasztsággal, hiszen a bejáró munkások százezrei, jelentős alkalmazotti rétegek és a szolgáltatásban dolgozók nagy tömegei élnek itt.” Hol és mikor váltak ezek az intézmények a közösségi élet otthonaivá? Erre és még több hasonló kérdésre is meg kell találni a megfelelő választ. Feltétlenül foglalkozni kell az anyagiakkal is. N épműveléssel foglalkozó cikkeink most ezekre a kérdésekre keresnek majd választ. A cikkek problémákat. vetnek fel, rámutatnak egy-két megoldási lehetőségre is, azt bizonyítva, hogy feltétlenül foglalkozni kell a népműveléssel, eleget téve „az új helyzet új koncepciót kíván” elvének. S ha a népművelés térképén helyesen rendezzük el gondolatainkat, új lehetőségeket teremtünk a megújhódó, korszerű művelődésügynek. Molnár Zsolt GYERMEKARCOK — Édes komám, bármelyik hivatalt szívesen elvállalnám, csak egyetlen hivatást nem választanék soha! Lehet, hogy érzékem sincs hozzá, de ma, amikor az anyagi érdekeltség sem közömbös, bőven vannak averzióim. Sérvet ugyan nem kap az ember, de mégsem kóser szakma ... Egy falusi ismerősömtől hallottam ezeket az igéket, s érthetően furdalta oldalamat a kíváncsiság: — És melyik az a szakma? A kerek és rövid válasz helyett tovább fűzte megkezdett gondolatait: — Nézem a múltkor a presszós hölgyeket. Nyitás után pár perccel megérkeztek, rászámítva az időt arra, hogy a presszógépnek úgyis kell néhány perc az át- melegedéshez. Lerakták a cuccukat, látták, hogy egyedüli vendég vagyok, összesúgtak a kávéfőzővel és holmijukat otthagyva maris mentek a szomszédos fodrászszalonba. A kávéfőzőnő meg kihozta nekem szép ügyesen a kávét. Hát abban a bizonyos szakmában nem lehetne ezt megcsinálni! — Mondd már, milyen szakma! — erőszakoltam. — A múltkor bementem egy ügyes-bajos ügyben a megyei hivatalba. Ott meg arra kellett várnom, amíg a gépíró kisasszony visszajön a piacról. A feketefőzés már kutyafüle! Fodrászhoz járnak, bevásárolni járnak, presszóba járnak munkaidő alatt Mert ott meg lehet tenni! — És hol nem lehet? — A feleségem meselte a minap, hogy a fodrásznál yy órával későbben végzett, mert egy kofa tojást és méfyasáPHafée jegyzet Szorít-e a norma ? zet hozott az üzletbe és amíg a fodrásznők el nem osztozkodtak, addig rá se hederítettek a vendégekre. Ráadásul a feleségem haját gondozó fodrásznő hajmosás után elvonult hajat festetni, s csak nagy könyörgésre vette feleségemet kezelésbe. Az asszony emiatt negyed órát késett a munkahelyéről, mert csak egy későbbi vonattal tudott hazautazni falunkba. Máig is froclizzák a tarjáni kirándulással. Mert ö van abban a bizonyos mostoha szakmában. — Pedagógus — mondtam, mert ismerem a családot és kissé szégyenkeztem is: hogyan is nem jöttem rá magamtól. Mert valóban: a pedagógus nem hagyhatja ott a gyerekeket nemhogy egy bevásárlás vagy frizurakészítés, hanem egy feketekávé erejéig sem. S micsoda világ- botra,ny származna abból, ha az őstermelők bevinnék teszem azt a IV/b-be a bátyiban a mosolygós körtét, a lilába játszó szilvát, a tejfölt vagy a fokhagymafüzért. Tán még az újságok is megírnák, a rádió és a tévé is reagálna rá. S hogy még jobban tiszteljem a szakmát, ismerősöm a következőkkel fejezte be eszmefuttatását: — Ráadásul náluk évről évre feszítik a normát. Más szakmában már évek óta dolgoznak normaszigorítás nélkül, de a pedagógusoknál minden évben újítanak. Örökké reformálnak, még az alapvető tankönyvek is változatosabbak mint egy eszt- rádmüsor, Ritkaság az olyan év, hogy valami új tankönyv vagy módszer ne nehezítené helyzetüket. Ha csak egy pillanatig is lazítanak, már nem tudnak eleget tenni hivatásuknak. Hát, igen! Hivatás az és nem szakma. Olyan szép és megtisztelő hivatás, mint például az orvosé, csakhogy nem fizetik meg úgy. De ami a szabadidő-megterhelést illeti, abban van részük. És én szívesen egyetértek barátom észrevételével, hogy aki csupán szakmának tekinti, az ne menjen pedagógusnak. Azzal is egyet lehet érteni, hogy a hivatásának élő pedagógus részesüljön nagyobb anyagi megbecsülésben is. S hogy ez mennyire fontos, ahhoz példaként hozható fel a szomorú statisztika, hogy kétszáznál több gyakorló pedagógus helyezkedett el a fővárosban más szakmában. (Nem áll rendelkezésemre adat, de biztosra veszem, hogy Nógrád megyében jobb a helyzet!) De a pedagógus éljen a hivatásának! Mert sajnos, egyre több olyan példa hangzik el megyei és országos fórumokon Nógrád megyei pedagógusokról is, hogy nagyon elfoglalt szabad idejükből többet fordítanak háztáji állattenyésztésre és a mellékjövedelmek kutatására, mint önmaguk fejlesztésére, művelődésre. Számos pedagógussal beszéltem magam is, akik nemcsak a klasszikus és mai irodalomban járatlanok, de még a szakmai folyóiratokat sem forgatják. Mert szívesen elfogadjuk mindazok elismerését, akik fáradhatatlan erőfeszítések árán rágják át magukat az új tankönyveken, gyűrik le a tetemes, adminisztratív jellegű papírmunkát, látogatják a nevelésükre bízott nebulók szüleit, olvasnak és tanulnak, s gyakran nem csupán családjuk, hanem egy osztály vagy egy iskola úttörő-kollektívájának keretében ülik meg az ünnepeket. De nem védjük azokat, akik csak szakmának, kenyérkeresetnek tekintik a pedagógus pályát. Legyen bár jogos az az anyagi és sokszor erkölcsi igény, az igazi pedagógus nem tekinthet másfelé! Mert a tanítók máris nagyobb anyagi elismerést vívtak ki, mint bármely korábbi korszakban! Az igazi pedagógus akár Csokonai idején, akár későbbi korszakaiban, egyformán helytállt. Hány regény és kor-dokumentum őrizte meg azoknak az emlékét, akik dikón aludtak, sokszor kenyéren és hagymán éltek, de boldoggá tette őket a tudat, hogy taníthatnak és sokat, mindenkinél többet tehetnek a jövő érdekében! Akik ma is csak hivatásuknak élnek, azokért szóljon ez az írás! Biztos ami biztos! I Rendkívül kedvelt gyermek- üdülőhellyé vált a nagymezői turistaszállás. A Textilipari Dolgozók Szakszervezete például az idén már harmadik alkalommal üdültette Nagymezőn a gyerekeket. A hatvan gyerek pedig ugyancsak jó propagandát csinálhatott otthon a nagymezői turistaszállásnak, mert a szakszervezel már most benyújtotta igényét: jövő nyárra is küld majd Nagymezőre gyermekcsoportokat. A salgótarjáni camping szintén nem panaszkodhat népszerűségére. Míg 1968-ban 348£ éjszakát, az idén már csaknem 8300 éjszakát töltöttek a campingben a vendégek. A> útépítés és az étkeztetés megoldása még további távlatokat jelent. A vendégek számítanak is a camping fejlesztésére és főként bővítésére, hiszen már most kérik a helyeket, nehogy jövőre lemaradjanak valamiképpen a camping- üdülésről! NÓGRÁD - 1969. szeptember 28., vasárnap 7
